Szörnyen röstellem magam, amiért ilyen sokáig nem volt rész, de a napok(milyen napok? Hetek!!) teljesen összefolytak.:(
Holnap megyek a rokonokhoz másfél hétre, de megígérem, hogy utána rendesen(kb. hetente) lesznek részek. Előre fogok szólni, mikor utazok el/bármi hülyeséget csinálok, és hogy kb. mikorra várhatók a részek.
Ezt a kis apróságot azért rakom most ki, hogy lássátok, még élek és folytatódik a történet.:)
Kérlek bocsássatok meg még egyszer ezekért a rengeteg csúszásokért. Ég is a pofám miatta rendesen.:((
Amint hazaértem(azaz másfél hét múlva), rakom a kövit föl.;)
Puszi, élvezzétek a jó időt és a semmittevést;
Judit.xx
A fiú kinyitotta a szemét és a képernyőre meredt.
„Tényleg?” Nyögte ki, mire a nő bólintott. Louis le sem tudta venni a szemét a
monitorról.
Van egy kisfia.
Nem tudta szavakba önteni, mit érzett akkor, mikor
általánossá vált számára, hogy tényleg egy kisfiú, de biztosan nem voltak sötét
gondolatai. Legalábbis még nem.
.
.
.
Mindhárman egy kávézó hátulsó szegletében ültek,
úgy, ahogy máskor, most sem akartak nagy feltűnést kelteni. Louis beleharapott
a péksüteményébe, és szórakozottan rágcsálni kezdte.
Van egy kisfia.
Eszébe jutott arról a kép, nem, róla, ami a kocsiban
pihent.
„Hogy érzed magad?” Kérdezte Danielle, mire Louis
vállat vont.
„Nem tudom.” Válaszolta.
Miért nem tud soha semmit?
Eleanor és a másik lány farkasszemet nézett vele.
„Szóval, találkoztam egy fiúval.” Mondta Elenor,
maximálisan eltérve az eredeti tárgytól.
A hallottak felkeltették Louis figyelmét. „Tényleg?”
Kérdezte, és a lány mosolyogva bólintott.
A fiú elkomorodott, egy kissé féltékeny lett. „Oh.”
Mondta, mire a lány átnyúlt az asztalon, hogy megfogja a másik kezét.
„Semmi komoly, kicsim. Nem igazán keresek mély
kapcsolatot, legalábbis mostanság. Úgy értem, csak láttam, ahogy kisétál. Elég
helyes volt. A Starbucksban találkoztam vele.”
Louis az ajkába harapott, hogy előtörni készülő
nevetése ne bukjon ki. „Komolyan?” Kérdezte, hangja vinnyogáshoz hasonlított.
Danielle a szája elé kapta kezét, vállai rázkódtak.
„Mi ezen olyan vicces?” Kérdezte Eleanor
homlokráncolva.
„Oh, semmi.” Válaszolta Louis. „Ez csak… nem nagyon
lepett meg, hogy a Starbucksban találkoztatok és ennyi. Meglepődtem, hogy egy
idegen van a házadban.”
Eleanor elkezdett duzzogni. „Kapjátok be, srácok.”
„És még azt mondja, semmi komoly.” Viccelődött
Danielle, és mindkettő nevetésben tört ki.
.
.
.
Louis végre visszatért a szállodába, most épp a
folyosón állt a lányokkal.
„Biztos, hogy jól vagy, drágám? Még maradhatunk.
Őszintén nem bánnánk.” Mondta Danielle, mire Louis elmosolyodott.
„Jól vagyok, tényleg. Meg, ha már eddig eljutottam,
nincs igazam? Különben is, nem kérhetlek meg rá titeket, hogy az életetek
helyett az én szarságaimmal törődjetek.”
Eleanor felhorkant. „Hányszor kell még elmondanunk,
hogy te sokkal fontosabb vagy, ostoba. Szeretünk és kész.”
Louis mosolya kiszélesedett. „Ti komolyan a
legjobbak vagytok. De most már muszáj indulni, rendben?”
Ezután összebújtak egy hármas-ölelésben.
„Írjál vagy hívj, bármikor. Tudod a dolgok rendjét.”
.
.
.
Jajj úgy örültem, hogy kaptunk egy kis részt!! Nagyon várom a kövit, és semmi baj drága, én várok bármeddig is kell! ;) És itt leszek másfél hét múlva is :DD Izgatottam várom a folytatást, mert imáádom ezt a történetet, nagyon!!!
VálaszTörlésPuszi
Én is imádlak Dreamy,amiért ilyen megértő vagy:* <3 amint hazaérek, hozom az új részt. Puszillak.xx
TörlésNagyon örültem, hogy kaptunk egy kis részt! ;)
VálaszTörlésMegértem, ha összefolynak a hetek, nyáron főleg, én azt se tudom, milyen nap van...
És én is itt vagyok, még másfél hét múlva is, kíváncsian várom a folytatást! :3 <3
Köszi,ígérem sietni fogok a kövi résszel;))
Törlés