Sajnálom, hogy csak most jelentkezek, de egy kicsikét elcsúsztam a résszel, tegnap elég pörgős napom volt, és azt hittem, be tudom fejezni a fordítást. Ne haragudjatok:((
Egyébként hogy telik a suli?Jó, tudom, hülye kérdés, mindenki utálja a korán keléssel együttxddd
Ez a rész eléggé hosszú lett (a wordben 6 oldal lett) és nagyon eseménydús. Remélem tetszeni fog nektek, a végkifejlettől függetlenül:)
Köszönöm szépen a rengeteg oldalmegjelenítést, a sok-sok komit és a 38 feliratkozót. Hihetetlenek vagyok, köszönöm:")) <3
Nem is húzom tovább a szót, jó olvasást:) (a véleményetekre nagyon kíváncsi vagyok a rész elolvasása után!:) )
Puszillak titeket, a sulihoz meg kitartást;)
Judit.x
„Rendben. Szerencsére készült néhány nagyon jó
felvétel, mielőtt elájultál volna. Szóval itt készen is vagyunk. Bár, ha
akarjátok, még módosíthatunk a képeken. Srácok, itt van néhány titoktartási
megállapodás, ami alá kéne írnotok. Gyertek egyesével. Ne aggódjatok, hoztam
tollakat.”
Egyszer csak Tate jelent meg a fiú ruháival.
Louis
figyelmen hagyott mindenkit körülötte, megragadta ruháit, és visszament a
mosdóba átöltözni.
.
.
.
A szállodába visszavezető autóút mindenkinek
megnyugtatóan hatott, hogy minden rendben van a fiúval, és amiért az utazás
alatt végig evett, aki végérvényesen is utálta magát az összes rossz dolgaival
együtt.
Minden egyedül az ő hibája volt.
.
.
.
Mikor megérkeztek a hotelbe, Louis hangulata szörnyű
volt. Szó nélkül lépett ki a járműből, mire a fiúk idegesen néztek egymásra,
ahogy visszaindultak Harry és Louis szobájába.
Az anyukája a kanapén volt és most, hogy
belegondolt, eléggé aljas dolog volt tőlük, hogy a közös társalgóba ültek le,
miközben ott meleg és nehéz volt a légkör, de a fiú egy ideje csak saját
gondolataiba volt merülve, amik valahol a pokolban lehettek, ezért megrázva a
fejét söpörte őket arrébb, mintha ezzel késleltetni tudná a
bekövetkezhetetlent.
„Louis! Jól-
„Jól vagyok.” Szakította félbe. Rossz érzés volt,
hogy csak ennyivel el is intézte a dolgot, de egyszerűen nem tudta kezelni a
helyzetet, amire most vágyott, csak egy zuhany volt.
Gyorsan hagyta el a szobát, mikor Harry a nevén
szólította.
„Várj, Lou. Muszáj enned valamit. Szólok a
szobaszerviznek.”
Louis sóhajtott, visszafordult, és bosszúsan nézett
a csapatra.
„Majd, ha lezuhanyoztam.” Válaszolt jeges hangon.
Liam már nyitotta volna a száját, hogy Harry ötletét
támogassa, de Louisnak valami hihetetlenül erős megjelenése lehetett, mert a
barátja fogai hangosan összekoccantak, mikor állkapcsát becsukta.
„Lou-
„Harry, esküszöm. A szobaszerviznek még legalább
húsz percig, míg elkészítik a kaját. Addig simán le tudom mosni magamról a
koszt, ami rám ragadt második bőrként. Azt hiszem, ennyit megérdemlek.”
A göndör dühösen szólt vissza. „Csak azt akarom,
hogy biztonságban legyél, Louis! Nem kell ezeket elmondanod nekem.”
„Ne mond meg nekem, hogy mit csináljak!”
„Tehát nem javasolhatok semmit, ami hasznos lenne az
egészségedre nézve?”
„A földön való zuhanyzásban mi nem biztonságos?”
„Mert gyenge vagy, és nincs a gyomrodban semmi kaja.
Mi van, ha elájulsz nekem a zuhany alatt?”
„Akkor gyere oda a fürdőhöz, és nyomd a füled az
ajtónak, ha ennyire érdekel vagy kiabálj nekem ötpercenként abban az esetben,
ha a fejem a zuhany padlóján van és a saját mocskomban fulladozok, majd azután
remélhetőleg érezni fogod a tisztára mosott segglyukamat, hisz már úgyis
félúton vagy!” Köpte Louis dühösen, mielőtt trappolva rohant volna a hálószoba
ajtajához, hogy aztán maga után erősen bevágja.
Ködös tekintettel szedte össze ruháit a zuhanyzás
utánra, majd nem is olyan később már a hűvös permet alatt állt. Beszappanozta
magát, majd erősen dörzsölni kezdte a bőrét, hajat mosott és a vizet
állítgatta, hogy a lehető legerősebben érje a sugár, miközben csak állt alatta
és gondolataiba mélyedt.
Telt az idő, miközben szemeit lehunyva állt, és
mindent kizárt körülötte. Várta, hogy a harag halványuljon, ami elég sokáig
eltartott. Minden érzelme mintha megsokszorozódott volna, ami a hormonoknak
vagy a traumának volt köszönhető.
Az élete kész romhalmaz volt, amiben egy könnyű
célponttá tette ki magát. Egy könnyű áldozattá.
„Louis.”
A fiú kinyitotta szemét, hogy lássa Harry homályos
alakját a zuhanyajtó mögül. Kinyitotta az ajtót, majd kilesett belőle.
„Jöttél ellenőrizni, hogy még mindig élek?” Louis
hangjában lévő bosszússágát bárki könnyedén kihallhatta.
Harry megvonta a vállát. „Kopogtattam, háromszor is.
De nem válaszoltál.”
Louis csak pislogott. Hiszen semmi sem hallott!
„És ez már vagy fél órán át.” Tette hozzá Harry.
Louis összeráncolta homlokát. Ezen a napon nem éppen
volt fejben a többieknél. Nem. Szinte soha sem volt ott fejben. Megvonta a
vállát, semmilyen hangulatot nem tükrözött tettével.
„Nos, köszönöm ezt a remek megfigyelést. Akár
mehetsz is.”
„Enned kéne.” Válaszolta a göndör.
„És fogok is. Majd ha végeztem.”
„Elég sok idő telt el, és még mindig zuhanyozol.
Rendeltem neked parmezános csirkét. Szóval menjünk.”
Louis keserűen felnevetett. „Még mindig megszabod,
hogy mit csináljak.”
„Javasoltam.” Válaszolta Harry, és igen, Louis
felismerte a hangjában lévő hozzáállást.
„Akkor micsoda erőteljes ’javaslat’ volt, huh.”
Harry felállt. „A francba már! Csak segíteni
próbálok.”
„Nem akarom, hogy segíts, Harry. Ne most.”
A göndör felnevetett, mire a mosdó csempéje
visszaverte a kemény hangját. „Nem választhatod, hogy mikor szeretném
felkínálni a segítségem.”
Louis felhorkant. „Ha valakinek felkínálják a
segítséget, a másiknak személyiségi joga, hogy elfogadja vagy visszautasítja
azt. Szóval, ha kell a segítséged, majd élek vele.”
Már épp be akarta csukni az üvegajtót, mikor Harry
gyorsan kezével kitámasztotta azt. „Mi baj van azzal, ha most segíteni
szeretnék, Louis? Miért kell visszautasítanod? Azzal a részével van a baj, hogy
én aggódok az egészségedért? Mert én tényleg nem látom, hogy mi az, ami a
problémád velem. Az, ha egyszer szeretném, hogy rohadtul ennél valamit és nem
ájulnál el újra? Világosíts fel.”
Louis meg akart ütni valamit. „Elegem van abból,
hogy állandóan segíteni kell. Unom már, hogy az idődet vesztegeted velem, és
hogy mindig itt vagy, pedig a saját életeddel kéne aggódnod. Nem kell minden
egyes kis ügyemnél-
„De én nem bánom. Csak segíteni szeretnék Louis,
szóval kérlek-
„Hagyj már békén Harry-
„Majdnem elvéreztél a karomban!” Kiáltott fel Harry
hirtelen.
Louis megdermedt.
„A fürdőszoba padlóján találtalak meg véresen, és
azt hittem, hogy meg fogsz halni! Azt hittem, elveszítelek! Úgy éreztem, mintha
az életem abban a pillanatban ért volna véget, miközben néztem, amint az
oldaladra fekve szenvedsz a fájdalmaktól és a véred beterít téged, engem és a padlót!
Annyira megijedtem, Louis, és semmit sem tudtam tenni, hogy segítsek! Sírtál
álmodban, egész idő alatt. Olyan sok rémálmod volt. Csak ott ültem, és hallgattam
a zokogásod, és semmit sem tudtam ellene tenni. Annyira féltél, és hihetetlen
sok fájdalmat éltél át, ami ellen semmit sem tudtam tenni. Ma pedig elájultál.
Hirtelen estél össze, alig tudtalak elkapni. Kész csoda, hogy meg bírtalak
fogni. Nem reagáltál egy percig semmire. Egy percig csak a szemhéjaiddal néztem
farkasszemet, és semmit sem tudtam tenni, csak nézni! Az az ember… miután tett
veled valamit, otthagyott téged ájultan, otthagyott egy babát, az, akiről azt
sem tudod, hogy szereted-e, aki annyi fájdalmat és fájdalmat hagyott maga után,
és emiatt utálod magad, tudom jól, hisz látom rajtad, és semmit sem tudok ez
ellen tenni! De meg fogom próbálni! Mindig fogok próbálkozni! És nem fogom
abbahagyni! BÁRMIT megteszek, hogy megpróbáljam, ha ettől jobban vagy! Kérlek,
ne mond, hogy hagyjam abba, mert nem tudom! Nem tudom abbahagyni! Ahhoz
túlságosan is ragaszkodom hozzád, Louis. A szívemet őrzöd, és szükségem van
rád, mert szeretlek! És mindent meg fogok tenni azért, hogy rendben legyél! Azt
akarom, hogy minden rendben legyen! Csak te számítasz nekem, annyira szeretlek!
Hihetetlenül szeretlek, és ha akarnám, se tudnám ezt megállítani-
Amint szavai, vagyis inkább utolsó mondatát
kiejtette Harry a száján, abbahagyta a kiabálást, mire Louis megesküdött, hogy
szíve megszűnt dobogni.
Harry tágra nyílt szemekkel nézett le a másikéba, kezével
elengedte a zuhanyzó ajtaját, és reszketve takarta el a száját, és külsőleg
teljesen úgy hatott a cselekedete, mintha vissza akarná szívni kimondott
szavait.
„Hihetetlenül
szeretlek, és ha akarnám, se tudnám ezt megállítani!”
Ez a mondat pörgött le újra és újra Louis agyában,
szétfröcskölve ezzel a falat, mintha csak egy festék lenne, ami ugyan úgy
szivárgott be Louis lelkébe, elszínezve bőrét, akárcsak egy tetoválás,
beleégtek a szívébe is…
„Én-nem, én…” Kapott Harry levegő után, de Louis
semmit sem bírt mondani, gondolatait egyedül az előbb kimondott mondat töltötte
ki, és a fiú tágra nyílt szemekkel nézett a másikra.
Louis nem volt benne biztos, hogy még mindig képes
volt lélegezni.
„Hihetetlenül
szeretlek, és ha akarnám, se tudnám ezt megállítani!”
Harry megrázta a fejét, de Louis továbbra is csak
bámulta. Mi mást lett volna képes csinálni?
Harry nem szeretheti őt. Nem őt, aki teljesen össze
volt zavarodva, aki koszos és mocskos volt. Nem őt, aki hülye volt, akit
felcsináltak, aki lassan már az ép eszét is elveszti…
Nem őt, nem őt…
„Hihetetlenül
szeretlek, és ha akarnám, se tudnám ezt megállítani!”
„Nem.” Suttogta Louis hitetlenül.
Harry arca meggyötört lett, és Louis biztos volt
benne, hogy sosem felejti el azt a fájdalmat, mielőtt a göndör kilépett volna.
Louis sikítani szeretett volna. Harry az előbb tárta
fel az érzéseit, és Louis…
Louis nem tudta…
Nem tudta, egyszerűen nem…
Az anyja rontott be a fürdőszobába, miközben Louis
lecsúszott a zuhanypadlóra, a hideg vízzuhogott a bőrére. A nő sietve zárta el
a vizet, és áttekerte törülközővel a fiát, hogy egy kicsit legalább erkölcsét
megőrizze, már ami maradt belőle.
„Louis?” Kérdezte óvatosan, próbálta magára vonni figyelmét,
miközben ő még mindig elkerekedett szemekkel bámult.
„Nem lehet belém szerelmes, anyu.” Suttogta.
„Miért kicsim? Miért nem lehet?”
„Mert nem vagyok neki elég jó.” Felelte, és úgy
tűnt, eddig elfogyott könnyei újult erővel térnek vissza és mossák el az arcát
teljes erővel.
„Hihetetlenül szeretlek, és ha akarnám, se
tudnám ezt megállítani!”
Arra a napra gondolt vissza, mikor Harry megpróbálta
ezt neki elmagyarázni, de ő nem értette.
Nem, ő az egészet nem értette.
Louis szíve majd’ meghasadt.
Hihetetlenül fájdalmasan.
.
.
.
„Hihetetlenül szeretlek, és ha akarnám, se tudnám ezt megállítani!”
VálaszTörlésÉn ezen sírva fakadtam, és komolyan minden egyes "visszhangban" újabb könnycsepp gördült. Én meg Louist szeretném megütni, amiért ennyire... ***** Tudom, hogy mentálisan sérült, de ki bír akasztani. És Harry... istenem, mennyi fájdalom és szeretet.. oh, drágám ♥ Q.Q
Nagyon jó rész volt, és tényleg tartalmas, de a végére amellett, hogy sírtam, még dühös is lettem. Szét akarom szaggatni azt a f*szfejet, aki megerőszakolta. Nem olyan régen olvastam egy lány kritikáját a sztoriról, bár úgy írta, nem igazán beszél jól angolul, csak a lényeget értette ((elvileg)) de ha igaza van, akkor Tate takarodjon Lou közeléből mert őt is szét csapom. MINDENKIT SZÉT CSAPOK. :DD
Szóval, összességében egy nagyon jó és rossz rész volt. Izgalmas, de kegyetlen. Szóval tökéletes, mint mindig, és nagyon szépen fogalmaztál! ^^ Köszönjük, hogy fordítjátok! :) ♥
Sajnálom, ha megsirattalak, de valamilyen szinten örülök is neki, hisz valamennyi érzelmet azért át tudtam írni:)) Hát igen, Louis ebben a részben(már bocsánat,de) egy nagy farok volt>< Harry pedig nagyon cuki, amiért ennyire próbálja Lout védelmezni:3
TörlésKöszönöm szépen, örülök, hogy tetszett:)) Uh hát Tate nekem is "furcsa" egy kicsit, mivel nem olvasom előre, ezért én is sokszor szoktam meglepődni ezen a történeten.xdd Helyes, mindenkit szét kell csapni(de azért szólj és segítek)!!!;)
Nagyon szépen köszönöm, hihetetlen jól esett egy ilyen komit elolvasni:")) Puszi.:*
Jajj istenem a szívem... :( Annyira nehéz Louisnak, gondolom, de ne legyen ilyen, Harry,nagyon szereti és csak segíteni akar neki, Lou kérlek ne csináld ezt!
VálaszTörlés"Hihetetlenül szeretlek, és ha akarnám, se tudnám ezt megállítani!" na jó ezen sírtam, ahogy folyton vízhangzott, istenem ❤
Tate gyanús még mindig, és nem szeretem mikor Louis közelében van...
Imádom, ez a történet fantasztikus! ;)
Nagyon várom a folytatást és semmi baj, hogy késtél, akkor hozod amikor sikerül, éb itt leszek ;)
Puszi ❤
Reméljük erre Lou is hamarosan rá fog jönni:)) Huh, akkor ezek szerint sikerült valamennyi érzelmet belerakni:) Nekem is nagyon gyanús ez a Tate gyerek, szóval remélem tartja ezentúl Louistól a 2 méter távolságot vagy bajok lesznek!!!xdd
TörlésKöszönöm szépen, igyekszem érthetően lefordítani:)) Köszönöm szépen Dreamy, remélem most sikerül hétfőre hoznom a kövit.:))
Puszillak.:*
Ez a "Hihetetlenül szeretlek, és ha akarnám, se tudnám ezt megállítani!" mondat kinyírt.
VálaszTörlésMost megyek a gödrömbe, a "stay with me larry fanfiction" gödrömbe, amiért azért ástam ki, hogyha olyan részeket olvasok, amitől megdöglök, bele tudjak menni. Előjövök, mikor kijön a következő rész...
<3<3<3:')
Istenem, Harry elmondta, és Louis végre megértette, FELFOGTA, hogy mi van.. Ahh *-* most sírok :''')
Akkor ezek szerint sikerült valamennyire átvinni ezzel a mondattal az érzelmeket:P
TörlésHaha, de cuki vagy, remélem azért sikerül kimászni abból a gödörből.;) <3
Hát igen, Louis drágának egy kicsit sokáig tartott, de a lényeg, hogy végre ő is megértette.:)) Köszönöm szépen a komit :* <3
Szia!:) Benne lennél egy linkcserében?:)
VálaszTörléshttp://larrystylinsonszeretetszolgalat.blogspot.hu/
Persze:)))
TörlésSzia mikor lesz következő rész amúgy nagyon jó blog imádom
VálaszTörlésSzia:) Már kint van. Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik:))
Törlés