21. rész

Sziasztok! Nos, Jucikánk -érettségi időszakban is- csodálatos gyorsaságának köszönhetően ismét szolgál..hatunk nektek egy remekséges résszel! c: Nagyon örültünk mindketten a sok sok kommenteteknek arról, hogy mennyire jól esett olvasni a következő részt, igazán szívmelengető, nagyon kis édesek vagytok, imádunk titeket. Nos, nem akarok sok időt fecsérelni itt, élvezzétek a következő részt! Puszi! ♥

Raven Agrippa

„Megérinthetlek?” Kérdezte Harry, mire Louis végre bólintott, mivel egy hang sem tudott kiszökni ajkain keresztül abban a pillanatban, mintha lefagyott volna.

Egy kissé összerezzent, mikor Harry Louis hasára fektette tenyerét, és azonnal beugrott neki a kórházas eset, melynél a göndör fiú ugyan ott pihentette a homlokát, mint most a kezét, és azt mondta a babának, hogy „szia”.

„Utálod? Úgy értem, a babát.” Kérdezte Harry, ez a kérdés Louis fejébe is kavargott, gondolatai szinte versenyeztek egymással, hogy megtalálják a helyes választ, ami nem tenné őt olyan undorítóvá, mint amilyen valójában volt.

„É-én ne…” Megállt és vett egy mély levegőt. „Néha.” Felelte, mire Harry hümmögött egyet, és hangjából semmi sem árulkodott arról, hogy undorodott volna Louistól. Az idősebbiknek muszáj lett volna nézni a vele szembe lévő arcra a válaszokért, ám túlságosan félt, ezért tekintetét megacélozva csak a karját figyelte.

„Megcsókolhatlak?” Kérdezte Harry hirtelen, sokkal lágyabban, mint korábban.

Louis ismét bólintott, bár kissé zavart volt, várta Harry ajkait, hogy az övére tapassza, ám ez nem történt meg, és zihálni kezdett, mikor megérezte a fiú ajkait, ki a hasára nyomta azokat.

Azonnal elmozdította karját, és Harryt bámulta tágra nyílt szemmel, mikor az lágy puszikkal hintette be Louis hasát. Louis tátott szájjal nézte, mikor a göndör fiú ajkaival a domborulat vonalát követte és elszórva helyezett el egy-két csókot, mielőtt egyre lejjebb és lejjebb haladt volna, majd legalul megállt. Aztán elmerült a másik szájában. Louis megrándult, hangosan kezdett lihegni az érzések miatt. Szó szerint nem tudta kezelni a helyzetet, Harry éppen most szorosabban körbefogó száját körülötte, rángatózó tagját és a padlóra nyomott lábát, amin az ujjak be voltak görbítve.

„Harry, állj.” Zihálta, mire a másik tette, amit mondtak neki, zöld íriszek kukucskáltak fel a barna szempillák alól, gödröcskéi szépen ki voltak emelve arca völgyeiben, a mindenit, és ajkai nedvesen fénylettek a nyáltól, miközben kiengedte magából, majd egy mély lélegzetet véve végignyalta száját. Louis nehezen lélegzett, és mikor áhítattal lenézett Harryre, mi mást tehetett volna? Ismét úgy bámultak egymásra, zihált lélegzetük megtörte a szoba csendjét, szavak hiányában csak ezeket lehetett hallani. Harry visszadöntötte fejét eredeti helyére.

„Harry-

És kiadott egy megvető hangot. Louis meglepettségében ugrott egyet, majd Harry felemelte fejét, hogy tekintetük egybefonódjon, ezúttal egy széles mosollyal. Az előző hangulat szinte egyből eltűnt, bár Louis próbálta palástolni érzelmeit.

De nem bírta sokáig, kis kuncogása nevetésbe fordult, mikor Harry ujjai elkezdték csiklandozni oldalról. Sikítani kezdett, és próbálta kivédeni Harryt, ezért alattomosan becsúsztatta a fiú inge alá a kezét, hogy meg tudja csípni. Harry felkiáltott, de közben azért ő is nevetett, majd Louis végül abbahagyta a göndör fedetlen hasa közepén való csikizést /csípést.

Végül sikerült mindkettőjüknek megnyugodni.

Harry újra mögé ült, és Louis meg tudott támaszkodni a fiú mellkasán a lábai közt. Harry kezeit lassan bekúsztatta Louis inge alá, majd apró kis köröket mintázva kezdte el simogatni Louis pocakját.

„Érezted már valaha megmozdulni?” Kérdezte Harry, mire Louis bólintott.

„Egy fajtáját, azt hiszem. Ez furcsa. Anyu mesélt róla meg minden. Ez olyan érzés, mint a gáz buborékok, de mégsem. Nehéz elmagyarázni.” Motyogta válaszul, miközben a túlméretezett pulóvernek az ujjait húzogatta. Kinyitotta a száját, de épp akkor kezdett a gyomra kínosan hangosan korogni.

Mindketten megdermedtek.

„Ez nem a baba volt, ugye?” Kérdezte Harry viccesen, és Louis úgy érezte, hogy meg fog halni.

Arcát eltakarta a kezével. „Nem, Harry, oh Istenem.” Nyafogott a szégyentől, mire a másik felnevetett.

„Enned kéne valamit.”

Ez egy kijelentés volt, még, most, hogy belegondolt, előző este legalább egy hónapnyi értékű ételt hányt fel. Harry még mindig kuncogott, és közben kinyitotta a szekrény ajtaját, ahonnan a besütő napfény szinte megvakította őket.

Mindketten hangosan szitkozódtak, mielőtt kibukott volna belőlük a nevetés, majd Louis legördült Harryről, négykézláb mászva, majd megfordult, és hátát az ágy oldalának vetette. A fiatalabbik fiú felállt, majd ügyetlenül megbotlott a másik előtt.

„Szent szar, a lábam.” Lihegte, miközben levágta magát Louis mellé.

Louis elmosolyodott. „Szegényke.”

Harry megrázta a lábát, megpróbálva életet lehelni belé. Valószínűleg nem segített sokat, mivel a legtöbb vér már jó úton haladt a pénisze felé, hála Istennek ezért a kis áldásért. Louis hangja jutott eszébe, miközben zihált, ezért gyorsan felállt, mocskosul elzsibbadt lábaival mit sem törődve.

„A többiek valószínűleg odakint vannak. Akarsz szobaszervizt hívni vagy…”

Louis összeráncolta a homlokát, eszébe jutottak a barátai. „Legelőször én megyek oda ki.”

Harry kinyújtotta kezét, hogy felsegítse Louist, aki csak lágyan elmosolyodott a fiúra. „Köszi, mindent. Hogy segítettél elaludni meg minden.”

Harry elmosolyodott.

„Ugyan, Lou. Mi mást csináltam volna.”

Louis felkuncogott, mielőtt elindult volna kifelé a szobából. Amint becsukta az ajtót, Harry mosolya eltűnt.

Vett egy pár mély levegőt, összeszorította, majd kiengedte ökleit. Ezután vagy egy millió káromkodást suttogott,meghúzva göndör fürtjeit, mielőtt a fürdőszobába viharzott volna. Megnézte magát a tükörben, lélegzetvétele egyre nehezebb és nehezebb lett. Felemelte az öklét, hogy beleverhesse az üvegbe, a fájdalommal mit sem törődve, ám megtorpant. Hagyta kezét leesni, lehajtotta fejét és a csap szélét markolta, miközben halkan nyögött egyet.

„A fenébe is.” Suttogta fogcsikorgatva. „Meg fogom ölni.”

Elképzelte, amint kezei ökölbe szorítva szorítja annak a szörnyetegnek a nyakát, aki bántotta Louist, szinte látta maga előtt, ahogy miatta fuldoklik, hörög és sír, pont úgy, ahogy Louis is tette anno.

Úgy nézett föl a tükörre, amiben magát is viszont tudta látni, miközben még mindig lelki szemei előtt volt az elképzelése, és megdermedt a külsejétől. Szemei sötétebbek voltak, mint ahogy valaha látta volna őket, és belenézve azokba igazán rémisztőnek tűnt.

Pislogott párat, ellökve magát a tükörtől, és maga köré fonta karjait, mivel teljes egészében remegett.