52. rész

Sziasztok!
Itt is a rész amit már annyira vártatok. Mikor elküldte Lana és olvastam, szó szerint bennem rekedt a levegő,olyan nagy hatással volt rám.
Köszönjük szépen a 12!! komit,rengeteg oldalmegjelenítéseket és a pipákat, csodálatosak vagytok<3 
Nem húzom tovább a szót,kellemes olvasást és további jó szünetet(már akinek van;) ) 
Puszillak titeket,
Judit.xx

Louis lefelé bámult, Eleanorra, ahogyan mozdulatlanul feküdt a földön, majd újra Lyle szemeibe nézett. Végre képes volt arcot is csatolni ahhoz, aki megkínozta őt.

Soha nem tudta volna elfelejteni azt a hangot. Tele volt kegyetlenséggel.

Lyle mosolygott.

"Nos, most, hogy őt eltettük lábalól, dolgozzunk az újra találkozásunkon, valami különlegesen. El sem tudod hinni mennyire hiányoztál, Tommo."

És hét és fél hónap múlva, Louis magzatvize elfolyt.

.

.

.

Az utóbbi 7 hónapban Louis hozzászokott a félelemhez. Az mindig ott volt vele; az álmaiban, a mindennapi életében, minden egyes levegővételében és mindenhol, ahova nézett. A félelem mindig ott volt.

De ez?

Ez egy olyan szintje volt a félelemnek, amiről azt hitte, hogy sosem fog megtapasztalni.

Megrémült, amikor kikötözve ébredt, egy idegennel a testén. Félt elmondani a szeretteinek azt, ami történt vele. Teljesen kikészült a ténytől, hogy el kell mondani a rajongóinak, hogy milyen hülyeségbe keveredett. De ez; belenézni annak a szemébe, aki az egészet kezdte, aki belül széttörte őt, aki olyan sok részét tette tönkre, aki nevetett miközben kifosztotta, és lopott, és tört, és tört, és tört, ez egy teljesen új fajta terror volt, ami végig száguldott rajta, lehúzva őt, leláncolva az izmait, ellopva a gondolatait, és elzárva a légutait.

Louis lenézett a nadrágjára, rájőve, hogy mekkora is a problémája, de ez most valahogy eltörpült a többi dolog mellett. Egyáltalán nem tudott gondolkodni. Az egyetlen dolog, amit a teste képes volt elvégezni, az a lélegzés volt.

Lyle Eleanorhoz lépett, a lány telefonját a hátsózsebébe rejtette, majd a nappaliba ment és az otthoni telefont a falhoz vágta. Végül visszalépett Louis elé, aki csak bámult rá.

„Csak kiiktattam a zavaró tényezőket” nevetett.

Louis pislogott. Semmi nem működött. Elanor – talán holtan – feküdt a földön és Louis képtelen volt a mozgásra. Még csak az sem jutott eszébe, hogy hogyan kell.

„Van pár dolog, amit meg kell beszélnünk, Tommo.” mondta Lyle, még közelebb lépve, és akkor valami beugrott Louisnak és azonnal hátrálni kezdett, egészen a mosdó ajtajáig a folyosó végén.

Lyle lehajolt, orrát Louis nyakába fúrta, mélyeket lélegezve be. Louis dermedten meredt előre.

„Pontosan olyan az illatod, amire emlékszem.”

Louis megremegett.

A férfi elmosolyodott és meglepően finom mozdulattal, rakoncátlan tincseit a füle mögé törte.

Lyle hirtelen a lábával szétnyitotta Louisét, homlokát a fiúénak támasztotta, ujjait végig futatta a pólója alatt, apró köröket rajzolva a hasára.

„Itt van a mi kisbabánk.” suttogta, majd kicsit visszahajolt. „Összepisilted magad?”

Louis próbálta feldolgozni a hallott szavakat. Összepi… nem, ő nem. Elfolyt a magzatvize.

Annak kell lennie, mert pont előtte pisilt.

Elfolyt a magzatvize.

Louis pillantása végre találkozott Lyléval.

Abba a szempárba meredt, aki tönkre tette őt.

Hirtelen kopogtak az ajtón, mire Lyle hátrafordult. Egy lány, szőke, és sugárzóan gyönyörű, engedte be magát. Egy pillanatra Eleanorra nézett, majd átlépett rajta.

„Meddig fog ez még tartani? A babát akarom.” biggyesztette le az ajkát, Lyle felnevetett.

„Ne aggódj, megkapod.”

Louis lélegzete bent ragadt. Ezt hogy értette?

„Csak felviszem Louist az emeletre, beszélgetünk egy kicsit. Eleanor ki van ütve, és nálam van a telefonja, és oh,” Lyle kivette Louis hátsó zsebéből a telefont „Ez nem lehet nálad.” mondta és odaadta a készüléket a lánynak.

„Hurrá” mondta „Akkor leülök és várok. Csak nem tart olyan sokáig, igaz?” A fiú egy puszit nyomott az arcára, majd váratlanul egyet Louisra is.

Louis hirtelen visszaemlékezett, amikor a lánnyal táncolt. Szédelegve pislogott.

Egy szép lány, szőke hajjal, és nagyon piros ajkakkal, érintette őt, suttogott a fülébe, a zene hangos volt, nagyon hangos, és Louis nem érezte jól magát,a lány maga után húzta…

„Gyere velem!” suttogta, megfogva a kezét vezette ki a tömegből.

„Én nem… én nem érzem jól magam…”

„Sss, ez rendben van. A bátyám majd gondoskodik rólad. Mindig gondoskodik a fiúiról”

Egy furgont állt a zsákutca végén.

„Csak mássz be és aludhatsz, oké?”

Aludni? Az csodásan hangzik. Olyan melege volt, és szédült, és fáradt volt. A végtagjai egyre nehezebbek és nehezebbek lettek, és örült a lehetőségnek. Szóval felmászott, és ledobta magát az ablak mellé.

„Mindig a legszebbeket hozod nekem” mondta egy másik hang. ezt furcsálta is, de aztán elsötétült a világ.

Louis a lányra meredt, a lábai reszketni kezdtek. Lyle elkapta és elkezdte húzni őt a lépcső felé.

„Ott voltál” suttogta „Veled táncoltam. Ott voltál.”

„Igen.” nevetett.

„Te vittél el hozzá. Te ismered őt..”mondta, a sarkai kopogtak a lépcsőn, ahogy a férfi cibálta őt fel.

A lány vállat vont, és a konyha felé vette az irányt. Louis egy utolsó pillantást vetett Eleanorra, mielőtt befordultak a sarkon. Pislogott egyet, majd becsukta a szemét.

Louis körül forgott a szoba.

A lány ott volt. Segített neki. A lány, akire sosem emlékezett, akiről Niall mesélt. Ő volt az. Ő segítkezett abban, hogy megerősza…

Fájdalom hasított a hasába, ez szakította ki a gondolatai közül. Felnyögött. A cipője végighúzódott a szőnyegen, ahogy a férfi Eleanor szobájába húzta. Körbe nézett az ismerős környezetben, ott volt El régi szekrényre, amit a lány nem akart kidobni annak ellenére, hogy a fa rothadni kezdett, még anno segített neki összerakni, mellette pedig az éjjeliszekrénye, amiben mindig ott egy kés a lány rémálmai miatt…

Lyle leültette Louist az ágyra, majd fölé mászott. Louis nézte a fiút, aki végignyalta a kulcscsontjától az álláig, véraláfutásokat hagyva maga fölött.

„Nem értheted, hogy milyen sokat álmodtam erről, egyértelműen te vagy a kedvencem, Tommo.”

Kezét Louis pulcsija alá futatta, ujjaival végigzongorázott a fiú bőrén. Louis próbálta visszatartani az öklendezését, de ezen kívül nem tett mást. Az agya még mindig próbálta feldolgozni a dolgokat, túl sok minden történt, túl sok, túl sok történik egyszerre, túl rossz, túl sok, túl sok, túl sok, Eleanort bántották, őt is bántották, és az a lány ott volt, és segítette

Lylenak, ő most itt volt, Lyle itt van, a megerőszakolója, megint, tapizza őt, és nyalogatja.

Lyle felnyögött, Louis kezeit az ölére helyezve.

„Érzed ezt? Érzed milyen kemény vagyok neked?”

Louis tekintetét az ablakra szegezte, figyelve, ahogy a fény beszökik a redőnyön. Eleanor szobája rózsaszín volt, amire ha ráesik a fény, világítani kell.

„Nézz rám.” parancsolta Lyle, és Louis úgy tett, megremegve a férfi nehéz pillantásától.

Még jobban Louis kezéhez nyomta a farkát. „Miket nem teszel velem, Tommo.”

Lyle nehezen lélegezett, majd végül elengedte Louist, és felült. „Na szóval, van egy tervünk.

Hiányzott a segged, szóval szórakozunk egy kicsit. Aztán te, én, és Laney elmegyünk hozzánk, és velünk maradsz egészen kicsi Tommo érkezéséig. Laney babát akar, és én megadom neki, az én véremből.”

Louis hallgatta őt, szíve nehezen és gyorsan vert.

„Nincs miért aggódnod, jó helyen leszel, ígérem. Ott leszünk egymásnak. Én pedig finom leszek veled… néha.” Lyle felnevetett, és Louis cipőjéhez nyúlt.

„És most, bújjunk ki ezekből a vizes ruhákból.” 

Odanyúlt, hogy lehúzza Louis többi ruháját is, húzni kezdte a nadrágját. Ezután jött az alsója, azután már semmi nem tartja vissza Lylet attól, amit akar. És az fájni fog, csakúgy, mint előző alkalommal, annyira fog fájni, hogy tényleg, teljesen széttöri őt. Semmi nem marad hátra 

neki. El lesz veszve a testében, és nem…

Nem, nem, nem, nem, nem.

„Nem!”

A hangjában lévő vadság mindkettőjüket meglepte.

51. rész

Sziasztoooook! Raven Agrippa volnék C: A részt a drága Jucikánk fordította, én mindössze befejeztem azt az utolsó néhány bekezdéssel, majd pedig feltettem nektek ide, hogy meglegyen a napi olvasnivalótok, hisz megérdemlitek. Nos, nagyon remélem, hogy érdekesnek fogjátok találni a részt - Én személy szerint az asztalt püföltem, amikor elsőnek olvastam.

Gondolom ezzel sikerült felcsigáznom titeket a rész tartalmával kapcsolatban, szóval abba is hagyom a fecsegést.

Nagyon jó olvasást kívánok!

Raven Agrippa

Csak miután lezavarták a két írországi koncertet mentek vissza Londonba, Louis most talált időt arra, hogy Zaynnel beszélni tudjon a történtekről. Egymáshoz voltak bújva, miközben a többiek mélyen aludtak.

„Megkértem Harryt, hogy ujjazzon meg,” Mondta Louis, nem kerülgette a forró kását.

Zayn néhányszor csak pislogott. „Oké. Nyugi. Oké. És hogy ment?”

„Jól, valójában csodálatos volt. Úgy értem, először szar érzés volt, egy rövid ideig, de utána már sokkal másabb volt, felgyorsultak a dolgok.”

A fekete hajú elgondolkozott egy pillanatra, mielőtt megszólalt volna, „tehát ettől féltél úgy néhány nappal ezelőtt?”

Louis bólintott. „Kellett egy jobb tapasztalat, vagy valami hasonló, Dr. Minnie javaslatára, és csak reméltem, hogy ez segíteni fog.”

Zayn helyeslőn bólogatott. „Nos, legalább élvezted.”

„Hát, igen. Nagyon.”

Vagyis inkább nagyon-nagyon.

„Viszont ezt el kell mondanod a terapeutádnak.”

Louis sóhajtott, eszébe jutott, hogy bármit meg kell osztania vele, ami érdekes lehet. „Tudom.”

Zayn megfogta Louis kezét és egy lágy dallamot dúdolt, hagyta, hogy a fiú a vékony vállára hajtsa a fejét az út maradék idejében.

.

.

.

Mint ahogy azt Louis sejtette, miután az alap dolgokat elmondta, mint hogy hogy érzi magát, valamint a naplóját és a többit, elkezdtek beljebb ásni a múlt héten történteknél.

Ehelyett a fiú valami mást mondott.

„Azt hiszem, megtaláltam a megfelelő szavakat.”

Dr. Leslie felpillantott a papírjáról, minden figyelmét Louisnak szentelte. „Ez nagyszerű, Louis. Minél többet tanulsz, annál többet tudunk a tanultakból segíteni. El tudnád pontosan mondani, mire is céloztál?”

„Szorongásra. Mármint szexuális értelemben. Ha ennek van értelme.”

A nő leírta a hallottakat. „Értem, mire akarsz ezzel kilyukadni. Tudsz nekem mondani néhány kontextust? Persze csak a saját tempódban.”

Louis a combjára rakta a kezeit, ujjaival enyhén végigsimítva a farmer durva anyagán.

„Elmondta, hogy milyen voltam. Miközben, um, rám támadt.” Végre sikerült kinyögnie.

„Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem, Louis.”

A fiú válaszképp bólintott.

„Történt valami, aminél ugyan azt a megfogalmazást hallottad és megakadályozta az addigi cselekvésed folytatását?”

Louis ugyanezt a megközelítést beszélte át Zaynnel.

„Megkértem Harryt, hogy ujjazzon meg, remélve, hogy ez majd segít Dr. Minnie következő orvosi kezelésénél.”

Itt volt a bizonyíték arra, hogy a szakmai tapasztalata miatt sikerült megtartani a nyugodtságát, nem számítva, hogy milyen szavakat hagyott el Louis szája.

„Értem. Ez meglehetősen drasztikus megközelítés. Úgy érezted, szükséged volt erre?”

Louis vállat vont. „Úgy érti, az eljárás szükséges volt-e, nem? Harry nagyon óvatos volt velem, és mindig megkérdezte, hogy abbahagyja meg ilyenek, amikre egyáltalán nem volt szükség.”

A nő bólintott. „Louis, remélem, tudod, hogy semmilyen szexualitás nincs benne ebben az eljárásban. Ez szigorúan orvosi és Dr. Minnie nagyon profin végzi a dolgát.”

„Nem, tudom, hogy jól végzi, igen. De talán ha elmondanám, mi tartozik a szexualitás közé, és mi nem, nem fogok annyira pánikba esni, mint múltkor. Ez a része volt a probléma, nem? Hogy a szervezetem nem tudta megkülönböztetni?”

„Egy része, igen,” Mondta Dr. Leslie, „de még sokkal több más van.”

„Tudom,” Sóhajtotta Louis, „de csak ki akartam próbálni, hátha ezentúl könnyebben mennének a dolgok. A dolgaim.”

A nő mindvégig jegyzetelt.

„És én, um, élveztem. Nagyon.”

Az orvos felnézett egy pillanatra. „Ez már önmagában egy hatalmas előrelépés, Louis. Gratulálok.”

A fiú elpirult.

„Viszont lenne egy kérdésem. Milyen viszonyt ápoltok Harryvel?”

Louis megdermedt. Ez… pokolian bonyolult kérdés volt.

„Ő a legjobb barátom,” Suttogta, „és ő szeret engem, de nem tudom, hogy viszonozni tudnám ezt. Szeretem őt, de…” Elharapta a mondat végét.

Dr. Leslie összekulcsolta az ujjait.” Hogyan bán veled Harry?”

Louis oldalra nézett. „Ő… nagyon jól, azt hiszem. Mindig mellettem van, minden egyes alkalommal. Türelmes és kedves, a szó szoros értelmében bármire képes, hogy boldoggá tegyen, és hogy biztonságban tudjon.”

„És te hogyan állsz Harryvel?”

„Ugyanúgy. Megtennék érte bármit, amit ő tesz értem, akár százszor is.”

Harry tényleg nem érdemel kevesebbet.

„És hogy érzed magad ettől?”

„Nem számít semmi, és olyankor nem tudnak könnyebben felidegesíteni, mint egyébként.”

A fiú az ajkába harapott, mielőtt tovább folytatta volna. Jó érzés volt ezeket kimondani, de csak amíg ki nem esett a lendületből. „Volt egy álmom, én voltam benne, egy arctalan gyerek és Harry. És olyanok voltunk, mint a valaha élt legtökéletesebb család, csókolóztunk a konyhában, Harry csinált reggelit, volt egy boldog kisfiúnk és… nem tudom.”

„Emlékszel, mit éreztél az álomban?” Kérdezte Dr. Leslie, miközben fel nem emelve a tekintetét folyamatosan írt.

Louis sosem felejtené azt el.

„Olyan volt, mintha minden bajom megszűnt volna,” Felelte könnyedén.

„És ha az álmod valóra válna Harryvel, akarnád?”

„Oh istenem,” Válaszolt Louis, „Szeretem Harryt, sokkal jobban, mint eddig bárki mást.”

Dr. Leslie csak bámulta és bámulta, mielőtt a fiú rájöhetett volna, mit is mondott. Egy pillanatra úgy érezte, megszűnt létezni. Pislogott párat, mire fölfogta, hogy Dr. Leslie egy pohár vizet érintett a kezéhez.

„Kérlek, igyál. Minden rendben, Louis, minden rendben.”

„Mi?” Kérdezte kótyagosan, majd gyorsan megragadta a poharat.

„Elájultál, de csak néhány másodpercre.”

„Micsoda?!”

„Egy enyhe sokkot kaptál.”

Egy kis sokkot? Rögtön eszébe jutott, amit előtte mondott, és nem, ez egy POKOLI sokk volt.

„Uram Isten. Szeretem Harryt.” Zihálta.

Nem, ez több volt annál. Szerelmes volt Harrybe. Olyan módon, ahogy a göndör szerette viszont, miközben reggelit csinált, neki és a fiának, mikor puszit adtak egymásnak a hűtő előtt, azt mondva, hogy az egymás iránti szerelmük megtörhetetlen és hogy együtt fognak megöregedni.

Szerelmes volt Harrybe.

Louis felállt, mire Dr. Leslie közelebb lépett hozzá.

„Louis, megértem, hogy kicsit lesokkolódtál, de-

„El kell mennem,” Lihegte, készen állva, hogy elhagyja az irodát.

„Elmehetsz, Louis, de kérlek, adj magadnak öt percet, hogy pihenhess egy kicsit, talán még egy pohár vizet is megihatnál. Kissé sápadt vagy még, csak pár percre maradj itt.”

Louis vonakodva, de leült, elfogadva egy újabb poharat. Most egy kicsivel lassabban ivott, majd visszaült a helyére, már kezdte érezni, hogy tér vissza az élet belé.

„Egyértelmű, hogy látnia kell még valakinek, szóval következő alkalommal találkozunk.”

„Köszönöm,” Mondta Louis, mielőtt még gyorsan kisétált volna.

Kint előkapta a telefontját, és tárcsázta Eleanort.

’Szia Loui-

„Beszélnem kell veled. Személyesen. Otthon vagy?”

’Um, igen, itthon vagyok. Nem azt mondtad, hogy Írországban vagytok?’

„Tegnap jöttünk vissza. Hamarosan ott leszek.”

’Minden rendben?’

„Hamarosan,” Mondta Louis, majd bontotta a vonalat.

A kezei remegtek.

Ő szerelmes volt Harrybe.

„Elvinnél Eleanor házához, kérlek?”

A fiú sofőrje bólintott, gondolatait azonnal Harry töltötte ki, addig, míg meg nem érkeztek a lány otthonához.

„Nem kell megvárnod. Itt leszek egy darabig, szóval majd hívlak, ha végeztem.” Mondta Louis a férfinek.

„Köszi, kölyök.” Biccentett Louisnak, majd elhajtott.

Eleanor hirtelen megragadta a fiú kezét, és felhúzta őt a nappaliba.

„Mi a fene tört-

„Szerelmes vagyok Harrybe.”

Eleanor egy pillanatig csak bámult rá, majd felugrott.

„Igen, végre!” Sikoltotta boldogan, és körberohant a szobában, vadul forogva.

„Uh…” Mondta Louis, nem egészen erre a reakcióra számított.

Eleanor forgott még egy párszor, mielőtt visszazuhant volna a kanapéra. „Louis, ismerlek, mióta beleszerettél Harrybe, és annak már vagy ezer éve. Önző voltam és fájt a dolog, meg persze a miértjét sem tudtam akkoriban, ezért döntöttem végül úgy, hogy nekünk külön lenne a legjobb.”

Louis szemei elkerekedtek, mikor felfogta a hallottakat. „Szóval, azon a napon, miután szakítottál velem-

„Találkoztam Harryvel, igen. Szerettem volna először vele beszélni. Tudtam, hogy szerelmes volt beléd is, de mindketten össze voltunk zavarodva, plusz én még veled is, mert akkor kezdtél Harrybe szeretni, mialatt ezen keresztül mentünk és ez túl sok volt. Szóval most már tudod, hogy miért szakítottam veled.” Magyarázta a lány halkan.

Louis visszaült a helyére. „Oh,” Válaszolta csendesen.

Eleanor ránézett. „Még mindig nagyon sajnálom. El nem tudom képzelni, milyen zavart és bántó lehetett, mikor véget vetettem a dolgoknak.”

„Nem, én, így, hogy már kifejtetted mindezt és tudom, hogy… szeretem Harryt, megértettem, mit miért csináltál.”

Egy pillanatig csend volt, mielőtt Eleanor megragadta volna a fiú kezét.

„De Louis, felfogtad, hogy milyen nagy dolog ez? Harry már olyan hosszú ideje szeret téged, és te, Istenem, viszont szereted, és már semmi sem akadályoz meg, hogy megkapd azt a hatalmas nagy boldogságot, amit megérdemelsz. Ketten együtt átvehetitek a világ fölött az uralmat,” Mondta, a végén már nevetve. „Hogy őszinte legyek, meglepődtem, hogy nem rohantál utána.”

„Még mindig nem dolgoztam fel. Ezt a rengeteget.”

Eleanor megszorította a fiú kezét.

„Engedd meg, hogy csináljak magunknak egy kis teát, nézhetünk közben filmet is vagy akármit. Kapsz egy kis időt, hogy relaxálhass. Ez rendben van?”

„Tökéletes, köszönöm. Én csak… elugrok a mosdóba. Megmosom az arcom meg ilyenek. Elájultam, tudod, mikor rájöttem a dolgokra.”

Eleanor csak bámult rá. „minden dolog, ami Harry és közted van, drámai.”

„Megujjazott.” Tette hozzá Louis vigyorogva.

„Tudod mit? Neked csinálok csak teát. Én ma vodkát iszok.”

Louis nevetve indult el a folyosón. Mikor beért a fürdőben, első dolga volt, hogy megmossa az arcát, ezzel kicsit lehűtve magát. Annyira… nem tudta leírni, akkora dolog volt ez. Egész végig tudta, hogy önzőség lett volna kihasználni Harryt, de most már másképp vélekedett. Lehetet, hogy mindig is benne volt ez az érzés, elnyomva minden mást, ami előtte folyt. Lehúzta a nadrágját, lesimította a pólóját és kis köröket kezdett rajzolni a hasára a tenyerével.

„Szerelmes vagyok Harrybe. Biztos vagyok benne, hogy hallod, milyen gyorsan ver a szívem.” Suttogta, mielőtt kisétált volna a fürdőszobából.

Meghallotta Eleanort a folyosón.

„Nem tudtam, hogy fel fogsz jönni. Mondtam, hogy Louis át fog jönni és itt lesz egy darabig. Nem tudunk találkozni olyan gyakran,” Mondta, úgy hangzott, mintha egy csészéből beszélt volna.

„Tudom, babe, de csak egy kicsit maradnék. Hogy lássam az arcod néhány percig.”

Louis megdermedt. Egy furcsa zsibbadás futott végig a gerince mentén, az egész testén át, mígnem már mozdulni sem bírt. Tulajdonképp, Louis abban sem volt biztos, hogy lélegezni tudott.

"Louis?" Kiáltott Eleanor, mielőtt kilépett a konyhából, észrevéve őt a nappaliban állni. "Oh, igen, gondoltam, hogy hallotta-- Louis?"

Louis nem volt benne biztos, milyen arckifejezése is volt, de Eleanor nem mozdult, megrémült. Már éppen oda akart sietni, hogy segítsen neki, ám ekkor a társaságuk is kilépett a konyhából.

"Lyle- hívd a mentő--"

"Hello, Tommo. Rég is volt már, nem igaz?"

Louis még mindig nem mozdult.

Louis még mindig nem lélegzett.

Eleanor átmozdult a másik oldalára hogy Lylera nézzen, aztán újra Louisra, és minden világossá vált. Ajkait szétnyitotta, hogy sikítson, sírjon, harcoljon, vagy bármi, tényleg bármit csinálhasson, de a férfi megragadva fejét azt az ajtófélfához vágta. A lány a földre esett, magatehetetlenül. A férfi gyomorba és arcon rúgta, csak hogy biztos legyen benne, nem kel fel.

Louis lefelé bámult, Eleanorra, ahogyan mozdulatlanul feküdt a földön, majd újra Lyle szemeibe nézett. Végre képes volt arcot is csatolni ahhoz, aki megkínozta őt.

Soha nem tudta volna elfelejteni azt a hangot. Tele volt kegyetlenséggel.

Lyle mosolygott.

"Nos, most, hogy őt eltettük lábalól, dolgozzunk az újra találkozásunkon, valami különlegesen. El sem tudod hinni mennyire hiányoztál, Tommo."



És hét és fél hónap múlva, Louis magzatvize elfolyt.

50. rész

Sziasztok!
Elnézést a késői frissítésért, remélem a rész tartalma kárpótolni fog benneteket;) Én nagyon imádtam, csodálatosan lefordította Lana<3
Köszönjük szépen az előző részhez érkezett sok komit,oldalmegjelenítéseket,pipákat. Hihetetlenek vagytok:3
Nem húzom tovább a szót, jó olvasást és további kellemes hosszú hétvégét,
Puszi :*
Judit.xx

Louis csendesen bámult Zaynre, aki direkt nem szólt semmit, hagyta, hogy megeméssze a hallottakat.

„Rendben,” Válaszolta végül.

Zayn elmosolyodott és megpuszilta az arcát, mielőtt felsegítette volna.

„A kaja szerintem mindjárt kész van. Jobban éreznéd magad tőle?”

„Aha,” Mondta Louis.

Tényleg az volt.

.

.

.

Még volt három napjuk az első Írországi koncertig, Louis ezt az időt arra használta, hogy kiigazodjon magán, és azon, amit tenni készült. Sokat kutatott, és rájött, hogy minél több dolgot olvasott róla, annál nyugodtabb volt.

Átdörzsölte a haját egy törölközővel, megszárítva annyira, amennyire, csak tudta, majd a tükörbe nézett.

Mély levegő.

Minden rendben lesz.

Kilépett a fürdőből, felmászott az ágyára, megragadta a telefonját, és válaszolt pár üzenetre, mikor Harry belépett a szobába, csak egy farmerban.

Ó, te jó ég.

„Jól vagy?” kérdezte Harry, majd az éjjeliszekrényéhez sétált, kortyolt egyet az ott lévő italból.

Louis bólintott, majd egy mély levegőt vett.

„Harry… meg tudnál… meg tudnál nekem tenni egy szívességet?”

Harry ránézett, lassan bólintott és egy újra kortyolt egyet.

„Meg tudnál… meg tudnál ujjazni?”

Majdnem megfulladt az italtól, lecsapta a bögrét, és hangosan köhögött. Eltartott pár pillanatig, míg újra levegőhöz jutott. Louisra meredt, tágra nyílt szemekkel.

„Tessék?” krákogott.

„Megtudnál um… ujjazni? Kérlek…”

Harry tátott szájjal meredt rá, majd az ágy szélére ült, szembe Louis-val.

„Um… Arra gondoltam, hogy így sokkal nyugodtabb lennék a következő alkalomkor Dr.Minnivel. Ha ezt a dolgot… élvezetesebbé tesszük. Van ennek értelme? Mert biztos vagyok benne, hogy kitalálnak majd valamit, hogyan ne pánikoljak minden ilyen alkalomkor, nem tudom, hülyén hangzik tudom, és…”

„Ezért voltál ennyire csendes? Amióta ideértük ezen jár az agyad?”

Louis beharapta az ajkait, majd lenézett az ölére. „Igen.”

„És megkérdezted erről Zaynt?”

„Um, nem mondtam neki semmi egyértelmű dolgot, de tudja, hogy valami foglalkoztat.” mondta őszintén. „És tudom, hogy ez nagyon önző, és undorító tőlem, ezt kérni tőled, és sajnálom, hogy egyáltalán rágondoltam, nem volt jó ötlet…”

„Louis.” vágott közbe Harry a hadarásába.

Louis felnézett, tekintete találkozott a fiúéval, és a levegő a tüdejébe szorult, mert Harry olyan…

Harrynek volt egy szenvedélyes nézése, amikor mindig előjön, amikor a szoba felmelegedik körülöttük, és ez volt az eddig legtüzesebb tekintete.

„Én…” kezdte Harry, megnyalta kiszáradt ajkait, nem tudta, mit mondjon.

„Ha attól félsz, hogy bántani fogsz, megértem, de én tudom, hogy sosem tennéd azt szándékosan. Ahogy azt is, hogy mindent megteszel annak érdekében, hogy élvezetes legyen, és bízok benned.” mondta Louis csendesen.

Harry nem mondott semmit, ehelyett felkelt és a fürdőbe sétált, becsukva maga mögött az ajtót. Louis nézte őt, rágni kezdte a körmeit. Hallotta, ahogy a fiú megindítja a vizet, majd pár perccel később felbukkan egy üveggel a kezében.

„Síkosító.” mondta Harry gyengéden, visszaülve az ágyra. „Biztos vagy ebben az egészben?

Száz százalékosan azt akarod, hogy ezt csináljam? Louis, tényleg rosszra fordulhat ez az egész, és én… segíteni akarok, de nem ígérhetem meg, hogy én nem fogok elmenni tőle, mert…”

„Teljesen rendben van, ha igen. Nem bánom. Szégyentelenül kihasznállak, úgyhogy…”

„Ha nem akarnék segíteni, szimplán nemet mondtam volna. Nem használsz ki, Louis.

Csak… együtt dolgozunk.” motyogta Harry, piszkálva a kezében tartott üveget.

„Bízok benned, Harry. Sokat gondolkodtam rajta, és tudom, hogy nagy a kockázat, és ha valami rosszul sül el, az nem a te hibád.” válaszolta Louis.

Harry egy pillanatra elcsendesedett, elgondolkodott. „Mi van a spermával?” kérdezte, Louis beharapta az ajkait.

„Arra gondoltam, hogy talán ettől a félelmemtől is megszabadulhatnék a másikkal együtt.”

„Nem, egyszerre egy lépés. Majd… majd én gondoskodom róla. Gondoskodom rólad.”

Harry felállt, elment a mosdóba és egy törülközővel tért vissza. Louis nézte, ahogy visszatelepszik az ágyra, nem tudva, hogy mihez kezdjen magával.

„Meg… megcsókolhatlak?” kérdezte végül.

„Igen.”

„Feküdj a párnákra.”

Louis kényelembe helyezte magát, majd a mennyezetet pásztázta. Harry a síkosítót az asztalra helyezte, aztán a fiú fölé mászott. Lassan lehajolt, édesgetve a rózsaszín ajkakat. Az egész helyzet feszültsége előrehajtotta őket, így nem törődve a kötelező körökkel hevesen tépni kezdték egymás száját. Louis felnyúlt Harry hajához, lágyan húzgálni kezdte, ezzel morgást előhúzva a fiúból. A göndör egyik keze Louis melegítőalsójának a szélével játszott, a másikkal pedig megtartotta magát úgy, hogy ne legyen nehéz a fiúnak.

Louis ezen a pontot már nem tudta tagadni, hogy mennyire szereti csókolni Harryt. Csodásan csókolt.

Harry mindenben csodás volt.

Louis végül elveszett gondolatai között és csak az érzelmeire koncentrált. Csak sodródott az árral, miközben érezte Harry nyelvét az övével táncolni, hallotta a fiú szaggatott lélegzetvételét, apró sóhajait, érezte a kezét végig simítani a testén…

Louis másik kezével kaparni kezdte a fiú hátát, Harry felszisszent. Elszakadt a fiú szájától és a nyakát kezdte ostromolni, végig nyalta a kulcscsontját, és szívni kezdte a bőrt.

Louis megborzongott.

A sminkese mérges lesz az apró zúzódások miatt. Tate is.

Tate…

De ez most a legkevésbé sem érdekelte.

Legalábbis abban a pillanatban nem.

Harry elhúzódott a nyakától, megcsodálva a művét, mielőtt újra a fiú száját vette célba.

Pozíciót váltott, így a térde a fiú ölének ütközött.

Olyan jó volt.

Végre, Harry megállt, és megtámaszkodott Louis feje fölött.

„Hogy érzed magad?” kérdezte lágyan.

A fiú kinyitotta a szemét, és egy pillanatig a levegővétellel küszködött. „Jól.” motyogta, felnézett Harryre, akinek a tekintetében alig találta meg a zöldet, úgy eluralkodott benne a fekete.

„Azt akarom, hogy azonnal elmondd, ha nem érzed jól magad, és én azonnal megállok.”

Louis bólintott, beharapta az ajkait, mert a dolgot innentől kezdenek komollyá válni.

„Le fogom venni a nadrágodat.” suttogta Harry.

„Oké.”

Eltávolította a nadrágját, majd az alsóját, lebámulva Louisra, beharapott ajkakkal.

„Harry?” kérdezte, amikor a fiú nem mozdult.

„Bocsánat.” motyogta, és a síkosítóért nyúlt. „Elterelődött a figyelmem.” mondta csendesen, ahogy bekente az ujjait.

„Tárd szét a lábaid.”

Louis tette amire kérték, próbálva féken tartani a lélegzetét. Ez rendben lesz.

„Készen állsz?” kérdezte Harry, Louis bólintott.

Harry lenézett egy pillanatra, mielőtt találkozott a tekintetük. „Egy újjal fogom csinálni, rendben?”

Újra bólintott, megremegett, ahogy a fiú ujját, majd lassan, beléhatolt.

„Beszélj hozzám, Louis.” kérte Harry, Louis kereste a szavait.

’Én… um… ez…”mély levegőt vett, próbált mozdulatlan maradni. „Ez fura, de csak csináld, minden rendben.”

Harry bólintott, és beljebb hatolt. Louis megborzongott.

„Nagyon nehezen lélegzel, Louis.” szólalt meg Harry, mire Louis kinyitotta a szemét.

„Sajnálom.” suttogta, a göndör megrázta a fejét.

„Ne sajnálkozz.” mondta, és finom puszikkal vonta be a fiú belsőcombját. „Akarod, hogy mozogjak?”

Louis várt egy percet, mielőtt válaszolt. „Igen.”

Harry mozdult, Louis pedig újra kikötözve érezte magát.

„Olyan szűk, Tommo.”

„Állj, állj, állj.” mondta kétségbeesetten, mire Harry azonnal megállt.

Összeszorította a szemeit, be és ki lélegzett, ujjai ökölbe szorultak. Majd lassan, sikerült kitörölni az emlékképeket az agyából, kinyitotta szemét, Harryre nézett, aki aggódva figyelte őt.

„Szűk vagyok?” kérdezte hirtelen.

„Üm, hogy m…”

„Ha az vagyok is, sose mondd el nekem.” mondta Louis, mire Harry bólintott.

„Rendben Louis, ahogy akarod. De jól vagy? Akarod, hogy megálljak?”

Louis megrázta a fejét. „Rakj be még egyet.”

Harry beharapta az ajkait. „Egy picit később.” egy ideig nézte Louist, mielőtt tovább folytatta a cselekményét. „Ez milyen érzés?”

„Pont olyan, mintha feldugtad volna az ujjadat a fenekembe, Harry.”

Louis érezni kezdett valami újat, amiről nem tudta pontosan, hogy micsoda, de többet és többet akart belőle. Ez után a kis visszaesés után sokkal nyugodtabb volt.

„Melyik ujjadat használod?”

„Mutató. És most jön a… középső.”

Kicsit kihúzta az ujját, majd kettőt lökött vissza. Louis felsóhajtott. Nem érezte magát teljesen biztonságban, de…

Harry lágyan ollózni kezdett az ujjaival, és Louis zihálni kezdett.

Lábujjai görcsbe álltak, mert ez volt a…

Harry újra azt csinálta, mire Louis mély levegőt vett, fejét hátra vetette a párnán.

„Lou, ez milyen érzés?”

„Csak csináld tovább.” válaszolta, és Harry tette, amire kérte, erre Louis úgy érezte, mindjárt lángra lobban.

Harry halkan nyögött egyet, mert Louis reakciója…

Mindketten beharapták az ajkukat, mire Harry egy kicsit durvábbra váltott, Louis pedig nagyon hangosan felnyögött. Pár percre még félt, most pedig elveszi az eszét a szenvedély.

„Tudnál egy kicsit...” mondta, egy kicsit feljebb kúszott, Harry pedig szélesebben kezdett ollózni az ujjaival, feszegetve Louis határait, Louis pedig hagyta.

„Teljesen benyomom őket, ez rendben van?”

Louis bólintott, és Harry beljebb nyomta őket. Volt egy pillanatnyi kellemetlenség, de aztán szétáradt benne a hő, és ó… Harry ujjai.

Harry ujjai.

„Csináld még egyszer.” zihált Louis, Harry elmosolyodott, próbálva álcázni a saját nyögéseit, de elbukott.

Az ágyhoz dörzsölte magát, muszáj volt éreznie valamit a farkán, beharapta ajkait, teljesen benyomva az ujjait, keresve a…

Louis hangosan felzihált, háta ívbe feszült.

Meg is van.

„Harry!” kiáltotta, szemei tágra nyíltak, mert… Harry megtalálta a prosztatáját, és éreznie kell ezt még egyszer.

Harry újra döfött, és egy pillanatig Louis azt hitte, hogy meg fog halni, olyan jó érzés volt, nagyon, nagyon jó érzés volt, és Harry újra eltalálta a pontot, és ő csak szégyentelenül nyögött, az ujjak újra döftek, és valami nagyon erős dolog épült benne, majdnem túl erős, olyan nagy volt, minden olyan sok volt, és még egy döfés. Louis már azt sem tudta, hogy kimondja ezeket, vagy gondolja, nem is érdekelte, csak éreznie kellett újra és újra és újra…

Harry nézte, ahogy a fiú vonaglik alatta, majd lenézett a saját duzzadt és kemény farkára, kínosan a törülközőért nyúlt…

„Harry!” Louis majdhogynem sikított, miközben elélvezett, az egész teste remegett, de Harry tartotta a törülközőt, így egy csepp sem került rá. Harry gondosan feltörölt egy kimaradt cseppet, és eldobta a törülközőt Louis látköréből, majd nézte, ahogy a fiú visszatér önmagához.

„Lou?”

Louis nem válaszolt, Harry kihúzta az ujjait, a gatyájába törölve azokat.

„Lou?” próbálta még egyszer.

Louis hallotta őt, tényleg, csak kellett neki egy pár perc, hogy az agyát visszahozza a farkából, és újra rendesen gondolkodjon, mert ez… valami különleges volt.

„Jól vagyok. Ami azt illeti csodásan.” válaszolt végül, végre tudott uralkodni a testén, így felült. Lenézett magára.

„Te…”

„Feltöröltem. Ez rendben van.” válaszolt Harry, és feltérdelt.

Louis hátradőlt, becsukta a szemét, és lélegzett. Mély nyögés ütötte meg a fülét. Harryra pillantott, aki farkát fejte, és hátra hajtotta a fejét. Harry ajkai kicsit feldagadtak, beharapta őket, ahogy kigombolta a nadrágját. Louis felküzdötte magát, felhúzta a nadrágját, majd

Harryhez hajolt.

„Bárcsak tudnék segíteni rajtad, csak tudod.”

„Ez rendben van.” Zihált Harry, és Louis a vállára húzta a fejét. Figyelte, ahogy a fiú reszket, miközben saját magát izgatja, szakadozó lélegzetvétele betöltötte a szobát. Louis beharapta az ajkait, mielőtt elhúzódott, és lehajolt, hogy kiszívja a fiú nyakát. Harry nyögései végigvibráltak Louisn, ujjaival megkereste a tincseit, miközben szívni kezdte a bőrét.

Harry másik keze Louis pólóját gyűrte, amikor Louis egy újabb pontot kezdett el ostromolni, majd elhúzódott. Mélyen Harry szemei nézett, majd újra munkához látott a nyakán.

Majd Harry is elélvezett, Louis közel tartotta magához, miközben próbálta tekintetét szigorúan a fiú arcán tartani. Majd a göndör lerogyott, levegőt kapkodva, elhúzódva Louistól, megragadott egy új alsót, és egy törülközőt, majd a fürdőbe ment.

Louis nézte őt elmenni, majd megigazította a párnákat, és bebújt a takaró alá. Harry visszatért, és csatlakozott Louishoz.

„Szóval, ez…”

„Csodálatos volt, Harry.” szakította őt félbe, és felé fordult.

„Ennek… ennek nagyon örülök, Lou” mondta Harry pirulva. „Szóval te, rendben vagy?”

„Renden vagyok.”

Harry bólintott, és ujjaik megtalálták egymást a takaró alatt.

„Köszönöm.” mondta Louis hálásan.

„Bármikor” kacsintott Harry, mire Louis megforgatta a szemét.

Pimasz kis gazember.

.

.

.

49. rész

Sziasztok!
Meghoztam az új részt, igaz kicsit későn, de az angol előkészítő és most a kresz kicsit bekavarta a napirendi pontokat:/
Nagyon szépen köszönjük az előző fejezethez érkezett csodálatos és 8db!!! komit, pipákat és oldalmegjelenítéseket, ígérem hamarosan a komikra válaszolni is fogok:3
Ez a rész sajna most nem lett valami eseménydús, reméljük hamarosan beindulnak az események:)
Puszillak titeket, kellemes olvasást :*
Judit.xx

Németországba mennek, hogy két hatalmas koncertet adjanak, majd Írországba, ahol még két koncert vár lebonyolításra, majd azonnal vissza Londonba, hogy részt vehessen a kezeléseken, és a többi koncertet is le tudják adni. Az utazás, a rengeteg mennyiségű promón, amit közben csinálnak majd, Louis csak sodródott. A fiúk úgy döntöttek, hogy követik Louis beosztását, ahelyett, hogy ott hagynák őt, és sokkal egyszerűbben megoldanának mindent, és egy része mérges volt, amiért így kell lennie, a másik viszont szörnyen boldog, amiért nem hagyták őt egyedül.

De legalább a rajongók boldogak. Nekik nem szabad az ő hülyesége miatt szenvedniük.

.

.

.

A még kissé lassú Louist Harry segítette ki a furgonból. Hagyta, hogy a göndör hajú fiú egy kényelmes székben vezesse végig a stadion egy privát előcsarnokán, mielőtt elaludt volna. 

Halványan hallotta, amint Zayn halkan dúdol mögötte, és egy álmos mosolyra húzta a száját, majd újra visszazuhant mély álomba.

.

.

.

A következő alkalommal, mikor Louis felébredt, a vonaton voltak. Fáradtan pislogott, majd ásított egyet és kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait.

„Üdv újra.” Köszöntötte Liam halkan, egy üveg vizet nyújtva.

Zayn felnézett a könyvéből, átnyúlt és óvatosan megbökte Louis zoknis lábát. A cipői a szék alatt voltak. Louis elmosolyodott, kinyitotta a vizét és ivott pár kortyot. Egy zacskó csapódott az arcába, mire Niallre nézett, aki a vállát megvonva ment vissza eredeti helyére, hogy tovább tudjon telefonozni. A fiú kinyitotta annak tartalmát, amiben néhány darab fánk pihent.

Mindig tolerálni tudta Niall durvaságát ezzel kapcsolatban, feltételezte. Benyomott egyet a szájába, majd Harryre terelődött a figyelme, aki a méretéhez képest egészen kicsire összehúzta magát a mellette lévő széken, amin éppen aludt.

„Hogy érzed magad?” Kérdezte Zayn csendesen.

„Jól vagyok.” Válaszolt Louis egy vállrándítással, elszakítva szemét Harry békésen alvó arcáról.

„Hm,” Ennyi volt minden, amit a fekete mondott, mire Louis a homlokát ráncolta.

„Mi az?” Kérdezte.

„Semmi.” Motyogta Zayn, lapozva egyet a könyvében.

Louis lenyalta a mázat az ujjairól, majd egy szalvétát vett el. „Nos, nyilvánvalóan ez nem csak egy semmi.”

„Fiúk,” Mordult föl Liam homlokráncolva, tekintetét hol az egyik, hol a másik fiúra vezette.

Zayn felnézett, átható mogyoróbarna tekintetével. „Azt hittem már túl vagyunk ezen a ’jól vagyok, de közben mégsem’ dolgon.” Mondta, majd visszanézett a könyvére.

„És honnan tudod, hogy nem vagyok jól?” Kérdezte Louis kissé bosszúsan.

„Tudom rólad, Louis.” Válaszolt Zayn egy sóhaj kíséretében.

„Hm,” Ez volt minden, amit a kékszemű mondott, majd szemeivel újra Harryt kezdte fókuszálni.

A baba arrébb mozdult, mire Louis is megváltoztatta a helyzetét, hogy mindkettejüknek kényelmesebb legyen. Néhány hajszál Harry szájába lógott, amit Louis óvatosan kisöpört onnan, mielőtt visszatelepedett volna, hogy tovább folytassa a bámulását. Harry ajkait kissé lebiggyesztette, ami Louisban azt a benyomást keltette, hogy talán álmodik vagy kényelmetlen neki a fekvési pozíciója. Nem lehetett valami kellemes a hátának. A göndör ingének első két gombja szabadon maradt, ami láttatni vélte az ott lévő madarak fejét, ami a bőrét díszítette. Louis nyelt egyet, majd elfordult, Zayn tekintetével találkozva.

A fekete visszanézett a könyvére.

Az út többi része viszonylag csendesen telt, Liam és Niall egymással sugdolóztak, Zayn pedig a könyvében lapozgatott. Harry néha horkolni kezdett egy darabig, Louis pedig ezt végig figyelemmel kísérte, majd azon találta magát, hogy képtelen másra koncentrálni.

Mikor végre Írországhoz értek, Niall felkiáltott.

„Na, végre már!” Kiabált boldogan, mire a többi fiú felnevetett.

Harry álmosan dörzsölgette a szemeit, Louis pedig ezt látva megfogta a fiú kezét.

„Engedd meg, hogy most én vezesselek.” Mondta Louis egy halvány pírral, Harry pedig rámosolygott.

„Persze,” Motyogta halkan.

„A szüleim meghívtak mindannyinkat vacsira, persze csak hogyha benne vagytok.” Mondta Niall, miközben arra vártak, hogy megtankolják a kocsit.

„Mintha visszautasítanánk a házi kosztot.” Nevetett Liam, játékosan meglökve Niallt.

„Miért nem megyünk most rögtön oda, ahelyett, hogy oda-vissza utaznánk.” Javasolta Harry, miközben jelentőségteljesen Louisra pillantott, majd visszanézett a többiekre.

„Nem bánom,” Bólintott rá Zayn.

„Megyek, beszélek a biztonságiakkal.” Szólt Liam, és el is sétált, oda, ahová a csomagokat pakolták.

Louis végignézett a többieken. „Jó, ha tudjátok, nekem az is megfelel, ha először a hotelben lazítanánk. Rendben vagyok, srácok, tényleg.” Sóhajtotta.

„Miért, a házunk nem elég kényelmes lazulni?” Kérdezte Niall, mire Louis a szemét forgatta.

„Elmegyek pisilni,” Mondta, és mikor elment a szőke mellett, felmutatta a középső ujját. 

Harry rögtön felállt, hogy kövesse. „Te fogod tartani helyettem?” Kérdezte Louis, megállva, hogy ne nézzen a göndörre.

„Ha akarod, szívesen tartom.” Válaszolt Harry, húzogatva a szemöldökét.

„Istenem,” Válaszolt Louis, és sietősebbre vette, hogy a többiek ne lássák meg a pirulását.

.

.

.

Niall családjának háza éppoly meleg és hívogató volt, mint amire Louis emlékezett. Sóhajtva huppant le az egyik puha bőrkanapéra. Figyelte Niallt, aki azon ügyködött, hogy minél előbb össze tudja állítani a FIFA játékrendszerét. Harry természetesen a konyhában segített Maurának, Zayn és Liam pedig a sarokban ültek, csendes megbeszélést folytatva. A kékszemű elbambult egy kicsit, mielőtt még eszébe nem jutott a kivizsgálással történt katasztrófa.

Nyilvánvaló volt, hogy fel fogja eleveníteni a következő terápiás kezelés előtt. Viszont tényleg meg akarta találni a módját, hogy ne féljen ennyire az ilyen típusú vizsgálatoktól.

Meg kell csinálnia. A gondolat, hogy újra át fogja élni azt, felgyorsította a szívverését, ezért behunyta a szemét, és lassan vett néhány mély levegőt.

Ha csak rá gondolt, már idegessé vált.

Azt mondták neki, működni fog, ha kitalál valami könnyebb megoldást a számára, de őszintén szólva semmilyen ötlete sem volt, amivel a helyzetét egy kicsivel is komfortosabbá tehetné.

Magatehetetlenségében a hajába túrt, miközben maga elé bámult és csak gondolkodott.

Egyszer csak a szemei felpattantak.

Ha csak…

Oh…

Lehet, hogy…

Louis az ajkába harapott, mert volt egy önző gondolata, ami talán beválhatna-

Harry kisétált a konyhából, vizes kezeit a farmerébe törölte és leült Louis mellé. A kékszemű csak tágra nyílt szemmel figyelte a másikat.

„Lou?” Kérdezte Harry kissé homlokát ráncolva.

„Semmi,” Csóválta meg az említett a fejét, majd elfordította a tekintetét, a tévé fele, ahol most Niall és Liam játszottak.

„Lo-

„Zayn! Beszélnem kell veled,” Szakította félbe a göndört, és felállt.

A fekete felkapta a tekintetét, majd Harryre nézett, és ő is felkászálódott a helyéről. 

„Rendben.” Mondta bizonytalanul, és a fiú után ment.

Louis érezte magán Harry tekintetét, miközben kisétáltak, föl az emeleten, egészen Niall régi hálószobájába. Zayn maga mögött becsukta az ajtót, majd mindketten leültek a szőke ágyára.

 „Teljesen kivagyok,” Motyogta Louis, arcát kezeibe temetve.

„Miért?” Kérdezte Zayn, „Úgy értem, tudom, hogy haragszol rám az előzők miatt, de később is megbeszélhetjük, nem kell sehova sem sietnünk,” Folytatta, miközben próbálta kiengesztelni a fiút, aki egyre jobban összezavarodott.

„Nem erről van szó, nem igazán, um,”

„Louis, minden rendben,” Mondta Zayn, kicsit közelebb csúszva a fiúhoz.

Louis vett egy mély lélegzetet. „Úgy értem, nem mondhatok el mindent neked, de azon gondolkoztam, hogy potenciálisan a legnagyobb felkavarodást fogja okozni, és szükségem van arra, hogy elmondd, hogy minden rendben lesz,” Suttogta már a végén Louis.

Zayn csak nézte őt egy darabig, majd megragadta a kezét. „Én… én nem tudom garantálni, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, bármiféle részlet nélkül, Louis,”

Louis meg akarta dobni valamivel.

„De… azt garantálni tudom, hogy függetlenül bármitől is, hozzám bármikor jöhetsz. Ha dráma van, számíthatsz rám. Ha éppen katasztrófa, akkor is. Szóval bármi is lesz, nem vagy egyedül. Remélem tisztában vagy ezzel, babe.”

Louis csendesen bámult Zaynre, aki direkt nem szólt semmit, hagyta, hogy megeméssze a hallottakat.

„Rendben,” Válaszolta végül.

Zayn elmosolyodott és megpuszilta az arcát, mielőtt felsegítette volna.

„A kaja szerintem mindjárt kész van. Jobban éreznéd magad tőle?”

„Aha,” Mondta Louis.

Tényleg az volt.

.

.

.