22. rész

Good evening everybody! Nos, most én, Judit jelentkezek az újabb résszel, mivel másik drága fordítótoknak elromlott a gépe, és megkért, hogy addig se maradjatok rész nélkül, míg vissza nem kapja a laptopját.

Elnézést szeretnék kérni tőletek egyrészt, amiért most hoztuk csak a részt, de ezer dolgunk volt(kemény dolog ez az érettségi-.- :P), másrészt hogy nem épp mondható el eseménydúsnak a rész(but don't panic, lesznek sokkal izgalmasabbak is, ígérjük;) ).

Ennek a fejezetnek a végnél besegített kicsit(na jó,sokatxd) Raven, úgyhogy lehet érzékelhető lesz ez.

Reméljük, tetszeni fog, megpróbáljuk hamarabb hozni a kövi részt, hogy ne kelljen sokáig várnotok az új fejezetig.

Jó olvasást, lots of love,

Judit.xx

„A fenébe is.” Suttogta fogcsikorgatva. „Meg fogom ölni.”

Elképzelte, amint kezei ökölbe szorítva szorítja annak a szörnyetegnek a nyakát, aki bántotta Louist, szinte látta maga előtt, ahogy miatta fuldoklik, hörög és sír, pont úgy, ahogy Louis is tette anno.

Úgy nézett föl a tükörre, amiben magát is viszont tudta látni, miközben még mindig lelki szemei előtt volt az elképzelése, és megdermedt a külsejétől. Szemei sötétebbek voltak, mint ahogy valaha látta volna őket, és belenézve azokba igazán rémisztőnek tűnt.

Pislogott párat, ellökve magát a tükörtől, és maga köré fonta karjait, mivel teljes egészében remegett.

.

.

.

Louis miközben végigsétált a folyosón, ami a főteremhez vezetett, többször is megbotlott a pizsamanadrágjába. Niall már ott volt a konyhában, kifejezéstelen arccal és karba tett kézzel. Eleanor az asztalnál ült, és kezével a fejét támasztotta. Danielle és Liam a kanapén beszélgettek halkan, és mikor Louis bekukucskált a sarkon, meglátta Zaynt az erkélyen, cigarettával a szájában.

Louis visszanézett a szobába, és találkozott Niall tekintetével, aki mozdulatlanul tűrte vizslatását. Liam és Danielle még nem vették észre, és abban sem volt biztos, hogy Eleanor aludt. A fiú vett egy mély lélegzetet.

„Hali srácok.” Suttogta idegesen.

Minden szem azonnal rá szegeződött, Eleanor felkapva fejét bámulni kezdte, és még Zayn is megtorpant látványára, mikor elnyomva a cigijét besétált. Eleanor felállt.

„Készítek egy csészével.” Mondta, miközben megtöltötte a kannát vízzel, és a tűzhelyre rakta. „Éhes is vagy, nem?” Intett a tányérra. „Nemrég rendeltem. Egy pillanat, és megmelegítem.” Nézte, ahogy a lány sürög-forog, mielőtt a többieknek szentelte volna figyelmét.

„Az a srác megpróbált, öhm, összességébe véve kapcsolatba kerülni veled?” Kérdezte Liam, megtörve a csendet.

Louisnak tágra nyílt a szeme, és hevesen kezdte rázni a fejét. „Nem, nem, um, legalábbis nem tudok róla.”

Annak a dolognak a gondolata csak még jobban a határai szélére sodorták.

„Féltél nekünk elmondani, igazam van?” Kérdezte Niall hirtelen, még mindig ugyan ott támasztotta magát, a falnál.

Louis az ajkába harapott. „Én-

„Miért?” Niall nem tágított, mire Louis nagyot nyelt.

„Niall.” Szólt rá Danielle, de a fiú mintha meg sem hallotta volna, tovább bámulta unottan jeges kék szemeivel Louisét.

„É-én…” Szavakba sem tudta önteni, mennyire meg volt rémülve amiatt, hogy valóban el fogják őt hagyni, hogy ez mennyire is az ő hibája volt, és hogy minden miatta esett szét…

Csak nézett maga elé.

Niall ellökte magát a faltól és a tágra nyílt szemű Louis elé viharzott, megragadta karjait, majd gyengéden megrázta azokat.

„Szeretünk téged, te hülye idióta.”  Mondta Niall elcsukló hanggal, miközben arca vöröses színt kezdett el felvenni. „Te seggfej, mi rohadtul szeretünk téged, a rohadt életbe már!”

„Niall.” Szólt rá Liam, mire Niall elengedte Louist.

„A fenébe is!” Kiáltotta a fiú, és megtörölte a szemét. Félrelökte Liam mellé, majd kiviharzott, becsapva maga után a nyitva hagyott ajtót. Liam ránézett Daniellere, mire a lány bólintott. A srác ezután megfordult, és Niall után sietett.

A kanna fütyülni kezdett, mire Eleanor gyorsan levette a tűzhelyről, majd a benne levő forró vizet egy üres bögrébe öntötte. Elkészítette a teát Louisnak, pont úgy, ahogy szereti, majd lerakta a gőzölgő bögrét az asztalra az újra melegített élet mellé.

Louis még mindig azt a pontot bámulta, ahol Niall volt, mielőtt elszaladt volna, majd Zayn lépett a látóterébe. Megfogta Louis arcát, hogy teljesen őrá összpontosítson.

„Mi szeretünk téged, ugye tisztában vagy ezzel?”

Louis lágyan bólintott, végig Zayn szemébe nézve.

„Akkor jó. Ni nem haragszik rád. Csak dühös amiatt, ami történt veled.”

Louis ismét bólintott, mielőtt Zayn egy lágy ölelésbe vonta volna. Louis először megmerevedett, majd végül óvatosan ő is a srác dereka köré fonta karjait. Zayn egyik oldalról a másikra ringatta a fiút, mire Louis lehunyta a szemét.

„Sajnálom.” Suttogta, ami az ölelés miatt tompán hallatszódott.

Zayn megrázta a fejét. „Nincs mit sajnálni. Ez nem a te hibád.”

Louis keserűen felnevetett, mire Zayn szorosabbra fogta körülötte a karjait. A fiú farkasszemet nézett Eleanorral és Danielle-el, akik az asztalnál ültek.

Sok munka várt rájuk.

Léptek zaja hallatszódott a folyosó végéről, ahonnan Harry lépett be, körülnézett, majd tekintete a vízforralón állapodott meg.

„Ez friss?” Kérdezte rekedten, mire mindenki figyelme rá irányult.

Eleanor lassan bólintott. Harry magához vette a kannát, és keresett egy üres csészét is, amibe remegő kezekkel készítette el úgy a teát, ahogy ő szerette. Remegve emelte a csészét a szájához, vörös szemekkel bámult a semmibe, miközben hangosan kortyolgatott. Louis gyengéden tolta el magától Zaynt, és aggodalmasan kezdte figyelni Harryt. A fekete srác óvatosan odament Harryhez, és kivette a remegő kezek közt lévő bögrét. Ezután ujjaival körülfonták Harry csuklóját, és a folyosó fele kezdte húzni, Harry pedig csoszogva követte őt, nem szólva egy árva szót sem. A hálószoba ajtaja becsapódott mögöttük.

„Oké, ez nem épp a legideálisabb környezet most.” Mondta Eleanor összevont szemöldökkel, mire Louis halkan felsóhajtott.

Ez is ismét az ő hibája.

„Egyél, aztán menjünk ki. Paul nemsokára ideér, hogy elvigyen Dr. Minniehez. Már hétszer hívott engem. Szóval muszáj mennünk, plusz szívunk ez kis friss levegőt, rendben?”

Ez tényleg nagyon jól hangzott. A fiú csendben leült, és elkezdte belapátolni az ételt, de tényleg szinte lapátolta, mivel farkaséhes volt. Danielle nevetve nézte a fiút, aki csak úgy tömte magába az ételét.

„Csak próbálj meg nem megfulladni, oké?” Mondta, mire Louis kiöltötte rá a nyelvét, majd ismét folytatta az evést.

Eleanor lenézett a ruháira. „De nincs semmim, amibe átöltözhetnék.”

Danielle vállat vont. „Felvehetnénk valamit a tieid közül, Louis. Lehetne egy lustulós napunk.”

„Akkor ez azt jelenti, hogy a ruháim szarok?” Kérdezte, miközben a teájába kortyolt.

Danielle játékosan megforgatta a szemeit. „Akkor megkérhetem Harryt, hogy adjon egy pizsit, így legalább neked nem kell átöltöznöd. Akkor legalább egyformák leszünk.”

Louis bólintott, tetszett neki az ötlet, mivel nem akart átöltözni, jól érezte magát abban a ruhában.

„Miért pont Harryét amúgy?” Kérdezte lágyan, lenézve üres tányérjára.

Eleanor letett egy pohár vizet Louis elé, aki hálásan pillantott fel a lányra, majd elvette és megitta. „Miért, hogy is néznének ki a hosszú lábai a te alsódban?”

Louis majd megfulladt a gondolattól, és letette a poharat, ahogy teste rázkódott a köhögés és nevetés miatt. Eleanor egy mosollyal veregette meg a hátát. Mikor újra kapott levegőt, lebiggyesztette ajkait.

„Elmegyek a ruhákért, mindjárt jövök.” Mondta Danielle és kiment a szobából. Louis próbálta leplezni aggodalmát, hogy mi történhet odabent, miközben figyelte a kisétáló lányt.