Louis beállította a mirkofonját, megpróbálta figyelmen kívül hagyni, hogy Nick szemeivel minden öt másodpercben a hasát vizslatta. Ránézett Harryre, aki a háttérben nyomkodta telefonját, szemöldökét ráncolva koncentrált. Louis hátradőlt a székben, az új telefonját nyomkodta. Beírta a kódot, majd a twitterre nyomott.
Megkérték, vagy inkább megparancsolták, hogy beszéljen többet a rajongókkal, szóval... Hát persze.
Louis_Tomlinson: BBC Rádió 1! Beszélgessünk @grimmers -el!
A twitterét azonnal elárasztották válaszokkal, görgetett lefelé, elolvasott néhányat, azok közül amik azt ecsetelték, hogy mennyire szeretik, amik könyörögnek követésekért, általános izgalommal telieket, érdeklődőeket a szexualitásáról, a Larryről is párat, majd olyanokat is, amik azt kívánták, bár meghalna.
A szemét forgatta, visszadugta a készüléket a kapucnis felsője zsebébe. Levett egy kisebb pihét az újabb farmerjáról, arról, amit Lou hozott neki az új designertől. Kényelmesek voltak, igazság szerint rugalmas pamut anyagból voltak, egy zsinórral benne, de az anyag mégis úgy nézett ki mint egy farmer. Nem volt nagy hajszolója annak, hogy milyen a megjelenése, szóval hosszú pólókat hordott, hogy elrejtse a tényt, hogy tulajdonképpen nem egy farmer van rajta. Ellenben mégis sokkal nagyobb felüdülés volt ezt hordani, mint a normál farmerjait.
Ha még nagyobbra nő a hasa csak még jobban szopni fog vele.
Zayn suttogott Liamnek, aki cserébe kuncogott, Niall pedig néha hozzátett egy-két obszcén kommentárt. Igyekeztek csendben maradni, míg Nicknek nem volt szüksége rájuk, de biztos voltak benne, hogy az emberek hallják őket. Louis a szemét forgatva, szeretetteljesen nézett Harryre újra. Még mindig a homlokát ráncolva nézte a telefonját. Felé hajolt, hogy vessen egy pillantást a képernyőre, s meglássa saját twitter posztját. Harry a kommenteket olvasta és nyilvánvalóan nem tetszett neki, amit látott.
Louis felsóhajtott, mivel nem nagyon tehettek semmit ellene. Az emberek akkor is utálni fogják. Még akkor is, ha nem lenne felcsinálva, akkor is utálnák. Most csak adott nekik rá egy jobb okot. Az egyik ok, hogy folyton csak kövérebb lesz. Kezét a hasára tette egy pillanatra, mielőtt Harry hajához nyúlt volna, visszadugott egy kósza fürtöt a kendőjébe, mely lefogta azt. A göndör lepillantott Louisra, arckifejezése azonnal meglágyult, valami szeretettejesre, mire a kék szemű elpirult, s az ölébe nézett.
"Huh."
Louis hirtelen kapta fel a fejét, hogy megpillantsa Nicket rájuk vigyorogni és összevonni szemöldökét.
"Te most nem---"
"Ne aggódj cukorfalat, éppen a hírek mennek."
"Mennyi idő múlva kerülünk sorra?" Kérdezte Harry, Louis és Nick között pillantgatott idegesen.
"Tíz perc." Válaszolt hátradőlve a székben, ásított.
Egy kéz helyeződött Louis combjára, ő pedig hátranézett, hogy egyenesen Zayn tekintetébe bámuljon.
"Jól vagy?" Kérdezte gyengéden, Louis pedig bólintott, mikor nem is volt.
Hogy őszinték legyünk, rémesen meg volt rémülve. Ez az interjú a poklot hozhatja meg a számukra néhány másodperc alatt. És éhes is volt. Ami bosszantó is volt, mivel kicsivel több, mint egy órája evett és tizenöt perce ivott egy teát.
Nick jelzett nekik, hogy maradjanak csendben, mielőtt beszélni kezdett. Louis nézte, ő legalább teljesen természetesen viselkedett, mielőtt egy számot kezdtek játszani a rádióban. Nick elővette a telefonját és írt valamit, néhány másodperccel később pedig Harry telefonja felvillant. Louis figyelte, ahogyan Harry is és lepillantott rá, elpirult és beharapta az ajkát, majd Nickre pillantott, aki csak vigyorgott.
Valami keserű érzés nyilallt Louis szívébe, lenézett összekulcsolt kezeire. Az ő telefonja is megrezzent egy pillanattal később és lenézett rá.
--Ne aggódj, Harry téged szeret jobban-Niall
Louis felpillantott a szőkére, aki nyelvet öltött rá, majd vissza is fordult Zayn és Liam beszélgetésébe.
Oké…
"Rendben hölgyeim és drága uraim, nem fogom játszani a tanácstalant és gondolkozni, hogy mit akartok hallani. igen, a One Direction egy tagja itt van mellettem a stúdióban és kissé több helyet foglal el, mint kellene."
Nick megállt, Louisra kacsintott, ki csak nagyokat pislogott.
Ő... Nick most kövérnek hívta?
Oh, ez igazán érdekes lesz, rendben.
Nick folytatta a bevezető szövegét, majd biccentett nekik.
"Köszönjetek fiúúúk."
"Sziasztok!" Szóltak bele mindannyian a mikrofonba.
"Szóval, hogy érzitek magatokat? Liam?"
"Remekül, haver. És te?" Válaszolt Liam.
"Csodásan, köszönöm Liam, a mi mindig kedves Liamünk. Zayn, drágám, és te hogy vagy?"
"Jól."
"Csak jól, Zayn?" Kérdezte Nick mosolyogva.
"Yup." Válaszolt Zayn felvont szemöldökkel.
"Akkor Niall, hogy vagy te, Niall?"
"Remekül."
"Oh, remekül. És miért érzed magad remekül, Niall?"
"Jól aludtam az éjszaka, fantasztikus volt a reggelim és ma nem fogunk csinálni semmit ezen kívül."
"Oh, jól hangzik. Harold, én drága Haroldom, te hogy vagy?"
Harry elmosolyodott, zseniális, mint mindig. "Jól vagyok."
"Csak jól, fiatal Harold?"
Harry ismét elpirult.
"Miért vagyok állandóan fiatal Harold?" Kérdezte viccesen vinnyogva.
"Mivel te vagy a mi kis babánk, Harry." Nevetett Nick a saját hajába túrva.
Louis a szemét forgatta.
"És utoljára, itt a kis méregzsák Tomlinson. Hogy vagy, Louis?"
"Oh egyszerűen csodálatosan, Nick."
Nick elvigyorodott.
"Egyszerűen csodálatosan, ugye?"
"Bizony, úgy van."
"És mitől érzed magad olyan egyszerűen csodásan, Mr. Tomlinson?"
"Hogyan is ne lehetnék csodásan, mikor egy szobában ülök a csodaszép Nick Grimshaw-al? Ez most pozitív csapásként ért."
"Csapásként, hm? Huncutkodunk, Mr. Tomlinson?"
"Oh, nem, Mr. Grimshaw. Rémesen elbűvölő személyiséged van."
"Örülök, hogy ilyen pozitív hatással vagyok rád." Mondta Nick, a vigyora csak növekedett.
"Oh, én is. Semmit sem akarok jobban, mint a te boldogságodat." Válaszolt Louis kissé oldalra döntve fejét.
"Ugyanúgy érzek, drágám, ugyanúgy. És hogy van a baba?"
Mindenki ledermedt, Louist kivéve.
"A baba jól van."
"Semmi baj?"
"Van és volt pár, de ez várható, nem igaz?"
"Azt hiszem. És mennyi idős már, Mr. Tomlinson?"
"Négy hónapos terhes vagyok, ami a második trimesztert jelenti, Mr. Grimshaw."
"Még mindig hánysz?"
"Csak néha."
"Bármi más tünet, Mr. Tomlinson?"
"Gyakrabban fáradok el és sóvárgok, Mr. Grimshaw."
"Hm."
"Yup."
"Alig látható egyébként rajtad."
"De ez hamarosan meg fog változni."
"Nos, még mindig elég fitt vagy, és az is maradsz, Mr. Tomlinson."
"Nagyra értékelem kedvességed, Mr. Grimshaw."
"Zayn, nálatok nincs esetleg szó kisgyerekről?"
Zayn hezitálás nélkül válaszolt.
Louis nagyokat pislogott, kicsit összezavarodott a hirtelen témaváltáson. A többi fiút bámulta, ugyan Zaynre összpontosított. Louis lassan Nickre nézett, aki rá pillantott egy... Mosollyal... Ahogy Zaynhez beszélt.
Ez... Oh... Szóval erről van szó? Ezt most... Ezt direkt csinálta?
Ez... Ennyi volt. Ami miatt annyira rettegett csak így elszállt, vége van... És... Ennyi volt. Tényleg ennyi volt... Louis hátradőlt a székben, kissé lejjebb is csúszott rajta, megkönnyebbülten sóhajtva.
Azokban a percekben rémesen hálás volt, hogy nem voltak körülöttük kamerák, hiszen legalább néhány másodpercig ellazulhatott. Hagyta, hogy a háttérben folyó fecsegés csak úgy elmenjen a füle mellett, lehunyta a szemeit és halkan a pocakjára tette ujjait. A keze a pólója alá csúszott, a kis dudoron pihent.
Azon tűnődött, hogy vajon a baba, aki ott van érzi-e a meleget a kezéből áradni? Vagy akarná egyáltalán érezni? Még mindig nem tudta azt mondani, hogy igazán akarta azt a gyereket, de talán a baba is ezt gondolta. Mi lenne, ha a baba nem akarja őt? És ki ő, hogy azt mondja, nem érdemelte meg?
Erőt vett magán, elvetette ezeket a gondolatokat, hozzáadva igazság szerint a növekvő halom öngyűlölethez a szívében. Lassan nem tudja magában tartani ezeket az érzéseket. Fel fog törni.
Valaki óvatosan a hajába túrt, ő pedig a fejét az érintés felé döntötte, mielőtt kinyitotta a szemeit, hogy felfedje előttük Harryt.
"Jól vagy?" Suttogta a göndör, mire ő bólintott egy gyors mosolyt villantva.
Most Liam beszélt, akit Niall időnként félbeszakított, Zayn pedig a legédesebb arckifejezésével figyelte őket. Louis nem tudta megállni, hogy ne vigyorogjon, ahogy hallgatta őket, s élvezte, hogy Harry keze még mindig simogatta a fejét. Nyomatékosan tekintett Nickre, akiről tudta, hogy figyeli a kis akciójukat.
"És fiatal Harold, mit gondolsz, milyen lesz turnézni egy kisgyermekkel veletek együtt?"
Louis az ajkába harapott.
"Ehm, nos... Mindent megtervezünk előre, Louis biztonságát szem előtt tartva. Azt akarjuk, hogy ő jól érezze magát, és ez nem áldozat a számunkra."
"Addig, amíg Louis boldog, mi is azok vagyunk." Tette hozzá Zayn, megveregette barátja térdét.
Louis elpirult, az ölébe nézett. Harry elvette a kezét a fejéről, ehelyett inkább kezét fogta meg és kis köröket rajzolt rá hüvelykujjával.
Annyira megnyugtató volt, hogy állandóan kapcsolatban voltak.
Az interjú gyorsan elrepült és már vége is volt. A fiúk elköszöntek a hallgatóktól, Nick pedig betett egy másik dalt, valami fülbemászót arról, hogy milyen jó egy nagy csapatban lenni, Louis nem ismerte, hisz nem is nagyon hallgatott mostanában zenét.
Egy biztonsági jött, jelezve a számukra, hogy menjenek. A fiúk felálltak, integettek Nicknek, majd némán kisétáltak, egy üres szobába vezették őket.
"Szóval, mi a véleményetek?" Kérdezte Zayn azonnal, amint az ajtó becsukódott.
A nő összevonta a szemöldökét. "Nos, ezt egyébként megoldhattuk volna Louis csipkelődése nélkü---"
"Úgy érted, hogy az egész interjúban mindannyian csak idegesek voltunk, hogy zökkenőmentesen csináljuk végig?" Szakította félbe Niall, a hölgy pedig csak meret rá.
"Kérlek ne szakíts félbe, Mr. Horan. Tudom, hogy nem tudjuk a legjobb körülményeket biztosítani nektek, de Mr. Cowell bérelt fel, hogy mégis próbáljam meg a legjobbat kihozni a helyzetekből. Szóval jól értettem. Ez a taktika jól működött, minden rendben volt, de a jövőben lehet, hogy kicsit kevesebb csipkelődést kellene belevinni és több őszinteség..."
Hirtelen elhallgatott, majd Louisra pillantott egy percre.
"Tudod mit...Mindegy. Légy olyan őszinte, amennyire tudsz anélkül, hogy megbántanál valakit. Azt szeretnénk elérni, hogy a fanok úgy gondolják, hogy jól vagy, és az interjú azt a hangulatot adta, hogy nem fontos, hogy terhes vagy, vagy nem, még mindig ugyanaz a Louis vagy. Szóval igen, szép munka fiúk."
Mosolygott a nő.
“Mi a neved?” Kérdezte Louis hirtelen.
“Sarah.”
“Hm…” Motyogta halkan a nőt bámulva.
.
.
.
"Ami a twittert illeti, próbáljátok ne hangoztatni a szakítást Eleanorral. És... Ha csúnya dolgokat kapsz, tényleg nagyon csúnyákat próbáld meg figyelmen kívül hagyni őket és pozitív maradni. Válaszoljatok a kedves rajongóknak, próbáljatok meg többet beszélni velük. Néhányan mint bebizonyosodott nagyon hűségesek."
A fiúk bólintottak.
"Mi beterveztünk egy találkozót Tate Corbin közt és közted, úgy értem a férfi közt, aki a ruhákat tervezi a számodra, Louis. Te, ő és Lou nemsokára találkoztok majd, hogy beszéljetek a ruházatodról. Nem minden interjútok lesz ilyen zökkenőmentes és egy díjátadó is közeledik, amire készülnünk kell."
Louis az ajkába harapott, ahogy megkapta a napirendjét, látszólag véget nem érő volt. Úgy érezte, hogy egyre jobban és jobban kimerül már attól is, hogy nézi a listát.
Sarah egy percre megállt, újra Louisra nézett és lecsukta a laptopja tetejét.
"Nagyon sajnálom, tudom, hogy ez rengeteg. De ne törődjünk most ezzel. A napotok szabad. Próbáljátok meg élvezni, jó? Valószínűleg még találkozunk, vagy majd valakivel a többi dolgozó közül. Vagy csak küldjetek nekem egy emailt, vagy valamit, ha szükségetek van valamire."
A nő elővette a telefonját, átnézte azt.
"Paul a bejárat közelében vár titeket. Küldök valakit, hogy kísérjen el. Ha van kedvetek, akkor segítsetek egy kicsit kodrában tartani a tömeget, aláírni pár dolgot és csináljatok pár képet. De csak ha van kedvetek hozzá. Majd lesznek találkozók és köszöntők a jövőben, amiket valószínűleg könnyebb lesz kezelnetek, mint egy ilyen spontán alkalmat."
Újra a fiúkra nézett, ők pedig egymásra.
"Én nem bánom srácok, ha ti sem." Mondta Niall vállat vonva.
"Én sem." Tette hozzá Zayn."
"Igen, nem nagyon találkoztunk a fanokkal egy ideje, talán ez most jó lenne." Mondta Liam a többiekre pillantva.
"Lou?" Kérdezte Harry, ő pedig vállat vont.
"Uhm, felőlem rendben van, de előtte beszélni szeretnék egy kicsit Nickel. Mennyi időnk van még?"
Harry összeráncolta a homlokát.
Sarah a telefonjára pillantott. "Húsz perc. Van okod rá, hogy beszélni akarsz vele?"
"Semmi komoly." Motyogta Louis, felnézett Harryre. "Nem vagyok dühös rá. Tudom, nem jövünk ki túl jól, de csak beszélni szeretnék vele egy percre."
"Nem látom az okát, hogy miért ne tudnál." Motyogott a nő, leírt valamit a telefonjába. "Fiúk, ti megvárjátok? Szerintem egyszerűbb lenne, ha együtt mentek el.”
"Természetesen." Válaszolt Liam, leült egy kanapéra, Niall pedig ráugrott, nevetett, ahogy Liam felsikoltott a hirtelen súlyra.
Zayn felhorkant, leült egy üres székre.
"Akkor beszélek a stúdióval." Mondta Sarah és kiment.
Louis vállat vont, leült egy üres kanapéra, Harry pedig követte.
"Kicsit jobb fejnek tűnik, mint a többiek." Suttogta, Harry pedig bólintott.
"Igen, de uhm... Te és Nick----"
"Csak egyszerűen beszélgetni akarok vele. Esküszöm, semmi komoly. A legjobb tudásom szerint fogok viselkedni." Sóhajtott Louis szemét forgatva.
"Nem arról van szó, hogy nem bízom benned... Csak... Tudom, hogy Nick hogy tud viselkedni néha."
Oh... Louis tudta... Hogy Harry igazából Nick miatt aggódott.
Elmosolyodott. "Semmi baj, Harry." Mondta megragadva egy vizes palackot az asztalról és nagyokat kortyolt belőle. A víz kicsöpögött a szája sarkából, végigfolyva az állán. Louis kivette a palackot a szájából, hogy Harryre pillantson.
Megnyalta az ajkait. Harry figyelte minden kis mozzanatát, a hüvelykujja Louis arcán pihent. Louis le sem tudta róla venni a szemét. A víz kezdett kicsúszni a kezéből, csak a szép zöld szemekre összpontosított. Ekkor történt, hogy el is ejtette azt, az üveg koppant a lábán, mielőtt a víz kifolyt a szőnyegre elvéve ezzel figyelmét Harryről. Mindig csak Harry.
Nézte, ahogyan a víz sötét foltot hagy a szőnyegen, mielőtt lehajolt, hogy felvegye azt és visszategye az asztalra.
"Elmegyek pisilni." Mondta szórakozottan és kényszerítette magát, hogy ne nézzen rá senkire a szobában. Tudta, hogy merre van a mosdó, mivel már sokszor voltak itt interjún.
Integetett az embereknek, akik köszöntek neki a folyosón, gyorsan lépkedett a legközelebbi férfi WC felé és becsukta maga mögött az ajtót. A hátát a fehér csempés falnak döntötte, mélyen lélegzett ki-be ki és be. Az ajtó nyílása kiszakította a nyugodt állapotból. Kinyitotta a szemeit, hogy megpillantsa Harryt ott állni. A magasabbik bezárta az ajtót, Louis elé lépett és nekinyomta a falnak.
Mi történik, mit csinál Harry és miért nem akarja, hogy abbahagyja?
Harry hirtelen megcsókolta, Louis pedig levegő után kapkodva tolta el magától.
"Kérdezd meg." Morogta Louis rekedt hangon, Harry pedig újra a falhoz nyomta.
"Megcsókolhatlak?"
Louis szíve gyorsan vert.
"Nem tudom." Suttogta, szédült.
Elkezdett lecsúszni a fal mellett, Harry pedig egyik térdét Louis lábai közé nyomta, így nem esett el, Louis viszont felnyögött.
"Harry..."
"Mire van szükséged?"
"Te... Meg kell kérdezned, jó? Mindig meg kell kérdezned. Minden egyes alkalommal. Ha... Ha mi csókolózunk...Vagy...Nem tudom...Nem tudom mi ez...Kérdezz meg...Kérdezz meg..."
"Louis, nyisd ki a szemeidet. Nézz rám."
Úgy tett. Harryre fókuszált, szemöldökét ráncolta az aggódó pillantásra.
"Túl gyorsan lélegzel. Mély levegő, Lou. Meg tudod csinálni."
Harry halk volt, várta, hogy Louis megnyugodjon, mielőtt segítettneki leülni.
"Megfoghatom a kezedet?" Kérdezte egy pillanatnyi csend után Harry.
Louis bólintott, Harry pedig összefűzte ujjaikat.
"Nem akartalak felidegesíteni, sajnálom."
Louis lehunyta a szemeit, mélyen sóhajtott.
"Nem a te hibád, Harry."
A göndör megrázta a fejét.
"Tudom, hogy azt akarod, hogy először kérdezzelek meg. Jobban kellett volna tudnom, ez az én hibám."
Louis felnevetett, megrázta a fejét. Ökölbe szorította a másik kezét, az ökle remegett.
"Nem, Harry." Suttogta. "Tényleg nem az."
A göndör hajú fiú ránézett, zavartan ráncolta a homlokát, hisz nem értette.
"Baj van velem. Ez az én hibám, nem a tiéd. Ne hibáztasd magad azért, mert én elrontottam valamit."
Harry megrázta a fejét, épp vitatkozni akart, mikor Louis kinyitotta a szemeit. Nedvesek voltak. Louis alsó ajka remegett, mielőtt hirtelen felállt, elhúzta kezét Harry szorításából.
"Tudod, azért jöttem, hogy pisiljek, mielőtt megzavartál." Mondta, próbált javítani a helyzeten, de nem sikerült.
Harry inkább hagyta most a dolgot.
"Sajnálom. Visszamegyek a fiúkhoz."
Louis bólintott, megfordult és csak hallgatta, hogy Harry kimegy. A pillanatban, ahogy az ajtó becsukódott az tenyereit dühösen verte a falba, homlokát megtámasztotta köztük.
"Mi a baj velem? Mi a fene van velem?" Suttogta, lélegzete akadozott könnyei miatt.
Miért nem tudok túljutni ezen? Az az ember nem kérdezte meg, csak elvette, amit akart, de az már régen volt. Miért remeg és retteg még mindig? Miért nem tudja csak úgy elfelejteni?
Már nem is emlékezett jól arra az éjszakára, akkor miért érzi még mindig?
Miért?
Az ajkába harapott.
Nem fog sírni. Nem fog sírni.
A mellékhelyiség ajtaja ismét kinyílt.
"Oh."
Louis felnézett, s Nick állt ott. A férfi a hátát nekidöntötet a falnak, becsukta az ajtót és bezárta azt, Louist bámulta, aki visszonozta.
"Orvosra van szükséged?" Kérdezte
"Nem." Válaszolt Louis mély levegőt véve és ellépve a faltól.
"Jól vagy legalább?"
Louis nem válaszolt, csak a mosdóhoz lépett és megmosta az arcát. Nick megragadott néhány papírtörlőt és átnyújtotta Louisnak, mikor végzett. A fiú bólintott, egy tompa köszönömöt mormolva.
"Szóval... A madarak azt csiripelték, hogy beszélni akartál velem."
Louis kidobta a nedves papírokat a kukába, szembe fordult Nickel.
"A WC-ben akarsz beszélgetni?" Kérdezte rekedt hangon.
"Akár. De adok neked egy kis időt, hogy visszaszedhesd a pókerarcod. Elég rémesen nézel ki, hogy őszinte legyek."
Louis lebecslően nevetett. "Mivel az vagyok." Válaszolt.
"Nem azok vagyunk mindannyian? Szóval... Beszélgessünk?"
"Te... Eltervezted az interjúnkat?"
Nick felhúzta a szemöldökét. "Majdnem mindig. Úgy értem, ez a munkám."
"Ez nem az, amire célozni akartam. Te---"
"Kissé feldühítettelek, hogy át tudjunk siklani a durva részeken zökkenőmentesen, erre gondolsz?" Szakította félbe Nick vigyorogva.
Louis fogai koccantak, nézte a férfit, mielőtt lassan bólintott.
"Yup. Úgy néztél ki, min aki mindjárt elájul, és mivel mindig a drámaiságról vagyok híres, te meg terhes vagy... Nincs erre szükségem az életemben. Beszéltem róla a fiúkkal is és ők is ugyanígy vélekedtek."
Louis nagyokat pislogott.
"Figyelmeztettek az aggodalmukra veled kapcsolatban. Igazából idegesített volna, ha nem lettek volna olyan édesek. Szinte kiestek a fogaim az édességtől."
Louis ismét csak pislogott.
"Föld hívja Louist?"
"Köszönöm." Szólalt meg hirtelen.
"Csak egy egyszerű nézeteltérés nem elég nekem ahhoz, hogy kigúnyoljam azt, amin keresztül mész. Bármi is van köztünk, ez nem éri el azt a szintet, hogy megtegyem veled." Motyogta Nick, a körmei alól kipiszkálva közben a piszkot.
Louis csak bámulta.
"Oh, ne nézz rám így. Nem akarom, hogy azt hidd, kedves ember vagyok, Mr. Tomlinson."
Ezzel szakította ki belőle Louist.
"Nem is álmodtam róla, Mr. Grimshaw." Válaszolta egy gyengéd mosollyal.
"Most mennem kell pár helyre meg találkoznom pár emberrel. Elfoglalt ember vagyok. Oh, olyan nehéz ilyen kedveltnek lenni sok ember szemében."
Louis a szemeit forgatta. "Ne engedd, hogy megállítsalak."
"Természetesen nem. Majd még beszélgethetünk egy pohár ital mellett valamikor. Bár neked almalé mellett, kissé aggódok."
Louis csak tátogott, Nick nem is engedte neki, hogy válaszoljon, hisz hozzátette: "De ne aggódj. Nincs szánékomban közéd és a kedvesed, a fiatal Harold közé állni. Pá."
Azzal kinyitotta a fürdőszoba ajtaját, s gyorsan ki is ment, Louist megdöbbenve hagyva ott.
.
.
.
A tömeg nevetséges volt odakint, de Louis még mindig mnni akart. Csak egy pár percre.
"Nem maradunk kint sokáig, fiúk." Mondta Paul, kinézett az üvegajtókon, megbizonyosodtak róla, hogy a fiúk számára biztonságos, mielőtt kinyitották az ajtót.
Sikolyok csapták meg a fülüket minden oldalról, Louis pedig összerezzent, mielőtt vett egy mély lélegzetet és elindult. Már meg tudta mondani, hogy sokkal több új biztonságist vettek fel. A férfiak minden erejükkel próbálták tartani a barikádot, úgy tűnt, hogy tudják kezelni. Louis viszonylag biztonságban érezte magát.
Megkockáztatta, hogy közelebb megy, az emberek összefüggéstelenül sikoltoztak körülötte, ő pedig csak mosolygott.
"Sziasztok drágáim!" Kiáltotta, kinyújtotta a kezeit, megérintve ezzel a rajongókét, papírokat és jegyzetfüzeteket írt alá.
Gyorsan firkálta oda a nevét, pózolt annyi képre, amennyire tudott, mielőtt valaki beljebb húzta a tömegbe.
"Meg tudnád mutatni a pocakod?!" Kiáltotta valaki, Louis pedig látta, ahogy néhány paparazzi képeket csinál róla. A szemét forgatta, próbált a rajongókra összpontosítani.
"Gyerünk Louis, mutasd meg!"
"Menj innen!" Kiabált válaszul, miközben aláírta egy lány telefontokját.
"Mutasd meg a---"
"Azt mondta, hogy nem." Mondta Niall a csoportra nézve, a tömeg pedig megvadult, hisz Niall védelmező szavai elképesztően hatottak számukra. Hogy tanújuk lehettek ennek.
Louis elmosolyodott, épp kiáltani akart egy köszönömöt Niallnek, amikor valami arcon csapta. Louis elkapta azt, mielőtt leesett volna, Harry pedig őt, mielőtt elesett volna, hátrébb húzta a tömegből, a biztonságiak pedig kiabáltak, hogy ne dobáljanak. Louis hátranézett, ahogy visszanyerte egyensúlyát Harry és a fiúk azonnal kérdésekkel bombázták. Louis nagyokat pislogott, mielőtt lenézett, hogy mit tart a kezében... egy világos zöld kezeslábas. Egy nagyon kicsi... aprócska kezeslábas.
Louis a tömegre nézett, félrelökte a fiúkat és feltartotta azt.
"Kié ez?" Kérdezte hangosan, megpróbálta magára vonni mindenki figyelmét.
Nem hallott semmit a sikolyoktól, de mozgolódás volt a bal oldalán és egy csoport lány felmutatott még egy párat a barikád mögött.
"Én voltam!" Kiáltotta a fiatal tini, Louis pedig oda lépkedett mellette a fiúkkal és a biztonságiakkal.
"Ezt te a..." Elharapta a mondat végét, kezét a pocakjára simította.
"Igen, nagyon sajnálom, én dobtam. Nem akartalak megijeszteni, esküszöm, én csak azt akartam, hogy megkapd, de nagyon messze voltál és nem lett volna esélyem közelebb jutni hozzád, kérlek, ne legyél mérges!"
"Nem, nem..." Louis hangja újra elcsuklott, kezét végigfuttatta a puha anyagon.
"Te... Neked tetszik?" Kérdezte a lány nagy szemekkel.
Louis rápillantott. "Nagyon szép. Köszönöm."
Paulra pillantott, odanyújtotta a telefonját.
"Tudnál csinálni rólunk egy képet, kérlek?" Kérdezte, sikerült felemelniük a lányt a barikádból, így tudtak pózolni Louisval. Mindketten mosolyogtak, Louis pedig feltartotta az apró ruhadarabot, míg Paul megcsinálta a képet.
"Mi a twittered?" Kérdezte Louis és a lány remegő kezekkel gépelte bele Louis telefonjába.
"Köszönöm, drágám. Később nézd meg a twittered, jó?" Kérdezte, s azzal már követte is Pault, aki óvatosan kihúzta onnan. Utoljára integetett a rajongóknak, mielőtt visszatértek az épületbe. Louis az egész autóutat a szálloda felé azzal töltötte, hogy ujjait a kis mintákon húzta végig az apró ruhán.
Egyáltalán nem gondolta volna ezt. Nem is tudta, hogy hogyan érzett ez iránt, de most az egyszer kellemes volt.
Gondoskodott róla, hogy feltöltse a képet a twitterére azzal az aranyos rajongóval és mosolygott, ahogyan a lány teljesen meglepődött a képen és azon, hogy bekövette.
.
.
.
A következő heteket abszolút a forgószél szóval lehetett volna illetni, hiszen Louis teljesen kába volt. Egyik helyről a másikra kellett rohangálnia, interjúkról fotózásokra.
A pocakja egyre csak nőtt, és már sokkal jobban észrevehető volt. Új fajta fájdalmakat érzett, néhány gagyi hátfájást, gyomorégést, amelyek a LEGROSSZABB hangulatba tudták hozni. Az étvágya nevetséges volt, állandóan evett, akárcsak Niall, de mindegy. Szerencsére a súlygyarapodása nem volt túl drasztikus. Senki nem akart volna egy kövér Louist.
Aztán ott volt ő és Harry...
Ő és Harry... Furcsák voltak.
Nem csókolóztak újra. Nem is érintette meg Louist. Egyáltalán nem. Az után a fürdőszobai eset után nem. Louis nem tudta, hogy hogyan érezzen efelől. Nos, még bármi másról sem, főleg nem erről.
De Harry mindig figyelte őt. Louis állandóan elkapta a tekintetét, bámulták egymást egy-két pillanatig, majd elfordultak, nos... Amíg Louis elfordult. De Harry... Harry mindig nézte őt... Megfigyelte.
Louis pislogott, hogy kiszakítsa magát ábrándozásából, hiszen egy kis butikban ült épp. Lou mellette ült, Tommal beszélt telefonon.
Tate Corbin lakásán voltak, annak a férfinek az üzletében, aki Louis ruháit tervezte, a lakása épp a bolt felett volt. Lou abbahagyta a telefonálást, és megnyugtatóan fogta meg Louis kezét.
"Ne légy ideges, kedvesem. Mondtam már, hogy találkoztak vele korábban. És szükségünk van pár szép ruhára számodra."
Egy reggeli showban fognak szerepelni és el kell énekelniük néhány dalt az új albumról.
Nem arról volt szó, hogy...Ideges volt...Nos, az volt, főleg férfiak körül, főleg, hogy ez az ember valószínű, hogy meg fogja érinteni ahhoz, hogy jobb méréseket tudjon tenni.
Igen.
A lépcső nyikorgott, egy férfi jelent meg, magas, vékony férfi volt, fényes szürke szemekkel és fekete hajjal, kontyba húzva. Mosolygott, integetett kettejüknek és megmutatta a telefont, amibe begépelt valamit.
"Hello. Tate vagyok, örülök a találkozásnak. Kérsz valamit, mielőtt elkezdjük?"
Louis nagyokat pislogott.
"Oh, sajnálom drágám, elfelejtettem mondani, hogy ő néma."
Louis újra Tatere nézett, aki megvonta a vállát egy lágy mosollyal. Louis kirázta magát a kábulatából, próbált relaxálni.
"Uh, rendben... Igazából egy tea jól esne." Mondta halkan.
Tate bólintott és újra átment egy másik szobába. Néhány perc múlva visszatért egy tálcával, rajta egy pár gőzölgő bögrével, különböző ízesítésű teákkal, cukorral és citromlével.
"Oh, köszönöm." Mondta Louis mikor letették a tálcát az asztalra. Felvett egy bögrét, miközben Lou és Tate különböző anyagokat nézett át.
"Oh, máris elkezdtél valamit. Csodás." Motyogta Lou belekortyolva az italába.
Megfigyelte a férfit, ahogy Louval dolgozott, leírt dolgokat a telefonba, a vékony ujjak szakértelemmel gépelték a szavakat. Lou jól viselte a szavak nélküli beszéldet is, remekül elvoltak, csodásan hatott ez az egész.
"Igen, azt hiszem, az jó lenne."
Louis úgy döntötte, hogy végül megszólal.
"Uhm, le fogsz mérni engem?"
MIndketten Tatera néztek, aki megrázta a fejét, intett Lounak, aki mosolygott.
"Nem, csak azt akartam, hogy találkozzatok. Hogy tudj arcot társítani a remek dolgokhoz, amiket kapsz."
"Oh." Mondta Louis, megkönnyebbülten sóhajtva.
Tate jó embernek tűnt, ténylg, és nagyra értékelte, hogy ilyen sok időt tölt azzal, hogy szép ruhákat csináljon neki, de... Nem akarta, hogy egy férfi megérintse, akit alig ismert.
Louis nagyokat pislogott, ahogy egy telefon képernyőt nyomtak a szeme elé.
"Plusz, jó vagyok abban amit csinálok. Meg tudom mondani a méreteidet abból, hogy rád nézek."
"Oh." Suttogta Louis, s elpirult, ahogy a másik férfi rámosolygott és kacsintott.
Louis továbbra is csak nézte őket, mielőtt a saját telefonjára nézett. Egy óra telt el körülbelül.
"Muszáj maradnom? Nem hiszem, hogy szükségetek lenne rám."
Tate szemöldökét ráncolva nézett fel rá, majd írt. "Nem akarod megnézni, hogy mit alkottunk?"
Louis az ajkába harapott. "Uh... Nem hiszem, hogy számít a véleményem, hogy őszinte legyek. Én csak viselem, amit adtok nekem srácok, hiszen olyan keményen dolgoztok, hogy csináljatok nekem valamit."
Tate ráncai mélyültek, felállt a szövetektől, egy székre ült Louisval szemben.
"Nem tetszett, amit eddig küldtem neked?" Kérdezte.
Louis elolvasta a szöveget és gyorsan válaszolt.
"Nem, nem, nagyon jók, tényleg. Én csak..." Mutogatott a pocakjára egyik kezével, a másikban fogta a bögrét. "Az emberek háromszoros munkaidővel dolgoznak miattam... Nekem kellene kiválogatnom és megvennem a ruháimat, de most---"
"Louis." Szakította félbe Lou mérgesen. "Mondtam neked, hogy ne aggódj emiatt."
"Tudom... Sajnálom." Motyogta Louis.
Tate írt a telefonjába, majd újra megmutatta azt Louisnak. "Szeretek csinálni ruhákat az embereknek, ha nekik tetszik. És én akartam személyesen veled és Louval dolgozni, hogy a legjobban nézz ki, mikor az emberek a legrosszabbat kívánják neked. Ne félj, mondd el nyugodtan, ha nem tetszik valami, amit csinálok neked, a véleményed mindig számít."
Louis újra megharapta az ajkát. "Köszönöm. Akkor azt hiszem maradok." Suttogta és Tate elmosolyodott.
.
.
.
"Azt akarom, hogy hozzám érj."
Harry megmerevedett, miközben a lakosztályban egy tálért nyúlt. Megfordult, hogy Louist lássa a szekrény oldalánál álni, lábujjai miliméterekre voltak a szőnyeg és a csempe találkozásánál.
"Micsoda?" Kérdezte.
"Három hét telt el, Harry. Azóta hozzám se értél, mióta Nick interjúján voltunk."
Harry semmit sem mondott, csak visszafordult és beleöntötte a tálba a műzlit.
"Nézz rám kérlek."
Harry úgy tett.
"Azt mondtam, hogy kérdezd meg. Ennyi az egész. Soha nem mondtam, hogy nem... Érhetsz hozzám. Vagy félsz megkérdezni? Túl furcsa?"
Harry homlokát ráncolta.
"Nem, nem Louis, ez---"
"Akkor mi?"
A göndör sóhajtott, lenézett csupasz lábaira.
"Az ágy szélén alszol. És nem... Ölelsz meg többet. Ha találkozunk a folyosón olyan, mintha a falhoz tapadnál, hogy ne érj hozzám..."
Harry még mindig a lábát bámulta.
"Azt hittem, hogy a barátom vagy."
Ekkor találkoztak össze a szemeik.
"És a barátok megérintik egymást."
Erre mindketten elvörösödtek.
"Akkor mégis miért nem érsz hozzám?" Kérdezte Louis újra.
"Néha úgy tűnsz, hogy annyira rettegsz, Lou. Meg fogom kérdezni, mindig meg fogom, a legutóbb hibáztam, de... Nem akarom, hogy kötelességednek érezd igent mondani, mert barátok vagyunk, így---"
"Tehát soha nem fogsz újra hozzám érni? Mert elbasztam?"
Harry elsápadt. "Mi? Nem---"
"Érints meg."
"Louis---"
"Azt akarom, hogy érj hozzám, Harry."
Nem tudta így élni az életét. Mindig félt. Tovább kellett lépnie. Egyszerű volt. Lépj tovább. Harry megérintheti. Bízott Harryben. Hülyeség volt, hogy úgy megijedt, mivel Harry nem ő volt.
"Kérlek?" Suttogta Louis és Harry előre lépett.
A magasabbik fiúk két keze közé vette Louis arcát. Az ujjaival lefelé végigcsiklandozta karját, mielőtt a pólója alá nyúlt. Louis lehellete beakadt, mikor Harry a csupasz hátára tette az egyik kezét, a másikat a hasára simította. Louis kezei megrándultak az oldalán. Harry egyenesen a szemeibe nézett végig, a kezeivel körkörösen simogatta, hüvelykujjával a köldökét simogatta, mielőtt elhajolt.
Louis kiengedett egy reszkető lélegzetet.
"Mindig igent vagy nemet fogok mondani. Még ha úgy is nézek ki, hogy félek. Bár én nem... Én nem tudom mi folyik köztünk, mik vagyunk pontosan, de biztosan igent vagy nemet fogok mondani. Szóval kérlek ne hagyj egyedül. Megígérted, hogy nem hagysz egyedül." Suttogta a göndört bámulva.
Harry az ajkába harapott, mielőtt feltette a kérdést. "Megölelhetlek?"
"Igen." Válaszolt Louis habozás nélkül, Harry pedig megölelte, persze óvatosan Louis hasával.
"Sajnálom." Motyogta, mire az idősebb is átölelte őt. "Istenem annyira sajnálom, annyira sajnálom Lou."
"Minden rendben van."
Harry újra átölelte őt.
Minden rendben van.
