39. rész

Sziasztok!
Már komolyan ég a pofámról a bőr, hogy mindig bocsánatkéréssel kezdek,de tényleg sajnálom, valahogy ezen a héten minden összejött:(( Fogászat, angol nyelvvizsga előkészítő,edzés, telefon kettétörés( :'( ) egyszóval minden:/
Köszönöm Sophiának és Dreamynek az előzőhöz való kommentjét, ígérem, nemsokára válaszolni fogok rájuk <3
Nem tudom, a következővel hétfőn tudok-e jönni, mivel egy Larrys karácsonyi blogba is próbálok egy oneshotot fordítani, de nagyon lassan haladok vele:(
Ez a rész elég izgalmasnak ígérkezik, remélem tetszeni fog nektek.
További jó olvasást a részhez, puszillak titeket :*
Judit.xx

„Én… megerőszakoltak. Így lettem terhes.”

Dr. Omar arckifejezése nem változott.

Még mindig barátságos volt.

Louis biztonságban érezte magát.

„Mond el, mit szeretnél első lépésként. Minden, amit itt nekem elmondasz, a te döntésed.”

Louis lehelyezte az üres poharat a lábai közé.

Biztonságban érezte magát itt.

.

.

.

A visszafele úton, amit az autóban töltöttek, súlyos csend állt be. Harry dühödten, mérgesen nyomkodta a telefonján a billentyűzetet. Zayn arca mimikátlan volt, amire gondosan ügyelt, ujjai között egy gyújtatlan cigarettát pörgetett oda-vissza. Niall a körmét piszkálta. Liam pedig karba tett kezekkel bámult maga elé.

Mikor megérkeztek a mélygarázsba, leállították a kocsit.

Harry kikapta Zayn ujjai közül a cigarettát, és a fekete meggyújtotta neki.

 „Nem kéne rászoknod.” Mondta Zayn, miközben a szálló füstöt figyelte.

Harry megvonta a vállát. „Te vagy az egyetlen, aki ezt mondja.” Motyogta, és beletúrt kissé kusza tincsei közé.

„A kijelentésem attól még mindig áll.” Válaszolta Zayn, nézve, ahogy barátja egy újabbat szív bele.

„Tudom.” Suttogta Harry válaszul.

„Már várnak ránk.” Mondta hirtelen Paul.

Zayn a földre dobta cigarettáját, majd csizmájával rátaposott, és elindultak. Az út a liftig csöndesen telt, mint ahogy az a folyosón is volt, mígnem a tárgyalóteremhez nem értek.

Egyszerre léptek be, de egyikük sem ült le. Paul az ajtóban állt meg, elzárva azt.

Minden szempár Harryre vetült.

„Azt akarom, hogy megértsetek valamit.” Kezdett bele a fiú, hangjában félelmet keltő éllel, a nyugodt hang mögött lévő dühöt egyértelműen ki lehetett venni, amiért mindenki azonnal megfeszült.

„Louis nagyon fontos a számomra. Szeretem őt.”

Mindenki szeme elkerekedett.

„Sőt, több annál. Szerelmes vagyok belé. És bármit megteszek, csak hogy megvédhessem őt. És ki fogok lépni.”

Mindenki haja égnek állt.

„Ki fogok lépni ebből a bandából, és végig fogom nézni, hogyan fogtok egyre lejjebb és lejjebb csúszni, amiért annyi időt és pénzt öltetek belém, a többieket mind kihagyva, és ugye nem számított, bármennyire tiltakoztam, ezért most fel fogom használni ezt az igazságtalanul kapott hatalmamat ellenetek.”

Harry megragadta a szék tetejét.

„Nyugodtan beperelhettek. Több mint elég pénzt és támogatást kapok, és rengetegen vannak, akik ezek után Louist fogják szeretni, miután kiléptem ebből a bandából. Fel fogok bérelni egy új ügyvédet plusz még néhány embert, akik tudják, hogyan kell bánni az olyan emberekkel, mint ti. Ha ez kell Louisnak, megteszem.”

Will dühösen felállt.

„Ülj. Vissza. A seggedre.” Tagolta Niall, szavai és hangja annyira nem rá volt jellemző, főleg azzal a rémisztő éllel.

Will leült.

Zayn elővett egy másik cigarettát, és rágyújtott.

„Ez nem fair, Harry. Ne hagyj már ki a buliból.” Mondta a fekete duzzogva. Ezután odament Willhez, és egy húzásra megitta a vizét, mielőtt a férfi bármit is csinálhatott volna.

„Harry rendkívül türelmes ember. De láttuk, mi történt, ha az ember túl messzire megy. És az az országos tévéműsor is.” Motyogta Zayn, meggyújtva az öngyújtóját.

Másik kezét Will vállára csúsztatta, erősen megszorítva azt.

„De a türelme elfogyott.” Folytatta.

A csapat többi tagja a döbbenettől szótlanul figyelték az eseményeket, amint kibontakozik az.

„Azt hiszem, ezt a hibát te okoztad, Will, és úgy gondolod, hogy még mindig szükségünk van rád. Mi nem így vélekedünk. Az emberek már azt hiszik, a Modest úgy kezelheti a munkaadóit, mint valami szemetet. Ez nem titok. És hogy Harry egy ügyvédről beszélt? Szorozd azt az egyet meg öttel.” Mondta Liam. „Testvérek vagyunk. Közülünk ketten talán szeretők is.” Folytatta, és gyorsan Harryre pillantott, majd vissza. „És azok, akik szeretik egymást, belefáradtak nézni, hogy úgy bántok a másikkal, mint egy darab szarral.”

„Már nem mosolygok. Nem nevetek. Abbahagytam a napsütésben való labdázást, amit mindenki szeret. És ez a zenekar kezd széthullani.” Szólalt meg Niall hirtelen, sötét tekintetét Willen tartotta. A férfi nevetni kezdett. „Most mi olyan vicces?”

„Összefoglalva az egészet,” Kezdett bele Harry, „Ezt veheted fenyegetésnek. Egy Louis általi fenyegetésnek. Nem küldheted őt többé kórházba, csak azért, mert pánikrohamot okoztok neki. Soha többet nem leszel vele tiszteletlen és nem kérdőjelezheted meg a zenekarban való helyét. Nem alacsonyíthatod őt többé le. Nem tehetsz többet olyat, amitől egy darab szarnak érezze magát. Vagy pedig esküszöm, az összes módját megtalálom, hogy végigszenvedd az életeteket, sőt, következő életed is. Világos voltam, Will?”

A férfi bólintott.

„Válaszolj szépen neki.” Utasította Niall mosolyogva, mintha csak egy gyerekhez beszélt volna.

„Igen, világos.” Suttogta Will.

„Nagyszerű.” Mondta Harry mosolyogva és tapsolva. „Sarah, ha megkérhetlek rá, dolgozz ezekkel a nagyszerű urakkal, hogy találjanak egy jó, Louisnak biztonságos megoldást a turné során, és hogy a maradék menetrendünk nagyszerű legyen. Ne híj, amíg ez nincs kész. Köszi, az idődért.”

Paul kisétált a teremből, mire a többiek követték, de Harry megtorpant.

„Oh. Nyugodtan üzenjetek Simonon keresztül. Majd beszélek vele. A következő alkalomig.”

Ezután a fiú ruganyos léptekkel hagyta el a termet.

Mindannyian csendben voltak, mikor visszaindultak a kocsihoz, beültek, majd… együttesen kiáltottak fel.

„Oh, istenem.” Zihálta Liam.

Niall hisztérikus nevetésben tört ki. „Haver, a maffia csak ott ültek a seggükön!”

Zayn egy halom szitokszót mondott, mielőtt kifújva magát, lehunyt szemmel hátradőlt az ülésben.

Harry kezébe temette az arcát, így próbálva levegőhöz jutni. „Csak meg akartam félemlíteni valakit a végére. Nem is igazán beszéltük ezt meg. Srácok, nagyon sajnálom, nem akarok kilépni a zenekarból, de ha megtudták volna, hogy-

„Kapd inkább be a farkadat.” Szakította meg Niall a másikat nevetve, és átnyúlt, hogy elérje Harry fejét.

Liam bólintott. „Úgy értem, azt hiszem, mindannyian elég rendesen kiakadtunk, még az én jó szívemmel is, ami elég kemény volt, de a második tesónkért mi is kiszállnánk. Nem kétlem.”

Harry egyetértően bólintott, ellenállva a késztetésnek, hogy sírjon.

„Megbántad?” Kérdezte Zayn.

A göndör rávezette tekintetét.

„Nem.” Suttogta habozás nélkül. „Louisért megéri.”

Paul elmosolyodott, belenézve a visszapillantó tükörbe.

Ezek a fiúk valami különlegesek voltak.

.

.

.