40. rész

Sziasztok!
Bocsánat, hogy eddig csúsztam a fejezettel, de nagy volt a karácsonyi hajtás:// Azért remélem nem haragszotok annyira, kiengesztelésképp itt egy Larrys karácsonyi blog, ahol jobbnál jobb oneshotokat olvashattok:3 
A részhez kellemes olvasást, remélem tetszeni fog, valamint boldog új évet, csak okosan az italokkal;)
Puszillak benneteket,
Judit.xx







„Megbántad?” Kérdezte Zayn.

A göndör rávezette tekintetét.

„Nem.” Suttogta habozás nélkül. „Louisért megéri.”

Paul elmosolyodott, belenézve a visszapillantó tükörbe.

Ezek a fiúk valami különlegesek voltak.

.

.

.

Louis már kényelmesen el volt helyezkedve a kórházi ágyon, épp most fejezte be a neki beállított éves ’programjait’. Dr. Minnie találta ezt ki, miután vetett egy pillantást a fiúra, és úgy döntött, sokkal kényelmesebb lenne neki, ha holnap estig bent maradna, még több megfigyelés céljából.

A fiúnk nem volt ereje tiltakozni, mikor egy kórházi hálóingbe kényszerítették.

Nem szerette, mikor ki-be helyezték a karjában lévő intravénás csövet. A tű mindig is fájdalmas volt.

Ebben a pillanatban épp az ágyat nyomta, a tévé háttérzaja volt az egyetlen hangforrás, mivel a fiú gondolatai tomboltak, megállás nélkül.

Az orvosok egy másik szobában épp róla beszéltek. Azon tűnődött, vajon mit mondhattak róla. Azon tűnődött, mi van, ha elküldik.

Gyomra rögtön megremegett, mire azonnal szájára tapasztotta a tenyerét. A gyereke csinált odabent dolgokat. Pici dolgokat. Az ő pici babája pici dolgokat csinált.

„Érezlek téged.” Suttogta Louis a csodának vagy átoknak, aki a hasában pihent. „Te érzel? Tudod, hogy itt vagyok?”

Természetesen Louis nem várt választ, de ennek a hiánya elég nyugtalanító volt. Ujjaival kis köröket rajzolt dudorodó hasára.

„Szeretsz engem?” Kérdezte. „Azt tudod, hogy én még nem tudom, hogy szeretlek-e?”

Egy kis ideig néma csendben ült.

„Fáj neked? Bántalak téged?”

Óvatosan fordult az oldalára, lábait fölhúzva helyezkedett el magzatpózban.

„Annyira sajnálom.”

.

.

.

A fiúk megérkeztek a kórházba, Harry kezében Louis váltóruhái voltak. Dr. Omar irodája felé igyekeztek, hogy meglátogassák Louist, de észrevették Dr. Minniet, a folyosón álldogálva.

Harry megtorpant, mielőtt felgyorsította volna lépteit.

„Minden rendben? Louis jól van?” Kérdezte a fiú.

„Louis-val minden rendben. Most egy szobában van. Azt szeretném, ha vele lennétek egy kis ideig, csak hogy szemmel tartsátok őt. Elég durva időszakon van túl.” Válaszolta Dr. Minnie.

Harry megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.

„Mi valójában hozzá indultunk, hogy meg tudjunk beszélni néhány dolgot. Szeretném, ha kint maradnátok, amíg nem végzünk. Csak egy kis magánbeszélgetés, és ha akarja, később csatlakozunk.”

A fiúk bólintottak, és mindannyian az orvos után mentek, Louis szobájába, kint megállva, míg ketten becsukták maguk mögött az ajtót.

.

.

.

Louis rögtön az ajtó fele fordult, amint hallotta azt kinyílni, majd becsukódni. Látva, hogy ki jött be, azonnal felült.

„Hogy érzed magad?” Dr. Minnie kérdésére Louis vállat vont.

„Fáradtnak, azt hiszem.” Felelte végül.

A nő végignézte a fiú monitorait és elégedettnek tűnt a látottaktól, ami azt jelentette, nem fogja tovább erőltetni. Dr. Omar előrelépett.

„Louis, van néhány dolog, amit meg szeretnék beszélni veled. Ez oké?” Kérdezte.

„Persze.”

Rendben. Biztos vagyok benne, hogy ez a szolid diagnózis azt jelenti, szellemileg stabil vagy.”

Diagnózis. Szóval tényleg volt valami baj a fejében.

„De még mindig szeretnék ajánlani neked valakit, ami olyasfajta traumákra szakosodott, mint amit te is átéltél.”

Louis pislogott.

„A nő egy szexuális zaklatás terapeuta, és egy nagyon jó barátom. Ő tudja a legmegfelelőbben diagnosztizálni téged, valamint segíteni lépésről-lépésre. Ha kapni fogok egy megfelelő diagnózist, együtt kell működnünk, hogy olyan ellátást kapj, amire szükséged van. Akkor is itt maradhatok, de a beszélgetéseket egyeztethetjük is, azt nézve, hogy érzed magad a gyógyszerek hatásánál, valamint további módosításokat is végre tudunk hajtani. Mindeközben Dr. Minnie velünk lesz és együtt fogunk dolgozni, mint egy csoport, hogy a lehető legjobb ellátást és kezelést tudjuk biztosítani.”

Louis csak maga elé bámult. Ezt még… fel kellett dolgoznia.

„Ez a folyamat nem lesz egyszerű, Louis, de itt van három tényleg ezekre szakosodott orvos, na és persze a családod és a barátaid is. Nem vagy egyedül.”

Louis bólintott.

Nem volt. Nem volt egyedül.

A hasa újból megremegett.

„Most kimegyünk, hagyunk egy kicsit átgondolni ezt az egészet. A barátaid kint várnak. Nem lenne baj, ha nekik is elmondanánk mindazt, amit neked? Hogy ők is tudjanak róla. De ez a te döntésed.”

„Rendben van. Elmondhatja nekik.” Válaszolt a fiú halkan.

Ezután már csak az ajtó csukódását hallotta, majd újra csönd lett.

.

.

.