15. rész

Nos ezt nem terveztem, de íme, Szasza kérésére meghoztam a 3. részt ma. Remélem örültök neki, jó szórakozást kívánok meg mi, még ha nem is a legjobb rész

Raven Agrippa

Harry a tetőn lévő korláton támaszkodott, bámulta az apró autókat, az embereket, akik végezték a dolgukat. Egy ideje már szemerkélt az eső, így egyre jobban nyirkosnak érezte testét.

Eleanor nem túl régen küldte azt az üzenetet, ő pedig azóta is itt várta. A gondolatai Louisra sodródtak, vajon rendben van Zaynel? Bízott Zaynben? Természetesen, de attól függetlenül nem tudott nem aggódni érte.

Harry sóhajtott, reszketett. Remélhetően mire végeznek a 'beszélgetésel' meghozzák majd a ruháikat. És Louisnak szüksége volt a gyógyszereire is. Az eső egyre jobban esni kezdett, így Harry lehajtotta a fejét, lehunyta a szemeit és csak érzett. A város hangjai annyira távol voltak ilyen magasan, az eső zuhogó hangja elhanyagolhatatlan volt.

Fázott.

A nagy vas ajtó, amely a tetőre vezetett csikorogva nyílt ki, finom léptek zaja hallatszott, mielőtt az újra becsukódott. Egyikőjük sem mozdult. Harry csak állt ott, mozdulatlanul, még mindig csak az érzéseire koncentrált, mielőtt kihúzta magát abból, ahova éppen 'elment' és megfordult.

Eleanor az ajtó előtt állt, egy esernyővel a kezében, amely megvédte a legtöbb víztől. A haja meg volt csinálva, de rémesen. Egy krém színű pulóver volt rajta, fekete cicanadrág és eső-csizmák. Hibátlan, mint mindig.

Mindig olyan gyönyörű volt. Harry félretette a féltékenységét, arra összpontosított, ami történt. Harry előrébb lépett, de még mindig rengeteg helyet hagyott közöttük. Némán meredtek egymásra. Eleanor figyelte, ahogyan Harry elsimította ázott haját a homlokáról, mielőtt mindkét kezét a zsebébe dugta. Még mindig nem mondott semmit. Ehelyett Eleanor tett néhány lépést előre, így csak pár lépésre állt a göndörtől, így nézett felfelé rá. Harry lenézett. Az arcuk üres volt.

Aztán a csend megtört.

"Miért érzem úgy, hogy versenyeznem kell a barátomért, ha mellette vagy, Harry?" Kérdezte a lány halkan.

Harry a homlokát ráncolta. "Louis nem egy díj, amit meg lehet nyeni."

Eleanor felnevetett, hangja durva volt. "Ez hazugság és ezt te is tudod. Igen, megértettem, amit mondtál. Ő egy ember, nem egy tárgy, bla bla bla. De ő egy díj. Senki sincs a világon, aki hasonló lenne Louishoz. Soha nem találnál valakit, aki olyan, mint ő. Ő... Olyan tökéletes. Csodás. Nem tudsz tőle lélegezni sem."

Harry az ajkába harapott, a lány pedig elmosolyodott.

"Természetesen már észrevetted, és még többet is, igaz? Sokat gondolsz rá, igaz? Kisétál a szobából, de olyan, mintha még mindig ott lenne. Akkor is érzed, ha már elment."

"Mire akarsz kilyukadni, Eleanor?" Kérdezte Harry dühösen.

"Mondd meg nekem, Harry Styles. Mondd meg nekem, hogy miért nem mehetek sehová Louisval anélkül, hogy lássam a rosszalló tekintetedet, vagy a hozzáállásodat, a rosszkedvedet és miért gondolod, hogy úgy érintheted meg, ahogyan én nem és miért akarsz ennyire emlékeztetni, hogy egy ágyban alszol vele, mikor én elmegyek?"

A hangja dühhel volt tele, szinte trappolt előtte mielőtt folytatta.

"Te. Mondd. El. Nekem. Most."

Harry félrenézett. Bűnös volt. Eleanor még mindig Louis barátnője volt és minden amit mondott... Igaz volt. Joga volt dühösnek lenni.

"Sajnálom."

Eleanor nagyokat pislogott. "Mi?" Kérdezett vissza

"Sajnálom." Ismételte meg.

A lány felhorkant. "Jó, oké."

A göndör felsóhajtott. "Tényleg. Mert igazad van. Tudom, hogy nem viselkedtem veled valami jól az utóbbi pár hónapban."

"Ez érdekes. Jó kisfiú Harry Styles beismeri a vádjait." Gúnyolódott, mire Harry összeráncolta a homlokát, csoszogott egy helyben a lábaival. "Legalább tudod, hogy tévedtél. Hogy szarul érezzem magam a barátom mellett, mert ő az enyém és nem a tied."

Harry lenézett rá.

"És épp ez az, amiért nem hiszek a bocsánatkérésedben, mert nem fogod feladni, vagy mégis?" Folytatta, Harry pedig a lábaira, nézett, az ázott bőr csizmáját nézte.

"Tudom, hogy vannak érzéseid a pasim iránt, de tényleg egy seggfej lépés, hogy ezt a tudtára is add, mikor valaki mással van."

"Nos, neki is vannak érzései felém." Köpte a szavakat Harry, mielőtt meg tudta volna állítani.

Mindkettejük szeme elkerekedett.

"Tessék?" Kérdezett vissza Eleanor, Harry pedig gyorsan megrázta a fejét, próbált gondolkodni, hogy mit mondjon, de Eleanor nyomult.

"Mit értesz az alatt... Mit... Mit csináltatok?"

Harry kihúzta a kezeit a zsebeiből, újra reszketett. "Mi... Uhm... Többek közt csókolóztunk, meg... Más dolgokat is..."

Eleanor csak bámult rá. "Mikor?" Zihálta.

"Ma. Csak ma...Ez...Volt az első..." Motyogta

Eleanor halkan és nyugodtan lecsukta az esernyőjét, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy most ő is gyorsan meg fog ázni, gyorsan összecsomagolta az esernyőt és hadonászni kezdett, mint egy denevér. Elsőnek is Harry fejére ütött vele, majd az oladlára. Harry hátra esett az ütéstől, váratlan volt, és sokkal erősebb, mint gondolta.

Mielőtt még talpra tudott volna állni újra a fejére csapott vele, majd a gyomrába, mivel öklendezést váltott ki belőle.

"Te seggfej!" Kiabált, mivel igen, seggfej volt, mivel Louis rémes állapotban volt, Louis nem volt rendben, Louis még mindig összerezzent, mikor valaki megölelte, Louisnak még mindig rémálmai voltak... Louis....

"Jól van?! Oh, Istenem! Egyáltalán megkérdezted? Vagy csak hirtelen megcsókoltad?!?"

Beletelt néhány pillanatba, hogy Harry vissza tudja szerezni a rendes levegővételét, tágra nyílt szemekkel nézett a lányra, több mint óvatosan, ahogy még mindig szorongatta az esernyőt, egyértelműen készen egy újabb ütésre.

"Ő... Természetesen megkérdeztem! Miért ne kérdeztem volna meg?! És minden ami történt... Ő is akarta! Még vissza is csókolt!"

A lány nem törődött az éles fájdalommal a mellkasában, amit érzett... Azzal, hogy Louis mindezt megtette Harryvel, mivel ez most nem róla szólt. Ez Louisról.

"Ezért ütöttél meg? Mert---"

"Kussolj, Harry, mivel ez nem rólam szól, és nem is rólad! Ez Louis, rendben?!! Kiborult, vagy csak higgadtan ül a szobájában, vagy csak azon gondolkozik éppen hol lehetsz?! Tudnom kell."

Harry csak bámult rá, kissé összegörnyedt.

Eleanor az ajkába harapott. "Harry?"

"Ő... Miután megálltunk, ő... Egy percre minden nyugodt volt... Aztán a következő pillanatban pánikba esett, ellökött magától és elrohant. Én... Elcseréltem a szobámat Zaynel és ő van vele."

Eleanor átkozódott.

"Nem volt jogod!" Köpte, Harry pedig a lábait bámulta újra. Szégyellte.

"Én...Én ismerem Louist régóta, és tudom, hogy jobban kellett volna tudnom, de---"

"Itt nincs de, tudnod kellett volna! Mivel egy: Mivel ha annyira ismered, akkor tudhatod, hogy mennyire össze van törve és kurvára távol kellett volna maradnod tőle és kettő: Ő mással van! Nem csókolsz meg embereket, akiknek párkapcsolata van!"

"Sajnálo---"

"Önző vagy! Azt hiszed, hogy mivel van ez a kis hülye szerelmi---"

"ÉN SZERETEM ŐT!" Ordította Harry olyan hangosan, hogy mindketten megugrottak, Eleanor tett egy rémült lépést hátra és elejtette az esernyőjét.

"Szeretem őt, oké? Nagyon szeretem őt. Ő minden, amire gondolni tudok, egész nap, soha nem áll meg. Louis jól van, jól néz ki, éhes, nem evett, betegnek néz ki, fájdalmai vannak? Egész nap rá gondolok mert szeretem őt. Én nem tudom... Szeretem őt, mióta találkoztunk abban a koszos kis mosdóban és volt annyi szerencsém, hogy ugyanabba a bandába kerültünk, mivel nem tudtam nem gondolni arra a gyönyörű fiúra a szép kék szemekkel és itt volt ő, pont mellettem és... Minden egyre nehezebb és nehezebb lett, így érezni. Mintha a világom körülötte forogna, mintha ő lenne az én rohadt napom és... Bungalóban voltunk és mindig együtt voltunk a koncerteken, állandóan nevetgéltünk, megérintettük egymást, hülyék voltunk és én minden egyes kis pillanatát beszívtam annak, hiszen annyira boldog voltam... Aztán mikor leszavaztak minket és végre hátul voltunk és én teljesen összetörtem magához ölelt és azt suttogta, hogy minden rendben lesz, én pedig elhittem neki... és minden rendben lett. Aláírtuk a szerződést és minden rendben volt, aztán találkoztunk veled. Rólad beszélt nekem, az a pillantás a szemeiben, felismertem, mivel én is így nézhetek ki, mikor rá gondolok, láttam magamat a tükörben, és az az arckifejezés, a csillogás a szemeiben... Ahogy az arca vörösre váltott, teljesen ugyanaz volt és a szívem összetört."

Eleanor csendben hallgatta, két kezével átölelte a saját testét.

"Annyira fájt látnom őt veled és még mindig fáj, mivel az érzéseim csak nőnek és én... Én nagyon sajnálom, mivel tudom, hogy nem kellene így éreznem, de nem tudok rajta segíteni. És... most Louis megváltozott, ő terhes és mérges magára miatta... És azt hiszem, hogy utálja a babát és én... Hogy segítenél egy terhes baráton, aki utálja magát és a babáját? Még mindig mosolyog és mindig nevet, de annyira erőltetettnek látszik... és nem tudom... Megcsókoltam és tudtam, hogy valami rossz volt benne, de még mindig csókoltam, mivel igazad volt, önző vagyok... Nagyon sokáig gondolkoztam, hogy milyen lenne... Talán csak egyszer. Ha csak el tudnám neki mondani, hogy mit érzek és én... Most talán csak jobban fáj neki és nem tudom, hogy mit tegyek, hogy segítsek rajta, annyira nem néz ki jól, sír és sikoltozik este, remeg, retteg mindentől és mindenkitől, és nem tudom mit tegyek és én nem bírom ezt! Annyira fáj neki és annyira hülye vagyok és annyira sajnálom... Annyira sajnálom..."

Eleanor csak nézte, ahogyan Harry éppen előtte omlott össze, egyre és egyre hisztérikuabb lett, ahogyan beszélt, most pedig már zokogott. A fejéhez nyúlt, a haját kezdte rángatni és ez volt az, mikor a lány rájött, hogy ez nem jó, túl gyorsan lélegzett. Hirtelen lépkedett hozzá, térdelt le elé és húzta el a kezeit gyengéden.

"Harry, Harry, hé... Harry állj le, lélegezz...!"

A lány aggódva nézte, ahogyan csuklott és sírt, közben hevesen zihálva. Oké. Oké ez nem jó... Ennek nem így kellett volna történnie. Lassan felrángatta a földrl, hogy kövesse, mikor a lány a falhoz sétált, amibe az ajtó is csatlakozott és leült. Harry végül is ugyanúgy lecsúszott mellé, így ültek egymás mellett.

A szél kissé furva volt, az időjárás rémesen szar, de semmit nem mondott róla, miközben hallgatta, ahogyan Harry kissé csuklik lélegzés közben, próbálta lenyugtatni magát.

"Ne kérj bocsánatot, mert nem tudtad... Ő... Louis furcsa dolgokon megy keresztül és csak próbálja feldolgozni..."

"Semmit nem mond el nekem. Hogy segíthetnék rajta, ha nem tudom?" Kérdezte, hangja elcsuklott.

Eleanor felsóhajtott, mivel ő... Ő tudta, hogy mi történt és annyira tanácstalan volt.

"Te tudod, nem? Te és Danielle." Kérdezte Harry.

"Igen."

Harry megtörölte az orrát, túl fáradt volt és fázott, hogy gondolkozzon ahhoz, hogy zsebkendőt vegyen elő, így csak a kezével.

"Türelem." Mondta Eleanor.

"Huh?"

"Azt kérdezted, hogyan tudnál segíteni... Türelem... Szeresd őt. Legyél ott neki. Éreztesd vele, hogy biztonságban van. Szüksége lesz rád most."

Harry zavartan nézett rá.

"Szakítani fogok vele."

A fiú elsápadt. "Nem, Eleanor, nem teheted. Szüksége van rád. Nem tudom, hogy miért viselkedik így, de ha nem lennél itt... Fájna neki, maradnod kell. Felejtsd el amit mondtam, ha Louis jobban lesz melletted, akkor én rendben leszek vele, szóval ne, ne szakítsz vele---"

"Harry."

Harry elhallgatott, pánikolva nézte a lányt.

"Harry... Láttam, ahogyan néz téged. Ha csak együtt voltunk a te neved suttogta, mikor aludt. Ő... Mindig rólad beszél. Ő... Harry, ő beléd szerelmes."

"Mi?" Kérdezett vissza.

"Csak nem tudja. Ő nagyon szeret téged, de ötlete sincs róla, hogy szeret. És arról sem, hogy te szereted őt. Danielle és ő gyakran beszélgetnek és Dani elmond nekem pár dolgot. Azon gondolkozik, hogy miért gondol rád ilyen sokat, és miért érzi magát biztonságban melletted. Minden puzzle darabka előtte van, csak nem tudja őket összerakni."

Harry nem is tudta mit mondjon.

"Én is önző voltam. Észrevettem ezeket, de nem akartam figyelembe venni, mivel én is szeretem őt. De sosem leszek az, aki neki kell. Úgy értem.. Ez nagyon fáj, de neki rád van szüksége."

"Rád is szüksége va---"

"Nem fogom elhagyni. Még mindig a barátja leszek, mivel mindezen kívül... Rossz helyre került érzések és tudattalan hazugságok, de nagyon jó barátok voltunk. Itt hagytam őt egy időre. Hülyeség volt tőlem. Aggódott miattam és tudom, hogy szeret engem, de nem úgy, ahogyan téged, Harry."

Mindketten csendben voltak egy időre.

"Nem veszi észre, amit érez, egyáltalán nem fogja érteni a szakítást sem. Mindenre azt hiszi, hogy az ő hibája mostanában. Ez... Azon fog gondolkozni, hogy mit csinált rosszul."

"Stabilitásra van szüksége. Az, hogy velem van, miközben beléd szerelmes csak több stresszt ad neki, hisz tanácstalan. Megígérem, hogy ha szüksége van rám én megpróbálok mindig itt lenni neki. De a kapcsolatunk most erőltetett és ez egyikőnknek sem egészséges. És mindketten tudjuk, hogy az ő egészsége most a legfontosabb. Fontosabb mindennél."

"De---"

"Harry, te nagyon jó ember vagy. És én megadom neked az esélyt, amire szükséged van."

"De ez nem számít. Én nem akarok ilyen lenni. Nem akarok fájdalmat okozni mindenkinek." Motyogott.

"Ez naívság drágám, és jól tudod ezt."

"Te is jó ember vagy. És tudom, hogy ez jobban fáj neked, mint amennyit kimutatsz."

Eleanor vállat vont. "Mindketten azt akarjuk, hogy boldog legyen. úgy érzem, hogy nekem fel kell ezt adni, hogy ő elérhesse a boldogságot."

"Akkor együtt dolgozunk?" Kérdezte Harry bizonytalanul.

"Ez tervként hangzik." Mosolyodott el a lány.

"Ez... Ez jó... Azt hiszem... Lehetnénk barátok."

A lány bólintott. Az eső még mindig esett, de nem akartak felkelni.

"Mikor elsőnek találkoztam veled azt reméltem, hogy csúnya vagy, szóval rá tudom venni Lout, hogy lemondjon rólad."

Eleanor egy felhorkant nevetést hallatott.

"Aztán ránéztem az arcodra és rájöttem, hogy nincs erre esélyem." Folytatta Harry.

Eleanor még jobban nevetni kezdett. "Mikor Louis bemutatott minket egymásnak már megvolt ez az érzésem. Néztem, ahogyan viselkedett veled, aztán realizáltam, hogy nagy munka vár rám. Most, ha belegondolok akkor talán azt kell mondjam, hogy ő is szerelmes volt beléd is, korábban. Nem tudom, hogy miért nem láttam annyit, mint amennyit most. Aztán az esélyekre gondolva... Az enyémek is egész szerények voltak. Úgy értem... Te vagy Harry Styles."

Harry elpirult, majd a hangulat komolyra váltott.

"Louisval valami rémes történt igaz?"

Eleanor lefagyott, nem is tudta, hogy mit mondjon.

"Tudod mit... Nem érdekes. Én... Louis bízik bennem. Ha még nem mondta el nekem, akkor van oka rá. Várni fogok, amíg megteszi."

A lány megkönnyebbülten sóhajtott. "Menjünk be az esőről. Nem tudunk segíteni sokat Louisn, ha megfázunk."

Harry bólintott és felkelt, a kezét nyújtotta. Eleanor megfgta és felhúzta magát, Harry pedig felvette az esernyőt, majd átnyújtotta neki és belépkedtek az ajtón, de amint becsukta volna az ajtót Eleanor megragadta a karját, megforgatta és átölelte.

Harry megállt egy pillanatra, mielőtt visszaölelt volna.

"Minden rendben lesz." Motyogta a lány és a göndör bólintott.

"Sajnálom, hogy fasz voltam." Suttogta.

"Sajnálom, hogy faszkalap voltam." Tette hozzá Eleanor is.

Még egy pillanatig ölelték egymást, mielőtt elváltak egy kis mosollyal. Harry végül becsukta az ajtót és lementek a lépcsőn, az emeletre, ahol Preston, egy másik biztonságis Eleanort várta a táskájával. Megforgatta a szemeit, ahogyan rájuk nézett. Csurom vizesek voltak és dideregtek.

"Meg sem kérdezem." Motyogta átadva a lány táskáját. Harry integetett neki egy kissé, mielőtt Zayn szobájába indult. Betette a kártyát, kinyitotta az ajtót és mindketten bementek. Körbenéztek és egyedül voltak. De bőröndöket láttak. A cuccaik végre itt voltak. Az övé biztos a másik szobában van... Ahol Louis is.

"Szerinetm a többiek az én szobámban vannak Louisval és Zaynel. A zuhanyzó a hálóból nyílik, ha szeretnéd használni. Megyek és szerzek pár cuccot, és megkérdezem, hogy Louis tud-e neked adni párat."

Eleanor bólintott, a fogai vacogtak, ahogy a háló felé indult. Harry felsóhajtott, vett egy mély levegőt és összekaparta a bátorságát, hogy a saját szobájukba induljon. Behunyta a szemeit, állt ott egy pillanatig, mielőtt bekopogott az ajtón, amit Niall nyitott ki.

"Haz, haver, miért vagy kurvára vizes?"

Niall beengedte, Harry pedig elpirult, ahogy a többiek végignéztek rajta. Mindannyian a TV-t nézték, Liam pedig levette a hangerőt.

"Jól vagy, Harry?" Kérdezte.

"Em, igen, csak pár ruháért jöttem. És..." Végre Louisra pillantott, aki egy takaróba csomagolva feküdt Zayn vállán. "Eleanor itt van és... Szüksége lenne pár száraz ruhára..."

Louis azonnal felült, zavartan ráncolta a homlokát.

"Hol voltatok, srácok?" kérdezte Zayn

"A tetőn. Beszélgetünk."

Niall az erkély ajtóhoz sétált, kilesett a függönyökön. "Szakad az eső."

"Tudom." Mondta Harry kínosan nevetve, hisz még mindig csöpögött róla a víz és szipogott. "Hol a táskám?" Kérdezte.

"A szobánkban."

Harry újra Louisra nézett, aki egy kis mosolyt küldött felé. Harry viszonozta, mielőtt megcélozta a szobát. Louis követte még mindig a takaróba bugyolálva, húzta maga után.

"Mit csináltatok?" Kérdezte halkan.

"Én és Eleanor?"

"Igen."

"Csak...Beszélgettünk." Válaszolt a göndör.

"Beszélgettetek... A tetőn... Szakadó esőbn..." Rakta össze Louis és Harry bólintott.

"Uhm... Rendben...?"

A göndör csak bámult rá, mielőtt a fürdőbe indult.

"Harry..."

Megállt.

"Te... Haragszol rám...?"

"Nem. Te... Beszélj Eleanorral. És szüksége van száraz ruhákra. Itt a szoba kulcsa."

Louis elvette, mielőtt lenézett. "Oké..." Suttogta.

"Itt leszek, mikor visszaérsz." Mondta Harry mosolyogva.

"Oké." Mondta újra az idősebb már egy kissé több élettel a hangjában.

Harry becsukta a fürdőszoba ajtaját, Louis pedig átnézte a bőröndjeit egy kapucnis pulcsiért, boxerért és melegítőért. Zaynre nézve bólintott, mielőtt átvágott a folyosón és kinyitotta az ajtót. Halkan csukta be és sétált a hálóba. A zuhany épp ment, ő pedig bekopogott.

"El?"

"Igen?"

"Hoztam neked ruhákat."

"Az ajtó nyitva van."

Louis lassan nyitotta ki, lassan pislogott a gőz miatt. Letette a ruhákat a WC-re, mielőtt kiment és becsukta az ajtót. Aztán felmászott az ágyra, maga köré csavarta a takarót és várt. A kezét az inge alá tette, követte a kis düh-csikarásokat, amiket korábban ejtett a hasán zuhanyzás közben.

Ez nem jó.

A zuhanyt kikapcsolták, és Louis hallgatta, ahogy Eleanor ide-oda mozgott a fürdőben, mielőtt kinyílt az ajtó. A ruhái nagyok voltak rá. Aranyos volt végül is. A fiúra mosolygott, az ágyra huppant egy törölközővel a haján.

"Szóval." Kezdte.

"Szóval." Ismételte meg Louis. "Te és Harry beszélgettetek a tetőn, huh?"

Eleanor bólintott. "Igen... Volt egy pár dolog, amit rendeznünk kellett.

"Te---"

"Nem Louis. Sosem mondanám el neki az engedélyed nélkül."

Megkönnyebbülten sóhajtott és bólintott. "Oké, szóval... Miről beszélgettetek?"

"Ő... Ígérd meg Louis, hogy nem leszel mérges rá."

Louis összehúzta a szemöldökét. "Mi?" Kérdezte

"Mi... Rólad beszélgettünk. És róla."

Louis furcsán nézett rá. "Rólam meg róla vagy rólam ÉS róla együtt?"

"Talán mindkettő?"

"M---"

"Elmondta nekem ezt a mai dolgot és majdnem kiütöttem az esernyőmmel---"

"El! V..."

"Egy része harag volt rád és rá, mivel megtettétek, de egy része a saját biztonságod miatti aggodalom volt. Tudom, hogy... Félsz a kapcsolatoktól és intim helyzetektől."

Louis kinyitotta a száját, de be is csukta. Igaza volt. Egyszerű érintésektől remegett, ez pedig... Más volt.

"Minden... Rendben volt veled?"

Louis játszott egy kicsit a takaróval, addig húzogatta, amíg el nem szakította.

"Én... Kiakadtam utána."

Úgy döntött, hogy nem beszél neki a hegekről a hasán. Az... Igen, jobb ha magának megtartja.

"Oké. És te akartad. Nem féltél tőle vagy ilyesmi, csak engedted, hogy megcsókoljon, mert nem akartad megbántani őt vagy ilyesmi, igaz?" Kérdezte.

"Én...Én uhm...Én igen...Én akartam..." Válaszolta szégyenkezve.

"Oké."

Louis felnézett. "Oké?"

"Igen, Louis. Oké. Louis, Louis drágám. Asszem, hogy nekünk..."

"Kérlek ne!" Szakította félbe Louis összeszorítva a szemeit.

Eleanor megragadta a kezeit és finoman rájuk szorított. "Kérlek nézz rám Louis. Louis, könyörgöm."

Lassan kinyitotta a szemeit és belenézett a vizenyős barnákba.

"Te nem szeretsz engem, Louis."

"De igen! El, hogy mondhatsz ilyet? Én tudom... Tudom, hogy nem voltam mostanában veled és nem is nagyon csókoltalak meg és nem feküdtünk le és sajnálom---"

"Louis állj le. Semmi intim nem jelent problémát. Egy kurva lennék, ha amiatt haragudnék rád. Nagyon sok dolgon mész keresztül. Persze, bármikor tudunk találkozni, de itt nem erről van szó."

"De én szeretlek!" Zihált Louis.

"Nem úgy, ahogy Harryt szereted."

Mi?

Mi??

"Mi?" Kérdezte teljesen döbbenten.

A lány rámosolygott. "Még nem látod, de fogod. Bízz bennem."

"El, én nem értem! Ez az én hibám, nem? Elbasztam, megcsaltalak, sajnálom. Nem fogom még egyszer megtenni, ígérem, csak ne hagyj itt. Kérlek ne hagyj el, El." Könyögött, Eleanor pedig elengedte a kezeit és szorosan magához ölelte ringatva.

"Nem hagylak el, megígérem. Nem foglak elhagyni, Louis. Mindig a legjobb barátom fogsz maradni. Szeretlek, te hülye, szóval ne gondold, hogy elmegyek és soha többé nem fogsz látni. Tudom, hogy én is elbasztam pár hete, mikor kiakadtam és elrohantam. Megijedtem és még mindig meg vagyok ijedve. De nekem szükségem van rád és neked rám, és együtt is fogunk maradni. Nem hagylak itt."

Kihámozta a kezeit a takaró alól, így át tudta ölelni a lányt és megmarkolta a hátán a felsőjét. "Akkor miért nem akarsz velem lenni?" Kérdezte, egyre jobban összetörve.

"Én szeretnék. De te nem így szeretnél engem."

"De igen."

"Nem, Louis. Bízz bennem, jó?"

"De... El..."

"Minden rendben lesz. Minden rendbe fog jönni, nem sokára rá fogsz jönni... Vagy talán el fog tartani egy ideig, de rá fogsz jönni, hogy miért teszem ezt. Még mindig szeretlek, nagyon, de muszáj."

"Én is szeretlek." Suttogta még mindig zavarodottan és fájdalmasan.

Eleanor végig ölelte, ringatta a karjaiban.

"Most mennem kell."

Louis szemei pánikolva kerekedtek el. "Drágám, hazamegyek és szerzek magamnak ruhákat meg ilyesmi. Emlékezz, még mindig egy csapat vagyunk, nem örökre megyek haza."

Louis lassan bólintott, a lány pedig sóhajtott, végigfuttatta a kezét a fiú haján.

"Tudom, hogy most nagyon fáj és össze vagy zavarodva, de majd rá fogsz jönni, Lou. Csak be kell fejeznünk most ezt a fejezetet és egy újat kezdeni."

Louis semmit sem mondott, oldalra nézett. Eleanor adott neki egy gyors puszit az arcára, mielőtt felállt. Levette a törölközőt a fejéről, megrázta a haját és egy laza lófarokba kötötte. Betette a nedves ruháit egy zacskóba és felvette a csizmáit, megragadva a táskáját és az esernyőjét.

"Harrynek megvan a számom. Hívj bármikor és eljövök, ha szükséged van rám."

Louis csak bámult rá, mielőtt némán bólintott.

"Szeretlek." Mondta, mielőtt kiment.

"Én is szeretlek." Suttogta, ahogy nézte elmeni.

Egyedül a szobában, összegömbölyödve az ágyon meredt a semmibe. Annak a kis növekvő dolognak suttogott ott benne.

"Mindent elveszel tőlem..."

.

.

.

Eleanor bekopogott az ajtón, melyet Zayn nyitott ki. A homlokát ráncolta az arckifejezésétől.

"Jól vagy?" Kérdezte.

"Harry itt van?"

Zayn egy pillanatig nézte a lányt, mielőtt bekiabált. "Haz!!"

Egy perccel később Hary jelent meg az ajtóban, meglátta az arcát és azonnal elkérte Niall kártyáját. Harry gyorsan dugta be a helyére és berángatta Eleanort Niall és Liam lakosztályába, mielőtt sírva fakadt volna.

Harry egy pillanatig csak nézte, mielőtt megfogta a kezét.

"Nagyon sajnálom." Mormolta halkan.

Eleanor megrázta a fejét, zihálva zokogott. "Így kellett történnie."

"Tudom, hogy szereted őt."

A lány bólintott, az egyik remegő kezével megtörölte az arcát, mielőtt szembefordult vele.

"Nem fogod őt bántani, igaz?"

"Soha nem tudnám."

Eleanor zokogva nevetett. "Nem, Harry. Ezt nagyon egyszerű mondani. Én is ezt gondoltam, aztán elrohantam tőle néhány napja és összetörtem a szívét."

Harry épp kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de nem tette.

"Akkor megpróbálok minden tőlem telhetőt."

A lány vörös, nedves szemekkel bámult rá. "Az a legjobb lenne." Válaszolt, mielőtt folytatta. "Tartsd meg a kezeidben, ami maradt belőle, Harry Styles. Ha összetöröd... Esküszöm az istenre, hogy megöllek."

Harry a szemeibe nézett, hiába volt ennyire megtört és fájdalmas, akkor is komolyságot tükrözött.

"Megengedem." Mondta őszintén.

A lány felsóhajtott és elhúzta a kezeit a göndör tartásából.

"Menj oda hozzá. Egyedül van és mindketten tudjuk, hogy nincs jól."

A göndörke bólintott.

"Szia, Harry." Mondta halkan és kisétált.

Sikerült megtartania, amíg be nem szállt a liftbe. A pillanatban, ahogy az ajtók becsukódtak szinte hisztérikusan zokogott, míg leért a földszintre. Megtörölte az arcát és vett néhány lélegzetet, mielőtt kisétált a liftből és várta, hogy megtörténjen, aminek meg kell.

Tudta, hogy helyesen cselekszik.

Még akkor is, ha ez nagyon fáj.

.

.

.

Harry lassan lépkedett a lakosztályban, Louis az oldalán feküdt, lassan lélegzett.

"Lou?" Kérdezte halkan.

"Szakított velem." Jelentette ki, hangja üresen csengett.

Harry nagyot nyelt, az ágyra mászott és Louis mellé feküdt, aki egyenesen maga elé bámult.

"Mit csináltam rosszul?" Kérdezte.

"Semmit sem. Semmit nem csináltál rosszul, Louis."

Louis nem mondott semmit, csak hozzá bújt.

"Sírsz?" Kérdezte Harry gyengéden.

"Nem, azt hiszem, hogy már elfogytak a könnyeim." Válaszolta.

"Lou..."

"Arról beszéltetek, hogy mi történt ma..." Mondta témát váltva.

"Igen..."

"Tudtad, hogy szakítani fog vdelem."

Harry úgy döntött hogy őszinte lesz. Louis megérdemelte.

"Igen."

"És nem volt mérges rám."

"Nem, Louis. Ő aggódott miattad. Kibelezett az esernyőjével."

Louis nem tudta visszatartani, de felhorkant. Csendben feküdtek, hallgatták, ahogy az eső kopog az ablakon.

"Egyébként, ami történt köztünk..." Kezdte Harry, Louis pedig sóhajtott.

"Harry... Nem hagyhatnánk ezt egy kicsit...? Csak egy rövid időre."

Harry csendben maradt.

"Ez... Olyan sok dolgot érzek és annyi minden új és nem tudom, hogy hogyan kezeljem... És gondolkoznom kell... Én..."

Harry bólintott. "Nem, igazad van. Bocsánat."

Louis az ajkára harapott. Folyamatosan fájdalmat okoz az embereknek, akiket szeret. Újra és újra és újra és újra.

"De... Átölelhetlek?" Kérdezte Harry, mire az idősebb felemelte a fejét, hogy a tompa fényben a szemeibe nézhessen.

Még mindig... Hozzá akart érni? Ezek után is? Hogy ilyen idióta?

"Te... Nem zavarna téged?" Kérdezte Louis, hangja rendkívül sebezhető és fájdalmas volt.

"Miért zavarna?"

Louis csak bámult rá egy percre, bosszúságot keresett vagy haragot, ilyesmit, de semmit sem látott, minden amit ki tudott venni az... A szerelem volt. Lassan még közelebb kúszott, így Harry a karjai közé tudta vonni. Harry felült, így Louis kényelmesebben tudott pihenni, a kisebb a fejét a másik mellkasára hajtotta, lehunyta szemeit és csak... Relaxált.

"Tegyél mindent akkor, amikor te akarod, Lou. Ne siettesd."

"Oké..."

"Megvagy." Motyogta Harry Louis hajába.

Louis ökölbe szorította a kezét Harry régi ingét markolászva, erősen beszívta az illatát.



"Hiszek benned." Válaszolta.