18. rész

Sziasztok! Nos ez most azért ilyen rövid, mert még az előző rész végéről maradt le és lehet, hogy ma már nem lesz időm hozzátenni a következő fejezetet, ezért szerettem volna nektek ilyen röviden is kitenni, sajnálom, igyekszem, hogy a következő is meglegyen még ma!

Raven Agrippa

Louis éppen ehhez szokott hozzá. Nem volt fontos, hogy milyen sok őrültség történt az életében, most minden rendben volt.

Együtt énekelt a többiekkel, harmóniában vegyültek össze, átélte a dallamot és átérezte a merész lírai dalszövegeket, valamiféle teljesen hülye témákról.

És ő pontosan itt érezte magát otthon, a színpadon.

Egy kis csapat lányt beengedtek a stúdióba, hogy velük énekeljenek, Louis pedig mosolygott rájuk, ezzel egy pár sikolyt nyerve magának. Harry egy pillanatra felemelte az ingét, emiatt egy lány majdnem leesett a székéről, amitől Niall kissé rekedtesen kezdett el nevetni, mely minden zajt túlszárnyalt. Louis felhorkant, igen, még ő is hallotta.

Tate igazán jó munkát végzett a zakójával. Gyönyörűen simult rá, ellenben nem sokatmondóan felfedve hasát, valamint nagyon kényelmes anyagból volt. Ő és Lou együtt tökéletesen dolgoztak együtt, a többi fiú is hasonló összeállításban volt, ami mondjuk eléggé régies stílusban tűntette fel őket, de a rajongóknak úgy tűnt, tetszik. Feltűrte a farmerját, ezzel felfedve a boka tetoválásait és a VANS cipőit.

Éppen Louis soloja következett, végig nézett a fiúkon, Liam pedig rá kacsintott.

Kinyitotta a száját, hogy énekeljen, és érezte. Valami... Mi... Valami kicsi, amit nem tudott leírni. Észre sem vette, hogy abbahagyta az éneklést, míg Harry meg nem jelent előtte.

"Louis, hallasz? A hasadat szorongatod, fájdalmaid vannak? Lou!"

Louis nagyokat pislogott, körülnézett, hogy lássa... Oh. A zene elhallgatott, mindenki őt bámulta aggodalommal, sőt, a kamerák is rá irányultak.

"Én... Én azt hiszem éreztem, hogy mozog... A baba..."

"Mi?!" Kiáltott Niall, mielőtt a térdeire esett volna, kezét Louis hasára helyezte.

"Niall!" Visított Louis, majd sikoltott is, mikor Liam hirtelen egy székre ültette, a hátát a támlának nyomta.

"Niall, kelj fel, te idióta. Nem is tudom mi volt az... Talán csak... Gáz."

Kuncogás tört fel a tömegből, s Louis ekkor vette észre, hogy nem kapcsolta ki a mikrofonját. Elpirult.

"Oh, drága cukorkáim..." Mondta és a tömeg újra nevetett.

"Biztos, hogy rendben vagy, haver?" Kérdezte Zayn, mire a lányok egységes "awe" hangot hallattak.

"Igen, később felhívom az orvosomat. Srácok, rendben vagyok. Őszintén."

Harryre mosolygott, aki pedig megkönnyebbülten mosolygott.

Egy női hírolvasó lépett fel a színpadra.

"Úgy gondolom, hogy az valóban a baba volt, drágám. Igen, az első gyermekemnél én is azt hittem, hogy csak gázokról van szó..."

Louis nagyokat pislogott. Szóval az... Az a kis mozgás... Az az a cseppség lett volna benne?

Érezte a babát megmozdulni. Miért nem tudta mégis megmondani, hogy boldog volt,vagy sem?

Ismét azon kapta magát, hogy elkalandoztak a gondolatai, így vissza kellett térnie a józan eszéhez.

"Bocsánat a megszakításért. De még énekelhetünk tovább, igaz?"

"Természetesen!"

A hölgy lesétált a színpadról, ők pedig újrakezdték a dalt.

"Fiúk, tényleg, most egész idő alatt mellettem fogtok állni?" Kérdezte Louis

"Oh, de még mennyire. Én a kis bélgázodnak fogok énekelni." Válaszolta Niall, Louis pedig hangosan felnevetett.

.

.

.

Kiderült, az tényleg a baba volt.

.

.

.

Amint a koncerttel végeztek a fiúk végül visszamentek a szállodába éjszakára. Kimerültek voltak.

"És valami mást is éreztél?" Kérdezte Harry Louist, aki épp a konykapult tetején ült.

Megrázta a fejét.

"Harry, siess már azzal a popcornal, haver!" Nyafogott Niall a nappaliból.

"Csend." Vágott vissza Harry, betett egy másik csomag pattogatni való kukoricát is a mikróba.

Zayn bement a konyhába, kivett egy üveg üdítőt a hűtőből.

"És mit nézünk?" Kérdezte Louis.

"A tetovált lányt." Válaszolt a fekete hajú kibontva a kis fém dobozt és belekortyolt.

"Melyiket? Azt hallottam, hogy csináltak egy pár változatát."

"A Daniel Craig féle változatát, tudod, a legújabb James Bond srác." Válaszolt Liam a konyhába lépve, ledobta magát a szőnyegre.

"Oh, amiben Rooney Mara van. Azt hallottam, hogy jók a mellei benne."

"Tényleg, Niall?" Nevetett Louis, a szőke pedig rávigyorgott.

"Végül is, Louis... Nem mindenki lehet Harry-szexuális, mint te." Válaszolta Niall a második részét már suttogva.

Zayn fuldokolni kezdett az üdítőjétől.

"Mit mondtál?" Kérdezett vissza Louis.

"Semmi!" Kiabálta egyszerre Liam és Zayn.

Louis duzzogni kezdett, Harry pedig kivette a mikróból a pattogatott kukoricát.

"Szóval akkor van öt tállal? Asszem elég lesz..." Motyogta a göndör kiöntve az utolsót is egy nagy tálba.

Louis lecsusszant a pultról, a kezébe vette az egyiket és a kanapéra ült. Harry odaadott egyet Niallnek, Zayn, Liam és a göndörke pedig vettek egyet maguknak és beugrottak Louis mellé.

"Óvatosan." Kuncogott az említett, majdnem elejtette a tálat. "Óriás." Motyogta, Harry pedig erre válaszul rádobált egy-két kukorica szemet.

"Abba tudnánk hagyni?" Kédezte Liam, megpróbálta elkerülni a kajacsatát.

"Jóó..." Válaszolt Louis és Harry egyszerre.

"És jó film?" Kérdezte Niall, Zayn pedig a kezébe vette a kapcsolót.

"Olvastam a könyvet és nekem tetszet. És ez a változat jó véleményeket kapott, szóval..."

Azzal pedig meg is nyomta a lejátszás gombot.

.

.

.

A film érdekesen kezdődött. Aztán nagyon rossz lett, nagyon hamar.

Louisnak az étvágya is elment, amikor meglátta, hogy Rooney karakterét, Lisbeth-et... Orális szexben részesítette a... Törvényes gyámja.

Ez...Nem oké. Határozottan nem oké.

Harry belenyúlt a popcornos tálba, megérintette Louis kezét, aki azonnal összerándult az érzésre.

Harry értetlenül nézett rá.

"Sajnálom... Csak megijedtem." Próbált szabadkozni remélve, hogy a mosolya elég megnyugtató volt.

Biztosan az volt, hisz a göndör bólintott és újra a filmnek szentelte figyelmét. Louis ökölbe szorította a kezét. Őszintén Louis, ez csak egy film.

Csak egy hülye film. Ez nem igazság, a múlt pedig a múlt.

Lépj már túl rajta.

Louis kényszerítette magát, hogy annyira ellazuljon, amennyire tud. Nem akarta magára vonni a figyemet. És jól csinálta.

Nagyon jól csinálta.

Csodálatosan csinálta.

Egész addig, amíg Lisbeth karakterét sokkolták és egy ágyban ébredt fel megkötözve, öklendezett, az alsó ruhái nem voltak rajta. A férfi felmászott rá, üvöltött, harcolt, sírt a fájdalomtól...Visított...Harcolt, üvöltött, még többet, jobban sírt, sikoltott és...Sikoltott és...

Louis... Muszáj egy kicsit... Muszáj...

"Pisilnem kell." Mondta a fiúk pedig szórakozottan bólintottak a képernyőt bámulva.

Louis becsukta a hálószoba ajtaját maga mögött, a szoba mintha elferdült volna előtte. Levegő után kapkodott, össze-vissza mászkált a szobában. Megfogta a telefonját, valami azt súgta, hogy még szüksége lesz rá. Ez után a fürdőszobába botladozott, igyekezett olyan kevés zajt hallatni, amennyi lehetséges. A fürdőszoba ajtót is becsukta.

A fények elhalványultak, nem hallott jól...

Gyorsan pislogott, megpróbálta rendbe szedni magát, megragadta a fürdőszobai pultot, a tükörbe bámult.

A telefonja csörömpölve esett a padlóra.

A nő sikított, a férfi ráerőltette magát, és bele, a nő visított, a férfi rá és beleerőltette magát, fájt... Ez fájt...

Valami lejátszódott Louis fejében, és...

"Oh, gyönyörű. Nagyon szép vagy. Te vagy az a srác a One Directionből. Louis. Mindig is oda voltam érted."

Szédülés... Miért szédült? Rosszul lesz...

"Oh, ne sírj, Tommo, minden rendben van. Megvagy, csitt. Csendben kell maradnod."

Kinek kell csendben lennie? Ki az a Tommo? Miért szédül ennyire?

Nem értette, hogy mi történik. Valaki megérinti őt. Fejezze be. Nem kellene megéritenie ott. Kérem álljon le!

Valami van a szájában. Mi a fene van a szájában? És miért nem tudja kiköpni? Nem kap levegőt, nem kap levegőt, nem kap... Most tud lélegezni, tud---

"A mindenit, igazi kis harcos vaggy. Nem vártam volna. Nézz csak magadra? Remek vagy, Tommo. A szád is remek. Köszönöm szépen. De túlságosan harcolsz és túl sok zajt csinálsz. Szeretem a harcosokat, és a sikoltozókat is, de most nem olyan helyen vagyunk. Nem akarjuk, hogy bárki is hallja, igaz? Ez a mi magán dolgunk."

Hála az égnek tud lélegezni újra. A szemei olyan nehezek. Miért nem tudja kinyitni őket. Várj... Miért nem tud mozogni?

"A tested olyan gyönyörű. Az ízed csodálatos, Tommo. Gyorsan lettél a kedvencem."

Még mindig nem volt tudatánál... Miért? Hol van? Miért nem tud mozogni? Miért nem lát? Ki... Ki ér hozzá? Valami nedves érinti a nyakát, a mellkasát, a hasát, a combját...

"Oh, úgy néz ki újra velem vagy, Tommo? Ez a legjob rész, ahol a csodák történnek. Készen állsz?"

Készen? Mire?

A fájdalom olyan intenzív, hogy mindenhol érzi, mi ez, miért fáj ennyire? MIÉRT FÁJ ENNYIRE, ketté fog szakadni, nem tud lélegezni, állj, állj állj, ez fáj, fáj! Istenem, nagyon fáj, kérlek, kérlek állj, ne, állj EZ FÁJ, FÁJ! Valaki sikít, ez biztosan ő lesz, csak ő lehet, hiszen annyira fáj, álljon már meg, kérlek állj, állj! Valami nedves, csúszós, csapódások, valaki nyög, de az nem ő, ő... Ő sikít, ő sír, a torka fáj, mindene fáj, túlságosan fáj, és NEM ÁLL MEG, MIÉRT NEM ÁLL LE?! Meg kell állnia, meg KELL, meg fog halni, haldoklik, túlságosan fáj, ennek muszáj a halálnak lennie---

"Annyira gyönyörű vagy. Annyira jó, istenem Tommo. Annyira szűk vagy, annyira csodás, nem hiszem el, hogy milyen szerencsés vagyok..."

De miért fáj ennyire?

Miért fáj túlságosan?

Ekkor Louis kiszakadt abból a bármiből, annyira durván beszippantotta az a valami. Hirtelen négykézláb volt, hányt, és nem tudta abbahagyni. Nem állt meg, egyáltalán nem hagyta abba, Louis azt mondta, hogy hagyja abba, Louis könyörgött, könyörgött annak a férfinek, de nem állt meg, nem akar leállni, minden másodpercét imádta az ő fájdalmának, csak úgy mint annál a nőnél a filmben, mint az a férfi a filmben. Őt is érintették keze, lélegzést, lihegést érzett a fülében, újra hányt, sírt, rémesen zokogott, nem kapott levegőt, segítségre volt szüksége, muszáj segítséget kérnie, de hogyan, ha nem tudja abbahagyni a hányást, még mindig érzi azt az embert, maga körül, magán mozogni, mozogni benne, azt a szúró érzést, a nyögést, a morgást, hagyja abba, nem, nem hallja, soha nem is hallotta, nem érdekli…

Louis kezei megcsúsztak a hányáson, összeesett, az oldalán feküdt és remegett.

A világ újra forogni kezdett vele, mielőtt elsötétült minden.