13. rész

Sziasztok! :) Nos először is elnézést szeretnék kérni a szünetért, valahogy semmihez sem volt kedvem az utóbbi időben, de ha esetleg olvassátok a többi blogomat, erre biztosan rájöttetek. Elnézést szeretnék kérni érte, próbálkozok összeszedni magamat mostantól, szóval itt egy rész, remélem tetszeni fog. Puszillak titeket!

Raven Agrippa

-- Beszélnem kell veled. - Eleanor

Harry csak bámulta az üzenetet, halkan sühajtott, ahogy azon gondolkozott: Sülhet egyáltalán jó ki ebből? Louisra pillantott, aki édesen, mélyen aludt a vállán, miközben éppen a következő találkozó felé tartottak.

A göndör homlokát ráncolva újra sóhajtott.

-- Rendben. - Harry

Babrált a telefonnal, forgatta a kezeiben, gyakran simogatta Louist, vagy rakta vissza a fejét az előző pozíciójába 1-1 kátyúnál.

-- Mikor lenne jó neked? - Eleanor

Harry megforgatta a szemeit.

-- Te akarsz találkozni, mondj egy időpontot én meg majd rábólintok, vagy nem. - Harry

-- És még én akartam alkalmazkodni… - Eleanor

-- Mit bánom én? - Harry

A telefont a kabátja zsebébe csúsztatta, óvatosan fészkelődött egy keveset, így máris kényelmesebben ült. Louis mozgolódni kezdett, a jobb kezét hasára simította. Szorosan megragadta a pólóját, arcán ráncok jelentek meg. Harry erre összehúzta a szemöldökét, mielőtt sóhajtva hátra döntötte a fejét. Ekkor valaki meglökte a lábfejét oldalról, szóval felnézett és Niallt látta.

"Minden rendben, haver?" Tátogta némán, a göndör pedig bólintott, lassan dőlt a kisbusz ablakának, hogy ne zavarja Louist alvás közben, aki pedig halkan felsóhajtott álmában. Harry ökölbe szorította a kezeit, rémesen próbálkozott, hogy ne ringassa vissza a mély álom fázisába a fiút. Ehelyett inkább lehunyta a szemeit, s hagyta, hogy a kocsi ehelyett őt rázza álomba.

Niall figyelte, ahogyan Harry is elaludt, lenézett összeszorított kezeire, nézte, ahogyan lassan kiengedi őket. És meglepő módon, a keze még álmában is Louis ölében pihent. Mintha csak szüksége lett volna a testének arra, hogy megérintse.

Milyen érdekes...

Harry és Eleanor reakcióira gondolt vissza. Arra, amit Zayn és Liam mondtak neki, mikor a konyhában voltak Jayel. Ahogyan Louis aggódott a göndör miatt, aki viszont csak Eleanorral 'vitatkozott' az ajtóban.

Valami itt történik.

Azok a pillantások, amivel Eleanor Harryt illette mikor nem figyelt. Ahogyan Louisra tapadt, ha csak meglátta, az undok grimaszokat, amiket Harrynek mutatott, mikor megfogta a kezét és puszit adott neki.

Igen. Biztos, hogy valami folyik itt.

Liam nem volt hülye. Zayn sem. És ő sem.

Niall sóhajtott, a térdén dobolt. Liam és Zayn egymás közt suttogtak, de Niall nem akarta kihallgatni őket. Louis hirtelenjében annyira összerezzent, hogy cselekedete már-már fájdalmasnak volt mondható, amivel azonnal fel is ébresztette Harryt. Kábán pislogott, azon gondolkozott, hogy mégis mi a fene ébresztette fel, mikor Louis teste megrándult.

"Harry..." Sóhajtotta, hangja ziháló suttogásként jött elő.

Mindenki hirtelen lefagyott, mielőtt Louisra pillantottak, aztán pedig Harryre, aki tágra nyílt szemekkel, pirulva figyelte a még mindig alvót.

Ahogyan a nevét suttogta... Annyira...

"Úgy néz ki, hogy szépeket álmodik..." Motyogta Zayn, erőszakosan rejtegette a vigyort, amely meg akart jelenni arcán Harryt látva.

Niall és Liam egy pillanatra összenéztek, a szöszi pedig bólintott.

Ezt még később megbeszélik.

Aztán megérkeztek. Azonnal szinte mélyebbre süllyedtek az ülésben, rémes volt, hogy ilyen gyakran kellett találkozókat szervezni. Harry gyengéden megrázta Louist, aki halkan felnyögött, ásított, majd fel is ült. Mindkét keze a pocakján pihent, miközben körülnézett.

Láthatóan elsápadt, mikor fel is tűnt neki, hogy megérkeztek.

"Minden rendben van." Motyogta Harry óvatosan megbökve.

"Nem, nincsen." Válaszolta, fáradt volt, ideges és hányingere volt, de attól még vitatkozni tudott. Addig, míg Paul leparkolt még lehunyta a szemeit és hátradőlt egy pillanata pihenni.

"Mit álmodtál?" Kérdezte hirtelen Zayn.

Louis kinyitotta a szemeit, elgondolkozott, hogy kinek is szánta a kérdést, mielőtt a fekete hajúra pillantott.

"Én?" Kérdezte, az pedig bólintott.

Louis egy ideig némán meredt rá, mielőtt a többiekre pillantott. Niall és Liam kíváncsian bámulták, Harry pedig az ölébe meredt. Az arckifejezések... Nem tudta, hogy mire vélje őket, de valamiről tudtak, amiről ő nem.

"Semmit." Válaszolta arcán ugyanazt az ürességet megtartva.

"Biztosan valami jó semmi volt." Válaszolta Zayn, a göndör egy fura hangot hallatott, amivel el is nyerte Louis figyelmét, de nem a tekintetét, egyre jobban Zaynt bámulta.

"Nagyon jó."

Harry újra hangokat adott ki magából, furcsa vinnyogás fajtákat. Az arca teljesen vörös volt.

Zayn épp nyitotta a száját, hogy mondjon még valamit, de Paul félbeszakította.

"Fiúk, gyerünk."

Mindannyian lefagytak egy pillanatra, mielőtt az épületbe sétáltak volna. Átmentek az ismerős folyosón, a liftbe szálltak, a szokásos konferencia terem felé tartva. A felfelé vezető út csendesen telt, ám mikor kis csipogás mellett a lift ajtaja nyílt és ők kiléptek csak álltak ott, mozdulatlanul.

Louis a pólója aljával babrált, visszagondolt az utolsó alkalomra, mikor itt volt. A fér, ahogyan csöpögött a farmeréből, a fehér mosdó csempéje maszatos volt, az egész keze, Harry keze, Harry megpróbálta kihúzni őt, kirángatta onnan, a vér, a vér, a vér, a vér, a vér----

"Lou?" Kérdezte NIall hangosan, mire ő csak nagyokat pislogott, a szőke kék szemeibe bámult.

"Jól vagy."

Inkább kijelentés volt, mint kérdés, ennek ellenére Louis bólogatott.

"Csoportos ölelés." Parancsolt rájuk Liam, mire mind ismerős, meleg és kényelmes ölelésbe vonták egymást.

"Együtt átvészeljük ezt, fiúk." Szólt ismét Liam, mikor elhajoltak egymástól és nagy levegőt vettek.

Elindultak a folyosón, emelt fővel sétáltak el a tárgyaló teremig.

.

.

.

Louis az első 15 percben semmit sem mondott, csak hozott magának egy croissantot és egy csésze teát, amit elmajszolhat, míg hallgatta a menedzsment tagjait, nézte a grafikonokat amiket mutattak, a rajongókat és a pletykákat. Aztán konkrét foldokat is mondtak az intézkedésekről.

Egy nagyot kortyolt a teából, megnyugtatva a torkát, hisz kissé még mindig be volt rekedve.

"Azon gondolkoztunk, hogy hogyan tudnánk segíteni... Féken tartani ezt a... Poklot."

Louis felpillantott, a göndör pedig egyik kezét a combjára helyezte.

"A legnagyobb aggodalom most a terhességeddel kapcsolatos. Egy fiatal, szingli szülő."

"Az anyám megcsinálta. Nekem miért ne menne?"

Will felhorkant.

"Ő nem volt reflektorfényben. Ez nem... Néz ki éppen jól."

És még a képe sem nézett ki jól, gondolta Louis, de jobb volt, ha megtartja magának.

Aztán egy Jenna nevű nő szólalt meg.

"Már volt egy pár dolog, amire gondoltunk, hogy elrejtsük vele ezt a szörnyű képet... És a legkedvezőbb az volt, hogy... Harryt mutassuk fel apaként."

A göndör rászorított Louis combjára, aki pedig egy nagy darabot nyelt szinte rágás nélkül az ételéből.

"Egyáltalán nem." Szinte hörögte, a torka még valóban nem volt az igazi. Egy újabbat kortyolt, hogy kissé egyszerűbb legyen.

"Lou---"

"nem. Ez nem történhet meg. Soha."

"Gondolkodj már el azon, amit mondasz, ez---"

"Nem érdekel. Nem."

"Louis, haver..."

A tekintetét Niall felé emelte.

"Ez működne... Nagyon sok rajongó van, aki imádná..."

Louis megrázta a fejét.

"Nem. Egyedülálló szülő."

Liam az ajkába harapott, mielőtt hozzátette. "De nem lenne igazi. Mi tudnánk az igazat---"

"Nem fontos."

Aztán végre Harry is megszólalt.

"Nem bánnám, Lou. Megtenném érted... A bandáért. Minden rendben lenne."

Louis Harryre pillantott, a szép zöld szemekbe, lehetetlenül nagy, hihetetlenül szép, becsületes és őszinte. Tényleg az lenne. Tényleg, remek lenne.

"Aztán a másik lehetőség, hogy beszéljünk a gyerek másik szülőjével, a biológiaival. Bár zavaró lenne, tekintve az egy éjszakás kalandot."

Kapcsolatba lépni... Kapcsolatba lépni a...

Louis döbbenten dőlt hátra a székében.

Harry vállára helyezni a terhet... Azt állítani róla, hogy ő az apa... Fogalmuk sem volt... Fogalmuk sem volt róla, hogy mennyi mindent jelentett ez... Semmiről sem tudtak. Ők... Ők csak idióták, az isten bassza meg mindet, nem értik meg...

És nem is értenék meg, csak ha elmondaná nekik , amit nem fog megtenni. Nem tudná megtenni, a szavak nem tudják elhagyni a száját. Hülye volt, gyenge, barom, felcsinált... Ő...

Nem.

"Nem. A válaszom nem. És nem fogom megváltoztatni a véleményem. Soha. Nem akarom azt mondani, hogy Harry az apja... És ha belehalnék sem beszélnék azzal... az emberrel." Louis hangja elcsuklott, mielőtt keserű nevetés hagyta el ajkait. "El sem tudod képzelni, hogy mire kérsz. Senki ebben a szobában."

Will, Jenna és mindenki más összeráncolta a homlokát.

"Természetesen nem értjük meg, mivel félreérthetően beszélsz."

"A válaszom még mindig nem."

"Louis!"

"Ne kiabálj." Szólalt fel Zayn.

Will dühösen bámult rá egy percre.

"Louis... A bandát valami lehetetlen helyzetbe sodortad. A szülők nem akarnák, hogy a kislányaik és fiaik a te utadat kövessék és tönkrebasszák az életüket."

A fiúk összevonták a szemöldöküket.

"Az élete nincs elbaszva." Tiltakozott Harry.

"Nos, nem éppen van sínen, és Louis jelenleg nem épp az a figura, akire felnézhetnének, vagy mégis?"

Zayn éppen fel akart állni, de Liam visszanyomta, Willre pillantott.

"Mindannyian átvészeljük ezeket a sértéseket, haver."

Will nem vett róla tudomást.

"Louis, tudom, hogy ideges vagy, de ennek vannak következményei. Senki nem mondta neked, hogy legyél terhes."

"Oh, mert természetesen a sperma megváltotathatja a döntését, ha nem kívánt terhességről van szó." Mordult fel Louis.

Will felnevetett.

"Nos, gondolkoznod kellett volna. Tudod kölyök, létezik óvszer, és használnod kellett volna."

Ekkor valami felrobbant Louisban.

Semmiről sem tudott!

"Idefigyelj, te érett, büdös fasz. Múltkor megúsztad, hogy miattad meg a kibaszott bogár szemű ribancod miatt kórházba kerültem... De nem ma. Nem érdekel, hogy mit terveztél azzal, hogy bevonod Harryt, de erről szó sem lesz. Kívánnám, hogy jelenjen meg az a fickó és basszon meg, hogy érezd azt, amit rám is kent, aztán ha nem tudod elviselni, akkor inkább szopj le."

Azzal pedig fellökte maga mögött a széket, forgószélként, trappolva hagyta el a szobát, burjánzott és átkozódott. Mindenki szó szerint leesett állal figyelte. Senki nem tudta, mit mondjon.

.

.

.

Louis a mosdóba sietett, megragadtaa mosókagyló szélét, így menedéket keresve. Will és az egész menedzsment seggfejek! Nem... Nem... Hülyeségeket beszélt... Ezt nem kellett volna... Ezt azért még nekik sem kívánná.

Hirtelen azon kapta magát, hogy öklendezett, nedves köhögés volt, így gyorsan a WC elé térdelt. Nos, ott megy a reggelije.

Nem tudta magában tartani.

Valaki kopogott.

"Louis?"

Harry volt az.

"Menj a francba." Köhögte.

"Én..." Kezdte Harry, hangja nyávogó volt.

Louis újra köpött, mielőtt lehúzta a WC-t és újra a mosogató felé hajolt. Megmosta az arcát, a száját, megszárította a kezeit. Bevett egy rágót a szájába, majd leült a lehajtott WC ülőkére és dúdolni kezdett fejét a kezeire hajtva.

"Mivan?!"

Louis felpislogott, megemelte a fejét, hogy jobban halljon. Még több motyogás, hang, valaki futott.

"Szent isten!"

Ez Niall volt. Mi történik?

"Lou... Louis mennünk kell."

Harry hangja pánikba esett volt, Louis pedig érezte, hogy valami hideg megcsapja, mikor felállt, kinyitotta az ajtót és meglátott egy elég sápadt Harryt.

Kilépett, épp kérdezni akarta, hogy mi folyik itt, mikor észrevette Pault.

"Paul?" Kérdezte, én neeeem, a hangja nem remegett.

"Tudják, hogy itt vagy. Minimum kétezer ember van odakint. Tüntetők, rajongók, mindenki."

Louis elsápadt.

"De...De..."

"Van egy taxi odalent."

Louis összevonta a szemöldökét.

"Miért nem megyünk a busszal?" Kérdezte Zayn, aki épp befordult a sarkon. Kissé nyúzottnak tűnt, igazából.

"Tudni fogják, hogy ott van. Ez nyilvánvaló. Nagy fekete busz. Túl sok ember van és komoly biztonsági kockázatot jelent. Vannak dühös emberek, akik eléggé úgy tűnnek, hogy mindjárt betörik az ablakokat." Válaszolta az idősebb férfi, Louis pedig ismételten roszul érezte magát.

"Az egyetlen baj, hogy a taxi öt férőhelyes, normális kocsi. Elfelejtettük, de nincs több időnk. El kell innen vinnünk téged, valami biztonságos helyre. Már foglaltunk egy szállodai szobát, sőt, egy egész emeletet. Bocsánat srácok, következő alkalommal jobban felkészülünk."

Liam, aki végre szintén odaért kifulladva sóhajtott.

"Ez..." El is harapta, fogalma se volt, hogy mit mondjon.

"A taxi ablakai sötétítettek, nem fognak látni minket."

"Minket?" Kérdezte Niall.

"Én vezetek. A sofőr srácot meg majd kompenzálják."

Zayn felhorkant.

"Majd viszünk nektek cuccokat, ha a helyzet javul egy kicsit."

"És mi lesz a találkozóval?" Kérdezte Louis végigpillantva a folyosón.

"Majd hívnak minket." Válaszolta Liam.

Paul walkie-talkija harsogni kezdett.

"Egy bejutott! Egy fehér férfi, körülbelül 180 centi! Átjutott, fogalmam sincs, hogyan! Szem elől tévesztettem, mikor befordult egy sarkon! Rohadt gyorsan fut! Nem tudjuk, hogy van-e nála fegyver!"

Azzal Louis azonnal átölelte hasát mindkét kezével, megmerevedett.

"Menjünk, azonnal!" Kiáltott fel Paul, megragadta Louis karját és magával rángatta gyorsan sétálva, a többiek pedig követték őket.

"És hol az istenben vannak a biztonságiak?" Kérdezte Liam.

"A földszinten próbálják megállítani a tüntetőket, hogy bejussanak."

Louis szorosan markolászta a pólója anyagát, szíve hevesen vert.

Hogyan történhetett ez meg? Hogyan hagyhatta, hogy megtörténjen? Most mindenki veszélyben volt, és ez az ő hibája.

Teljesen az ő hibája.

Végre bejutottak a liftbe, csend volt, Paul közvetlen az ajtó előtt állt, a fiúk mögöttük. Mikor kinyíltak az ajtók mindenfelé sikolyok repesztették a fülüket. Gyorsan rohantak a hátsó ajtó felé, aztán meglátták a tömeget, miközben megpróbáltak áttörni a bejárati ajtón. A hang erősödött, aztán a biztonságiak átkozódására kapták fel a fejüket.

Mindannyian a hang felé fordultak, és akkor hirtelen Louist megragadták hátulról. Még a lélegzete is megakadt, ahogy hátrarántották, miközben néhány srác útálatosságokat kiabált, de Louis nem értette rendesen. Hirtelen jött az adrenalin, csőlátás, teljes erejével megpróbált megragadni valamit, bármit, ami ez esetben egy férfi inge volt, mikor is összeszedte magát és megfejelte a férfi orrát. Aztán hirtelen Paul karjaiban találta magát, kis fekete pöttyök táncoltak a szemei előtt.

Nem kapott levegőt, nem kapott levegőt, nem kapott levegőt...

Mikor végre sikerült visszatalálnia önmagához Harry állt előtte, beszélt hozzá, miközben Niall tartotta a karjaiban. A jobb oldalára pillantott, ahol Zayn és Liam álltak, sarokba szorítva az előbbi fickót, ütlegelték, miközben Paul megpróbálta leszedni őket róla.

"Louis, Louis nézz rám! Fájdalmaid vannak? Érzel bárhol fájdalmat, fáj a hasad?" Harry folyamatosan bombázta kérdéseivel, Louis pedig csak rázta a fejét.

Megtámadták...

A... Babát... Valami utálatos dolognak hívták.

Nagyokat pislogott, mielőtt óvatosan felállt, Niall és Harry pedig mindketten felé nyúltak, hogy segítsenek neki állva maradni.

"Köszönöm..." Motyogta kissé kifulladva.

Zayn, Liam és Paul felé fordult.

"Srácok, elég lesz. Hagyjátok."

Mindannyian felé fordultak, Paul pedig kapott a lehetőségen, hogy összelapátolja mindkettejüket, elrángassa onnan, miközben egy biztonsági őr lefogta a támadót.

"Fiúk, el kell tűnnötök innen!"

Louis visszafordult a tömeg felé. Sokan a telefonjukat fogdosták, felvették az egész jelenetet. Voltak akik sírtak, szipogtak, halálra rémültek. A többiek csak sikoltoztak. Néhányan mérgesek voltak, vörös arccal tomboltak. Mások hisztérikusak.

Integetett a rajongók felé, felmutatta a hüvelykujját. Rendben volt. Kicsit összezavarodott, de... Jól volt.

"Gyerünk!" Kiáltott az ő, újra és újra, miközben Harry megragadta Louis kezét és magával rángatta. Még utoljára visszapillantott a támadójára, aki kissé rosszabbul nézett ki. Hatalmas lila folt a szeme alatt, vérző orr.

Remek.

Elmosolyodott. Őszintén szólva rémes volt a helyzet, de nem is csak mosolygott, nevetett. Megbotlott, Harry pedig még jobban aggódva kapta el.

"Louis?"

"Nem, nem... Minden rendben van. Zayn és Liam az én kis védőszentjeim."

Lassan mindkettejüket leállították, bár még forrongtak, de azért Zayn egy mosollyal pillantott barátjuk felé.

"Hogy a viharba ne?!"

.

.

.

Mikor végre megérkeztek az autóhoz... Kisebb volt mint képzelték.

"Louis, te ülsz előre."

"Inkább nem, köszi. Hátul akarok."

"Az a legbiztonságosabb neked." Jelentette ki Liam, Paul pedig a szemét forgatta.

"Erre most nincs idő, fiúk."

"Mindenható krisztusom, akkor majd én ülök előre! De akkor összenyomnak hátul."

"Valaki üljön a másik ölébe!"

"LOUIS!"

Mindannyian Zaynre pillantottak, aki el is pirult egy kicsit, amiért kiabált.

"Louis... Uhm... Téged összenyomni valószínűleg... Öhm... Nem... Biztos... Hogy jó lenne a babának... Valaki ölébe... Kellene ülnöd... Igen... Te vagy a... Legkisebb, nem...? De..."

Zayn összenézett Niallel, majd Liammel, mindannyian elmosolyodtak.

"Jó ötlet, Zayn. Uhm... Nem én leszek az." Szólalt fel a szöszi.

"Nem is én!" Kiabált következőnek Zayn, Harry pedig furcsa vörössé vált.

"Várj... Mi van...?" Kérdezte kábán, tágra nyílt szemekkel.

"Azt hiszem, hogy te meg én, Hazza." Válaszolt Louis mosolyogva.

Zayn és Liam besiettek a kocsiba, Harry pedig lassan leült, Louis óvatosan helyezkedett el az ölében.

Paul beindította az autót, motyogott valamit az orra alá, majd lassan elhajtottak. Harry azonnal mindkét kezét Louis derekára helyezte, hogy egy helyben tartsa. Niall, Liam és Zayn mindannyian elővették a telefonjaikat, lefelé görgettek, mikor is Louis rájuk pillantott homlokát ráncolva.

"Elfelejtettem, hogy összetörtem a telefonomat." Motyogta.

"De használhatod az enyémet, emlékszel?" Szólalt meg Harry.

"Oh, igen."

Harry kicsivel előrébb hajolt az ülésen, az ölében ücsörgő pedig hátranyúlt, hogy kivegye a göndör zsebéből a telefont, keze viszont veszélyesen közel mozgott az ágyékához. Harry nagyot nyelt. Ez. Nem. Lesz. Így. Jó.

"A Twitter megvadult. Megint." Motyogta Louis.

"Inkább 'még mindig' haver. Sose hagyja abba." Szólalt meg Niall az első ülésről.

Paul végre kijutott a mélygarázsból és a tömeg... Nevetséges volt. Az emberek az ablakokhoz nyomták egymást sikoltozva, de látszólag meglepődtek az érdektelen taxin a nagy fekete busz helyett.

Rendkívül hangos volt, de lassan, Paulnak végre sikerült kijutni a tömegből.

"Ez... Egy nagyon jó ötlet volt." Állapította meg Liam.

"Próálkozok, srácok." Morogta az idősebb férfi, a többiek pedig elmosolyodtak.

Véletlenül egy bukkanóba hajtott az úton, Harry pedig megeresztett egy kisebb sóhajt, az ajkába harapott, megszorította Louis csípőjét.

Nem, ez nem történhet meg. A kocsiban hirtelen megnőtt a hőmérséklet, egy gyors pillantás mindenkire a kocsiban pedig meggyőzte arról, hogy csak ő érzi a forróságot.

Louis ficergett az ölében, megpróbálta kényelembe helyezni magát, a göndörke pedig újra érezte azt az ismerős melegséget az alhasában.Mély levegőt vett, melyet lassan bocsájtott ki az orrán keresztül, olyan csendesen, amennyire csak lehetett. Louis végül előrébb hajolt az ülében, megragadta Paulénak a fejtámláját.

Harry nem tudott magán segíteni, csak lefelé bámult. A melegítő, amit Louis viselt lejjebb csúszott róla, így tökéletes pillantást kapott a napbarnított hátának alsó részére, valamint a Topman boxere szegélyére. Elég nagy volt a kísértés, hogy hátra húzza és utána elengedje, hogy lássa és hallja, ahogyan az Louis bőrének csapódik. Hogy lássa Louist összerándulni, ahogyan a gerince ívbe hajlik. Vajon bepirosítaná a bőrét? A nadrágja megfeszült.

"Melyik hotelbe megyünk?" Kérdezte Louis, Paul pedig hátra pillantott rá a tükörből.

"Nem abba, amit nem kedvelsz." Válaszolt, mire a másik megkönnyebbülten bólintott.

"Köszönöm."

És íme, Louis kérdezősködött, teljesen ártatlanul ülve Harry ölében, ezzel az állítólagos legjobb barátját kellemetlen helyzetbe hozva odalent.

Harry káromkodni akart. Ehelyett elsősorban a tájat figyelte, megpróbálta elterelni a gondolatait.

"Biztos vagy benne, hogy jól vagy, Louis?" Kérdezte Liam oldalról.

Louis bólintott.

"Igen... Úgy értem... Megijedtem, de nem tudott bántani, mert ti, srácok megelőztétek. Az én hőseim... Nem is... Őr kutyáim."

"Kuss." Motyogta Zayn megcsikizve Louis oldalát.

Louis nem túl férfiasan felsikoltott, de azonnal fészkelni kezdett, hogy a fekete haját piszkálja.

Harry felmordult, bár a hangja elveszett Zayn és Louis nevetése közt.

"Kibaszott kölyök!" kuncogott a fekete hajú, miközben harcoltak.

"Gyerekek, viselkedjetek." Szólalt meg Paul elölről.

"De azért jól csináltad Louis, ahogy beoltottad a tárgyalóban, rohadt gonosz volt." Adta hozzá Niall hirtelen egy fényes vigyorral.

Louis elvörösödött.

"Őszintén Louis, elég beteg volt." Mondta Liam.

"Hagyd már abba." Motyogta.

"Miért vörösödsz, Tomlinson?" Ugratta Zayn újra, megint megpróbálta megcsikizni, de a másik gyorsabban reagált és elkapta a kezét, hogy megállítsa.

"Ha meg mered tenni feldugja az ujjaid a saját seggébe." Kezdett rá Niall újra.

Harry újra a száját harapdálta.

"Fogd be a szád, manó." Válaszolt Louis egy vakító mosollyal a szöszire nézve.

Louis épp kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de be is csukta, amikor megérezte, hogy... Mi volt ez? Éppen mozdította a kezét, hogy megérintse, de aztán elgondolkozott rajta. Harry ölében ül, biztos, hogy ez rohadt kínos. Ezért ehelyett csak hátrébb csúszott egy kicsit, hogy érezze, de éppen csak annyira, hogy ezzel Harry fogását megerősítse a csípőjén, szinte már fájdalmasan. A homlokát ráncolta, megforrdult, hogy rákérdezzen, de aztán megpillantotta az arckifejezését. Vörös volt, izzadt, az ajkába harapott, miközben összeszorította a szemeit.

Ő miért....oh.

Ooooohhhhhhh.

Louis nem is tudta, hogy mit gondoljon. Ő szó szerint... Az elméje elsötétült. Harry valószínűleg kellemetlenül érezte magát és...

A kék szemű bajlódott egy kicsit a telefonnal a kezében, mielőtt megnyitotta a jegyzettömböt és reszkető ujjakkal begépelt egy rövidke üzenetet.

Louis: Minden rendben?

Kissé hozzádörzsölte a készüléket Harry kezéhez a csípőjén, míg a göndörnek feltűnt a kis segítség és elvette azt elolvasva.

Harry: Ige,n?

Louis visszavette a telefont, vetett egy pillantást a többiekre, akik első sorban a saját készülékeikre fókuszáltak.

Louis: Érzem a biszbaszodat.

Harry: Az én biszbaszomat?

Kérlek ne legyen az, amire ő gondolt. Harry éppen ennél a résznél akart kiugrani a mozgó kocsiból.

Louis: A péniszed

Harry: Oh.

Louis ismét visszavette a telefont, nem tudta, csak kopogtatott rajta, nem tudta, hogy mit mondjon.

Louis: Szóval jól vagy?

Harry: Nem

Louis: Sajnálom

Harry: Ne tedd

Paul beállt a földalatti parkolóba, hiszen az sokkal biztonságosabb volt. Volt ott egy kis bukkanó, hogy lelassítja a kocsit, Louis pedig hallotta, hogy Harry is nyikkanva vette a levegőt, mikor a kocsi átment rajta. Végül leparkoltak.

"Fiúk, maradjatok itt, amíg kiderítem, hogy minden a helyén van-e. Azt akarom, hogy egyenesen a szobába mehessetek innen."

Paul kiszállt, a fiúk pedig teljesen csendben ültek. Louis megpróbált olyan egy helyben ülni, amennyire csak az lehetséges volt, Harry pedig az arca belsejét harapdálta immár az ajkai helyett, a teste kissé remegni kezdett, hiszen semmivel sem segítette ki a kis problémáját. Végre, istenem végre, Paul visszatért kis kártyákkal a kezében.

"Három szoba, osszátok el."

"Nekem kell az egyedüli" Kiabált azonnal Zayn, mire mindenki felé fordult.

"Bazdmeg Zayn, ne legyél már ennyire izgatott attól, hogy végre megszabadulhatsz tőlünk."

"Hallgass már, te hülye. Skypeolni akarok este Perrievel."

"Oh. Ooooooooh." Válaszolt azonnal Niall, azonnal öklözve a feketével. "Te vagy az én emberem." Viccelődött, Zayn pedig megforgatta a szemeit, másodszor is öklözve az ír fiúval.

"Megosztunk egy szobát, Niall?" Kérdezte Liam.

"Jól hangzik."

Paul átadta a kártyákat Zaynnek, Niallnek és Louisnak, majd kiszálltak a kocsiból. Harry mély levegőt vett, mikor a nyomás lekerült róla, de azért még kell neki egy hideg zuhany. Reszketett, a farmer túl szűk volt és nagyon, nagyon zavarban volt. Louis ügyelt rá, hogy ne nézzen a göndörre, csak a többiekre, ahogyan elindult befelé. Harry pedig mindössze arra figyelt, hogy ne kacsázzon túl idétlenül és fájdalmasan azokban a percekben.

Az út a liftben csendes volt, mindenki fáradt volt és készek voltak arra, hogy most összeomlanak, még ha csak dél is volt.

Végül megérkeztek a legfelső emeletre, egyenesen a szobájukba. Integettek, elmotyogtak egy sziasztok-ot, majd mindannyian a szobájukba mentek, míg Paul kint maradt. Louis kinyitotta az ajtót a szobájukhoz a kapott kártyával, mire Harry azonnal a fürdőszobába viharzott, becsapta maga mögött az ajtót és be is zárta. Megnyitotta a zuhanyzót, olyan hidegre, amennyire csak lehetett, mielőtt szinte letépte a ruháit és bemászott, megborzongott a hidegtől.

Aztán engedte, hogy a gondolatai elkalandozzanak.

Louis tágra nyílt szemekkel bámulta, ahogyan Harry berohant a fürdőbe é becsukta az ajtót, szóval nagyon halkan és lassan az ajtó elé sétált.

"Harry?" Kérdezte az ajtóra tapasztva a fülét, hallva, hogy megy a zuhanyzó.

Egy meglehetősen hangos morgást hallott, a kezét a szája elé kapta, az arca szinte vörösre robbant. Kibotladozott a szobából, hiszen Harry... Igen, itt az ideje menni. Kicsoszogott a konyhába megnézni, hogy mit talál a szekrényekben. Jó sok tea volt, random megragadott egy fajtát és megtelítve a vízforralót bekapcsolta azt.

A tea volt az egyike azon kevés dolgoknak, amit meg tudott csinálni anélkül, hogy kigyújtsa a konyhát. És azok közül is egy, amik le tudták nyugtatni.

Míg a víz felforrt betette a filtert egy üres bögrébe, majd leült egy fehér kanapéra, sóhajtozott és a kényelmes ülésbe süppedt. Nem, a tea nem lesz elég. Ennie kellene már, vagy Dr. Minnie lenyúzza a bőrét.

Aztán eszébe jutott... Nincsenek nála a gyógyszerei. A lakosztály ajtajához lépett, résnyire nyitotta és kikukkantott, mire észrevette Pault a folyosó végén.

"Paul?" Kérdezte halkan.

Paul rápillantott, miközben épp telefonált, közelebb lépkedett.

"Uhm... Emlékeztetnéd azt, aki... Ide hozza a cuccainkat, hogy... Hozza el a tablettáimat is?"

"Tabletták?" Kérdezett vissza az idősebb férfi.

"A terhességi..."

"Oh, persze. Mindenképp."

Louis bólintott, majd becsukta az ajtót. A víz forrt, szóval kikapcsolta a forralót és beleöntötte a bögrébe a vizet. A tea illata megcsapta az orrát, ő pedig felsóhajtott, óvatosan felvette a bögrét és a pultnak dőlt. Elveszett a gondolataiban, baba dolgok, Eleanor, Harry, Danielle, a lány tánca, Harry, az anyja és a lányok, Harry...

Problémák vannak itt.

Belekortyolt a teájába, az erkélyt figyelte a szoba másik végében. Majd később kimegy szívni egy kis friss levegőt, és remélhetőleg olyan magasan vannak, hogy nem szúrják ki. Remélhetőleg. A lábak csattogása a szőnyegen felkeltette a figyelmét, így odanézett, hogy megpillantsa a göndört a konyha ajtóban állni. Egy farmer volgt rajta, trikó, a haja pedig még mindig vizes volt a zuhanyzástól.

Mindketten csak bámulták egymást, Harry arca még mindig a piros egy világosabb árnyalatát tükrözte.

Aztán Louis végre megszólalt.

"Látom... Ehm... Elintézted..."

A göndör még jobban elpirult.

"Igen..." Motyogta mielőtt hozzátette. "Egyébként nagyon sajnálom."

Louis bólintott, erősebben szorongatta a bögréjét, figyelmen kívül hagyva azt, hogy égeti a tenyerét.

"Ez...Uh...Rendben van. Csak meglepett."

Harry semmit sem szólt, ehelyett csupasz lábait vizslatta. Louis letette a bögréjét, levette a cipőit és eldobálta a zoknijával együtt. Nem tett volna jót neki, ha elcsúszik a konyha csempéjén. Felkapkodta őket a földről és a nappaliba dobta egy jól irányzott dobással, mielőtt újra a kezébe vette a teát. Harry csak figyelte őt.

Olyan furcsa érzés keringett a szobában. Nehéz... volt... intenzív. Louis szíve gyorsabban kezdett dobogni.

"Nem értem..." Szólalt meg, hangja reszelős volt, ahogy megtörte a csendet.

Harry pislogott. "Mit nem értesz?"

"Miért." Motyogta Louis.

"Miért micsoda?"

"Miért... Regáltál úgy... Ez csak én... vagyok..." Suttogta.

Harry nem tudott mit mondani. "Csak én vagyok." Ismételte meg, mielőtt felnevetett a kétségbeesett hangon. "Csak én vagyok." Ismételte meg újra, ezúttal gúnyosan.

Louis zavarodottan nézte.

"Louis... Csak nem érted, te... Soha nem fogod megérteni..." Mondta a göndör inkább magának, mint az előtte állónak.

"Harry?" Kérdezte Louis összezavarodva miközben nézte. A mosogatóba tette a bögrét, már meg sem akarta inni.

Harry kilépett a konyhából, mielőtt hirtelen megfordult és mint egy méhecske talált vissza Louishoz, hogy felültesse a pultra a kisebbiket, széthúzza a lábait, így befért közéjük.

Louisban még a levegő is bent akadt, a kezeit a göndör derekára helyezte anélkül, hogy gondolkozott volna rajta, mivel semmi sem volt az agyában csak az, hogy Harry most a falnak tolta.

"Miért nem értet? Hogyan kellene elmagyaráznom? Hogyan lenne lehetséges, hogy elmondjam neked? Hogyan érhetném el, hogy... megértsd...?" Mormogott Harry, az idősebb pedig azt se tudta mit mondjon.

Harry túl közel volt, a gondolatai elhomályosodtak.

"Megcsókolhatlak, Louis?" Kérdezte a göndör, Louis álla pedig leesett.

Mi?

"M...Micsoda...?" Harry, én..."

Egyenesen a zöld szemekbe bámult, mielőtt az ajkaira pillantott volna. nedves, fülledt, tényleg, nem kellene ennyire vonzónak találnia, de aztán a sajátjai kiszáradtak, ahogy a gondolatok átfutottak az elméjén.

Milyen érzés? Milyen érzés Harryt megcsókolni? Harry ajkainak milyen íze van?

"Igen." Felelte levegő után kapkodva.

A göndör nem vesztegette az időt, oldalra döntötte a fejét, az ajkait Louiséra nyomta. Mindketten élesen szívták be a levegőt a hirtelen kapcsolatra, Louisnak mintha elektromosság csapta volna meg a gerincét.

Oh Istenem Oh Istenem Oh Istenem...

HarryHarryHarryHarryHarry...

Aztán elmúlt. Harry csak bámult rá, Louis pedig elengedte a derekát, a kezeit felemelte, mintha feladná, hisz nem tudott mit kezdeni velük. Nem tudta mit tegyen... De érezte.

"Én...Harry..." Suttogta. Valaminek történnie kell. "Még egyszer..."

Harry engedelmeskedett, ezúttal felemelte a kezeit, hogy összefonja ujjait Louiséval. Louis minden erejével szorította, szemei még nyitva voltak, kancsalított. Harry olyan közel volt és... A csók... Az érzés... Annyira jó volt, igen! Egy pillanatra, egy röpke pillanatra eszébe jutott annak a valakinek a szája. Az ő durva, nemtörődöm harapása, a fájdalom, de aztán Harry elhúzta a kezét az ő ujjaitól, megragadta a csípőjét, hogy közelebb húzza összenyomva az ágyékukat, Louisnak pedig még a lélegzete is elakadt az érzéstől. Harry nem fájt neki. Harry vigyázott rá. Minden rendben volt, minden rendben volt, ő... Valami jó volt. Újra levegőért kapkodott, és abban a pillanatban, ahogy száját kinyitotta Harry átférkőzött szájával a nyelvébe, Louis pedig azon kapta magát, hogy hevesen reagál a csókra.

Igen, ez... Majdnem túl sok volt, az íze, az illata, az érzése.... HarryHarryHarryHarryHarryHarry...

Felemelte a kezeit, megmarkolta Harry tincseit, ezzel Harry elengedett egy kontrollálatlan, furcsa hangot, egy igazán finom hangot, amitől Louisnak még a lábujjai is behajlottak. Harry elhúzódott, Louis pedig elengedte a haját, hogy tudjanak tartai egy kis oxigén szünetet, mielőtt Harry a nyakára hajolt volna, hogy kis csókokat hagyjon rajta, ezzel az idősebbet lihegésre bírva.

Louis becsúsztatta a kezeit Harry felsője alá, az ujjait a hátába ásta, mire a göndör elengedett egy kisebb káromkodást, kissé eltolta Louist, aki majdnem be is esett a pult mögé. Az idősebb vakon nyúlt hátra, megkapaszkodott az egyik szekrényben, kétségbeesett kísérletet tett arra, hogy összeszedje magát. Összrezzent a karja kicsavarodására, hirtelen pedig azon kapta magát, hogy Harry karjaiban van, ki kissé megijedt, mikor Louis háta a falnak ütközött. A göndör Louisénak préselte a testét, ekkor realizálta, hogy mennyire kemény is volt, hangosan felnyögött, félig beleőrült a vágyba, szüksége volt már valamire. Bármire, kérlek kérlek kérlek.

Harry ajkai újra az idősebbére tapadtak, a nyelvük ismét találkoztak, ez pedig épp ugyanolyan jó volt, mint az előbb, talán jobb. Louis vonaglott, két kezével vállában kapaszkodott, ahogy testük erősen surlódott, mindketten ziháltak és nyögtek az érzésre. Igen, rohadt jól hangzott, és tényleg jó volt. A göndörke úgy érezte, hogy ezeket a hangokat gyakrabban kellene kicsikarni belőle. Kérlek, köszönöm. Harry ismét káromkodott, míg Louis egyébként nem is tudott összpontosítani a csókra, elvesztette magát az érzésben. Szó szoros értelmében mindenben, amit egyszerre érzett. Gyorsabban Harry, gyorsabban, gyorsabban! Istenem, ugye nem beszélt hangosan? Olyan jó, olyan jó, olyan jó, kérlek ne állj le, HarryHarryHarryHarryHarry, a hangok amiket kiadtak, az érzés, túl sok, nem megy, ő nem, ez, Harry...

Louis zihálva hajolt el, a falnak dőlt magával rántva a göndört, borzongva utóhatásként.

Minden annyira bldogan néma volt, egy pillanatra tökéletes, amíg Louis szinte lebegett és... Nem is tudta, hogy milyen volt, de jó volt. Tényleg, nagyon nagyon jó... Amíg mégsem.

Az érzés a nadrágjában... Harry...Mi...Harry a legjobb barátja volt...Harry...Még mindig Eleanorral volt, Louis Tomlinson, mi az istent csináltál?!

Pánikolni kezdett.

"Harry... Harry engedj el. Engedj el, Harry engedj el!" Kiabált, mire Harry azonnal engedelmeskedett, letette a földre és visszább lépett egyet.

Louis... Louisnak muszáj volt... Egy pillanatig a göndört bámulta, nem bírta, futni kezdett. A hálószobába rohant, bezárta az ajtót, mielőtt az abból csatlakozó fürdőbe rohant és a zuhany alá állt.

Aztán sírni kezdett.

.

.

.

Harry a konyhában állt, küzdött azért, hogy levegőhöz jusson.

Mi a fene történt?

Harry Styles, mi a rohadt istent műveltél!?

.

.

.

Louis erősen osta a combját, a testét, mindenét. Hogyan lehet ennyire koszos? Az első alkalom, mikor megcsalta... Nem akarta, de most... És Harryvel... Ő... Mindent elbaszott és ez az ő saját hibája volt. Céltalanul állt a zuhany alatt, felnézett a szórófejre és csak állt ott.

Aztán lenézett a lefolyóra. Azt kívánta, hogy bárcsak ő is lefolyhatna ott, mint a víz. Azt kívánta bár ő is... Elhalványullhatna.

A kezét a kis pocakjára tette, s gyűlölt mindent, amit valaha tett ebben az értelemben.

.

.

.

Harry csak szitkozódott, mielőtt a falba vert. Ők csak...

Összerezzent a hirtelen fájdalomra, elhúzta a kezét, hogy észrevegyen pár kis repedést. Az ökle lüktetett, vörös árnyalatra színezte azt.

Annyira hülye volt. Olyan rohadt hülye.

.

.

.

Louis végül kilépett a zuhany alól, mikor realizálta, hogy nincsenek ruhái. Nagyot sóhajtott, maga köré csavarta a törölközőt és körülnézett. Volt egy hotel nyújtotta köntös, amit fel is vett magára és az ágyba mászott összegömbölyödva. Ekkor jutott eszébe, hogy nála volt Harry telefonja. Kikelt az ágyból, visszament a ruháihoz, amit a fürdőszoba csempéjén hagyott. Óvatosan kotorászott a készülékért, míg kereste az ismerős számot.

Egy kopogtatás az ajtón keltette fel Harry figyelmét, kinyitotta, s Zayn jelent meg előtte, aki elég értetlenül nézeett.

"Louis hívott... Minden rendben haver? Úgy hangzott, hogy pánikol és... És te is... Megtörtnek nézel ki. Harry, mi a fene történt?!"

"Idióta vagyok. Ez történt. Maradj Louisval. Én akarom a szobádat."

Kikapta a kártyát Zayn kezéből, majd kirohant, becsapta maga mögött az ajtót.

"Mi..." Motyogott Zayn, mielőtt a szobához lépkedett és bekopogott.

"Louis? Zayn vagyok."

Egy percet kellett várnia, mielőtt matatást hallott az ajtó mögül és Louis kinyitotta azt. Zayn belépett, Louis pedig becsukta az ajtót, bezárta.

"Hol van Harry?" Kérdezte.

"Ő... Elvette a szobám kártyáját és azt mondta, hogy maradjak itt... Veszekedtetek?"

Louis megrázta a fejét, és nem is tudta, hogy mit mondjon, mit tudna egyáltalán mondani? Hogy tudná ezt orvosolni? Zayn átkarolta az idősebb fiú rázkódó vállait, ringatni kezdte.

"Elbaszta, Zayn. Annyira elbasztam... Mindent..."