36. rész

Sziasztok:)) 
Sajnálom, hogy megint csúsztam egy napot,de sajnos ezek miatt a női problémák miatt elég szarul voltam/vagyok, még most is alig látom a billentyűzetet, úgy forog körülöttem minden://
Köszönöm szépen a sok, szép szavaitokat, a pipákat, a rengeteg oldalmegjelenítéseket és a PLUSZ FELIRATKOZÓT!! Hihetetlen, hogy már 45-en vagyunk, köszönöm szépen:")) :*
Hát, ez a rész sem valami szívmelengető, de reméljük, nemsokára jobb lesz:)
Nem is húzom tovább a szót, jó olvasást.
Puszi,
Judit.xx

„Jól vagyok, komolyan. Egy kicsit megijedtem, de jól vagyok. Csak adjatok egy kis helyet, kérlek.”

A többiek hátráltak, Louis pedig Harryhez sétált. A többi fiú azonnal követte a kisebbiket.

„Köszönöm. Hogy harcoltatok értem.” Suttogta, és adott mindegyiküknek az arcára egy puszit, a göndörére egy kicsivel hosszabbat.

Sosem volt meglepő a fiú számára, hogy a bandatársai milyen messzire is el tudnának menni érte.

.

.

.

„Anyu, esküszöm, jól vagyok.” Mondta Louis Louis a telefonba.

Úgy döntöttek, a legjobb lesz, ha elhagyják a díjátadót és visszamennek a szállodába.

’Látnod kellett volna minket, Louis, fölkészültem arra, hogy mindent becsomagolva kocsiba üljek, és elinduljak. Még sosem hallottam Lottiet ennyiszer csúnyán beszélni, Fizzy elkezdte ütni a kanapé párnáit és az ikrek sírva fakadtak!’ Kiáltott fel Jay, mire Louis felnevetett.

„Anya, nem kell visszajönnöd. Ígérem-

„Fiúk, csinálnunk kell egy másik tervet. A csapat egy rendkívüli ülést rendelt el, és oda kell mennünk a szálloda helyett.” Mondta Paul homlokráncolva.

Louis szíve egy pillanatra megállt. „Jól vagyok, anyu.” Fejezte be erőtlenül. „Majd- majd… később hívlak.”

Azonnal bontotta a vonalat, és figyelmen kívül hagyta, hogy a fiúk őt bámulják.

Az a maradék jó érzés is eltűnt a találkozó gondolatától, amire biztos volt benne, hogy nem volt felkészülve.

.

.

.

„Mi a faszom volt ez?!” Üvöltött Will attól a pillanattól kezdve, hogy a fiúk beléptek az ajtón.

Louis megugrott, és Harry karjaiba oldalazott, aki aggódva ragadta meg, hogy visszakapja egyensúlyát.

„Nem hagytuk, hogy az a seggfej csak ennyivel megússza, miután azokat a dolgokat mondta Louisra.” Válaszolt Zayn, leülve egy üres székre.

„Oh, és ezért ordítozni kell meg visszaütni, mint valami nagy rakás tróger gyerek, amit persze az egész nemzetben közvetítenek, ez volt a legjobb megold-

„Haver, nagyon durvákat mondott. Én is legszívesebben odaálltam volna elé, de nem akartam Louist egyedül hagyni.” Szakította félbe Niall, mire Will dühösen rámeredt.

„Most rontottátok le az imidzseteket.” Háborgott Will. „Nincs rá szükségünk, hogy támogassátok az erőszakot és az egyedülálló terhességet.”

Louis az ajkába harapott, és mikor leült, Harry azonnal odanyúlt, megragadva a kezét.

„Nem emiatt fog a népszerűségünk csökkenni.”

Will a szemét forgatta, és dühösen az asztalra vágott.

„Harry, jöjj már rá, hogy te vagy a bandából a kedvenc. Louis már kevésbé kedvelt, ezért ő nem fog akkora nagy port kavarni, de te nem engedheted meg magadnak, hogy-

„Elment az eszed?” Kérdezte Liam hirtelen. „Mi a fenét beszélsz te a legnépszerűtlenebbről? Az emberek szeretik Louist. Szóval ne beszélj így róla, vagy-

„Vagy mi? Nekem is beversz egyet?”

„Oh, igen, szeretnék élni az ajánlatoddal.” Köpte a szavakat Zayn és felállt.

„Elég!”

Mindannyian megfordultak, mire Sarah-val találták szembe magukat. „Ami megtörtént az megtörtént. Most a dühkezelési problémán kell dolgoznunk.”

„Dühkezelési problémán.” Ismételte Will gúnyosan. „Honnan tudjuk, hogy esetleg javítani fog bármit is? Honnan tudjuk, hogy bármelyikőtöknél is be fog válni? Minden tökéletesen ment addig a pontig, mígnem Louis elment abba a szaros buliba és megdugatta magát-

A szoba újra berobbant, Louis pedig a székében hátradőlve próbált egyenletesen lélegezni. Forgott körülötte a világ, mert megint az ő hibájából volt minden, ahogy általában ez lenni szokott, mikor nem is akarta, hogy ilyenek történjenek.

Nem akarta ezt.

Nem akarta, hogy ez megtörténjen.

Csak a klubban volt, mint mindig, és ez…

Mindez annyira váratlanul érte, és ez rossz volt, annyira de annyira rossz, minden az ő hibája volt.

Nem akarta ezt.

Tényleg nem akarta ezt, minden a feje tetejére állt.

Most Harryt titulálják a rossz fiúnak, most az összes többi fiúról egy hamis látszat keletkezett, és ezt bármennyire is nem akarta, az ő hibája volt.

Ő nem…

„Nem akartam, hogy ez történjen!”

A szobára csend telepedett, miután a szavak elhagyták Louis száját. A fiú felállt, és az asztal szélét megragadva próbált lélegezni, úgy érezte, kezd elfogyni körülötte a levegő.

„Én nem akartam, hogy ez történjen, én nem, nem is akartam vele lefeküdni, de őt ez nem érdekelte, nem hagyta abba, nem állt le, sosem állt le-

Louis becsukta a száját, vett egy hosszú, elhúzódó lélegzetet, mielőtt kinyitotta volna a szemét, körülnézve a szobán. A vezetőség, Will és az összes többi is elborzadva nézett rá.

„Elmegyek,” Kezdett bele Louis. „Mindannyian állandóan vitatkoztok, de én nem akarom, hogy… nem tudok most tovább itt maradni. Hívok egy taxit és visszamegyek a szállodába.” Tette hozzá, és kábultan sétált ki a szobából.

Végigment a folyosón, és már azon volt, hogy hívja a liftet, mikor is Harryt hallotta meg.

„Louis, várj!”

Az említett megfordult. „Tudom, hogy csak azt szeretnétek, hogy a legkényelmesebb legyen nekem, de most egyedül szeretnék lenni egy kicsit, rendben? A hotelben leszek.”

Harry közelebb lépett, de Louis felemelte a kezét.

„Később találkozunk, Harry.” Suttogta, és belépett a liftbe.

.

.

.

„Meg tudna várni, kérem?” Kérdezte, mire a taxi sofőrje bólintott.

Louis kiszállt és a szobája felé ment. Mikor fölért, megragadta a kocsi kulcsát, és visszasétált a taxihoz.

Lediktálta a Harryvel közös lakásuk címét, és lehunyta a szemét, amit addig tervezett, amíg oda nem ér, máskülönben már rég elfutott volna, látva az idegent, aki vezetve a kocsit bámulta őt.

Majdnem hat hónap telt el, de még mindig ugyan úgy rettegett az emberektől, akiket nem ismert.

.

.

.

„Köszönöm.” Motyogta, miközben kifizette az összeget, majd a kocsija felé kezdett sétálni. 

Sok idő telt el, mikor utoljára a volán mögé ült, de szüksége volt, hogy bárhova, de elmenjen, ahol csak gondolataiba tud merülni és egyedül megállni a helyét, a saját lábain.

Kikapcsolta a telefont, beindította a kocsit,majd elhajtott.

.

.

.

Már körülbelül két órája vezethetett, megállás nélkül, mindenre gondolva és semmit sem érezve.

.

.

.

Valamikor megállt egy benzinkútnál, hogy mosdóba tudjon menni, közben pedig teletöltötte a tankot és vett egy csomag sütit. Gyorsan elmajszolta azt a parkolóban, mielőtt tovább indult volna. 

.

.

.