43. rész

Sziasztok!
Bocsánat, hogy csúsztam egy napot,kissé elszámoltam magam, azt hittem be tudom fejezni még hétfőre a fejezetet, de olyan hosszú lett most,hogy nem akartam két részre szedni, hanem inkább egy nappal később, de egybe legyen:))
Köszönjük szépen a rengeteg oldalmegjelenítést,komikat,pipákat ÉS A 2 FELIRATKOZÓT!! Csodálatosak vagytok:")) <3
Nem is húzom tovább a szót,kellemes olvasást,remélem tetszeni fog nektek,én imádtam fordítani:3
Puszi,
Judit.xx

„Louis.”

Felnézett rá.

„Azzal, hogy felállítottuk a diagnózist, azon kell dolgozz, hogy állítsd meg azokat a gondolatokat, amik azt mondják, hogy ez a te hibád.”

Továbbra is csak bámult rá.

„Ez nem a te hibád.”

.

.

.

Az összeülés fárasztóbb volt, mint Louis hitte, de az azt követő héten kapott hangulatstabilizáló szereket és egy kis naplót, amibe bármely típusú pánikrohamait, és egyéb szokatlan történéseit írhatta fel. Ezt a fiú rendszeresen használta is, hogy nyomon tudják követni a kiváltó okokat.

Ez… bosszantó volt. Haragudott magára, amiért hagyta, hogy idáig fajuljanak a dolgok. 

Feltápászkodott a kanapéról, de azonnal vissza is rogyott. Kicsit kényelmetlen volt neki az állás, mivel úgy érezte, a baba mintha cigánykerekezett volna benne.

De ilyenre nem képes, ugye?

Louis megragadta a telefonját, és ellenőrizte az időt. A többiek épp egy rádiós interjún voltak, amit neki ki kellett hagynia… a terápia miatt.

Olyan furán hangzott ez a kifejezés, amit állandóan használt magában. Sosem gondolta volna, hogy bármikor is szüksége lett volna terápiára… akár egyetlen egyre is. Mondjuk azt sem gondolta volna soha, hogy megerősz-

Azonnal elhessegette gondolatait, és besétált a konyhába, odatenni a vízforralót. Nekidőlt a pultnak, és elnyomott egy-két ásítást. Amit észrevett, az az volt, hogy néhány nappal azután, hogy az új gyógyszereit kezdte szedni, sokkal álmosabb volt, mint ezelőtt bármikor. Ez a mellékhatás elég nagy szívás volt, de már beletörődött ebbe. Legalább nem volt gyenge.

Mikor a tea készen lett, gyorsan kiöntötte egy bögrébe, és a hálószobába sietett. Jó érzés volt újra a saját lakásában lenni, attól függetlenül, hogy ez a csapat, és nem az ő döntése volt.

Furcsa volt, hogy nem hallott róluk. Óvatosan ült le az ágyára, és kezébe vette a laptopját.

Talán csinálnia kéne egy livestreamet. A rajongók remélhetőleg értékelni fogják, hogy egy kicsit kommunikál velük.

Idegesen az ajkába harapott. Mi van, ha a csapat dühös lesz rá? Vagy ha megint kiabálni fog?

Végigpörgette a twitterét, a legnépszerűbb kérdésektől, nyilatkozatoktól szeretetnyilvánításról egészen a leggyűlölködőbb utálatokig. Mindig egy forgószél.

Miután elhelyezkedett, föllépett a streamre, és megosztotta azt egy tweetként. A hatás azonnali volt, pár másodperc alatt a nézők száma több ezer lett. Várt egy kicsit, kortyolgatva a teáját, kényelmesebben elhelyezkedve, majd bekapcsolta a kameráját.

„Hello.” Integetett a képernyőnek. „Um, most éppen egyedül vagyok, és biztos vagyok benne, hogy tudjátok, a többiek épp egy rádiós műsorban voltak. Vagy még mindig ott vannak? Oops. Nem akartam elvonni a figyelmeteket róluk.”

Ivott egy korty teát.

„Srácok, tehettek fel kérdéseket, azt hiszem.” Mondta Louis, miközben a hozzászólásokat olvasta.

„Oké, szóval… nem, nem nézheted meg a hasamat. Ez egy kicsit túl szexi egy egyszerű beszélgetéshez, nem?!” Viccelődött, majd tovább görgetett.

„Hány hónapos vagyok? Hat hónapos és két hetes. És igen, tudom a szexet, és nem, nem fogom elmondani nektek, sajnálom.”

Rengeteg kérdés jött egyszerre, nehéz volt elolvasni őket, mert elég hosszúak voltak, mielőtt eltűntek. „Ez egy remek olvasás gyakorlat, próbálok lépést tartani a kommentjeitekkel. Um, oké, most kicsit a háttérbe szorultam, mert az orvosom azt javasolta, hogy legyen egy kis pihenőidőm.”

Tényleg pihenést írtak neki elő, hogy a szervezete minél gyorsabban tudjon alkalmazkodni a gyógyszerekhez.

„A legkevésbé kedvelt dolog a terhességemben? Nos, sokat vagyok mostanában fáradt, ami furcsa, mert annyira megszoktam, hogy tele vagyok energiával. Valamint szeszélyes is vagyok. És néha szédülni kezdek, amik összevetve elég szörnyűek tudnak lenni.” Felelte.

Még több kommentet nézett, és észrevette, hogy a legtöbb közös, mint például, ’Harry kérdezett tőled valamit!!1!! Harry föltett egy kérdéstfrv3r. Harfurefherg. Larry STylgtirgntn.’

Szemöldökét ráncolva hajolt előre, miközben visszament a twitterére.

Harry_Styles: @Louis_Tomlinson mi a kedvenc színed?

Louis csak maga elé bámult, mielőtt megforgatta volna a szemeit. „Komolyan, Harry?” Nevetett, „Kék, te lúzer. Nincs véletlenül interjútok?”

Visszalépett a streamre. „Duzzadt lábak. Ez a másik idegesítő dolog. A következő kérdés… nem választottál még a babának nevet? Um…”

Agya mintha kicsit kikapcsolt volna, mivel nem gondolt még ebbe bele. „Nem, nem igazán. Én-

A fanok újra Harry nevét kezdték sikoltozni.

Harry_Styles: @Louis_Tomlinson most fejezd be. De a te vesztesed vagyok, ugye?

Louis az olvasottakra elmosolyodott. „Igen, Harry, te vagy az én vesztesem. Viszont most ne zavarj.”

NiallOfficial: @Louis_Tomlinson @Harry_Styles csak egy kérdés. Nem akartok szobára menni?

Louis felnevetett. „Mindannyian ezt nézitek? És csönd, Niall.”

Harry_Styles: @NiallOfficial búú

Real_Liam_Payne: @NiallOfficial @Harry_Styles @Louis_Tomlinson VISELKEDJETEK

Louis arcát a kezeibe temette. „Oh istenem.” Motyogta.

zaynmalik1D: aha xx!

NiallOfficial: @Real_Liam_Payne nem tudsz befenyíteni. @zaynmalk1D zseniális hozzászólás haver

„Hadd gondolkozzak egy kicsit. Ti most ott ültök, üzengettek egymásnak, és betörtetek a streamembe.” Louis ezt inkább kijelentette, mintsem kérdezte.

Harry_Styles: @Louis_Tomlinson aha

NiallOfficial: @Louis_Tomlinson aha

Real_Liam_Payne: @Louis_Tomlinson aha

zaynmalik1D: aha xx!

„Srácok, ti annyira hülyék vagytok. Legalább siessetek haza. Unatkozok.” Kérte Louis.

Harry_Styles: @Louis_Tomlinson kívánságod számomra parancs

Louis elpirult. „Hát persze.” Felelte komolyan, ám szája sarkában egy mosoly bujkált.

„Egyébként, visszatérve. Van még kérdésetek?” Tudakolta.

Teljesen elvesztette az időérzékét, miközben annyi kérdésre válaszolt, amennyire csak tudott, és már csak arra figyelt fel, hogy kattan az ajtó zárja.

„Louis!” Üvöltött Niall, és az ágyra vetődött.

Louis felsikított, mikor a többi srác is csatlakozott hozzájuk, Zayn megragadva egy puszit nyomott az arcára, míg Harry óvatosan elhelyezkedett a hasán. Liam beleköszönt a kamerába, majd Niall is csatlakozott hozzá.

„Hoztunk kaját.” Motyogta Harry.

Amint Louis megpróbált felállni, Harry rögtön mellé gurult, és a fiút kicsit előrébb tolta, hogy a háta mögé tudjon ülni, majd elrendezte a lábait Louis mindkét oldala mellett.

„Mit hoztatok?” Kérdezte pár pillanat múlva Louis, mikor kényelembe helyezkedett.

„Csirkét és tésztát Alfredo mártással.” Suttogta Harry.

A kékszemű hátranyúlt, és játékosan a göndör fürtökbe fúrta ujjait.

„Te egy kincs vagy, Harry.”

„Hm.”

Zayn a kamera felé nézett, majd átmászott Niallön, Harry és Louis mellé.

„A rajongók totál készek lettek a pózotok láttán.” Suttogta.

Louis összeráncolta a homlokát. Annyira megszokta Harry dédelgetéseit, amiket random szokott tenni neki, hogy kiment a fejéből a rajongók lehetséges reakciói az ilyenektől.

„Minden rendben, velem vagy.” Motyogta Harry.

 Louis fejével a göndör fürtök felé hajolt. „Igen, de a management?” Suttogta aggodalmasan.

„Nem fognak semmit sem mondani.” Válaszolta Harry, pillantását Zaynébe fúrva.

Az alacsony a szemöldökét ráncolta. „Jó, de miért? Tudom, hogy a csapat nem örülne ennek, főleg most nem.”

„Talán.” Mondta Harry, „De nem fognak érte megszólni.”

„Ők jobban tudják.” Motyogta Zayn.

Louis össze volt zavarodva.

„De-

„Ne aggódj ezen, Lou. Minden rendben. Bízol bennem?”

Természetesen Louis bízott a göndörben. Egy pillanatra fölnézett Harryre, mielőtt bólintott volna.”

„Most akarsz enni vagy később?” Kérdezte Harry.

„Most.”

A tészta gondolatára összefutott a nyál a szájában, ezért felült. „De a stream?”

Harry végignézett a többi fiún. „Majd ők átveszik a terepet. Menjünk.”

Elhúzódott Louis mögül, majd segített a fiúnak kikelni az ágyból. Louis az összefonódott ujjaikra meredt, miközben Harry óvatosan a konyha felé húzta őt.

Már a kórház óta nem csókolóztak egymással, mikor azt mondta Louis a másiknak, hogy nem érzi magát kényelmesen a felállás miatt. Itt volt Harry, aki szerelmes belé, de neki fogalma sem volt arról, hogy ezt viszonozni tudja-e. Mi joga volt hozzá, hogy ilyen intim kapcsolatot hozzon létre Harryvel, mikor nem is tudja kimutatni a másikhoz való érzelmeit?

Egyáltalán nem tudta, mit kéne éreznie akkor, ha szerelmes lenne Harrybe. A szerelem valami olyan dolog, amit biztos, hogy föl lehet ismerni, ugye?

De a fenébe, hogy nem tudja elhagyni a száját.

„Lou?”

Louis pislogott egy párat, majd Harryre tekintett, aki kezében egy gőzölgő tányér pihent. A fiú letette azt, mielőtt Louis leült volna vele szemben.

„Jól vagy?”

Louis bólintott, majd egy köszönömöt mormogva nekilátott. Harry elment a saját tányérjáért, és a kisebbik egyszer csak azon kapta magát, hogy végig Harryt figyelte, amint eszik, ahogy forgatta a villáját, a tésztát a szájához emelve nyelvet öltött, mielőtt bekapta volna az adott falatot.

A zöldszemű tekintete összetalálkozott Louiséval. Mindketten fönntartották a szemkontaktust, míg ettek, mikor Harry befejezte az evést, Louis is követte. Mindkettejük villája kicsúszott a kezükből, ami hangos csattanással ütődött a tányérnak.

Harry felállt, ezzel visszhangot keltve, mikor a szék lába végigkaristolta a csempét. Lassan odament Louishoz, aki félretolta a tányérját. A fiú felállt, szemben Harryvel, mielőtt hátra tette volna a kezeit, hogy megtámaszkodva azokon, felhúzza magát a konyhasziget pultjára.

Harry megnyalta az ajkait.

„Megcs-

„Igen.” Szakította félbe Louis, mire a zöldszemű megragadva a fiú lábait férkőzött be hozzájuk, kezével Louis feje mögé nyúlt, és megemelte azt egy csókra.

Mindketten mintha életre keltek volna, és egy pillanatra Louis csak Harry ízére, illatára és az általa kiadott hangokra tudott összpontosítani, a zihálására, az állandó kapcsolatra, a kezére, amellyel a selymes, göndör fürtökbe túrt, a kis nyögésekre, hogy milyen meleg volt, szó szerint, valamint képletesen is.

„Hihetetlenül szeretlek, és ha akarnám, se tudnám ezt megállítani!”

Zihálva vált el a másik ajkaitól, és a zöld szemekbe mélyedt.

„Sajnálom.” Suttogta Louis, mire Harry összeráncolta a homlokát.

„Miért?”

„Mondtam már, Harry. Nem használhatlak ezzel ki.”

„Miért gondolod azt, hogy kihasználsz engem?”

„Mert… mert azt mondtad, hogy szeretsz… hogy szerelmes vagy belém-

„Igen. Szerelmes vagyok beléd.”

Louis az ajkába harapott. „Te belém szerettél és én-

Nem tudta, hogy hogyan folytassa.

„Akkor miért csókoltál meg?”

„Túl bonyolult.”

„Miért túl bonyolult?”

„Szereted, ha megcsókollak?”

Louis újra Harryre nézett. „Imádom, amikor megcsókolsz.”

„És félsz, hogy kihasználsz engem, mert még te sem vagy biztos az irántam táplált érzéseidben.”

Louis lassan bólintott.

„Louis. Azt akarom, hogy tudd, én bízom benned. Mindenben. És tudom, hogy nem használsz ki engem… legalábbis nem ilyen téren. Lehet, hogy még nem vagy tisztában az érzéseiddel, de tudom, hogy én nem csak egy… szex vagyok a számodra. Azt még előtte megmondanád. Te sohasem tennél ilyet.”

„De ha én magam nem tudom, hogy hogyan tudom ezt ilyen biztosan?”

Harry egy csókot nyomott Louis arcára. „Mert te jó ember vagy. Jobb, mint aminek hiszed magad.”

Louis vállat vont, mire Harry felsóhajtott.

„Néha úgy érzem, mintha egy körforgásban lennénk.” Motyogta Harry, hangja frusztrált volt, amit hallva Louis összerezzent. „De minden alkalommal emlékeztetnem kell téged, mennyire gyönyörű és erős vagy, mikor kétségeid támadnak.”

Louis lehajtotta a fejét, hogy elrejtse lángrózsás arcát, miközben Harry átölelte őt. A fiú lassan viszonozta az ölelését.

.

.

.