49. rész

Sziasztok!
Meghoztam az új részt, igaz kicsit későn, de az angol előkészítő és most a kresz kicsit bekavarta a napirendi pontokat:/
Nagyon szépen köszönjük az előző fejezethez érkezett csodálatos és 8db!!! komit, pipákat és oldalmegjelenítéseket, ígérem hamarosan a komikra válaszolni is fogok:3
Ez a rész sajna most nem lett valami eseménydús, reméljük hamarosan beindulnak az események:)
Puszillak titeket, kellemes olvasást :*
Judit.xx

Németországba mennek, hogy két hatalmas koncertet adjanak, majd Írországba, ahol még két koncert vár lebonyolításra, majd azonnal vissza Londonba, hogy részt vehessen a kezeléseken, és a többi koncertet is le tudják adni. Az utazás, a rengeteg mennyiségű promón, amit közben csinálnak majd, Louis csak sodródott. A fiúk úgy döntöttek, hogy követik Louis beosztását, ahelyett, hogy ott hagynák őt, és sokkal egyszerűbben megoldanának mindent, és egy része mérges volt, amiért így kell lennie, a másik viszont szörnyen boldog, amiért nem hagyták őt egyedül.

De legalább a rajongók boldogak. Nekik nem szabad az ő hülyesége miatt szenvedniük.

.

.

.

A még kissé lassú Louist Harry segítette ki a furgonból. Hagyta, hogy a göndör hajú fiú egy kényelmes székben vezesse végig a stadion egy privát előcsarnokán, mielőtt elaludt volna. 

Halványan hallotta, amint Zayn halkan dúdol mögötte, és egy álmos mosolyra húzta a száját, majd újra visszazuhant mély álomba.

.

.

.

A következő alkalommal, mikor Louis felébredt, a vonaton voltak. Fáradtan pislogott, majd ásított egyet és kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait.

„Üdv újra.” Köszöntötte Liam halkan, egy üveg vizet nyújtva.

Zayn felnézett a könyvéből, átnyúlt és óvatosan megbökte Louis zoknis lábát. A cipői a szék alatt voltak. Louis elmosolyodott, kinyitotta a vizét és ivott pár kortyot. Egy zacskó csapódott az arcába, mire Niallre nézett, aki a vállát megvonva ment vissza eredeti helyére, hogy tovább tudjon telefonozni. A fiú kinyitotta annak tartalmát, amiben néhány darab fánk pihent.

Mindig tolerálni tudta Niall durvaságát ezzel kapcsolatban, feltételezte. Benyomott egyet a szájába, majd Harryre terelődött a figyelme, aki a méretéhez képest egészen kicsire összehúzta magát a mellette lévő széken, amin éppen aludt.

„Hogy érzed magad?” Kérdezte Zayn csendesen.

„Jól vagyok.” Válaszolt Louis egy vállrándítással, elszakítva szemét Harry békésen alvó arcáról.

„Hm,” Ennyi volt minden, amit a fekete mondott, mire Louis a homlokát ráncolta.

„Mi az?” Kérdezte.

„Semmi.” Motyogta Zayn, lapozva egyet a könyvében.

Louis lenyalta a mázat az ujjairól, majd egy szalvétát vett el. „Nos, nyilvánvalóan ez nem csak egy semmi.”

„Fiúk,” Mordult föl Liam homlokráncolva, tekintetét hol az egyik, hol a másik fiúra vezette.

Zayn felnézett, átható mogyoróbarna tekintetével. „Azt hittem már túl vagyunk ezen a ’jól vagyok, de közben mégsem’ dolgon.” Mondta, majd visszanézett a könyvére.

„És honnan tudod, hogy nem vagyok jól?” Kérdezte Louis kissé bosszúsan.

„Tudom rólad, Louis.” Válaszolt Zayn egy sóhaj kíséretében.

„Hm,” Ez volt minden, amit a kékszemű mondott, majd szemeivel újra Harryt kezdte fókuszálni.

A baba arrébb mozdult, mire Louis is megváltoztatta a helyzetét, hogy mindkettejüknek kényelmesebb legyen. Néhány hajszál Harry szájába lógott, amit Louis óvatosan kisöpört onnan, mielőtt visszatelepedett volna, hogy tovább folytassa a bámulását. Harry ajkait kissé lebiggyesztette, ami Louisban azt a benyomást keltette, hogy talán álmodik vagy kényelmetlen neki a fekvési pozíciója. Nem lehetett valami kellemes a hátának. A göndör ingének első két gombja szabadon maradt, ami láttatni vélte az ott lévő madarak fejét, ami a bőrét díszítette. Louis nyelt egyet, majd elfordult, Zayn tekintetével találkozva.

A fekete visszanézett a könyvére.

Az út többi része viszonylag csendesen telt, Liam és Niall egymással sugdolóztak, Zayn pedig a könyvében lapozgatott. Harry néha horkolni kezdett egy darabig, Louis pedig ezt végig figyelemmel kísérte, majd azon találta magát, hogy képtelen másra koncentrálni.

Mikor végre Írországhoz értek, Niall felkiáltott.

„Na, végre már!” Kiabált boldogan, mire a többi fiú felnevetett.

Harry álmosan dörzsölgette a szemeit, Louis pedig ezt látva megfogta a fiú kezét.

„Engedd meg, hogy most én vezesselek.” Mondta Louis egy halvány pírral, Harry pedig rámosolygott.

„Persze,” Motyogta halkan.

„A szüleim meghívtak mindannyinkat vacsira, persze csak hogyha benne vagytok.” Mondta Niall, miközben arra vártak, hogy megtankolják a kocsit.

„Mintha visszautasítanánk a házi kosztot.” Nevetett Liam, játékosan meglökve Niallt.

„Miért nem megyünk most rögtön oda, ahelyett, hogy oda-vissza utaznánk.” Javasolta Harry, miközben jelentőségteljesen Louisra pillantott, majd visszanézett a többiekre.

„Nem bánom,” Bólintott rá Zayn.

„Megyek, beszélek a biztonságiakkal.” Szólt Liam, és el is sétált, oda, ahová a csomagokat pakolták.

Louis végignézett a többieken. „Jó, ha tudjátok, nekem az is megfelel, ha először a hotelben lazítanánk. Rendben vagyok, srácok, tényleg.” Sóhajtotta.

„Miért, a házunk nem elég kényelmes lazulni?” Kérdezte Niall, mire Louis a szemét forgatta.

„Elmegyek pisilni,” Mondta, és mikor elment a szőke mellett, felmutatta a középső ujját. 

Harry rögtön felállt, hogy kövesse. „Te fogod tartani helyettem?” Kérdezte Louis, megállva, hogy ne nézzen a göndörre.

„Ha akarod, szívesen tartom.” Válaszolt Harry, húzogatva a szemöldökét.

„Istenem,” Válaszolt Louis, és sietősebbre vette, hogy a többiek ne lássák meg a pirulását.

.

.

.

Niall családjának háza éppoly meleg és hívogató volt, mint amire Louis emlékezett. Sóhajtva huppant le az egyik puha bőrkanapéra. Figyelte Niallt, aki azon ügyködött, hogy minél előbb össze tudja állítani a FIFA játékrendszerét. Harry természetesen a konyhában segített Maurának, Zayn és Liam pedig a sarokban ültek, csendes megbeszélést folytatva. A kékszemű elbambult egy kicsit, mielőtt még eszébe nem jutott a kivizsgálással történt katasztrófa.

Nyilvánvaló volt, hogy fel fogja eleveníteni a következő terápiás kezelés előtt. Viszont tényleg meg akarta találni a módját, hogy ne féljen ennyire az ilyen típusú vizsgálatoktól.

Meg kell csinálnia. A gondolat, hogy újra át fogja élni azt, felgyorsította a szívverését, ezért behunyta a szemét, és lassan vett néhány mély levegőt.

Ha csak rá gondolt, már idegessé vált.

Azt mondták neki, működni fog, ha kitalál valami könnyebb megoldást a számára, de őszintén szólva semmilyen ötlete sem volt, amivel a helyzetét egy kicsivel is komfortosabbá tehetné.

Magatehetetlenségében a hajába túrt, miközben maga elé bámult és csak gondolkodott.

Egyszer csak a szemei felpattantak.

Ha csak…

Oh…

Lehet, hogy…

Louis az ajkába harapott, mert volt egy önző gondolata, ami talán beválhatna-

Harry kisétált a konyhából, vizes kezeit a farmerébe törölte és leült Louis mellé. A kékszemű csak tágra nyílt szemmel figyelte a másikat.

„Lou?” Kérdezte Harry kissé homlokát ráncolva.

„Semmi,” Csóválta meg az említett a fejét, majd elfordította a tekintetét, a tévé fele, ahol most Niall és Liam játszottak.

„Lo-

„Zayn! Beszélnem kell veled,” Szakította félbe a göndört, és felállt.

A fekete felkapta a tekintetét, majd Harryre nézett, és ő is felkászálódott a helyéről. 

„Rendben.” Mondta bizonytalanul, és a fiú után ment.

Louis érezte magán Harry tekintetét, miközben kisétáltak, föl az emeleten, egészen Niall régi hálószobájába. Zayn maga mögött becsukta az ajtót, majd mindketten leültek a szőke ágyára.

 „Teljesen kivagyok,” Motyogta Louis, arcát kezeibe temetve.

„Miért?” Kérdezte Zayn, „Úgy értem, tudom, hogy haragszol rám az előzők miatt, de később is megbeszélhetjük, nem kell sehova sem sietnünk,” Folytatta, miközben próbálta kiengesztelni a fiút, aki egyre jobban összezavarodott.

„Nem erről van szó, nem igazán, um,”

„Louis, minden rendben,” Mondta Zayn, kicsit közelebb csúszva a fiúhoz.

Louis vett egy mély lélegzetet. „Úgy értem, nem mondhatok el mindent neked, de azon gondolkoztam, hogy potenciálisan a legnagyobb felkavarodást fogja okozni, és szükségem van arra, hogy elmondd, hogy minden rendben lesz,” Suttogta már a végén Louis.

Zayn csak nézte őt egy darabig, majd megragadta a kezét. „Én… én nem tudom garantálni, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, bármiféle részlet nélkül, Louis,”

Louis meg akarta dobni valamivel.

„De… azt garantálni tudom, hogy függetlenül bármitől is, hozzám bármikor jöhetsz. Ha dráma van, számíthatsz rám. Ha éppen katasztrófa, akkor is. Szóval bármi is lesz, nem vagy egyedül. Remélem tisztában vagy ezzel, babe.”

Louis csendesen bámult Zaynre, aki direkt nem szólt semmit, hagyta, hogy megeméssze a hallottakat.

„Rendben,” Válaszolta végül.

Zayn elmosolyodott és megpuszilta az arcát, mielőtt felsegítette volna.

„A kaja szerintem mindjárt kész van. Jobban éreznéd magad tőle?”

„Aha,” Mondta Louis.

Tényleg az volt.

.

.

.