50. rész

Sziasztok!
Elnézést a késői frissítésért, remélem a rész tartalma kárpótolni fog benneteket;) Én nagyon imádtam, csodálatosan lefordította Lana<3
Köszönjük szépen az előző részhez érkezett sok komit,oldalmegjelenítéseket,pipákat. Hihetetlenek vagytok:3
Nem húzom tovább a szót, jó olvasást és további kellemes hosszú hétvégét,
Puszi :*
Judit.xx

Louis csendesen bámult Zaynre, aki direkt nem szólt semmit, hagyta, hogy megeméssze a hallottakat.

„Rendben,” Válaszolta végül.

Zayn elmosolyodott és megpuszilta az arcát, mielőtt felsegítette volna.

„A kaja szerintem mindjárt kész van. Jobban éreznéd magad tőle?”

„Aha,” Mondta Louis.

Tényleg az volt.

.

.

.

Még volt három napjuk az első Írországi koncertig, Louis ezt az időt arra használta, hogy kiigazodjon magán, és azon, amit tenni készült. Sokat kutatott, és rájött, hogy minél több dolgot olvasott róla, annál nyugodtabb volt.

Átdörzsölte a haját egy törölközővel, megszárítva annyira, amennyire, csak tudta, majd a tükörbe nézett.

Mély levegő.

Minden rendben lesz.

Kilépett a fürdőből, felmászott az ágyára, megragadta a telefonját, és válaszolt pár üzenetre, mikor Harry belépett a szobába, csak egy farmerban.

Ó, te jó ég.

„Jól vagy?” kérdezte Harry, majd az éjjeliszekrényéhez sétált, kortyolt egyet az ott lévő italból.

Louis bólintott, majd egy mély levegőt vett.

„Harry… meg tudnál… meg tudnál nekem tenni egy szívességet?”

Harry ránézett, lassan bólintott és egy újra kortyolt egyet.

„Meg tudnál… meg tudnál ujjazni?”

Majdnem megfulladt az italtól, lecsapta a bögrét, és hangosan köhögött. Eltartott pár pillanatig, míg újra levegőhöz jutott. Louisra meredt, tágra nyílt szemekkel.

„Tessék?” krákogott.

„Megtudnál um… ujjazni? Kérlek…”

Harry tátott szájjal meredt rá, majd az ágy szélére ült, szembe Louis-val.

„Um… Arra gondoltam, hogy így sokkal nyugodtabb lennék a következő alkalomkor Dr.Minnivel. Ha ezt a dolgot… élvezetesebbé tesszük. Van ennek értelme? Mert biztos vagyok benne, hogy kitalálnak majd valamit, hogyan ne pánikoljak minden ilyen alkalomkor, nem tudom, hülyén hangzik tudom, és…”

„Ezért voltál ennyire csendes? Amióta ideértük ezen jár az agyad?”

Louis beharapta az ajkait, majd lenézett az ölére. „Igen.”

„És megkérdezted erről Zaynt?”

„Um, nem mondtam neki semmi egyértelmű dolgot, de tudja, hogy valami foglalkoztat.” mondta őszintén. „És tudom, hogy ez nagyon önző, és undorító tőlem, ezt kérni tőled, és sajnálom, hogy egyáltalán rágondoltam, nem volt jó ötlet…”

„Louis.” vágott közbe Harry a hadarásába.

Louis felnézett, tekintete találkozott a fiúéval, és a levegő a tüdejébe szorult, mert Harry olyan…

Harrynek volt egy szenvedélyes nézése, amikor mindig előjön, amikor a szoba felmelegedik körülöttük, és ez volt az eddig legtüzesebb tekintete.

„Én…” kezdte Harry, megnyalta kiszáradt ajkait, nem tudta, mit mondjon.

„Ha attól félsz, hogy bántani fogsz, megértem, de én tudom, hogy sosem tennéd azt szándékosan. Ahogy azt is, hogy mindent megteszel annak érdekében, hogy élvezetes legyen, és bízok benned.” mondta Louis csendesen.

Harry nem mondott semmit, ehelyett felkelt és a fürdőbe sétált, becsukva maga mögött az ajtót. Louis nézte őt, rágni kezdte a körmeit. Hallotta, ahogy a fiú megindítja a vizet, majd pár perccel később felbukkan egy üveggel a kezében.

„Síkosító.” mondta Harry gyengéden, visszaülve az ágyra. „Biztos vagy ebben az egészben?

Száz százalékosan azt akarod, hogy ezt csináljam? Louis, tényleg rosszra fordulhat ez az egész, és én… segíteni akarok, de nem ígérhetem meg, hogy én nem fogok elmenni tőle, mert…”

„Teljesen rendben van, ha igen. Nem bánom. Szégyentelenül kihasznállak, úgyhogy…”

„Ha nem akarnék segíteni, szimplán nemet mondtam volna. Nem használsz ki, Louis.

Csak… együtt dolgozunk.” motyogta Harry, piszkálva a kezében tartott üveget.

„Bízok benned, Harry. Sokat gondolkodtam rajta, és tudom, hogy nagy a kockázat, és ha valami rosszul sül el, az nem a te hibád.” válaszolta Louis.

Harry egy pillanatra elcsendesedett, elgondolkodott. „Mi van a spermával?” kérdezte, Louis beharapta az ajkait.

„Arra gondoltam, hogy talán ettől a félelmemtől is megszabadulhatnék a másikkal együtt.”

„Nem, egyszerre egy lépés. Majd… majd én gondoskodom róla. Gondoskodom rólad.”

Harry felállt, elment a mosdóba és egy törülközővel tért vissza. Louis nézte, ahogy visszatelepszik az ágyra, nem tudva, hogy mihez kezdjen magával.

„Meg… megcsókolhatlak?” kérdezte végül.

„Igen.”

„Feküdj a párnákra.”

Louis kényelembe helyezte magát, majd a mennyezetet pásztázta. Harry a síkosítót az asztalra helyezte, aztán a fiú fölé mászott. Lassan lehajolt, édesgetve a rózsaszín ajkakat. Az egész helyzet feszültsége előrehajtotta őket, így nem törődve a kötelező körökkel hevesen tépni kezdték egymás száját. Louis felnyúlt Harry hajához, lágyan húzgálni kezdte, ezzel morgást előhúzva a fiúból. A göndör egyik keze Louis melegítőalsójának a szélével játszott, a másikkal pedig megtartotta magát úgy, hogy ne legyen nehéz a fiúnak.

Louis ezen a pontot már nem tudta tagadni, hogy mennyire szereti csókolni Harryt. Csodásan csókolt.

Harry mindenben csodás volt.

Louis végül elveszett gondolatai között és csak az érzelmeire koncentrált. Csak sodródott az árral, miközben érezte Harry nyelvét az övével táncolni, hallotta a fiú szaggatott lélegzetvételét, apró sóhajait, érezte a kezét végig simítani a testén…

Louis másik kezével kaparni kezdte a fiú hátát, Harry felszisszent. Elszakadt a fiú szájától és a nyakát kezdte ostromolni, végig nyalta a kulcscsontját, és szívni kezdte a bőrt.

Louis megborzongott.

A sminkese mérges lesz az apró zúzódások miatt. Tate is.

Tate…

De ez most a legkevésbé sem érdekelte.

Legalábbis abban a pillanatban nem.

Harry elhúzódott a nyakától, megcsodálva a művét, mielőtt újra a fiú száját vette célba.

Pozíciót váltott, így a térde a fiú ölének ütközött.

Olyan jó volt.

Végre, Harry megállt, és megtámaszkodott Louis feje fölött.

„Hogy érzed magad?” kérdezte lágyan.

A fiú kinyitotta a szemét, és egy pillanatig a levegővétellel küszködött. „Jól.” motyogta, felnézett Harryre, akinek a tekintetében alig találta meg a zöldet, úgy eluralkodott benne a fekete.

„Azt akarom, hogy azonnal elmondd, ha nem érzed jól magad, és én azonnal megállok.”

Louis bólintott, beharapta az ajkait, mert a dolgot innentől kezdenek komollyá válni.

„Le fogom venni a nadrágodat.” suttogta Harry.

„Oké.”

Eltávolította a nadrágját, majd az alsóját, lebámulva Louisra, beharapott ajkakkal.

„Harry?” kérdezte, amikor a fiú nem mozdult.

„Bocsánat.” motyogta, és a síkosítóért nyúlt. „Elterelődött a figyelmem.” mondta csendesen, ahogy bekente az ujjait.

„Tárd szét a lábaid.”

Louis tette amire kérték, próbálva féken tartani a lélegzetét. Ez rendben lesz.

„Készen állsz?” kérdezte Harry, Louis bólintott.

Harry lenézett egy pillanatra, mielőtt találkozott a tekintetük. „Egy újjal fogom csinálni, rendben?”

Újra bólintott, megremegett, ahogy a fiú ujját, majd lassan, beléhatolt.

„Beszélj hozzám, Louis.” kérte Harry, Louis kereste a szavait.

’Én… um… ez…”mély levegőt vett, próbált mozdulatlan maradni. „Ez fura, de csak csináld, minden rendben.”

Harry bólintott, és beljebb hatolt. Louis megborzongott.

„Nagyon nehezen lélegzel, Louis.” szólalt meg Harry, mire Louis kinyitotta a szemét.

„Sajnálom.” suttogta, a göndör megrázta a fejét.

„Ne sajnálkozz.” mondta, és finom puszikkal vonta be a fiú belsőcombját. „Akarod, hogy mozogjak?”

Louis várt egy percet, mielőtt válaszolt. „Igen.”

Harry mozdult, Louis pedig újra kikötözve érezte magát.

„Olyan szűk, Tommo.”

„Állj, állj, állj.” mondta kétségbeesetten, mire Harry azonnal megállt.

Összeszorította a szemeit, be és ki lélegzett, ujjai ökölbe szorultak. Majd lassan, sikerült kitörölni az emlékképeket az agyából, kinyitotta szemét, Harryre nézett, aki aggódva figyelte őt.

„Szűk vagyok?” kérdezte hirtelen.

„Üm, hogy m…”

„Ha az vagyok is, sose mondd el nekem.” mondta Louis, mire Harry bólintott.

„Rendben Louis, ahogy akarod. De jól vagy? Akarod, hogy megálljak?”

Louis megrázta a fejét. „Rakj be még egyet.”

Harry beharapta az ajkait. „Egy picit később.” egy ideig nézte Louist, mielőtt tovább folytatta a cselekményét. „Ez milyen érzés?”

„Pont olyan, mintha feldugtad volna az ujjadat a fenekembe, Harry.”

Louis érezni kezdett valami újat, amiről nem tudta pontosan, hogy micsoda, de többet és többet akart belőle. Ez után a kis visszaesés után sokkal nyugodtabb volt.

„Melyik ujjadat használod?”

„Mutató. És most jön a… középső.”

Kicsit kihúzta az ujját, majd kettőt lökött vissza. Louis felsóhajtott. Nem érezte magát teljesen biztonságban, de…

Harry lágyan ollózni kezdett az ujjaival, és Louis zihálni kezdett.

Lábujjai görcsbe álltak, mert ez volt a…

Harry újra azt csinálta, mire Louis mély levegőt vett, fejét hátra vetette a párnán.

„Lou, ez milyen érzés?”

„Csak csináld tovább.” válaszolta, és Harry tette, amire kérte, erre Louis úgy érezte, mindjárt lángra lobban.

Harry halkan nyögött egyet, mert Louis reakciója…

Mindketten beharapták az ajkukat, mire Harry egy kicsit durvábbra váltott, Louis pedig nagyon hangosan felnyögött. Pár percre még félt, most pedig elveszi az eszét a szenvedély.

„Tudnál egy kicsit...” mondta, egy kicsit feljebb kúszott, Harry pedig szélesebben kezdett ollózni az ujjaival, feszegetve Louis határait, Louis pedig hagyta.

„Teljesen benyomom őket, ez rendben van?”

Louis bólintott, és Harry beljebb nyomta őket. Volt egy pillanatnyi kellemetlenség, de aztán szétáradt benne a hő, és ó… Harry ujjai.

Harry ujjai.

„Csináld még egyszer.” zihált Louis, Harry elmosolyodott, próbálva álcázni a saját nyögéseit, de elbukott.

Az ágyhoz dörzsölte magát, muszáj volt éreznie valamit a farkán, beharapta ajkait, teljesen benyomva az ujjait, keresve a…

Louis hangosan felzihált, háta ívbe feszült.

Meg is van.

„Harry!” kiáltotta, szemei tágra nyíltak, mert… Harry megtalálta a prosztatáját, és éreznie kell ezt még egyszer.

Harry újra döfött, és egy pillanatig Louis azt hitte, hogy meg fog halni, olyan jó érzés volt, nagyon, nagyon jó érzés volt, és Harry újra eltalálta a pontot, és ő csak szégyentelenül nyögött, az ujjak újra döftek, és valami nagyon erős dolog épült benne, majdnem túl erős, olyan nagy volt, minden olyan sok volt, és még egy döfés. Louis már azt sem tudta, hogy kimondja ezeket, vagy gondolja, nem is érdekelte, csak éreznie kellett újra és újra és újra…

Harry nézte, ahogy a fiú vonaglik alatta, majd lenézett a saját duzzadt és kemény farkára, kínosan a törülközőért nyúlt…

„Harry!” Louis majdhogynem sikított, miközben elélvezett, az egész teste remegett, de Harry tartotta a törülközőt, így egy csepp sem került rá. Harry gondosan feltörölt egy kimaradt cseppet, és eldobta a törülközőt Louis látköréből, majd nézte, ahogy a fiú visszatér önmagához.

„Lou?”

Louis nem válaszolt, Harry kihúzta az ujjait, a gatyájába törölve azokat.

„Lou?” próbálta még egyszer.

Louis hallotta őt, tényleg, csak kellett neki egy pár perc, hogy az agyát visszahozza a farkából, és újra rendesen gondolkodjon, mert ez… valami különleges volt.

„Jól vagyok. Ami azt illeti csodásan.” válaszolt végül, végre tudott uralkodni a testén, így felült. Lenézett magára.

„Te…”

„Feltöröltem. Ez rendben van.” válaszolt Harry, és feltérdelt.

Louis hátradőlt, becsukta a szemét, és lélegzett. Mély nyögés ütötte meg a fülét. Harryra pillantott, aki farkát fejte, és hátra hajtotta a fejét. Harry ajkai kicsit feldagadtak, beharapta őket, ahogy kigombolta a nadrágját. Louis felküzdötte magát, felhúzta a nadrágját, majd

Harryhez hajolt.

„Bárcsak tudnék segíteni rajtad, csak tudod.”

„Ez rendben van.” Zihált Harry, és Louis a vállára húzta a fejét. Figyelte, ahogy a fiú reszket, miközben saját magát izgatja, szakadozó lélegzetvétele betöltötte a szobát. Louis beharapta az ajkait, mielőtt elhúzódott, és lehajolt, hogy kiszívja a fiú nyakát. Harry nyögései végigvibráltak Louisn, ujjaival megkereste a tincseit, miközben szívni kezdte a bőrét.

Harry másik keze Louis pólóját gyűrte, amikor Louis egy újabb pontot kezdett el ostromolni, majd elhúzódott. Mélyen Harry szemei nézett, majd újra munkához látott a nyakán.

Majd Harry is elélvezett, Louis közel tartotta magához, miközben próbálta tekintetét szigorúan a fiú arcán tartani. Majd a göndör lerogyott, levegőt kapkodva, elhúzódva Louistól, megragadott egy új alsót, és egy törülközőt, majd a fürdőbe ment.

Louis nézte őt elmenni, majd megigazította a párnákat, és bebújt a takaró alá. Harry visszatért, és csatlakozott Louishoz.

„Szóval, ez…”

„Csodálatos volt, Harry.” szakította őt félbe, és felé fordult.

„Ennek… ennek nagyon örülök, Lou” mondta Harry pirulva. „Szóval te, rendben vagy?”

„Renden vagyok.”

Harry bólintott, és ujjaik megtalálták egymást a takaró alatt.

„Köszönöm.” mondta Louis hálásan.

„Bármikor” kacsintott Harry, mire Louis megforgatta a szemét.

Pimasz kis gazember.

.

.

.