46. rész

Sziasztok!
Sajnálom, hogy csak most frissítek, de ez a hétfő már csak ilyen,rohanós:/
Ezt a jó hosszú részt Lana fordította( <3 ) szóval neki köszönjétek:) Remélem nektek is annyira fog tetszeni,mint nekem:3
Köszönjük szépen a pipákat, rengeteg oldalmegjelenítést és a 7!! db komit, ígérem nemsokára válaszolni fogok rájuk<3
Puszillak titeket, a fejezethez pedig kellemes olvasást:*
Judit.xx

„Ezt bármikor megismételhetjük, amikor csak szükséged van rá.” Mondta Harry óvatosan.

„Jól vagyok.” Mondta Louis.

„Biztos?” Kérdezte Niall mellőle.

A fiú bólintott, mire a többiek lassan hátraléptek, teret adva neki.

„Készen állsz?” Kérdezte Zayn, aminek válasza egy bólintás volt.

 Ezt kellett csinálnia.

.

.

.

A sikolyok mindig fizikai ütésként érik őket. Louis minden egyes tekintetet érzett magán, vizsgálóakat, csodálóakat, vagy éppen undorodóakat, amik nagy súlyt helyeztek a fiú mellkasára. Louis hallotta, hogy egyre mélyebben és mélyebben énekel, de aztán érezte, hogy Harry felé sétál, miközben a közönséghez beszélt, ujjait az övéjeihez érintette.

És ezzel feléledt.

És kiénekelte a lelkét is.

.

.

.

Valaki hívta őt, magas és vékony, de nagyon lágy hang. Valaki megérintette az arcát. A tolakodó érintések nem szűntek. Valaki rajta volt. Majdhogynem súlytalan, de a mellkasának nyomódott és csikizte az oldalát.

„Apu, ébredj!”

Kinyitotta a szemeit. Egy arctalan, kis test volt rajta talpas pizsamában.

„Azt mondtad, hogy ma elviszel a parkba!”

„Tényleg?” Azon találta magát, hogy válaszol.

„Ühhüm.” az arctalan fiú bólintott, felülve a mellkasán.

„Akkor ma elmegyünk a parkba.”mondta, mire a fiú felvidult.

„Apa éppen palacsintát csinál!”

„Igen?”miközben átölte a kisfiút, így ült fel, és kisétáltak a szobából.

„Igen! Kakaósat!”

„Jól hangzik”

Louis közel tartotta őt magához. A vékony kis kar körül fonta a nyakát. Megérkeztek a konyhába.

„Apa! Apuci felkelt!”

Harry megfordult, rámosolyogott mindkettőjükre, egyik kezében fakanalat tartott, a másikban a serpenyő nyelét.

„Végre.” kuncogott.

Louis odasétált hozzá, és egy puszit nyomott az arcára.

„Jó reggelt, szerelmem” mondta Harry, és visszafordult a palacsintához.

„Engem is, apa!”

Harry felnevetett, és egy puszit adott az arctalan kisfiúnak.

„A tea még forró.”mondta, ahogy a tűzhelyhez fordult.

„Ó, ennyire szeretsz?”mondta köszönet képen, és leültette a fiút, hogy öntsön magának egy pohárral.

„Természetesen.”

Louis leüt a fiú mellé, aki rendületlenül lóbálta előre és hátra a lábait.

„A palacsinta után megyünk a parkba, igaz?”

„Igen, kicsim.” válaszolt Louis „Amint felöltöztünk megyünk is.”

Harry eléjük helyezett két tálat, majd hozta a sajátját és a szirupot is.

„Víz vagy narancslé?”

„NARANCSLÉ!”mondta a kisfiú, mire Harry elé csúsztatott egy kis poharat. Felállt, hogy visszategye a dobozt a hűtőbe, Louis követte őt. A göndör a fiúra pillantott, aki el volt foglalva a reggelijével, mielőtt átölelte Louist.

„Szeretlek” suttogta, és egy csókot nyomott a fiú ajkaira.

„Szere…”

Louis szemei felpattantak, és zihálva felült.  Beletelt pár pillanatra, míg a szemei hozzászoktak a szoba sötétjéhez, és amint ez megtörtént a mellette alvó fiúra pillantott, aki halkan horkolt.

Louis a kezét a mellkasához szorította, érezve, hogy milyen gyorsan ver a szíve.

Mi volt ez?

Mi a jó isten volt ez?

Még mindig érezte a fiú súlyát a karjaiban. Érezte, ahogy a pici tenyerek az arcára tapadnak, és a lélegzetet, ami a nyakát csikizte, ahogy a fiú nevetett.

A baba rúgott egyet, Louis pedig a kezével megkereste a pontot. Fogalma sem volt arról, hogy mit gondoljon.

De olyan… jól érezte magát.

Megint Harry-hez fordult. Semmi különbség nem volt közte, és az álmában szereplő másával.

A szerelme és aggódása ugyanolyan volt az álomban, mint most.

Ez…

Louis elnyúlt, hogy megérintse a fiú haját, de megállította magát. Ehelyett kicsúszott a takaró alól és kisétált a szobából, halkan becsukva maga mögött az ajtót. Az övé előtti hotel szobához sétált. Bólintott egyet az őrnek, aki ott állt, mielőtt kopogott, de mivel ez nem működött küldött egy üzenetet.

- Engedj be kérlek -

A percek csak úgy teltek, és Louis majdnem leharapta az ajkait, mielőtt kinyílt volna az ajtó.

Zayn kukucskált ki elaludt hajjal és álmos szemekkel. Louis látványától éberebb lett, gyorsan egy ölelésbe zárta a fiút, miközben becsukta az ajtót.

„Feküdjünk le, oké?” krákogta, mire Louis bólintott és követte őt.

„Kiraktam Niall-t, mert túl izgatott valami film miatt, amit az ágyban akart nézni, én viszont fáradt voltam.”

Louis bólintott, és a két barát egymáshoz bújt.

„Szóval, mi történt?” kérdezte Zayn pár perccel később.

Louis megvonta a vállát.

„Nem, nem jöttél csak úgy ide, a semmiért.” motyogta Zayn, és Louis kezeiért nyúlt.

„Rugdos.” mondta Louis, és Zayn kezét a hasára vezette.

A fiú csendben volt, mielőtt újra megszólalt. ”Ez klassz Louis, de ez nem tereli el a figyelmem az igazi okról.”

Louis nagy levegőt vett. ”Harryről álmodtam.”

„Szexeltetek?”

„Nem”

„Oké, akkor…”

„Öhm, a fiam volt ott. És felébresztett, és apát meg apucit emlegetett, és én voltam apuci, amikor pedig kimentünk a konyhába, Harry volt apa. Kötényben volt, és… palacsintát csinált nekünk. És minden olyan családias volt, a gyerekem az asztalnál lógatta a lábát, és nevetett,

Harry olyan ölelgetni való volt, és nem tudom… aztán Harry megcsókolt, és azt mondta, hogy szeret, majdnem válaszoltam neki, amikor felébredtem.”

Zayn csendben feldolgozta a hallottakat.

„Szép volt, nagyon szép.” folytatta Louis.

„Louis ez…”

„Őrület, tudom…”

„Nem, ez öhm… egy családi álmod volt a legjobb barátodról, akivel csókolóztatok és szexuális kapcsolatotok volt. Ez nagyon úgy hangzik, mint a szerelem.”

„Nem” mondta Louis.

„Miért nem?”

„Mert ha szerelmes lennék belé, akkor abban biztos lennék. Nem vagyok belé szerelmes.”

„Louis, te nem…”

„Én nem vagyok szerelmes, Zayn, nem.”

Szaggatottan vette a levegőt, mire Zayn közelebb húzta, és egy kínos ölelésbe vonta őt.

„Rendben Louis, minden rendben. Lélegezz a kedvemért.” Louis megrázta a fejét.

„Zayn… ha szerelmes lennék belé, nagyon nagy felelősséget raknék a nyakába,  mert gyereket várok, és segítenie kéne felnevelni őt…”

„Louis. Fogd be.”

Louis az ajkaira harapott.

„Idióta vagy, ha azt hiszed, hogy Harry már nem azon gondolkodik, hogy mire lesz szükségetek, nem keres rá a baba szükségleteire, és a többi. Eddig is és ezután is segíteni fog a kölyködnek, ha szerelmes beléd, ha nem. Ahogy mindannyian. Szóval borulj ki valami más miatt.”

Louis összehúzta a szemöldökét, már könnyebb volt lélegezni, de kicsit dühös volt. „Gonosz vagy.” motyogta Zayn mellkasába, mire a fiú közelebb húzta magához.

„A lélegzetet visszaállt a normális kerékvágásba, szóval…”

Louis hümmögött, és becsukta a szemeit.

„Le kell írnod ezt a naplódba.”

„Tudom” suttogta.

„És meséld el az álmodat a dokinak, ő többet tud segíteni, mint én.”

„Talán.”motyogta.

„Oké.” egy nyálas puszit nyomott a homlokára.

„Zayn, kérlek, undorító vagy.”

„Attól még szeretsz.”

„Teljes szívemből. De akkor is az vagy.”

„Hm.”

Louis elmosolyodott. „Köszönöm, hogy segítettél a pánikrohamommal.”

„Bármikor, babe”

Zayn halkan álomba énekelte.

.

.

.

Harry álmosan pislogott, átgördülve az ágy hideg oldalára.

„Lou?” motyogta, megdörzsölve a szemét.

Amikor nem kapott választ, felült és körülnézett.

„Lou?” kérdezte hangosabban.

Összevont szemöldökkel nézett az üres szobába, ki kelt, megvakarta a mellkasát. Kivette a telefonját a párnája alól és csekkolta az üzeneteit.

- Velem van – Zayn

Harry szemöldöke közötti ráncok mélyültek. Kisétált a szobából át a hallon, és kopogott.

- Nyitva van – Zayn

Beengedte magát és az ágyhoz sétált. Zayn nézett vissza rá a takaró alól.

„Alszik.” suttogta.

Harry bólintott, és a halkan horkoló fiúra nézett kérdő szemekkel.

„Csak beszélni akart velem valamiről. Ez rendben van.”

Sóhajtott, vonakodva elfogadta a választ.

„Hol van Niall?”

„Liammel. Felébresszük? 3 óra múlva próbánk van.”

Harry megrázta a fejét. „Hagyd aludni. Már úgyis tudunk mindent. Maximum egy gyors hangpróbát csinálunk. Majd üzenek nekik.”

„Nem hívod őket?”

„Őszintén? Nem akarom Will hangját hallani.”

„Akkor hívd Sarát”

Vállat vont, és mindkettőjüknek küldött egy üzenetet. Majd Zayn oldalához sétált. „Húzódj arrébb.”

Zayn arrébb csúszott, helyet csinálva a fiúnak.

„Ölelj át.” követelte, mire Zayn megforgatta a szemét, de teljesítette a kérést.

„Én akarok lenni a kis kifli.” suttogta.

„Hát persze, Harry.” sóhajtott fel szeretetteljesen, és megbökte Harry oldalát.

A fiú felhorkantott.

„Mi történik?” kérdezte Louis álmosan.

Mindketten lefagytak.

„Öhm, szia Louis” mondta Harry.

„Harry!” motyogta Louis vidáman.

Zayn újra megforgatta a szemét, és felült.

„Gyere középre, Louis.”

Louis arrébb mászott, átölelte Harry-t, Zayn kezét pedig megfogta.

„Mit meg nem teszek a szerelemért.” motyogta.

„Tessék?” kérdezte a másik kettő.

„Semmi, semmi.”

Louis bólintott, és egyből álomba merült.

.

.

.

„Tudjátok, eléggé sértő, hogy itt csoportos ölelés volt, mi meg nem vagyunk meghívva.”

Mindhárman ébredezni kezdtek Niall keresztbe font karral álló, és Liam duzzogó látványára.

„Fogd be, és csatlakozz.” válaszolt Louis fáradtan.

„Nincs elég hely.” motyogta Harry.

„Majd én csinálok.”És ezzel Liam az ágyba ugrott.

„Úristen, kérlek, srácok…”

„Csönd, mozogj…”

„Niall, kérlek, a lábaid hidegek.” nyafogott Zayn.

„Szenvedj.”

Louis nevetett, és felsikoltott amikor valaki gyengén a hasába térdelt.

„Értékes rakomány van itt, kérlek vigyázzatok.”

„Ugyan, alig értem hozzád. Azt hiszed, hogy kirúgom a hasadból?”

Louis rámeredt.

„Imádkozom egy érett fingért, ami álmodban megfojt.”

„Lehet, hogy te fogsz emiatt szenvedni, nem én.”

Mindenki szeme tágra nyílt.

„Kérlek, csak azt ne.” emelte fel a karját aggódva Liam.

Niall duzzogott, mire Louis szeretetteljesen simogatni kezdte a haját.

„Szegény kicsikém, mindenki fél a fenekedtől.” Niall ajkai mosolyra húzódtak.

„De a tiédet mindenki szereti, főleg Har…”

„WOW, tényleg aludnunk kéne, nem igaz?” Vágott közbe Harry.

Zayn felnevetett, Liam pedig leintette, Louis értetlenül nézett körbe, de megforgatta a szemét és visszafeküdt.

„Tökmindegy, Harry, kedvesem, ha csinálnál nekem teát és pirítóst mikor felébredek, az

csodás lenne.”

„Csinálok neked egy egész angol reggelit. Neked bármit.”

„Szerintem Louis elpirult.” viccelt Niall.

„Szerintem meg, be kéne fogno…”

„Aludjatok már!” Kiáltott fel Zayn, és ez annyira nem illet a személyiségéhez, hogy mindenki teljesítette a kérést.