47. rész

Sziasztok!
Bocsánat, hogy ilyen későn jelentkezek, de sajnos csak most tudtam befejezni. Ez a hétfő mindig nagyon pörgős, ezért ne haragudjatok meg, ha néha átcsúszik a frissítés keddre.
Nagyon szépen köszönjük az előző, Lana részéhez érkezett sok pipákat, oldalmegjelenítést és a 6 komit<3 Ígérem, holnap válaszolni fogok rájuk:)
A mostani részről annyit, hogy kicsit rövid lett, de sajnos így jött ki, a következő szerintem már hosszabb lesz. Remélem tetszeni fog, én néhány résznél már szó szerint sírtam a nevetéstől:"D
Kellemes olvasást, puszillak titeket :*
Judit.xx

Zayn felnevetett, Liam pedig leintette, Louis értetlenül nézett körbe, de megforgatta a szemét és visszafeküdt.

„Tökmindegy, Harry, kedvesem, ha csinálnál nekem teát és pirítóst mikor felébredek, az

csodás lenne.”

„Csinálok neked egy egész angol reggelit. Neked bármit.”

„Szerintem Louis elpirult.” viccelt Niall.

„Szerintem meg, be kéne fogno…”

„Aludjatok már!” Kiáltott fel Zayn, és ez annyira nem illet a személyiségéhez, hogy mindenki teljesítette a kérést.

.

.

.

„Milyenek voltak az álmaid, Louis?”

A fiú a kezei bámulásáról feltekintett Dr. Lesliere.

„Élénkek.” Válaszolta.

„Kérlek, fejtsd ezt ki bővebben is.”

„Nem beszélhetnénk inkább valami másról?”

„Persze, csak nyugodtan.” Mondta kedvesen. „Emlékezz, hogy mindig a te saját tempód szerint haladunk.”

A fiú bólintott, mire a nő valamit lejegyzetelt.

„Mi van a pánikrohamaiddal?”

Most a földön lévő táskáját kezdte pásztázni, amiben a naplója hevert.

„Um, már egyre kevesebbszer jön elő. Bár még mindig szokott néha.”

„És milyen erősen?”

„Nem olyan durván. Gyorsabban tudok most már megnyugodni.”

„Azt gondolod, hogy ez a javulás egyik fázisa?”

Eszébe jutott, mikor egyszer annyira rosszul volt, hogy szó szerint azt hitte, meg fog halni.

„Határozottan.”

„Remek, akkor ezek szerint maradhatunk ennél a módszernél. A következő találkozó Dr. Omarral lesz, vele is valószínűleg egy hasonló beszélgetésetek lesz.”

Bólintott.

.

.

.

Épp Németországban voltak, útban a következő állomás felé. Egy kisebb dugóban ültek, mikor Louis megérezte.

A baba megfordult, és olyan szögbe helyezkedett, ahol Louis húgyhólyagját erősen kezdte nyomni. A fiú karjával Harry combjába kapaszkodott, majd kezdte el szorítani, miközben előre görnyedt.

Harrybe bele szorult a levegő, Zayn eldobta a telefonját, Niall agya pedig kikapcsolt.

„Jézus Mária és Terézanya, máris jön?!” Liam felsikoltott, a sofőr pedig egy pillanatra a másik sávba kanyarodott ijedtében.

„Bepisilek!” Mondta Louis, aki próbálta nem összepisilni magát.

Mindenki pár pillanatig csak bámultak rá.

„Lou, mi-

„Harry, a szó szoros értelmében össze fogom hugyozni magam.” Lihegte újra. „Azt hiszem, a húgyhólyagomat nyomja, olvastam ilyen terhességi cuccokat valahol, nem tudom, egy járműben vagyunk, és már alig bírom visszat-

Niall nevetésben tört ki.

„Niall, állj le,” Mondta Louis, miközben igyekezett elrejteni a saját vigyorát. „ha nevetek, komolyan be fogok pisilni-

„Hol van a legközelebbi pihenőhely?” Kérdezte Harry a volán mögött ülő Paultól.

„Umm-

Louis halkan káromkodott, másik kezét is a hasára simítva.

„Mindegy.” Válaszolta Harry, és kinyitotta a kocsi ajtaját.

Mindannyian egy emberként ordítottak föl, miközben valaki rájuk dudált, de a göndör nem törődött velük, megragadva Louist emelte föl menyasszonyi stílusban.

„Harry Edward Styles, mégis mit-

Harry lassan kocogni kezdett, amit Louist, azzal a kis mennyiségű fájdalommal együtt, amit belül érzett, nevetésre késztetett.

„Utálom ezt és téged is, de kérlek, fuss gyorsabban, mielőtt még lepisilném azt a csodaszép virágos felsődet.”

Harry elmosolyodott, ide-oda manőverezett az egy helyben álló forgalomban.

„Bírd ki, míg átérünk az utca túloldalára.”

„Az emberek fotóznak minket. Jézus.” Motyogta Louis, mielőtt halkan felnyögött volna.

„Mosolyogj.” Mondta Harry.

A kékszemű felmutatta nekik a középsőujját, majd a hasát kezdte bámulni. „Te meg nyugodj meg!"

„Mi?”

„Nem te, a baba.”

„Oh, igen, nyugodj meg, te ott bent. Hallottad, az apád nincs most megelégedve veled.”

Louis aranyosnak találta, viszont megragadta a gödör fürtöket, és meghúzta őket.

„Gyorsabban!”

„Nem akarlak leejteni-

Össze foglak pisilni Németország utcáin, Harold!”

„Gyorsabban. Meg lesz.”

„Nem fogom kibírni.” Nyafogta Louis, és felnézett Harryre, akinek arcán eltökéltség csillogott.

„A fenébe is, sikerülni fog.”

Már csak egyetlen kocsi volt az útjukban, mikor a fiú óvatosan átlépdelt a kocsin.

„Nagyon sajnálom, uram. Kifizetem a károkat, esküszöm!”

Louis felnézett az égre.

„Vigyél föl szerető karjaid közt, Uram.”

„Kuss.” Korholta Harry szelíden, sietve az utcán, keresve a legközelebbi boltot.

„Mosdó!” Sikoltotta Louis, mire a pénztárnál ülő hölgy megugrott, és a hátulsó irányba mutatott.

Louis már a nadrágját gombolta ki, miközben a mellékhelyiség felé rohantak.

„Tegyél le, a fenébe már, istenem-

Pisilni kezdett, nem foglalkozva azzal, hogy célba ér vagy sem. Harry felnevetett Louis megkönnyebbült sóhaját hallva. A kisebbik fölnézett a másik szemébe, mikor realizálta, hogy még mindig egymás kezeiben voltak.

„Tartottad a kezem, miközben pisiltem. Ez annyira-

„Csodálatos.” Fejezte be Harry, majd elfordult, és hisztérikus nevetésben tört ki. Louis végül beadta a derekát, és ő is csatlakozott a göndörhöz.

„Erről az egészről fog zengeni a sajtó.” A kékszemű halkan felnyögött, mialatt felhúzta a gatyáját és eligazgatta magát. Harry visszaállt, helyet adva neki.

„Hát, legalább nem az utca kellős közepén csaptad ki a farkad.”

Louis felhorkantott, miközben lehúzta a vécét és a mosdókagylóhoz lépett, hogy megmossa a kezét.

„Én hősöm.” Mondta gúnyosan.

Harry óvatosan átkarolta hátulról, miközben ő a kezét mosta, megtámasztva fejét Louis vállán. A kisebbik fáradtan hátradőlt.

„Miért történik mindig a fürdőszobában?”

„Micsoda?”

„Bármi, ami velünk történik. Miért éppen a fürdőszobában? Voltunk a mosdón kívül is, de itt történnek a legnagyobb dolgok, komoly beszélgetések a fürdőszobában, mikor bent rekedtünk, mikor egy srác a mellettünk lévő fülkében tele fingta-

„A fürdőszobában is vallottam be.”

Louis megtorpant, belenézve a másik tekintetébe. Egy pillanatig egyikük sem mozdult, majd Harry kinyújtotta a kezét, és letépett egy papírtörlőt, amit Louis kezébe nyomott, aki csendesen törölgette meg a kezét, majd dobta ki a szemetet.

„Gyerünk, menjünk vissza a fiúkhoz.” Mosolyodott el szomorúan Harry, és megragadta a másik kezét.

Louis hagyta magát vezetni. Végig a kezükön tartotta a tekintetét, míg vissza nem értek a kocsihoz. A srácok szó szerint ki voltak terülve, és sírtak a röhögéstől.

„Már felkerült a youtube-ra.” Zihálta Niall.

„Felmásztál valaki kocsijára, mint valami mániákus!” Rikácsolt Liam.

Louis a kezei közé rejtette az arcát, miközben beült a kocsiba.

A többi fiúval kezdett nevetni, bár ők már inkább sírtak, mint nevettek a viccgyártásoktól, amiket egymásnak mondtak.

Agyban mégis máshol járt.

Harry keze még mindig az övén volt, és nem tudta megállni, hogy az álom újra és újra le ne játszódjon lelki szemei előtt.

.

.

.