25. rész

Sziasztok!
Ahogy ígértem, itt is a folytatás. Itt kissé több az esemény, mint az előzőben.:)
Ebbe a részbe besegített Raven is, amiért külön köszönöm neki.:* <3
Holnap utazunk el, és csak pénteken jövünk haza, ezért lehet egy-két napot csúszni fog a következő rész, de próbálok sietni.:)
További jó nyarat mindenkinek, élvezzétek a jó időt.;)
Puszi.:*
Judit.xx

„Mindent elterveztem, bébi.”

.

.

.

Louis szerencsére egy meleg és kényelmes helyen ébredt, orrába Channelnek a Coco Mademoiselle illata kúszott be.

Ismerte a fajtáját, mivel majd’ egy órát töltött az internet böngészésével, míg meg nem találta, amit keresett, és miután becsomagolta az ajándékot, egy kis cetlit is írt hozzá, hogy mennyire szereti, és hogy nagyra értékeli, amiért ennyi mindent föláldoz érte, majd elküldte azt.

Röviden, anyja karjai közt ébredt.

„Szia, anyu.” Krákogta alvástól reszelős hangjával.

A nő válaszul csak homlokon csókolta, mire a fiú lassan felült, és az anyukája mellé helyezkedett, hogy megmozgassa elzsibbadt végtagjait.

„Szóval, mi folyik itt, kicsim? Mármint amiért ilyenkor kellett idejönnöm. Nem is hívtál annyiszor, ahogy megbeszéltük.” Jay halk mondata hallatán Louis az ajkába harapott.

Jay türelmesen várt, míg Louis összeszedte gondolatait, ezért megfogta fia kezét, és óvatosan övéi közé rakta.

„Elmondtam a fiúknak, hogy mi történt. Hogy, um, terhes vagyok, ez minden.” Suttogta.

„Oh, kincsem.” Válaszolta Jay megszorítva a kezét.

Louis ezt érzékelve gyengéden szorította vissza.

„Rendben, Boo, most kérlek, mondj el mindent. Csak meséld el, és én meghallgatlak. Nem fogok a szavadba vágni, míg nem végeztél.” Mondta a nő.

Louis elhelyezkedett, úgy, hogy feje anyja ölében legyen. Aztán mindent. Elmondta neki, hogy hogy kezdődött ez az egész, és hogy mi történt vele, mivel senki más nem tudja ezt jobban, mint a saját anyja. Elmondta neki a filmet, és hogy mi mindent rontott el. Elmondta neki a fiúk reakcióját, miután végre minden kiderült. Elmondta azt is, hogy megtudta a baba nemét. Elmondta, hogy néha túl sok neki ez az egész, és hogy akkor nem tudja kezelni, valamint, hogy máskor ilyet egyáltalán nem érez. Aztán elmondta azt is, hogy mennyire belefáradt mindenbe. Elmondta neki, hogy csodálkozik, hogy még nem adta fel. Elmondta, hogy mennyire fél, ha egyszer elveszti elméje fölött az irányítást. Azokat a félelmeit is elmondta, hogy a fiúk és a rajongók elhagyják majd. Elmondta neki, hogy időnként fel szokott nézni a Twitterre, elolvasni pár gyűlölködő levelet, ami után mindig szédül, félelem és szégyenérzet fogja el. Elmondta, hogy legszívesebben addig üvöltene és ordítana, míg el nem fogy a levegője, és meg nem szűnik létezni. Mindent elmondott neki Harryről, hogy hogyan érez néha iránta, és hogy nem tudja hova rakni ezeket az érzéseket vagy, hogy miért van még mindig nála a göndör az első helyen a szívében. Azt is elmondta, hogy még most sem tudja, hogyan viszonyuljon érzelmileg a babához. Elmondta, hogy nem érti, miért tartja olyan fontosnak ezt a babát, mikor az elején olyan dühös volt miatta, amiért ez történt vele. Elmondta neki, hogy nem hiszi, hogy jó apa fog majd lenni. Azt is elmondta, hogy ha nem lenne itt a baba, már rég öngyilkos lett volna, mert ez nem szabadott, hogy megtörténjen vele, és hogy egy felnőtt ember, aki nem olyan hülye, hogy ilyesmibe keverje magát, és az emberek mondogatták neki, hogy nem tehet semmiről, nem láthatta ezt az egészet előre. Elmondta neki, hogy gyűlölte emiatt magát.

Jay egy pillanatig maga elé bámult, megemésztette a hallottakat, majd megpróbálta rendezni azokat magában, és, hogy megtalálja a módját, hogy a kisfia megkönnyebbüljön kicsit.

„Nem kell semmit sem mondanod, idővel könnyebb lesz.” Motyogta Louis, ezzel megszakítva édesanyja gondolatait.

Tudta jól, min gondolkozott az anyja. Tudta, hogy meg akarja valahogy nyugtatni, de Louis már rég átlépett egy határt, ami után ez már egyáltalán nem sikerülhetett neki.

„Ugye ezt te sem hiszed el?” Kérdezte Jay halkan.

Louis vállat vont.

„Nos, ez lesz.” Válaszolta egyszerűen.

Louis felnézett rá.

„Úgy lesz.” Mondta újra, hangja szikla szilárdan csengett. A nő azon töprengett, hogyan képes féken tartani a belsejében előkívánkozó vad félelmet. Gondolatait átvette a rémület. Nagyon nagy esély volt rá, hogy elveszti a fiát. De az nem történhet meg. Nem történhet meg.”Úgy lesz.” Ismételte újra.

„Oké.” Válaszolta Louis közömbösen.

Ha az anyukája ezt mondta.

Talán még hinni is fog neki.

Ezután lehunyta szemeit.

.

.

.

Harry felpillantott összekuporodott helyéről, Niall mellett, mikor Jay megjelent a szobában. Zayn és Liam azonnal abbahagyta a beszélgetést, ők is ránézve a nőre. Harry felrázta Niallt, a szőke pedig hunyorogva pislogott párat, mielőtt meglátta Jayt.

"Hogy van?" Kérdezte Harry egy pillanatnyi csend után.

Jay halkan felsóhajtott, szemei csillogtak a könnyektől, amik még nem hullottak ki. "Segítségre van szüksége."

Harry felült.

"Ő... Beszélnie kell valakivel, Harry. És nem hallgat rám, de talán majd rád igen. Komolyan... Muszáj beszélnie valakivel."

"Egy... hivatásos személlyel?" Kérdezte Zayn és Jay bólintott.

"Nem fog működni. Amint egy kicsit is céloztunk rá, hogy segítségre van szüksége, azonnal lerázott minket." Mondta Niall homlokát ráncolva.

Harry gyomra összeszorult. "Mit mondott neked?"

Jay nem válaszolt.

"Jay, mit mondott?" Próbálta újra Harry, Jay pedig ökölbe szorította a kezeit.

Harry ezúttal felállt. "Anya, mit mondott?"

Jay éppen nyitotta a száját, hogy válaszoljon, mikor az ajtó nyitódása megállította ebben. Louis csendben csoszogott ki, végignézve mindenkin, aki a kanapé másik végén volt.

"Kaphatnék egy csésze teát, mama?" Kérdezte, ujjait a hasán tartva.

"Persze, drágám." Válaszolt Jay egy pillanat múlva. "Egyébként, vegyünk valamit enni is, jó?"

Harryre pillantott, mielőtt a konyhába lépett és a kezébe vette a teáskannát.

"Szóval mi lesz ma, fiúk?" Kérdezte mikor csend támadt.

"Ma lesz egy fotózásunk." Válaszolta Liam, nézve, ahogyan Harry leült Louis mellé, válluk egymáshoz ért.

Louis pedig rádőlt Harryre.

"Mikor kell mennetek?" Kérdezte Jay.

Zayn a telefonjára pillantott. "Két óra múlva."

Jay a homlokát ráncolta. "És holnap?"

"Kettő után szabadok vagyunk." Válaszolt újra Liam.

"Hm. Szeretnél holnap bevásárolni menni, Louis? A baba miatt, úgy értem."

Louis lassan pislogott, kezében szorongatta pólójának anyagát. Mindenki a válaszát várta.

"Rendben."

"Már ha te is szeretnél, persze." Tette hozzá.

"Rendben." Ismételte.

Harry odanyúlt, hogy megfogja a kezét.

.

.

.

Végül megérkeztek a stúdióba, ahol a fotózás volt, és azonnal egy szobába vezették őket, ahol emberek vették őket körül.

Louis körülnézett, és észrevette, hogy az emberek, akik körülötte mászkáltak folyamatosan a hasát nézték, ő pedig a homlokát ráncolva próbálta figyelmen kívül hagyni. A csoport végül megcsinálta, bejutottak a szoba belsejébe, ahol el tudtak készülni.

Lou ott volt, éppen különféle haj-kencéket pakolt, miközben a stylist odalépett, hogy a ruhákhoz vezesse őket.

"Hé, drágám!" Kiáltott fel Lou.

Lux jelent meg mögötte egy ragyogó mosollyal.

"Luxxy!" Kiáltottak mindannyian boldogan, Harry pedig kitárta karjait.

A kisgyermek odafutott, a nevetéstől sikoltozva, ahogyan a levegőbe emelték és megpörgették. Louis elragadtatva figyelte.

Harry nagyon jól bánt a gyerekekkel.

Valaki megkocogtatta a vállát, és ahogy megfordult, Tate állt a háta mögött. A férfi intett.

"Szia Tate." Motyogta Louis és nézte, ahogy a férfi végigmérte, majd jelezte, hogy menjen vele.

Louis visszapillantott Harryre, mielőtt követte a férfit a szoba sarkába, ahol pár ruhát halmozott fel. Az idősebb férfi elővette a telefont és írni kezdett.

"Van itt néhány választási lehetőség."

Louis elolvasta és bólintott. "Rendben."

"Néhány ezek közül lazább, néhány meg szűk. Attól függ, mihez van kedved."

Sarah, a legújabb publikáló, épp ebben a pillanatban sétált be. „Hello, srácok. Jó lenne, ha egy kicsit fel tudnánk gyorsítani a dolgokat. Elterjedt a hír a környéken, hogy itt vagy, és még azelőtt szeretnénk lelépni, mielőtt túl sokan lennének.”

A nő ezután Louisra pillantott, majd felé kezdett sétálni. „Hogy érzed magad?” Kérdezte.

„Jól vagyok.” Válaszolta, egy kissé émelygett a gyomra a nem sokkal előbb feltörő ’érzései’ miatt.

„Rendben. Szólj, ha kellene valami, és intézkedem. Túl nagy a hajtás a lábadnak, és azt szeretném, ha a lehető legkényelmesebb legyen neked.”

Louis bólintott.

„Akkor oké.” Válaszolta a nő, és Tatere pillantott. „Magatokra is hagylak titeket.”

A fiú nézte Zaynt, ahogy besétál, mielőtt lekötötte volna teljes figyelmét Harry. Leültette Luxot, majd a telefonján megnyitott egy játékot, és átnyújtotta neki, míg ő a pólója felvételével bajlódott. Louis figyelte, amint Harry megvakarja egy picit a hasát, a farmer alacsonyan, a csípőjén ült, így engedte láttatni a V vonalát. A göndör elnevette magát Niall egyik viccén, gödröcskéi egyből megjelentek, mielőtt Louisra pillantott volna.

Találkozott a kék szemű tekintetével, majd elmosolyodott, és arrébb állva fejezte be az öltözködést. Louis kábultan pislogott, majd visszafordult Tatehez, aki őt nézte. Gyorsan félrenézett, az előre kikészített ruháira vezette tekintetét.

Tate tekintete szinte égette. Így tudta a legegyszerűbben leírni. De hamar rájött, ez a munkájával jár.

Louis kiszemelt a szép, sötétkék blézert, egy egyszerű, fehér pólót és egy sötét farmert. Egy pár élénkvörös Vans cipő hevert a földön. Megragadta a ruhákat, és elindult a függöny mögé, átöltözni, ezzel újra kimaradva a kinti eseményekből. Gyorsan öltözött át, a többi ruháját egy halomba dobálta. Tate odament, és megnézte a ruha összeállítást, kezeit Louis csípőjére tette, kissé följebb, mint ahol a nadrág volt. Ujjait Louis bőrén legeltette.

Louis megdermedt. Tate lenézett rá, majd lassan elvette kezeit. Egymásra meredve néztek a másik szemébe.

„Minden rendben?” Kérdezte Harry, hirtelen jelent meg Louis oldalán.

A fiú sután bólintott, még mindig Tatere szegezte tekintetét. Harry kettejük között állt.

„Ezek azok a cipők, amiket fel fogsz majd venni?” Kérdezte a göndör, és fejével a Vansokra bökött.

Louis ismét bólintott.

„Oké. Lassan haladjunk. Mindjárt kész vagyunk.” Folytatta, finoman érintve a másik kezét, majd elhúzta, miután egy sötét pillantást vetett a tervezőre, bármit is tett a férfi, amiért Louis ilyen csöndes volt.

Egy random székhez mentek, ami a falnak volt támasztva, és leültette a kisebbet. Harry letérdelt elé, majd az előtte levő lábára csúsztatta a cipőt. Ezután megrázta Louis-n, hogy teljesen belemenjen.

„Harry. Mit csinálsz?” Kérdezte hitetlenkedve.

A göndör felnézett rá, „Um… feladom rád a cipőt?”

„Terhes vagyok, nem rokkant. Ez lesz az új mottóm, esküszöm. Csak öt hónapos vagyok. Fel tudom húzni a saját cipőmet.”

„Tudom.” Válaszolta Harry egyszerűen. „Szóval, elmondod, mi történt?”

Louis összeráncolta a homlokát. „Véletlenül hozzáért a csípőmhöz, mikor igazította a felsőmet. Én, um… csak megdöbbentem, ennyi az egész.” Motyogta, végig Tate-et figyelte, aki a szanaszét dobált ruháit hajtogatta.

Tate felé nézett, mire Louis gyorsan elfordult.

„Hm.” Válaszolta Harry, ez volt minden, amit kinyögött.

Louis szemöldökét ráncolta. „Mi az?” Kérdezte.

Harry befejezte a cipő fűzését, és egyszerűen a földre ült.

„Ő csak… végig téged nézett. Észrevettem. Most is bámul.”

Hogy látta mindezt Harry?

Louis válaszul csak vállat vont. „Ő, um, ja. De nyugi. Ez a munkája. A divat meg ezek.”

„Hm.” Mondta Harry újra.

Louis elsöpört egy kóbor göndör tincset, ami Harry fejkendője alól lógott ki.

„Lou azt mondta, figyelnem kéne rá.” Mondta a göndör mosolyogva.

„Talán nem akar belefésülni ebbe a sörénybe.” Viccelődött Louis.

„Héé.” Nyafogta, és óvatosan hozzányomta fejét a másik térdéhez.

Louis halkan felnevetett. „Most tényleg a térdemnek nyomod a fejed? Nem fáj ez neked?”

„Azt mondták, elég nagy fejem van.” Válaszolta Harry.

„Az biztos.” Kuncogott Louis.

„Megérinthetlek?” Kérdezte hirtelen Harry.