27. rész

Sziasztok:)))
Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt, de csak most tudtam befejezni, mivel még mindig nem ébredtem fel az ámulatomból. Aki még nem hallotta, Louis ma a londoni Természettudományi Múzeumot kész kastéllyá varázsolta, hogy a beteg(vagy épp most gyógyult) kisgyerekek egy estére hercegnők/hercegek legyenek. Plusz az ebből összegyűlt összeget egy alapítványnak adja.:")) Mondanom sem kell, mennyire büszke vagyok most Tommora, hihetetlen, mikre nem képes, nagy RESPECT neki.<3 
Bocsánat a felesleges szavakért, szóval be is fogom, remélem tetszeni fog nektek a mostani fejezet. Imádtam fordítani, szerintem rá fogtok jönni, miért, ha elolvassátok.;)
További kellemes nyarat, hétfőn találkozunk.:))
Puszillak titeket.:*
Judit.xx

Louis kis idő múlva, mikor felébredt, rájött, hogy valaki más karjaiban van. Szemét lehunyva tartotta, és megpróbált visszaaludni, mivel eléggé kimerült volt, de Harry egyszer csak megmozdult alatta.

Eléggé gyorsan rájött, mi volt ennek az oka.

„Megint kemény vagy.” Motyogta Louis, minek hallatán Harry azonnal megmerevedett.

„Csak úgy megjegyzésképp mondom, hogy a combod a farkamat nyomja.” Válaszolta a göndör.

Volt igazságalapja, amit mondott. „Nagyon gyorsan ver a szíved.” Mondta Louis, mire Harry nyelt egyet.

„Már egy ideje.” Válaszolta, és a kisebbik fél bólintott.

„Gyakran van ez, mikor velem alszol?”

Érezte, amint szavai hatására Harry megrándul, mire Louis elpirult.

„Ez a negyedik alkalom. Először volt, mikor a lakásodon voltunk, és te aludtál. Aztán a kocsiban. Amikor bezárkóztunk a szekrénybe… és most.”

Az összes többi esetet elfelejtette megemlíteni, de Louis nem kell, hogy tudjon róla.

„Hm.” Válaszolta Louis.

„Ez kiborít téged?” Kérdezte Harry félénken, mire Louis megrázta a fejét.

„Nem, csak meglepődtem, ennyi az egész. Még mindig nem értem, hogy tudok ennyire hatással lenni rád.”

A göndör nem válaszolt semmit. Kíváncsi volt a másik arckifejezésére, ezért Louis arrébb csúszott, hogy jobban lássa, de Harry levegő után kapott és szorosabban fonta Louis körül a karját, hogy megállítsa.

„V-várj.” Motyogta a magasabbik feszülten.

„Sajnálom sajnálom sajnálom.” Szabadkozott Louis azonnal.

Egy pillanatra hallgatta Harry remegő levegővételeit. Hirtelen érzett valami meleget.

„Miért nem mész el zuhanyozni? És, tudod…” Motyogta Louis, de Harry azonnal felhorkant.

„Egy hálószobában vagyunk, Louis. Anyukád hallótávolságon belül aludt el, én így biztos nem megyek sehova. Istenem.”

Louis nevetésben tört ki, mire a másik rögtön felnyögött.

„Louis, légyszi…”

Az említett ajkába harapva próbált lecsillapodni. „Bocsi, csak… el tudod ezt hinni?”

„Talán megpróbálhatom. Lehet, még a problémámtól is megszabadulok.” Válaszolt Harry gúnyosan.

Louis visszafojtotta nevetését, mielőtt hirtelen egy remek ötlete nem támadt. Gyorsan mozgott, és egy pillanat alatt terpesztette szét Harry lábait, olyan szélesen a kanapén, hogy kényelmesen bele tudjon ülni. Harry automatikusan ragadta meg Louis csípőjét, miközben tágra nyílt szemekkel bámulta a fiút.

„Hogy érzed magad?” Kérdezte hirtelen Harry, miután percekig meredt szótlanul.

Louis a homlokát ráncolta. „A merev péniszeden ülök, és te kérdezed, hogy hogy vagyok?”

„Számomra mindig te voltál az első.” Válaszolta Harry egy kis vállrándítással, és Louis megint elpirult, mivel Harry csodás szavakkal mondta el, hogyan is érez iránta.

„Oh.” Felelte, nem tudta, mi mást mondhatna néhány másodpercig. „Köszi, azt hiszem. Én…” Harapta el a mondatot, és a babára gondolt, az ő kisbabájára, és a hirtelen támadt védelmező ösztönére. „Azt hiszem, jól vagyok.”

Csend volt megint.

Harry egy percre remegni kezdett, miután Louis lenézett rá.

„Milyen nagyok a pupilláid.” Hajolt le csodálkozva, hogy egy kicsit közelebbről is lássa.

Harry beharapott ajkakkal nézett fel a másikra, elhatározta, hogy nem mozdul, semmiképp sem akarta, hogy Louisnak kényelmetlen legyen, de Istenem, annyira szüksége volt valami hasonlóra, de ez egy kicsit nehéz volt, tekintve, hogy Louis a problémáján ült éppen.

„Mozogj.” Szólalt meg Louis hirtelen.

Harry csak pislogni tudott.

„Mozoghatsz. Csináld úgy, ahogy neked jó.” Magyarázta Louis, mire a göndör zavarodottabb lett.

„Még mindig rajtam ülsz.” Motyogta szemöldök ráncolva.

„Nyugi. Nem zavar. Hol máshol csinálhatnád? A konyhában? A folyosón? Az egyik fiú szobájába?”

Harrynek leesett az álla.

„Kivéve, ha ez zavar téged. Mert engem egyáltalán nem. Nem mondanám, ha kényelmetlennek érezném.”

Harry csak bámult rá.

„Te nem… te nem ő vagy. Bízok benned.”

Harry még mindig csak bámult rá.

Louis felsóhajtott, mielőtt hozzá dörgölőzött, és Harry összerezzent, ujjaival még jobban szorította a fölötte levő csípőjét. Harry végül félretolta fejével a másikét, így Louis rávezette tekintetét, aki lenyűgözve bámulta a másik szemeiben lévő tüzet, ami abban a pillanatban lobogott benne, majd a göndör rózsaszín elnyílt ajkait kezdte tanulmányozni.

Louis érezte, amint farka megrándul.

Oh.

Nem igazán gondolt arra, hogy ezek rá is hatással lehetnek. Meglepő volt, ám nagyon jó érzés. Harry továbbra is hozzá dörgölőzött, és egy erőteljesebb lökésnél Louis hangosan szívta magába a levegőt.

A göndör azonnal megmerevedett, mire Louis egyből megragadta a fiatalabb ingét.

„Folytasd.” Kérte halkan, mire a másik lelkesen tette, amire kérték.

Louis végre megtalálta az a ritmust, amivel a legkényelmesebb volt, és wow, ez pontosan annyira jó volt, mint mikor legelőször kényeztették egymást.

„Gyorsabban.” Akadt el Louis lélegzete, mire Harry engedelmeskedett, nagyon jól csinálta, hm, de még milyen jól.

„É-én, még, Istenem Louis, e-el fogok meh-menni.” Hebegte Harry, minden egyes szava között nyögve egyet, és megragadva a másik fenekét húzta magához még közelebb, mert így nem tudta eléggé élvezni, nagyon jó volt ez neki, de mégsem… „Ez nem elég.” Nyögte Harry, mire Louis kinyitotta szemeit, de nem hunyta le újra.

„Mi nem elég?” Kérdezte szórakozottan.

Ebben a helyzetben Harry alig tudott gondolkodni, mintha egy másik bolygóra került volna, egy hasonlóra, mint amilyen ez is volt.

„Ez nem elég… muszáj… muszáj-

„Mi muszáj?” Kérdezte Louis, igyekezett koncentrálni.

Harry hangokat adott ki. Nagyon szexi hangokat.

„Többre.” Kapott Harry levegő után.

„Többre?” Nézett szemöldök ráncolva a másikra, kinek arca teljesen kipirult.

„Többet többet többet többet…” Kántálta, és a fenébe is, a hangja megfeneklett.

És ez hihetetlen élvezetes volt.

Harry hirtelen ült fel, mire Louis felkiáltott, kétségbeesetten ragadta meg az alatta lévő vállát, így nem borult fel.

„Sajnálom.” Motyogta Harry, majd vadul nyúlt be egyik kezével nadrágjába, míg a másikkal Louis derekát tartotta. Louis tágra nyílt szemekkel nézte, amint Harry marokra fogta magát, és sziszegő hangot adott ki, mielőtt még feje előre zuhant volna, a másik vállára.

„Sajnálom.” Motyogta újra Harry, „Muszáj, hogy megérintsem… nem tudom…” Nyöszörgött, mielőtt még káromkodni kezdett volna.

„Ne, rendben van, csitt, semmi baj.” Suttogta Louis halkan, és tényleg így is gondolta.

Annyira magával ragadták az események, hogy ha még akart sem tudott volna leszállni Harry öléről, csak nézte, ahogy a fiú a darabjaira hullik.

Egy kis része Louisnak a szeme előtt lengette a vörös zászlókat, mert már előtte négyszer is voltak Harrynek gondjai, mielőtt még belefogtak volna ebbe az egészbe, és szinte mindig kiborult, mikor látta, vagy megérezte a saját spermáját, szóval elég nagy volt a lehetősége, hogy ez most is rosszul végződik, de annyira jó érzések töltötték el, és egyáltalán nem akarta, hogy ezek a dolgok rosszakká váljanak.

Ezeket a gondolatokat mind arrébb taszította, és csak Harryre fókuszált, csak Harryt, wow, Harryt, Harry nyögéseit, morgásait, zihálásait, káromkodásait, reszketéseit, keze fejő mozdulatait, úgy, hogy néha hozzádörgölőzött, a csípőjénél lévő zsibbasztó érzést, amit Harry ujjai váltottak ki belőle…

Elképesztő volt látni.

„Nézz rám, Harry.” Suttogta Louis, mire az említett felemelte fejét, hogy pillantásukat egybefűzzék, pupillája akkora volt, hogy a felette lévő alig tudta kivenni a zöld íriszeket.

Louis meg akarta érinteni, de tudta, hogy mit érezne, ha megtenné. Louis magához is akart volna nyúlni, de akkor az a sors várt volna rá, mint előbb a göndörre.

Ismét arrébb lökte gondolatait, és csak Harryre figyelt.

Csak rá, hogy mennyire is gyönyörű.

„Gyere ide.” Motyogta Harry, mire Louis előrehajolt, és szívni kezdte a másik nyakát.

Harry nyögései, az ajkain valamint nyelvén lévő vibráció volt az, ami örömöt okozott Louisnak. Megragadva a göndör fürtöket rántotta azokat meg, majd tovább folytatta tevékenységét.

Harry ajkát egy nyögés hagyta el, és teste görcsbe rándult, miközben elment, Louis egy pukkanással vált el a göndör nyakától, és elbűvölten nézte a férfi arcát, ahogy az szétesik. Feje ismét Louis vállában kötött ki, miközben harcolt azért, hogy levegőhöz jusson.

Harry elhúzódott, és kihúzta kezét bokszeréből, mire Louis agyát teljesen ellepték a hangok. Az idősebbik egy pillanatot vetett Harry koszos kezeire, majd hátrataszította a göndört, amennyire csak tudta. Harry meglepettségében hátracsapódott, és azonnal Louisra nézett, aki üveges szemekkel bámulta a szoba egyik sarkát pár pillanatig.