28. rész

Sziasztok:))
Meghoztam a kövi részt, bár kicsikét rövid lett és nyomasztó, azért remélem tetszeni fog.
Köszönöm szépen a sok komikat, a több mint 29700 oldalmegjelenítést és a 33 feliratkozást. Nagyon imádlak benneteket. Higgyétek el, feldobtátok vele a napomat, szóval, köszönöm nektek.<3
Na de nem is szövegelnék fölöslegesen, jó olvasást, és jó nyarat. Élvezzétek ki, ami még van belőle, mert nagyon rohan:(
Puszillak benneteket,
Judit.xx

„Gyere ide.” Motyogta Harry, mire Louis előrehajolt, és szívni kezdte a másik nyakát.

Harry nyögései, az ajkain valamint nyelvén lévő vibráció volt az, ami örömöt okozott Louisnak. Megragadva a göndör fürtöket rántotta azokat meg, majd tovább folytatta tevékenységét.

Harry ajkát egy nyögés hagyta el, és teste görcsbe rándult, miközben elment, Louis egy pukkanással vált el a göndör nyakától, és elbűvölten nézte a férfi arcát, ahogy az szétesik. Feje ismét Louis vállában kötött ki, miközben harcolt azért, hogy levegőhöz jusson.

Harry elhúzódott, és kihúzta kezét bokszeréből, mire Louis agyát teljesen ellepték a hangok. Az idősebbik egy pillanatot vetett Harry koszos kezeire, majd hátrataszította a göndört, amennyire csak tudta. Harry meglepettségében hátracsapódott, és azonnal Louisra nézett, aki a másodperc töred része alatt kezdte üveges szemekkel a szoba másik sarkát bámulni. 

„Louis?” Kérdezte Harry, miközben tágra nyílt szemekkel ült fel.

Louis összeszorította a szemeit, és kétségbeesetten és kétségbeesetten próbálta a hirtelen szétizzadt tenyerét a pizsama nadrágjába törölni.

„Sajnálom, csak… megmosnád a kezed? Kérlek?” Kérdezte mélyeket lélegezve.

Harry lenézett a kezeire, és azonnal kapcsolt, hogy mi történt. Felkelt, és rögtön a mosogatócsaphoz rohant, hogy alaposan meg tudja mosni kezeit. Amikor végzett, óvatosan odament a másikhoz, egy kis helyet hagyva közöttük. Louis lassan nyitotta ki a szemeit, és mikor látta, hogy a göndörnek tiszta a keze, újra képes volt normálisan lélegezni.

„Sajnálom.” Mondták egyszerre.

„Ne kérj bocsánatot.” Újra egyszerre mondták, mielőtt halkan fölnevettek volna.

„Minden rendben?” Kérdezte Harry, mire Louis bólintott.

„Igen, csak, én öm, én nem bírom látni az… élvezeted nyomát. Az, öm…”

Egy kép villant be szemei előtt, amint egy idegen anyag csöpög végig a lábán, mire hevesen megrázta a fejét.

„Louis?” Kérdezte ismét, hangja nyugtalan volt.

„Nem szeretem látni. Vagy akár érezni.”

Harry bólintott, és a másik felsóhajtott, mivel érezte a csalódottságát.

„Ez bosszantó, tudom.”

„Nem vagyok mérges.” Mondta Harry. „Ez… értelemszerű. Én személy szerint nem értem teljesen, de öm, amin keresztülmentél… szörnyű, szóval…”

Harrynek fogalma sem volt, hogyan kellene ez ügyben vigasztalnia Louist, de átkozott legyen, ha nem próbálta volna meg. A kisebbik elmosolyodott.

„Köszönöm, Harry. Mindig annyira megértő vagy.” Motyogta, és csupasz lábára nézett.

Nem érdemli meg, hogy legyen egy olyan barátja, mint Harry.

„Hát…” Kezdett bele a göndör, mire Louis felnézett rá. „Szeretlek, szóval, ez csak természetes, inkább, minthogy ne is próbálkozzak, nem igaz?”

Az idősebbik mosolya kiszélesedett. „De, azt hiszem.” Mondta válaszul.

Harry nagyot sóhajtott. „Még mindig nem érted.” Motyogta, mire Louis összevonta szemöldökét.

„Mit?” Kérdezte, mire Harry felnevetett egyszerű reakcióján.

„Szeretlek, Louis.” Ismételte.

„És én is szeretlek?” Válaszolta Louis, mire a göndör hangosan felnyögött, miközben kezeivel eltakarta arcát.

Louis érezte, mintha valami fontosat hagyott volna figyelmen kívül. „Harry, sajnálom, én ezt nem értem.”

A másik erre nem mondott semmit.

„Harry?” Kérdezte halkan, és addig sétált, mígnem közvetlenül előtte nem volt. Kezeit kinyújtva fogta meg Harry alkarját.

„Szeretlek, Louis.” Mondta újra.

„Tudom, Harry.” Válaszolta, mire a magasabbik megint felnevetett.

„Nem, Louis. Egyáltalán nem.”

Már épp nyitotta volna a száját, hogy megkérdezze Harrytől, ezt mégis hogy értette, mikor kopogtak az ajtón, aztán benyitottak. Paul kukucskált be a kis résen.

„Oh, nagyszerű, fönt vagyok. Még van tizenöt percünk, mielőtt mennénk. Minden rendben, fiúk?”

Mindketten bólintottak, és Paul becsukta maga mögött az ajtót.

Louis visszafordult Harryhez, de a fiú kezében telefon volt.

„6:10 van.”

Oh. Hát ezért nem kelt méh fel az anyja.

„Akarsz zuhanyozni, vagy majd később fogsz?” Kérdezte Harry, mire a másik bólintott.

„Majd zuhanyozok, ha visszaértünk. Így nem jön le a smink és a többi hülyeség, mielőtt anyával elmennénk… vásárolni.”

Harry erre felkapta a fejét. „Oh, remek. Nem lenne baj, ha én is mennék?” Kérdésére Louis az ajkába harapott.

„Nem tudom, lehet anyum ilyen anya fia dolgot akart.” Mondta bizonytalanul.

„Ne légy nevetséges, Boo.”

Mindketten megugrottak, mikor Jay jelent meg előttük néhány lépésnyire.

„Jól tudod, Harry, hogy te és a fiúk mind a család tagjai vagytok.” Mondta mosolyogva, majd megcélozta a konyhát.

„Szia, anyu.” Mosolygott Louis.

„Szia, kicsim.”

„Szép pizsama, anya.” Kuncogott Harry, és Jay felnevetett. A fiú végignézett a Hello Kittys alvós ruháján és papucsán.

„Köszönöm, kedvesem. Ezt kaptam az ikrektől karácsonyra. Most, ti ketten, siessetek készülődni. Csinálok nektek egy csésze italt, mielőtt még elmennétek.”

Mindketten bólintottak.

„Lehetsz az első.” Mondta Harry, mire Louis bólintott, kicsoszogott a szobából, és becsukta maga után az ajtót.

Amint Louis eltűnt, Jay a fiú felé fordult. Harry idegesen lépett hátrébb.

„Légy óvatos vele. Törékeny. Nem néz ki úgy időnként, de bízz bennem. Ő annyira törékeny, Harry.”

A göndör tágra nyílt szemekkel bólintott. „Az leszek. Ígérem, az leszek.”

„Rendben.”

Aztán a nő a kannához fordult.

.

.

.