26. Rész

Sziasztok! Raven Agrippa vagyok, és imádom felrúgni a remekül működő rendszereket, hahahaha. Bocsi Jucika. Oké, valahogy... Elolvastam Dreamy új részét a Love and Painben és nem bírtam ki, hogy ne fordítsak egy részt, okééé? Szóval, majd ha Jucika hazaér folytatja/folytatjuk innen, vagy nem tudom, de muszáj volt, mert mert sajt.

Egyébként, tisztázás képpen. Én még mindig nem fogtam fel ezt a rengeteg drámát az 1D fandomban, és odaadtam Jucinak a blog fordítását. Miért? Ezekben a drámás időszakokban a 5SOS fandomra, és annak írására támaszkodtam. Nagyon jó barátokra leltem mindkét fandomban, de valahogyan az, hirtelen kissé nagyobbá nőtte ki magát a szívemben. Bár, szerintem csak idő kell, hogy visszaszokjak ebbe a fandomba is, hiszen imádlak titeket, és fordítani nektek mindenféléket. Szóval, itt a következő rész, és enjoy, drágáim.

Puszi mindenkinek és jó olvasást ♥

PS: valamelyikőtök kérte, hogy változtassak hátteret, ezért igen, végre eljutottam arra a pontra, és megtettem. Bocsánat, hogy ilyen sokáig tartott, meg ez az elején való rengeteg szöveg is.

Raven Agrippa

Louis bólintott, azon gondolkozva, vajon ez most merre fog menni. Harry a térdeire helyezte kezeit, arra használva, hogy magát is felhúzza térdelő helyzetbe. Louis gyorsan kapta kezeit Harry derekára, hogy megtartsa. A magasabb felcsúsztatta övéit Louis combjaira, széthúzva őket, hogy közéjük tudjon ülni, már annyira közel, amennyire a szék engedte. Louisnak a lélegzete is elakadt, ahogyan hátradőlt a székben, Harry pedig lehajolt, hogy összenyomja homlokukat.

Ott ültek mozdulatlanul, csak az érzésekre hagyatkozva.

A helyiség elnémült, Louis csak az előtte lévő férfira fókuszált. A kezei szinte viszkettek az érzésért, hogy végigvezesse őket Harry haján.

"Mit csinálsz, Harry?" Kérdezte.

Harry nem válaszolt egy percig, ehelyett megmozdította fejét, hogy Louis szemeibe tudjon nézni.

"Nem tudom." Válaszolta őszintén, megtörve a szemkontaktust, hogy inkább ajkaira nézzen.

Louis megnyalta őket, és hallotta, hogy ezúttal Harry lélegzésével akadtak problémák. A zöld szemá fiú lassan oldalra döntötte a fejét, ajkaik csak pár miliméterre voltak egymástól.

Az ajkaik olyan közel voltak egymáshoz, hogy Harry szinte már érezte őket, automatikusan váltak el, alig várva az érzést, a nyelve kiszáradt.

Harry halkan vett levegőt és fújta ki, Louis pedig megborzongott. A göndör még közelebb hajolt, Louis pedig mély levegőt vett, készen állva, bármire i, ami következni fog, annyira nagyon kész....

Valami hangosan csörömpölt a háttérben, mindkettejüket megdöbbentve. Mindketten lepillantottak, ahol meglátták Harry telefonját a földön, miután Lux elejtette.

"Oopsie!" Kiáltott fel, kezeit a szája elé szorítva.

Ekkor történt, hogy Louis rájött, a szobában kerekedett csend nem a képzelete volt. Egy gyors pillantást vetett a helyiség minden szegletére, ahonnan mindenki tágra nyílt szemekkel bámult vissza rá, egy stylist épp az arcát legyezte. Harry is észlelve mindezt távolodott el Louistól, adva neki egy kis helyett.

Louis máris hiányolta a közelségét.

.

.

.

Mintegy három órán át dolgoztak, Louis pedig kimerült. Boldog volt, hogy az interjút vették fel elsőnek, mert a fotózás sokkal fárasztóbb volt. A mennyezeti világítás forrón sütött le rájuk és kezdtek izzadni az öltönyökben. Reménykedett, hogy nem izzadja szét a frizuráját, amin Lou keményen dolgozott.

"Szeretnél tartani egy kis szünetet?" Kérdzete Zayn, Louis pedig megrázta a fejét.

Most egyedül fotózták őket és Harry ment elsőnek, utána pedig Niall.

Liam végignézett rajtuk. "Ne aggódj, ha abba kell hagynod, mert elfáradtál. Az egészség mindig az első." Mondta, Louis pedig játékosan megforgatta a szemét.

"Igen, köszi Daddy Direction."

Liam felhorkant. "Te most tényleg ezzel a régi viccel fogsz fárasztani?"

Louis elmosolyodott. "Nyilván én vagyok az egyetlen, aki még mindig megteszi. Viszont, most megyek és szerzek vizet, mert szomjas vagyok, nem azért, hogy az aggódásaid enyhítsem." Nevetett fel Louis, Liam pedig természetesen, bemutatott neki.

Louis válaszként mindössze rávigyorgott és az asztalhoz lépett, ahová a vizes üvegét tette, amikor is a lába beleakadt egy vezetékbe. Megebotlott, megpróbálta visszaszerezni egyensúlyát, de elesett. A válla beleütközött a fénytechnikába, a kezeivel egy pillanatra csapkodott, mielőtt maga elé nyújtotta őket, hogy a kezeire és térdeire essen inkább, mint hasára. A lámpa veszélyesen megingott, ő pedig felnézett, csak azért, hogy lássa, ahogy borul.

Karjait védelmezőn hasa köré csavarta, ahogy felkészült a fájdalomra... Ami sosem érkezett meg.

Óvatosan nyitotta ki szemeit, ám annál nagyobbakat pislogott zavarodottságában. Louis felpillantott Harryre, ahogyan megtartotta a lámpát, majd visszarakta a helyére, mielőtt a hangok minden irányból szélrózsaként támadták meg. Louis csak Harryt figyelte, ahogyan ő is megfordult, hogy ránézzen.

"Minden rendben?" Kérdezte hangosan, kissé lihegett.

Louis csak bólintani tudott, míg a többi fiú és a dolgozók leszedték a lábáról a vezetéket.

Körülbelül 15 percig tartott, mire mindenkit megnyugtatott, hogy jól van, nem esett baja.

Harrynek köszönhetően.

A fotózás teljes kábulatban telt el.

Majd a szállodába visszavezető úton hallotta, mi történt.

"És Harry pózolt, vagy mi, igen, aztán hirtelen, te elestél, Harry meg olyan gyors volt, mint a fény! Elképesztő gyorsan rohant oda mielőtt mi még gondolkozni tudtunk volna!" Magyarázta Niall izgatottan.

Louis feje furán üres volt. Ehelyett csak lenézett kezére, és Harryére, ahogyan összefonódtak.

.

.

.

Aznap este Louis az anyja mellett feküdt összegömbölyödve az ágyon, ahogyan a realizáció megütötte.

A hasát védte, mikor azt gondolta, a lámpa rá fog esni.

A másodperc azon töredéke alatt, a baba védelme volt az egyetlen dolog, ami számít.

Semmi más. Nem is saját maga.

Louis lassan emelte kezét a pocakjára, kis köröket rajzolva rajta.

Megpróbálta megvédeni a babát. Az ő babáját.

Felpillantott Jayre, aki mélyen aludt, Louis óvatosan csusszant ki az ágyból, hogy kiosonjon. A kanapéhoz ment, ahol Harry volt összegömbölyödve egy párnával és takaróval, nyilván lusta volt, hogy kinyissa az ágyat.

"Harry..." Suttogta, Harry szemei pedig azonnal kipattantak.

"Lou?" Szavai szinte elkenődtek, ahogyan hirtelen ébredt fel. "Mizu? Minden rendben?"

Louis csak állt ott, tágra nyílt sszemekkel nézte.

"Louis?" Kérdezte Harry újra, majd felült, ezúttal éberebben.

"Azt hiszem, hogy érdekel." Válaszolt Louis.

"Mi?" Kérdezett vissza Harry, hangja erősen zavarodott volt, és aggodalmas.

"Azt hiszem érdekel. A baba. Az én.. Babám." Folytatta Louis, Harry pedig felállt, ölelésbe vonva Louist.

A kisebb remegett. Nem kicsit.

"Azt hiszem, hogy érdekel." Ismételte.

"Ez jó, Louis. Ez csodálatos." Motyogta Harry.

"Azt hiszem, hogy érdekel." Zihálta Louis, a göndör pedig közelebb húzta magához.

"Rendben van. Semmi baj, Lou. Minden rendben."

"Azt hiszem, hogy érdekel, Harry. Azt hiszem--Azt hiszem--Azt hiszem, hogy érdekel." Suttogta Louis, újra és újra, míg Harry magukra nem húzta a takarót.

Aztán még mindig újra és újra és újra ismételgette, remegve és levegő után kapkodva minden egyes mondat után, míg ki nem fárasztotta magát, és elaludt.

Louis egy síró csecsemőről álmodott, ahogyan nyugtató altatódalokat énekelt neki. Ő maga.