Louis egy már kihűlt teát tartott a kezében, lassan kortyolt belőle, grimaszolt, majd letette maga elé az asztalra. A menedzsment, a fiúk, mindenki összegyűlt egy konferenciateremben, hogy megbeszéljék az új napirendjüket. Minden tőle telhetőt megtett, hogy arra összpontosítson, de az elméje nem épp ott járt. Fészkelődött a székben, igazgatta a farmerját, hiszen már kissé túl szűk volt a pocakjára. Az arca eltorzult a kellemetlen érzéstől, lecsúszott a székben, így ki tudta gombolni azt, halkan felsóhajtott, mihelyst jobban érezte magát. Gondoskodott róla, hogy a pulcsija eltakarja a nadrágját, mielőtt becsúsztatta alá a kezét és megdörzsölte a kivörösödött bőrfelületet. A gomb egy csúnya nyomot hagyott maga mögött, amit óvatosan simogatott, homlokát ráncolta.
"Louis?"
Nagyokat pislogott, ahogyan kizökkentették a kis kábulatából, körülnézett, s észrevette, hogy mindenki őt nézi. Homlokát csak még jobban ráncolta, ahogy Willre nézett.
"Jól érzed magad?" Kérdezte a férfi.
Louis újra nagyokat pislogott, ezúttal zavarodottan, egy részt a kérésre, más részt azért, hogy Willt érdekli a jólléte.
"Csak nem szeretnénk megismételni a múltkorit, ennyi az egész." Folytatta Will.
Képek villantak be az agyába saját magáról, ahogy összegömbölyödve feküdt a földön a fürdőszobában, a farmerja telítve a saját vérével, megpróbálta visszatartani a borzongást, kényszerítve magát, hogy bólintson nem törődöm hangulatot keltve ezzel.
"Jól vagyok." Válaszolta, normálisan felült a székben, hogy újra végig nézzen mindenkin.
A tárgyalás folytatódott, egy szőke nő felállt, az asztalhoz húzott egy fehér táblát és firkálni kezdett rá.
Aztán az ajtó kinyitódott és Simon Cowell lépett be. Mindenki viselkedése megváltozott, csak ültek, és nézték őt.
"Hello mindenki." Mondta, mielőtt leült és egy dossziét helyezett az asztalra. Összekulcsolta a kezeit a tetején.
Louis szemei a dossziéra szegeződtek, mielőtt felnézett és Simon pillantásával találta szembe magát. Megdermedt.
"Szóval, sok dolog történt, nem igaz?" Kérdezte, Louis pedig bólintott és nagyot nyelt. A torka hirtelen kiszáradt.
Harry nyugtatólag tette a kezét a combjára az asztal alatt, mire az alacsonyabb fiú rásimította az övét és megszorongatta az övénél jóval nagyobb végtagot.
Simon kinyitotta a mappát és kivett belőle pár dokumentumot.
"Mióta megtörtént a kijelentésed a One Direction twitter oldala 2 millió új követőt szerzett. Louis, te magad 3 milliót."
Louis álla leesett, de mindenki másé is a szobában.
"Az emberek minden perc idődet akarják. Egy perc szünet sem maradt a munkaidődben, de ha mégis, akkor nagyon keményen kellene keresnünk. Rádiók vásárolták fel a legtöbb jogot, hogy adj nekik interjút, és vegyél részt különböző versenyeken a számukra."
Csend lett.
"Soha nem volt még ilyen sok felkérésed interjúkra, fotózásokra, vagy csupán arra, hogy jelenj meg valahol. Továbbra is vannak beérkezett levelek és várakoztatott emberek, hogy válogassunk közülük."
Még mindig csend.
"Le kellett zárnunk a rajongóknak szánt e-mail címedet, hiszen túl sok levél érkezett, sokkal több, mint bármikor. Lenyűgöző."
Louisnak muszáj volt ellenállnia a kísértésnek, hogy tövig rágja a körmeit.
"Szóval, amíg azzal voltunk elfoglalva, hogy mérgesek voltunk rád, mert ellenszegültél a parancsnak és elmondtad a rajongóknak... a világnak... úgy tűnik, hogy rengeteg jót okoztál ezzel. Lehetett volna negatív is a visszajelzés, akármilyen módon, de azt hiszem, hogy ezt inkább érdekesnek, áldásnak tekinthetjük."
Simon Willhez fordult.
"Már előre gondolkoztam és még több biztonságist béreltem, néhány új lehetőségünk is van, hogy még több rajongót gyűjtsünk." Aztán újra a fiúkra nézett. "Mostantól nagyon elfoglaltak leszünk, Louis."
A fiú bólintott.
"Szeretnénk minél hamarabb megkezdeni újra a nyilvános szerepeltetésedet, amilyen hamar csak lehet. Nem mellesleg a barátságos szomszédunk, Nick Grimshaw szeretne lenni az első, akinek interjút adsz, már mióta bejelentetted ezt az egészet. Ez nem a legnagyobb első interjú lehetőség, de minden bizonnyal a legkényelmesebb környezet elsőre."
Harry elmosolyodott. "Az remek lenne." Aztán Louis felé fordult. "Az zavarna téged, vagy..."
Louis beharapta az ajkát, megpróbálta nem a homlokát ráncolni, hisz Nicknek volt az egyik legrosszabb személyisége, akit ismert, de Simonnak igaza volt. Nicket már ismerték.
"Igen, jól hangzik. Mikor?" Kérdezte Louis.
"Holnap, ha lehetséges." Válaszolt Simon a mappáját lapozgatva.
Louis nagyokat pislogott. Az elég hamar volt. De muszáj volt tovább lépnie. Már elég rég ezen a szinten topogtak.
"Oké, de... Új ruhákra lenne szükségem..."
"Lou már rajta van az ügyön. Még ma intézkedik az ügyben." Vágott közbe Will, miközben szólt egy titkárnőnek, hogy hozzon neki papírokat
"Orvoshoz kell mennem..."
Harry elővette a telefonját. "Két óra múlva." Fejezte be ő a mondatot helyette.
Will összeráncolta a homlokát. "Be kellene tábláznunk a napirendedet. Sok munkád lesz mostanában." Motyogta a szemét forgatva.
Louisnak muszáj volt türtőztetnie magát, hogy ne emelje fel a középső ujját, hanem csak hátradőljön a székben bosszúsan. Simon elkezdett magyarézni valamit, de Louis újra csa nem oda figyelt, az ablakokat bámulta. Annyira szerette volna, ha elhúzzák a sötételőket, hiszen az épület magas volt, nem láttak volna rájuk, ő pedig szerette volna nézni a tájat. Az első dolog, amit Eleanor tenne, mint mindig, besétálna és elhúzná a sötételőket.
Oh, igen. Valószínűleg nem fogja többször meglátogatni. Rémes érzéstelepedett rá, becsúsztatta a kezét a pulcsija alá és a gyógyuló hegekre helyezte a kezét. Simogatta őket egy ideig, majd megszólalt.
"Eleanor és én szakítottunk."
A beszélgetés hirtelen abbamaradt.
"Mikor?" Kérdezte Simon.
"Néhány napja."
Will összevonta a szemöldökét.
"Ez... Problémát jelenthet. Eleanor segített Louisnak megtartani ezt a... Heteroszexuális képet... Ami nagy segítség volt ezzel az egész baba katasztrófával."
"Mert előtte nem volt 'heteroszexuális képem'?" Kérdezett vissza Louis, mire Will megforgatta a szemeit, teljesen figyelmen kívül hagyva a fiatalabb fiút, ehelyett csak két a teremben ülőre pillantott.
"Laura és Mike, mit javasoltok, mit kezdjünk ezzel?"
"Nos, ha azt nézzünk, hogy meleg, akkor talán az lenne a jobb, ha találnánk neki egy másik nőt---"
Woah woah woah...!
"Én...Én nem is vagyok meleg..." Mondta Louis tágra nyílt szemekkel.
"Hülyeség, egy másik férfi babája---"
Ekkor Harry szólalt meg, amint látta a kisebb fiú arcát. "Miért számít ez? Azt mondta, hogy ő nem---"
"Csendet, Harry." Szólt Will a szavába vágva.
"Ne csittegd le! Annak még értelme is van, amit ő mond!" Köpte Zayn, egyre jobban és jobban elege lett minden találkozó alkalmával.
Louis megint nem járt ott fejben, ahol kellett volna. Ő... Ő meleg volt...? Ő... Ő nem akart... Lefeküdni... Egy férgivel... Eleanorral járt...Még mindig szerette Eleanort...
"Ki kell találnunk, hogy mit mondjunk a rajongóknak. Egy szerető anya, férfi képében kissé... Túl magas a rajongók számára. Továbbra is... Fiatalként és megfelelőként kell bemutatnunk őt."
"Ha kijelentenénk, hogy meleg, valószínűleg kockázatos lenne, de garantáltan megkapnánk az LGBT támogatását..."
De...Megcsókolta Harryt. Több, mint az, hogy megcsókolta Harryt. Ők... Sokkal tovább mentek, mint akarta volna a legjobb barátjával. És... Jó érzés volt, egy pillanatra elveszett. Jó érzés volt.
"De még mindig kereshetünk egy másik lányt. Valakit, aki hajlandó lesz megbocsájtani neki, hogy felcsinálták. Lenne egy aranyos szerelmi történet, ami elbűvöli a rajongókat..."
Louis azonnal visszacsapódott a beszélgetésbe, mint ahogyan a mágnes két pólusa összecsattan.
"Hogy megbocsájtani nekem?" Kérdezte hirtelen, mire mindenki megdermedt, Liam és Zayn pedig visszaültek a helyükre, hisz felálltak, hogy megvédjék a testvérüket.
Folyékony méreg csordogált az ereiben, s már azon kapta magát, hogy remeg.
"Megbocsájtani nekem?" Kérdezte újra. "Fel akarsz bérelni néhány kurvát és valami aranyos történetet kitalálni, hogy ő elnézi a hibáimat és MEGBOCSÁJT NEKEM és SZERET ENGEM valamilyen rohadt jótékonysági ügyben?"
Louis ökölbe szorította a kezeit.
"És mi leszünk a tökéletes kis család és együtt felnevelünk egy gyereket? Komolyan? És azt mondtad, hogy kijelentenéd, hogy meleg vagyok... Nem tudom, hogy mi vagyk, de nem fogsz úgy használni, mint egy mágnest, hogy sikert szerezz a meleg közösségtől, nem fogok hazudni nekik, hogy én... Nem használhatsz úgy engem, hogy... Mindketten jobbat érdemlünk..."
"Louis---"
"Kuss! Engedd, hogy befejezzem. Ez az ÉN döntésem lesz. Az én választásom, hogy kivel nevelem fel ezt a gyereket. Az én döntésem, hogy kijelentem: Meleg vagyok, vagy nem. Én is egy SZEMÉLY vagyok. Nem kényszerítheted magadat, hogy----"
A hangja hirtelen szakadt meg, szemei tágra nyíltak, bőre vörös volt és... Remegett, forrongott, hogyan merészelték, hogy merészelik, nincs joguk, nem tehetik... Ő... Az emberek elveszik a választási szabadságát, ők csak... Nyomják előre és előre és előre, rámenősen döfik bele a tőrbe és nem állnak le, hiába sikolt és könyörög... És fájt, annyira fájt, hogy ők... Hogy ők ugyanúgy ráerőltették arra, amit nem akart és ő nem... Nem. Fogja. Engedni. Nekik. Előbb átkozná el magát és a babát tizenöt nemzedékre, minthogy megengedje NEKIK hogy BÁRMI ILYESMIT tegyenek vele. Előbb meghalna, ők nem---
Zavartan pislogott. Hol a...
A szemei fókuszáltak, Harryre nézett, aki lehajolt előtte, leplezni próbálta aggodalmát, amivel bámulta. Louis kinyitotta a száját, de ráött, hogy kiszáradt, legalább háromszor vesz levegőt másodpercenként, kába és... Lenézett a kezére, ujjai fehérek voltak, hisz egy szék karfáját szorongatta és... Nem a konferencia teremben volt?
Hirtelen Zayn jelent meg egy pohár vízzel. Úgy nézett ki, hogy tényleg... aggódott... és tényleg. Louist bámulta, nem udott ugyan segíteni, de félt. Louis úgy vett levegőt, mint aki rettegett valamitől, tüdeje sztrájkolt, a bőre sápadt volt, rémisztően remegett, az arca ijesztően üres volt, és annyira aggasztó volt látni ilyen sok külső jelét, hogy elvesztette a kontrollt, sőt, ez nem a megfelelő kifejezés rá. Harry kinyújtotta felé a poharat, a kezébe adta.
"Szomjas vagy?" Kérdezte hirtelen a gndör és Louis szemei újra rá tévedtek. Lassan pislogott, mintha meg sem értette volna, a feje a falnak esett. Becsukta a szemeit és megpróbált csak... Eltűnni.
Mikor újra kinyitotta a szemeit Simon és Liam álltak valahol a környékén, beszélgettek, dolgokról, amiket nem igazán értett. Semmit sem értett, amit bárki is mondott. Harry újra megjelent, motyogott valamit, de csak a hangja kis részletei jutottak el az agyáig.
Újra lehunyta a szemeit.
Aztán mikor újra megnyitotta őket már valaki karjaiban volt, súlytalannak érezte magát. Most... Valaki a karjaiban tartja? A homlokát ráncolta, de nem tudott hisztizni. Nem jöttek ki a szavak a torkán. Szóval harmadik alkalommal is lehunyta a szemeit.
.
.
.
Louis halkan sóhajtott. Ő... Mivan? Kinyitotta a szemeit, nagyokat pislogott és körülnézett.
Ő... Egy ágyban volt. Oké.
Lenézett magáraés... A sapkája a párna szélén volt, az egyik cipője levéve, a felsője félig rajta, félig nem, tulajdonképp rendkívül aggasztóan nézett ki. Gyorsan magárakapkodta a ruháit, kimászott az ágyból, messze az ágytól, a cipőjét kereste... és a szoba sarkában találta meg. Odament, felvette azt, mikor is kopogtak a csukott ajtón, ő pedig megrémült, ahogyan egy... Férfi, fehér köpenyben belépett. Diagramok és mappa volt a kezében.
A koromfekete haja szépen meg volt csinálva, sötét bőre szó szerint hibátlan volt. Névtábla volt a köpenyén, de Louis nem tudta kivenni.
"Hello, Louis, vagy Mr. Tomlinson. Hogy tetszene jobban?"
"Az tetszene, ha tudnám, hogy ki maga, és hol vagyok. De tényleg."
A férfi felnevetett, leült egy székre.
"Sajnálom, igazad van. Dr. Omar Basak vagyok, úgy hívsz, ahogy akarod."
Louis összeráncolta a homlokát.
"Oké, Omar. Hol vagyok?"
"A kórházban."
A... A kórházban? De ő... Ő a... Hogy a fenébe került ide már megint? A zavarodottsága valószínűleg látszott arcán, hiszen az orvos bólintott és intett, hogy foglaljon helyet.
"Miért nem ülsz le, és akkor tudunk beszélgetni? Helyezd magad kényelembe."
"Nem igazán lehet haver, egy kicsit, kurvára hátborzongatónak érzem a helyzetet, hogy őszinte legyek."
"Ez érthető. Akkor maradj állva."
Louis ráncai a homlokán csak mélyültek. Körbenézett a szobában és eszébe jutott. Egy találkozón volt a fiúkkal és... Dühös lett és...
"Miért vagyok itt?" Kérdezte hirtelen.
"Te... Pár órára úgymond érzéketlenné váltál, semmilyen reakciót nem tudtunk kicsikarni belőled. A barátaid aggódtak." Válaszolt az orvos, és oh, nézte Louist és dolgokat jegyzetelt.
De akkor az...
"És... A ruháim... Miért néztek ki így?"
"Nos, semmire sem reagáltál, amíg meg nem próbáltuk kicserélni a ruháidat egy kórházi hálóingre, de a pillanatban, mikor megpróbáltuk robbanás szerűen törted el egy nővér orrát. Szóval ehelyett csak idehoztunk lefektetni.
Minden leesett.
"Miféle orvos vagy te?" Kérdezte halkan.
A férfi egy pillanatra habozott a válasszal, felmérte Louis reakcióit, mielőtt válaszolt.
"Egy pszichiáter."
Louis úgy érezte, hogy fel tudna kapni egy széket és átdobni a szobán. De mégsem. Ehelyett elmosolyodott.
"Nos doktor, ahogyan látod, nem vagyok őrült.
"Louis----"
"Mr. Tomlinson, valójában. Megkérdezte, hogy mi lenne jobb nekem, és a Mr. Tomlinson, mivel nem vagyunk barátok és nem tervezek beszélgetni veled...Egyáltalán nem, ma után főleg nem."
"Mr. Tomlinson, senki nem gyanítja, hogy ön őrült---"
"Mit tudsz te?"
"Tessék?" Kérdezett vissza a férfi.
"Az anyám az egyetlen, aki döntéseket hozhat helyettem, ha nem vagoyk magamnál, nem igaz? Mit mondott neked?"
"Semmit, de nagyon aggódott. Van valami, amit szeretnél elmondani nekem?"
Nem. Ez az ember nem fog semmit kiszedni belőle. A fene egye meg. A fene egyen meg mindenkit.
"Nem. Semmit nem akarok elmondani neked, te seggfej. Most pedig távozom."
"Mr. Tom---"
"Azt mondod, hogy nem tehetem meg?"
Dr. Basak elhallgatott, ehelyett figyelte, ahogy Louis összefirkálta az idióta papírjait, ami valószínűleg őt őrültként állította volna be egész életére, de ő csupán dühös volt.
"Dr. Basak, ígérem, ha bármiféle segítségre lesz szükségem ebben a... Elmegyógyintézeti ügyben, te leszel az első, akit felhívok. De nem hiszem, hogy itt tarthatnak, amíg nem vagyok veszélyes másokra, magamra, és a babára, igaz?"
Még a ruháit sem sikerült levenniük. Nem látták a karcolásokat a gyomrán. Nem tudták.
"Csak nagyon fáradt vagyok, ez minden. Alvásra van szükségem. Jól vagyok... Szóval elmegyek. Kérem engedjen."
A férfi nézte, mielőtt végre bólintott.
"Rendben. Feltételezem ez a te döntésed, amit meg szeretnél tenni. A sajátod."
Louis bólintott és a férfit bámulta. Döntés. Direkt mondta azt a szót.
"Itt a számom. Szeretném, ha megtartanád az ígéretedet."
Louis bólintott.
"És remélem, hogy megkeresi Dr. Minniet, igaz?"
Louis újra bólintott.
"Miért nem kísérhetem el oda? De először kösd be a cipődet, egyébként."
Louis egy székhez lépkedet, leült és rendbe tette a ruháit, melőtt követte a férfit. A tekintetét folyamatosan Dr. Basak hátán tartotta, nem akart bárki mást látni a folyosón. Csak el akart menni. Louis majdnem összeütközött vele, így oldalra lépett és felnézett.
A szülészeti és nőgyógyászati klinikán voltak és... Dr. Barnes irodája rögtön mellettük volt. Dr. Basak bekopogott és egy pár másodpercig tartott csupán, hogy az ajtó kinyitódjon. Dr. Minnie volt ott, mosolygott.
"Louis, gyere be. Omar, majd később beszélek magával."
A férfi bólintott, mielőtt a fiúra pillantott és elsétált, Dr. Minnie pedig becsukta utánu az ajtót.
"Ismered őt." Jelentette ki Louis, a nő pedig bólintott.
"Nagyon sok orvost ismerek." Mondta, mielőtt intett, hogy foglaljon helyet, de ő még csak tudomást sem vett róla.
"Louis, kissé idegesnek tűnsz."
"Nem szeretem, ha őrültnek hívnak."
A nő a homlokát ráncolta, kissé szomorúnak tűnt, az aggodalom látszott az arcán.
"Louis, egy szakmabelivel beszélni nem azt jelenti, hogy őrült vagy. Az őrület annyira rémes szó egy mentális állapotra, amiben te tényleg nem vagy."
"Szóval szerinted én egy mentális állapotban vagyok?" Kérdezte ledobva magát a székbe, mivel még mindig fáradt volt egy kissé, le akart ülni, de nem azért, mert azt mondták neki.
"Szerintem nagyon sok feszültség van benned. És azt hiszem, hogy ez bőven sok, tekintve, hogy öt teljes órán keresztül kiszálltál a világból."
Öt... Öt óra...? Teljes öt óráig... Ki volt ütve?
"Csak ellenőrizni akartunk téged, mivel elég nagy kényszert mutattál a koraszülésre. Emlékszel mikor a kockázatokról beszélgettünk?"
Bólintott, hiszen még mindig ott volt leragadva fejben, hogy öt óráig volt kiütve.
"Pánikba estél, mikor megpróbáltuk lecserélni a ruháidat, totál izgága lettél ahhoz, hogy kitépd magadból az IV-t és bármi féle tűt, ezért inkább egy szobába helyeztünk, ahol a nővér 15 percenként ellenőrzött, de már találtam neked egy sokkal jobb helyet annál."
A nő kedvesen mosolygott, megnyugtatóan, de Louisnak egyáltalán nem sikerült lenyugodnia.
Az orvos sóhajtott.
"Csak a legjobbat akarjuk neked és a babának, Louis."
És a babának. Az ő. Babájának.
"Rendben, akkor csak folytassuk a vizsgálatot. Tudom, hogy olyan gyorsan el akarsz most menni, amennyire lehet. Csak vedd le a pulcsidat, de magadon hagyhatod a trikódat."
Louis felpillantott rá, majd megtette. A nő nem is tudott semmiről.
Le kell nyugodnia.
Megmérte a mérnyomását, homlokát ráncolva nyugtázta, hogy magas volt, de ez várható volt. Ahogy ment végig a listán mindent leellenőrzött a papírja számára.
"Bármi bántott mostanában a terhességgel kapcsolatban? Fájdalmak, kellemetlen érzések?"
Louis megrázta a fejét.
"Rendben. Furcsa álmok? Bár ez nem egy gyakori tünet."
Úgy érted eltekintve azoktól az agyzsibbasztó és érzelmileg megnyomorító rémálmoktól, amik gyakrabban voltak, mint a normálisak?
"Nem. Nincsenek furcsa álmaim."
A nő elmsolyodott.
"Rendben, akkor térjünk át az ultrahangra. Ha velem jössz..." Elhallgatott, amint meglátta, hogy Louis kréta fehérré sápadt.
Gyorsan letette a grafikonokat, hozzá sietett és lehajolt elé.
"Baleset volt..." Suttogta.
A nő csak zavartan bámulta.
"Kérlek ne... Én nem akartam..."
"Louis, nem értem. Jól érzed magad? Fájdalmaid vannak?"
Az ultrahang... Azt jelentené, hogy látná a hasát, a sebeket, amik még mindig gyógyultak.
"Nem, én... Néha, mikor alszom, én... Én... Kaparom magam... Nem szándékosan csináltam, esküszöm..."
A nő homlokán a ráncok csak mélyültek. "Mit nem csináltál?" Kérdezte, és mielőtt még Louis bármi elől meghátrálhatott volna a nő felhúzta a trikóját, felfedve ezzel a gyógyuló hegeit a hasán.
A nő nem mutatott reakciót, csupán gondosan végighúzta az ujjait a hegeken, közelebbről megvizsgálta őket.
"Álmomban történt. Baleset volt."
Végül is nem volt teljes hazugság. Néha, mikor felébred, a karjai olyan szorosan ölelik a hasát, hogy alig tud lélegezni. Mindig is megvolt az esélye, hogy bántsa magát, nem?
Az orvos és az ő szemei találkoztak, mintha a lelkében turkáltak volna, mielőtt Dr. Minnie bólintott.
"Rendben. Essünk túl az ultrahangon, aztán még beszélgetünk egy kicsit, mielőtt elengedlek."
Louis bólintott, visszahúzta a felsőjét. Követte a nőt egy másik szobába, ahol szokás szerint fel kellett feküdnie az asztalra és csak hagyni, hogy a nővér előkészítsen mindent. Elpirult egy kicsit, mikor a hasáról újra lehúzták az anyagot, szemrebbenéssel viselte el a hideg gél bőrére kerülését.
"Rendben. Essünk túl az ultrahangon, aztán még beszélgetünk egy kicsit, mielőtt elengedlek."
Louis bólintott, visszahúzta a felsőjét. Követte a nőt egy másik szobába, ahol szokás szerint fel kellett feküdnie az asztalra és csak hagyni, hogy a nővér előkészítsen mindent. Elpirult egy kicsit, mikor a hasáról újra lehúzták az anyagot, szemrebbenéssel viselte el a hideg gél bőrére kerülését.
Dr. Minnie lassan végigfuttatta az eszközt a hasán, majd egy kis kép bukkant fel a képernyőn.
"És itt a te kis drágád." Suttogta, Louis pedig csak bámulta. Olyan pici volt. Olyan tehetetlen. Pont olyan, ahogy ő érezte magát. Meg akarta fogni. Csak egy pillanatra, hogy tudja, milyen lesz a gyermekét a karjaiban tartani. Nem is vette észre, hogy megmozdította a karjait a képernyő felé, amíg az ujjai a látókörébe nem bukkantak volna. Gyorsan visszahúzta a kezeit, megpróbálta száműzni a gondolatokat a fejéből.
"Még nem lehet tudni a nemét, kell egy néhány hét..." Motyogott az orvos.
Az orvos kikapcsolta a gépet és adott Louisnak egy kis időt, hogy megtisztítsa magát, együtt mentek vissza az irodába. Visszavette a pulcsiját, hisz kissé fázott, majd leült, míg az orvosa leírt pár dolgot.
"Oké, többnyire egészséges vagy, de kissé kimerültebb, mint én azt szeretném, de azt hiszem, hogy jól van ez így egyenlőre. A kicsi is jól van... Hallottad a saját füleddel, hogy milyen erős a szívverése igaz? Milyen kis harcos... Pont mint te..."
Louis elpirult, az ölében pihenő kezeire pillantott. Kopogás szakította félbe őket, az ajtó kinyílt és egy nővér lépett be, kezében egy fotóval a magzatról. Mosolyogva adta át Louisnak, mielőtt kilépett volna, a fiú pedig anélkül vette el, hogy ránézett volna.
"Nos akkor, szeretnék hivatalosan is gratulálni és köszönteni a negyedik hónapban, a második trimeszterben. Feltételezem, hogy a tüneteid javultak, a rohamok, hányingerek, reggeli rosszullétek..."
Bólintott.
"Remek. Felírtam egy fertőtlenítő krém receptjét a sebeidre. Naponta egyszer kend be őket vele, hogy jobban gyógyuljanak. Kicsit később vettem észre, mint kellett volna, de még így is segíteni fog. Tartsd a lépést a gyógyszerekkel és pihenj minél többet. Hívj, ha bármi baj van. Fogok beszélni valakivel a legközelebbi találkozónkról. Bármi kérdés?"
Egy percre elgondolkozott, mielőtt eszébe jutott a folyosó.
"Te egy szülész és nőgyógyász vagy?" Kérdezte, a nő pedig bólintott.
"De akkor... Akkor hogyan... Te voltál az első orvos, akivel találkoztam... Honnan tudtad?"
A nő felnevetett. "Oh, nos, felismertem a tüneteidet, és már dolgoztam előtted terhes férfivel, így én akartalak elsőnek látni, mivel biztos voltam benne, hogy már pár hónapos lehetsz.
Oh. Ennyire nyilvánvaló lenne?
"Még valami?" Kérdezte, Louis pedig megrázta a fejét.
"Rendben, akkor... Hamarosan még találkozunk. A barátaid... Hol vannak a barátaid? Remélhetőleg valahol a közelben... Adj egy percet..."
A nő kiment, így Louisnak volt ideje rendbetenni a ruháit. Aztán felállt, a gyomra hangosan korgott. A francba, éhezett. Kilesett a szobából és egy automatát pillantott meg, de... Hiába kutatta át a zsebeit, nem talált pénztárcát. Valószínűleg valamelyik fiúnál volt.
Az egyik fiúnál.
Ó, a közelgő beszélgetés velük elég szopás lesz, de ideges volt és megérdemlik.
"Louis?"
Megfordult, látta, hogy az orvosa visszatért.
"Csak gyere velem. Egy privát váróteremben vannak."
Együtt mentek oda, egy percre álltak meg beszélgetni egy terhes nővel a folyosón, mielőtt folytatták az utukat a lift felé. Együtt szálltak be és a nő megnyomta a gombot. Csend volt, Louis pedig rémesen hálás volt érte. Nem volt kedve beszélgetni. Mikor az ajtók kinyitottak kiléptek, neki pedig kezdett rémleni, hogy hol voltak. A nő bekopogott és Paul nyitotta ki.
A férfi szemei felcsillantak, mikor meglátta, hogy Louis ébren van és jól néz ki.
"Van egy másik páciensem, akivel hamarosan találkoznom kell, szóval szerencsétek van, hogy épp a szünetemben kerestetek meg. Louis, ne felejts el hívni, ha bármi van."
A nő intett, majd elsétált, Paul pedig óvatosan behúzta Louist a szobába.
"Louis!" Kiáltottak fel a fiúk é fállaltak, hogy szoros ölelésbe húzzák. Mind szörnyen néztek ki, fáradtak voltak és idegesek. Louis kissé rosszul érezte magát, de feltartotta a kezeit, hogy megvédje magát tőlük.
"Nem." Mondta, figyelmen kívül hagyva a fájdalmat a szemeikben, s a zavarodottságot, főleg pedig Harryében. Nem, ne nézz Harryre, majd végül Paulhoz fordult.
"Mehetnénk? Most."
Paul mindannyiukon végignézett, mielőtt újra Louisra, sóhajtott és bólintott.
"Igen, menjünk. Most nincs tömeg, szerencsére."
Kifelé igyekeztek, Louis pedig figyelmen kívül hagyva az összes fiút mászott be a urgonba, lehunyta a szemeit. Nem érdekelték a kérdések, észrevételek, csak a hotelban akart lenni, kérem, köszönöm. Azt kívánta, hogy bárcsak lenne telefonja és fülhallgatója, de hát, nem volt.
áradt volt, de nem eléggé ahhoz, hogy elaludjon, így a gondolataiba merült, míg Paul meg nem szólalt "Itt vagyunk"
Mind kiszálltak a kocsiból, Louis mindenre összpontosított, csak a fiúkra nem, akkor is, ha mindannyian együtt sétáltak be vele az ő és Harry szobájába. Letette a nyomtatványt egyenesen a hűtőre és egyben ivott meg egy üveg vizet. Ez után letette azt a pultra és megfordult, hogy szembe nézzen a közönségével.
Minden düh, amit a kórházban érzett hirtelen kipattant belőle, megtöltötte őt, ő pedig csak hagyta.
Mérges volt.
"Szóval az elmegyógyra küldtetek." Kezdte.
"Lo---"
"Fogd be."
Louis vett egy mély levegőt, mivel körülbelül öt másodpercre volt attól, hogy elveszítse az eszét. Minden nap túl kellett élnie a gondolatait, egy kis hang az elfojtott emlékeket suttogta, szellemek érintéseit érezte magán, rémálmok, közben pedig próbáld meg nem elveszíteni az eszed. És aztán meg egy pszichiáternél ébred fel, aki megpróbálja érttékelni őt. Ez nem volt fair.
Egyáltalán nem volt az.
"Miért küldtetek oda?" Kérdezte ökölbe szorított kézzel.
"Louis... Te épp... Beszéltél a találkozón, aztán megdermedtél haver, elhallgattál és nem válaszoltál. Kimentél és leültél egy székre, aztán meg csak úgy... Elmentél. Lelkileg... Olyan volt, mint mint mikor még a földön feküdtél Harry karjaiban és mi... Terhes vagy, haver... Aggodtunk..." Mondta Zayn.
Liam is megszólalt. "Mi csak elvittünk a kórházba, ő vittek oda. Nem tudtak egy szót sem, vagy bármit kicsikarni belőled, szóval azt gondolták, hogy ez valami érzelmi vagy... mentális dolog lehet. Oda akartak küldeni és mi... Mi igent mondtunk, mert aggódtunk."
Ő nem volt őrült.
Ő.
Nem.
Volt.
Őrült.
"Louis, nem vagy őrült." Mondta Harry és Louis épp itt robbant.
"Akkor miért mondtatok igent?" Üvöltötte, dühösen trappolt, amíg Harry előtt nem volt, és a szemei láttán Harry, nem is, mindenki tett hátrébb egy lépést. "Miért hagytátok, hogy ők... Felébredtem és az az ember úgy nézett rám, mintha egy kibaszott kényszerzubbonyra lenne szükségem!"
Harry megadóan emelte fel a kezeit. "Louis, nem tudtuk, hogy mit tegyü---"
"Haza kellett volna hoznotok!"
"Az nem volt egy lehetőség. Koraszülésed lehetett volna, mert... Stressz meg mi..." Mondta Niall halkan.
Louis meg akart ütni valamit. ájdalmat akart okozni valaminek, összetörni valamit, kidobni valamit, sikoltani, kitépni a saját agyát a koponyájából, megmondani neki, hogy kussoljon és hagyja őt békén. Meg akarta ölni a férfit, aki ezt tette vele, aki ilyenné tette őt, aki kitépett belőle egy darabot, és itt hagyta egy komplett káoszként, hogy legyen magának.
"Mi csak azt akartuk---"
"Nem érdekel, mit akartatok!" Ordított Louis, meglökte Liamet.
"Louis, nyugodj le drágám---" Mondta Zayn, de Louis megpördült, hogy vele nézzen szembe tágra nyílt szemekkel.
"Ne mondd meg nekem, hogy nyugodjak le! Ne mondj semmit! Én tudom, hogy mit akarok és mikor akarom! Tudom, hogy mikor akarok beszélni egy szakmabelivel! Én döntöm el, hogy mi történik a testemmel. Ez az én döntésem. Nem érdekel, hogy mit akartok. Ez nem a ti döntésetek. Az enyém. Soha nem lesz jogotok elvenni ezt tőlem! Szóval ne merészeld! Soha!"
Már a saját testvérei gondolták, hogy kissé megbolondult.
Ő... Nem tudta kezeln a helyzetet.
Szóval elment. Megpördült és a hálószobába rohant, be akarta csapni az ajtót, de Harry hamarabb ott volt.
"Louis---"
"Menj innen."
"Louis kérlek---"
"Kifelé, Harry!"
"Louis, beszélnünk kell, kérlek..."
"Az egyetlen dolog amire szükségem van az az, hogy tűnj innen a francba!"
"Nem."
Louis lefagyott, Harryt bámulta.
"Nem érted, Louis. Te csak úgy... Megálltál. Szünetre mentél és senki nem tudott felébreszteni. Mindenki... Kiakadt... Egy ideig... Úgy kettő percig még velünk voltál, de aztán lehunytad a szemeidet és mi csak... Mi odavittünk és nagyon sajnálom, hogy a mentális osztályra küldtek téged, de... Mi nem tudtunk semmit sem tenni... Louis annyira sajnálom, nem tudtam, hogy mit tegyek..."
Louis még mindig csak bámulta.
"Én nem gondolom, hogy bolond vagy..." Suttogta Harry.
Csend volt, a kétsébbeesett légzéstől eltekintve.
"Egyikőnk sem tudta. Én azt hittem... Azt hittem, hogy fájdalmaid vannak, azt hittem, hogy megijedtél, azt hiszem, hogy csak fáradt vagy és bizonytalan, zavart mindennel kapcsolatban, de nem vagy őrült."
Harry... Harry hogy látja át a dolgokat? Hogyan?
A göndör lassan lépkedett közelebb, míg közvetlen előtte nnem állt volna. Lassan ölelte át az alacsonyabb fiút szorosan magához húzva. Louis... Louis engedte, hogy Harry illata elsodorja, az érzés, hogy a karjaiban van, a meleg érzés, mielőtt hirtelen ellökte.
Nem. Nem. A fene egye meg Harryt. A fene egye meg Harryt és az ő... Mindenét. Ő... Az ő mosolyát, az ő szívét, a vágyát, hogy segítsen, a szeretét, a mindenét... Időpocséklás. Harry nem érdemelte ezt, hogy barátok legyenek, hogy bármik egymásnak... Hiszen Harry nem tehetett mindent jobbá. Senki sem tudta megjavítani azt, ami vele történt, még ő maga sem tudta, hogy hogyan javítsa ki a hibát. Hány szivárgás, repedés és...
Harry újra megragadta és újra magához szorította.
Harry...
"Én csak azt szeretném, hogy jól légy. Könyörgöm ne nyomj el magadtól."
"Én..." Kezdte Louis, de nem tudta hogy beszéljen, mit mondjon...
Ehelyett átölelte, lehúzta magához és a ejét a nyakába temette.
"Nem vagyok jól, Harry." Suttogta.
"Tudom."
"Jól akarok lenni, de nem tudok..." Folytatta. "Én..." Lassan visszább húzódott, felnézett Harryre, a nagy zöld szemeire, a gyönyörű bőrére, a szép rózsaszín ajkaira.
"Jobban akarok lenni. Jobban akarom érezni magam... Én akarom..."
Megragadta a göndör fejét, lehúzta magához, egyenesen, hogy ajkaik érintkezzenek.
Szüsége volt érezni valamit, bármit, csak ne ezt a káoszt. Fájt.
Harry meglepődött, Louis pedig nyelvessé mélyítette a csókot, egy pillanatig minden annyira nyugodt volt.
Egy pillanatra minden sötét volt és homályos, a fájdalomtól, dühtől és szorngástól mentes. Tiszta volt. Tiszta volt és aztán...
"Imádom, ahogyan küzdesz, harcolsz, nem akarod ezt az egészet. Beindít. Plusz, fantasztikus a mély torkod."
Valaki más, a szájába nyögött, rákényszerítette a nyelvét oda, ahol ő nem akarta, hogy legyen, valami undorítónak és mocskosnak a keserű íze. Mocskos... Mocskos mocskos mocskos!
Louisnak a lélegzete is elakadt, elrántotta a fejét Harryétől ezzel a falnak csapva.
Nem. Nem nem nem... Fejezd be, nem. Nem akarom ezt. Ő nem... Szerette ezt.
"Mondd, mire van szükséged, Louis?" Suttogta Harry, a kisebb fiú pedig csak ölelte, fejezd be a remegést, fejezd be.
"Ölelj." Válaszolta.
"Oké."
"Várj rám."
"Oké."
"Aztán majd elmondok mindent... Ne utálj... Könyörgöm Harry, ne utálj engem..."
Harry aggódva mosolyodott el, lehajolt és a homlokát Louisénak döntötte.
"Már mondtam, Lou. Nem tudnálak utálni. Soha."
Hogy lehetett Harry igazi? Hogy lehetett egy valós személy, hogyan sikerült összebarátkoznia valaki olyannal, miint ő? Hogyan törődhetett vele ennyire?"
"Nagyon sajnálom. Nagyon nagyon sajnálom, hogy kiabáltam. Sajnálom, hogy---"
"Minden rendben van. Megijedtél, dühös vagy és fáradt, minden rendben van."
Louis felnevetett, de a hangja zokogásnak hangzott.
"Nem tudom, hogy mit csinálok." Motyogta, Harry pedig szorosabban ölelte.
"Én sem." Válaszolt. "Szóval találjuk ki együtt. Jó?"
Louis lehunyta a szemeit.
"Igen..."
A göndör bólintott, majd lassan elhajoltak egymástól.
"Kérlek rendelj nekem egy sajtburgert, én meg elmegyek pisilni." Motyogta és bement a fürdőbe, becsukta maga után az ajtót.
Megcsókolta Harryt.
Megint.
És olyan jó volt.
Megint.
Miért?
Megnyitotta a csapot, felhúzta a pulcsija ujjait, mielőtt forró vizet locsolt az arcára. Megtörölközött és belenézett a tükörbe.
Pont úgy nézett ki, ahogyan érezte magát.
Belenyúlt a hátsó zsebébe és elővette a papírt, amin Dr. Basak száma volt. Egy pillanatig bámulta, éppen arra készült, hogy összetépje, de megállt.
Ehelyett gondosan összehajtogatta és visszatette a zsebébe.
2015. február 15., vasárnap
2015. február 8., vasárnap
15. rész
Nos ezt nem terveztem, de íme, Szasza kérésére meghoztam a 3. részt ma. Remélem örültök neki, jó szórakozást kívánok meg mi, még ha nem is a legjobb rész
Raven Agrippa
Harry a tetőn lévő korláton támaszkodott, bámulta az apró autókat, az embereket, akik végezték a dolgukat. Egy ideje már szemerkélt az eső, így egyre jobban nyirkosnak érezte testét.
Eleanor nem túl régen küldte azt az üzenetet, ő pedig azóta is itt várta. A gondolatai Louisra sodródtak, vajon rendben van Zaynel? Bízott Zaynben? Természetesen, de attól függetlenül nem tudott nem aggódni érte.
Harry sóhajtott, reszketett. Remélhetően mire végeznek a 'beszélgetésel' meghozzák majd a ruháikat. És Louisnak szüksége volt a gyógyszereire is. Az eső egyre jobban esni kezdett, így Harry lehajtotta a fejét, lehunyta a szemeit és csak érzett. A város hangjai annyira távol voltak ilyen magasan, az eső zuhogó hangja elhanyagolhatatlan volt.
Fázott.
A nagy vas ajtó, amely a tetőre vezetett csikorogva nyílt ki, finom léptek zaja hallatszott, mielőtt az újra becsukódott. Egyikőjük sem mozdult. Harry csak állt ott, mozdulatlanul, még mindig csak az érzéseire koncentrált, mielőtt kihúzta magát abból, ahova éppen 'elment' és megfordult.
Eleanor az ajtó előtt állt, egy esernyővel a kezében, amely megvédte a legtöbb víztől. A haja meg volt csinálva, de rémesen. Egy krém színű pulóver volt rajta, fekete cicanadrág és eső-csizmák. Hibátlan, mint mindig.
Mindig olyan gyönyörű volt. Harry félretette a féltékenységét, arra összpontosított, ami történt. Harry előrébb lépett, de még mindig rengeteg helyet hagyott közöttük. Némán meredtek egymásra. Eleanor figyelte, ahogyan Harry elsimította ázott haját a homlokáról, mielőtt mindkét kezét a zsebébe dugta. Még mindig nem mondott semmit. Ehelyett Eleanor tett néhány lépést előre, így csak pár lépésre állt a göndörtől, így nézett felfelé rá. Harry lenézett. Az arcuk üres volt.
Aztán a csend megtört.
"Miért érzem úgy, hogy versenyeznem kell a barátomért, ha mellette vagy, Harry?" Kérdezte a lány halkan.
Harry a homlokát ráncolta. "Louis nem egy díj, amit meg lehet nyeni."
Eleanor felnevetett, hangja durva volt. "Ez hazugság és ezt te is tudod. Igen, megértettem, amit mondtál. Ő egy ember, nem egy tárgy, bla bla bla. De ő egy díj. Senki sincs a világon, aki hasonló lenne Louishoz. Soha nem találnál valakit, aki olyan, mint ő. Ő... Olyan tökéletes. Csodás. Nem tudsz tőle lélegezni sem."
Harry az ajkába harapott, a lány pedig elmosolyodott.
"Természetesen már észrevetted, és még többet is, igaz? Sokat gondolsz rá, igaz? Kisétál a szobából, de olyan, mintha még mindig ott lenne. Akkor is érzed, ha már elment."
"Mire akarsz kilyukadni, Eleanor?" Kérdezte Harry dühösen.
"Mondd meg nekem, Harry Styles. Mondd meg nekem, hogy miért nem mehetek sehová Louisval anélkül, hogy lássam a rosszalló tekintetedet, vagy a hozzáállásodat, a rosszkedvedet és miért gondolod, hogy úgy érintheted meg, ahogyan én nem és miért akarsz ennyire emlékeztetni, hogy egy ágyban alszol vele, mikor én elmegyek?"
A hangja dühhel volt tele, szinte trappolt előtte mielőtt folytatta.
"Te. Mondd. El. Nekem. Most."
Harry félrenézett. Bűnös volt. Eleanor még mindig Louis barátnője volt és minden amit mondott... Igaz volt. Joga volt dühösnek lenni.
"Sajnálom."
Eleanor nagyokat pislogott. "Mi?" Kérdezett vissza
"Sajnálom." Ismételte meg.
A lány felhorkant. "Jó, oké."
A göndör felsóhajtott. "Tényleg. Mert igazad van. Tudom, hogy nem viselkedtem veled valami jól az utóbbi pár hónapban."
"Ez érdekes. Jó kisfiú Harry Styles beismeri a vádjait." Gúnyolódott, mire Harry összeráncolta a homlokát, csoszogott egy helyben a lábaival. "Legalább tudod, hogy tévedtél. Hogy szarul érezzem magam a barátom mellett, mert ő az enyém és nem a tied."
Harry lenézett rá.
"És épp ez az, amiért nem hiszek a bocsánatkérésedben, mert nem fogod feladni, vagy mégis?" Folytatta, Harry pedig a lábaira, nézett, az ázott bőr csizmáját nézte.
"Tudom, hogy vannak érzéseid a pasim iránt, de tényleg egy seggfej lépés, hogy ezt a tudtára is add, mikor valaki mással van."
"Nos, neki is vannak érzései felém." Köpte a szavakat Harry, mielőtt meg tudta volna állítani.
Mindkettejük szeme elkerekedett.
"Tessék?" Kérdezett vissza Eleanor, Harry pedig gyorsan megrázta a fejét, próbált gondolkodni, hogy mit mondjon, de Eleanor nyomult.
"Mit értesz az alatt... Mit... Mit csináltatok?"
Harry kihúzta a kezeit a zsebeiből, újra reszketett. "Mi... Uhm... Többek közt csókolóztunk, meg... Más dolgokat is..."
Eleanor csak bámult rá. "Mikor?" Zihálta.
"Ma. Csak ma...Ez...Volt az első..." Motyogta
Eleanor halkan és nyugodtan lecsukta az esernyőjét, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy most ő is gyorsan meg fog ázni, gyorsan összecsomagolta az esernyőt és hadonászni kezdett, mint egy denevér. Elsőnek is Harry fejére ütött vele, majd az oladlára. Harry hátra esett az ütéstől, váratlan volt, és sokkal erősebb, mint gondolta.
Mielőtt még talpra tudott volna állni újra a fejére csapott vele, majd a gyomrába, mivel öklendezést váltott ki belőle.
"Te seggfej!" Kiabált, mivel igen, seggfej volt, mivel Louis rémes állapotban volt, Louis nem volt rendben, Louis még mindig összerezzent, mikor valaki megölelte, Louisnak még mindig rémálmai voltak... Louis....
"Jól van?! Oh, Istenem! Egyáltalán megkérdezted? Vagy csak hirtelen megcsókoltad?!?"
Beletelt néhány pillanatba, hogy Harry vissza tudja szerezni a rendes levegővételét, tágra nyílt szemekkel nézett a lányra, több mint óvatosan, ahogy még mindig szorongatta az esernyőt, egyértelműen készen egy újabb ütésre.
"Ő... Természetesen megkérdeztem! Miért ne kérdeztem volna meg?! És minden ami történt... Ő is akarta! Még vissza is csókolt!"
A lány nem törődött az éles fájdalommal a mellkasában, amit érzett... Azzal, hogy Louis mindezt megtette Harryvel, mivel ez most nem róla szólt. Ez Louisról.
"Ezért ütöttél meg? Mert---"
"Kussolj, Harry, mivel ez nem rólam szól, és nem is rólad! Ez Louis, rendben?!! Kiborult, vagy csak higgadtan ül a szobájában, vagy csak azon gondolkozik éppen hol lehetsz?! Tudnom kell."
Harry csak bámult rá, kissé összegörnyedt.
Eleanor az ajkába harapott. "Harry?"
"Ő... Miután megálltunk, ő... Egy percre minden nyugodt volt... Aztán a következő pillanatban pánikba esett, ellökött magától és elrohant. Én... Elcseréltem a szobámat Zaynel és ő van vele."
Eleanor átkozódott.
"Nem volt jogod!" Köpte, Harry pedig a lábait bámulta újra. Szégyellte.
"Én...Én ismerem Louist régóta, és tudom, hogy jobban kellett volna tudnom, de---"
"Itt nincs de, tudnod kellett volna! Mivel egy: Mivel ha annyira ismered, akkor tudhatod, hogy mennyire össze van törve és kurvára távol kellett volna maradnod tőle és kettő: Ő mással van! Nem csókolsz meg embereket, akiknek párkapcsolata van!"
"Sajnálo---"
"Önző vagy! Azt hiszed, hogy mivel van ez a kis hülye szerelmi---"
"ÉN SZERETEM ŐT!" Ordította Harry olyan hangosan, hogy mindketten megugrottak, Eleanor tett egy rémült lépést hátra és elejtette az esernyőjét.
"Szeretem őt, oké? Nagyon szeretem őt. Ő minden, amire gondolni tudok, egész nap, soha nem áll meg. Louis jól van, jól néz ki, éhes, nem evett, betegnek néz ki, fájdalmai vannak? Egész nap rá gondolok mert szeretem őt. Én nem tudom... Szeretem őt, mióta találkoztunk abban a koszos kis mosdóban és volt annyi szerencsém, hogy ugyanabba a bandába kerültünk, mivel nem tudtam nem gondolni arra a gyönyörű fiúra a szép kék szemekkel és itt volt ő, pont mellettem és... Minden egyre nehezebb és nehezebb lett, így érezni. Mintha a világom körülötte forogna, mintha ő lenne az én rohadt napom és... Bungalóban voltunk és mindig együtt voltunk a koncerteken, állandóan nevetgéltünk, megérintettük egymást, hülyék voltunk és én minden egyes kis pillanatát beszívtam annak, hiszen annyira boldog voltam... Aztán mikor leszavaztak minket és végre hátul voltunk és én teljesen összetörtem magához ölelt és azt suttogta, hogy minden rendben lesz, én pedig elhittem neki... és minden rendben lett. Aláírtuk a szerződést és minden rendben volt, aztán találkoztunk veled. Rólad beszélt nekem, az a pillantás a szemeiben, felismertem, mivel én is így nézhetek ki, mikor rá gondolok, láttam magamat a tükörben, és az az arckifejezés, a csillogás a szemeiben... Ahogy az arca vörösre váltott, teljesen ugyanaz volt és a szívem összetört."
Eleanor csendben hallgatta, két kezével átölelte a saját testét.
"Annyira fájt látnom őt veled és még mindig fáj, mivel az érzéseim csak nőnek és én... Én nagyon sajnálom, mivel tudom, hogy nem kellene így éreznem, de nem tudok rajta segíteni. És... most Louis megváltozott, ő terhes és mérges magára miatta... És azt hiszem, hogy utálja a babát és én... Hogy segítenél egy terhes baráton, aki utálja magát és a babáját? Még mindig mosolyog és mindig nevet, de annyira erőltetettnek látszik... és nem tudom... Megcsókoltam és tudtam, hogy valami rossz volt benne, de még mindig csókoltam, mivel igazad volt, önző vagyok... Nagyon sokáig gondolkoztam, hogy milyen lenne... Talán csak egyszer. Ha csak el tudnám neki mondani, hogy mit érzek és én... Most talán csak jobban fáj neki és nem tudom, hogy mit tegyek, hogy segítsek rajta, annyira nem néz ki jól, sír és sikoltozik este, remeg, retteg mindentől és mindenkitől, és nem tudom mit tegyek és én nem bírom ezt! Annyira fáj neki és annyira hülye vagyok és annyira sajnálom... Annyira sajnálom..."
Eleanor csak nézte, ahogyan Harry éppen előtte omlott össze, egyre és egyre hisztérikuabb lett, ahogyan beszélt, most pedig már zokogott. A fejéhez nyúlt, a haját kezdte rángatni és ez volt az, mikor a lány rájött, hogy ez nem jó, túl gyorsan lélegzett. Hirtelen lépkedett hozzá, térdelt le elé és húzta el a kezeit gyengéden.
"Harry, Harry, hé... Harry állj le, lélegezz...!"
A lány aggódva nézte, ahogyan csuklott és sírt, közben hevesen zihálva. Oké. Oké ez nem jó... Ennek nem így kellett volna történnie. Lassan felrángatta a földrl, hogy kövesse, mikor a lány a falhoz sétált, amibe az ajtó is csatlakozott és leült. Harry végül is ugyanúgy lecsúszott mellé, így ültek egymás mellett.
A szél kissé furva volt, az időjárás rémesen szar, de semmit nem mondott róla, miközben hallgatta, ahogyan Harry kissé csuklik lélegzés közben, próbálta lenyugtatni magát.
"Ne kérj bocsánatot, mert nem tudtad... Ő... Louis furcsa dolgokon megy keresztül és csak próbálja feldolgozni..."
"Semmit nem mond el nekem. Hogy segíthetnék rajta, ha nem tudom?" Kérdezte, hangja elcsuklott.
Eleanor felsóhajtott, mivel ő... Ő tudta, hogy mi történt és annyira tanácstalan volt.
"Te tudod, nem? Te és Danielle." Kérdezte Harry.
"Igen."
Harry megtörölte az orrát, túl fáradt volt és fázott, hogy gondolkozzon ahhoz, hogy zsebkendőt vegyen elő, így csak a kezével.
"Türelem." Mondta Eleanor.
"Huh?"
"Azt kérdezted, hogyan tudnál segíteni... Türelem... Szeresd őt. Legyél ott neki. Éreztesd vele, hogy biztonságban van. Szüksége lesz rád most."
Harry zavartan nézett rá.
"Szakítani fogok vele."
A fiú elsápadt. "Nem, Eleanor, nem teheted. Szüksége van rád. Nem tudom, hogy miért viselkedik így, de ha nem lennél itt... Fájna neki, maradnod kell. Felejtsd el amit mondtam, ha Louis jobban lesz melletted, akkor én rendben leszek vele, szóval ne, ne szakítsz vele---"
"Harry."
Harry elhallgatott, pánikolva nézte a lányt.
"Harry... Láttam, ahogyan néz téged. Ha csak együtt voltunk a te neved suttogta, mikor aludt. Ő... Mindig rólad beszél. Ő... Harry, ő beléd szerelmes."
"Mi?" Kérdezett vissza.
"Csak nem tudja. Ő nagyon szeret téged, de ötlete sincs róla, hogy szeret. És arról sem, hogy te szereted őt. Danielle és ő gyakran beszélgetnek és Dani elmond nekem pár dolgot. Azon gondolkozik, hogy miért gondol rád ilyen sokat, és miért érzi magát biztonságban melletted. Minden puzzle darabka előtte van, csak nem tudja őket összerakni."
Harry nem is tudta mit mondjon.
"Én is önző voltam. Észrevettem ezeket, de nem akartam figyelembe venni, mivel én is szeretem őt. De sosem leszek az, aki neki kell. Úgy értem.. Ez nagyon fáj, de neki rád van szüksége."
"Rád is szüksége va---"
"Nem fogom elhagyni. Még mindig a barátja leszek, mivel mindezen kívül... Rossz helyre került érzések és tudattalan hazugságok, de nagyon jó barátok voltunk. Itt hagytam őt egy időre. Hülyeség volt tőlem. Aggódott miattam és tudom, hogy szeret engem, de nem úgy, ahogyan téged, Harry."
Mindketten csendben voltak egy időre.
"Nem veszi észre, amit érez, egyáltalán nem fogja érteni a szakítást sem. Mindenre azt hiszi, hogy az ő hibája mostanában. Ez... Azon fog gondolkozni, hogy mit csinált rosszul."
"Stabilitásra van szüksége. Az, hogy velem van, miközben beléd szerelmes csak több stresszt ad neki, hisz tanácstalan. Megígérem, hogy ha szüksége van rám én megpróbálok mindig itt lenni neki. De a kapcsolatunk most erőltetett és ez egyikőnknek sem egészséges. És mindketten tudjuk, hogy az ő egészsége most a legfontosabb. Fontosabb mindennél."
"De---"
"Harry, te nagyon jó ember vagy. És én megadom neked az esélyt, amire szükséged van."
"De ez nem számít. Én nem akarok ilyen lenni. Nem akarok fájdalmat okozni mindenkinek." Motyogott.
"Ez naívság drágám, és jól tudod ezt."
"Te is jó ember vagy. És tudom, hogy ez jobban fáj neked, mint amennyit kimutatsz."
Eleanor vállat vont. "Mindketten azt akarjuk, hogy boldog legyen. úgy érzem, hogy nekem fel kell ezt adni, hogy ő elérhesse a boldogságot."
"Akkor együtt dolgozunk?" Kérdezte Harry bizonytalanul.
"Ez tervként hangzik." Mosolyodott el a lány.
"Ez... Ez jó... Azt hiszem... Lehetnénk barátok."
A lány bólintott. Az eső még mindig esett, de nem akartak felkelni.
"Mikor elsőnek találkoztam veled azt reméltem, hogy csúnya vagy, szóval rá tudom venni Lout, hogy lemondjon rólad."
Eleanor egy felhorkant nevetést hallatott.
"Aztán ránéztem az arcodra és rájöttem, hogy nincs erre esélyem." Folytatta Harry.
Eleanor még jobban nevetni kezdett. "Mikor Louis bemutatott minket egymásnak már megvolt ez az érzésem. Néztem, ahogyan viselkedett veled, aztán realizáltam, hogy nagy munka vár rám. Most, ha belegondolok akkor talán azt kell mondjam, hogy ő is szerelmes volt beléd is, korábban. Nem tudom, hogy miért nem láttam annyit, mint amennyit most. Aztán az esélyekre gondolva... Az enyémek is egész szerények voltak. Úgy értem... Te vagy Harry Styles."
Harry elpirult, majd a hangulat komolyra váltott.
"Louisval valami rémes történt igaz?"
Eleanor lefagyott, nem is tudta, hogy mit mondjon.
"Tudod mit... Nem érdekes. Én... Louis bízik bennem. Ha még nem mondta el nekem, akkor van oka rá. Várni fogok, amíg megteszi."
A lány megkönnyebbülten sóhajtott. "Menjünk be az esőről. Nem tudunk segíteni sokat Louisn, ha megfázunk."
Harry bólintott és felkelt, a kezét nyújtotta. Eleanor megfgta és felhúzta magát, Harry pedig felvette az esernyőt, majd átnyújtotta neki és belépkedtek az ajtón, de amint becsukta volna az ajtót Eleanor megragadta a karját, megforgatta és átölelte.
Harry megállt egy pillanatra, mielőtt visszaölelt volna.
"Minden rendben lesz." Motyogta a lány és a göndör bólintott.
"Sajnálom, hogy fasz voltam." Suttogta.
"Sajnálom, hogy faszkalap voltam." Tette hozzá Eleanor is.
Még egy pillanatig ölelték egymást, mielőtt elváltak egy kis mosollyal. Harry végül becsukta az ajtót és lementek a lépcsőn, az emeletre, ahol Preston, egy másik biztonságis Eleanort várta a táskájával. Megforgatta a szemeit, ahogyan rájuk nézett. Csurom vizesek voltak és dideregtek.
"Meg sem kérdezem." Motyogta átadva a lány táskáját. Harry integetett neki egy kissé, mielőtt Zayn szobájába indult. Betette a kártyát, kinyitotta az ajtót és mindketten bementek. Körbenéztek és egyedül voltak. De bőröndöket láttak. A cuccaik végre itt voltak. Az övé biztos a másik szobában van... Ahol Louis is.
"Szerinetm a többiek az én szobámban vannak Louisval és Zaynel. A zuhanyzó a hálóból nyílik, ha szeretnéd használni. Megyek és szerzek pár cuccot, és megkérdezem, hogy Louis tud-e neked adni párat."
Eleanor bólintott, a fogai vacogtak, ahogy a háló felé indult. Harry felsóhajtott, vett egy mély levegőt és összekaparta a bátorságát, hogy a saját szobájukba induljon. Behunyta a szemeit, állt ott egy pillanatig, mielőtt bekopogott az ajtón, amit Niall nyitott ki.
"Haz, haver, miért vagy kurvára vizes?"
Niall beengedte, Harry pedig elpirult, ahogy a többiek végignéztek rajta. Mindannyian a TV-t nézték, Liam pedig levette a hangerőt.
"Jól vagy, Harry?" Kérdezte.
"Em, igen, csak pár ruháért jöttem. És..." Végre Louisra pillantott, aki egy takaróba csomagolva feküdt Zayn vállán. "Eleanor itt van és... Szüksége lenne pár száraz ruhára..."
Louis azonnal felült, zavartan ráncolta a homlokát.
"Hol voltatok, srácok?" kérdezte Zayn
"A tetőn. Beszélgetünk."
Niall az erkély ajtóhoz sétált, kilesett a függönyökön. "Szakad az eső."
"Tudom." Mondta Harry kínosan nevetve, hisz még mindig csöpögött róla a víz és szipogott. "Hol a táskám?" Kérdezte.
"A szobánkban."
Harry újra Louisra nézett, aki egy kis mosolyt küldött felé. Harry viszonozta, mielőtt megcélozta a szobát. Louis követte még mindig a takaróba bugyolálva, húzta maga után.
"Mit csináltatok?" Kérdezte halkan.
"Én és Eleanor?"
"Igen."
"Csak...Beszélgettünk." Válaszolt a göndör.
"Beszélgettetek... A tetőn... Szakadó esőbn..." Rakta össze Louis és Harry bólintott.
"Uhm... Rendben...?"
A göndör csak bámult rá, mielőtt a fürdőbe indult.
"Harry..."
Megállt.
"Te... Haragszol rám...?"
"Nem. Te... Beszélj Eleanorral. És szüksége van száraz ruhákra. Itt a szoba kulcsa."
Louis elvette, mielőtt lenézett. "Oké..." Suttogta.
"Itt leszek, mikor visszaérsz." Mondta Harry mosolyogva.
"Oké." Mondta újra az idősebb már egy kissé több élettel a hangjában.
Harry becsukta a fürdőszoba ajtaját, Louis pedig átnézte a bőröndjeit egy kapucnis pulcsiért, boxerért és melegítőért. Zaynre nézve bólintott, mielőtt átvágott a folyosón és kinyitotta az ajtót. Halkan csukta be és sétált a hálóba. A zuhany épp ment, ő pedig bekopogott.
"El?"
"Igen?"
"Hoztam neked ruhákat."
"Az ajtó nyitva van."
Louis lassan nyitotta ki, lassan pislogott a gőz miatt. Letette a ruhákat a WC-re, mielőtt kiment és becsukta az ajtót. Aztán felmászott az ágyra, maga köré csavarta a takarót és várt. A kezét az inge alá tette, követte a kis düh-csikarásokat, amiket korábban ejtett a hasán zuhanyzás közben.
Ez nem jó.
A zuhanyt kikapcsolták, és Louis hallgatta, ahogy Eleanor ide-oda mozgott a fürdőben, mielőtt kinyílt az ajtó. A ruhái nagyok voltak rá. Aranyos volt végül is. A fiúra mosolygott, az ágyra huppant egy törölközővel a haján.
"Szóval." Kezdte.
"Szóval." Ismételte meg Louis. "Te és Harry beszélgettetek a tetőn, huh?"
Eleanor bólintott. "Igen... Volt egy pár dolog, amit rendeznünk kellett.
"Te---"
"Nem Louis. Sosem mondanám el neki az engedélyed nélkül."
Megkönnyebbülten sóhajtott és bólintott. "Oké, szóval... Miről beszélgettetek?"
"Ő... Ígérd meg Louis, hogy nem leszel mérges rá."
Louis összehúzta a szemöldökét. "Mi?" Kérdezte
"Mi... Rólad beszélgettünk. És róla."
Louis furcsán nézett rá. "Rólam meg róla vagy rólam ÉS róla együtt?"
"Talán mindkettő?"
"M---"
"Elmondta nekem ezt a mai dolgot és majdnem kiütöttem az esernyőmmel---"
"El! V..."
"Egy része harag volt rád és rá, mivel megtettétek, de egy része a saját biztonságod miatti aggodalom volt. Tudom, hogy... Félsz a kapcsolatoktól és intim helyzetektől."
Louis kinyitotta a száját, de be is csukta. Igaza volt. Egyszerű érintésektől remegett, ez pedig... Más volt.
"Minden... Rendben volt veled?"
Louis játszott egy kicsit a takaróval, addig húzogatta, amíg el nem szakította.
"Én... Kiakadtam utána."
Úgy döntött, hogy nem beszél neki a hegekről a hasán. Az... Igen, jobb ha magának megtartja.
"Oké. És te akartad. Nem féltél tőle vagy ilyesmi, csak engedted, hogy megcsókoljon, mert nem akartad megbántani őt vagy ilyesmi, igaz?" Kérdezte.
"Én...Én uhm...Én igen...Én akartam..." Válaszolta szégyenkezve.
"Oké."
Louis felnézett. "Oké?"
"Igen, Louis. Oké. Louis, Louis drágám. Asszem, hogy nekünk..."
"Kérlek ne!" Szakította félbe Louis összeszorítva a szemeit.
Eleanor megragadta a kezeit és finoman rájuk szorított. "Kérlek nézz rám Louis. Louis, könyörgöm."
Lassan kinyitotta a szemeit és belenézett a vizenyős barnákba.
"Te nem szeretsz engem, Louis."
"De igen! El, hogy mondhatsz ilyet? Én tudom... Tudom, hogy nem voltam mostanában veled és nem is nagyon csókoltalak meg és nem feküdtünk le és sajnálom---"
"Louis állj le. Semmi intim nem jelent problémát. Egy kurva lennék, ha amiatt haragudnék rád. Nagyon sok dolgon mész keresztül. Persze, bármikor tudunk találkozni, de itt nem erről van szó."
"De én szeretlek!" Zihált Louis.
"Nem úgy, ahogy Harryt szereted."
Mi?
Mi??
"Mi?" Kérdezte teljesen döbbenten.
A lány rámosolygott. "Még nem látod, de fogod. Bízz bennem."
"El, én nem értem! Ez az én hibám, nem? Elbasztam, megcsaltalak, sajnálom. Nem fogom még egyszer megtenni, ígérem, csak ne hagyj itt. Kérlek ne hagyj el, El." Könyögött, Eleanor pedig elengedte a kezeit és szorosan magához ölelte ringatva.
"Nem hagylak el, megígérem. Nem foglak elhagyni, Louis. Mindig a legjobb barátom fogsz maradni. Szeretlek, te hülye, szóval ne gondold, hogy elmegyek és soha többé nem fogsz látni. Tudom, hogy én is elbasztam pár hete, mikor kiakadtam és elrohantam. Megijedtem és még mindig meg vagyok ijedve. De nekem szükségem van rád és neked rám, és együtt is fogunk maradni. Nem hagylak itt."
Kihámozta a kezeit a takaró alól, így át tudta ölelni a lányt és megmarkolta a hátán a felsőjét. "Akkor miért nem akarsz velem lenni?" Kérdezte, egyre jobban összetörve.
"Én szeretnék. De te nem így szeretnél engem."
"De igen."
"Nem, Louis. Bízz bennem, jó?"
"De... El..."
"Minden rendben lesz. Minden rendbe fog jönni, nem sokára rá fogsz jönni... Vagy talán el fog tartani egy ideig, de rá fogsz jönni, hogy miért teszem ezt. Még mindig szeretlek, nagyon, de muszáj."
"Én is szeretlek." Suttogta még mindig zavarodottan és fájdalmasan.
Eleanor végig ölelte, ringatta a karjaiban.
"Most mennem kell."
Louis szemei pánikolva kerekedtek el. "Drágám, hazamegyek és szerzek magamnak ruhákat meg ilyesmi. Emlékezz, még mindig egy csapat vagyunk, nem örökre megyek haza."
Louis lassan bólintott, a lány pedig sóhajtott, végigfuttatta a kezét a fiú haján.
"Tudom, hogy most nagyon fáj és össze vagy zavarodva, de majd rá fogsz jönni, Lou. Csak be kell fejeznünk most ezt a fejezetet és egy újat kezdeni."
Louis semmit sem mondott, oldalra nézett. Eleanor adott neki egy gyors puszit az arcára, mielőtt felállt. Levette a törölközőt a fejéről, megrázta a haját és egy laza lófarokba kötötte. Betette a nedves ruháit egy zacskóba és felvette a csizmáit, megragadva a táskáját és az esernyőjét.
"Harrynek megvan a számom. Hívj bármikor és eljövök, ha szükséged van rám."
Louis csak bámult rá, mielőtt némán bólintott.
"Szeretlek." Mondta, mielőtt kiment.
"Én is szeretlek." Suttogta, ahogy nézte elmeni.
Egyedül a szobában, összegömbölyödve az ágyon meredt a semmibe. Annak a kis növekvő dolognak suttogott ott benne.
"Mindent elveszel tőlem..."
.
.
.
Eleanor bekopogott az ajtón, melyet Zayn nyitott ki. A homlokát ráncolta az arckifejezésétől.
"Jól vagy?" Kérdezte.
"Harry itt van?"
Zayn egy pillanatig nézte a lányt, mielőtt bekiabált. "Haz!!"
Egy perccel később Hary jelent meg az ajtóban, meglátta az arcát és azonnal elkérte Niall kártyáját. Harry gyorsan dugta be a helyére és berángatta Eleanort Niall és Liam lakosztályába, mielőtt sírva fakadt volna.
Harry egy pillanatig csak nézte, mielőtt megfogta a kezét.
"Nagyon sajnálom." Mormolta halkan.
Eleanor megrázta a fejét, zihálva zokogott. "Így kellett történnie."
"Tudom, hogy szereted őt."
A lány bólintott, az egyik remegő kezével megtörölte az arcát, mielőtt szembefordult vele.
"Nem fogod őt bántani, igaz?"
"Soha nem tudnám."
Eleanor zokogva nevetett. "Nem, Harry. Ezt nagyon egyszerű mondani. Én is ezt gondoltam, aztán elrohantam tőle néhány napja és összetörtem a szívét."
Harry épp kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de nem tette.
"Akkor megpróbálok minden tőlem telhetőt."
A lány vörös, nedves szemekkel bámult rá. "Az a legjobb lenne." Válaszolt, mielőtt folytatta. "Tartsd meg a kezeidben, ami maradt belőle, Harry Styles. Ha összetöröd... Esküszöm az istenre, hogy megöllek."
Harry a szemeibe nézett, hiába volt ennyire megtört és fájdalmas, akkor is komolyságot tükrözött.
"Megengedem." Mondta őszintén.
A lány felsóhajtott és elhúzta a kezeit a göndör tartásából.
"Menj oda hozzá. Egyedül van és mindketten tudjuk, hogy nincs jól."
A göndörke bólintott.
"Szia, Harry." Mondta halkan és kisétált.
Sikerült megtartania, amíg be nem szállt a liftbe. A pillanatban, ahogy az ajtók becsukódtak szinte hisztérikusan zokogott, míg leért a földszintre. Megtörölte az arcát és vett néhány lélegzetet, mielőtt kisétált a liftből és várta, hogy megtörténjen, aminek meg kell.
Tudta, hogy helyesen cselekszik.
Még akkor is, ha ez nagyon fáj.
.
.
.
Harry lassan lépkedett a lakosztályban, Louis az oldalán feküdt, lassan lélegzett.
"Lou?" Kérdezte halkan.
"Szakított velem." Jelentette ki, hangja üresen csengett.
Harry nagyot nyelt, az ágyra mászott és Louis mellé feküdt, aki egyenesen maga elé bámult.
"Mit csináltam rosszul?" Kérdezte.
"Semmit sem. Semmit nem csináltál rosszul, Louis."
Louis nem mondott semmit, csak hozzá bújt.
"Sírsz?" Kérdezte Harry gyengéden.
"Nem, azt hiszem, hogy már elfogytak a könnyeim." Válaszolta.
"Lou..."
"Arról beszéltetek, hogy mi történt ma..." Mondta témát váltva.
"Igen..."
"Tudtad, hogy szakítani fog vdelem."
Harry úgy döntött hogy őszinte lesz. Louis megérdemelte.
"Igen."
"És nem volt mérges rám."
"Nem, Louis. Ő aggódott miattad. Kibelezett az esernyőjével."
Louis nem tudta visszatartani, de felhorkant. Csendben feküdtek, hallgatták, ahogy az eső kopog az ablakon.
"Egyébként, ami történt köztünk..." Kezdte Harry, Louis pedig sóhajtott.
"Harry... Nem hagyhatnánk ezt egy kicsit...? Csak egy rövid időre."
Harry csendben maradt.
"Ez... Olyan sok dolgot érzek és annyi minden új és nem tudom, hogy hogyan kezeljem... És gondolkoznom kell... Én..."
Harry bólintott. "Nem, igazad van. Bocsánat."
Louis az ajkára harapott. Folyamatosan fájdalmat okoz az embereknek, akiket szeret. Újra és újra és újra és újra.
"De... Átölelhetlek?" Kérdezte Harry, mire az idősebb felemelte a fejét, hogy a tompa fényben a szemeibe nézhessen.
Még mindig... Hozzá akart érni? Ezek után is? Hogy ilyen idióta?
"Te... Nem zavarna téged?" Kérdezte Louis, hangja rendkívül sebezhető és fájdalmas volt.
"Miért zavarna?"
Louis csak bámult rá egy percre, bosszúságot keresett vagy haragot, ilyesmit, de semmit sem látott, minden amit ki tudott venni az... A szerelem volt. Lassan még közelebb kúszott, így Harry a karjai közé tudta vonni. Harry felült, így Louis kényelmesebben tudott pihenni, a kisebb a fejét a másik mellkasára hajtotta, lehunyta szemeit és csak... Relaxált.
"Tegyél mindent akkor, amikor te akarod, Lou. Ne siettesd."
"Oké..."
"Megvagy." Motyogta Harry Louis hajába.
Louis ökölbe szorította a kezét Harry régi ingét markolászva, erősen beszívta az illatát.
"Hiszek benned." Válaszolta.
14. rész
Összebújtak a takaró alatt, Louis olyan kicsi helyre összehúzta magát, amennyire csak lehetett, Zayn pedig beletúrt a hajába, halkan dúdolt az orra alatt.
"Annyira gyönyörű a hangod, Zayn..." Motyogta halkan.
A fekete hajú vállat vont. "Neked is."
"Oké..." Válaszolt, Zayn pedig sóhajtott. Tudta, hogy nem győzte meg Louist, hogy többre értékelje magát, ez pedig fájt.
"El akarod mondani, mi történt?"
Louis még jobban összegömbölyödött.
"Nem... Nem tudom..."
Zayn újra sóhajtott. "Tudom, hogy milyen szagú a szex, Louis."
Louis idegesen az ajkába harapott, nem számított arra, hogy Zayn már ilyen sokat tud. Rohadj meg, Zayn.
"Mi... Nem feküdtünk le. Csak elszaladt... Velünk a ló..."
Zayn bólintott.
"Megcsaltam Elt..." Folytatta Louis.
A fekete hajú lepillantott rá. "Lou...Te...El nem terhes... Nem akarok seggfejként hangzani, de... Ez nem az első alkalom, igaz?"
Louis megdermedt, idegesen tördelte az ujjait.
"Um... Igen... Gondolom..."
"Gondolod?"
Louis vett egy mély levegőt. Nem... Nem mondhatja el...
"Zayn, nem akartam, hogy megtörténjen."
"Az apjával? Nos, igen, ha szereted Elt, gondoltam, hogy lefeküdni egy pasival nem volt a terveid közt."
Louis egy ideig csendben maradt. Ő...Ő...
Nem. Nem mondhatja el. Nem teheti meg.
"Igen... Igazad van." Motyogott Louis, meg akarta törni a hülye csendet.
"Mikor jöttél össze Ha---"
"Nincs én és Harry. Úgy értem... Nem úgy. Nem vagyunk együtt." Vágott közbe megrázva a fejét.
Zayn értetlenül nézett rá. "De Louis-"
"Nem, Zayn. Nem döntöttük el, hogy azt... csináljuk. Csak... megtörtént. És nagyon hülyeség volt és elrontottam mindent. Mindig mindent elrontok. És Harry is része annak a nagyon kevés jó dolognak az életben amim van... És én nem tudom... Nem tudom megtenni megint azt..."
Zayn egy ideig csendben maradt, lehunyta a szemeit, hogy gondolkozzon. Louis is kihasználta a csendes pillanatot, szíve hangosan dobogott. Mit fog mondani?
"Szóval... A te szavaiddal... Egy... hülye hiba volt, igaz?" Kérdezte Zayn, Louis pedig hümmögött válaszul. "De jó érzés volt, nem igaz?"
Az idősebb ficergett, hogy fel tudjon nézni Zaynre hatalmas szemekkel.
"Igen..." Válaszolt, a hangja döbbent és zavarodott volt egyszerre.
Igen.
Jó volt.
Egy kicsit... Túl jó,
Mindketten csendben feküdtek ott, rendezték a gondolataikat, mikor Zayn telefonja rezgett. Megnézte az üzenetet.
--Könyörgöm, győződj meg róla, hogy eszik valamit.-Harry
Zayn gyorsan írt egy választ, mielőtt felült.
"Miért nem rendelünk valamit enni?"
Louis bólogatott. Jó ötlet volt. Rohadtul éhezett.
"De nincsenek itt a gyógyszereim..." Sóhajtott és ő is felült.
Zayn a homlokát ráncolta.
"Mire való gyógyszerek?" Kérdezte, körbe nézett a szobában, majd felállt és megfogva az idősebb kezét felhúzta az ágyról.
"Uhm valami... Egészségügyi cucc... Ami segít helyén tartani a testem egyensúlyát, van egy a hányingerre, mert túl sokat hányok... És sokszor segít is... Szóval ha most ennék talán ki is hánynám.."
Zayn bólintott, s elindult a nappaliba. Louis leült az egyik kanapéra, míg a másik körbe nézett,míg nem talált egy füzetet a hotel logójával és a menüvel. Lehuppant az idősebb mellé.
"Oké... Akkor... Valami, ami nem zsíros, igaz?"
Louis vállat vont. "Nem tudom."
"Enned kell."
Louis a szemét forgatta. "Tudom, doktorúr, köszönöm."
"Beszéltél az orvosoddal mostanában?" Kérdezte a fekete hajú, a szemeivel az ebédjük lehetőségeit fürkészte.
"Írtam neki egy SMS-t ma. Hogy jelentsek neki az állapotomról meg ilyenek. Elég jól kezeli, asszem."
"Igen, aranyosnak tűnt, mikor találkoztunk vele. Milyen orvos egyébként? És miért nem próbálod ki a tésztát csirkével?"
"Ő egy férfi terhesség specialista vagy valami olyasmi. És igen, jól hangzik. Megrendelnéd nekem, kérlek? És uhm... Gyömbér teát... Nem koffein tartalmú és segít ha rosszul érzem magam."
"Remek. Máris felhívom őket."
Zayn felvette a szállodai telefont, tárcsázta a szobaszervízt.
"Igen, uhm... Szeretnék rendelni tésztát csirkével és... Csirkét sültkrumplival... És gyömbérteát és egy kólát?"
Louis hirtelen integetni kezdett.
"Igen, várjon egy pillanatot kérem.... Igen Lou?"
"Kérhetek kenyeret is?" Kérdezte reménykedve.
"Kaphatnánk kenyeret a tésztához? Köszönöm. Igen uh... Melyik a szobaszám, Louis?"
"2024 asszem."
"2024-es szoba. Igen, köszönöm."
Zayn letette a kagylót, csendben ücsörögtek egy darabig, míg Louis meg nem törte.
"Uhm... Hogy nézett ki Harry, mikor... Bejöttél?"
"Összetörtnek először is."
Louis elpirult, a köntöse övét piszkálta.
"És...Idegesnek. Mérgesnek igazából."
Louis összehúzta magát a kanapén, eltakarta arcát kezeivel. "Utál engem." Nyögte.
"Kérlek." Gúnyolódott Zayn, mire a másik kikukucskált ujjai közül.
"Tessék?" Kérdezte ahomlokát ráncolva.
"Harry sosem tudna utálni téged, Louis. Jobban kellene már tudnod, mint nekem."
Louis leengedte a kezeit, a barátjára bámult.
"Úgy gondolod?" Kérdezte, mire a fekete hajú teljesen felé fordult.
"Te nem?" Kérdezte hitetlenkedve.
Louis már rosszabb utakon járt, mint gondolta. Zayn összehúzta a szemöldökét, mielőtt felvette a telefonját, Louis szemei szinte kiugrottak.
"Várj, most kinek írsz SMS-t?"
“Nyugi hercegnő, Niallnek és Liamnek.”
Oh. Remek.
Louis teste kissé elernyedt. "Meg tudnád... Uhm... Mondani nekik, hogy... Menjenek a te szobádba? Hogy Harryre figyeljenek... És... Etessék meg valamivel? Nem reggelizett ma..."
Zayn elvigyorodott.
"Persze."
Szerelmes kisfiú.
--Srácok, menjetek a szobámba. Harry ott van, kérdezzétek őt mi történt. Louval vagyok.-Zayn
--Oh de nem Lou és Harry osztoztak egy szobán?-Liam
--Persze, haver. Lou jól van?-Niall
--Egészen jól van. Beszélj Harryvel. És rendelj neki kaját. A hercegnő kérte.-Zayn
--Okie-dokie-Liam
--k-Niall
Zayn letette a telefonját, mielőtt a távkapcsolóért nyúlt, hogy bekapcsolja a TV-t. Kapcsolgatott a csatornák közt, majd a Derült Égből Fasírtnál megállapodott figyelmen kívül hagyva Louis 'komolyan?' pillantását.
"Mivan? Vicces film." Motyogta megbökve az idősebb fiút.
"Hé, óvatosabban. Értékes rakományom van." Nevetett fel Louis, Zayn pedig a szemét forgatva kuncogott.
Nem telt el teljes 15 perc, mire Louis realizálta, hogy most értékesnek hívta a babát.
.
.
.
Harry még mindig Zayn ágyán feküdt összegömbölyödve feküdt Zayn ágyán, mikor Niall és Liam berontott.
Niall azonnal az ágyra repült, kellemetlenül betörve Harry privát szvérájába Liam pedig a másik oldalára ült le.
"El akarod mondani mizu?" Kérdezte Niall halkan.
A göndör felsóhajtott.
"Elbasztam."
Liam és Niall egymásra pillantottak.
"Gondoltuk, hogy valami komoly történt, ha te itt vagy és Zayn van Louisval." Mondta Liam, miközben végigfuttatta a kezét gyengéden a göndör fürtökön.
Harry semmit sem mondott, csak bámulta az üres TV-t.
"Nem fogunk elítélni, tudod. Nem is fogunk megütni, vagy ilyesmi." Motyogta Niall, mire a göndör megforgatta a szemét.
"Tényleg azt hiszed, hogy Zayn egy darabban hagyott volna, ha olyasmi?" Kérdezte és mindhárman felkuncogtak.
Harry úgy érezte, hogy kissé ellazult végre, egy kényelmesebb pozícióba helyezte magát.
"Mi... Szexi dolgokat csináltunk."
Niall és Liam nagyokat pislogtak.
"Micsoda, haver, mivan?" Lihegte Niall. "Mármint fasz a seggbe vagy---"
"Niall!" Szidta le hirtelen Liam, megpróbálta visszatartani a vigyorát.
"Édes Istenem." Nyüszítette Harry felhúzva a takarót, hogy eltakarja az arcát. "Nem, Niall. Mi csak dörzsöltük egymás---"
"Oké, az is megteszi." Szakította félbe a szőke jelezve, hogy hagyhatja.
"Rendben, jó... Aztán... Kiakadt és elrohant. És azt hiszem, hogy felhívta Zaynt, aztán váltottunk."
"Akartad, hogy megtörténjen?" Kérdezte Liam.
"Mit? Hogy Louis elrohanjon tőlem úgy, mintha halálra rémisztettem volna? Igen Liam, a legfőbb vágyam volt."
"Hallgass már. Azt, hogy Louis dörzsölje az ágyékodat természetesen." Duzzogott Liam.
Mindannyian meglepődtek a szóhasználaton, mielőtt Niall üvöltve nevetni kezdett, Harry nyöszörgött, Liam pedig vöröslött.
"Nem úgy értettem, tudod!" Rikácsolta.
Niall úgy tett, mintha könnyeket törölgetne a szeméből. "Mindig egyenesen beletrafálsz ezekbe, haver. Nem tudok várni, hogy elmondjam ezt Zaynnek. Én bepisilek ettől"
Liam keresztbe fonta a karjait, tettetve, hogy megsértődött.
"Még egy komoly dolog Harry. Nem gondolom, hogy már előre beterveztétek ezt." Jelentette ki Niall.
"Nem, egyáltalán nem. És ez az, amiért Louis elrohant." Válaszolt a göndör egy párnára dőlve.
"Komolyan Harry... Ez annyira rémesen furcsa, hogy így kiakadt?" Kérdezte Liam
Harry zavarodottan pillantott rá.
"Mert hát srácok... Legjobb barátok voltatok és hirtelen őrült szexuális dolgokba keveredtek. Nem volt betervezve és... Az emberek így reagálnak, ha valami nagyon hirtelen dolog történik, tudod? Én is meg lennék döbbence, ha Zayn hirtelen ezt csinálná." Magyarázta el, a göndör pedig elgondolkozott. Igen, ennek van értelme.
Még ő is sokkolódott volna ettől.
"Adj neki egy kis időt. Srácok, ti össze vagytok pillanatragasztózva, semmi baj sem lesz." Tette hozzá a szöszi, megragadta a göndört és egy nyálas puszit nyomott az arcára.
"Bazdmeg Niall." Nyöszörgött Harry összegömbölyödve mellette.
Kopogtattak az ajtón, Liam pedig felállt és kinyitotta. A kajájuk itt volt. Liam betolta az ételhordó kocsit az ágyhoz.
"Ezaz!" Éljenzett Niall megragadva a sajtburgert és sült krumplit.
"Mit rendeltetek nekem?" Kérdezte Harry újra felülve, hogy megnézze a kaját.
"Ugyanazt, amit nekem." Motyogta a szöszi tele szájjal.
Harry bólintott, boldogan vette fel a tányérját és egy pohár gyümölcslét. Liam kifizette a pincér srácot és megköszönte, mielőtt becsukta az ajtót. Mind a hárman belemerültek az evésbe, beszélgettek, mielőtt Harry felkiáltott.
"Niall, írj Zaynnek, kérlek. Kérdezd meg, hoyg Louis evett-e már valamit."
"Azon a valamin csámcsogott a találkozón---"
"Tea és pirítós nem elég két embernek, Niall." Motyogta Liam a hamburgerébe harapva.
"Oh, igaz." Válaszolt a szöszi, mielőtt megtörölte zsíros ujjait a nadrágjába és megragadta a telefonját.
--Lou evett?-Niall
--Épp eszik-Zayn
"Éppen esznek." Mondta Niall, mielőtt befejezte a sajtburger evését és a krumplira tért át.
"De nincsenek nála a gyógyszerei. Remélem nem lesz rosszul." Jegyezte meg Harry homlokát ráncolva.
"Hidd el, rendben lesz." Válaszolt az ír srác, elnyúlt a távirányítóért és bkapcsolta a TV-t. Pörgetett végig a csatornákon, mielőtt Liam sikított.
"Tényleg, Liam?" Kérdezte Harry kuncogva.
"Derült Égből Fasírt!" Éljenzett.
Niall és Harry egymásra néztek, halkan nevettek.
Mindannyian együtt nézték a filmet, krumplit dobáltak egymásra és nevettek.
"Köszönöm, srácok." Mondta a göndörke, sokkal jobban érezte magát.
Niall meglökte és ellopott tőle egy sült krumplit.
"Semmi baj, nem kell megköszönnötök. Csodálatosak vagyunk."
Harry ellmosolyodott és Niall vállára dőlt.
Tényleg működne.
Talán minden jobbra fog fordulni.
A telefonja rezegni kezdett a párna alatt -mert bizony ott volt-, ő pedig alá nyúlt, hogy megnézze az üzenetet.
--Úton vagyok a hotelba.-Eleanor
A picsába.
"Annyira gyönyörű a hangod, Zayn..." Motyogta halkan.
A fekete hajú vállat vont. "Neked is."
"Oké..." Válaszolt, Zayn pedig sóhajtott. Tudta, hogy nem győzte meg Louist, hogy többre értékelje magát, ez pedig fájt.
"El akarod mondani, mi történt?"
Louis még jobban összegömbölyödött.
"Nem... Nem tudom..."
Zayn újra sóhajtott. "Tudom, hogy milyen szagú a szex, Louis."
Louis idegesen az ajkába harapott, nem számított arra, hogy Zayn már ilyen sokat tud. Rohadj meg, Zayn.
"Mi... Nem feküdtünk le. Csak elszaladt... Velünk a ló..."
Zayn bólintott.
"Megcsaltam Elt..." Folytatta Louis.
A fekete hajú lepillantott rá. "Lou...Te...El nem terhes... Nem akarok seggfejként hangzani, de... Ez nem az első alkalom, igaz?"
Louis megdermedt, idegesen tördelte az ujjait.
"Um... Igen... Gondolom..."
"Gondolod?"
Louis vett egy mély levegőt. Nem... Nem mondhatja el...
"Zayn, nem akartam, hogy megtörténjen."
"Az apjával? Nos, igen, ha szereted Elt, gondoltam, hogy lefeküdni egy pasival nem volt a terveid közt."
Louis egy ideig csendben maradt. Ő...Ő...
Nem. Nem mondhatja el. Nem teheti meg.
"Igen... Igazad van." Motyogott Louis, meg akarta törni a hülye csendet.
"Mikor jöttél össze Ha---"
"Nincs én és Harry. Úgy értem... Nem úgy. Nem vagyunk együtt." Vágott közbe megrázva a fejét.
Zayn értetlenül nézett rá. "De Louis-"
"Nem, Zayn. Nem döntöttük el, hogy azt... csináljuk. Csak... megtörtént. És nagyon hülyeség volt és elrontottam mindent. Mindig mindent elrontok. És Harry is része annak a nagyon kevés jó dolognak az életben amim van... És én nem tudom... Nem tudom megtenni megint azt..."
Zayn egy ideig csendben maradt, lehunyta a szemeit, hogy gondolkozzon. Louis is kihasználta a csendes pillanatot, szíve hangosan dobogott. Mit fog mondani?
"Szóval... A te szavaiddal... Egy... hülye hiba volt, igaz?" Kérdezte Zayn, Louis pedig hümmögött válaszul. "De jó érzés volt, nem igaz?"
Az idősebb ficergett, hogy fel tudjon nézni Zaynre hatalmas szemekkel.
"Igen..." Válaszolt, a hangja döbbent és zavarodott volt egyszerre.
Igen.
Jó volt.
Egy kicsit... Túl jó,
Mindketten csendben feküdtek ott, rendezték a gondolataikat, mikor Zayn telefonja rezgett. Megnézte az üzenetet.
--Könyörgöm, győződj meg róla, hogy eszik valamit.-Harry
Zayn gyorsan írt egy választ, mielőtt felült.
"Miért nem rendelünk valamit enni?"
Louis bólogatott. Jó ötlet volt. Rohadtul éhezett.
"De nincsenek itt a gyógyszereim..." Sóhajtott és ő is felült.
Zayn a homlokát ráncolta.
"Mire való gyógyszerek?" Kérdezte, körbe nézett a szobában, majd felállt és megfogva az idősebb kezét felhúzta az ágyról.
"Uhm valami... Egészségügyi cucc... Ami segít helyén tartani a testem egyensúlyát, van egy a hányingerre, mert túl sokat hányok... És sokszor segít is... Szóval ha most ennék talán ki is hánynám.."
Zayn bólintott, s elindult a nappaliba. Louis leült az egyik kanapéra, míg a másik körbe nézett,míg nem talált egy füzetet a hotel logójával és a menüvel. Lehuppant az idősebb mellé.
"Oké... Akkor... Valami, ami nem zsíros, igaz?"
Louis vállat vont. "Nem tudom."
"Enned kell."
Louis a szemét forgatta. "Tudom, doktorúr, köszönöm."
"Beszéltél az orvosoddal mostanában?" Kérdezte a fekete hajú, a szemeivel az ebédjük lehetőségeit fürkészte.
"Írtam neki egy SMS-t ma. Hogy jelentsek neki az állapotomról meg ilyenek. Elég jól kezeli, asszem."
"Igen, aranyosnak tűnt, mikor találkoztunk vele. Milyen orvos egyébként? És miért nem próbálod ki a tésztát csirkével?"
"Ő egy férfi terhesség specialista vagy valami olyasmi. És igen, jól hangzik. Megrendelnéd nekem, kérlek? És uhm... Gyömbér teát... Nem koffein tartalmú és segít ha rosszul érzem magam."
"Remek. Máris felhívom őket."
Zayn felvette a szállodai telefont, tárcsázta a szobaszervízt.
"Igen, uhm... Szeretnék rendelni tésztát csirkével és... Csirkét sültkrumplival... És gyömbérteát és egy kólát?"
Louis hirtelen integetni kezdett.
"Igen, várjon egy pillanatot kérem.... Igen Lou?"
"Kérhetek kenyeret is?" Kérdezte reménykedve.
"Kaphatnánk kenyeret a tésztához? Köszönöm. Igen uh... Melyik a szobaszám, Louis?"
"2024 asszem."
"2024-es szoba. Igen, köszönöm."
Zayn letette a kagylót, csendben ücsörögtek egy darabig, míg Louis meg nem törte.
"Uhm... Hogy nézett ki Harry, mikor... Bejöttél?"
"Összetörtnek először is."
Louis elpirult, a köntöse övét piszkálta.
"És...Idegesnek. Mérgesnek igazából."
Louis összehúzta magát a kanapén, eltakarta arcát kezeivel. "Utál engem." Nyögte.
"Kérlek." Gúnyolódott Zayn, mire a másik kikukucskált ujjai közül.
"Tessék?" Kérdezte ahomlokát ráncolva.
"Harry sosem tudna utálni téged, Louis. Jobban kellene már tudnod, mint nekem."
Louis leengedte a kezeit, a barátjára bámult.
"Úgy gondolod?" Kérdezte, mire a fekete hajú teljesen felé fordult.
"Te nem?" Kérdezte hitetlenkedve.
Louis már rosszabb utakon járt, mint gondolta. Zayn összehúzta a szemöldökét, mielőtt felvette a telefonját, Louis szemei szinte kiugrottak.
"Várj, most kinek írsz SMS-t?"
“Nyugi hercegnő, Niallnek és Liamnek.”
Oh. Remek.
Louis teste kissé elernyedt. "Meg tudnád... Uhm... Mondani nekik, hogy... Menjenek a te szobádba? Hogy Harryre figyeljenek... És... Etessék meg valamivel? Nem reggelizett ma..."
Zayn elvigyorodott.
"Persze."
Szerelmes kisfiú.
--Srácok, menjetek a szobámba. Harry ott van, kérdezzétek őt mi történt. Louval vagyok.-Zayn
--Oh de nem Lou és Harry osztoztak egy szobán?-Liam
--Persze, haver. Lou jól van?-Niall
--Egészen jól van. Beszélj Harryvel. És rendelj neki kaját. A hercegnő kérte.-Zayn
--Okie-dokie-Liam
--k-Niall
Zayn letette a telefonját, mielőtt a távkapcsolóért nyúlt, hogy bekapcsolja a TV-t. Kapcsolgatott a csatornák közt, majd a Derült Égből Fasírtnál megállapodott figyelmen kívül hagyva Louis 'komolyan?' pillantását.
"Mivan? Vicces film." Motyogta megbökve az idősebb fiút.
"Hé, óvatosabban. Értékes rakományom van." Nevetett fel Louis, Zayn pedig a szemét forgatva kuncogott.
Nem telt el teljes 15 perc, mire Louis realizálta, hogy most értékesnek hívta a babát.
.
.
.
Harry még mindig Zayn ágyán feküdt összegömbölyödve feküdt Zayn ágyán, mikor Niall és Liam berontott.
Niall azonnal az ágyra repült, kellemetlenül betörve Harry privát szvérájába Liam pedig a másik oldalára ült le.
"El akarod mondani mizu?" Kérdezte Niall halkan.
A göndör felsóhajtott.
"Elbasztam."
Liam és Niall egymásra pillantottak.
"Gondoltuk, hogy valami komoly történt, ha te itt vagy és Zayn van Louisval." Mondta Liam, miközben végigfuttatta a kezét gyengéden a göndör fürtökön.
Harry semmit sem mondott, csak bámulta az üres TV-t.
"Nem fogunk elítélni, tudod. Nem is fogunk megütni, vagy ilyesmi." Motyogta Niall, mire a göndör megforgatta a szemét.
"Tényleg azt hiszed, hogy Zayn egy darabban hagyott volna, ha olyasmi?" Kérdezte és mindhárman felkuncogtak.
Harry úgy érezte, hogy kissé ellazult végre, egy kényelmesebb pozícióba helyezte magát.
"Mi... Szexi dolgokat csináltunk."
Niall és Liam nagyokat pislogtak.
"Micsoda, haver, mivan?" Lihegte Niall. "Mármint fasz a seggbe vagy---"
"Niall!" Szidta le hirtelen Liam, megpróbálta visszatartani a vigyorát.
"Édes Istenem." Nyüszítette Harry felhúzva a takarót, hogy eltakarja az arcát. "Nem, Niall. Mi csak dörzsöltük egymás---"
"Oké, az is megteszi." Szakította félbe a szőke jelezve, hogy hagyhatja.
"Rendben, jó... Aztán... Kiakadt és elrohant. És azt hiszem, hogy felhívta Zaynt, aztán váltottunk."
"Akartad, hogy megtörténjen?" Kérdezte Liam.
"Mit? Hogy Louis elrohanjon tőlem úgy, mintha halálra rémisztettem volna? Igen Liam, a legfőbb vágyam volt."
"Hallgass már. Azt, hogy Louis dörzsölje az ágyékodat természetesen." Duzzogott Liam.
Mindannyian meglepődtek a szóhasználaton, mielőtt Niall üvöltve nevetni kezdett, Harry nyöszörgött, Liam pedig vöröslött.
"Nem úgy értettem, tudod!" Rikácsolta.
Niall úgy tett, mintha könnyeket törölgetne a szeméből. "Mindig egyenesen beletrafálsz ezekbe, haver. Nem tudok várni, hogy elmondjam ezt Zaynnek. Én bepisilek ettől"
Liam keresztbe fonta a karjait, tettetve, hogy megsértődött.
"Még egy komoly dolog Harry. Nem gondolom, hogy már előre beterveztétek ezt." Jelentette ki Niall.
"Nem, egyáltalán nem. És ez az, amiért Louis elrohant." Válaszolt a göndör egy párnára dőlve.
"Komolyan Harry... Ez annyira rémesen furcsa, hogy így kiakadt?" Kérdezte Liam
Harry zavarodottan pillantott rá.
"Mert hát srácok... Legjobb barátok voltatok és hirtelen őrült szexuális dolgokba keveredtek. Nem volt betervezve és... Az emberek így reagálnak, ha valami nagyon hirtelen dolog történik, tudod? Én is meg lennék döbbence, ha Zayn hirtelen ezt csinálná." Magyarázta el, a göndör pedig elgondolkozott. Igen, ennek van értelme.
Még ő is sokkolódott volna ettől.
"Adj neki egy kis időt. Srácok, ti össze vagytok pillanatragasztózva, semmi baj sem lesz." Tette hozzá a szöszi, megragadta a göndört és egy nyálas puszit nyomott az arcára.
"Bazdmeg Niall." Nyöszörgött Harry összegömbölyödve mellette.
Kopogtattak az ajtón, Liam pedig felállt és kinyitotta. A kajájuk itt volt. Liam betolta az ételhordó kocsit az ágyhoz.
"Ezaz!" Éljenzett Niall megragadva a sajtburgert és sült krumplit.
"Mit rendeltetek nekem?" Kérdezte Harry újra felülve, hogy megnézze a kaját.
"Ugyanazt, amit nekem." Motyogta a szöszi tele szájjal.
Harry bólintott, boldogan vette fel a tányérját és egy pohár gyümölcslét. Liam kifizette a pincér srácot és megköszönte, mielőtt becsukta az ajtót. Mind a hárman belemerültek az evésbe, beszélgettek, mielőtt Harry felkiáltott.
"Niall, írj Zaynnek, kérlek. Kérdezd meg, hoyg Louis evett-e már valamit."
"Azon a valamin csámcsogott a találkozón---"
"Tea és pirítós nem elég két embernek, Niall." Motyogta Liam a hamburgerébe harapva.
"Oh, igaz." Válaszolt a szöszi, mielőtt megtörölte zsíros ujjait a nadrágjába és megragadta a telefonját.
--Lou evett?-Niall
--Épp eszik-Zayn
"Éppen esznek." Mondta Niall, mielőtt befejezte a sajtburger evését és a krumplira tért át.
"De nincsenek nála a gyógyszerei. Remélem nem lesz rosszul." Jegyezte meg Harry homlokát ráncolva.
"Hidd el, rendben lesz." Válaszolt az ír srác, elnyúlt a távirányítóért és bkapcsolta a TV-t. Pörgetett végig a csatornákon, mielőtt Liam sikított.
"Tényleg, Liam?" Kérdezte Harry kuncogva.
"Derült Égből Fasírt!" Éljenzett.
Niall és Harry egymásra néztek, halkan nevettek.
Mindannyian együtt nézték a filmet, krumplit dobáltak egymásra és nevettek.
"Köszönöm, srácok." Mondta a göndörke, sokkal jobban érezte magát.
Niall meglökte és ellopott tőle egy sült krumplit.
"Semmi baj, nem kell megköszönnötök. Csodálatosak vagyunk."
Harry ellmosolyodott és Niall vállára dőlt.
Tényleg működne.
Talán minden jobbra fog fordulni.
A telefonja rezegni kezdett a párna alatt -mert bizony ott volt-, ő pedig alá nyúlt, hogy megnézze az üzenetet.
--Úton vagyok a hotelba.-Eleanor
A picsába.
13. rész
Sziasztok! :) Nos először is elnézést szeretnék kérni a szünetért, valahogy semmihez sem volt kedvem az utóbbi időben, de ha esetleg olvassátok a többi blogomat, erre biztosan rájöttetek. Elnézést szeretnék kérni érte, próbálkozok összeszedni magamat mostantól, szóval itt egy rész, remélem tetszeni fog. Puszillak titeket!
Raven Agrippa
Harry csak bámulta az üzenetet, halkan sühajtott, ahogy azon gondolkozott: Sülhet egyáltalán jó ki ebből? Louisra pillantott, aki édesen, mélyen aludt a vállán, miközben éppen a következő találkozó felé tartottak.
A göndör homlokát ráncolva újra sóhajtott.
-- Rendben. - Harry
Babrált a telefonnal, forgatta a kezeiben, gyakran simogatta Louist, vagy rakta vissza a fejét az előző pozíciójába 1-1 kátyúnál.
-- Mikor lenne jó neked? - Eleanor
Harry megforgatta a szemeit.
-- Te akarsz találkozni, mondj egy időpontot én meg majd rábólintok, vagy nem. - Harry
-- És még én akartam alkalmazkodni… - Eleanor
-- Mit bánom én? - Harry
A telefont a kabátja zsebébe csúsztatta, óvatosan fészkelődött egy keveset, így máris kényelmesebben ült. Louis mozgolódni kezdett, a jobb kezét hasára simította. Szorosan megragadta a pólóját, arcán ráncok jelentek meg. Harry erre összehúzta a szemöldökét, mielőtt sóhajtva hátra döntötte a fejét. Ekkor valaki meglökte a lábfejét oldalról, szóval felnézett és Niallt látta.
"Minden rendben, haver?" Tátogta némán, a göndör pedig bólintott, lassan dőlt a kisbusz ablakának, hogy ne zavarja Louist alvás közben, aki pedig halkan felsóhajtott álmában. Harry ökölbe szorította a kezeit, rémesen próbálkozott, hogy ne ringassa vissza a mély álom fázisába a fiút. Ehelyett inkább lehunyta a szemeit, s hagyta, hogy a kocsi ehelyett őt rázza álomba.
Niall figyelte, ahogyan Harry is elaludt, lenézett összeszorított kezeire, nézte, ahogyan lassan kiengedi őket. És meglepő módon, a keze még álmában is Louis ölében pihent. Mintha csak szüksége lett volna a testének arra, hogy megérintse.
Milyen érdekes...
Harry és Eleanor reakcióira gondolt vissza. Arra, amit Zayn és Liam mondtak neki, mikor a konyhában voltak Jayel. Ahogyan Louis aggódott a göndör miatt, aki viszont csak Eleanorral 'vitatkozott' az ajtóban.
Valami itt történik.
Azok a pillantások, amivel Eleanor Harryt illette mikor nem figyelt. Ahogyan Louisra tapadt, ha csak meglátta, az undok grimaszokat, amiket Harrynek mutatott, mikor megfogta a kezét és puszit adott neki.
Igen. Biztos, hogy valami folyik itt.
Liam nem volt hülye. Zayn sem. És ő sem.
Niall sóhajtott, a térdén dobolt. Liam és Zayn egymás közt suttogtak, de Niall nem akarta kihallgatni őket. Louis hirtelenjében annyira összerezzent, hogy cselekedete már-már fájdalmasnak volt mondható, amivel azonnal fel is ébresztette Harryt. Kábán pislogott, azon gondolkozott, hogy mégis mi a fene ébresztette fel, mikor Louis teste megrándult.
"Harry..." Sóhajtotta, hangja ziháló suttogásként jött elő.
Mindenki hirtelen lefagyott, mielőtt Louisra pillantottak, aztán pedig Harryre, aki tágra nyílt szemekkel, pirulva figyelte a még mindig alvót.
Ahogyan a nevét suttogta... Annyira...
"Úgy néz ki, hogy szépeket álmodik..." Motyogta Zayn, erőszakosan rejtegette a vigyort, amely meg akart jelenni arcán Harryt látva.
Niall és Liam egy pillanatra összenéztek, a szöszi pedig bólintott.
Ezt még később megbeszélik.
Aztán megérkeztek. Azonnal szinte mélyebbre süllyedtek az ülésben, rémes volt, hogy ilyen gyakran kellett találkozókat szervezni. Harry gyengéden megrázta Louist, aki halkan felnyögött, ásított, majd fel is ült. Mindkét keze a pocakján pihent, miközben körülnézett.
Láthatóan elsápadt, mikor fel is tűnt neki, hogy megérkeztek.
"Minden rendben van." Motyogta Harry óvatosan megbökve.
"Nem, nincsen." Válaszolta, fáradt volt, ideges és hányingere volt, de attól még vitatkozni tudott. Addig, míg Paul leparkolt még lehunyta a szemeit és hátradőlt egy pillanata pihenni.
"Mit álmodtál?" Kérdezte hirtelen Zayn.
Louis kinyitotta a szemeit, elgondolkozott, hogy kinek is szánta a kérdést, mielőtt a fekete hajúra pillantott.
"Én?" Kérdezte, az pedig bólintott.
Louis egy ideig némán meredt rá, mielőtt a többiekre pillantott. Niall és Liam kíváncsian bámulták, Harry pedig az ölébe meredt. Az arckifejezések... Nem tudta, hogy mire vélje őket, de valamiről tudtak, amiről ő nem.
"Semmit." Válaszolta arcán ugyanazt az ürességet megtartva.
"Biztosan valami jó semmi volt." Válaszolta Zayn, a göndör egy fura hangot hallatott, amivel el is nyerte Louis figyelmét, de nem a tekintetét, egyre jobban Zaynt bámulta.
"Nagyon jó."
Harry újra hangokat adott ki magából, furcsa vinnyogás fajtákat. Az arca teljesen vörös volt.
Zayn épp nyitotta a száját, hogy mondjon még valamit, de Paul félbeszakította.
"Fiúk, gyerünk."
Mindannyian lefagytak egy pillanatra, mielőtt az épületbe sétáltak volna. Átmentek az ismerős folyosón, a liftbe szálltak, a szokásos konferencia terem felé tartva. A felfelé vezető út csendesen telt, ám mikor kis csipogás mellett a lift ajtaja nyílt és ők kiléptek csak álltak ott, mozdulatlanul.
Louis a pólója aljával babrált, visszagondolt az utolsó alkalomra, mikor itt volt. A fér, ahogyan csöpögött a farmeréből, a fehér mosdó csempéje maszatos volt, az egész keze, Harry keze, Harry megpróbálta kihúzni őt, kirángatta onnan, a vér, a vér, a vér, a vér, a vér----
"Lou?" Kérdezte NIall hangosan, mire ő csak nagyokat pislogott, a szőke kék szemeibe bámult.
"Jól vagy."
Inkább kijelentés volt, mint kérdés, ennek ellenére Louis bólogatott.
"Csoportos ölelés." Parancsolt rájuk Liam, mire mind ismerős, meleg és kényelmes ölelésbe vonták egymást.
"Együtt átvészeljük ezt, fiúk." Szólt ismét Liam, mikor elhajoltak egymástól és nagy levegőt vettek.
Elindultak a folyosón, emelt fővel sétáltak el a tárgyaló teremig.
.
.
.
Louis az első 15 percben semmit sem mondott, csak hozott magának egy croissantot és egy csésze teát, amit elmajszolhat, míg hallgatta a menedzsment tagjait, nézte a grafikonokat amiket mutattak, a rajongókat és a pletykákat. Aztán konkrét foldokat is mondtak az intézkedésekről.
Egy nagyot kortyolt a teából, megnyugtatva a torkát, hisz kissé még mindig be volt rekedve.
"Azon gondolkoztunk, hogy hogyan tudnánk segíteni... Féken tartani ezt a... Poklot."
Louis felpillantott, a göndör pedig egyik kezét a combjára helyezte.
"A legnagyobb aggodalom most a terhességeddel kapcsolatos. Egy fiatal, szingli szülő."
"Az anyám megcsinálta. Nekem miért ne menne?"
Will felhorkant.
"Ő nem volt reflektorfényben. Ez nem... Néz ki éppen jól."
És még a képe sem nézett ki jól, gondolta Louis, de jobb volt, ha megtartja magának.
Aztán egy Jenna nevű nő szólalt meg.
"Már volt egy pár dolog, amire gondoltunk, hogy elrejtsük vele ezt a szörnyű képet... És a legkedvezőbb az volt, hogy... Harryt mutassuk fel apaként."
A göndör rászorított Louis combjára, aki pedig egy nagy darabot nyelt szinte rágás nélkül az ételéből.
"Egyáltalán nem." Szinte hörögte, a torka még valóban nem volt az igazi. Egy újabbat kortyolt, hogy kissé egyszerűbb legyen.
"Lou---"
"nem. Ez nem történhet meg. Soha."
"Gondolkodj már el azon, amit mondasz, ez---"
"Nem érdekel. Nem."
"Louis, haver..."
A tekintetét Niall felé emelte.
"Ez működne... Nagyon sok rajongó van, aki imádná..."
Louis megrázta a fejét.
"Nem. Egyedülálló szülő."
Liam az ajkába harapott, mielőtt hozzátette. "De nem lenne igazi. Mi tudnánk az igazat---"
"Nem fontos."
Aztán végre Harry is megszólalt.
"Nem bánnám, Lou. Megtenném érted... A bandáért. Minden rendben lenne."
Louis Harryre pillantott, a szép zöld szemekbe, lehetetlenül nagy, hihetetlenül szép, becsületes és őszinte. Tényleg az lenne. Tényleg, remek lenne.
"Aztán a másik lehetőség, hogy beszéljünk a gyerek másik szülőjével, a biológiaival. Bár zavaró lenne, tekintve az egy éjszakás kalandot."
Kapcsolatba lépni... Kapcsolatba lépni a...
Louis döbbenten dőlt hátra a székében.
Harry vállára helyezni a terhet... Azt állítani róla, hogy ő az apa... Fogalmuk sem volt... Fogalmuk sem volt róla, hogy mennyi mindent jelentett ez... Semmiről sem tudtak. Ők... Ők csak idióták, az isten bassza meg mindet, nem értik meg...
És nem is értenék meg, csak ha elmondaná nekik , amit nem fog megtenni. Nem tudná megtenni, a szavak nem tudják elhagyni a száját. Hülye volt, gyenge, barom, felcsinált... Ő...
Nem.
"Nem. A válaszom nem. És nem fogom megváltoztatni a véleményem. Soha. Nem akarom azt mondani, hogy Harry az apja... És ha belehalnék sem beszélnék azzal... az emberrel." Louis hangja elcsuklott, mielőtt keserű nevetés hagyta el ajkait. "El sem tudod képzelni, hogy mire kérsz. Senki ebben a szobában."
Will, Jenna és mindenki más összeráncolta a homlokát.
"Természetesen nem értjük meg, mivel félreérthetően beszélsz."
"A válaszom még mindig nem."
"Louis!"
"Ne kiabálj." Szólalt fel Zayn.
Will dühösen bámult rá egy percre.
"Louis... A bandát valami lehetetlen helyzetbe sodortad. A szülők nem akarnák, hogy a kislányaik és fiaik a te utadat kövessék és tönkrebasszák az életüket."
A fiúk összevonták a szemöldöküket.
"Az élete nincs elbaszva." Tiltakozott Harry.
"Nos, nem éppen van sínen, és Louis jelenleg nem épp az a figura, akire felnézhetnének, vagy mégis?"
Zayn éppen fel akart állni, de Liam visszanyomta, Willre pillantott.
"Mindannyian átvészeljük ezeket a sértéseket, haver."
Will nem vett róla tudomást.
"Louis, tudom, hogy ideges vagy, de ennek vannak következményei. Senki nem mondta neked, hogy legyél terhes."
"Oh, mert természetesen a sperma megváltotathatja a döntését, ha nem kívánt terhességről van szó." Mordult fel Louis.
Will felnevetett.
"Nos, gondolkoznod kellett volna. Tudod kölyök, létezik óvszer, és használnod kellett volna."
Ekkor valami felrobbant Louisban.
Semmiről sem tudott!
"Idefigyelj, te érett, büdös fasz. Múltkor megúsztad, hogy miattad meg a kibaszott bogár szemű ribancod miatt kórházba kerültem... De nem ma. Nem érdekel, hogy mit terveztél azzal, hogy bevonod Harryt, de erről szó sem lesz. Kívánnám, hogy jelenjen meg az a fickó és basszon meg, hogy érezd azt, amit rám is kent, aztán ha nem tudod elviselni, akkor inkább szopj le."
Azzal pedig fellökte maga mögött a széket, forgószélként, trappolva hagyta el a szobát, burjánzott és átkozódott. Mindenki szó szerint leesett állal figyelte. Senki nem tudta, mit mondjon.
.
.
.
Louis a mosdóba sietett, megragadtaa mosókagyló szélét, így menedéket keresve. Will és az egész menedzsment seggfejek! Nem... Nem... Hülyeségeket beszélt... Ezt nem kellett volna... Ezt azért még nekik sem kívánná.
Hirtelen azon kapta magát, hogy öklendezett, nedves köhögés volt, így gyorsan a WC elé térdelt. Nos, ott megy a reggelije.
Nem tudta magában tartani.
Valaki kopogott.
"Louis?"
Harry volt az.
"Menj a francba." Köhögte.
"Én..." Kezdte Harry, hangja nyávogó volt.
Louis újra köpött, mielőtt lehúzta a WC-t és újra a mosogató felé hajolt. Megmosta az arcát, a száját, megszárította a kezeit. Bevett egy rágót a szájába, majd leült a lehajtott WC ülőkére és dúdolni kezdett fejét a kezeire hajtva.
"Mivan?!"
Louis felpislogott, megemelte a fejét, hogy jobban halljon. Még több motyogás, hang, valaki futott.
"Szent isten!"
Ez Niall volt. Mi történik?
"Lou... Louis mennünk kell."
Harry hangja pánikba esett volt, Louis pedig érezte, hogy valami hideg megcsapja, mikor felállt, kinyitotta az ajtót és meglátott egy elég sápadt Harryt.
Kilépett, épp kérdezni akarta, hogy mi folyik itt, mikor észrevette Pault.
"Paul?" Kérdezte, én neeeem, a hangja nem remegett.
"Tudják, hogy itt vagy. Minimum kétezer ember van odakint. Tüntetők, rajongók, mindenki."
Louis elsápadt.
"De...De..."
"Van egy taxi odalent."
Louis összevonta a szemöldökét.
"Miért nem megyünk a busszal?" Kérdezte Zayn, aki épp befordult a sarkon. Kissé nyúzottnak tűnt, igazából.
"Tudni fogják, hogy ott van. Ez nyilvánvaló. Nagy fekete busz. Túl sok ember van és komoly biztonsági kockázatot jelent. Vannak dühös emberek, akik eléggé úgy tűnnek, hogy mindjárt betörik az ablakokat." Válaszolta az idősebb férfi, Louis pedig ismételten roszul érezte magát.
"Az egyetlen baj, hogy a taxi öt férőhelyes, normális kocsi. Elfelejtettük, de nincs több időnk. El kell innen vinnünk téged, valami biztonságos helyre. Már foglaltunk egy szállodai szobát, sőt, egy egész emeletet. Bocsánat srácok, következő alkalommal jobban felkészülünk."
Liam, aki végre szintén odaért kifulladva sóhajtott.
"Ez..." El is harapta, fogalma se volt, hogy mit mondjon.
"A taxi ablakai sötétítettek, nem fognak látni minket."
"Minket?" Kérdezte Niall.
"Én vezetek. A sofőr srácot meg majd kompenzálják."
Zayn felhorkant.
"Majd viszünk nektek cuccokat, ha a helyzet javul egy kicsit."
"És mi lesz a találkozóval?" Kérdezte Louis végigpillantva a folyosón.
"Majd hívnak minket." Válaszolta Liam.
Paul walkie-talkija harsogni kezdett.
"Egy bejutott! Egy fehér férfi, körülbelül 180 centi! Átjutott, fogalmam sincs, hogyan! Szem elől tévesztettem, mikor befordult egy sarkon! Rohadt gyorsan fut! Nem tudjuk, hogy van-e nála fegyver!"
Azzal Louis azonnal átölelte hasát mindkét kezével, megmerevedett.
"Menjünk, azonnal!" Kiáltott fel Paul, megragadta Louis karját és magával rángatta gyorsan sétálva, a többiek pedig követték őket.
"És hol az istenben vannak a biztonságiak?" Kérdezte Liam.
"A földszinten próbálják megállítani a tüntetőket, hogy bejussanak."
Louis szorosan markolászta a pólója anyagát, szíve hevesen vert.
Hogyan történhetett ez meg? Hogyan hagyhatta, hogy megtörténjen? Most mindenki veszélyben volt, és ez az ő hibája.
Teljesen az ő hibája.
Végre bejutottak a liftbe, csend volt, Paul közvetlen az ajtó előtt állt, a fiúk mögöttük. Mikor kinyíltak az ajtók mindenfelé sikolyok repesztették a fülüket. Gyorsan rohantak a hátsó ajtó felé, aztán meglátták a tömeget, miközben megpróbáltak áttörni a bejárati ajtón. A hang erősödött, aztán a biztonságiak átkozódására kapták fel a fejüket.
Mindannyian a hang felé fordultak, és akkor hirtelen Louist megragadták hátulról. Még a lélegzete is megakadt, ahogy hátrarántották, miközben néhány srác útálatosságokat kiabált, de Louis nem értette rendesen. Hirtelen jött az adrenalin, csőlátás, teljes erejével megpróbált megragadni valamit, bármit, ami ez esetben egy férfi inge volt, mikor is összeszedte magát és megfejelte a férfi orrát. Aztán hirtelen Paul karjaiban találta magát, kis fekete pöttyök táncoltak a szemei előtt.
Nem kapott levegőt, nem kapott levegőt, nem kapott levegőt...
Mikor végre sikerült visszatalálnia önmagához Harry állt előtte, beszélt hozzá, miközben Niall tartotta a karjaiban. A jobb oldalára pillantott, ahol Zayn és Liam álltak, sarokba szorítva az előbbi fickót, ütlegelték, miközben Paul megpróbálta leszedni őket róla.
"Louis, Louis nézz rám! Fájdalmaid vannak? Érzel bárhol fájdalmat, fáj a hasad?" Harry folyamatosan bombázta kérdéseivel, Louis pedig csak rázta a fejét.
Megtámadták...
A... Babát... Valami utálatos dolognak hívták.
Nagyokat pislogott, mielőtt óvatosan felállt, Niall és Harry pedig mindketten felé nyúltak, hogy segítsenek neki állva maradni.
"Köszönöm..." Motyogta kissé kifulladva.
Zayn, Liam és Paul felé fordult.
"Srácok, elég lesz. Hagyjátok."
Mindannyian felé fordultak, Paul pedig kapott a lehetőségen, hogy összelapátolja mindkettejüket, elrángassa onnan, miközben egy biztonsági őr lefogta a támadót.
"Fiúk, el kell tűnnötök innen!"
Louis visszafordult a tömeg felé. Sokan a telefonjukat fogdosták, felvették az egész jelenetet. Voltak akik sírtak, szipogtak, halálra rémültek. A többiek csak sikoltoztak. Néhányan mérgesek voltak, vörös arccal tomboltak. Mások hisztérikusak.
Integetett a rajongók felé, felmutatta a hüvelykujját. Rendben volt. Kicsit összezavarodott, de... Jól volt.
"Gyerünk!" Kiáltott az ő, újra és újra, miközben Harry megragadta Louis kezét és magával rángatta. Még utoljára visszapillantott a támadójára, aki kissé rosszabbul nézett ki. Hatalmas lila folt a szeme alatt, vérző orr.
Remek.
Elmosolyodott. Őszintén szólva rémes volt a helyzet, de nem is csak mosolygott, nevetett. Megbotlott, Harry pedig még jobban aggódva kapta el.
"Louis?"
"Nem, nem... Minden rendben van. Zayn és Liam az én kis védőszentjeim."
Lassan mindkettejüket leállították, bár még forrongtak, de azért Zayn egy mosollyal pillantott barátjuk felé.
"Hogy a viharba ne?!"
.
.
.
Mikor végre megérkeztek az autóhoz... Kisebb volt mint képzelték.
"Louis, te ülsz előre."
"Inkább nem, köszi. Hátul akarok."
"Az a legbiztonságosabb neked." Jelentette ki Liam, Paul pedig a szemét forgatta.
"Erre most nincs idő, fiúk."
"Mindenható krisztusom, akkor majd én ülök előre! De akkor összenyomnak hátul."
"Valaki üljön a másik ölébe!"
"LOUIS!"
Mindannyian Zaynre pillantottak, aki el is pirult egy kicsit, amiért kiabált.
"Louis... Uhm... Téged összenyomni valószínűleg... Öhm... Nem... Biztos... Hogy jó lenne a babának... Valaki ölébe... Kellene ülnöd... Igen... Te vagy a... Legkisebb, nem...? De..."
Zayn összenézett Niallel, majd Liammel, mindannyian elmosolyodtak.
"Jó ötlet, Zayn. Uhm... Nem én leszek az." Szólalt fel a szöszi.
"Nem is én!" Kiabált következőnek Zayn, Harry pedig furcsa vörössé vált.
"Várj... Mi van...?" Kérdezte kábán, tágra nyílt szemekkel.
"Azt hiszem, hogy te meg én, Hazza." Válaszolt Louis mosolyogva.
Zayn és Liam besiettek a kocsiba, Harry pedig lassan leült, Louis óvatosan helyezkedett el az ölében.
Paul beindította az autót, motyogott valamit az orra alá, majd lassan elhajtottak. Harry azonnal mindkét kezét Louis derekára helyezte, hogy egy helyben tartsa. Niall, Liam és Zayn mindannyian elővették a telefonjaikat, lefelé görgettek, mikor is Louis rájuk pillantott homlokát ráncolva.
"Elfelejtettem, hogy összetörtem a telefonomat." Motyogta.
"De használhatod az enyémet, emlékszel?" Szólalt meg Harry.
"Oh, igen."
Harry kicsivel előrébb hajolt az ülésen, az ölében ücsörgő pedig hátranyúlt, hogy kivegye a göndör zsebéből a telefont, keze viszont veszélyesen közel mozgott az ágyékához. Harry nagyot nyelt. Ez. Nem. Lesz. Így. Jó.
"A Twitter megvadult. Megint." Motyogta Louis.
"Inkább 'még mindig' haver. Sose hagyja abba." Szólalt meg Niall az első ülésről.
Paul végre kijutott a mélygarázsból és a tömeg... Nevetséges volt. Az emberek az ablakokhoz nyomták egymást sikoltozva, de látszólag meglepődtek az érdektelen taxin a nagy fekete busz helyett.
Rendkívül hangos volt, de lassan, Paulnak végre sikerült kijutni a tömegből.
"Ez... Egy nagyon jó ötlet volt." Állapította meg Liam.
"Próálkozok, srácok." Morogta az idősebb férfi, a többiek pedig elmosolyodtak.
Véletlenül egy bukkanóba hajtott az úton, Harry pedig megeresztett egy kisebb sóhajt, az ajkába harapott, megszorította Louis csípőjét.
Nem, ez nem történhet meg. A kocsiban hirtelen megnőtt a hőmérséklet, egy gyors pillantás mindenkire a kocsiban pedig meggyőzte arról, hogy csak ő érzi a forróságot.
Louis ficergett az ölében, megpróbálta kényelembe helyezni magát, a göndörke pedig újra érezte azt az ismerős melegséget az alhasában.Mély levegőt vett, melyet lassan bocsájtott ki az orrán keresztül, olyan csendesen, amennyire csak lehetett. Louis végül előrébb hajolt az ülében, megragadta Paulénak a fejtámláját.
Harry nem tudott magán segíteni, csak lefelé bámult. A melegítő, amit Louis viselt lejjebb csúszott róla, így tökéletes pillantást kapott a napbarnított hátának alsó részére, valamint a Topman boxere szegélyére. Elég nagy volt a kísértés, hogy hátra húzza és utána elengedje, hogy lássa és hallja, ahogyan az Louis bőrének csapódik. Hogy lássa Louist összerándulni, ahogyan a gerince ívbe hajlik. Vajon bepirosítaná a bőrét? A nadrágja megfeszült.
"Melyik hotelbe megyünk?" Kérdezte Louis, Paul pedig hátra pillantott rá a tükörből.
"Nem abba, amit nem kedvelsz." Válaszolt, mire a másik megkönnyebbülten bólintott.
"Köszönöm."
És íme, Louis kérdezősködött, teljesen ártatlanul ülve Harry ölében, ezzel az állítólagos legjobb barátját kellemetlen helyzetbe hozva odalent.
Harry káromkodni akart. Ehelyett elsősorban a tájat figyelte, megpróbálta elterelni a gondolatait.
"Biztos vagy benne, hogy jól vagy, Louis?" Kérdezte Liam oldalról.
Louis bólintott.
"Igen... Úgy értem... Megijedtem, de nem tudott bántani, mert ti, srácok megelőztétek. Az én hőseim... Nem is... Őr kutyáim."
"Kuss." Motyogta Zayn megcsikizve Louis oldalát.
Louis nem túl férfiasan felsikoltott, de azonnal fészkelni kezdett, hogy a fekete haját piszkálja.
Harry felmordult, bár a hangja elveszett Zayn és Louis nevetése közt.
"Kibaszott kölyök!" kuncogott a fekete hajú, miközben harcoltak.
"Gyerekek, viselkedjetek." Szólalt meg Paul elölről.
"De azért jól csináltad Louis, ahogy beoltottad a tárgyalóban, rohadt gonosz volt." Adta hozzá Niall hirtelen egy fényes vigyorral.
Louis elvörösödött.
"Őszintén Louis, elég beteg volt." Mondta Liam.
"Hagyd már abba." Motyogta.
"Miért vörösödsz, Tomlinson?" Ugratta Zayn újra, megint megpróbálta megcsikizni, de a másik gyorsabban reagált és elkapta a kezét, hogy megállítsa.
"Ha meg mered tenni feldugja az ujjaid a saját seggébe." Kezdett rá Niall újra.
Harry újra a száját harapdálta.
"Fogd be a szád, manó." Válaszolt Louis egy vakító mosollyal a szöszire nézve.
Louis épp kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de be is csukta, amikor megérezte, hogy... Mi volt ez? Éppen mozdította a kezét, hogy megérintse, de aztán elgondolkozott rajta. Harry ölében ül, biztos, hogy ez rohadt kínos. Ezért ehelyett csak hátrébb csúszott egy kicsit, hogy érezze, de éppen csak annyira, hogy ezzel Harry fogását megerősítse a csípőjén, szinte már fájdalmasan. A homlokát ráncolta, megforrdult, hogy rákérdezzen, de aztán megpillantotta az arckifejezését. Vörös volt, izzadt, az ajkába harapott, miközben összeszorította a szemeit.
Ő miért....oh.
Ooooohhhhhhh.
Louis nem is tudta, hogy mit gondoljon. Ő szó szerint... Az elméje elsötétült. Harry valószínűleg kellemetlenül érezte magát és...
A kék szemű bajlódott egy kicsit a telefonnal a kezében, mielőtt megnyitotta a jegyzettömböt és reszkető ujjakkal begépelt egy rövidke üzenetet.
Louis: Minden rendben?
Kissé hozzádörzsölte a készüléket Harry kezéhez a csípőjén, míg a göndörnek feltűnt a kis segítség és elvette azt elolvasva.
Harry: Ige,n?
Louis visszavette a telefont, vetett egy pillantást a többiekre, akik első sorban a saját készülékeikre fókuszáltak.
Louis: Érzem a biszbaszodat.
Harry: Az én biszbaszomat?
Kérlek ne legyen az, amire ő gondolt. Harry éppen ennél a résznél akart kiugrani a mozgó kocsiból.
Louis: A péniszed
Harry: Oh.
Louis ismét visszavette a telefont, nem tudta, csak kopogtatott rajta, nem tudta, hogy mit mondjon.
Louis: Szóval jól vagy?
Harry: Nem
Louis: Sajnálom
Harry: Ne tedd
Paul beállt a földalatti parkolóba, hiszen az sokkal biztonságosabb volt. Volt ott egy kis bukkanó, hogy lelassítja a kocsit, Louis pedig hallotta, hogy Harry is nyikkanva vette a levegőt, mikor a kocsi átment rajta. Végül leparkoltak.
"Fiúk, maradjatok itt, amíg kiderítem, hogy minden a helyén van-e. Azt akarom, hogy egyenesen a szobába mehessetek innen."
Paul kiszállt, a fiúk pedig teljesen csendben ültek. Louis megpróbált olyan egy helyben ülni, amennyire csak az lehetséges volt, Harry pedig az arca belsejét harapdálta immár az ajkai helyett, a teste kissé remegni kezdett, hiszen semmivel sem segítette ki a kis problémáját. Végre, istenem végre, Paul visszatért kis kártyákkal a kezében.
"Három szoba, osszátok el."
"Nekem kell az egyedüli" Kiabált azonnal Zayn, mire mindenki felé fordult.
"Bazdmeg Zayn, ne legyél már ennyire izgatott attól, hogy végre megszabadulhatsz tőlünk."
"Hallgass már, te hülye. Skypeolni akarok este Perrievel."
"Oh. Ooooooooh." Válaszolt azonnal Niall, azonnal öklözve a feketével. "Te vagy az én emberem." Viccelődött, Zayn pedig megforgatta a szemeit, másodszor is öklözve az ír fiúval.
"Megosztunk egy szobát, Niall?" Kérdezte Liam.
"Jól hangzik."
Paul átadta a kártyákat Zaynnek, Niallnek és Louisnak, majd kiszálltak a kocsiból. Harry mély levegőt vett, mikor a nyomás lekerült róla, de azért még kell neki egy hideg zuhany. Reszketett, a farmer túl szűk volt és nagyon, nagyon zavarban volt. Louis ügyelt rá, hogy ne nézzen a göndörre, csak a többiekre, ahogyan elindult befelé. Harry pedig mindössze arra figyelt, hogy ne kacsázzon túl idétlenül és fájdalmasan azokban a percekben.
Az út a liftben csendes volt, mindenki fáradt volt és készek voltak arra, hogy most összeomlanak, még ha csak dél is volt.
Végül megérkeztek a legfelső emeletre, egyenesen a szobájukba. Integettek, elmotyogtak egy sziasztok-ot, majd mindannyian a szobájukba mentek, míg Paul kint maradt. Louis kinyitotta az ajtót a szobájukhoz a kapott kártyával, mire Harry azonnal a fürdőszobába viharzott, becsapta maga mögött az ajtót és be is zárta. Megnyitotta a zuhanyzót, olyan hidegre, amennyire csak lehetett, mielőtt szinte letépte a ruháit és bemászott, megborzongott a hidegtől.
Aztán engedte, hogy a gondolatai elkalandozzanak.
Louis tágra nyílt szemekkel bámulta, ahogyan Harry berohant a fürdőbe é becsukta az ajtót, szóval nagyon halkan és lassan az ajtó elé sétált.
"Harry?" Kérdezte az ajtóra tapasztva a fülét, hallva, hogy megy a zuhanyzó.
Egy meglehetősen hangos morgást hallott, a kezét a szája elé kapta, az arca szinte vörösre robbant. Kibotladozott a szobából, hiszen Harry... Igen, itt az ideje menni. Kicsoszogott a konyhába megnézni, hogy mit talál a szekrényekben. Jó sok tea volt, random megragadott egy fajtát és megtelítve a vízforralót bekapcsolta azt.
A tea volt az egyike azon kevés dolgoknak, amit meg tudott csinálni anélkül, hogy kigyújtsa a konyhát. És azok közül is egy, amik le tudták nyugtatni.
Míg a víz felforrt betette a filtert egy üres bögrébe, majd leült egy fehér kanapéra, sóhajtozott és a kényelmes ülésbe süppedt. Nem, a tea nem lesz elég. Ennie kellene már, vagy Dr. Minnie lenyúzza a bőrét.
Aztán eszébe jutott... Nincsenek nála a gyógyszerei. A lakosztály ajtajához lépett, résnyire nyitotta és kikukkantott, mire észrevette Pault a folyosó végén.
"Paul?" Kérdezte halkan.
Paul rápillantott, miközben épp telefonált, közelebb lépkedett.
"Uhm... Emlékeztetnéd azt, aki... Ide hozza a cuccainkat, hogy... Hozza el a tablettáimat is?"
"Tabletták?" Kérdezett vissza az idősebb férfi.
"A terhességi..."
"Oh, persze. Mindenképp."
Louis bólintott, majd becsukta az ajtót. A víz forrt, szóval kikapcsolta a forralót és beleöntötte a bögrébe a vizet. A tea illata megcsapta az orrát, ő pedig felsóhajtott, óvatosan felvette a bögrét és a pultnak dőlt. Elveszett a gondolataiban, baba dolgok, Eleanor, Harry, Danielle, a lány tánca, Harry, az anyja és a lányok, Harry...
Problémák vannak itt.
Belekortyolt a teájába, az erkélyt figyelte a szoba másik végében. Majd később kimegy szívni egy kis friss levegőt, és remélhetőleg olyan magasan vannak, hogy nem szúrják ki. Remélhetőleg. A lábak csattogása a szőnyegen felkeltette a figyelmét, így odanézett, hogy megpillantsa a göndört a konyha ajtóban állni. Egy farmer volgt rajta, trikó, a haja pedig még mindig vizes volt a zuhanyzástól.
Mindketten csak bámulták egymást, Harry arca még mindig a piros egy világosabb árnyalatát tükrözte.
Aztán Louis végre megszólalt.
"Látom... Ehm... Elintézted..."
A göndör még jobban elpirult.
"Igen..." Motyogta mielőtt hozzátette. "Egyébként nagyon sajnálom."
Louis bólintott, erősebben szorongatta a bögréjét, figyelmen kívül hagyva azt, hogy égeti a tenyerét.
"Ez...Uh...Rendben van. Csak meglepett."
Harry semmit sem szólt, ehelyett csupasz lábait vizslatta. Louis letette a bögréjét, levette a cipőit és eldobálta a zoknijával együtt. Nem tett volna jót neki, ha elcsúszik a konyha csempéjén. Felkapkodta őket a földről és a nappaliba dobta egy jól irányzott dobással, mielőtt újra a kezébe vette a teát. Harry csak figyelte őt.
Olyan furcsa érzés keringett a szobában. Nehéz... volt... intenzív. Louis szíve gyorsabban kezdett dobogni.
"Nem értem..." Szólalt meg, hangja reszelős volt, ahogy megtörte a csendet.
Harry pislogott. "Mit nem értesz?"
"Miért." Motyogta Louis.
"Miért micsoda?"
"Miért... Regáltál úgy... Ez csak én... vagyok..." Suttogta.
Harry nem tudott mit mondani. "Csak én vagyok." Ismételte meg, mielőtt felnevetett a kétségbeesett hangon. "Csak én vagyok." Ismételte meg újra, ezúttal gúnyosan.
Louis zavarodottan nézte.
"Louis... Csak nem érted, te... Soha nem fogod megérteni..." Mondta a göndör inkább magának, mint az előtte állónak.
"Harry?" Kérdezte Louis összezavarodva miközben nézte. A mosogatóba tette a bögrét, már meg sem akarta inni.
Harry kilépett a konyhából, mielőtt hirtelen megfordult és mint egy méhecske talált vissza Louishoz, hogy felültesse a pultra a kisebbiket, széthúzza a lábait, így befért közéjük.
Louisban még a levegő is bent akadt, a kezeit a göndör derekára helyezte anélkül, hogy gondolkozott volna rajta, mivel semmi sem volt az agyában csak az, hogy Harry most a falnak tolta.
"Miért nem értet? Hogyan kellene elmagyaráznom? Hogyan lenne lehetséges, hogy elmondjam neked? Hogyan érhetném el, hogy... megértsd...?" Mormogott Harry, az idősebb pedig azt se tudta mit mondjon.
Harry túl közel volt, a gondolatai elhomályosodtak.
"Megcsókolhatlak, Louis?" Kérdezte a göndör, Louis álla pedig leesett.
Mi?
"M...Micsoda...?" Harry, én..."
Egyenesen a zöld szemekbe bámult, mielőtt az ajkaira pillantott volna. nedves, fülledt, tényleg, nem kellene ennyire vonzónak találnia, de aztán a sajátjai kiszáradtak, ahogy a gondolatok átfutottak az elméjén.
Milyen érzés? Milyen érzés Harryt megcsókolni? Harry ajkainak milyen íze van?
"Igen." Felelte levegő után kapkodva.
A göndör nem vesztegette az időt, oldalra döntötte a fejét, az ajkait Louiséra nyomta. Mindketten élesen szívták be a levegőt a hirtelen kapcsolatra, Louisnak mintha elektromosság csapta volna meg a gerincét.
Oh Istenem Oh Istenem Oh Istenem...
HarryHarryHarryHarryHarry...
Aztán elmúlt. Harry csak bámult rá, Louis pedig elengedte a derekát, a kezeit felemelte, mintha feladná, hisz nem tudott mit kezdeni velük. Nem tudta mit tegyen... De érezte.
"Én...Harry..." Suttogta. Valaminek történnie kell. "Még egyszer..."
Harry engedelmeskedett, ezúttal felemelte a kezeit, hogy összefonja ujjait Louiséval. Louis minden erejével szorította, szemei még nyitva voltak, kancsalított. Harry olyan közel volt és... A csók... Az érzés... Annyira jó volt, igen! Egy pillanatra, egy röpke pillanatra eszébe jutott annak a valakinek a szája. Az ő durva, nemtörődöm harapása, a fájdalom, de aztán Harry elhúzta a kezét az ő ujjaitól, megragadta a csípőjét, hogy közelebb húzza összenyomva az ágyékukat, Louisnak pedig még a lélegzete is elakadt az érzéstől. Harry nem fájt neki. Harry vigyázott rá. Minden rendben volt, minden rendben volt, ő... Valami jó volt. Újra levegőért kapkodott, és abban a pillanatban, ahogy száját kinyitotta Harry átférkőzött szájával a nyelvébe, Louis pedig azon kapta magát, hogy hevesen reagál a csókra.
Igen, ez... Majdnem túl sok volt, az íze, az illata, az érzése.... HarryHarryHarryHarryHarryHarry...
Felemelte a kezeit, megmarkolta Harry tincseit, ezzel Harry elengedett egy kontrollálatlan, furcsa hangot, egy igazán finom hangot, amitől Louisnak még a lábujjai is behajlottak. Harry elhúzódott, Louis pedig elengedte a haját, hogy tudjanak tartai egy kis oxigén szünetet, mielőtt Harry a nyakára hajolt volna, hogy kis csókokat hagyjon rajta, ezzel az idősebbet lihegésre bírva.
Louis becsúsztatta a kezeit Harry felsője alá, az ujjait a hátába ásta, mire a göndör elengedett egy kisebb káromkodást, kissé eltolta Louist, aki majdnem be is esett a pult mögé. Az idősebb vakon nyúlt hátra, megkapaszkodott az egyik szekrényben, kétségbeesett kísérletet tett arra, hogy összeszedje magát. Összrezzent a karja kicsavarodására, hirtelen pedig azon kapta magát, hogy Harry karjaiban van, ki kissé megijedt, mikor Louis háta a falnak ütközött. A göndör Louisénak préselte a testét, ekkor realizálta, hogy mennyire kemény is volt, hangosan felnyögött, félig beleőrült a vágyba, szüksége volt már valamire. Bármire, kérlek kérlek kérlek.
Harry ajkai újra az idősebbére tapadtak, a nyelvük ismét találkoztak, ez pedig épp ugyanolyan jó volt, mint az előbb, talán jobb. Louis vonaglott, két kezével vállában kapaszkodott, ahogy testük erősen surlódott, mindketten ziháltak és nyögtek az érzésre. Igen, rohadt jól hangzott, és tényleg jó volt. A göndörke úgy érezte, hogy ezeket a hangokat gyakrabban kellene kicsikarni belőle. Kérlek, köszönöm. Harry ismét káromkodott, míg Louis egyébként nem is tudott összpontosítani a csókra, elvesztette magát az érzésben. Szó szoros értelmében mindenben, amit egyszerre érzett. Gyorsabban Harry, gyorsabban, gyorsabban! Istenem, ugye nem beszélt hangosan? Olyan jó, olyan jó, olyan jó, kérlek ne állj le, HarryHarryHarryHarryHarry, a hangok amiket kiadtak, az érzés, túl sok, nem megy, ő nem, ez, Harry...
Louis zihálva hajolt el, a falnak dőlt magával rántva a göndört, borzongva utóhatásként.
Minden annyira bldogan néma volt, egy pillanatra tökéletes, amíg Louis szinte lebegett és... Nem is tudta, hogy milyen volt, de jó volt. Tényleg, nagyon nagyon jó... Amíg mégsem.
Az érzés a nadrágjában... Harry...Mi...Harry a legjobb barátja volt...Harry...Még mindig Eleanorral volt, Louis Tomlinson, mi az istent csináltál?!
Pánikolni kezdett.
"Harry... Harry engedj el. Engedj el, Harry engedj el!" Kiabált, mire Harry azonnal engedelmeskedett, letette a földre és visszább lépett egyet.
Louis... Louisnak muszáj volt... Egy pillanatig a göndört bámulta, nem bírta, futni kezdett. A hálószobába rohant, bezárta az ajtót, mielőtt az abból csatlakozó fürdőbe rohant és a zuhany alá állt.
Aztán sírni kezdett.
.
.
.
Harry a konyhában állt, küzdött azért, hogy levegőhöz jusson.
Mi a fene történt?
Harry Styles, mi a rohadt istent műveltél!?
.
.
.
Louis erősen osta a combját, a testét, mindenét. Hogyan lehet ennyire koszos? Az első alkalom, mikor megcsalta... Nem akarta, de most... És Harryvel... Ő... Mindent elbaszott és ez az ő saját hibája volt. Céltalanul állt a zuhany alatt, felnézett a szórófejre és csak állt ott.
Aztán lenézett a lefolyóra. Azt kívánta, hogy bárcsak ő is lefolyhatna ott, mint a víz. Azt kívánta bár ő is... Elhalványullhatna.
A kezét a kis pocakjára tette, s gyűlölt mindent, amit valaha tett ebben az értelemben.
.
.
.
Harry csak szitkozódott, mielőtt a falba vert. Ők csak...
Összerezzent a hirtelen fájdalomra, elhúzta a kezét, hogy észrevegyen pár kis repedést. Az ökle lüktetett, vörös árnyalatra színezte azt.
Annyira hülye volt. Olyan rohadt hülye.
.
.
.
Louis végül kilépett a zuhany alól, mikor realizálta, hogy nincsenek ruhái. Nagyot sóhajtott, maga köré csavarta a törölközőt és körülnézett. Volt egy hotel nyújtotta köntös, amit fel is vett magára és az ágyba mászott összegömbölyödva. Ekkor jutott eszébe, hogy nála volt Harry telefonja. Kikelt az ágyból, visszament a ruháihoz, amit a fürdőszoba csempéjén hagyott. Óvatosan kotorászott a készülékért, míg kereste az ismerős számot.
Egy kopogtatás az ajtón keltette fel Harry figyelmét, kinyitotta, s Zayn jelent meg előtte, aki elég értetlenül nézeett.
"Louis hívott... Minden rendben haver? Úgy hangzott, hogy pánikol és... És te is... Megtörtnek nézel ki. Harry, mi a fene történt?!"
"Idióta vagyok. Ez történt. Maradj Louisval. Én akarom a szobádat."
Kikapta a kártyát Zayn kezéből, majd kirohant, becsapta maga mögött az ajtót.
"Mi..." Motyogott Zayn, mielőtt a szobához lépkedett és bekopogott.
"Louis? Zayn vagyok."
Egy percet kellett várnia, mielőtt matatást hallott az ajtó mögül és Louis kinyitotta azt. Zayn belépett, Louis pedig becsukta az ajtót, bezárta.
"Hol van Harry?" Kérdezte.
"Ő... Elvette a szobám kártyáját és azt mondta, hogy maradjak itt... Veszekedtetek?"
Louis megrázta a fejét, és nem is tudta, hogy mit mondjon, mit tudna egyáltalán mondani? Hogy tudná ezt orvosolni? Zayn átkarolta az idősebb fiú rázkódó vállait, ringatni kezdte.
"Elbaszta, Zayn. Annyira elbasztam... Mindent..."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)