27. rész

Sziasztok:)))
Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt, de csak most tudtam befejezni, mivel még mindig nem ébredtem fel az ámulatomból. Aki még nem hallotta, Louis ma a londoni Természettudományi Múzeumot kész kastéllyá varázsolta, hogy a beteg(vagy épp most gyógyult) kisgyerekek egy estére hercegnők/hercegek legyenek. Plusz az ebből összegyűlt összeget egy alapítványnak adja.:")) Mondanom sem kell, mennyire büszke vagyok most Tommora, hihetetlen, mikre nem képes, nagy RESPECT neki.<3 
Bocsánat a felesleges szavakért, szóval be is fogom, remélem tetszeni fog nektek a mostani fejezet. Imádtam fordítani, szerintem rá fogtok jönni, miért, ha elolvassátok.;)
További kellemes nyarat, hétfőn találkozunk.:))
Puszillak titeket.:*
Judit.xx

Louis kis idő múlva, mikor felébredt, rájött, hogy valaki más karjaiban van. Szemét lehunyva tartotta, és megpróbált visszaaludni, mivel eléggé kimerült volt, de Harry egyszer csak megmozdult alatta.

Eléggé gyorsan rájött, mi volt ennek az oka.

„Megint kemény vagy.” Motyogta Louis, minek hallatán Harry azonnal megmerevedett.

„Csak úgy megjegyzésképp mondom, hogy a combod a farkamat nyomja.” Válaszolta a göndör.

Volt igazságalapja, amit mondott. „Nagyon gyorsan ver a szíved.” Mondta Louis, mire Harry nyelt egyet.

„Már egy ideje.” Válaszolta, és a kisebbik fél bólintott.

„Gyakran van ez, mikor velem alszol?”

Érezte, amint szavai hatására Harry megrándul, mire Louis elpirult.

„Ez a negyedik alkalom. Először volt, mikor a lakásodon voltunk, és te aludtál. Aztán a kocsiban. Amikor bezárkóztunk a szekrénybe… és most.”

Az összes többi esetet elfelejtette megemlíteni, de Louis nem kell, hogy tudjon róla.

„Hm.” Válaszolta Louis.

„Ez kiborít téged?” Kérdezte Harry félénken, mire Louis megrázta a fejét.

„Nem, csak meglepődtem, ennyi az egész. Még mindig nem értem, hogy tudok ennyire hatással lenni rád.”

A göndör nem válaszolt semmit. Kíváncsi volt a másik arckifejezésére, ezért Louis arrébb csúszott, hogy jobban lássa, de Harry levegő után kapott és szorosabban fonta Louis körül a karját, hogy megállítsa.

„V-várj.” Motyogta a magasabbik feszülten.

„Sajnálom sajnálom sajnálom.” Szabadkozott Louis azonnal.

Egy pillanatra hallgatta Harry remegő levegővételeit. Hirtelen érzett valami meleget.

„Miért nem mész el zuhanyozni? És, tudod…” Motyogta Louis, de Harry azonnal felhorkant.

„Egy hálószobában vagyunk, Louis. Anyukád hallótávolságon belül aludt el, én így biztos nem megyek sehova. Istenem.”

Louis nevetésben tört ki, mire a másik rögtön felnyögött.

„Louis, légyszi…”

Az említett ajkába harapva próbált lecsillapodni. „Bocsi, csak… el tudod ezt hinni?”

„Talán megpróbálhatom. Lehet, még a problémámtól is megszabadulok.” Válaszolt Harry gúnyosan.

Louis visszafojtotta nevetését, mielőtt hirtelen egy remek ötlete nem támadt. Gyorsan mozgott, és egy pillanat alatt terpesztette szét Harry lábait, olyan szélesen a kanapén, hogy kényelmesen bele tudjon ülni. Harry automatikusan ragadta meg Louis csípőjét, miközben tágra nyílt szemekkel bámulta a fiút.

„Hogy érzed magad?” Kérdezte hirtelen Harry, miután percekig meredt szótlanul.

Louis a homlokát ráncolta. „A merev péniszeden ülök, és te kérdezed, hogy hogy vagyok?”

„Számomra mindig te voltál az első.” Válaszolta Harry egy kis vállrándítással, és Louis megint elpirult, mivel Harry csodás szavakkal mondta el, hogyan is érez iránta.

„Oh.” Felelte, nem tudta, mi mást mondhatna néhány másodpercig. „Köszi, azt hiszem. Én…” Harapta el a mondatot, és a babára gondolt, az ő kisbabájára, és a hirtelen támadt védelmező ösztönére. „Azt hiszem, jól vagyok.”

Csend volt megint.

Harry egy percre remegni kezdett, miután Louis lenézett rá.

„Milyen nagyok a pupilláid.” Hajolt le csodálkozva, hogy egy kicsit közelebbről is lássa.

Harry beharapott ajkakkal nézett fel a másikra, elhatározta, hogy nem mozdul, semmiképp sem akarta, hogy Louisnak kényelmetlen legyen, de Istenem, annyira szüksége volt valami hasonlóra, de ez egy kicsit nehéz volt, tekintve, hogy Louis a problémáján ült éppen.

„Mozogj.” Szólalt meg Louis hirtelen.

Harry csak pislogni tudott.

„Mozoghatsz. Csináld úgy, ahogy neked jó.” Magyarázta Louis, mire a göndör zavarodottabb lett.

„Még mindig rajtam ülsz.” Motyogta szemöldök ráncolva.

„Nyugi. Nem zavar. Hol máshol csinálhatnád? A konyhában? A folyosón? Az egyik fiú szobájába?”

Harrynek leesett az álla.

„Kivéve, ha ez zavar téged. Mert engem egyáltalán nem. Nem mondanám, ha kényelmetlennek érezném.”

Harry csak bámult rá.

„Te nem… te nem ő vagy. Bízok benned.”

Harry még mindig csak bámult rá.

Louis felsóhajtott, mielőtt hozzá dörgölőzött, és Harry összerezzent, ujjaival még jobban szorította a fölötte levő csípőjét. Harry végül félretolta fejével a másikét, így Louis rávezette tekintetét, aki lenyűgözve bámulta a másik szemeiben lévő tüzet, ami abban a pillanatban lobogott benne, majd a göndör rózsaszín elnyílt ajkait kezdte tanulmányozni.

Louis érezte, amint farka megrándul.

Oh.

Nem igazán gondolt arra, hogy ezek rá is hatással lehetnek. Meglepő volt, ám nagyon jó érzés. Harry továbbra is hozzá dörgölőzött, és egy erőteljesebb lökésnél Louis hangosan szívta magába a levegőt.

A göndör azonnal megmerevedett, mire Louis egyből megragadta a fiatalabb ingét.

„Folytasd.” Kérte halkan, mire a másik lelkesen tette, amire kérték.

Louis végre megtalálta az a ritmust, amivel a legkényelmesebb volt, és wow, ez pontosan annyira jó volt, mint mikor legelőször kényeztették egymást.

„Gyorsabban.” Akadt el Louis lélegzete, mire Harry engedelmeskedett, nagyon jól csinálta, hm, de még milyen jól.

„É-én, még, Istenem Louis, e-el fogok meh-menni.” Hebegte Harry, minden egyes szava között nyögve egyet, és megragadva a másik fenekét húzta magához még közelebb, mert így nem tudta eléggé élvezni, nagyon jó volt ez neki, de mégsem… „Ez nem elég.” Nyögte Harry, mire Louis kinyitotta szemeit, de nem hunyta le újra.

„Mi nem elég?” Kérdezte szórakozottan.

Ebben a helyzetben Harry alig tudott gondolkodni, mintha egy másik bolygóra került volna, egy hasonlóra, mint amilyen ez is volt.

„Ez nem elég… muszáj… muszáj-

„Mi muszáj?” Kérdezte Louis, igyekezett koncentrálni.

Harry hangokat adott ki. Nagyon szexi hangokat.

„Többre.” Kapott Harry levegő után.

„Többre?” Nézett szemöldök ráncolva a másikra, kinek arca teljesen kipirult.

„Többet többet többet többet…” Kántálta, és a fenébe is, a hangja megfeneklett.

És ez hihetetlen élvezetes volt.

Harry hirtelen ült fel, mire Louis felkiáltott, kétségbeesetten ragadta meg az alatta lévő vállát, így nem borult fel.

„Sajnálom.” Motyogta Harry, majd vadul nyúlt be egyik kezével nadrágjába, míg a másikkal Louis derekát tartotta. Louis tágra nyílt szemekkel nézte, amint Harry marokra fogta magát, és sziszegő hangot adott ki, mielőtt még feje előre zuhant volna, a másik vállára.

„Sajnálom.” Motyogta újra Harry, „Muszáj, hogy megérintsem… nem tudom…” Nyöszörgött, mielőtt még káromkodni kezdett volna.

„Ne, rendben van, csitt, semmi baj.” Suttogta Louis halkan, és tényleg így is gondolta.

Annyira magával ragadták az események, hogy ha még akart sem tudott volna leszállni Harry öléről, csak nézte, ahogy a fiú a darabjaira hullik.

Egy kis része Louisnak a szeme előtt lengette a vörös zászlókat, mert már előtte négyszer is voltak Harrynek gondjai, mielőtt még belefogtak volna ebbe az egészbe, és szinte mindig kiborult, mikor látta, vagy megérezte a saját spermáját, szóval elég nagy volt a lehetősége, hogy ez most is rosszul végződik, de annyira jó érzések töltötték el, és egyáltalán nem akarta, hogy ezek a dolgok rosszakká váljanak.

Ezeket a gondolatokat mind arrébb taszította, és csak Harryre fókuszált, csak Harryt, wow, Harryt, Harry nyögéseit, morgásait, zihálásait, káromkodásait, reszketéseit, keze fejő mozdulatait, úgy, hogy néha hozzádörgölőzött, a csípőjénél lévő zsibbasztó érzést, amit Harry ujjai váltottak ki belőle…

Elképesztő volt látni.

„Nézz rám, Harry.” Suttogta Louis, mire az említett felemelte fejét, hogy pillantásukat egybefűzzék, pupillája akkora volt, hogy a felette lévő alig tudta kivenni a zöld íriszeket.

Louis meg akarta érinteni, de tudta, hogy mit érezne, ha megtenné. Louis magához is akart volna nyúlni, de akkor az a sors várt volna rá, mint előbb a göndörre.

Ismét arrébb lökte gondolatait, és csak Harryre figyelt.

Csak rá, hogy mennyire is gyönyörű.

„Gyere ide.” Motyogta Harry, mire Louis előrehajolt, és szívni kezdte a másik nyakát.

Harry nyögései, az ajkain valamint nyelvén lévő vibráció volt az, ami örömöt okozott Louisnak. Megragadva a göndör fürtöket rántotta azokat meg, majd tovább folytatta tevékenységét.

Harry ajkát egy nyögés hagyta el, és teste görcsbe rándult, miközben elment, Louis egy pukkanással vált el a göndör nyakától, és elbűvölten nézte a férfi arcát, ahogy az szétesik. Feje ismét Louis vállában kötött ki, miközben harcolt azért, hogy levegőhöz jusson.

Harry elhúzódott, és kihúzta kezét bokszeréből, mire Louis agyát teljesen ellepték a hangok. Az idősebbik egy pillanatot vetett Harry koszos kezeire, majd hátrataszította a göndört, amennyire csak tudta. Harry meglepettségében hátracsapódott, és azonnal Louisra nézett, aki üveges szemekkel bámulta a szoba egyik sarkát pár pillanatig.

26. Rész

Sziasztok! Raven Agrippa vagyok, és imádom felrúgni a remekül működő rendszereket, hahahaha. Bocsi Jucika. Oké, valahogy... Elolvastam Dreamy új részét a Love and Painben és nem bírtam ki, hogy ne fordítsak egy részt, okééé? Szóval, majd ha Jucika hazaér folytatja/folytatjuk innen, vagy nem tudom, de muszáj volt, mert mert sajt.

Egyébként, tisztázás képpen. Én még mindig nem fogtam fel ezt a rengeteg drámát az 1D fandomban, és odaadtam Jucinak a blog fordítását. Miért? Ezekben a drámás időszakokban a 5SOS fandomra, és annak írására támaszkodtam. Nagyon jó barátokra leltem mindkét fandomban, de valahogyan az, hirtelen kissé nagyobbá nőtte ki magát a szívemben. Bár, szerintem csak idő kell, hogy visszaszokjak ebbe a fandomba is, hiszen imádlak titeket, és fordítani nektek mindenféléket. Szóval, itt a következő rész, és enjoy, drágáim.

Puszi mindenkinek és jó olvasást ♥

PS: valamelyikőtök kérte, hogy változtassak hátteret, ezért igen, végre eljutottam arra a pontra, és megtettem. Bocsánat, hogy ilyen sokáig tartott, meg ez az elején való rengeteg szöveg is.

Raven Agrippa

Louis bólintott, azon gondolkozva, vajon ez most merre fog menni. Harry a térdeire helyezte kezeit, arra használva, hogy magát is felhúzza térdelő helyzetbe. Louis gyorsan kapta kezeit Harry derekára, hogy megtartsa. A magasabb felcsúsztatta övéit Louis combjaira, széthúzva őket, hogy közéjük tudjon ülni, már annyira közel, amennyire a szék engedte. Louisnak a lélegzete is elakadt, ahogyan hátradőlt a székben, Harry pedig lehajolt, hogy összenyomja homlokukat.

Ott ültek mozdulatlanul, csak az érzésekre hagyatkozva.

A helyiség elnémült, Louis csak az előtte lévő férfira fókuszált. A kezei szinte viszkettek az érzésért, hogy végigvezesse őket Harry haján.

"Mit csinálsz, Harry?" Kérdezte.

Harry nem válaszolt egy percig, ehelyett megmozdította fejét, hogy Louis szemeibe tudjon nézni.

"Nem tudom." Válaszolta őszintén, megtörve a szemkontaktust, hogy inkább ajkaira nézzen.

Louis megnyalta őket, és hallotta, hogy ezúttal Harry lélegzésével akadtak problémák. A zöld szemá fiú lassan oldalra döntötte a fejét, ajkaik csak pár miliméterre voltak egymástól.

Az ajkaik olyan közel voltak egymáshoz, hogy Harry szinte már érezte őket, automatikusan váltak el, alig várva az érzést, a nyelve kiszáradt.

Harry halkan vett levegőt és fújta ki, Louis pedig megborzongott. A göndör még közelebb hajolt, Louis pedig mély levegőt vett, készen állva, bármire i, ami következni fog, annyira nagyon kész....

Valami hangosan csörömpölt a háttérben, mindkettejüket megdöbbentve. Mindketten lepillantottak, ahol meglátták Harry telefonját a földön, miután Lux elejtette.

"Oopsie!" Kiáltott fel, kezeit a szája elé szorítva.

Ekkor történt, hogy Louis rájött, a szobában kerekedett csend nem a képzelete volt. Egy gyors pillantást vetett a helyiség minden szegletére, ahonnan mindenki tágra nyílt szemekkel bámult vissza rá, egy stylist épp az arcát legyezte. Harry is észlelve mindezt távolodott el Louistól, adva neki egy kis helyett.

Louis máris hiányolta a közelségét.

.

.

.

Mintegy három órán át dolgoztak, Louis pedig kimerült. Boldog volt, hogy az interjút vették fel elsőnek, mert a fotózás sokkal fárasztóbb volt. A mennyezeti világítás forrón sütött le rájuk és kezdtek izzadni az öltönyökben. Reménykedett, hogy nem izzadja szét a frizuráját, amin Lou keményen dolgozott.

"Szeretnél tartani egy kis szünetet?" Kérdzete Zayn, Louis pedig megrázta a fejét.

Most egyedül fotózták őket és Harry ment elsőnek, utána pedig Niall.

Liam végignézett rajtuk. "Ne aggódj, ha abba kell hagynod, mert elfáradtál. Az egészség mindig az első." Mondta, Louis pedig játékosan megforgatta a szemét.

"Igen, köszi Daddy Direction."

Liam felhorkant. "Te most tényleg ezzel a régi viccel fogsz fárasztani?"

Louis elmosolyodott. "Nyilván én vagyok az egyetlen, aki még mindig megteszi. Viszont, most megyek és szerzek vizet, mert szomjas vagyok, nem azért, hogy az aggódásaid enyhítsem." Nevetett fel Louis, Liam pedig természetesen, bemutatott neki.

Louis válaszként mindössze rávigyorgott és az asztalhoz lépett, ahová a vizes üvegét tette, amikor is a lába beleakadt egy vezetékbe. Megebotlott, megpróbálta visszaszerezni egyensúlyát, de elesett. A válla beleütközött a fénytechnikába, a kezeivel egy pillanatra csapkodott, mielőtt maga elé nyújtotta őket, hogy a kezeire és térdeire essen inkább, mint hasára. A lámpa veszélyesen megingott, ő pedig felnézett, csak azért, hogy lássa, ahogy borul.

Karjait védelmezőn hasa köré csavarta, ahogy felkészült a fájdalomra... Ami sosem érkezett meg.

Óvatosan nyitotta ki szemeit, ám annál nagyobbakat pislogott zavarodottságában. Louis felpillantott Harryre, ahogyan megtartotta a lámpát, majd visszarakta a helyére, mielőtt a hangok minden irányból szélrózsaként támadták meg. Louis csak Harryt figyelte, ahogyan ő is megfordult, hogy ránézzen.

"Minden rendben?" Kérdezte hangosan, kissé lihegett.

Louis csak bólintani tudott, míg a többi fiú és a dolgozók leszedték a lábáról a vezetéket.

Körülbelül 15 percig tartott, mire mindenkit megnyugtatott, hogy jól van, nem esett baja.

Harrynek köszönhetően.

A fotózás teljes kábulatban telt el.

Majd a szállodába visszavezető úton hallotta, mi történt.

"És Harry pózolt, vagy mi, igen, aztán hirtelen, te elestél, Harry meg olyan gyors volt, mint a fény! Elképesztő gyorsan rohant oda mielőtt mi még gondolkozni tudtunk volna!" Magyarázta Niall izgatottan.

Louis feje furán üres volt. Ehelyett csak lenézett kezére, és Harryére, ahogyan összefonódtak.

.

.

.

Aznap este Louis az anyja mellett feküdt összegömbölyödve az ágyon, ahogyan a realizáció megütötte.

A hasát védte, mikor azt gondolta, a lámpa rá fog esni.

A másodperc azon töredéke alatt, a baba védelme volt az egyetlen dolog, ami számít.

Semmi más. Nem is saját maga.

Louis lassan emelte kezét a pocakjára, kis köröket rajzolva rajta.

Megpróbálta megvédeni a babát. Az ő babáját.

Felpillantott Jayre, aki mélyen aludt, Louis óvatosan csusszant ki az ágyból, hogy kiosonjon. A kanapéhoz ment, ahol Harry volt összegömbölyödve egy párnával és takaróval, nyilván lusta volt, hogy kinyissa az ágyat.

"Harry..." Suttogta, Harry szemei pedig azonnal kipattantak.

"Lou?" Szavai szinte elkenődtek, ahogyan hirtelen ébredt fel. "Mizu? Minden rendben?"

Louis csak állt ott, tágra nyílt sszemekkel nézte.

"Louis?" Kérdezte Harry újra, majd felült, ezúttal éberebben.

"Azt hiszem, hogy érdekel." Válaszolt Louis.

"Mi?" Kérdezett vissza Harry, hangja erősen zavarodott volt, és aggodalmas.

"Azt hiszem érdekel. A baba. Az én.. Babám." Folytatta Louis, Harry pedig felállt, ölelésbe vonva Louist.

A kisebb remegett. Nem kicsit.

"Azt hiszem, hogy érdekel." Ismételte.

"Ez jó, Louis. Ez csodálatos." Motyogta Harry.

"Azt hiszem, hogy érdekel." Zihálta Louis, a göndör pedig közelebb húzta magához.

"Rendben van. Semmi baj, Lou. Minden rendben."

"Azt hiszem, hogy érdekel, Harry. Azt hiszem--Azt hiszem--Azt hiszem, hogy érdekel." Suttogta Louis, újra és újra, míg Harry magukra nem húzta a takarót.

Aztán még mindig újra és újra és újra ismételgette, remegve és levegő után kapkodva minden egyes mondat után, míg ki nem fárasztotta magát, és elaludt.

Louis egy síró csecsemőről álmodott, ahogyan nyugtató altatódalokat énekelt neki. Ő maga.

25. rész

Sziasztok!
Ahogy ígértem, itt is a folytatás. Itt kissé több az esemény, mint az előzőben.:)
Ebbe a részbe besegített Raven is, amiért külön köszönöm neki.:* <3
Holnap utazunk el, és csak pénteken jövünk haza, ezért lehet egy-két napot csúszni fog a következő rész, de próbálok sietni.:)
További jó nyarat mindenkinek, élvezzétek a jó időt.;)
Puszi.:*
Judit.xx

„Mindent elterveztem, bébi.”

.

.

.

Louis szerencsére egy meleg és kényelmes helyen ébredt, orrába Channelnek a Coco Mademoiselle illata kúszott be.

Ismerte a fajtáját, mivel majd’ egy órát töltött az internet böngészésével, míg meg nem találta, amit keresett, és miután becsomagolta az ajándékot, egy kis cetlit is írt hozzá, hogy mennyire szereti, és hogy nagyra értékeli, amiért ennyi mindent föláldoz érte, majd elküldte azt.

Röviden, anyja karjai közt ébredt.

„Szia, anyu.” Krákogta alvástól reszelős hangjával.

A nő válaszul csak homlokon csókolta, mire a fiú lassan felült, és az anyukája mellé helyezkedett, hogy megmozgassa elzsibbadt végtagjait.

„Szóval, mi folyik itt, kicsim? Mármint amiért ilyenkor kellett idejönnöm. Nem is hívtál annyiszor, ahogy megbeszéltük.” Jay halk mondata hallatán Louis az ajkába harapott.

Jay türelmesen várt, míg Louis összeszedte gondolatait, ezért megfogta fia kezét, és óvatosan övéi közé rakta.

„Elmondtam a fiúknak, hogy mi történt. Hogy, um, terhes vagyok, ez minden.” Suttogta.

„Oh, kincsem.” Válaszolta Jay megszorítva a kezét.

Louis ezt érzékelve gyengéden szorította vissza.

„Rendben, Boo, most kérlek, mondj el mindent. Csak meséld el, és én meghallgatlak. Nem fogok a szavadba vágni, míg nem végeztél.” Mondta a nő.

Louis elhelyezkedett, úgy, hogy feje anyja ölében legyen. Aztán mindent. Elmondta neki, hogy hogy kezdődött ez az egész, és hogy mi történt vele, mivel senki más nem tudja ezt jobban, mint a saját anyja. Elmondta neki a filmet, és hogy mi mindent rontott el. Elmondta neki a fiúk reakcióját, miután végre minden kiderült. Elmondta azt is, hogy megtudta a baba nemét. Elmondta, hogy néha túl sok neki ez az egész, és hogy akkor nem tudja kezelni, valamint, hogy máskor ilyet egyáltalán nem érez. Aztán elmondta azt is, hogy mennyire belefáradt mindenbe. Elmondta neki, hogy csodálkozik, hogy még nem adta fel. Elmondta, hogy mennyire fél, ha egyszer elveszti elméje fölött az irányítást. Azokat a félelmeit is elmondta, hogy a fiúk és a rajongók elhagyják majd. Elmondta neki, hogy időnként fel szokott nézni a Twitterre, elolvasni pár gyűlölködő levelet, ami után mindig szédül, félelem és szégyenérzet fogja el. Elmondta, hogy legszívesebben addig üvöltene és ordítana, míg el nem fogy a levegője, és meg nem szűnik létezni. Mindent elmondott neki Harryről, hogy hogyan érez néha iránta, és hogy nem tudja hova rakni ezeket az érzéseket vagy, hogy miért van még mindig nála a göndör az első helyen a szívében. Azt is elmondta, hogy még most sem tudja, hogyan viszonyuljon érzelmileg a babához. Elmondta, hogy nem érti, miért tartja olyan fontosnak ezt a babát, mikor az elején olyan dühös volt miatta, amiért ez történt vele. Elmondta neki, hogy nem hiszi, hogy jó apa fog majd lenni. Azt is elmondta, hogy ha nem lenne itt a baba, már rég öngyilkos lett volna, mert ez nem szabadott, hogy megtörténjen vele, és hogy egy felnőtt ember, aki nem olyan hülye, hogy ilyesmibe keverje magát, és az emberek mondogatták neki, hogy nem tehet semmiről, nem láthatta ezt az egészet előre. Elmondta neki, hogy gyűlölte emiatt magát.

Jay egy pillanatig maga elé bámult, megemésztette a hallottakat, majd megpróbálta rendezni azokat magában, és, hogy megtalálja a módját, hogy a kisfia megkönnyebbüljön kicsit.

„Nem kell semmit sem mondanod, idővel könnyebb lesz.” Motyogta Louis, ezzel megszakítva édesanyja gondolatait.

Tudta jól, min gondolkozott az anyja. Tudta, hogy meg akarja valahogy nyugtatni, de Louis már rég átlépett egy határt, ami után ez már egyáltalán nem sikerülhetett neki.

„Ugye ezt te sem hiszed el?” Kérdezte Jay halkan.

Louis vállat vont.

„Nos, ez lesz.” Válaszolta egyszerűen.

Louis felnézett rá.

„Úgy lesz.” Mondta újra, hangja szikla szilárdan csengett. A nő azon töprengett, hogyan képes féken tartani a belsejében előkívánkozó vad félelmet. Gondolatait átvette a rémület. Nagyon nagy esély volt rá, hogy elveszti a fiát. De az nem történhet meg. Nem történhet meg.”Úgy lesz.” Ismételte újra.

„Oké.” Válaszolta Louis közömbösen.

Ha az anyukája ezt mondta.

Talán még hinni is fog neki.

Ezután lehunyta szemeit.

.

.

.

Harry felpillantott összekuporodott helyéről, Niall mellett, mikor Jay megjelent a szobában. Zayn és Liam azonnal abbahagyta a beszélgetést, ők is ránézve a nőre. Harry felrázta Niallt, a szőke pedig hunyorogva pislogott párat, mielőtt meglátta Jayt.

"Hogy van?" Kérdezte Harry egy pillanatnyi csend után.

Jay halkan felsóhajtott, szemei csillogtak a könnyektől, amik még nem hullottak ki. "Segítségre van szüksége."

Harry felült.

"Ő... Beszélnie kell valakivel, Harry. És nem hallgat rám, de talán majd rád igen. Komolyan... Muszáj beszélnie valakivel."

"Egy... hivatásos személlyel?" Kérdezte Zayn és Jay bólintott.

"Nem fog működni. Amint egy kicsit is céloztunk rá, hogy segítségre van szüksége, azonnal lerázott minket." Mondta Niall homlokát ráncolva.

Harry gyomra összeszorult. "Mit mondott neked?"

Jay nem válaszolt.

"Jay, mit mondott?" Próbálta újra Harry, Jay pedig ökölbe szorította a kezeit.

Harry ezúttal felállt. "Anya, mit mondott?"

Jay éppen nyitotta a száját, hogy válaszoljon, mikor az ajtó nyitódása megállította ebben. Louis csendben csoszogott ki, végignézve mindenkin, aki a kanapé másik végén volt.

"Kaphatnék egy csésze teát, mama?" Kérdezte, ujjait a hasán tartva.

"Persze, drágám." Válaszolt Jay egy pillanat múlva. "Egyébként, vegyünk valamit enni is, jó?"

Harryre pillantott, mielőtt a konyhába lépett és a kezébe vette a teáskannát.

"Szóval mi lesz ma, fiúk?" Kérdezte mikor csend támadt.

"Ma lesz egy fotózásunk." Válaszolta Liam, nézve, ahogyan Harry leült Louis mellé, válluk egymáshoz ért.

Louis pedig rádőlt Harryre.

"Mikor kell mennetek?" Kérdezte Jay.

Zayn a telefonjára pillantott. "Két óra múlva."

Jay a homlokát ráncolta. "És holnap?"

"Kettő után szabadok vagyunk." Válaszolt újra Liam.

"Hm. Szeretnél holnap bevásárolni menni, Louis? A baba miatt, úgy értem."

Louis lassan pislogott, kezében szorongatta pólójának anyagát. Mindenki a válaszát várta.

"Rendben."

"Már ha te is szeretnél, persze." Tette hozzá.

"Rendben." Ismételte.

Harry odanyúlt, hogy megfogja a kezét.

.

.

.

Végül megérkeztek a stúdióba, ahol a fotózás volt, és azonnal egy szobába vezették őket, ahol emberek vették őket körül.

Louis körülnézett, és észrevette, hogy az emberek, akik körülötte mászkáltak folyamatosan a hasát nézték, ő pedig a homlokát ráncolva próbálta figyelmen kívül hagyni. A csoport végül megcsinálta, bejutottak a szoba belsejébe, ahol el tudtak készülni.

Lou ott volt, éppen különféle haj-kencéket pakolt, miközben a stylist odalépett, hogy a ruhákhoz vezesse őket.

"Hé, drágám!" Kiáltott fel Lou.

Lux jelent meg mögötte egy ragyogó mosollyal.

"Luxxy!" Kiáltottak mindannyian boldogan, Harry pedig kitárta karjait.

A kisgyermek odafutott, a nevetéstől sikoltozva, ahogyan a levegőbe emelték és megpörgették. Louis elragadtatva figyelte.

Harry nagyon jól bánt a gyerekekkel.

Valaki megkocogtatta a vállát, és ahogy megfordult, Tate állt a háta mögött. A férfi intett.

"Szia Tate." Motyogta Louis és nézte, ahogy a férfi végigmérte, majd jelezte, hogy menjen vele.

Louis visszapillantott Harryre, mielőtt követte a férfit a szoba sarkába, ahol pár ruhát halmozott fel. Az idősebb férfi elővette a telefont és írni kezdett.

"Van itt néhány választási lehetőség."

Louis elolvasta és bólintott. "Rendben."

"Néhány ezek közül lazább, néhány meg szűk. Attól függ, mihez van kedved."

Sarah, a legújabb publikáló, épp ebben a pillanatban sétált be. „Hello, srácok. Jó lenne, ha egy kicsit fel tudnánk gyorsítani a dolgokat. Elterjedt a hír a környéken, hogy itt vagy, és még azelőtt szeretnénk lelépni, mielőtt túl sokan lennének.”

A nő ezután Louisra pillantott, majd felé kezdett sétálni. „Hogy érzed magad?” Kérdezte.

„Jól vagyok.” Válaszolta, egy kissé émelygett a gyomra a nem sokkal előbb feltörő ’érzései’ miatt.

„Rendben. Szólj, ha kellene valami, és intézkedem. Túl nagy a hajtás a lábadnak, és azt szeretném, ha a lehető legkényelmesebb legyen neked.”

Louis bólintott.

„Akkor oké.” Válaszolta a nő, és Tatere pillantott. „Magatokra is hagylak titeket.”

A fiú nézte Zaynt, ahogy besétál, mielőtt lekötötte volna teljes figyelmét Harry. Leültette Luxot, majd a telefonján megnyitott egy játékot, és átnyújtotta neki, míg ő a pólója felvételével bajlódott. Louis figyelte, amint Harry megvakarja egy picit a hasát, a farmer alacsonyan, a csípőjén ült, így engedte láttatni a V vonalát. A göndör elnevette magát Niall egyik viccén, gödröcskéi egyből megjelentek, mielőtt Louisra pillantott volna.

Találkozott a kék szemű tekintetével, majd elmosolyodott, és arrébb állva fejezte be az öltözködést. Louis kábultan pislogott, majd visszafordult Tatehez, aki őt nézte. Gyorsan félrenézett, az előre kikészített ruháira vezette tekintetét.

Tate tekintete szinte égette. Így tudta a legegyszerűbben leírni. De hamar rájött, ez a munkájával jár.

Louis kiszemelt a szép, sötétkék blézert, egy egyszerű, fehér pólót és egy sötét farmert. Egy pár élénkvörös Vans cipő hevert a földön. Megragadta a ruhákat, és elindult a függöny mögé, átöltözni, ezzel újra kimaradva a kinti eseményekből. Gyorsan öltözött át, a többi ruháját egy halomba dobálta. Tate odament, és megnézte a ruha összeállítást, kezeit Louis csípőjére tette, kissé följebb, mint ahol a nadrág volt. Ujjait Louis bőrén legeltette.

Louis megdermedt. Tate lenézett rá, majd lassan elvette kezeit. Egymásra meredve néztek a másik szemébe.

„Minden rendben?” Kérdezte Harry, hirtelen jelent meg Louis oldalán.

A fiú sután bólintott, még mindig Tatere szegezte tekintetét. Harry kettejük között állt.

„Ezek azok a cipők, amiket fel fogsz majd venni?” Kérdezte a göndör, és fejével a Vansokra bökött.

Louis ismét bólintott.

„Oké. Lassan haladjunk. Mindjárt kész vagyunk.” Folytatta, finoman érintve a másik kezét, majd elhúzta, miután egy sötét pillantást vetett a tervezőre, bármit is tett a férfi, amiért Louis ilyen csöndes volt.

Egy random székhez mentek, ami a falnak volt támasztva, és leültette a kisebbet. Harry letérdelt elé, majd az előtte levő lábára csúsztatta a cipőt. Ezután megrázta Louis-n, hogy teljesen belemenjen.

„Harry. Mit csinálsz?” Kérdezte hitetlenkedve.

A göndör felnézett rá, „Um… feladom rád a cipőt?”

„Terhes vagyok, nem rokkant. Ez lesz az új mottóm, esküszöm. Csak öt hónapos vagyok. Fel tudom húzni a saját cipőmet.”

„Tudom.” Válaszolta Harry egyszerűen. „Szóval, elmondod, mi történt?”

Louis összeráncolta a homlokát. „Véletlenül hozzáért a csípőmhöz, mikor igazította a felsőmet. Én, um… csak megdöbbentem, ennyi az egész.” Motyogta, végig Tate-et figyelte, aki a szanaszét dobált ruháit hajtogatta.

Tate felé nézett, mire Louis gyorsan elfordult.

„Hm.” Válaszolta Harry, ez volt minden, amit kinyögött.

Louis szemöldökét ráncolta. „Mi az?” Kérdezte.

Harry befejezte a cipő fűzését, és egyszerűen a földre ült.

„Ő csak… végig téged nézett. Észrevettem. Most is bámul.”

Hogy látta mindezt Harry?

Louis válaszul csak vállat vont. „Ő, um, ja. De nyugi. Ez a munkája. A divat meg ezek.”

„Hm.” Mondta Harry újra.

Louis elsöpört egy kóbor göndör tincset, ami Harry fejkendője alól lógott ki.

„Lou azt mondta, figyelnem kéne rá.” Mondta a göndör mosolyogva.

„Talán nem akar belefésülni ebbe a sörénybe.” Viccelődött Louis.

„Héé.” Nyafogta, és óvatosan hozzányomta fejét a másik térdéhez.

Louis halkan felnevetett. „Most tényleg a térdemnek nyomod a fejed? Nem fáj ez neked?”

„Azt mondták, elég nagy fejem van.” Válaszolta Harry.

„Az biztos.” Kuncogott Louis.

„Megérinthetlek?” Kérdezte hirtelen Harry.

24. rész

Sziasztok!
Nemrég értem haza a rokonoktól, és mivel megígértem nektek, azonnal elkezdtem fordítani a folytatást, kiengesztelésképpen.:) 
Sajnos nem annyira eseménydús, de ne aggódjatok, be fognak indulni nemsokára az események.;)
Nos, mivel most rakom fel a friss részt, ezért megpróbálom beütemezni, hogy minden hétfőn tudjak nektek hozni újakat.:)) Viszont ha egy-két nap csúszás lesz, azonnal értesíteni foglak titeket.;)
Addig is kellemes olvasást, remélem tetszeni fog.:3
További jó nyaralást, bulizzatok sokat, puszillak benneteket.:* <3
Judit.xx

„Jól vagyok, tényleg. Meg, ha már eddig eljutottam, nincs igazam? Különben is, nem kérhetlek meg rá titeket, hogy az életetek helyett az én szarságaimmal törődjetek.”

Eleanor felhorkant. „Hányszor kell még elmondanunk, hogy te sokkal fontosabb vagy, ostoba. Szeretünk és kész.”

Louis mosolya kiszélesedett. „Ti komolyan a legjobbak vagytok. De most már muszáj indulni, rendben?”

Ezután összebújtak egy hármas-ölelésben.

„Írjál vagy hívj, bármikor. Tudod a dolgok rendjét.”

A fiú csak bólintott. „Hát persze. Muszáj még többet megtudnom a Starbucksos szerelmi történtedről.”

Eleanor a szemeit forgatta. „Szia.” Mondta, és játékosan eltrappolt.

Louis nevetett, miközben nézte, ahogy a lányok elmennek, de a lift ajtaja bezáródott, mire azonnal lefagyott az arcáról a mosoly. Lebámult a kezében tartott ultrahang képre.

Van egy fia. Egyszer csak Paul lépett oda mellé.

„Tudnánk egy kicsit beszélni, Louis?” Kérdezte, mire a fiú összeráncolta homlokát, nem tudta, mi fog következni.

De annyira fáradt volt, hogy elmondja az egész történetet. Most, hogy volt kint, több és több ember kíváncsi, mi történhetett vele… és ez annyira fárasztó tudott lenni.

„Aha.” Válaszolta fáradtan, és követte Pault a szobájába.

„Mi folyik itt, haver? Minden rendben?” Kérdezte, mikor mindketten leültek.

Louis vett egy mély lélegzetet, megkeményítette arcvonásait amennyire tudta, és ahogy mindig is szokta, majd beszélni kezdett.

.

.

.

A szobában mindenki felkapta a fejét a hangra, mikor Louis belépett kipirult arcbőrrel és könnyes szemekkel.

„Hali.” Mondta remegve.

Harry aggódva felállt, de Louis megrázta a fejét, amire most szüksége volt, csak az volt, hogy összegömbölyödjön egy szabad széken.

„Én, um, elmondtam Paulnak. Nagyon dühös lett. Összehívta a fejeseket, és, um, megnövelte a biztonságunkat.”

Louis el akart tűnni a föld színéről, vagy legalábbis visszaforgatni az időt, mikor Harryvel egyedül voltak a gardróbban. Az kellemes volt.

„Louis, tesó.” Hívta magára a figyelmét Niall, mire a másik ránézett. „Figyu, sajnálom az előbbi viselkedésemet. Nem volt szép tőlem.”

„Minden rendben.” Válaszolta Louis, teljesen megértette a fiút. Az állapota ilyen hatással volt az emberekre.

„Nem, haver, semmi sincs rendben. Elhordtalak mindennek és ráncigáltalak, mint valami ócska játékot. Szóval egyáltalán nincs minden rendben.”

Harry megpördült tengelye körül, és Niallt kezdte fixírozni. Zayn erre megfogta kezét, és figyelmeztetően megszorította.

„Hadd beszéljék meg a gondjaikat ők maguk.” Suttogta olyan hangosan, hogy csak Harry hallja.

Louis Niallre meredt, mielőtt bólintott volna. „Oké.” Mondta halkan.

„Remek.” Válaszolta a szőke.

Újra csend telepedett a szobára.

„Van egy kisfiam.” Szólalt fel Louis hirtelen.

Mindannyian tágra nyílt szemmel fordultak felé.

„Ma tudtam meg, az ultrahangon. Itt egy kép.”

Átadta nekik, akik rögtön odasereglettek, hogy lássák a papírt.

„Louis, ez-

Gyorsan félbeszakította Liamet, aki épp akkor állt fel mindenféle figyelmeztetés nélkül. 

„Mindjárt jövök, egy pillanat. Csak rendelek valami kaját magamnak.” Mondta Louis, és azonnal kisietett a szobából, be, a hálószobába, aminek az ajtaját becsukta maga mögött.

Elővette telefonját, és szinte kétségbeesetten kezdett tárcsázni.

’Louis, kicsim. Nem akartalak hívni és túlterhelni, ezért Daniellel és Eleanorral tartottam a kapcsolatot. Hogy vagy?’

A fiú lerúgta a cipőjét, és visszamászott abba a szekrényben, ahol Harryvel aludtak, és többek között mást is csináltak.

„Szia, anyu.” Mondta halkan, megkönnyebbült, hogy hallotta a hangját.

’Hogy vagy, Boo?’

„Nem tudom.” Felelte összegömbölyödve.

’Rendben. Voltál már az orvosodnál?’

„Ja. Um, jól vagyok.”

Jay megkönnyebbült sóhaját tisztán lehetett hallani még telefonon keresztül is. ’Annyira örülök, kicsim.’

„Mi, um, csináltunk ultrahangot is.” Motyogta.

’Oké. Ez normális. A pici is egészséges?’

„Igen, egészséges a pici fiú.”

Egy hosszú csend következett.

’Pici fiú?’ Kérdezte Jay végül.

„Igen. Fiú.”

’Oh, Boo, ez… hogy érzed magad?’

Louis sikítani szeretett volna. „Mindenki ezt kérdezgeti tőlem, és én is mindig megkérdezem magamtól, de egyszerűen nem tudom rá a választ! Éreznem kéne valamit, például haragot, rengeteget, hogy ez a valami bennem van, és itt növekszik, de örülnöm is kéne, mert ez az én kisbabám, és érzek dolgokat, de túl sok ez egyszerre amit tényleg nem tudok hova tenni.”

Egyszer csak valaki kitépte a kezéből a telefonját. Harry nézett vissza rá, aki odaadta a készülékez Zaynnek, majd odamászott Louis mellé és megfogta a kezét. Az alacsonyabbik túl fáradt volt bármit is mondani.

Annyira kimerült volt.

És volt egy kisfia. Egy élő, lélegző kisfia.

„Hé, anya, nem tudnál egy kicsit leugrani hozzánk és meglátogatni?” Beszélt Zayn a telefonba, ahonnan nem sokkal később Louis bár egészen halk, de hallotta az anyukáját beszélni.

„Csak leülni és beszélgetni. Elég baba dolgok vannak mára.” Mondta Niall hangosan, miközben valahol a közelben feküdt, a szőnyegen.

Zayn kinyomta a telefont, majd leült ő is melléjük. „Louis, anyukád reggelre itt lesz.” Mondta egy mosollyal az arcán. Liam Zayn ölébe hajtotta fejét, mielőtt megszólalt volna: „Kaptam Twitteren egy meghívást egy orgiára.”

Mindannyian megdermedtek és maguk elé meredtek, mielőtt Louis szó szerint üvölteni nem kezdett a nevetéstől, amihez pár másodperc múlva a többi fiú is csatlakozott.

„Liam, haver, mi a halál?” Üvöltötte Niall, miközben nevetve dülöngélt ide-oda.

„Niall, egyik felem pont annyira akadt ki, mint te, míg másik izgatottan várja, hogy őszinte legyek.” Válaszolta Liam, mire Zayn felhorkant.

„Mert ez akkora megtiszteltetés, hah?” Kuncogott, és Liam elpirult.

„Hány ember?” Kérdezte Harry.

„Öt.” Válaszolta Liam, mire Louis még jobban nevetni kezdett.

A fiú ujjongása hallatán Harry egy pacsit adott Liamnek, még ha csak egy pillanatig is tartott. Végül, mikor Louis újra levegőhöz jutott, felült, és megtörölte szemeit.

„Igazából tényleg szükségem volt erre a nevetésre, szóval, köszi Liam.”

„Bármikor.” A srác egy mosollyal válaszolt.

Mindenki kényelmesen üldögélt, de egyszer csak Niall kinyitotta a száját. „Tehááát, a válaszod igen?”

Liam drámaian felült, ezzel megütve Zayn állát. Louis annyira röhögött, hogy azt hitte, elájul.

„Természetesen nem, Niall. Bunkó vagy!” Sírt Liam, és az fejét dörzsölgette.

„Nem érzem az állkapcsom.” Nyafogott Zayn.

„Isten áldja a szingli életemet. Nekem ehhez nem lenne türelmem.” Nevetett föl a szőke, mire Liam megrúgta.

Louis Harry felé fordult, aki mindvégig őt figyelte, majd egy gyors puszit nyomott a magasabbik arcára, mielőtt megtámaszkodott volna a vállán, majd hallgatni kezdte a többieket, ahogy vihognak és viccelődnek egymással.

Hagyta, hogy a rossz gondolatai háttérbe sodródjanak. Kénytelen lesz egyszer újra szembenézni velük, de ebben a pillanatban csak alámerült a melegségnek és a kényelemnek, ami körbe vette őt.

Nem voltak szavak, amiket le tudott volna írni, hogy mennyire is szerette a srácokat.

.

.

.

23.rész - folytatás

Sziasztok:))
Szörnyen röstellem magam, amiért ilyen sokáig nem volt rész, de a napok(milyen napok? Hetek!!) teljesen összefolytak.:( 
Holnap megyek a rokonokhoz másfél hétre, de megígérem, hogy utána rendesen(kb. hetente) lesznek részek. Előre fogok szólni, mikor utazok el/bármi hülyeséget csinálok, és hogy kb. mikorra várhatók a részek.
Ezt a kis apróságot azért rakom most ki, hogy lássátok, még élek és folytatódik a történet.:)
Kérlek bocsássatok meg még egyszer ezekért a rengeteg csúszásokért. Ég is a pofám miatta rendesen.:((
Amint hazaértem(azaz másfél hét múlva), rakom a kövit föl.;)
Puszi, élvezzétek a jó időt és a semmittevést;
Judit.xx

A fiú kinyitotta a szemét és a képernyőre meredt. „Tényleg?” Nyögte ki, mire a nő bólintott. Louis le sem tudta venni a szemét a monitorról.

Van egy kisfia.

Nem tudta szavakba önteni, mit érzett akkor, mikor általánossá vált számára, hogy tényleg egy kisfiú, de biztosan nem voltak sötét gondolatai. Legalábbis még nem.

.

.

.

Mindhárman egy kávézó hátulsó szegletében ültek, úgy, ahogy máskor, most sem akartak nagy feltűnést kelteni. Louis beleharapott a péksüteményébe, és szórakozottan rágcsálni kezdte.

Van egy kisfia.

Eszébe jutott arról a kép, nem, róla, ami a kocsiban pihent.

„Hogy érzed magad?” Kérdezte Danielle, mire Louis vállat vont.

„Nem tudom.” Válaszolta.

Miért nem tud soha semmit?

Eleanor és a másik lány farkasszemet nézett vele.

„Szóval, találkoztam egy fiúval.” Mondta Elenor, maximálisan eltérve az eredeti tárgytól.

A hallottak felkeltették Louis figyelmét. „Tényleg?” Kérdezte, és a lány mosolyogva bólintott.

A fiú elkomorodott, egy kissé féltékeny lett. „Oh.” Mondta, mire a lány átnyúlt az asztalon, hogy megfogja a másik kezét.

„Semmi komoly, kicsim. Nem igazán keresek mély kapcsolatot, legalábbis mostanság. Úgy értem, csak láttam, ahogy kisétál. Elég helyes volt. A Starbucksban találkoztam vele.”

Louis az ajkába harapott, hogy előtörni készülő nevetése ne bukjon ki. „Komolyan?” Kérdezte, hangja vinnyogáshoz hasonlított.

Danielle a szája elé kapta kezét, vállai rázkódtak.

„Mi ezen olyan vicces?” Kérdezte Eleanor homlokráncolva.

„Oh, semmi.” Válaszolta Louis. „Ez csak… nem nagyon lepett meg, hogy a Starbucksban találkoztatok és ennyi. Meglepődtem, hogy egy idegen van a házadban.”

Eleanor elkezdett duzzogni. „Kapjátok be, srácok.”

„És még azt mondja, semmi komoly.” Viccelődött Danielle, és mindkettő nevetésben tört ki.

.

.

.

Louis végre visszatért a szállodába, most épp a folyosón állt a lányokkal.

„Biztos, hogy jól vagy, drágám? Még maradhatunk. Őszintén nem bánnánk.” Mondta Danielle, mire Louis elmosolyodott.

„Jól vagyok, tényleg. Meg, ha már eddig eljutottam, nincs igazam? Különben is, nem kérhetlek meg rá titeket, hogy az életetek helyett az én szarságaimmal törődjetek.”

Eleanor felhorkant. „Hányszor kell még elmondanunk, hogy te sokkal fontosabb vagy, ostoba. Szeretünk és kész.”

Louis mosolya kiszélesedett. „Ti komolyan a legjobbak vagytok. De most már muszáj indulni, rendben?”

Ezután összebújtak egy hármas-ölelésben.

„Írjál vagy hívj, bármikor. Tudod a dolgok rendjét.”

.

.

.

23. rész

Sziasztok! Nos, visszakaptam lassacskán a gépemet én is, de ennek ellenére itt van egy rész, még mindig a csodálatos Jucika jóvoltából. Nos... Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék, élvezzétek! c: Jó olvasást kívánok!

Raven Agrippa

„Elmegyek a ruhákért, mindjárt jövök.” Mondta Danielle és kiment a szobából. Louis próbálta leplezni aggodalmát, hogy mi történhet odabent, miközben figyelte a kisétáló lányt.

.

.

.

„Lélegezz, Harry, lélegezz!”

Harry bólintott, miközben a WC ülőkén ült, kezei a térdén ökölbe voltak szorítva, ahogy lenézett a csempére. Zayn a lába között állt, és ujjaival Harry hajába túrt.

A göndör öklendezni kezdett, mire Zayn gyorsan hátraugrott, helyet adva a fiúnak. Mikor Harry a csap fölé hajolt, barátja hátrafogta az arcába hulló tincseket, és halkan dúdolgatott, hogy megnyugtassa a reszkető fiút.

Egyszer csak Danielle jelent meg a fürdőszoba ajtajában.

„Csak zaklatott. Mindjárt rendben lesz.” Mondta Zayn, ahogy meglátta a lány aggódó tekintetét. Danielle bólintott, majd besétált, és egy lágy csókot nyomott a göndör fürtökre.

„Kölcsönveszek egy pár pizsamát, rendben?” Mondta, mire Harry bólintott, majd a mosdókagylóba köpött.

A lány fintorgott, majd felállt. „Én és El elvisszük az orvoshoz, majd elmegyünk valahova kicsit lazulni. Eléggé… fullasztó itt a légkör.

Harry fölemelte a fejét, hogy ránézzen, mire a lány megragadott néhány papírzsebit és megtörölgette vele a száját. „Lou jól van?” Kérdezte a fiú elcsukló hangon.

„Ő… úgy gondolom, jól lesz. Elmegyünk és megpróbáljuk felvidítani egy kicsit.” Válaszolta a lány, mire a srác bólintott.

Ezután Dani kiment, megragadva amiért jött, olyan halkan, ahogyan bejött. Harry lehúzta a vécét, majd újra megragadva a tetejét, lehajtotta azt, hogy rá tudjon ülni. Zayn tovább kezdett dúdolni, és gyengéden masszírozta a fiú fejbőrét, mire Harry lehunyta a szemét.

„Mindent megpróbáltam egyszerre a kezemben tartani.”

Zayn nem válaszolt, csak befejezte a dúdolást, míg a másik beszélt.

„Tegnap kiakadtam, és mindent eldobtam, hogy csak Louisra tudjak figyelni, de már másnap van és még mindig ideges vagyok.”

A fekete továbbra is hallgatott.

„Hogy csinálja ezt Louis? Ő már hónapok óta ki van borulva, és még mindig ésszerűen gondolkozik. Hogyan?”

Zayn lehajolt, majd a fiú hajába csókolt. „Nem tudom.” Válaszolta őszintén. „De meg kell próbálnunk, nem igaz? Mert ha minden szétesik, hogyan fogjuk megtartani Louist?”

Harry megtörölte az arcát, és bólintott. „Tudom.” suttogta.

„Minden rendben lesz, Harry. Most már majdnem mindannyinknak egy a terve. Szóval ki tudjuk ezt az egészet találni így, együtt. Egyikünk sincs egyedül.” Mondta Zayn halkan.

Harry szipogott. „Itt tudsz egy kis ideig maradni, kérlek?” Kérdezte a fiú, ujjaival belemarkolva Zayn ingébe.

„Természetesen, Harry. Egyébként sem terveztelek itt hagyni.”

És újra elkezdett dúdolni a fekete.

.

.

.

„Érzel bármilyen felesleges fáradságot, szédülést, gyengeséget, száj szárasságot?”

Louis nemlegesen megrázta a fejét Dr. Minnie irodájában, ahol éppen ült.

„Rendben, akkor azt hiszem, kizárhatjuk a kiszáradást, de még mindig szeretném, ha több mennyiségű vizet innál meg, mint amennyit egyébként kellene.”

A fiú bólintott.

„Rendben, akkor bármi szokatlan vizelés, esetleg foltok, vagy másvalami?”

„Nem, nem véreztem, ha erre gondol. Csak hánytam és öhm… bepisiltem.”

A nő bólintott, miközben jegyzetelt.

„Rendben, és mikor estél-

„Nem estem el. Már a földön feküdtem, mielőtt elájultam volna.”

„Értem, szóval nem estél nagyot és nincsenek zúzódásaid sem akkor.”

„Igen.” Válaszol Louis.

Dr. Minnie még többet kezdett jegyzetelni, mielőtt lerakta volna a noteszét. „Meg tudnád nekem pontosan mondani, mi volt a baleset előtt? Már akkor is rosszul voltál, vagy hirtelen történt az egész?”

Louis lenézett az ölébe, és ujjaival a pizsama nadrág anyagát kezdte igazgatni. „Én öhm, néztem valamit, ami nem volt annyira jó. És azt hiszem, um, az váltotta ki belőlem.”

„Kiváltotta belőled.” Ismételte a nő, mire a srác bólintott. „Louis, kedvesem.”

A ’kedvesem’ szó hallatán a fiú fölkapta a fejét, és minden figyelmét a doktornak szentelte. „Nem tudok úgy segíteni, ha nem mondod el részletesen, mi is történt. Csak azt akarom, hogy teljesen rendben legyél.”

Louis erősebben húzta meg az anyagot. „Volt benne egy… nemi erőszak jelenet… a filmben.”

A nő felült a székében. „És az váltotta ki belőled.” Inkább kijelentésnek hangzott, mintsem kérdésnek.

„Igen.” Suttogta.

„Értem. Az a tartalom, ami kiváltotta ezt a reakciót, kapcsolódik bármi módon is a terhességedhez?” Kérdezte halkan, mire Louis megállt a nadrágja piszkálásában, és csak mereven ült.

„Igen.” Adta meg végül a választ.

„Louis. Muszáj megkérnelek rá arra, hogy légy szíves beszélj erről valakinek. Ebben a kórház számos pszichiátriai és pszichológiai orvosokkal van tele, akik tudnának neked segíteni ebben. Figyelmeztetnem kell téged, hogy ez a terhesség a sokkal magasabb kockázatú felé hajlik, mint a legtöbb férfi terhesség. Azok a dolgok, amik most is kiváltották nálad ezt a tünetet, károsak lehetnek mind rád, mint a babára nézve.”

A fiú megvonta a vállát.

„Fel tudod ezt fogni egyáltalán?” Könyörgött a nő, mire a másik bólintott.

„Oké. Nos, elővigyázatosságból nem ártana csinálnunk még egy ultrahangot. Tudni akarod a nemét?”

Louis csak pislogott. Tudni akarja egyáltalán?

„Nem tudom.” Válaszolta, mire a doktor bólintott.

„Rendben. Szeretnéd, ha a barátaid is velünk jönnének?”

„Igen.”

Kifelé indultak a folyosóra, ahol Louis körbenézett, majd megpillantotta Daniellet és Eleanort, akik ott ültek. A fiú szólt nekik, mire mindketten felálltak, és odasiettek hozzá.

„Ultrahang?” Kérdezte Eleanor izgatottan.

„Aha.” Mondta a fiú egy gyenge mosollyal, azt kívánva magában, hogy bárcsak meg tudná vele is osztani a lány a lelkesedését.

A csapat besétált az ultrahang szobába, majd Louis levette az ingjét, nem találkozva egyetlen kíváncsiskodó szempárral, miközben elhelyezkedett az asztalon. A lányok leültek mellé. A srác összerándult, mikor elkezdte a doktor rajta elkenni a hideg gélt, majd hamarosan hallani lehetett a baba szívverését, és látni is lehetett a képernyőn.

„Ott van. Nagyon szépen fejlődik.”

„Milyen nagy feje van. Tényleg minden rendben van a babáddal.” Motyogta Danielle, mire Louis akárhogy akarta, nem tudta magában tartani kuncogását, ami kiszökött a száján.

„Fogd be.” Nevetett a fiú.

„Nos, most már egyértelműen meg lehet állapítani a nemét, de ha azt akarod, akkor megvárjuk vele a születéséig.”

Louis nem tudta. Őszintén nem tudta, hogy akarja-e tudni. Ha vajon tudná a nemét, segítene neki megértetni, hogy tényleg szereti ezt a babát, vagy sem? Ez minden bizonnyal még valóságosabbnak tűnt.

„Én-

Elhallgatott, lehunyta a szemit, és csendben szuszogott. Csak a baba szívverését hallgatta, ami megtörte a csendet.

„Igen.” Mondta hosszú szünet után. „Mondd meg.”

Az orvosa elmosolyodott. „Rendben van. Mr. Tomlinson, Ön egy teljesen egészséges kisfiút hord a szíve alatt.”

A fiú kinyitotta a szemét és a képernyőre meredt. „Tényleg?” Nyögte ki, mire a nő bólintott. Louis le sem tudta venni a szemét a monitorról.

Van egy kisfia.

Nem tudta szavakba önteni, mit érzett akkor, mikor általánossá vált számára, hogy tényleg egy kisfiú, de biztosan nem voltak sötét gondolatai. Legalábbis még nem.