25. rész

Sziasztok!
Ahogy ígértem, itt is a folytatás. Itt kissé több az esemény, mint az előzőben.:)
Ebbe a részbe besegített Raven is, amiért külön köszönöm neki.:* <3
Holnap utazunk el, és csak pénteken jövünk haza, ezért lehet egy-két napot csúszni fog a következő rész, de próbálok sietni.:)
További jó nyarat mindenkinek, élvezzétek a jó időt.;)
Puszi.:*
Judit.xx

„Mindent elterveztem, bébi.”

.

.

.

Louis szerencsére egy meleg és kényelmes helyen ébredt, orrába Channelnek a Coco Mademoiselle illata kúszott be.

Ismerte a fajtáját, mivel majd’ egy órát töltött az internet böngészésével, míg meg nem találta, amit keresett, és miután becsomagolta az ajándékot, egy kis cetlit is írt hozzá, hogy mennyire szereti, és hogy nagyra értékeli, amiért ennyi mindent föláldoz érte, majd elküldte azt.

Röviden, anyja karjai közt ébredt.

„Szia, anyu.” Krákogta alvástól reszelős hangjával.

A nő válaszul csak homlokon csókolta, mire a fiú lassan felült, és az anyukája mellé helyezkedett, hogy megmozgassa elzsibbadt végtagjait.

„Szóval, mi folyik itt, kicsim? Mármint amiért ilyenkor kellett idejönnöm. Nem is hívtál annyiszor, ahogy megbeszéltük.” Jay halk mondata hallatán Louis az ajkába harapott.

Jay türelmesen várt, míg Louis összeszedte gondolatait, ezért megfogta fia kezét, és óvatosan övéi közé rakta.

„Elmondtam a fiúknak, hogy mi történt. Hogy, um, terhes vagyok, ez minden.” Suttogta.

„Oh, kincsem.” Válaszolta Jay megszorítva a kezét.

Louis ezt érzékelve gyengéden szorította vissza.

„Rendben, Boo, most kérlek, mondj el mindent. Csak meséld el, és én meghallgatlak. Nem fogok a szavadba vágni, míg nem végeztél.” Mondta a nő.

Louis elhelyezkedett, úgy, hogy feje anyja ölében legyen. Aztán mindent. Elmondta neki, hogy hogy kezdődött ez az egész, és hogy mi történt vele, mivel senki más nem tudja ezt jobban, mint a saját anyja. Elmondta neki a filmet, és hogy mi mindent rontott el. Elmondta neki a fiúk reakcióját, miután végre minden kiderült. Elmondta azt is, hogy megtudta a baba nemét. Elmondta, hogy néha túl sok neki ez az egész, és hogy akkor nem tudja kezelni, valamint, hogy máskor ilyet egyáltalán nem érez. Aztán elmondta azt is, hogy mennyire belefáradt mindenbe. Elmondta neki, hogy csodálkozik, hogy még nem adta fel. Elmondta, hogy mennyire fél, ha egyszer elveszti elméje fölött az irányítást. Azokat a félelmeit is elmondta, hogy a fiúk és a rajongók elhagyják majd. Elmondta neki, hogy időnként fel szokott nézni a Twitterre, elolvasni pár gyűlölködő levelet, ami után mindig szédül, félelem és szégyenérzet fogja el. Elmondta, hogy legszívesebben addig üvöltene és ordítana, míg el nem fogy a levegője, és meg nem szűnik létezni. Mindent elmondott neki Harryről, hogy hogyan érez néha iránta, és hogy nem tudja hova rakni ezeket az érzéseket vagy, hogy miért van még mindig nála a göndör az első helyen a szívében. Azt is elmondta, hogy még most sem tudja, hogyan viszonyuljon érzelmileg a babához. Elmondta, hogy nem érti, miért tartja olyan fontosnak ezt a babát, mikor az elején olyan dühös volt miatta, amiért ez történt vele. Elmondta neki, hogy nem hiszi, hogy jó apa fog majd lenni. Azt is elmondta, hogy ha nem lenne itt a baba, már rég öngyilkos lett volna, mert ez nem szabadott, hogy megtörténjen vele, és hogy egy felnőtt ember, aki nem olyan hülye, hogy ilyesmibe keverje magát, és az emberek mondogatták neki, hogy nem tehet semmiről, nem láthatta ezt az egészet előre. Elmondta neki, hogy gyűlölte emiatt magát.

Jay egy pillanatig maga elé bámult, megemésztette a hallottakat, majd megpróbálta rendezni azokat magában, és, hogy megtalálja a módját, hogy a kisfia megkönnyebbüljön kicsit.

„Nem kell semmit sem mondanod, idővel könnyebb lesz.” Motyogta Louis, ezzel megszakítva édesanyja gondolatait.

Tudta jól, min gondolkozott az anyja. Tudta, hogy meg akarja valahogy nyugtatni, de Louis már rég átlépett egy határt, ami után ez már egyáltalán nem sikerülhetett neki.

„Ugye ezt te sem hiszed el?” Kérdezte Jay halkan.

Louis vállat vont.

„Nos, ez lesz.” Válaszolta egyszerűen.

Louis felnézett rá.

„Úgy lesz.” Mondta újra, hangja szikla szilárdan csengett. A nő azon töprengett, hogyan képes féken tartani a belsejében előkívánkozó vad félelmet. Gondolatait átvette a rémület. Nagyon nagy esély volt rá, hogy elveszti a fiát. De az nem történhet meg. Nem történhet meg.”Úgy lesz.” Ismételte újra.

„Oké.” Válaszolta Louis közömbösen.

Ha az anyukája ezt mondta.

Talán még hinni is fog neki.

Ezután lehunyta szemeit.

.

.

.

Harry felpillantott összekuporodott helyéről, Niall mellett, mikor Jay megjelent a szobában. Zayn és Liam azonnal abbahagyta a beszélgetést, ők is ránézve a nőre. Harry felrázta Niallt, a szőke pedig hunyorogva pislogott párat, mielőtt meglátta Jayt.

"Hogy van?" Kérdezte Harry egy pillanatnyi csend után.

Jay halkan felsóhajtott, szemei csillogtak a könnyektől, amik még nem hullottak ki. "Segítségre van szüksége."

Harry felült.

"Ő... Beszélnie kell valakivel, Harry. És nem hallgat rám, de talán majd rád igen. Komolyan... Muszáj beszélnie valakivel."

"Egy... hivatásos személlyel?" Kérdezte Zayn és Jay bólintott.

"Nem fog működni. Amint egy kicsit is céloztunk rá, hogy segítségre van szüksége, azonnal lerázott minket." Mondta Niall homlokát ráncolva.

Harry gyomra összeszorult. "Mit mondott neked?"

Jay nem válaszolt.

"Jay, mit mondott?" Próbálta újra Harry, Jay pedig ökölbe szorította a kezeit.

Harry ezúttal felállt. "Anya, mit mondott?"

Jay éppen nyitotta a száját, hogy válaszoljon, mikor az ajtó nyitódása megállította ebben. Louis csendben csoszogott ki, végignézve mindenkin, aki a kanapé másik végén volt.

"Kaphatnék egy csésze teát, mama?" Kérdezte, ujjait a hasán tartva.

"Persze, drágám." Válaszolt Jay egy pillanat múlva. "Egyébként, vegyünk valamit enni is, jó?"

Harryre pillantott, mielőtt a konyhába lépett és a kezébe vette a teáskannát.

"Szóval mi lesz ma, fiúk?" Kérdezte mikor csend támadt.

"Ma lesz egy fotózásunk." Válaszolta Liam, nézve, ahogyan Harry leült Louis mellé, válluk egymáshoz ért.

Louis pedig rádőlt Harryre.

"Mikor kell mennetek?" Kérdezte Jay.

Zayn a telefonjára pillantott. "Két óra múlva."

Jay a homlokát ráncolta. "És holnap?"

"Kettő után szabadok vagyunk." Válaszolt újra Liam.

"Hm. Szeretnél holnap bevásárolni menni, Louis? A baba miatt, úgy értem."

Louis lassan pislogott, kezében szorongatta pólójának anyagát. Mindenki a válaszát várta.

"Rendben."

"Már ha te is szeretnél, persze." Tette hozzá.

"Rendben." Ismételte.

Harry odanyúlt, hogy megfogja a kezét.

.

.

.

Végül megérkeztek a stúdióba, ahol a fotózás volt, és azonnal egy szobába vezették őket, ahol emberek vették őket körül.

Louis körülnézett, és észrevette, hogy az emberek, akik körülötte mászkáltak folyamatosan a hasát nézték, ő pedig a homlokát ráncolva próbálta figyelmen kívül hagyni. A csoport végül megcsinálta, bejutottak a szoba belsejébe, ahol el tudtak készülni.

Lou ott volt, éppen különféle haj-kencéket pakolt, miközben a stylist odalépett, hogy a ruhákhoz vezesse őket.

"Hé, drágám!" Kiáltott fel Lou.

Lux jelent meg mögötte egy ragyogó mosollyal.

"Luxxy!" Kiáltottak mindannyian boldogan, Harry pedig kitárta karjait.

A kisgyermek odafutott, a nevetéstől sikoltozva, ahogyan a levegőbe emelték és megpörgették. Louis elragadtatva figyelte.

Harry nagyon jól bánt a gyerekekkel.

Valaki megkocogtatta a vállát, és ahogy megfordult, Tate állt a háta mögött. A férfi intett.

"Szia Tate." Motyogta Louis és nézte, ahogy a férfi végigmérte, majd jelezte, hogy menjen vele.

Louis visszapillantott Harryre, mielőtt követte a férfit a szoba sarkába, ahol pár ruhát halmozott fel. Az idősebb férfi elővette a telefont és írni kezdett.

"Van itt néhány választási lehetőség."

Louis elolvasta és bólintott. "Rendben."

"Néhány ezek közül lazább, néhány meg szűk. Attól függ, mihez van kedved."

Sarah, a legújabb publikáló, épp ebben a pillanatban sétált be. „Hello, srácok. Jó lenne, ha egy kicsit fel tudnánk gyorsítani a dolgokat. Elterjedt a hír a környéken, hogy itt vagy, és még azelőtt szeretnénk lelépni, mielőtt túl sokan lennének.”

A nő ezután Louisra pillantott, majd felé kezdett sétálni. „Hogy érzed magad?” Kérdezte.

„Jól vagyok.” Válaszolta, egy kissé émelygett a gyomra a nem sokkal előbb feltörő ’érzései’ miatt.

„Rendben. Szólj, ha kellene valami, és intézkedem. Túl nagy a hajtás a lábadnak, és azt szeretném, ha a lehető legkényelmesebb legyen neked.”

Louis bólintott.

„Akkor oké.” Válaszolta a nő, és Tatere pillantott. „Magatokra is hagylak titeket.”

A fiú nézte Zaynt, ahogy besétál, mielőtt lekötötte volna teljes figyelmét Harry. Leültette Luxot, majd a telefonján megnyitott egy játékot, és átnyújtotta neki, míg ő a pólója felvételével bajlódott. Louis figyelte, amint Harry megvakarja egy picit a hasát, a farmer alacsonyan, a csípőjén ült, így engedte láttatni a V vonalát. A göndör elnevette magát Niall egyik viccén, gödröcskéi egyből megjelentek, mielőtt Louisra pillantott volna.

Találkozott a kék szemű tekintetével, majd elmosolyodott, és arrébb állva fejezte be az öltözködést. Louis kábultan pislogott, majd visszafordult Tatehez, aki őt nézte. Gyorsan félrenézett, az előre kikészített ruháira vezette tekintetét.

Tate tekintete szinte égette. Így tudta a legegyszerűbben leírni. De hamar rájött, ez a munkájával jár.

Louis kiszemelt a szép, sötétkék blézert, egy egyszerű, fehér pólót és egy sötét farmert. Egy pár élénkvörös Vans cipő hevert a földön. Megragadta a ruhákat, és elindult a függöny mögé, átöltözni, ezzel újra kimaradva a kinti eseményekből. Gyorsan öltözött át, a többi ruháját egy halomba dobálta. Tate odament, és megnézte a ruha összeállítást, kezeit Louis csípőjére tette, kissé följebb, mint ahol a nadrág volt. Ujjait Louis bőrén legeltette.

Louis megdermedt. Tate lenézett rá, majd lassan elvette kezeit. Egymásra meredve néztek a másik szemébe.

„Minden rendben?” Kérdezte Harry, hirtelen jelent meg Louis oldalán.

A fiú sután bólintott, még mindig Tatere szegezte tekintetét. Harry kettejük között állt.

„Ezek azok a cipők, amiket fel fogsz majd venni?” Kérdezte a göndör, és fejével a Vansokra bökött.

Louis ismét bólintott.

„Oké. Lassan haladjunk. Mindjárt kész vagyunk.” Folytatta, finoman érintve a másik kezét, majd elhúzta, miután egy sötét pillantást vetett a tervezőre, bármit is tett a férfi, amiért Louis ilyen csöndes volt.

Egy random székhez mentek, ami a falnak volt támasztva, és leültette a kisebbet. Harry letérdelt elé, majd az előtte levő lábára csúsztatta a cipőt. Ezután megrázta Louis-n, hogy teljesen belemenjen.

„Harry. Mit csinálsz?” Kérdezte hitetlenkedve.

A göndör felnézett rá, „Um… feladom rád a cipőt?”

„Terhes vagyok, nem rokkant. Ez lesz az új mottóm, esküszöm. Csak öt hónapos vagyok. Fel tudom húzni a saját cipőmet.”

„Tudom.” Válaszolta Harry egyszerűen. „Szóval, elmondod, mi történt?”

Louis összeráncolta a homlokát. „Véletlenül hozzáért a csípőmhöz, mikor igazította a felsőmet. Én, um… csak megdöbbentem, ennyi az egész.” Motyogta, végig Tate-et figyelte, aki a szanaszét dobált ruháit hajtogatta.

Tate felé nézett, mire Louis gyorsan elfordult.

„Hm.” Válaszolta Harry, ez volt minden, amit kinyögött.

Louis szemöldökét ráncolta. „Mi az?” Kérdezte.

Harry befejezte a cipő fűzését, és egyszerűen a földre ült.

„Ő csak… végig téged nézett. Észrevettem. Most is bámul.”

Hogy látta mindezt Harry?

Louis válaszul csak vállat vont. „Ő, um, ja. De nyugi. Ez a munkája. A divat meg ezek.”

„Hm.” Mondta Harry újra.

Louis elsöpört egy kóbor göndör tincset, ami Harry fejkendője alól lógott ki.

„Lou azt mondta, figyelnem kéne rá.” Mondta a göndör mosolyogva.

„Talán nem akar belefésülni ebbe a sörénybe.” Viccelődött Louis.

„Héé.” Nyafogta, és óvatosan hozzányomta fejét a másik térdéhez.

Louis halkan felnevetett. „Most tényleg a térdemnek nyomod a fejed? Nem fáj ez neked?”

„Azt mondták, elég nagy fejem van.” Válaszolta Harry.

„Az biztos.” Kuncogott Louis.

„Megérinthetlek?” Kérdezte hirtelen Harry.

24. rész

Sziasztok!
Nemrég értem haza a rokonoktól, és mivel megígértem nektek, azonnal elkezdtem fordítani a folytatást, kiengesztelésképpen.:) 
Sajnos nem annyira eseménydús, de ne aggódjatok, be fognak indulni nemsokára az események.;)
Nos, mivel most rakom fel a friss részt, ezért megpróbálom beütemezni, hogy minden hétfőn tudjak nektek hozni újakat.:)) Viszont ha egy-két nap csúszás lesz, azonnal értesíteni foglak titeket.;)
Addig is kellemes olvasást, remélem tetszeni fog.:3
További jó nyaralást, bulizzatok sokat, puszillak benneteket.:* <3
Judit.xx

„Jól vagyok, tényleg. Meg, ha már eddig eljutottam, nincs igazam? Különben is, nem kérhetlek meg rá titeket, hogy az életetek helyett az én szarságaimmal törődjetek.”

Eleanor felhorkant. „Hányszor kell még elmondanunk, hogy te sokkal fontosabb vagy, ostoba. Szeretünk és kész.”

Louis mosolya kiszélesedett. „Ti komolyan a legjobbak vagytok. De most már muszáj indulni, rendben?”

Ezután összebújtak egy hármas-ölelésben.

„Írjál vagy hívj, bármikor. Tudod a dolgok rendjét.”

A fiú csak bólintott. „Hát persze. Muszáj még többet megtudnom a Starbucksos szerelmi történtedről.”

Eleanor a szemeit forgatta. „Szia.” Mondta, és játékosan eltrappolt.

Louis nevetett, miközben nézte, ahogy a lányok elmennek, de a lift ajtaja bezáródott, mire azonnal lefagyott az arcáról a mosoly. Lebámult a kezében tartott ultrahang képre.

Van egy fia. Egyszer csak Paul lépett oda mellé.

„Tudnánk egy kicsit beszélni, Louis?” Kérdezte, mire a fiú összeráncolta homlokát, nem tudta, mi fog következni.

De annyira fáradt volt, hogy elmondja az egész történetet. Most, hogy volt kint, több és több ember kíváncsi, mi történhetett vele… és ez annyira fárasztó tudott lenni.

„Aha.” Válaszolta fáradtan, és követte Pault a szobájába.

„Mi folyik itt, haver? Minden rendben?” Kérdezte, mikor mindketten leültek.

Louis vett egy mély lélegzetet, megkeményítette arcvonásait amennyire tudta, és ahogy mindig is szokta, majd beszélni kezdett.

.

.

.

A szobában mindenki felkapta a fejét a hangra, mikor Louis belépett kipirult arcbőrrel és könnyes szemekkel.

„Hali.” Mondta remegve.

Harry aggódva felállt, de Louis megrázta a fejét, amire most szüksége volt, csak az volt, hogy összegömbölyödjön egy szabad széken.

„Én, um, elmondtam Paulnak. Nagyon dühös lett. Összehívta a fejeseket, és, um, megnövelte a biztonságunkat.”

Louis el akart tűnni a föld színéről, vagy legalábbis visszaforgatni az időt, mikor Harryvel egyedül voltak a gardróbban. Az kellemes volt.

„Louis, tesó.” Hívta magára a figyelmét Niall, mire a másik ránézett. „Figyu, sajnálom az előbbi viselkedésemet. Nem volt szép tőlem.”

„Minden rendben.” Válaszolta Louis, teljesen megértette a fiút. Az állapota ilyen hatással volt az emberekre.

„Nem, haver, semmi sincs rendben. Elhordtalak mindennek és ráncigáltalak, mint valami ócska játékot. Szóval egyáltalán nincs minden rendben.”

Harry megpördült tengelye körül, és Niallt kezdte fixírozni. Zayn erre megfogta kezét, és figyelmeztetően megszorította.

„Hadd beszéljék meg a gondjaikat ők maguk.” Suttogta olyan hangosan, hogy csak Harry hallja.

Louis Niallre meredt, mielőtt bólintott volna. „Oké.” Mondta halkan.

„Remek.” Válaszolta a szőke.

Újra csend telepedett a szobára.

„Van egy kisfiam.” Szólalt fel Louis hirtelen.

Mindannyian tágra nyílt szemmel fordultak felé.

„Ma tudtam meg, az ultrahangon. Itt egy kép.”

Átadta nekik, akik rögtön odasereglettek, hogy lássák a papírt.

„Louis, ez-

Gyorsan félbeszakította Liamet, aki épp akkor állt fel mindenféle figyelmeztetés nélkül. 

„Mindjárt jövök, egy pillanat. Csak rendelek valami kaját magamnak.” Mondta Louis, és azonnal kisietett a szobából, be, a hálószobába, aminek az ajtaját becsukta maga mögött.

Elővette telefonját, és szinte kétségbeesetten kezdett tárcsázni.

’Louis, kicsim. Nem akartalak hívni és túlterhelni, ezért Daniellel és Eleanorral tartottam a kapcsolatot. Hogy vagy?’

A fiú lerúgta a cipőjét, és visszamászott abba a szekrényben, ahol Harryvel aludtak, és többek között mást is csináltak.

„Szia, anyu.” Mondta halkan, megkönnyebbült, hogy hallotta a hangját.

’Hogy vagy, Boo?’

„Nem tudom.” Felelte összegömbölyödve.

’Rendben. Voltál már az orvosodnál?’

„Ja. Um, jól vagyok.”

Jay megkönnyebbült sóhaját tisztán lehetett hallani még telefonon keresztül is. ’Annyira örülök, kicsim.’

„Mi, um, csináltunk ultrahangot is.” Motyogta.

’Oké. Ez normális. A pici is egészséges?’

„Igen, egészséges a pici fiú.”

Egy hosszú csend következett.

’Pici fiú?’ Kérdezte Jay végül.

„Igen. Fiú.”

’Oh, Boo, ez… hogy érzed magad?’

Louis sikítani szeretett volna. „Mindenki ezt kérdezgeti tőlem, és én is mindig megkérdezem magamtól, de egyszerűen nem tudom rá a választ! Éreznem kéne valamit, például haragot, rengeteget, hogy ez a valami bennem van, és itt növekszik, de örülnöm is kéne, mert ez az én kisbabám, és érzek dolgokat, de túl sok ez egyszerre amit tényleg nem tudok hova tenni.”

Egyszer csak valaki kitépte a kezéből a telefonját. Harry nézett vissza rá, aki odaadta a készülékez Zaynnek, majd odamászott Louis mellé és megfogta a kezét. Az alacsonyabbik túl fáradt volt bármit is mondani.

Annyira kimerült volt.

És volt egy kisfia. Egy élő, lélegző kisfia.

„Hé, anya, nem tudnál egy kicsit leugrani hozzánk és meglátogatni?” Beszélt Zayn a telefonba, ahonnan nem sokkal később Louis bár egészen halk, de hallotta az anyukáját beszélni.

„Csak leülni és beszélgetni. Elég baba dolgok vannak mára.” Mondta Niall hangosan, miközben valahol a közelben feküdt, a szőnyegen.

Zayn kinyomta a telefont, majd leült ő is melléjük. „Louis, anyukád reggelre itt lesz.” Mondta egy mosollyal az arcán. Liam Zayn ölébe hajtotta fejét, mielőtt megszólalt volna: „Kaptam Twitteren egy meghívást egy orgiára.”

Mindannyian megdermedtek és maguk elé meredtek, mielőtt Louis szó szerint üvölteni nem kezdett a nevetéstől, amihez pár másodperc múlva a többi fiú is csatlakozott.

„Liam, haver, mi a halál?” Üvöltötte Niall, miközben nevetve dülöngélt ide-oda.

„Niall, egyik felem pont annyira akadt ki, mint te, míg másik izgatottan várja, hogy őszinte legyek.” Válaszolta Liam, mire Zayn felhorkant.

„Mert ez akkora megtiszteltetés, hah?” Kuncogott, és Liam elpirult.

„Hány ember?” Kérdezte Harry.

„Öt.” Válaszolta Liam, mire Louis még jobban nevetni kezdett.

A fiú ujjongása hallatán Harry egy pacsit adott Liamnek, még ha csak egy pillanatig is tartott. Végül, mikor Louis újra levegőhöz jutott, felült, és megtörölte szemeit.

„Igazából tényleg szükségem volt erre a nevetésre, szóval, köszi Liam.”

„Bármikor.” A srác egy mosollyal válaszolt.

Mindenki kényelmesen üldögélt, de egyszer csak Niall kinyitotta a száját. „Tehááát, a válaszod igen?”

Liam drámaian felült, ezzel megütve Zayn állát. Louis annyira röhögött, hogy azt hitte, elájul.

„Természetesen nem, Niall. Bunkó vagy!” Sírt Liam, és az fejét dörzsölgette.

„Nem érzem az állkapcsom.” Nyafogott Zayn.

„Isten áldja a szingli életemet. Nekem ehhez nem lenne türelmem.” Nevetett föl a szőke, mire Liam megrúgta.

Louis Harry felé fordult, aki mindvégig őt figyelte, majd egy gyors puszit nyomott a magasabbik arcára, mielőtt megtámaszkodott volna a vállán, majd hallgatni kezdte a többieket, ahogy vihognak és viccelődnek egymással.

Hagyta, hogy a rossz gondolatai háttérbe sodródjanak. Kénytelen lesz egyszer újra szembenézni velük, de ebben a pillanatban csak alámerült a melegségnek és a kényelemnek, ami körbe vette őt.

Nem voltak szavak, amiket le tudott volna írni, hogy mennyire is szerette a srácokat.

.

.

.

23.rész - folytatás

Sziasztok:))
Szörnyen röstellem magam, amiért ilyen sokáig nem volt rész, de a napok(milyen napok? Hetek!!) teljesen összefolytak.:( 
Holnap megyek a rokonokhoz másfél hétre, de megígérem, hogy utána rendesen(kb. hetente) lesznek részek. Előre fogok szólni, mikor utazok el/bármi hülyeséget csinálok, és hogy kb. mikorra várhatók a részek.
Ezt a kis apróságot azért rakom most ki, hogy lássátok, még élek és folytatódik a történet.:)
Kérlek bocsássatok meg még egyszer ezekért a rengeteg csúszásokért. Ég is a pofám miatta rendesen.:((
Amint hazaértem(azaz másfél hét múlva), rakom a kövit föl.;)
Puszi, élvezzétek a jó időt és a semmittevést;
Judit.xx

A fiú kinyitotta a szemét és a képernyőre meredt. „Tényleg?” Nyögte ki, mire a nő bólintott. Louis le sem tudta venni a szemét a monitorról.

Van egy kisfia.

Nem tudta szavakba önteni, mit érzett akkor, mikor általánossá vált számára, hogy tényleg egy kisfiú, de biztosan nem voltak sötét gondolatai. Legalábbis még nem.

.

.

.

Mindhárman egy kávézó hátulsó szegletében ültek, úgy, ahogy máskor, most sem akartak nagy feltűnést kelteni. Louis beleharapott a péksüteményébe, és szórakozottan rágcsálni kezdte.

Van egy kisfia.

Eszébe jutott arról a kép, nem, róla, ami a kocsiban pihent.

„Hogy érzed magad?” Kérdezte Danielle, mire Louis vállat vont.

„Nem tudom.” Válaszolta.

Miért nem tud soha semmit?

Eleanor és a másik lány farkasszemet nézett vele.

„Szóval, találkoztam egy fiúval.” Mondta Elenor, maximálisan eltérve az eredeti tárgytól.

A hallottak felkeltették Louis figyelmét. „Tényleg?” Kérdezte, és a lány mosolyogva bólintott.

A fiú elkomorodott, egy kissé féltékeny lett. „Oh.” Mondta, mire a lány átnyúlt az asztalon, hogy megfogja a másik kezét.

„Semmi komoly, kicsim. Nem igazán keresek mély kapcsolatot, legalábbis mostanság. Úgy értem, csak láttam, ahogy kisétál. Elég helyes volt. A Starbucksban találkoztam vele.”

Louis az ajkába harapott, hogy előtörni készülő nevetése ne bukjon ki. „Komolyan?” Kérdezte, hangja vinnyogáshoz hasonlított.

Danielle a szája elé kapta kezét, vállai rázkódtak.

„Mi ezen olyan vicces?” Kérdezte Eleanor homlokráncolva.

„Oh, semmi.” Válaszolta Louis. „Ez csak… nem nagyon lepett meg, hogy a Starbucksban találkoztatok és ennyi. Meglepődtem, hogy egy idegen van a házadban.”

Eleanor elkezdett duzzogni. „Kapjátok be, srácok.”

„És még azt mondja, semmi komoly.” Viccelődött Danielle, és mindkettő nevetésben tört ki.

.

.

.

Louis végre visszatért a szállodába, most épp a folyosón állt a lányokkal.

„Biztos, hogy jól vagy, drágám? Még maradhatunk. Őszintén nem bánnánk.” Mondta Danielle, mire Louis elmosolyodott.

„Jól vagyok, tényleg. Meg, ha már eddig eljutottam, nincs igazam? Különben is, nem kérhetlek meg rá titeket, hogy az életetek helyett az én szarságaimmal törődjetek.”

Eleanor felhorkant. „Hányszor kell még elmondanunk, hogy te sokkal fontosabb vagy, ostoba. Szeretünk és kész.”

Louis mosolya kiszélesedett. „Ti komolyan a legjobbak vagytok. De most már muszáj indulni, rendben?”

Ezután összebújtak egy hármas-ölelésben.

„Írjál vagy hívj, bármikor. Tudod a dolgok rendjét.”

.

.

.

23. rész

Sziasztok! Nos, visszakaptam lassacskán a gépemet én is, de ennek ellenére itt van egy rész, még mindig a csodálatos Jucika jóvoltából. Nos... Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék, élvezzétek! c: Jó olvasást kívánok!

Raven Agrippa

„Elmegyek a ruhákért, mindjárt jövök.” Mondta Danielle és kiment a szobából. Louis próbálta leplezni aggodalmát, hogy mi történhet odabent, miközben figyelte a kisétáló lányt.

.

.

.

„Lélegezz, Harry, lélegezz!”

Harry bólintott, miközben a WC ülőkén ült, kezei a térdén ökölbe voltak szorítva, ahogy lenézett a csempére. Zayn a lába között állt, és ujjaival Harry hajába túrt.

A göndör öklendezni kezdett, mire Zayn gyorsan hátraugrott, helyet adva a fiúnak. Mikor Harry a csap fölé hajolt, barátja hátrafogta az arcába hulló tincseket, és halkan dúdolgatott, hogy megnyugtassa a reszkető fiút.

Egyszer csak Danielle jelent meg a fürdőszoba ajtajában.

„Csak zaklatott. Mindjárt rendben lesz.” Mondta Zayn, ahogy meglátta a lány aggódó tekintetét. Danielle bólintott, majd besétált, és egy lágy csókot nyomott a göndör fürtökre.

„Kölcsönveszek egy pár pizsamát, rendben?” Mondta, mire Harry bólintott, majd a mosdókagylóba köpött.

A lány fintorgott, majd felállt. „Én és El elvisszük az orvoshoz, majd elmegyünk valahova kicsit lazulni. Eléggé… fullasztó itt a légkör.

Harry fölemelte a fejét, hogy ránézzen, mire a lány megragadott néhány papírzsebit és megtörölgette vele a száját. „Lou jól van?” Kérdezte a fiú elcsukló hangon.

„Ő… úgy gondolom, jól lesz. Elmegyünk és megpróbáljuk felvidítani egy kicsit.” Válaszolta a lány, mire a srác bólintott.

Ezután Dani kiment, megragadva amiért jött, olyan halkan, ahogyan bejött. Harry lehúzta a vécét, majd újra megragadva a tetejét, lehajtotta azt, hogy rá tudjon ülni. Zayn tovább kezdett dúdolni, és gyengéden masszírozta a fiú fejbőrét, mire Harry lehunyta a szemét.

„Mindent megpróbáltam egyszerre a kezemben tartani.”

Zayn nem válaszolt, csak befejezte a dúdolást, míg a másik beszélt.

„Tegnap kiakadtam, és mindent eldobtam, hogy csak Louisra tudjak figyelni, de már másnap van és még mindig ideges vagyok.”

A fekete továbbra is hallgatott.

„Hogy csinálja ezt Louis? Ő már hónapok óta ki van borulva, és még mindig ésszerűen gondolkozik. Hogyan?”

Zayn lehajolt, majd a fiú hajába csókolt. „Nem tudom.” Válaszolta őszintén. „De meg kell próbálnunk, nem igaz? Mert ha minden szétesik, hogyan fogjuk megtartani Louist?”

Harry megtörölte az arcát, és bólintott. „Tudom.” suttogta.

„Minden rendben lesz, Harry. Most már majdnem mindannyinknak egy a terve. Szóval ki tudjuk ezt az egészet találni így, együtt. Egyikünk sincs egyedül.” Mondta Zayn halkan.

Harry szipogott. „Itt tudsz egy kis ideig maradni, kérlek?” Kérdezte a fiú, ujjaival belemarkolva Zayn ingébe.

„Természetesen, Harry. Egyébként sem terveztelek itt hagyni.”

És újra elkezdett dúdolni a fekete.

.

.

.

„Érzel bármilyen felesleges fáradságot, szédülést, gyengeséget, száj szárasságot?”

Louis nemlegesen megrázta a fejét Dr. Minnie irodájában, ahol éppen ült.

„Rendben, akkor azt hiszem, kizárhatjuk a kiszáradást, de még mindig szeretném, ha több mennyiségű vizet innál meg, mint amennyit egyébként kellene.”

A fiú bólintott.

„Rendben, akkor bármi szokatlan vizelés, esetleg foltok, vagy másvalami?”

„Nem, nem véreztem, ha erre gondol. Csak hánytam és öhm… bepisiltem.”

A nő bólintott, miközben jegyzetelt.

„Rendben, és mikor estél-

„Nem estem el. Már a földön feküdtem, mielőtt elájultam volna.”

„Értem, szóval nem estél nagyot és nincsenek zúzódásaid sem akkor.”

„Igen.” Válaszol Louis.

Dr. Minnie még többet kezdett jegyzetelni, mielőtt lerakta volna a noteszét. „Meg tudnád nekem pontosan mondani, mi volt a baleset előtt? Már akkor is rosszul voltál, vagy hirtelen történt az egész?”

Louis lenézett az ölébe, és ujjaival a pizsama nadrág anyagát kezdte igazgatni. „Én öhm, néztem valamit, ami nem volt annyira jó. És azt hiszem, um, az váltotta ki belőlem.”

„Kiváltotta belőled.” Ismételte a nő, mire a srác bólintott. „Louis, kedvesem.”

A ’kedvesem’ szó hallatán a fiú fölkapta a fejét, és minden figyelmét a doktornak szentelte. „Nem tudok úgy segíteni, ha nem mondod el részletesen, mi is történt. Csak azt akarom, hogy teljesen rendben legyél.”

Louis erősebben húzta meg az anyagot. „Volt benne egy… nemi erőszak jelenet… a filmben.”

A nő felült a székében. „És az váltotta ki belőled.” Inkább kijelentésnek hangzott, mintsem kérdésnek.

„Igen.” Suttogta.

„Értem. Az a tartalom, ami kiváltotta ezt a reakciót, kapcsolódik bármi módon is a terhességedhez?” Kérdezte halkan, mire Louis megállt a nadrágja piszkálásában, és csak mereven ült.

„Igen.” Adta meg végül a választ.

„Louis. Muszáj megkérnelek rá arra, hogy légy szíves beszélj erről valakinek. Ebben a kórház számos pszichiátriai és pszichológiai orvosokkal van tele, akik tudnának neked segíteni ebben. Figyelmeztetnem kell téged, hogy ez a terhesség a sokkal magasabb kockázatú felé hajlik, mint a legtöbb férfi terhesség. Azok a dolgok, amik most is kiváltották nálad ezt a tünetet, károsak lehetnek mind rád, mint a babára nézve.”

A fiú megvonta a vállát.

„Fel tudod ezt fogni egyáltalán?” Könyörgött a nő, mire a másik bólintott.

„Oké. Nos, elővigyázatosságból nem ártana csinálnunk még egy ultrahangot. Tudni akarod a nemét?”

Louis csak pislogott. Tudni akarja egyáltalán?

„Nem tudom.” Válaszolta, mire a doktor bólintott.

„Rendben. Szeretnéd, ha a barátaid is velünk jönnének?”

„Igen.”

Kifelé indultak a folyosóra, ahol Louis körbenézett, majd megpillantotta Daniellet és Eleanort, akik ott ültek. A fiú szólt nekik, mire mindketten felálltak, és odasiettek hozzá.

„Ultrahang?” Kérdezte Eleanor izgatottan.

„Aha.” Mondta a fiú egy gyenge mosollyal, azt kívánva magában, hogy bárcsak meg tudná vele is osztani a lány a lelkesedését.

A csapat besétált az ultrahang szobába, majd Louis levette az ingjét, nem találkozva egyetlen kíváncsiskodó szempárral, miközben elhelyezkedett az asztalon. A lányok leültek mellé. A srác összerándult, mikor elkezdte a doktor rajta elkenni a hideg gélt, majd hamarosan hallani lehetett a baba szívverését, és látni is lehetett a képernyőn.

„Ott van. Nagyon szépen fejlődik.”

„Milyen nagy feje van. Tényleg minden rendben van a babáddal.” Motyogta Danielle, mire Louis akárhogy akarta, nem tudta magában tartani kuncogását, ami kiszökött a száján.

„Fogd be.” Nevetett a fiú.

„Nos, most már egyértelműen meg lehet állapítani a nemét, de ha azt akarod, akkor megvárjuk vele a születéséig.”

Louis nem tudta. Őszintén nem tudta, hogy akarja-e tudni. Ha vajon tudná a nemét, segítene neki megértetni, hogy tényleg szereti ezt a babát, vagy sem? Ez minden bizonnyal még valóságosabbnak tűnt.

„Én-

Elhallgatott, lehunyta a szemit, és csendben szuszogott. Csak a baba szívverését hallgatta, ami megtörte a csendet.

„Igen.” Mondta hosszú szünet után. „Mondd meg.”

Az orvosa elmosolyodott. „Rendben van. Mr. Tomlinson, Ön egy teljesen egészséges kisfiút hord a szíve alatt.”

A fiú kinyitotta a szemét és a képernyőre meredt. „Tényleg?” Nyögte ki, mire a nő bólintott. Louis le sem tudta venni a szemét a monitorról.

Van egy kisfia.

Nem tudta szavakba önteni, mit érzett akkor, mikor általánossá vált számára, hogy tényleg egy kisfiú, de biztosan nem voltak sötét gondolatai. Legalábbis még nem.

22. rész

Good evening everybody! Nos, most én, Judit jelentkezek az újabb résszel, mivel másik drága fordítótoknak elromlott a gépe, és megkért, hogy addig se maradjatok rész nélkül, míg vissza nem kapja a laptopját.

Elnézést szeretnék kérni tőletek egyrészt, amiért most hoztuk csak a részt, de ezer dolgunk volt(kemény dolog ez az érettségi-.- :P), másrészt hogy nem épp mondható el eseménydúsnak a rész(but don't panic, lesznek sokkal izgalmasabbak is, ígérjük;) ).

Ennek a fejezetnek a végnél besegített kicsit(na jó,sokatxd) Raven, úgyhogy lehet érzékelhető lesz ez.

Reméljük, tetszeni fog, megpróbáljuk hamarabb hozni a kövi részt, hogy ne kelljen sokáig várnotok az új fejezetig.

Jó olvasást, lots of love,

Judit.xx

„A fenébe is.” Suttogta fogcsikorgatva. „Meg fogom ölni.”

Elképzelte, amint kezei ökölbe szorítva szorítja annak a szörnyetegnek a nyakát, aki bántotta Louist, szinte látta maga előtt, ahogy miatta fuldoklik, hörög és sír, pont úgy, ahogy Louis is tette anno.

Úgy nézett föl a tükörre, amiben magát is viszont tudta látni, miközben még mindig lelki szemei előtt volt az elképzelése, és megdermedt a külsejétől. Szemei sötétebbek voltak, mint ahogy valaha látta volna őket, és belenézve azokba igazán rémisztőnek tűnt.

Pislogott párat, ellökve magát a tükörtől, és maga köré fonta karjait, mivel teljes egészében remegett.

.

.

.

Louis miközben végigsétált a folyosón, ami a főteremhez vezetett, többször is megbotlott a pizsamanadrágjába. Niall már ott volt a konyhában, kifejezéstelen arccal és karba tett kézzel. Eleanor az asztalnál ült, és kezével a fejét támasztotta. Danielle és Liam a kanapén beszélgettek halkan, és mikor Louis bekukucskált a sarkon, meglátta Zaynt az erkélyen, cigarettával a szájában.

Louis visszanézett a szobába, és találkozott Niall tekintetével, aki mozdulatlanul tűrte vizslatását. Liam és Danielle még nem vették észre, és abban sem volt biztos, hogy Eleanor aludt. A fiú vett egy mély lélegzetet.

„Hali srácok.” Suttogta idegesen.

Minden szem azonnal rá szegeződött, Eleanor felkapva fejét bámulni kezdte, és még Zayn is megtorpant látványára, mikor elnyomva a cigijét besétált. Eleanor felállt.

„Készítek egy csészével.” Mondta, miközben megtöltötte a kannát vízzel, és a tűzhelyre rakta. „Éhes is vagy, nem?” Intett a tányérra. „Nemrég rendeltem. Egy pillanat, és megmelegítem.” Nézte, ahogy a lány sürög-forog, mielőtt a többieknek szentelte volna figyelmét.

„Az a srác megpróbált, öhm, összességébe véve kapcsolatba kerülni veled?” Kérdezte Liam, megtörve a csendet.

Louisnak tágra nyílt a szeme, és hevesen kezdte rázni a fejét. „Nem, nem, um, legalábbis nem tudok róla.”

Annak a dolognak a gondolata csak még jobban a határai szélére sodorták.

„Féltél nekünk elmondani, igazam van?” Kérdezte Niall hirtelen, még mindig ugyan ott támasztotta magát, a falnál.

Louis az ajkába harapott. „Én-

„Miért?” Niall nem tágított, mire Louis nagyot nyelt.

„Niall.” Szólt rá Danielle, de a fiú mintha meg sem hallotta volna, tovább bámulta unottan jeges kék szemeivel Louisét.

„É-én…” Szavakba sem tudta önteni, mennyire meg volt rémülve amiatt, hogy valóban el fogják őt hagyni, hogy ez mennyire is az ő hibája volt, és hogy minden miatta esett szét…

Csak nézett maga elé.

Niall ellökte magát a faltól és a tágra nyílt szemű Louis elé viharzott, megragadta karjait, majd gyengéden megrázta azokat.

„Szeretünk téged, te hülye idióta.”  Mondta Niall elcsukló hanggal, miközben arca vöröses színt kezdett el felvenni. „Te seggfej, mi rohadtul szeretünk téged, a rohadt életbe már!”

„Niall.” Szólt rá Liam, mire Niall elengedte Louist.

„A fenébe is!” Kiáltotta a fiú, és megtörölte a szemét. Félrelökte Liam mellé, majd kiviharzott, becsapva maga után a nyitva hagyott ajtót. Liam ránézett Daniellere, mire a lány bólintott. A srác ezután megfordult, és Niall után sietett.

A kanna fütyülni kezdett, mire Eleanor gyorsan levette a tűzhelyről, majd a benne levő forró vizet egy üres bögrébe öntötte. Elkészítette a teát Louisnak, pont úgy, ahogy szereti, majd lerakta a gőzölgő bögrét az asztalra az újra melegített élet mellé.

Louis még mindig azt a pontot bámulta, ahol Niall volt, mielőtt elszaladt volna, majd Zayn lépett a látóterébe. Megfogta Louis arcát, hogy teljesen őrá összpontosítson.

„Mi szeretünk téged, ugye tisztában vagy ezzel?”

Louis lágyan bólintott, végig Zayn szemébe nézve.

„Akkor jó. Ni nem haragszik rád. Csak dühös amiatt, ami történt veled.”

Louis ismét bólintott, mielőtt Zayn egy lágy ölelésbe vonta volna. Louis először megmerevedett, majd végül óvatosan ő is a srác dereka köré fonta karjait. Zayn egyik oldalról a másikra ringatta a fiút, mire Louis lehunyta a szemét.

„Sajnálom.” Suttogta, ami az ölelés miatt tompán hallatszódott.

Zayn megrázta a fejét. „Nincs mit sajnálni. Ez nem a te hibád.”

Louis keserűen felnevetett, mire Zayn szorosabbra fogta körülötte a karjait. A fiú farkasszemet nézett Eleanorral és Danielle-el, akik az asztalnál ültek.

Sok munka várt rájuk.

Léptek zaja hallatszódott a folyosó végéről, ahonnan Harry lépett be, körülnézett, majd tekintete a vízforralón állapodott meg.

„Ez friss?” Kérdezte rekedten, mire mindenki figyelme rá irányult.

Eleanor lassan bólintott. Harry magához vette a kannát, és keresett egy üres csészét is, amibe remegő kezekkel készítette el úgy a teát, ahogy ő szerette. Remegve emelte a csészét a szájához, vörös szemekkel bámult a semmibe, miközben hangosan kortyolgatott. Louis gyengéden tolta el magától Zaynt, és aggodalmasan kezdte figyelni Harryt. A fekete srác óvatosan odament Harryhez, és kivette a remegő kezek közt lévő bögrét. Ezután ujjaival körülfonták Harry csuklóját, és a folyosó fele kezdte húzni, Harry pedig csoszogva követte őt, nem szólva egy árva szót sem. A hálószoba ajtaja becsapódott mögöttük.

„Oké, ez nem épp a legideálisabb környezet most.” Mondta Eleanor összevont szemöldökkel, mire Louis halkan felsóhajtott.

Ez is ismét az ő hibája.

„Egyél, aztán menjünk ki. Paul nemsokára ideér, hogy elvigyen Dr. Minniehez. Már hétszer hívott engem. Szóval muszáj mennünk, plusz szívunk ez kis friss levegőt, rendben?”

Ez tényleg nagyon jól hangzott. A fiú csendben leült, és elkezdte belapátolni az ételt, de tényleg szinte lapátolta, mivel farkaséhes volt. Danielle nevetve nézte a fiút, aki csak úgy tömte magába az ételét.

„Csak próbálj meg nem megfulladni, oké?” Mondta, mire Louis kiöltötte rá a nyelvét, majd ismét folytatta az evést.

Eleanor lenézett a ruháira. „De nincs semmim, amibe átöltözhetnék.”

Danielle vállat vont. „Felvehetnénk valamit a tieid közül, Louis. Lehetne egy lustulós napunk.”

„Akkor ez azt jelenti, hogy a ruháim szarok?” Kérdezte, miközben a teájába kortyolt.

Danielle játékosan megforgatta a szemeit. „Akkor megkérhetem Harryt, hogy adjon egy pizsit, így legalább neked nem kell átöltöznöd. Akkor legalább egyformák leszünk.”

Louis bólintott, tetszett neki az ötlet, mivel nem akart átöltözni, jól érezte magát abban a ruhában.

„Miért pont Harryét amúgy?” Kérdezte lágyan, lenézve üres tányérjára.

Eleanor letett egy pohár vizet Louis elé, aki hálásan pillantott fel a lányra, majd elvette és megitta. „Miért, hogy is néznének ki a hosszú lábai a te alsódban?”

Louis majd megfulladt a gondolattól, és letette a poharat, ahogy teste rázkódott a köhögés és nevetés miatt. Eleanor egy mosollyal veregette meg a hátát. Mikor újra kapott levegőt, lebiggyesztette ajkait.

„Elmegyek a ruhákért, mindjárt jövök.” Mondta Danielle és kiment a szobából. Louis próbálta leplezni aggodalmát, hogy mi történhet odabent, miközben figyelte a kisétáló lányt. 

21. rész

Sziasztok! Nos, Jucikánk -érettségi időszakban is- csodálatos gyorsaságának köszönhetően ismét szolgál..hatunk nektek egy remekséges résszel! c: Nagyon örültünk mindketten a sok sok kommenteteknek arról, hogy mennyire jól esett olvasni a következő részt, igazán szívmelengető, nagyon kis édesek vagytok, imádunk titeket. Nos, nem akarok sok időt fecsérelni itt, élvezzétek a következő részt! Puszi! ♥

Raven Agrippa

„Megérinthetlek?” Kérdezte Harry, mire Louis végre bólintott, mivel egy hang sem tudott kiszökni ajkain keresztül abban a pillanatban, mintha lefagyott volna.

Egy kissé összerezzent, mikor Harry Louis hasára fektette tenyerét, és azonnal beugrott neki a kórházas eset, melynél a göndör fiú ugyan ott pihentette a homlokát, mint most a kezét, és azt mondta a babának, hogy „szia”.

„Utálod? Úgy értem, a babát.” Kérdezte Harry, ez a kérdés Louis fejébe is kavargott, gondolatai szinte versenyeztek egymással, hogy megtalálják a helyes választ, ami nem tenné őt olyan undorítóvá, mint amilyen valójában volt.

„É-én ne…” Megállt és vett egy mély levegőt. „Néha.” Felelte, mire Harry hümmögött egyet, és hangjából semmi sem árulkodott arról, hogy undorodott volna Louistól. Az idősebbiknek muszáj lett volna nézni a vele szembe lévő arcra a válaszokért, ám túlságosan félt, ezért tekintetét megacélozva csak a karját figyelte.

„Megcsókolhatlak?” Kérdezte Harry hirtelen, sokkal lágyabban, mint korábban.

Louis ismét bólintott, bár kissé zavart volt, várta Harry ajkait, hogy az övére tapassza, ám ez nem történt meg, és zihálni kezdett, mikor megérezte a fiú ajkait, ki a hasára nyomta azokat.

Azonnal elmozdította karját, és Harryt bámulta tágra nyílt szemmel, mikor az lágy puszikkal hintette be Louis hasát. Louis tátott szájjal nézte, mikor a göndör fiú ajkaival a domborulat vonalát követte és elszórva helyezett el egy-két csókot, mielőtt egyre lejjebb és lejjebb haladt volna, majd legalul megállt. Aztán elmerült a másik szájában. Louis megrándult, hangosan kezdett lihegni az érzések miatt. Szó szerint nem tudta kezelni a helyzetet, Harry éppen most szorosabban körbefogó száját körülötte, rángatózó tagját és a padlóra nyomott lábát, amin az ujjak be voltak görbítve.

„Harry, állj.” Zihálta, mire a másik tette, amit mondtak neki, zöld íriszek kukucskáltak fel a barna szempillák alól, gödröcskéi szépen ki voltak emelve arca völgyeiben, a mindenit, és ajkai nedvesen fénylettek a nyáltól, miközben kiengedte magából, majd egy mély lélegzetet véve végignyalta száját. Louis nehezen lélegzett, és mikor áhítattal lenézett Harryre, mi mást tehetett volna? Ismét úgy bámultak egymásra, zihált lélegzetük megtörte a szoba csendjét, szavak hiányában csak ezeket lehetett hallani. Harry visszadöntötte fejét eredeti helyére.

„Harry-

És kiadott egy megvető hangot. Louis meglepettségében ugrott egyet, majd Harry felemelte fejét, hogy tekintetük egybefonódjon, ezúttal egy széles mosollyal. Az előző hangulat szinte egyből eltűnt, bár Louis próbálta palástolni érzelmeit.

De nem bírta sokáig, kis kuncogása nevetésbe fordult, mikor Harry ujjai elkezdték csiklandozni oldalról. Sikítani kezdett, és próbálta kivédeni Harryt, ezért alattomosan becsúsztatta a fiú inge alá a kezét, hogy meg tudja csípni. Harry felkiáltott, de közben azért ő is nevetett, majd Louis végül abbahagyta a göndör fedetlen hasa közepén való csikizést /csípést.

Végül sikerült mindkettőjüknek megnyugodni.

Harry újra mögé ült, és Louis meg tudott támaszkodni a fiú mellkasán a lábai közt. Harry kezeit lassan bekúsztatta Louis inge alá, majd apró kis köröket mintázva kezdte el simogatni Louis pocakját.

„Érezted már valaha megmozdulni?” Kérdezte Harry, mire Louis bólintott.

„Egy fajtáját, azt hiszem. Ez furcsa. Anyu mesélt róla meg minden. Ez olyan érzés, mint a gáz buborékok, de mégsem. Nehéz elmagyarázni.” Motyogta válaszul, miközben a túlméretezett pulóvernek az ujjait húzogatta. Kinyitotta a száját, de épp akkor kezdett a gyomra kínosan hangosan korogni.

Mindketten megdermedtek.

„Ez nem a baba volt, ugye?” Kérdezte Harry viccesen, és Louis úgy érezte, hogy meg fog halni.

Arcát eltakarta a kezével. „Nem, Harry, oh Istenem.” Nyafogott a szégyentől, mire a másik felnevetett.

„Enned kéne valamit.”

Ez egy kijelentés volt, még, most, hogy belegondolt, előző este legalább egy hónapnyi értékű ételt hányt fel. Harry még mindig kuncogott, és közben kinyitotta a szekrény ajtaját, ahonnan a besütő napfény szinte megvakította őket.

Mindketten hangosan szitkozódtak, mielőtt kibukott volna belőlük a nevetés, majd Louis legördült Harryről, négykézláb mászva, majd megfordult, és hátát az ágy oldalának vetette. A fiatalabbik fiú felállt, majd ügyetlenül megbotlott a másik előtt.

„Szent szar, a lábam.” Lihegte, miközben levágta magát Louis mellé.

Louis elmosolyodott. „Szegényke.”

Harry megrázta a lábát, megpróbálva életet lehelni belé. Valószínűleg nem segített sokat, mivel a legtöbb vér már jó úton haladt a pénisze felé, hála Istennek ezért a kis áldásért. Louis hangja jutott eszébe, miközben zihált, ezért gyorsan felállt, mocskosul elzsibbadt lábaival mit sem törődve.

„A többiek valószínűleg odakint vannak. Akarsz szobaszervizt hívni vagy…”

Louis összeráncolta a homlokát, eszébe jutottak a barátai. „Legelőször én megyek oda ki.”

Harry kinyújtotta kezét, hogy felsegítse Louist, aki csak lágyan elmosolyodott a fiúra. „Köszi, mindent. Hogy segítettél elaludni meg minden.”

Harry elmosolyodott.

„Ugyan, Lou. Mi mást csináltam volna.”

Louis felkuncogott, mielőtt elindult volna kifelé a szobából. Amint becsukta az ajtót, Harry mosolya eltűnt.

Vett egy pár mély levegőt, összeszorította, majd kiengedte ökleit. Ezután vagy egy millió káromkodást suttogott,meghúzva göndör fürtjeit, mielőtt a fürdőszobába viharzott volna. Megnézte magát a tükörben, lélegzetvétele egyre nehezebb és nehezebb lett. Felemelte az öklét, hogy beleverhesse az üvegbe, a fájdalommal mit sem törődve, ám megtorpant. Hagyta kezét leesni, lehajtotta fejét és a csap szélét markolta, miközben halkan nyögött egyet.

„A fenébe is.” Suttogta fogcsikorgatva. „Meg fogom ölni.”

Elképzelte, amint kezei ökölbe szorítva szorítja annak a szörnyetegnek a nyakát, aki bántotta Louist, szinte látta maga előtt, ahogy miatta fuldoklik, hörög és sír, pont úgy, ahogy Louis is tette anno.

Úgy nézett föl a tükörre, amiben magát is viszont tudta látni, miközben még mindig lelki szemei előtt volt az elképzelése, és megdermedt a külsejétől. Szemei sötétebbek voltak, mint ahogy valaha látta volna őket, és belenézve azokba igazán rémisztőnek tűnt.

Pislogott párat, ellökve magát a tükörtől, és maga köré fonta karjait, mivel teljes egészében remegett.

20. rész

Sziasztok csillagvirágaim! Nos, nagyon sok időt vett igénybe ez a rész, és a 95%-át még csak nem is nekem köszönhetitek, hanem Jucikának. A gépem és az én egészségügyi állapotom sem hág a tetőfokára mostanság, valamint idióta módon elkezdtem egy másik fandom felé kacsintgatni, ami két új fordítást is eredményezett az életemben, ugh. Mostantól lehetségesen a részeket két felé fogjuk bontani és a felét én, a felét pedig Juci fordítjuk majd, mert én valahogy nem bírom, mégis, nagyon sajnálom, hogy nem tudok nektek annyi részt hozni, így új döntést kellett hoznom. Igyekeznem kell a háttérbe szorítani kissé a másik fandomomat, hogy erre is legyen időm nameg persze energiám. És még egyszer sajnálom a sok várakozást. Imádlak titeket. xx

Raven Agrippa

Louis pislogott párat, majd zavartan felülve észlelte a sötétséget. Olyan melegség, csend és kényelem vette körül, amilyet eddig évek óta nem érzett. Mocorgott egy kicsit, megtámasztva a fejét, és elkezdett érezni egy monoton…

Egy szívverést.

Egy takaróba volt bebugyolálva, és valakinek a karjai közt feküdt egy szűk, kis térben, de mégsem félt.

Miért?

Ezután kezdtek visszajönni az emlékei a tegnap esti… pánikrohamról? Elmondta a fiúknak.

Oh, istenem, beszélt a fiúkkal. Elmondta nekik.

És… Harryvel van bezárva.

Szóval ő most egy szekrényben volt, Harry karjai közt, és ez az érzés… olyan jó volt, mint ahogy a helyzet megkívánta, és ez tetszett neki.

Óvatosan megmozdította a takaró alatt lévő karját, és résnyire kitolta az ajtót, csak hogy lásson valamit. A napfény azonnal beszökött a kis résen, rávetülve Harry arcára, kiemelve barna fürtjeit, végigszaladt átlós vonalat húzva a fiú vonásaira; jobb szeme sarkán át, le egy pillanatra az orráig, és kiemelve a duzzadt, vörös ajkakat.

Louis végignézte a mellette fekvőt. Hallgatta az ütemes légzést, és érezte, hogy Harry mellkasa mikor emelkedik, vagy süllyed. Louis amennyire óvatosan csak tudott, megfordult, majd lovaglóülésben a fiúra ült, és csak figyelte. Letette mindkét kezét Harry mellkasára, majd mikor egy kicsit megmozdította, megtalálta az a helyet, ahol a legjobban tudta érezni Harry dobogó szívét.

Bár csend volt, de a képzeletében lévő hangok, amelyeket hallott, nemhogy gyengültek volna, egyre hangosabbak lettek. Louis ezután fölvezette egyik kezét Harry hajába, míg a másikat a mellkasán hagyta, hogy meg tudja tartani az egyensúlyát. Lágyan beletúrt a göndör fürtökbe, rövid körmeivel a fejbőrt masszírozva.

Harry halkan felsóhajtott.

Louis elmosolyodott, mielőtt ügyesen feltápászkodva egy puha csókot nem hintett a másik homlokára. Egy pillanatig ott tartotta a száját, visszagondolva, mikor este Harry kézen csókolta, majd visszadőlt.

Zöld szemek kukucskáltak vissza rá.

A csend még mindig fennállt, egyik tekintet sem ingott meg egy pillanatra sem, még akkor sem, mikor Louis szemei elkezdtek könnyezni a sok pislogás nélküli percek miatt.

„Amikor megcsókollak, eszedbe szokott jutni az az ember?”

Louis lélegzete elakadt, és pislogni kezdett, majd végül a mellettük lévő ajtóra vezette a tekintetét.

„Néha.” Válaszolta, hangja nem volt olyan érdes, mint korábban.

Annak az éjszakának az emlékei mindig beférkőztek az agyába, de ha Harry megcsókolta, mindig elüldözte őket.

„És mi a helyzet a BBC stúdió mosdójával? Vagy mikor a szállodában egyszer-

„Az valami más volt.” Szakította félbe Louis, még mindig őt vizslatva.

Harry a következő kérdést csak percek múlva tette fel, mikor már jól átgondolta azt.

„Megbántad valaha is? Mikor csókolóztunk?”

Ezúttal Louis a szemeibe meredt. „Soha.” Válaszolta, miközben kinyújtotta kezét, majd Harry arcára helyezte, majd végig simított vele lefelé, mielőtt elhúzta volna azt. „Soha, Harry.”

Harry megfogta Louis kezét. „Ez az igazság? Tudnom kell. Tudnom kell, hogy soha semmilyen módon sem ijesztelek vagy bántalak meg téged.”

Louis ismét pislogott. „Féltem elmondani neked. Féltem a reakciódtól. De tőled nem.” Louis megállt, hogy átgondolja szavait, közben pedig Harry összefűzte ujjaikat. „Mikor legelőször elhagytál, mikor még nem is mondtam semmit. Fájt. És mikor újra elhagytál, miután elmondtam neked. Az is fájt.”

Harry elfordította tekintetét, de Louis megrázta fejét. „Nézz rám, Harry.”

A fiú visszapillantott.

„Azt hiszem… az emberek gyakran bántják a szeretteiket, rendszerint tévedésből. Tudom, hogy sosem okoznál fájdalmat. És néha furcsa és szeszélyes leszek, amivel meg foglak bántani, de én sem szándékosan. Bízok benned, Harry. És ígérd meg, hogy mindig itt leszel nekem. A-az az ember… aki direkt… ő f-fájdalmat okozott nekem. De tudom, hogy te nem fogsz. Legalábbis nem szándékosan. Sosem szándékosan.” Válaszolta Louis, a végét szinte csak suttogva.

Harry felnézett rá, mire a másik állta a tekintetét, hogy bebizonyítsa neki, az előbb igazat mondott.

Végül Harry bólintott, majd hirtelen felült, mire Louis kicsit megingott, de gyorsan elkapta a derekát, hogy megtámassza őt.

A hangulat a szekrényben teljesen megváltozott, és Louis összes szőre az égnek állt. Remegni kezdett, szívverése felgyorsult, és sebesen kezdte kapkodni a levegőt.

Harry megnyalta ajkait, mielőtt megkérdezte volna, „Megcsókolh-

Louis nem hagyta a fiút, hogy befejezze, kissé feljebb húzta térdeit, hogy egy magasságban legyenek, majd összenyomta ajkaikat. Harry levegő után kapott, ezért Louis rögtön átdugta nyelvét a másik szájába, mire Harry összerezzent, rohadtul megremegett, és annyira érthető reakció volt, mivel a levegő konkrétan izzott körülöttük.

Harry végre kitalálta, hogy mit csináljon a kezeivel, így azok Louis inge alá csúsztak, és cirógatni kezdték a hátát. Anélkül húzta közelebb Louist, hogy megnyomta volna a hasát. Az ujjait a hátába ásta amivel Louisból egy hosszú sóhajt váltott ki, valamint gerince ívbe feszült. Egy percre álltak meg, egymásra bámultak, mielőtt Harry visszaesett, kezei pedig feje mellé zuhantak.

Homályos zöld szemek néztek erősen Louiséba, majd ismét Harryhez hajolt, hogy összeforrasszák ajkaikat, és szelíd csókokat lopjanak egymástól, most már sokkal lágyabban. Harry követte a másik ajkainak mozgását, kezeit pedig Louis fenekére simította. Ösztönözte, hogy emelkedjen fel öléből, közben Louis izgatón lefele kezdve végigcsókolt Harry nyakán, mire az ajkával bebarangolt úton át végig érezte Harry nyögéseit.

„Lou…” Suttogta Harry, és Louis elmosolyodott, miközben ajkai még mindig Harry nyakán voltak, de megállt egy pillanatra, hogy levegőt vegyen. A fiatalabb fiú kezei Louis fenekéről derekára vándoroltak, ujjai lágyan cirógatta a finom bőrt, mígnem tovább futtatta körkörös mozdulatokkal Louis hasára. A fiú megdermedt.

„Zavar téged?” Kérdezte Harry csöndesen.

Louis gondolkodni kezdett, miként válaszolhatná meg a kérdést.

„Bosszant, hogy mások is látják. Azt akarom, hogy senki se nézze.”

Egy pillanatig egyikük sem mozdult, mígnem Harry újra meg nem szólalt. „Én láthatom?” Kérdezte suttogva.

Louis fölemelte a fejét, és pár percig Harryre bámult, mielőtt visszafeküdt volna a helyére, ahol eddig volt. A göndör fiú felült, majd a falnak vetette a hátát, mire Louisnak el kellett löknie magát, hogy visszafeküdhessen eredeti helyére. Louis egyik kezét szemei elé fektette, eltakarva azokat, míg másikkal lefelé siklott, ujjaival megmarkolta pulóvere szélét, majd lassan húzta föl az anyagot, hogy felfedje a pocakjában növekvő kis csöppséget.

„Megérinthetlek?” Kérdezte Harry, mire Louis végre bólintott, mivel egy hang sem tudott kiszökni ajkain keresztül abban a pillanatban, mintha lefagyott volna.

Egy kissé összerezzent, mikor Harry Louis hasára fektette tenyerét, és azonnal beugrott neki a kórházas eset, melynél a göndör fiú ugyan ott pihentette a homlokát, mint most a kezét, és azt mondta a babának, hogy „szia”.