29. rész

Sziasztok:))
Nagyon örülök, hogy már ennyien vagyunk, köszönöm szépen a sok kommentet is. Nagyon imádlak titeket.<3 
Nos, ez a rész nem lett annyira eseménydús, de muszáj egy ilyennek is lennie, mert lassan, de biztosan haladunk az izgalmas részek felé.:))
Nem is dumálok fölöslegesen, jó olvasást, és élvezzétek ki a pár napot, ami még a nyárból maradt.:/
Puszillak titeket,
Judit.xx

Amint Louis eltűnt, Jay a fiú felé fordult. Harry idegesen lépett hátrébb.

„Légy óvatos vele. Törékeny. Nem néz ki úgy időnként, de bízz bennem. Ő annyira törékeny, Harry.”

A göndör tágra nyílt szemekkel bólintott. „Az leszek. Ígérem, az leszek.”

„Rendben.”

Aztán a nő a kannához fordult.

.

.

.

Felöltözve és elkészülve Harry és Louis a kanapén voltak elnyúlva, mielőtt az ajtó felől érkező hangos kopogás meg nem szakította volna a csöndet.

„Srácok? Idő van. Tegyétek el a farkatokat!” Hallatszódott Niall hangja, mire Jay nyitott ajtót felvont szemöldökkel.

Niall felvisított, arca egyre vörösebb lett.

„Oh istenem, Mrs. Tomlinson, annyira sajnálom, elfelejtettem, hogy itt van.” Nyögte ki szégyenkezve.

Liam és Zayn sírva estek össze a földön a fiú mögött. Paul felsóhajtott, és karját összefonta maga előtt, elrejtve mosolyát. Louis nyugodtan kortyolgatta a teáját, miközben Harry félrenyelte az övét.

„Oh, semmi baj.” Nevetett a nő is, és visszasétált Harry és Louis italáért.

„Később találkozunk, kicsim.” Mondta megcsókolva fia arcát.

Mind elindultak, míg Niall csak mögöttük battyogott, „Oh, istenem. Akkora egy seggfej vagyok.”

.

.

.

Szerencsére voltak frissítők, mikor megérkeztek, ezért a fiúk egyből elkezdték pusztítani azokat, és állandóan az ételek közt settenkedtek. Sarah már ott volt, Louis bármerre is ment, állandóan a lányt látta.

A fiú nyilvánvalóan tetszett neki.

Tate is jelen volt, épp’ szöszleszedőt használt egy olyan nadrágon, mint amilyet Louis viselt. A férfi az ajkába harapott, és szemeit Harryre kapta, aki Zaynnel beszélgetett, mielőtt felállt és elindult volna.

„Szia.” Köszönt Louis nem sokkal utána.

Tate megugrott, és tengelye körül megpördülve nézett Louisra. A fiú is azonnal megugrott.

„Én csak azt akarom mondani, hogy sajnálom, amiért tegnap úgy kiborultam.”

Tate nézte egy kis ideig, mielőtt előhalászta volna zsebéből a telefontját.

’Rendben. Megértem.’

Louis elolvasva az üzenetet, összezavarodott.

Mit ért ez alatt?

Már éppen nyitotta volna a száját, hogy megkérdezze, mikor Sarah lépett melléjük. „Jó reggelt. Ettél már valamit?” Kérdezte, és Louis bólintott. „Remek. Szóval, hallottam, hogy elmész baba cuccokat venni az anyukáddal és még másvalakivel.”

Louis ismét bólintott.

„Oké. Nos, kellene egy plusz biztonsági az ilyen kis kiruccanásokra is. A jövőben, ha tudsz, szólj Paulnak vagy nekem, így időben meg tudjuk szervezni. A biztonságod kiemelt fontosságú, még a napirendedben történt kis részletek is. Ezután meg kell beszélnünk egy másik találkozót a managementtel. Végre befejeztünk egy nagyszerű turné menetrendet, amit a terhességed miatt terveztünk és úgy hallottam, hogy kellenek még pár dolgok, hogy… meg tudjuk vitatni a terhességed körülményeit.”

Louis csak bámult rá. Volt egy olyan érzése, hogy tudta, mire céloz a lány, de fáradt volt ehhez az egész sztorit elmondani. Lefárasztotta őt ez az egész, és ez… nem volt egy kellemes érzés. Tudhatta volna, hogy nem tudja elmondani, csak a hozzá legközelebb állóknak. Tudhatta volna, ha tudomásul veszi a ’csapatban'.

Nem tudta elképzelni, milyen lenne, ha az egész világ tudna a titkáról.

Hányinger húzta össze a gyomrát belül, és nagyot nyelt, tudta, hogy ennek az oka a félelem volt, és nem a tünetek. Azokat a napokat már rég maga mögött hagyta.

„Minden rendben?” Kérdezte a lány, mire bólintott.

„Fürdőszoba.” Mindössze ennyit mondott, és Tate máris annak irányába mutatott.

Louis sarkon fordult, majd elindult, arcát kényszeredetten megacélozva ment, hogy az emberek, akik mellett elmegy, ne hogy megkérdezzék, hogy van-e valami baja. Valaki nagyon az oldala mellett állhatott abban a pillanatban, hiszen mikor odaért, egy egy emberes fürdőszobát talált, amin zár is volt. Becsukta maga mögött az ajtót, és miután magára zárta, a falhoz támaszkodva botorkált el a vécéig.

Fejét a háta mögött lévő hűs csempének nyomta, majd nagyokat lélegzett, ki és be, de semmit sem segített, mert a következő sóhaj után öklendezni kezdett, és térdre borult a vécé csésze előtt.

Mindent kiadott magából, amit reggel nagy nehezen lenyomott a torkán. Várt egy kicsit, mielőtt újra hányt volna. Muszáj volt, hogy lenyugodjon. Ez nem történhet meg. Nem ennyi ember előtt.

Ma kétszer is történt ilyen, amiért megijedt valamitől, és ezt nem tudta lefogadni. Miért félt mindig ennyire? Miért tart mindez ilyen sokáig? És miért volt ilyen gyenge?

Remegő lábakkal, de felállt, a vécé lehúzása után a mosdócsap fele botorkált. Megnyitotta a hideg vizet, alá tette a kezét, majd lefröcskölte néhányszor az arcát, forró nyakát is lehűtötte kezeivel, és a száját is kimosta. Ezután a tükörbe bámulva gyakorolta a ’jól vagyok’ arcát.

Amikor valamennyire tűrhető volt álarca, Louis vett egy mély levegőt, és visszasétált a szobába. Szemeivel azonnal Harryt kereste, újra és újra, mígnem meg nem találta az említett személyt, aki a rövid távollét után is hiányzott neki.

Tökéletes.

Visszasétált oda, ahol Tate ült.

„Van egy rágód?” Kérdezte, mire a férfi kihúzta zsebéből egy csomaggal, és átnyújtotta a fiúnak.

„Köszönöm.” Motyogta, és megragadta ruháit, hogy lecserélhesse a fürdőszobában.

Jól volt.

Jól volt.

És ha jobban figyelt volna, hogy Tate bőre ne érjen az övéhez, nem lett volna semmi gond.

Elképzelése egy pillanatra elmosódott.

Jól volt.

.

.

.

28. rész

Sziasztok:))
Meghoztam a kövi részt, bár kicsikét rövid lett és nyomasztó, azért remélem tetszeni fog.
Köszönöm szépen a sok komikat, a több mint 29700 oldalmegjelenítést és a 33 feliratkozást. Nagyon imádlak benneteket. Higgyétek el, feldobtátok vele a napomat, szóval, köszönöm nektek.<3
Na de nem is szövegelnék fölöslegesen, jó olvasást, és jó nyarat. Élvezzétek ki, ami még van belőle, mert nagyon rohan:(
Puszillak benneteket,
Judit.xx

„Gyere ide.” Motyogta Harry, mire Louis előrehajolt, és szívni kezdte a másik nyakát.

Harry nyögései, az ajkain valamint nyelvén lévő vibráció volt az, ami örömöt okozott Louisnak. Megragadva a göndör fürtöket rántotta azokat meg, majd tovább folytatta tevékenységét.

Harry ajkát egy nyögés hagyta el, és teste görcsbe rándult, miközben elment, Louis egy pukkanással vált el a göndör nyakától, és elbűvölten nézte a férfi arcát, ahogy az szétesik. Feje ismét Louis vállában kötött ki, miközben harcolt azért, hogy levegőhöz jusson.

Harry elhúzódott, és kihúzta kezét bokszeréből, mire Louis agyát teljesen ellepték a hangok. Az idősebbik egy pillanatot vetett Harry koszos kezeire, majd hátrataszította a göndört, amennyire csak tudta. Harry meglepettségében hátracsapódott, és azonnal Louisra nézett, aki a másodperc töred része alatt kezdte üveges szemekkel a szoba másik sarkát bámulni. 

„Louis?” Kérdezte Harry, miközben tágra nyílt szemekkel ült fel.

Louis összeszorította a szemeit, és kétségbeesetten és kétségbeesetten próbálta a hirtelen szétizzadt tenyerét a pizsama nadrágjába törölni.

„Sajnálom, csak… megmosnád a kezed? Kérlek?” Kérdezte mélyeket lélegezve.

Harry lenézett a kezeire, és azonnal kapcsolt, hogy mi történt. Felkelt, és rögtön a mosogatócsaphoz rohant, hogy alaposan meg tudja mosni kezeit. Amikor végzett, óvatosan odament a másikhoz, egy kis helyet hagyva közöttük. Louis lassan nyitotta ki a szemeit, és mikor látta, hogy a göndörnek tiszta a keze, újra képes volt normálisan lélegezni.

„Sajnálom.” Mondták egyszerre.

„Ne kérj bocsánatot.” Újra egyszerre mondták, mielőtt halkan fölnevettek volna.

„Minden rendben?” Kérdezte Harry, mire Louis bólintott.

„Igen, csak, én öm, én nem bírom látni az… élvezeted nyomát. Az, öm…”

Egy kép villant be szemei előtt, amint egy idegen anyag csöpög végig a lábán, mire hevesen megrázta a fejét.

„Louis?” Kérdezte ismét, hangja nyugtalan volt.

„Nem szeretem látni. Vagy akár érezni.”

Harry bólintott, és a másik felsóhajtott, mivel érezte a csalódottságát.

„Ez bosszantó, tudom.”

„Nem vagyok mérges.” Mondta Harry. „Ez… értelemszerű. Én személy szerint nem értem teljesen, de öm, amin keresztülmentél… szörnyű, szóval…”

Harrynek fogalma sem volt, hogyan kellene ez ügyben vigasztalnia Louist, de átkozott legyen, ha nem próbálta volna meg. A kisebbik elmosolyodott.

„Köszönöm, Harry. Mindig annyira megértő vagy.” Motyogta, és csupasz lábára nézett.

Nem érdemli meg, hogy legyen egy olyan barátja, mint Harry.

„Hát…” Kezdett bele a göndör, mire Louis felnézett rá. „Szeretlek, szóval, ez csak természetes, inkább, minthogy ne is próbálkozzak, nem igaz?”

Az idősebbik mosolya kiszélesedett. „De, azt hiszem.” Mondta válaszul.

Harry nagyot sóhajtott. „Még mindig nem érted.” Motyogta, mire Louis összevonta szemöldökét.

„Mit?” Kérdezte, mire Harry felnevetett egyszerű reakcióján.

„Szeretlek, Louis.” Ismételte.

„És én is szeretlek?” Válaszolta Louis, mire a göndör hangosan felnyögött, miközben kezeivel eltakarta arcát.

Louis érezte, mintha valami fontosat hagyott volna figyelmen kívül. „Harry, sajnálom, én ezt nem értem.”

A másik erre nem mondott semmit.

„Harry?” Kérdezte halkan, és addig sétált, mígnem közvetlenül előtte nem volt. Kezeit kinyújtva fogta meg Harry alkarját.

„Szeretlek, Louis.” Mondta újra.

„Tudom, Harry.” Válaszolta, mire a magasabbik megint felnevetett.

„Nem, Louis. Egyáltalán nem.”

Már épp nyitotta volna a száját, hogy megkérdezze Harrytől, ezt mégis hogy értette, mikor kopogtak az ajtón, aztán benyitottak. Paul kukucskált be a kis résen.

„Oh, nagyszerű, fönt vagyok. Még van tizenöt percünk, mielőtt mennénk. Minden rendben, fiúk?”

Mindketten bólintottak, és Paul becsukta maga mögött az ajtót.

Louis visszafordult Harryhez, de a fiú kezében telefon volt.

„6:10 van.”

Oh. Hát ezért nem kelt méh fel az anyja.

„Akarsz zuhanyozni, vagy majd később fogsz?” Kérdezte Harry, mire a másik bólintott.

„Majd zuhanyozok, ha visszaértünk. Így nem jön le a smink és a többi hülyeség, mielőtt anyával elmennénk… vásárolni.”

Harry erre felkapta a fejét. „Oh, remek. Nem lenne baj, ha én is mennék?” Kérdésére Louis az ajkába harapott.

„Nem tudom, lehet anyum ilyen anya fia dolgot akart.” Mondta bizonytalanul.

„Ne légy nevetséges, Boo.”

Mindketten megugrottak, mikor Jay jelent meg előttük néhány lépésnyire.

„Jól tudod, Harry, hogy te és a fiúk mind a család tagjai vagytok.” Mondta mosolyogva, majd megcélozta a konyhát.

„Szia, anyu.” Mosolygott Louis.

„Szia, kicsim.”

„Szép pizsama, anya.” Kuncogott Harry, és Jay felnevetett. A fiú végignézett a Hello Kittys alvós ruháján és papucsán.

„Köszönöm, kedvesem. Ezt kaptam az ikrektől karácsonyra. Most, ti ketten, siessetek készülődni. Csinálok nektek egy csésze italt, mielőtt még elmennétek.”

Mindketten bólintottak.

„Lehetsz az első.” Mondta Harry, mire Louis bólintott, kicsoszogott a szobából, és becsukta maga után az ajtót.

Amint Louis eltűnt, Jay a fiú felé fordult. Harry idegesen lépett hátrébb.

„Légy óvatos vele. Törékeny. Nem néz ki úgy időnként, de bízz bennem. Ő annyira törékeny, Harry.”

A göndör tágra nyílt szemekkel bólintott. „Az leszek. Ígérem, az leszek.”

„Rendben.”

Aztán a nő a kannához fordult.

.

.

.

27. rész

Sziasztok:)))
Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt, de csak most tudtam befejezni, mivel még mindig nem ébredtem fel az ámulatomból. Aki még nem hallotta, Louis ma a londoni Természettudományi Múzeumot kész kastéllyá varázsolta, hogy a beteg(vagy épp most gyógyult) kisgyerekek egy estére hercegnők/hercegek legyenek. Plusz az ebből összegyűlt összeget egy alapítványnak adja.:")) Mondanom sem kell, mennyire büszke vagyok most Tommora, hihetetlen, mikre nem képes, nagy RESPECT neki.<3 
Bocsánat a felesleges szavakért, szóval be is fogom, remélem tetszeni fog nektek a mostani fejezet. Imádtam fordítani, szerintem rá fogtok jönni, miért, ha elolvassátok.;)
További kellemes nyarat, hétfőn találkozunk.:))
Puszillak titeket.:*
Judit.xx

Louis kis idő múlva, mikor felébredt, rájött, hogy valaki más karjaiban van. Szemét lehunyva tartotta, és megpróbált visszaaludni, mivel eléggé kimerült volt, de Harry egyszer csak megmozdult alatta.

Eléggé gyorsan rájött, mi volt ennek az oka.

„Megint kemény vagy.” Motyogta Louis, minek hallatán Harry azonnal megmerevedett.

„Csak úgy megjegyzésképp mondom, hogy a combod a farkamat nyomja.” Válaszolta a göndör.

Volt igazságalapja, amit mondott. „Nagyon gyorsan ver a szíved.” Mondta Louis, mire Harry nyelt egyet.

„Már egy ideje.” Válaszolta, és a kisebbik fél bólintott.

„Gyakran van ez, mikor velem alszol?”

Érezte, amint szavai hatására Harry megrándul, mire Louis elpirult.

„Ez a negyedik alkalom. Először volt, mikor a lakásodon voltunk, és te aludtál. Aztán a kocsiban. Amikor bezárkóztunk a szekrénybe… és most.”

Az összes többi esetet elfelejtette megemlíteni, de Louis nem kell, hogy tudjon róla.

„Hm.” Válaszolta Louis.

„Ez kiborít téged?” Kérdezte Harry félénken, mire Louis megrázta a fejét.

„Nem, csak meglepődtem, ennyi az egész. Még mindig nem értem, hogy tudok ennyire hatással lenni rád.”

A göndör nem válaszolt semmit. Kíváncsi volt a másik arckifejezésére, ezért Louis arrébb csúszott, hogy jobban lássa, de Harry levegő után kapott és szorosabban fonta Louis körül a karját, hogy megállítsa.

„V-várj.” Motyogta a magasabbik feszülten.

„Sajnálom sajnálom sajnálom.” Szabadkozott Louis azonnal.

Egy pillanatra hallgatta Harry remegő levegővételeit. Hirtelen érzett valami meleget.

„Miért nem mész el zuhanyozni? És, tudod…” Motyogta Louis, de Harry azonnal felhorkant.

„Egy hálószobában vagyunk, Louis. Anyukád hallótávolságon belül aludt el, én így biztos nem megyek sehova. Istenem.”

Louis nevetésben tört ki, mire a másik rögtön felnyögött.

„Louis, légyszi…”

Az említett ajkába harapva próbált lecsillapodni. „Bocsi, csak… el tudod ezt hinni?”

„Talán megpróbálhatom. Lehet, még a problémámtól is megszabadulok.” Válaszolt Harry gúnyosan.

Louis visszafojtotta nevetését, mielőtt hirtelen egy remek ötlete nem támadt. Gyorsan mozgott, és egy pillanat alatt terpesztette szét Harry lábait, olyan szélesen a kanapén, hogy kényelmesen bele tudjon ülni. Harry automatikusan ragadta meg Louis csípőjét, miközben tágra nyílt szemekkel bámulta a fiút.

„Hogy érzed magad?” Kérdezte hirtelen Harry, miután percekig meredt szótlanul.

Louis a homlokát ráncolta. „A merev péniszeden ülök, és te kérdezed, hogy hogy vagyok?”

„Számomra mindig te voltál az első.” Válaszolta Harry egy kis vállrándítással, és Louis megint elpirult, mivel Harry csodás szavakkal mondta el, hogyan is érez iránta.

„Oh.” Felelte, nem tudta, mi mást mondhatna néhány másodpercig. „Köszi, azt hiszem. Én…” Harapta el a mondatot, és a babára gondolt, az ő kisbabájára, és a hirtelen támadt védelmező ösztönére. „Azt hiszem, jól vagyok.”

Csend volt megint.

Harry egy percre remegni kezdett, miután Louis lenézett rá.

„Milyen nagyok a pupilláid.” Hajolt le csodálkozva, hogy egy kicsit közelebbről is lássa.

Harry beharapott ajkakkal nézett fel a másikra, elhatározta, hogy nem mozdul, semmiképp sem akarta, hogy Louisnak kényelmetlen legyen, de Istenem, annyira szüksége volt valami hasonlóra, de ez egy kicsit nehéz volt, tekintve, hogy Louis a problémáján ült éppen.

„Mozogj.” Szólalt meg Louis hirtelen.

Harry csak pislogni tudott.

„Mozoghatsz. Csináld úgy, ahogy neked jó.” Magyarázta Louis, mire a göndör zavarodottabb lett.

„Még mindig rajtam ülsz.” Motyogta szemöldök ráncolva.

„Nyugi. Nem zavar. Hol máshol csinálhatnád? A konyhában? A folyosón? Az egyik fiú szobájába?”

Harrynek leesett az álla.

„Kivéve, ha ez zavar téged. Mert engem egyáltalán nem. Nem mondanám, ha kényelmetlennek érezném.”

Harry csak bámult rá.

„Te nem… te nem ő vagy. Bízok benned.”

Harry még mindig csak bámult rá.

Louis felsóhajtott, mielőtt hozzá dörgölőzött, és Harry összerezzent, ujjaival még jobban szorította a fölötte levő csípőjét. Harry végül félretolta fejével a másikét, így Louis rávezette tekintetét, aki lenyűgözve bámulta a másik szemeiben lévő tüzet, ami abban a pillanatban lobogott benne, majd a göndör rózsaszín elnyílt ajkait kezdte tanulmányozni.

Louis érezte, amint farka megrándul.

Oh.

Nem igazán gondolt arra, hogy ezek rá is hatással lehetnek. Meglepő volt, ám nagyon jó érzés. Harry továbbra is hozzá dörgölőzött, és egy erőteljesebb lökésnél Louis hangosan szívta magába a levegőt.

A göndör azonnal megmerevedett, mire Louis egyből megragadta a fiatalabb ingét.

„Folytasd.” Kérte halkan, mire a másik lelkesen tette, amire kérték.

Louis végre megtalálta az a ritmust, amivel a legkényelmesebb volt, és wow, ez pontosan annyira jó volt, mint mikor legelőször kényeztették egymást.

„Gyorsabban.” Akadt el Louis lélegzete, mire Harry engedelmeskedett, nagyon jól csinálta, hm, de még milyen jól.

„É-én, még, Istenem Louis, e-el fogok meh-menni.” Hebegte Harry, minden egyes szava között nyögve egyet, és megragadva a másik fenekét húzta magához még közelebb, mert így nem tudta eléggé élvezni, nagyon jó volt ez neki, de mégsem… „Ez nem elég.” Nyögte Harry, mire Louis kinyitotta szemeit, de nem hunyta le újra.

„Mi nem elég?” Kérdezte szórakozottan.

Ebben a helyzetben Harry alig tudott gondolkodni, mintha egy másik bolygóra került volna, egy hasonlóra, mint amilyen ez is volt.

„Ez nem elég… muszáj… muszáj-

„Mi muszáj?” Kérdezte Louis, igyekezett koncentrálni.

Harry hangokat adott ki. Nagyon szexi hangokat.

„Többre.” Kapott Harry levegő után.

„Többre?” Nézett szemöldök ráncolva a másikra, kinek arca teljesen kipirult.

„Többet többet többet többet…” Kántálta, és a fenébe is, a hangja megfeneklett.

És ez hihetetlen élvezetes volt.

Harry hirtelen ült fel, mire Louis felkiáltott, kétségbeesetten ragadta meg az alatta lévő vállát, így nem borult fel.

„Sajnálom.” Motyogta Harry, majd vadul nyúlt be egyik kezével nadrágjába, míg a másikkal Louis derekát tartotta. Louis tágra nyílt szemekkel nézte, amint Harry marokra fogta magát, és sziszegő hangot adott ki, mielőtt még feje előre zuhant volna, a másik vállára.

„Sajnálom.” Motyogta újra Harry, „Muszáj, hogy megérintsem… nem tudom…” Nyöszörgött, mielőtt még káromkodni kezdett volna.

„Ne, rendben van, csitt, semmi baj.” Suttogta Louis halkan, és tényleg így is gondolta.

Annyira magával ragadták az események, hogy ha még akart sem tudott volna leszállni Harry öléről, csak nézte, ahogy a fiú a darabjaira hullik.

Egy kis része Louisnak a szeme előtt lengette a vörös zászlókat, mert már előtte négyszer is voltak Harrynek gondjai, mielőtt még belefogtak volna ebbe az egészbe, és szinte mindig kiborult, mikor látta, vagy megérezte a saját spermáját, szóval elég nagy volt a lehetősége, hogy ez most is rosszul végződik, de annyira jó érzések töltötték el, és egyáltalán nem akarta, hogy ezek a dolgok rosszakká váljanak.

Ezeket a gondolatokat mind arrébb taszította, és csak Harryre fókuszált, csak Harryt, wow, Harryt, Harry nyögéseit, morgásait, zihálásait, káromkodásait, reszketéseit, keze fejő mozdulatait, úgy, hogy néha hozzádörgölőzött, a csípőjénél lévő zsibbasztó érzést, amit Harry ujjai váltottak ki belőle…

Elképesztő volt látni.

„Nézz rám, Harry.” Suttogta Louis, mire az említett felemelte fejét, hogy pillantásukat egybefűzzék, pupillája akkora volt, hogy a felette lévő alig tudta kivenni a zöld íriszeket.

Louis meg akarta érinteni, de tudta, hogy mit érezne, ha megtenné. Louis magához is akart volna nyúlni, de akkor az a sors várt volna rá, mint előbb a göndörre.

Ismét arrébb lökte gondolatait, és csak Harryre figyelt.

Csak rá, hogy mennyire is gyönyörű.

„Gyere ide.” Motyogta Harry, mire Louis előrehajolt, és szívni kezdte a másik nyakát.

Harry nyögései, az ajkain valamint nyelvén lévő vibráció volt az, ami örömöt okozott Louisnak. Megragadva a göndör fürtöket rántotta azokat meg, majd tovább folytatta tevékenységét.

Harry ajkát egy nyögés hagyta el, és teste görcsbe rándult, miközben elment, Louis egy pukkanással vált el a göndör nyakától, és elbűvölten nézte a férfi arcát, ahogy az szétesik. Feje ismét Louis vállában kötött ki, miközben harcolt azért, hogy levegőhöz jusson.

Harry elhúzódott, és kihúzta kezét bokszeréből, mire Louis agyát teljesen ellepték a hangok. Az idősebbik egy pillanatot vetett Harry koszos kezeire, majd hátrataszította a göndört, amennyire csak tudta. Harry meglepettségében hátracsapódott, és azonnal Louisra nézett, aki üveges szemekkel bámulta a szoba egyik sarkát pár pillanatig.

26. Rész

Sziasztok! Raven Agrippa vagyok, és imádom felrúgni a remekül működő rendszereket, hahahaha. Bocsi Jucika. Oké, valahogy... Elolvastam Dreamy új részét a Love and Painben és nem bírtam ki, hogy ne fordítsak egy részt, okééé? Szóval, majd ha Jucika hazaér folytatja/folytatjuk innen, vagy nem tudom, de muszáj volt, mert mert sajt.

Egyébként, tisztázás képpen. Én még mindig nem fogtam fel ezt a rengeteg drámát az 1D fandomban, és odaadtam Jucinak a blog fordítását. Miért? Ezekben a drámás időszakokban a 5SOS fandomra, és annak írására támaszkodtam. Nagyon jó barátokra leltem mindkét fandomban, de valahogyan az, hirtelen kissé nagyobbá nőtte ki magát a szívemben. Bár, szerintem csak idő kell, hogy visszaszokjak ebbe a fandomba is, hiszen imádlak titeket, és fordítani nektek mindenféléket. Szóval, itt a következő rész, és enjoy, drágáim.

Puszi mindenkinek és jó olvasást ♥

PS: valamelyikőtök kérte, hogy változtassak hátteret, ezért igen, végre eljutottam arra a pontra, és megtettem. Bocsánat, hogy ilyen sokáig tartott, meg ez az elején való rengeteg szöveg is.

Raven Agrippa

Louis bólintott, azon gondolkozva, vajon ez most merre fog menni. Harry a térdeire helyezte kezeit, arra használva, hogy magát is felhúzza térdelő helyzetbe. Louis gyorsan kapta kezeit Harry derekára, hogy megtartsa. A magasabb felcsúsztatta övéit Louis combjaira, széthúzva őket, hogy közéjük tudjon ülni, már annyira közel, amennyire a szék engedte. Louisnak a lélegzete is elakadt, ahogyan hátradőlt a székben, Harry pedig lehajolt, hogy összenyomja homlokukat.

Ott ültek mozdulatlanul, csak az érzésekre hagyatkozva.

A helyiség elnémült, Louis csak az előtte lévő férfira fókuszált. A kezei szinte viszkettek az érzésért, hogy végigvezesse őket Harry haján.

"Mit csinálsz, Harry?" Kérdezte.

Harry nem válaszolt egy percig, ehelyett megmozdította fejét, hogy Louis szemeibe tudjon nézni.

"Nem tudom." Válaszolta őszintén, megtörve a szemkontaktust, hogy inkább ajkaira nézzen.

Louis megnyalta őket, és hallotta, hogy ezúttal Harry lélegzésével akadtak problémák. A zöld szemá fiú lassan oldalra döntötte a fejét, ajkaik csak pár miliméterre voltak egymástól.

Az ajkaik olyan közel voltak egymáshoz, hogy Harry szinte már érezte őket, automatikusan váltak el, alig várva az érzést, a nyelve kiszáradt.

Harry halkan vett levegőt és fújta ki, Louis pedig megborzongott. A göndör még közelebb hajolt, Louis pedig mély levegőt vett, készen állva, bármire i, ami következni fog, annyira nagyon kész....

Valami hangosan csörömpölt a háttérben, mindkettejüket megdöbbentve. Mindketten lepillantottak, ahol meglátták Harry telefonját a földön, miután Lux elejtette.

"Oopsie!" Kiáltott fel, kezeit a szája elé szorítva.

Ekkor történt, hogy Louis rájött, a szobában kerekedett csend nem a képzelete volt. Egy gyors pillantást vetett a helyiség minden szegletére, ahonnan mindenki tágra nyílt szemekkel bámult vissza rá, egy stylist épp az arcát legyezte. Harry is észlelve mindezt távolodott el Louistól, adva neki egy kis helyett.

Louis máris hiányolta a közelségét.

.

.

.

Mintegy három órán át dolgoztak, Louis pedig kimerült. Boldog volt, hogy az interjút vették fel elsőnek, mert a fotózás sokkal fárasztóbb volt. A mennyezeti világítás forrón sütött le rájuk és kezdtek izzadni az öltönyökben. Reménykedett, hogy nem izzadja szét a frizuráját, amin Lou keményen dolgozott.

"Szeretnél tartani egy kis szünetet?" Kérdzete Zayn, Louis pedig megrázta a fejét.

Most egyedül fotózták őket és Harry ment elsőnek, utána pedig Niall.

Liam végignézett rajtuk. "Ne aggódj, ha abba kell hagynod, mert elfáradtál. Az egészség mindig az első." Mondta, Louis pedig játékosan megforgatta a szemét.

"Igen, köszi Daddy Direction."

Liam felhorkant. "Te most tényleg ezzel a régi viccel fogsz fárasztani?"

Louis elmosolyodott. "Nyilván én vagyok az egyetlen, aki még mindig megteszi. Viszont, most megyek és szerzek vizet, mert szomjas vagyok, nem azért, hogy az aggódásaid enyhítsem." Nevetett fel Louis, Liam pedig természetesen, bemutatott neki.

Louis válaszként mindössze rávigyorgott és az asztalhoz lépett, ahová a vizes üvegét tette, amikor is a lába beleakadt egy vezetékbe. Megebotlott, megpróbálta visszaszerezni egyensúlyát, de elesett. A válla beleütközött a fénytechnikába, a kezeivel egy pillanatra csapkodott, mielőtt maga elé nyújtotta őket, hogy a kezeire és térdeire essen inkább, mint hasára. A lámpa veszélyesen megingott, ő pedig felnézett, csak azért, hogy lássa, ahogy borul.

Karjait védelmezőn hasa köré csavarta, ahogy felkészült a fájdalomra... Ami sosem érkezett meg.

Óvatosan nyitotta ki szemeit, ám annál nagyobbakat pislogott zavarodottságában. Louis felpillantott Harryre, ahogyan megtartotta a lámpát, majd visszarakta a helyére, mielőtt a hangok minden irányból szélrózsaként támadták meg. Louis csak Harryt figyelte, ahogyan ő is megfordult, hogy ránézzen.

"Minden rendben?" Kérdezte hangosan, kissé lihegett.

Louis csak bólintani tudott, míg a többi fiú és a dolgozók leszedték a lábáról a vezetéket.

Körülbelül 15 percig tartott, mire mindenkit megnyugtatott, hogy jól van, nem esett baja.

Harrynek köszönhetően.

A fotózás teljes kábulatban telt el.

Majd a szállodába visszavezető úton hallotta, mi történt.

"És Harry pózolt, vagy mi, igen, aztán hirtelen, te elestél, Harry meg olyan gyors volt, mint a fény! Elképesztő gyorsan rohant oda mielőtt mi még gondolkozni tudtunk volna!" Magyarázta Niall izgatottan.

Louis feje furán üres volt. Ehelyett csak lenézett kezére, és Harryére, ahogyan összefonódtak.

.

.

.

Aznap este Louis az anyja mellett feküdt összegömbölyödve az ágyon, ahogyan a realizáció megütötte.

A hasát védte, mikor azt gondolta, a lámpa rá fog esni.

A másodperc azon töredéke alatt, a baba védelme volt az egyetlen dolog, ami számít.

Semmi más. Nem is saját maga.

Louis lassan emelte kezét a pocakjára, kis köröket rajzolva rajta.

Megpróbálta megvédeni a babát. Az ő babáját.

Felpillantott Jayre, aki mélyen aludt, Louis óvatosan csusszant ki az ágyból, hogy kiosonjon. A kanapéhoz ment, ahol Harry volt összegömbölyödve egy párnával és takaróval, nyilván lusta volt, hogy kinyissa az ágyat.

"Harry..." Suttogta, Harry szemei pedig azonnal kipattantak.

"Lou?" Szavai szinte elkenődtek, ahogyan hirtelen ébredt fel. "Mizu? Minden rendben?"

Louis csak állt ott, tágra nyílt sszemekkel nézte.

"Louis?" Kérdezte Harry újra, majd felült, ezúttal éberebben.

"Azt hiszem, hogy érdekel." Válaszolt Louis.

"Mi?" Kérdezett vissza Harry, hangja erősen zavarodott volt, és aggodalmas.

"Azt hiszem érdekel. A baba. Az én.. Babám." Folytatta Louis, Harry pedig felállt, ölelésbe vonva Louist.

A kisebb remegett. Nem kicsit.

"Azt hiszem, hogy érdekel." Ismételte.

"Ez jó, Louis. Ez csodálatos." Motyogta Harry.

"Azt hiszem, hogy érdekel." Zihálta Louis, a göndör pedig közelebb húzta magához.

"Rendben van. Semmi baj, Lou. Minden rendben."

"Azt hiszem, hogy érdekel, Harry. Azt hiszem--Azt hiszem--Azt hiszem, hogy érdekel." Suttogta Louis, újra és újra, míg Harry magukra nem húzta a takarót.

Aztán még mindig újra és újra és újra ismételgette, remegve és levegő után kapkodva minden egyes mondat után, míg ki nem fárasztotta magát, és elaludt.

Louis egy síró csecsemőről álmodott, ahogyan nyugtató altatódalokat énekelt neki. Ő maga.

25. rész

Sziasztok!
Ahogy ígértem, itt is a folytatás. Itt kissé több az esemény, mint az előzőben.:)
Ebbe a részbe besegített Raven is, amiért külön köszönöm neki.:* <3
Holnap utazunk el, és csak pénteken jövünk haza, ezért lehet egy-két napot csúszni fog a következő rész, de próbálok sietni.:)
További jó nyarat mindenkinek, élvezzétek a jó időt.;)
Puszi.:*
Judit.xx

„Mindent elterveztem, bébi.”

.

.

.

Louis szerencsére egy meleg és kényelmes helyen ébredt, orrába Channelnek a Coco Mademoiselle illata kúszott be.

Ismerte a fajtáját, mivel majd’ egy órát töltött az internet böngészésével, míg meg nem találta, amit keresett, és miután becsomagolta az ajándékot, egy kis cetlit is írt hozzá, hogy mennyire szereti, és hogy nagyra értékeli, amiért ennyi mindent föláldoz érte, majd elküldte azt.

Röviden, anyja karjai közt ébredt.

„Szia, anyu.” Krákogta alvástól reszelős hangjával.

A nő válaszul csak homlokon csókolta, mire a fiú lassan felült, és az anyukája mellé helyezkedett, hogy megmozgassa elzsibbadt végtagjait.

„Szóval, mi folyik itt, kicsim? Mármint amiért ilyenkor kellett idejönnöm. Nem is hívtál annyiszor, ahogy megbeszéltük.” Jay halk mondata hallatán Louis az ajkába harapott.

Jay türelmesen várt, míg Louis összeszedte gondolatait, ezért megfogta fia kezét, és óvatosan övéi közé rakta.

„Elmondtam a fiúknak, hogy mi történt. Hogy, um, terhes vagyok, ez minden.” Suttogta.

„Oh, kincsem.” Válaszolta Jay megszorítva a kezét.

Louis ezt érzékelve gyengéden szorította vissza.

„Rendben, Boo, most kérlek, mondj el mindent. Csak meséld el, és én meghallgatlak. Nem fogok a szavadba vágni, míg nem végeztél.” Mondta a nő.

Louis elhelyezkedett, úgy, hogy feje anyja ölében legyen. Aztán mindent. Elmondta neki, hogy hogy kezdődött ez az egész, és hogy mi történt vele, mivel senki más nem tudja ezt jobban, mint a saját anyja. Elmondta neki a filmet, és hogy mi mindent rontott el. Elmondta neki a fiúk reakcióját, miután végre minden kiderült. Elmondta azt is, hogy megtudta a baba nemét. Elmondta, hogy néha túl sok neki ez az egész, és hogy akkor nem tudja kezelni, valamint, hogy máskor ilyet egyáltalán nem érez. Aztán elmondta azt is, hogy mennyire belefáradt mindenbe. Elmondta neki, hogy csodálkozik, hogy még nem adta fel. Elmondta, hogy mennyire fél, ha egyszer elveszti elméje fölött az irányítást. Azokat a félelmeit is elmondta, hogy a fiúk és a rajongók elhagyják majd. Elmondta neki, hogy időnként fel szokott nézni a Twitterre, elolvasni pár gyűlölködő levelet, ami után mindig szédül, félelem és szégyenérzet fogja el. Elmondta, hogy legszívesebben addig üvöltene és ordítana, míg el nem fogy a levegője, és meg nem szűnik létezni. Mindent elmondott neki Harryről, hogy hogyan érez néha iránta, és hogy nem tudja hova rakni ezeket az érzéseket vagy, hogy miért van még mindig nála a göndör az első helyen a szívében. Azt is elmondta, hogy még most sem tudja, hogyan viszonyuljon érzelmileg a babához. Elmondta, hogy nem érti, miért tartja olyan fontosnak ezt a babát, mikor az elején olyan dühös volt miatta, amiért ez történt vele. Elmondta neki, hogy nem hiszi, hogy jó apa fog majd lenni. Azt is elmondta, hogy ha nem lenne itt a baba, már rég öngyilkos lett volna, mert ez nem szabadott, hogy megtörténjen vele, és hogy egy felnőtt ember, aki nem olyan hülye, hogy ilyesmibe keverje magát, és az emberek mondogatták neki, hogy nem tehet semmiről, nem láthatta ezt az egészet előre. Elmondta neki, hogy gyűlölte emiatt magát.

Jay egy pillanatig maga elé bámult, megemésztette a hallottakat, majd megpróbálta rendezni azokat magában, és, hogy megtalálja a módját, hogy a kisfia megkönnyebbüljön kicsit.

„Nem kell semmit sem mondanod, idővel könnyebb lesz.” Motyogta Louis, ezzel megszakítva édesanyja gondolatait.

Tudta jól, min gondolkozott az anyja. Tudta, hogy meg akarja valahogy nyugtatni, de Louis már rég átlépett egy határt, ami után ez már egyáltalán nem sikerülhetett neki.

„Ugye ezt te sem hiszed el?” Kérdezte Jay halkan.

Louis vállat vont.

„Nos, ez lesz.” Válaszolta egyszerűen.

Louis felnézett rá.

„Úgy lesz.” Mondta újra, hangja szikla szilárdan csengett. A nő azon töprengett, hogyan képes féken tartani a belsejében előkívánkozó vad félelmet. Gondolatait átvette a rémület. Nagyon nagy esély volt rá, hogy elveszti a fiát. De az nem történhet meg. Nem történhet meg.”Úgy lesz.” Ismételte újra.

„Oké.” Válaszolta Louis közömbösen.

Ha az anyukája ezt mondta.

Talán még hinni is fog neki.

Ezután lehunyta szemeit.

.

.

.

Harry felpillantott összekuporodott helyéről, Niall mellett, mikor Jay megjelent a szobában. Zayn és Liam azonnal abbahagyta a beszélgetést, ők is ránézve a nőre. Harry felrázta Niallt, a szőke pedig hunyorogva pislogott párat, mielőtt meglátta Jayt.

"Hogy van?" Kérdezte Harry egy pillanatnyi csend után.

Jay halkan felsóhajtott, szemei csillogtak a könnyektől, amik még nem hullottak ki. "Segítségre van szüksége."

Harry felült.

"Ő... Beszélnie kell valakivel, Harry. És nem hallgat rám, de talán majd rád igen. Komolyan... Muszáj beszélnie valakivel."

"Egy... hivatásos személlyel?" Kérdezte Zayn és Jay bólintott.

"Nem fog működni. Amint egy kicsit is céloztunk rá, hogy segítségre van szüksége, azonnal lerázott minket." Mondta Niall homlokát ráncolva.

Harry gyomra összeszorult. "Mit mondott neked?"

Jay nem válaszolt.

"Jay, mit mondott?" Próbálta újra Harry, Jay pedig ökölbe szorította a kezeit.

Harry ezúttal felállt. "Anya, mit mondott?"

Jay éppen nyitotta a száját, hogy válaszoljon, mikor az ajtó nyitódása megállította ebben. Louis csendben csoszogott ki, végignézve mindenkin, aki a kanapé másik végén volt.

"Kaphatnék egy csésze teát, mama?" Kérdezte, ujjait a hasán tartva.

"Persze, drágám." Válaszolt Jay egy pillanat múlva. "Egyébként, vegyünk valamit enni is, jó?"

Harryre pillantott, mielőtt a konyhába lépett és a kezébe vette a teáskannát.

"Szóval mi lesz ma, fiúk?" Kérdezte mikor csend támadt.

"Ma lesz egy fotózásunk." Válaszolta Liam, nézve, ahogyan Harry leült Louis mellé, válluk egymáshoz ért.

Louis pedig rádőlt Harryre.

"Mikor kell mennetek?" Kérdezte Jay.

Zayn a telefonjára pillantott. "Két óra múlva."

Jay a homlokát ráncolta. "És holnap?"

"Kettő után szabadok vagyunk." Válaszolt újra Liam.

"Hm. Szeretnél holnap bevásárolni menni, Louis? A baba miatt, úgy értem."

Louis lassan pislogott, kezében szorongatta pólójának anyagát. Mindenki a válaszát várta.

"Rendben."

"Már ha te is szeretnél, persze." Tette hozzá.

"Rendben." Ismételte.

Harry odanyúlt, hogy megfogja a kezét.

.

.

.

Végül megérkeztek a stúdióba, ahol a fotózás volt, és azonnal egy szobába vezették őket, ahol emberek vették őket körül.

Louis körülnézett, és észrevette, hogy az emberek, akik körülötte mászkáltak folyamatosan a hasát nézték, ő pedig a homlokát ráncolva próbálta figyelmen kívül hagyni. A csoport végül megcsinálta, bejutottak a szoba belsejébe, ahol el tudtak készülni.

Lou ott volt, éppen különféle haj-kencéket pakolt, miközben a stylist odalépett, hogy a ruhákhoz vezesse őket.

"Hé, drágám!" Kiáltott fel Lou.

Lux jelent meg mögötte egy ragyogó mosollyal.

"Luxxy!" Kiáltottak mindannyian boldogan, Harry pedig kitárta karjait.

A kisgyermek odafutott, a nevetéstől sikoltozva, ahogyan a levegőbe emelték és megpörgették. Louis elragadtatva figyelte.

Harry nagyon jól bánt a gyerekekkel.

Valaki megkocogtatta a vállát, és ahogy megfordult, Tate állt a háta mögött. A férfi intett.

"Szia Tate." Motyogta Louis és nézte, ahogy a férfi végigmérte, majd jelezte, hogy menjen vele.

Louis visszapillantott Harryre, mielőtt követte a férfit a szoba sarkába, ahol pár ruhát halmozott fel. Az idősebb férfi elővette a telefont és írni kezdett.

"Van itt néhány választási lehetőség."

Louis elolvasta és bólintott. "Rendben."

"Néhány ezek közül lazább, néhány meg szűk. Attól függ, mihez van kedved."

Sarah, a legújabb publikáló, épp ebben a pillanatban sétált be. „Hello, srácok. Jó lenne, ha egy kicsit fel tudnánk gyorsítani a dolgokat. Elterjedt a hír a környéken, hogy itt vagy, és még azelőtt szeretnénk lelépni, mielőtt túl sokan lennének.”

A nő ezután Louisra pillantott, majd felé kezdett sétálni. „Hogy érzed magad?” Kérdezte.

„Jól vagyok.” Válaszolta, egy kissé émelygett a gyomra a nem sokkal előbb feltörő ’érzései’ miatt.

„Rendben. Szólj, ha kellene valami, és intézkedem. Túl nagy a hajtás a lábadnak, és azt szeretném, ha a lehető legkényelmesebb legyen neked.”

Louis bólintott.

„Akkor oké.” Válaszolta a nő, és Tatere pillantott. „Magatokra is hagylak titeket.”

A fiú nézte Zaynt, ahogy besétál, mielőtt lekötötte volna teljes figyelmét Harry. Leültette Luxot, majd a telefonján megnyitott egy játékot, és átnyújtotta neki, míg ő a pólója felvételével bajlódott. Louis figyelte, amint Harry megvakarja egy picit a hasát, a farmer alacsonyan, a csípőjén ült, így engedte láttatni a V vonalát. A göndör elnevette magát Niall egyik viccén, gödröcskéi egyből megjelentek, mielőtt Louisra pillantott volna.

Találkozott a kék szemű tekintetével, majd elmosolyodott, és arrébb állva fejezte be az öltözködést. Louis kábultan pislogott, majd visszafordult Tatehez, aki őt nézte. Gyorsan félrenézett, az előre kikészített ruháira vezette tekintetét.

Tate tekintete szinte égette. Így tudta a legegyszerűbben leírni. De hamar rájött, ez a munkájával jár.

Louis kiszemelt a szép, sötétkék blézert, egy egyszerű, fehér pólót és egy sötét farmert. Egy pár élénkvörös Vans cipő hevert a földön. Megragadta a ruhákat, és elindult a függöny mögé, átöltözni, ezzel újra kimaradva a kinti eseményekből. Gyorsan öltözött át, a többi ruháját egy halomba dobálta. Tate odament, és megnézte a ruha összeállítást, kezeit Louis csípőjére tette, kissé följebb, mint ahol a nadrág volt. Ujjait Louis bőrén legeltette.

Louis megdermedt. Tate lenézett rá, majd lassan elvette kezeit. Egymásra meredve néztek a másik szemébe.

„Minden rendben?” Kérdezte Harry, hirtelen jelent meg Louis oldalán.

A fiú sután bólintott, még mindig Tatere szegezte tekintetét. Harry kettejük között állt.

„Ezek azok a cipők, amiket fel fogsz majd venni?” Kérdezte a göndör, és fejével a Vansokra bökött.

Louis ismét bólintott.

„Oké. Lassan haladjunk. Mindjárt kész vagyunk.” Folytatta, finoman érintve a másik kezét, majd elhúzta, miután egy sötét pillantást vetett a tervezőre, bármit is tett a férfi, amiért Louis ilyen csöndes volt.

Egy random székhez mentek, ami a falnak volt támasztva, és leültette a kisebbet. Harry letérdelt elé, majd az előtte levő lábára csúsztatta a cipőt. Ezután megrázta Louis-n, hogy teljesen belemenjen.

„Harry. Mit csinálsz?” Kérdezte hitetlenkedve.

A göndör felnézett rá, „Um… feladom rád a cipőt?”

„Terhes vagyok, nem rokkant. Ez lesz az új mottóm, esküszöm. Csak öt hónapos vagyok. Fel tudom húzni a saját cipőmet.”

„Tudom.” Válaszolta Harry egyszerűen. „Szóval, elmondod, mi történt?”

Louis összeráncolta a homlokát. „Véletlenül hozzáért a csípőmhöz, mikor igazította a felsőmet. Én, um… csak megdöbbentem, ennyi az egész.” Motyogta, végig Tate-et figyelte, aki a szanaszét dobált ruháit hajtogatta.

Tate felé nézett, mire Louis gyorsan elfordult.

„Hm.” Válaszolta Harry, ez volt minden, amit kinyögött.

Louis szemöldökét ráncolta. „Mi az?” Kérdezte.

Harry befejezte a cipő fűzését, és egyszerűen a földre ült.

„Ő csak… végig téged nézett. Észrevettem. Most is bámul.”

Hogy látta mindezt Harry?

Louis válaszul csak vállat vont. „Ő, um, ja. De nyugi. Ez a munkája. A divat meg ezek.”

„Hm.” Mondta Harry újra.

Louis elsöpört egy kóbor göndör tincset, ami Harry fejkendője alól lógott ki.

„Lou azt mondta, figyelnem kéne rá.” Mondta a göndör mosolyogva.

„Talán nem akar belefésülni ebbe a sörénybe.” Viccelődött Louis.

„Héé.” Nyafogta, és óvatosan hozzányomta fejét a másik térdéhez.

Louis halkan felnevetett. „Most tényleg a térdemnek nyomod a fejed? Nem fáj ez neked?”

„Azt mondták, elég nagy fejem van.” Válaszolta Harry.

„Az biztos.” Kuncogott Louis.

„Megérinthetlek?” Kérdezte hirtelen Harry.