Összebújtak a takaró alatt, Louis olyan kicsi helyre összehúzta magát, amennyire csak lehetett, Zayn pedig beletúrt a hajába, halkan dúdolt az orra alatt.
"Annyira gyönyörű a hangod, Zayn..." Motyogta halkan.
A fekete hajú vállat vont. "Neked is."
"Oké..." Válaszolt, Zayn pedig sóhajtott. Tudta, hogy nem győzte meg Louist, hogy többre értékelje magát, ez pedig fájt.
"El akarod mondani, mi történt?"
Louis még jobban összegömbölyödött.
"Nem... Nem tudom..."
Zayn újra sóhajtott. "Tudom, hogy milyen szagú a szex, Louis."
Louis idegesen az ajkába harapott, nem számított arra, hogy Zayn már ilyen sokat tud. Rohadj meg, Zayn.
"Mi... Nem feküdtünk le. Csak elszaladt... Velünk a ló..."
Zayn bólintott.
"Megcsaltam Elt..." Folytatta Louis.
A fekete hajú lepillantott rá. "Lou...Te...El nem terhes... Nem akarok seggfejként hangzani, de... Ez nem az első alkalom, igaz?"
Louis megdermedt, idegesen tördelte az ujjait.
"Um... Igen... Gondolom..."
"Gondolod?"
Louis vett egy mély levegőt. Nem... Nem mondhatja el...
"Zayn, nem akartam, hogy megtörténjen."
"Az apjával? Nos, igen, ha szereted Elt, gondoltam, hogy lefeküdni egy pasival nem volt a terveid közt."
Louis egy ideig csendben maradt. Ő...Ő...
Nem. Nem mondhatja el. Nem teheti meg.
"Igen... Igazad van." Motyogott Louis, meg akarta törni a hülye csendet.
"Mikor jöttél össze Ha---"
"Nincs én és Harry. Úgy értem... Nem úgy. Nem vagyunk együtt." Vágott közbe megrázva a fejét.
Zayn értetlenül nézett rá. "De Louis-"
"Nem, Zayn. Nem döntöttük el, hogy azt... csináljuk. Csak... megtörtént. És nagyon hülyeség volt és elrontottam mindent. Mindig mindent elrontok. És Harry is része annak a nagyon kevés jó dolognak az életben amim van... És én nem tudom... Nem tudom megtenni megint azt..."
Zayn egy ideig csendben maradt, lehunyta a szemeit, hogy gondolkozzon. Louis is kihasználta a csendes pillanatot, szíve hangosan dobogott. Mit fog mondani?
"Szóval... A te szavaiddal... Egy... hülye hiba volt, igaz?" Kérdezte Zayn, Louis pedig hümmögött válaszul. "De jó érzés volt, nem igaz?"
Az idősebb ficergett, hogy fel tudjon nézni Zaynre hatalmas szemekkel.
"Igen..." Válaszolt, a hangja döbbent és zavarodott volt egyszerre.
Igen.
Jó volt.
Egy kicsit... Túl jó,
Mindketten csendben feküdtek ott, rendezték a gondolataikat, mikor Zayn telefonja rezgett. Megnézte az üzenetet.
--Könyörgöm, győződj meg róla, hogy eszik valamit.-Harry
Zayn gyorsan írt egy választ, mielőtt felült.
"Miért nem rendelünk valamit enni?"
Louis bólogatott. Jó ötlet volt. Rohadtul éhezett.
"De nincsenek itt a gyógyszereim..." Sóhajtott és ő is felült.
Zayn a homlokát ráncolta.
"Mire való gyógyszerek?" Kérdezte, körbe nézett a szobában, majd felállt és megfogva az idősebb kezét felhúzta az ágyról.
"Uhm valami... Egészségügyi cucc... Ami segít helyén tartani a testem egyensúlyát, van egy a hányingerre, mert túl sokat hányok... És sokszor segít is... Szóval ha most ennék talán ki is hánynám.."
Zayn bólintott, s elindult a nappaliba. Louis leült az egyik kanapéra, míg a másik körbe nézett,míg nem talált egy füzetet a hotel logójával és a menüvel. Lehuppant az idősebb mellé.
"Oké... Akkor... Valami, ami nem zsíros, igaz?"
Louis vállat vont. "Nem tudom."
"Enned kell."
Louis a szemét forgatta. "Tudom, doktorúr, köszönöm."
"Beszéltél az orvosoddal mostanában?" Kérdezte a fekete hajú, a szemeivel az ebédjük lehetőségeit fürkészte.
"Írtam neki egy SMS-t ma. Hogy jelentsek neki az állapotomról meg ilyenek. Elég jól kezeli, asszem."
"Igen, aranyosnak tűnt, mikor találkoztunk vele. Milyen orvos egyébként? És miért nem próbálod ki a tésztát csirkével?"
"Ő egy férfi terhesség specialista vagy valami olyasmi. És igen, jól hangzik. Megrendelnéd nekem, kérlek? És uhm... Gyömbér teát... Nem koffein tartalmú és segít ha rosszul érzem magam."
"Remek. Máris felhívom őket."
Zayn felvette a szállodai telefont, tárcsázta a szobaszervízt.
"Igen, uhm... Szeretnék rendelni tésztát csirkével és... Csirkét sültkrumplival... És gyömbérteát és egy kólát?"
Louis hirtelen integetni kezdett.
"Igen, várjon egy pillanatot kérem.... Igen Lou?"
"Kérhetek kenyeret is?" Kérdezte reménykedve.
"Kaphatnánk kenyeret a tésztához? Köszönöm. Igen uh... Melyik a szobaszám, Louis?"
"2024 asszem."
"2024-es szoba. Igen, köszönöm."
Zayn letette a kagylót, csendben ücsörögtek egy darabig, míg Louis meg nem törte.
"Uhm... Hogy nézett ki Harry, mikor... Bejöttél?"
"Összetörtnek először is."
Louis elpirult, a köntöse övét piszkálta.
"És...Idegesnek. Mérgesnek igazából."
Louis összehúzta magát a kanapén, eltakarta arcát kezeivel. "Utál engem." Nyögte.
"Kérlek." Gúnyolódott Zayn, mire a másik kikukucskált ujjai közül.
"Tessék?" Kérdezte ahomlokát ráncolva.
"Harry sosem tudna utálni téged, Louis. Jobban kellene már tudnod, mint nekem."
Louis leengedte a kezeit, a barátjára bámult.
"Úgy gondolod?" Kérdezte, mire a fekete hajú teljesen felé fordult.
"Te nem?" Kérdezte hitetlenkedve.
Louis már rosszabb utakon járt, mint gondolta. Zayn összehúzta a szemöldökét, mielőtt felvette a telefonját, Louis szemei szinte kiugrottak.
"Várj, most kinek írsz SMS-t?"
“Nyugi hercegnő, Niallnek és Liamnek.”
Oh. Remek.
Louis teste kissé elernyedt. "Meg tudnád... Uhm... Mondani nekik, hogy... Menjenek a te szobádba? Hogy Harryre figyeljenek... És... Etessék meg valamivel? Nem reggelizett ma..."
Zayn elvigyorodott.
"Persze."
Szerelmes kisfiú.
--Srácok, menjetek a szobámba. Harry ott van, kérdezzétek őt mi történt. Louval vagyok.-Zayn
--Oh de nem Lou és Harry osztoztak egy szobán?-Liam
--Persze, haver. Lou jól van?-Niall
--Egészen jól van. Beszélj Harryvel. És rendelj neki kaját. A hercegnő kérte.-Zayn
--Okie-dokie-Liam
--k-Niall
Zayn letette a telefonját, mielőtt a távkapcsolóért nyúlt, hogy bekapcsolja a TV-t. Kapcsolgatott a csatornák közt, majd a Derült Égből Fasírtnál megállapodott figyelmen kívül hagyva Louis 'komolyan?' pillantását.
"Mivan? Vicces film." Motyogta megbökve az idősebb fiút.
"Hé, óvatosabban. Értékes rakományom van." Nevetett fel Louis, Zayn pedig a szemét forgatva kuncogott.
Nem telt el teljes 15 perc, mire Louis realizálta, hogy most értékesnek hívta a babát.
.
.
.
Harry még mindig Zayn ágyán feküdt összegömbölyödve feküdt Zayn ágyán, mikor Niall és Liam berontott.
Niall azonnal az ágyra repült, kellemetlenül betörve Harry privát szvérájába Liam pedig a másik oldalára ült le.
"El akarod mondani mizu?" Kérdezte Niall halkan.
A göndör felsóhajtott.
"Elbasztam."
Liam és Niall egymásra pillantottak.
"Gondoltuk, hogy valami komoly történt, ha te itt vagy és Zayn van Louisval." Mondta Liam, miközben végigfuttatta a kezét gyengéden a göndör fürtökön.
Harry semmit sem mondott, csak bámulta az üres TV-t.
"Nem fogunk elítélni, tudod. Nem is fogunk megütni, vagy ilyesmi." Motyogta Niall, mire a göndör megforgatta a szemét.
"Tényleg azt hiszed, hogy Zayn egy darabban hagyott volna, ha olyasmi?" Kérdezte és mindhárman felkuncogtak.
Harry úgy érezte, hogy kissé ellazult végre, egy kényelmesebb pozícióba helyezte magát.
"Mi... Szexi dolgokat csináltunk."
Niall és Liam nagyokat pislogtak.
"Micsoda, haver, mivan?" Lihegte Niall. "Mármint fasz a seggbe vagy---"
"Niall!" Szidta le hirtelen Liam, megpróbálta visszatartani a vigyorát.
"Édes Istenem." Nyüszítette Harry felhúzva a takarót, hogy eltakarja az arcát. "Nem, Niall. Mi csak dörzsöltük egymás---"
"Oké, az is megteszi." Szakította félbe a szőke jelezve, hogy hagyhatja.
"Rendben, jó... Aztán... Kiakadt és elrohant. És azt hiszem, hogy felhívta Zaynt, aztán váltottunk."
"Akartad, hogy megtörténjen?" Kérdezte Liam.
"Mit? Hogy Louis elrohanjon tőlem úgy, mintha halálra rémisztettem volna? Igen Liam, a legfőbb vágyam volt."
"Hallgass már. Azt, hogy Louis dörzsölje az ágyékodat természetesen." Duzzogott Liam.
Mindannyian meglepődtek a szóhasználaton, mielőtt Niall üvöltve nevetni kezdett, Harry nyöszörgött, Liam pedig vöröslött.
"Nem úgy értettem, tudod!" Rikácsolta.
Niall úgy tett, mintha könnyeket törölgetne a szeméből. "Mindig egyenesen beletrafálsz ezekbe, haver. Nem tudok várni, hogy elmondjam ezt Zaynnek. Én bepisilek ettől"
Liam keresztbe fonta a karjait, tettetve, hogy megsértődött.
"Még egy komoly dolog Harry. Nem gondolom, hogy már előre beterveztétek ezt." Jelentette ki Niall.
"Nem, egyáltalán nem. És ez az, amiért Louis elrohant." Válaszolt a göndör egy párnára dőlve.
"Komolyan Harry... Ez annyira rémesen furcsa, hogy így kiakadt?" Kérdezte Liam
Harry zavarodottan pillantott rá.
"Mert hát srácok... Legjobb barátok voltatok és hirtelen őrült szexuális dolgokba keveredtek. Nem volt betervezve és... Az emberek így reagálnak, ha valami nagyon hirtelen dolog történik, tudod? Én is meg lennék döbbence, ha Zayn hirtelen ezt csinálná." Magyarázta el, a göndör pedig elgondolkozott. Igen, ennek van értelme.
Még ő is sokkolódott volna ettől.
"Adj neki egy kis időt. Srácok, ti össze vagytok pillanatragasztózva, semmi baj sem lesz." Tette hozzá a szöszi, megragadta a göndört és egy nyálas puszit nyomott az arcára.
"Bazdmeg Niall." Nyöszörgött Harry összegömbölyödve mellette.
Kopogtattak az ajtón, Liam pedig felállt és kinyitotta. A kajájuk itt volt. Liam betolta az ételhordó kocsit az ágyhoz.
"Ezaz!" Éljenzett Niall megragadva a sajtburgert és sült krumplit.
"Mit rendeltetek nekem?" Kérdezte Harry újra felülve, hogy megnézze a kaját.
"Ugyanazt, amit nekem." Motyogta a szöszi tele szájjal.
Harry bólintott, boldogan vette fel a tányérját és egy pohár gyümölcslét. Liam kifizette a pincér srácot és megköszönte, mielőtt becsukta az ajtót. Mind a hárman belemerültek az evésbe, beszélgettek, mielőtt Harry felkiáltott.
"Niall, írj Zaynnek, kérlek. Kérdezd meg, hoyg Louis evett-e már valamit."
"Azon a valamin csámcsogott a találkozón---"
"Tea és pirítós nem elég két embernek, Niall." Motyogta Liam a hamburgerébe harapva.
"Oh, igaz." Válaszolt a szöszi, mielőtt megtörölte zsíros ujjait a nadrágjába és megragadta a telefonját.
--Lou evett?-Niall
--Épp eszik-Zayn
"Éppen esznek." Mondta Niall, mielőtt befejezte a sajtburger evését és a krumplira tért át.
"De nincsenek nála a gyógyszerei. Remélem nem lesz rosszul." Jegyezte meg Harry homlokát ráncolva.
"Hidd el, rendben lesz." Válaszolt az ír srác, elnyúlt a távirányítóért és bkapcsolta a TV-t. Pörgetett végig a csatornákon, mielőtt Liam sikított.
"Tényleg, Liam?" Kérdezte Harry kuncogva.
"Derült Égből Fasírt!" Éljenzett.
Niall és Harry egymásra néztek, halkan nevettek.
Mindannyian együtt nézték a filmet, krumplit dobáltak egymásra és nevettek.
"Köszönöm, srácok." Mondta a göndörke, sokkal jobban érezte magát.
Niall meglökte és ellopott tőle egy sült krumplit.
"Semmi baj, nem kell megköszönnötök. Csodálatosak vagyunk."
Harry ellmosolyodott és Niall vállára dőlt.
Tényleg működne.
Talán minden jobbra fog fordulni.
A telefonja rezegni kezdett a párna alatt -mert bizony ott volt-, ő pedig alá nyúlt, hogy megnézze az üzenetet.
--Úton vagyok a hotelba.-Eleanor
A picsába.
2015. február 8., vasárnap
13. rész
Sziasztok! :) Nos először is elnézést szeretnék kérni a szünetért, valahogy semmihez sem volt kedvem az utóbbi időben, de ha esetleg olvassátok a többi blogomat, erre biztosan rájöttetek. Elnézést szeretnék kérni érte, próbálkozok összeszedni magamat mostantól, szóval itt egy rész, remélem tetszeni fog. Puszillak titeket!
Raven Agrippa
Harry csak bámulta az üzenetet, halkan sühajtott, ahogy azon gondolkozott: Sülhet egyáltalán jó ki ebből? Louisra pillantott, aki édesen, mélyen aludt a vállán, miközben éppen a következő találkozó felé tartottak.
A göndör homlokát ráncolva újra sóhajtott.
-- Rendben. - Harry
Babrált a telefonnal, forgatta a kezeiben, gyakran simogatta Louist, vagy rakta vissza a fejét az előző pozíciójába 1-1 kátyúnál.
-- Mikor lenne jó neked? - Eleanor
Harry megforgatta a szemeit.
-- Te akarsz találkozni, mondj egy időpontot én meg majd rábólintok, vagy nem. - Harry
-- És még én akartam alkalmazkodni… - Eleanor
-- Mit bánom én? - Harry
A telefont a kabátja zsebébe csúsztatta, óvatosan fészkelődött egy keveset, így máris kényelmesebben ült. Louis mozgolódni kezdett, a jobb kezét hasára simította. Szorosan megragadta a pólóját, arcán ráncok jelentek meg. Harry erre összehúzta a szemöldökét, mielőtt sóhajtva hátra döntötte a fejét. Ekkor valaki meglökte a lábfejét oldalról, szóval felnézett és Niallt látta.
"Minden rendben, haver?" Tátogta némán, a göndör pedig bólintott, lassan dőlt a kisbusz ablakának, hogy ne zavarja Louist alvás közben, aki pedig halkan felsóhajtott álmában. Harry ökölbe szorította a kezeit, rémesen próbálkozott, hogy ne ringassa vissza a mély álom fázisába a fiút. Ehelyett inkább lehunyta a szemeit, s hagyta, hogy a kocsi ehelyett őt rázza álomba.
Niall figyelte, ahogyan Harry is elaludt, lenézett összeszorított kezeire, nézte, ahogyan lassan kiengedi őket. És meglepő módon, a keze még álmában is Louis ölében pihent. Mintha csak szüksége lett volna a testének arra, hogy megérintse.
Milyen érdekes...
Harry és Eleanor reakcióira gondolt vissza. Arra, amit Zayn és Liam mondtak neki, mikor a konyhában voltak Jayel. Ahogyan Louis aggódott a göndör miatt, aki viszont csak Eleanorral 'vitatkozott' az ajtóban.
Valami itt történik.
Azok a pillantások, amivel Eleanor Harryt illette mikor nem figyelt. Ahogyan Louisra tapadt, ha csak meglátta, az undok grimaszokat, amiket Harrynek mutatott, mikor megfogta a kezét és puszit adott neki.
Igen. Biztos, hogy valami folyik itt.
Liam nem volt hülye. Zayn sem. És ő sem.
Niall sóhajtott, a térdén dobolt. Liam és Zayn egymás közt suttogtak, de Niall nem akarta kihallgatni őket. Louis hirtelenjében annyira összerezzent, hogy cselekedete már-már fájdalmasnak volt mondható, amivel azonnal fel is ébresztette Harryt. Kábán pislogott, azon gondolkozott, hogy mégis mi a fene ébresztette fel, mikor Louis teste megrándult.
"Harry..." Sóhajtotta, hangja ziháló suttogásként jött elő.
Mindenki hirtelen lefagyott, mielőtt Louisra pillantottak, aztán pedig Harryre, aki tágra nyílt szemekkel, pirulva figyelte a még mindig alvót.
Ahogyan a nevét suttogta... Annyira...
"Úgy néz ki, hogy szépeket álmodik..." Motyogta Zayn, erőszakosan rejtegette a vigyort, amely meg akart jelenni arcán Harryt látva.
Niall és Liam egy pillanatra összenéztek, a szöszi pedig bólintott.
Ezt még később megbeszélik.
Aztán megérkeztek. Azonnal szinte mélyebbre süllyedtek az ülésben, rémes volt, hogy ilyen gyakran kellett találkozókat szervezni. Harry gyengéden megrázta Louist, aki halkan felnyögött, ásított, majd fel is ült. Mindkét keze a pocakján pihent, miközben körülnézett.
Láthatóan elsápadt, mikor fel is tűnt neki, hogy megérkeztek.
"Minden rendben van." Motyogta Harry óvatosan megbökve.
"Nem, nincsen." Válaszolta, fáradt volt, ideges és hányingere volt, de attól még vitatkozni tudott. Addig, míg Paul leparkolt még lehunyta a szemeit és hátradőlt egy pillanata pihenni.
"Mit álmodtál?" Kérdezte hirtelen Zayn.
Louis kinyitotta a szemeit, elgondolkozott, hogy kinek is szánta a kérdést, mielőtt a fekete hajúra pillantott.
"Én?" Kérdezte, az pedig bólintott.
Louis egy ideig némán meredt rá, mielőtt a többiekre pillantott. Niall és Liam kíváncsian bámulták, Harry pedig az ölébe meredt. Az arckifejezések... Nem tudta, hogy mire vélje őket, de valamiről tudtak, amiről ő nem.
"Semmit." Válaszolta arcán ugyanazt az ürességet megtartva.
"Biztosan valami jó semmi volt." Válaszolta Zayn, a göndör egy fura hangot hallatott, amivel el is nyerte Louis figyelmét, de nem a tekintetét, egyre jobban Zaynt bámulta.
"Nagyon jó."
Harry újra hangokat adott ki magából, furcsa vinnyogás fajtákat. Az arca teljesen vörös volt.
Zayn épp nyitotta a száját, hogy mondjon még valamit, de Paul félbeszakította.
"Fiúk, gyerünk."
Mindannyian lefagytak egy pillanatra, mielőtt az épületbe sétáltak volna. Átmentek az ismerős folyosón, a liftbe szálltak, a szokásos konferencia terem felé tartva. A felfelé vezető út csendesen telt, ám mikor kis csipogás mellett a lift ajtaja nyílt és ők kiléptek csak álltak ott, mozdulatlanul.
Louis a pólója aljával babrált, visszagondolt az utolsó alkalomra, mikor itt volt. A fér, ahogyan csöpögött a farmeréből, a fehér mosdó csempéje maszatos volt, az egész keze, Harry keze, Harry megpróbálta kihúzni őt, kirángatta onnan, a vér, a vér, a vér, a vér, a vér----
"Lou?" Kérdezte NIall hangosan, mire ő csak nagyokat pislogott, a szőke kék szemeibe bámult.
"Jól vagy."
Inkább kijelentés volt, mint kérdés, ennek ellenére Louis bólogatott.
"Csoportos ölelés." Parancsolt rájuk Liam, mire mind ismerős, meleg és kényelmes ölelésbe vonták egymást.
"Együtt átvészeljük ezt, fiúk." Szólt ismét Liam, mikor elhajoltak egymástól és nagy levegőt vettek.
Elindultak a folyosón, emelt fővel sétáltak el a tárgyaló teremig.
.
.
.
Louis az első 15 percben semmit sem mondott, csak hozott magának egy croissantot és egy csésze teát, amit elmajszolhat, míg hallgatta a menedzsment tagjait, nézte a grafikonokat amiket mutattak, a rajongókat és a pletykákat. Aztán konkrét foldokat is mondtak az intézkedésekről.
Egy nagyot kortyolt a teából, megnyugtatva a torkát, hisz kissé még mindig be volt rekedve.
"Azon gondolkoztunk, hogy hogyan tudnánk segíteni... Féken tartani ezt a... Poklot."
Louis felpillantott, a göndör pedig egyik kezét a combjára helyezte.
"A legnagyobb aggodalom most a terhességeddel kapcsolatos. Egy fiatal, szingli szülő."
"Az anyám megcsinálta. Nekem miért ne menne?"
Will felhorkant.
"Ő nem volt reflektorfényben. Ez nem... Néz ki éppen jól."
És még a képe sem nézett ki jól, gondolta Louis, de jobb volt, ha megtartja magának.
Aztán egy Jenna nevű nő szólalt meg.
"Már volt egy pár dolog, amire gondoltunk, hogy elrejtsük vele ezt a szörnyű képet... És a legkedvezőbb az volt, hogy... Harryt mutassuk fel apaként."
A göndör rászorított Louis combjára, aki pedig egy nagy darabot nyelt szinte rágás nélkül az ételéből.
"Egyáltalán nem." Szinte hörögte, a torka még valóban nem volt az igazi. Egy újabbat kortyolt, hogy kissé egyszerűbb legyen.
"Lou---"
"nem. Ez nem történhet meg. Soha."
"Gondolkodj már el azon, amit mondasz, ez---"
"Nem érdekel. Nem."
"Louis, haver..."
A tekintetét Niall felé emelte.
"Ez működne... Nagyon sok rajongó van, aki imádná..."
Louis megrázta a fejét.
"Nem. Egyedülálló szülő."
Liam az ajkába harapott, mielőtt hozzátette. "De nem lenne igazi. Mi tudnánk az igazat---"
"Nem fontos."
Aztán végre Harry is megszólalt.
"Nem bánnám, Lou. Megtenném érted... A bandáért. Minden rendben lenne."
Louis Harryre pillantott, a szép zöld szemekbe, lehetetlenül nagy, hihetetlenül szép, becsületes és őszinte. Tényleg az lenne. Tényleg, remek lenne.
"Aztán a másik lehetőség, hogy beszéljünk a gyerek másik szülőjével, a biológiaival. Bár zavaró lenne, tekintve az egy éjszakás kalandot."
Kapcsolatba lépni... Kapcsolatba lépni a...
Louis döbbenten dőlt hátra a székében.
Harry vállára helyezni a terhet... Azt állítani róla, hogy ő az apa... Fogalmuk sem volt... Fogalmuk sem volt róla, hogy mennyi mindent jelentett ez... Semmiről sem tudtak. Ők... Ők csak idióták, az isten bassza meg mindet, nem értik meg...
És nem is értenék meg, csak ha elmondaná nekik , amit nem fog megtenni. Nem tudná megtenni, a szavak nem tudják elhagyni a száját. Hülye volt, gyenge, barom, felcsinált... Ő...
Nem.
"Nem. A válaszom nem. És nem fogom megváltoztatni a véleményem. Soha. Nem akarom azt mondani, hogy Harry az apja... És ha belehalnék sem beszélnék azzal... az emberrel." Louis hangja elcsuklott, mielőtt keserű nevetés hagyta el ajkait. "El sem tudod képzelni, hogy mire kérsz. Senki ebben a szobában."
Will, Jenna és mindenki más összeráncolta a homlokát.
"Természetesen nem értjük meg, mivel félreérthetően beszélsz."
"A válaszom még mindig nem."
"Louis!"
"Ne kiabálj." Szólalt fel Zayn.
Will dühösen bámult rá egy percre.
"Louis... A bandát valami lehetetlen helyzetbe sodortad. A szülők nem akarnák, hogy a kislányaik és fiaik a te utadat kövessék és tönkrebasszák az életüket."
A fiúk összevonták a szemöldöküket.
"Az élete nincs elbaszva." Tiltakozott Harry.
"Nos, nem éppen van sínen, és Louis jelenleg nem épp az a figura, akire felnézhetnének, vagy mégis?"
Zayn éppen fel akart állni, de Liam visszanyomta, Willre pillantott.
"Mindannyian átvészeljük ezeket a sértéseket, haver."
Will nem vett róla tudomást.
"Louis, tudom, hogy ideges vagy, de ennek vannak következményei. Senki nem mondta neked, hogy legyél terhes."
"Oh, mert természetesen a sperma megváltotathatja a döntését, ha nem kívánt terhességről van szó." Mordult fel Louis.
Will felnevetett.
"Nos, gondolkoznod kellett volna. Tudod kölyök, létezik óvszer, és használnod kellett volna."
Ekkor valami felrobbant Louisban.
Semmiről sem tudott!
"Idefigyelj, te érett, büdös fasz. Múltkor megúsztad, hogy miattad meg a kibaszott bogár szemű ribancod miatt kórházba kerültem... De nem ma. Nem érdekel, hogy mit terveztél azzal, hogy bevonod Harryt, de erről szó sem lesz. Kívánnám, hogy jelenjen meg az a fickó és basszon meg, hogy érezd azt, amit rám is kent, aztán ha nem tudod elviselni, akkor inkább szopj le."
Azzal pedig fellökte maga mögött a széket, forgószélként, trappolva hagyta el a szobát, burjánzott és átkozódott. Mindenki szó szerint leesett állal figyelte. Senki nem tudta, mit mondjon.
.
.
.
Louis a mosdóba sietett, megragadtaa mosókagyló szélét, így menedéket keresve. Will és az egész menedzsment seggfejek! Nem... Nem... Hülyeségeket beszélt... Ezt nem kellett volna... Ezt azért még nekik sem kívánná.
Hirtelen azon kapta magát, hogy öklendezett, nedves köhögés volt, így gyorsan a WC elé térdelt. Nos, ott megy a reggelije.
Nem tudta magában tartani.
Valaki kopogott.
"Louis?"
Harry volt az.
"Menj a francba." Köhögte.
"Én..." Kezdte Harry, hangja nyávogó volt.
Louis újra köpött, mielőtt lehúzta a WC-t és újra a mosogató felé hajolt. Megmosta az arcát, a száját, megszárította a kezeit. Bevett egy rágót a szájába, majd leült a lehajtott WC ülőkére és dúdolni kezdett fejét a kezeire hajtva.
"Mivan?!"
Louis felpislogott, megemelte a fejét, hogy jobban halljon. Még több motyogás, hang, valaki futott.
"Szent isten!"
Ez Niall volt. Mi történik?
"Lou... Louis mennünk kell."
Harry hangja pánikba esett volt, Louis pedig érezte, hogy valami hideg megcsapja, mikor felállt, kinyitotta az ajtót és meglátott egy elég sápadt Harryt.
Kilépett, épp kérdezni akarta, hogy mi folyik itt, mikor észrevette Pault.
"Paul?" Kérdezte, én neeeem, a hangja nem remegett.
"Tudják, hogy itt vagy. Minimum kétezer ember van odakint. Tüntetők, rajongók, mindenki."
Louis elsápadt.
"De...De..."
"Van egy taxi odalent."
Louis összevonta a szemöldökét.
"Miért nem megyünk a busszal?" Kérdezte Zayn, aki épp befordult a sarkon. Kissé nyúzottnak tűnt, igazából.
"Tudni fogják, hogy ott van. Ez nyilvánvaló. Nagy fekete busz. Túl sok ember van és komoly biztonsági kockázatot jelent. Vannak dühös emberek, akik eléggé úgy tűnnek, hogy mindjárt betörik az ablakokat." Válaszolta az idősebb férfi, Louis pedig ismételten roszul érezte magát.
"Az egyetlen baj, hogy a taxi öt férőhelyes, normális kocsi. Elfelejtettük, de nincs több időnk. El kell innen vinnünk téged, valami biztonságos helyre. Már foglaltunk egy szállodai szobát, sőt, egy egész emeletet. Bocsánat srácok, következő alkalommal jobban felkészülünk."
Liam, aki végre szintén odaért kifulladva sóhajtott.
"Ez..." El is harapta, fogalma se volt, hogy mit mondjon.
"A taxi ablakai sötétítettek, nem fognak látni minket."
"Minket?" Kérdezte Niall.
"Én vezetek. A sofőr srácot meg majd kompenzálják."
Zayn felhorkant.
"Majd viszünk nektek cuccokat, ha a helyzet javul egy kicsit."
"És mi lesz a találkozóval?" Kérdezte Louis végigpillantva a folyosón.
"Majd hívnak minket." Válaszolta Liam.
Paul walkie-talkija harsogni kezdett.
"Egy bejutott! Egy fehér férfi, körülbelül 180 centi! Átjutott, fogalmam sincs, hogyan! Szem elől tévesztettem, mikor befordult egy sarkon! Rohadt gyorsan fut! Nem tudjuk, hogy van-e nála fegyver!"
Azzal Louis azonnal átölelte hasát mindkét kezével, megmerevedett.
"Menjünk, azonnal!" Kiáltott fel Paul, megragadta Louis karját és magával rángatta gyorsan sétálva, a többiek pedig követték őket.
"És hol az istenben vannak a biztonságiak?" Kérdezte Liam.
"A földszinten próbálják megállítani a tüntetőket, hogy bejussanak."
Louis szorosan markolászta a pólója anyagát, szíve hevesen vert.
Hogyan történhetett ez meg? Hogyan hagyhatta, hogy megtörténjen? Most mindenki veszélyben volt, és ez az ő hibája.
Teljesen az ő hibája.
Végre bejutottak a liftbe, csend volt, Paul közvetlen az ajtó előtt állt, a fiúk mögöttük. Mikor kinyíltak az ajtók mindenfelé sikolyok repesztették a fülüket. Gyorsan rohantak a hátsó ajtó felé, aztán meglátták a tömeget, miközben megpróbáltak áttörni a bejárati ajtón. A hang erősödött, aztán a biztonságiak átkozódására kapták fel a fejüket.
Mindannyian a hang felé fordultak, és akkor hirtelen Louist megragadták hátulról. Még a lélegzete is megakadt, ahogy hátrarántották, miközben néhány srác útálatosságokat kiabált, de Louis nem értette rendesen. Hirtelen jött az adrenalin, csőlátás, teljes erejével megpróbált megragadni valamit, bármit, ami ez esetben egy férfi inge volt, mikor is összeszedte magát és megfejelte a férfi orrát. Aztán hirtelen Paul karjaiban találta magát, kis fekete pöttyök táncoltak a szemei előtt.
Nem kapott levegőt, nem kapott levegőt, nem kapott levegőt...
Mikor végre sikerült visszatalálnia önmagához Harry állt előtte, beszélt hozzá, miközben Niall tartotta a karjaiban. A jobb oldalára pillantott, ahol Zayn és Liam álltak, sarokba szorítva az előbbi fickót, ütlegelték, miközben Paul megpróbálta leszedni őket róla.
"Louis, Louis nézz rám! Fájdalmaid vannak? Érzel bárhol fájdalmat, fáj a hasad?" Harry folyamatosan bombázta kérdéseivel, Louis pedig csak rázta a fejét.
Megtámadták...
A... Babát... Valami utálatos dolognak hívták.
Nagyokat pislogott, mielőtt óvatosan felállt, Niall és Harry pedig mindketten felé nyúltak, hogy segítsenek neki állva maradni.
"Köszönöm..." Motyogta kissé kifulladva.
Zayn, Liam és Paul felé fordult.
"Srácok, elég lesz. Hagyjátok."
Mindannyian felé fordultak, Paul pedig kapott a lehetőségen, hogy összelapátolja mindkettejüket, elrángassa onnan, miközben egy biztonsági őr lefogta a támadót.
"Fiúk, el kell tűnnötök innen!"
Louis visszafordult a tömeg felé. Sokan a telefonjukat fogdosták, felvették az egész jelenetet. Voltak akik sírtak, szipogtak, halálra rémültek. A többiek csak sikoltoztak. Néhányan mérgesek voltak, vörös arccal tomboltak. Mások hisztérikusak.
Integetett a rajongók felé, felmutatta a hüvelykujját. Rendben volt. Kicsit összezavarodott, de... Jól volt.
"Gyerünk!" Kiáltott az ő, újra és újra, miközben Harry megragadta Louis kezét és magával rángatta. Még utoljára visszapillantott a támadójára, aki kissé rosszabbul nézett ki. Hatalmas lila folt a szeme alatt, vérző orr.
Remek.
Elmosolyodott. Őszintén szólva rémes volt a helyzet, de nem is csak mosolygott, nevetett. Megbotlott, Harry pedig még jobban aggódva kapta el.
"Louis?"
"Nem, nem... Minden rendben van. Zayn és Liam az én kis védőszentjeim."
Lassan mindkettejüket leállították, bár még forrongtak, de azért Zayn egy mosollyal pillantott barátjuk felé.
"Hogy a viharba ne?!"
.
.
.
Mikor végre megérkeztek az autóhoz... Kisebb volt mint képzelték.
"Louis, te ülsz előre."
"Inkább nem, köszi. Hátul akarok."
"Az a legbiztonságosabb neked." Jelentette ki Liam, Paul pedig a szemét forgatta.
"Erre most nincs idő, fiúk."
"Mindenható krisztusom, akkor majd én ülök előre! De akkor összenyomnak hátul."
"Valaki üljön a másik ölébe!"
"LOUIS!"
Mindannyian Zaynre pillantottak, aki el is pirult egy kicsit, amiért kiabált.
"Louis... Uhm... Téged összenyomni valószínűleg... Öhm... Nem... Biztos... Hogy jó lenne a babának... Valaki ölébe... Kellene ülnöd... Igen... Te vagy a... Legkisebb, nem...? De..."
Zayn összenézett Niallel, majd Liammel, mindannyian elmosolyodtak.
"Jó ötlet, Zayn. Uhm... Nem én leszek az." Szólalt fel a szöszi.
"Nem is én!" Kiabált következőnek Zayn, Harry pedig furcsa vörössé vált.
"Várj... Mi van...?" Kérdezte kábán, tágra nyílt szemekkel.
"Azt hiszem, hogy te meg én, Hazza." Válaszolt Louis mosolyogva.
Zayn és Liam besiettek a kocsiba, Harry pedig lassan leült, Louis óvatosan helyezkedett el az ölében.
Paul beindította az autót, motyogott valamit az orra alá, majd lassan elhajtottak. Harry azonnal mindkét kezét Louis derekára helyezte, hogy egy helyben tartsa. Niall, Liam és Zayn mindannyian elővették a telefonjaikat, lefelé görgettek, mikor is Louis rájuk pillantott homlokát ráncolva.
"Elfelejtettem, hogy összetörtem a telefonomat." Motyogta.
"De használhatod az enyémet, emlékszel?" Szólalt meg Harry.
"Oh, igen."
Harry kicsivel előrébb hajolt az ülésen, az ölében ücsörgő pedig hátranyúlt, hogy kivegye a göndör zsebéből a telefont, keze viszont veszélyesen közel mozgott az ágyékához. Harry nagyot nyelt. Ez. Nem. Lesz. Így. Jó.
"A Twitter megvadult. Megint." Motyogta Louis.
"Inkább 'még mindig' haver. Sose hagyja abba." Szólalt meg Niall az első ülésről.
Paul végre kijutott a mélygarázsból és a tömeg... Nevetséges volt. Az emberek az ablakokhoz nyomták egymást sikoltozva, de látszólag meglepődtek az érdektelen taxin a nagy fekete busz helyett.
Rendkívül hangos volt, de lassan, Paulnak végre sikerült kijutni a tömegből.
"Ez... Egy nagyon jó ötlet volt." Állapította meg Liam.
"Próálkozok, srácok." Morogta az idősebb férfi, a többiek pedig elmosolyodtak.
Véletlenül egy bukkanóba hajtott az úton, Harry pedig megeresztett egy kisebb sóhajt, az ajkába harapott, megszorította Louis csípőjét.
Nem, ez nem történhet meg. A kocsiban hirtelen megnőtt a hőmérséklet, egy gyors pillantás mindenkire a kocsiban pedig meggyőzte arról, hogy csak ő érzi a forróságot.
Louis ficergett az ölében, megpróbálta kényelembe helyezni magát, a göndörke pedig újra érezte azt az ismerős melegséget az alhasában.Mély levegőt vett, melyet lassan bocsájtott ki az orrán keresztül, olyan csendesen, amennyire csak lehetett. Louis végül előrébb hajolt az ülében, megragadta Paulénak a fejtámláját.
Harry nem tudott magán segíteni, csak lefelé bámult. A melegítő, amit Louis viselt lejjebb csúszott róla, így tökéletes pillantást kapott a napbarnított hátának alsó részére, valamint a Topman boxere szegélyére. Elég nagy volt a kísértés, hogy hátra húzza és utána elengedje, hogy lássa és hallja, ahogyan az Louis bőrének csapódik. Hogy lássa Louist összerándulni, ahogyan a gerince ívbe hajlik. Vajon bepirosítaná a bőrét? A nadrágja megfeszült.
"Melyik hotelbe megyünk?" Kérdezte Louis, Paul pedig hátra pillantott rá a tükörből.
"Nem abba, amit nem kedvelsz." Válaszolt, mire a másik megkönnyebbülten bólintott.
"Köszönöm."
És íme, Louis kérdezősködött, teljesen ártatlanul ülve Harry ölében, ezzel az állítólagos legjobb barátját kellemetlen helyzetbe hozva odalent.
Harry káromkodni akart. Ehelyett elsősorban a tájat figyelte, megpróbálta elterelni a gondolatait.
"Biztos vagy benne, hogy jól vagy, Louis?" Kérdezte Liam oldalról.
Louis bólintott.
"Igen... Úgy értem... Megijedtem, de nem tudott bántani, mert ti, srácok megelőztétek. Az én hőseim... Nem is... Őr kutyáim."
"Kuss." Motyogta Zayn megcsikizve Louis oldalát.
Louis nem túl férfiasan felsikoltott, de azonnal fészkelni kezdett, hogy a fekete haját piszkálja.
Harry felmordult, bár a hangja elveszett Zayn és Louis nevetése közt.
"Kibaszott kölyök!" kuncogott a fekete hajú, miközben harcoltak.
"Gyerekek, viselkedjetek." Szólalt meg Paul elölről.
"De azért jól csináltad Louis, ahogy beoltottad a tárgyalóban, rohadt gonosz volt." Adta hozzá Niall hirtelen egy fényes vigyorral.
Louis elvörösödött.
"Őszintén Louis, elég beteg volt." Mondta Liam.
"Hagyd már abba." Motyogta.
"Miért vörösödsz, Tomlinson?" Ugratta Zayn újra, megint megpróbálta megcsikizni, de a másik gyorsabban reagált és elkapta a kezét, hogy megállítsa.
"Ha meg mered tenni feldugja az ujjaid a saját seggébe." Kezdett rá Niall újra.
Harry újra a száját harapdálta.
"Fogd be a szád, manó." Válaszolt Louis egy vakító mosollyal a szöszire nézve.
Louis épp kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de be is csukta, amikor megérezte, hogy... Mi volt ez? Éppen mozdította a kezét, hogy megérintse, de aztán elgondolkozott rajta. Harry ölében ül, biztos, hogy ez rohadt kínos. Ezért ehelyett csak hátrébb csúszott egy kicsit, hogy érezze, de éppen csak annyira, hogy ezzel Harry fogását megerősítse a csípőjén, szinte már fájdalmasan. A homlokát ráncolta, megforrdult, hogy rákérdezzen, de aztán megpillantotta az arckifejezését. Vörös volt, izzadt, az ajkába harapott, miközben összeszorította a szemeit.
Ő miért....oh.
Ooooohhhhhhh.
Louis nem is tudta, hogy mit gondoljon. Ő szó szerint... Az elméje elsötétült. Harry valószínűleg kellemetlenül érezte magát és...
A kék szemű bajlódott egy kicsit a telefonnal a kezében, mielőtt megnyitotta a jegyzettömböt és reszkető ujjakkal begépelt egy rövidke üzenetet.
Louis: Minden rendben?
Kissé hozzádörzsölte a készüléket Harry kezéhez a csípőjén, míg a göndörnek feltűnt a kis segítség és elvette azt elolvasva.
Harry: Ige,n?
Louis visszavette a telefont, vetett egy pillantást a többiekre, akik első sorban a saját készülékeikre fókuszáltak.
Louis: Érzem a biszbaszodat.
Harry: Az én biszbaszomat?
Kérlek ne legyen az, amire ő gondolt. Harry éppen ennél a résznél akart kiugrani a mozgó kocsiból.
Louis: A péniszed
Harry: Oh.
Louis ismét visszavette a telefont, nem tudta, csak kopogtatott rajta, nem tudta, hogy mit mondjon.
Louis: Szóval jól vagy?
Harry: Nem
Louis: Sajnálom
Harry: Ne tedd
Paul beállt a földalatti parkolóba, hiszen az sokkal biztonságosabb volt. Volt ott egy kis bukkanó, hogy lelassítja a kocsit, Louis pedig hallotta, hogy Harry is nyikkanva vette a levegőt, mikor a kocsi átment rajta. Végül leparkoltak.
"Fiúk, maradjatok itt, amíg kiderítem, hogy minden a helyén van-e. Azt akarom, hogy egyenesen a szobába mehessetek innen."
Paul kiszállt, a fiúk pedig teljesen csendben ültek. Louis megpróbált olyan egy helyben ülni, amennyire csak az lehetséges volt, Harry pedig az arca belsejét harapdálta immár az ajkai helyett, a teste kissé remegni kezdett, hiszen semmivel sem segítette ki a kis problémáját. Végre, istenem végre, Paul visszatért kis kártyákkal a kezében.
"Három szoba, osszátok el."
"Nekem kell az egyedüli" Kiabált azonnal Zayn, mire mindenki felé fordult.
"Bazdmeg Zayn, ne legyél már ennyire izgatott attól, hogy végre megszabadulhatsz tőlünk."
"Hallgass már, te hülye. Skypeolni akarok este Perrievel."
"Oh. Ooooooooh." Válaszolt azonnal Niall, azonnal öklözve a feketével. "Te vagy az én emberem." Viccelődött, Zayn pedig megforgatta a szemeit, másodszor is öklözve az ír fiúval.
"Megosztunk egy szobát, Niall?" Kérdezte Liam.
"Jól hangzik."
Paul átadta a kártyákat Zaynnek, Niallnek és Louisnak, majd kiszálltak a kocsiból. Harry mély levegőt vett, mikor a nyomás lekerült róla, de azért még kell neki egy hideg zuhany. Reszketett, a farmer túl szűk volt és nagyon, nagyon zavarban volt. Louis ügyelt rá, hogy ne nézzen a göndörre, csak a többiekre, ahogyan elindult befelé. Harry pedig mindössze arra figyelt, hogy ne kacsázzon túl idétlenül és fájdalmasan azokban a percekben.
Az út a liftben csendes volt, mindenki fáradt volt és készek voltak arra, hogy most összeomlanak, még ha csak dél is volt.
Végül megérkeztek a legfelső emeletre, egyenesen a szobájukba. Integettek, elmotyogtak egy sziasztok-ot, majd mindannyian a szobájukba mentek, míg Paul kint maradt. Louis kinyitotta az ajtót a szobájukhoz a kapott kártyával, mire Harry azonnal a fürdőszobába viharzott, becsapta maga mögött az ajtót és be is zárta. Megnyitotta a zuhanyzót, olyan hidegre, amennyire csak lehetett, mielőtt szinte letépte a ruháit és bemászott, megborzongott a hidegtől.
Aztán engedte, hogy a gondolatai elkalandozzanak.
Louis tágra nyílt szemekkel bámulta, ahogyan Harry berohant a fürdőbe é becsukta az ajtót, szóval nagyon halkan és lassan az ajtó elé sétált.
"Harry?" Kérdezte az ajtóra tapasztva a fülét, hallva, hogy megy a zuhanyzó.
Egy meglehetősen hangos morgást hallott, a kezét a szája elé kapta, az arca szinte vörösre robbant. Kibotladozott a szobából, hiszen Harry... Igen, itt az ideje menni. Kicsoszogott a konyhába megnézni, hogy mit talál a szekrényekben. Jó sok tea volt, random megragadott egy fajtát és megtelítve a vízforralót bekapcsolta azt.
A tea volt az egyike azon kevés dolgoknak, amit meg tudott csinálni anélkül, hogy kigyújtsa a konyhát. És azok közül is egy, amik le tudták nyugtatni.
Míg a víz felforrt betette a filtert egy üres bögrébe, majd leült egy fehér kanapéra, sóhajtozott és a kényelmes ülésbe süppedt. Nem, a tea nem lesz elég. Ennie kellene már, vagy Dr. Minnie lenyúzza a bőrét.
Aztán eszébe jutott... Nincsenek nála a gyógyszerei. A lakosztály ajtajához lépett, résnyire nyitotta és kikukkantott, mire észrevette Pault a folyosó végén.
"Paul?" Kérdezte halkan.
Paul rápillantott, miközben épp telefonált, közelebb lépkedett.
"Uhm... Emlékeztetnéd azt, aki... Ide hozza a cuccainkat, hogy... Hozza el a tablettáimat is?"
"Tabletták?" Kérdezett vissza az idősebb férfi.
"A terhességi..."
"Oh, persze. Mindenképp."
Louis bólintott, majd becsukta az ajtót. A víz forrt, szóval kikapcsolta a forralót és beleöntötte a bögrébe a vizet. A tea illata megcsapta az orrát, ő pedig felsóhajtott, óvatosan felvette a bögrét és a pultnak dőlt. Elveszett a gondolataiban, baba dolgok, Eleanor, Harry, Danielle, a lány tánca, Harry, az anyja és a lányok, Harry...
Problémák vannak itt.
Belekortyolt a teájába, az erkélyt figyelte a szoba másik végében. Majd később kimegy szívni egy kis friss levegőt, és remélhetőleg olyan magasan vannak, hogy nem szúrják ki. Remélhetőleg. A lábak csattogása a szőnyegen felkeltette a figyelmét, így odanézett, hogy megpillantsa a göndört a konyha ajtóban állni. Egy farmer volgt rajta, trikó, a haja pedig még mindig vizes volt a zuhanyzástól.
Mindketten csak bámulták egymást, Harry arca még mindig a piros egy világosabb árnyalatát tükrözte.
Aztán Louis végre megszólalt.
"Látom... Ehm... Elintézted..."
A göndör még jobban elpirult.
"Igen..." Motyogta mielőtt hozzátette. "Egyébként nagyon sajnálom."
Louis bólintott, erősebben szorongatta a bögréjét, figyelmen kívül hagyva azt, hogy égeti a tenyerét.
"Ez...Uh...Rendben van. Csak meglepett."
Harry semmit sem szólt, ehelyett csupasz lábait vizslatta. Louis letette a bögréjét, levette a cipőit és eldobálta a zoknijával együtt. Nem tett volna jót neki, ha elcsúszik a konyha csempéjén. Felkapkodta őket a földről és a nappaliba dobta egy jól irányzott dobással, mielőtt újra a kezébe vette a teát. Harry csak figyelte őt.
Olyan furcsa érzés keringett a szobában. Nehéz... volt... intenzív. Louis szíve gyorsabban kezdett dobogni.
"Nem értem..." Szólalt meg, hangja reszelős volt, ahogy megtörte a csendet.
Harry pislogott. "Mit nem értesz?"
"Miért." Motyogta Louis.
"Miért micsoda?"
"Miért... Regáltál úgy... Ez csak én... vagyok..." Suttogta.
Harry nem tudott mit mondani. "Csak én vagyok." Ismételte meg, mielőtt felnevetett a kétségbeesett hangon. "Csak én vagyok." Ismételte meg újra, ezúttal gúnyosan.
Louis zavarodottan nézte.
"Louis... Csak nem érted, te... Soha nem fogod megérteni..." Mondta a göndör inkább magának, mint az előtte állónak.
"Harry?" Kérdezte Louis összezavarodva miközben nézte. A mosogatóba tette a bögrét, már meg sem akarta inni.
Harry kilépett a konyhából, mielőtt hirtelen megfordult és mint egy méhecske talált vissza Louishoz, hogy felültesse a pultra a kisebbiket, széthúzza a lábait, így befért közéjük.
Louisban még a levegő is bent akadt, a kezeit a göndör derekára helyezte anélkül, hogy gondolkozott volna rajta, mivel semmi sem volt az agyában csak az, hogy Harry most a falnak tolta.
"Miért nem értet? Hogyan kellene elmagyaráznom? Hogyan lenne lehetséges, hogy elmondjam neked? Hogyan érhetném el, hogy... megértsd...?" Mormogott Harry, az idősebb pedig azt se tudta mit mondjon.
Harry túl közel volt, a gondolatai elhomályosodtak.
"Megcsókolhatlak, Louis?" Kérdezte a göndör, Louis álla pedig leesett.
Mi?
"M...Micsoda...?" Harry, én..."
Egyenesen a zöld szemekbe bámult, mielőtt az ajkaira pillantott volna. nedves, fülledt, tényleg, nem kellene ennyire vonzónak találnia, de aztán a sajátjai kiszáradtak, ahogy a gondolatok átfutottak az elméjén.
Milyen érzés? Milyen érzés Harryt megcsókolni? Harry ajkainak milyen íze van?
"Igen." Felelte levegő után kapkodva.
A göndör nem vesztegette az időt, oldalra döntötte a fejét, az ajkait Louiséra nyomta. Mindketten élesen szívták be a levegőt a hirtelen kapcsolatra, Louisnak mintha elektromosság csapta volna meg a gerincét.
Oh Istenem Oh Istenem Oh Istenem...
HarryHarryHarryHarryHarry...
Aztán elmúlt. Harry csak bámult rá, Louis pedig elengedte a derekát, a kezeit felemelte, mintha feladná, hisz nem tudott mit kezdeni velük. Nem tudta mit tegyen... De érezte.
"Én...Harry..." Suttogta. Valaminek történnie kell. "Még egyszer..."
Harry engedelmeskedett, ezúttal felemelte a kezeit, hogy összefonja ujjait Louiséval. Louis minden erejével szorította, szemei még nyitva voltak, kancsalított. Harry olyan közel volt és... A csók... Az érzés... Annyira jó volt, igen! Egy pillanatra, egy röpke pillanatra eszébe jutott annak a valakinek a szája. Az ő durva, nemtörődöm harapása, a fájdalom, de aztán Harry elhúzta a kezét az ő ujjaitól, megragadta a csípőjét, hogy közelebb húzza összenyomva az ágyékukat, Louisnak pedig még a lélegzete is elakadt az érzéstől. Harry nem fájt neki. Harry vigyázott rá. Minden rendben volt, minden rendben volt, ő... Valami jó volt. Újra levegőért kapkodott, és abban a pillanatban, ahogy száját kinyitotta Harry átférkőzött szájával a nyelvébe, Louis pedig azon kapta magát, hogy hevesen reagál a csókra.
Igen, ez... Majdnem túl sok volt, az íze, az illata, az érzése.... HarryHarryHarryHarryHarryHarry...
Felemelte a kezeit, megmarkolta Harry tincseit, ezzel Harry elengedett egy kontrollálatlan, furcsa hangot, egy igazán finom hangot, amitől Louisnak még a lábujjai is behajlottak. Harry elhúzódott, Louis pedig elengedte a haját, hogy tudjanak tartai egy kis oxigén szünetet, mielőtt Harry a nyakára hajolt volna, hogy kis csókokat hagyjon rajta, ezzel az idősebbet lihegésre bírva.
Louis becsúsztatta a kezeit Harry felsője alá, az ujjait a hátába ásta, mire a göndör elengedett egy kisebb káromkodást, kissé eltolta Louist, aki majdnem be is esett a pult mögé. Az idősebb vakon nyúlt hátra, megkapaszkodott az egyik szekrényben, kétségbeesett kísérletet tett arra, hogy összeszedje magát. Összrezzent a karja kicsavarodására, hirtelen pedig azon kapta magát, hogy Harry karjaiban van, ki kissé megijedt, mikor Louis háta a falnak ütközött. A göndör Louisénak préselte a testét, ekkor realizálta, hogy mennyire kemény is volt, hangosan felnyögött, félig beleőrült a vágyba, szüksége volt már valamire. Bármire, kérlek kérlek kérlek.
Harry ajkai újra az idősebbére tapadtak, a nyelvük ismét találkoztak, ez pedig épp ugyanolyan jó volt, mint az előbb, talán jobb. Louis vonaglott, két kezével vállában kapaszkodott, ahogy testük erősen surlódott, mindketten ziháltak és nyögtek az érzésre. Igen, rohadt jól hangzott, és tényleg jó volt. A göndörke úgy érezte, hogy ezeket a hangokat gyakrabban kellene kicsikarni belőle. Kérlek, köszönöm. Harry ismét káromkodott, míg Louis egyébként nem is tudott összpontosítani a csókra, elvesztette magát az érzésben. Szó szoros értelmében mindenben, amit egyszerre érzett. Gyorsabban Harry, gyorsabban, gyorsabban! Istenem, ugye nem beszélt hangosan? Olyan jó, olyan jó, olyan jó, kérlek ne állj le, HarryHarryHarryHarryHarry, a hangok amiket kiadtak, az érzés, túl sok, nem megy, ő nem, ez, Harry...
Louis zihálva hajolt el, a falnak dőlt magával rántva a göndört, borzongva utóhatásként.
Minden annyira bldogan néma volt, egy pillanatra tökéletes, amíg Louis szinte lebegett és... Nem is tudta, hogy milyen volt, de jó volt. Tényleg, nagyon nagyon jó... Amíg mégsem.
Az érzés a nadrágjában... Harry...Mi...Harry a legjobb barátja volt...Harry...Még mindig Eleanorral volt, Louis Tomlinson, mi az istent csináltál?!
Pánikolni kezdett.
"Harry... Harry engedj el. Engedj el, Harry engedj el!" Kiabált, mire Harry azonnal engedelmeskedett, letette a földre és visszább lépett egyet.
Louis... Louisnak muszáj volt... Egy pillanatig a göndört bámulta, nem bírta, futni kezdett. A hálószobába rohant, bezárta az ajtót, mielőtt az abból csatlakozó fürdőbe rohant és a zuhany alá állt.
Aztán sírni kezdett.
.
.
.
Harry a konyhában állt, küzdött azért, hogy levegőhöz jusson.
Mi a fene történt?
Harry Styles, mi a rohadt istent műveltél!?
.
.
.
Louis erősen osta a combját, a testét, mindenét. Hogyan lehet ennyire koszos? Az első alkalom, mikor megcsalta... Nem akarta, de most... És Harryvel... Ő... Mindent elbaszott és ez az ő saját hibája volt. Céltalanul állt a zuhany alatt, felnézett a szórófejre és csak állt ott.
Aztán lenézett a lefolyóra. Azt kívánta, hogy bárcsak ő is lefolyhatna ott, mint a víz. Azt kívánta bár ő is... Elhalványullhatna.
A kezét a kis pocakjára tette, s gyűlölt mindent, amit valaha tett ebben az értelemben.
.
.
.
Harry csak szitkozódott, mielőtt a falba vert. Ők csak...
Összerezzent a hirtelen fájdalomra, elhúzta a kezét, hogy észrevegyen pár kis repedést. Az ökle lüktetett, vörös árnyalatra színezte azt.
Annyira hülye volt. Olyan rohadt hülye.
.
.
.
Louis végül kilépett a zuhany alól, mikor realizálta, hogy nincsenek ruhái. Nagyot sóhajtott, maga köré csavarta a törölközőt és körülnézett. Volt egy hotel nyújtotta köntös, amit fel is vett magára és az ágyba mászott összegömbölyödva. Ekkor jutott eszébe, hogy nála volt Harry telefonja. Kikelt az ágyból, visszament a ruháihoz, amit a fürdőszoba csempéjén hagyott. Óvatosan kotorászott a készülékért, míg kereste az ismerős számot.
Egy kopogtatás az ajtón keltette fel Harry figyelmét, kinyitotta, s Zayn jelent meg előtte, aki elég értetlenül nézeett.
"Louis hívott... Minden rendben haver? Úgy hangzott, hogy pánikol és... És te is... Megtörtnek nézel ki. Harry, mi a fene történt?!"
"Idióta vagyok. Ez történt. Maradj Louisval. Én akarom a szobádat."
Kikapta a kártyát Zayn kezéből, majd kirohant, becsapta maga mögött az ajtót.
"Mi..." Motyogott Zayn, mielőtt a szobához lépkedett és bekopogott.
"Louis? Zayn vagyok."
Egy percet kellett várnia, mielőtt matatást hallott az ajtó mögül és Louis kinyitotta azt. Zayn belépett, Louis pedig becsukta az ajtót, bezárta.
"Hol van Harry?" Kérdezte.
"Ő... Elvette a szobám kártyáját és azt mondta, hogy maradjak itt... Veszekedtetek?"
Louis megrázta a fejét, és nem is tudta, hogy mit mondjon, mit tudna egyáltalán mondani? Hogy tudná ezt orvosolni? Zayn átkarolta az idősebb fiú rázkódó vállait, ringatni kezdte.
"Elbaszta, Zayn. Annyira elbasztam... Mindent..."
2015. január 17., szombat
3. és 4. Díj
Nagyon szépen köszönöm a díjat Juditnak és Naominak! ♥ Imádlak titeket! Well, akkor nézzük is a díjakat
Szabályok:
1. Írj magadról 10 dolgot
2. Válaszolj 10 kérdésre
3. Tegyél fel 10 kérdést
4. Küldd el 10 embernek
1. Tíz dolog rólam
1. Eléggé írói válságomat élem mostanában sajnálatos módon
2. Ezért ritkábban is írok részeket meg ilyesmiket a blogjaimba
3. Ha írok is akkor nagyon örülök neki, hogy támaszkodhatok Judit segítségére a részekkel kapcsolatban
4. Újonnan hihetetlen nehéznek találom az írni magamról 10 dolgot pontot
5. Gyakran gondolkozok hülyeségeken, amiken talán más emberek nem is
6. Jelenlegi álláspont szerint 2 oneshotot és 1 kisregényt kezdtem el a blogrészeken kívül, de lusta vagyok befejezni őket
7. Ki nem állhatom Taylor Swiftet(oh well)
8. A Raven Agrippa név egyébként egy saját magam által tervezett karakter neve, akit imádok
9. Mikor elmondom valakinek facebookon a nevemet minimum 2x visszakérdez, hogy mivan? Aztán leíratja velem(Nem is hibáztatom őket érte)
10. Ha a kedvenc tárgyaimon csak egy porszemet is meglátok agybajom van, félő, hogy egyszer azért kopnak majd el, mert minden apró porszemecskét letörlök róluk, egyébként pedig takarítani rühellek
2. Tíz válaszom
Naominak:
1.Van olyan gátlásod, amelyet nagyon le szeretnél küzdeni?
2. A saját értékrendedet alapul véve, számodra mi jelent erkölcstelenséget?
3. Ha van szerencse szám, akkor van szerencse betű is?
4. Milyennek látod magad és milyennek szeretnéd? Főleg belsőleg.~
5. "A kivétel erősíti a szabályt." Milyen szituációra lehet ezt mondani és melyre nem?
6. Mi jut eszedbe arról, hogy fenn a pokolban és lent a mennyben?
7. Ha egy barátod elveszítene egy fogadást,hogy szívatnád meg?
8. Kitől/kiktől várod el a legjobban a szeretetet? Hogyan érzed magad ha kiderül, hogy valaki nem szeret te pedig nagyon szereted őt? (Természetesen itt csak a baráti szeretetre gondolok, az odaadó baráti szeretetre)
9. Egy kórházi ágyon ébredsz és fogalmad sincs, mi történt. Le vagy szíjazva és csöpög a karodba az infúzió. Mik az első gondolataid?
10. Miért jó az egyeseknek, ha játszadozhatnak más ember érzéseivel?
Szabályok:
1. Írj magadról 10 dolgot
2. Válaszolj 10 kérdésre
3. Tegyél fel 10 kérdést
4. Küldd el 10 embernek
1. Tíz dolog rólam
1. Eléggé írói válságomat élem mostanában sajnálatos módon
2. Ezért ritkábban is írok részeket meg ilyesmiket a blogjaimba
3. Ha írok is akkor nagyon örülök neki, hogy támaszkodhatok Judit segítségére a részekkel kapcsolatban
4. Újonnan hihetetlen nehéznek találom az írni magamról 10 dolgot pontot
5. Gyakran gondolkozok hülyeségeken, amiken talán más emberek nem is
6. Jelenlegi álláspont szerint 2 oneshotot és 1 kisregényt kezdtem el a blogrészeken kívül, de lusta vagyok befejezni őket
7. Ki nem állhatom Taylor Swiftet
8. A Raven Agrippa név egyébként egy saját magam által tervezett karakter neve, akit imádok
9. Mikor elmondom valakinek facebookon a nevemet minimum 2x visszakérdez, hogy mivan? Aztán leíratja velem
10. Ha a kedvenc tárgyaimon csak egy porszemet is meglátok agybajom van, félő, hogy egyszer azért kopnak majd el, mert minden apró porszemecskét letörlök róluk, egyébként pedig takarítani rühellek
2. Tíz válaszom
Naominak:
1.Van olyan gátlásod, amelyet nagyon le szeretnél küzdeni?
- Nagyon le szeretném küzdeni a jellemem azt a részét, hogy nem merek ráírni emberekre, mert "biztos zavarom" "idegesítem" sok emberrel ezért nem beszélek, akivel pedig szeretnék
2. Szereted a teát? Ha igen, milyen fajtájút?
2. Szereted a teát? Ha igen, milyen fajtájút?
- IMÁDOM. A tea az életem, nem is élek nélküle! Epres, barackos, fekete... De igazából mindegy, csak tea legyen!
3. Kedvenc könyved, kedvenc idézete?
3. Kedvenc könyved, kedvenc idézete?
- One Direction - Who We Are
Ugyan még nem olvastam végig, de a kedvenc idézetem eddig a szívem csücskétől Louis Tomlinsontól származik: "Work, work work. Take nothing for granted. Don't stop. DON'T STOP!"
4. Van valamilyen titkos tehetséged?:P
Ugyan még nem olvastam végig, de a kedvenc idézetem eddig a szívem csücskétől Louis Tomlinsontól származik: "Work, work work. Take nothing for granted. Don't stop. DON'T STOP!"
4. Van valamilyen titkos tehetséged?:P
- Ha elmondanám nem lenne titkos ;3
5. Mit szeretnél elérni az életben?
5. Mit szeretnél elérni az életben?
- Szeretnék találkozni az One Directionnal és a Crown the Empire-val (szép álmok), de az egyetlen dolog, amit tényleg nagyon szeretnék, az az, hogy egy angol nyelvű országban, városban éljek. Az angol az életem, azzal szeretném élni az életemet.
6. Mit gondolsz, ez mennyire fog teljesülni?
6. Mit gondolsz, ez mennyire fog teljesülni?
- Nos szerintem teljesülhet, a szüleim szerint kizárt. Majd meglátjuk. Én nagyon szeretném.
7. Van valamilyen mottód, ami bármikor felvidít, avagy energiát ad? Ha igen, mi az?
7. Van valamilyen mottód, ami bármikor felvidít, avagy energiát ad? Ha igen, mi az?
- Az It Is What It Is-t mondogatom állandóan, meg azt, hogy lehetne rosszabb is igazából, de olyan nincs, ami felvidítana, vagy energiát adna
8. Menni fogsz a bécsi koncertre?
8. Menni fogsz a bécsi koncertre?
- Sajnálatos módon nem
9. Milyen nyelveken tudsz beszélni?
9. Milyen nyelveken tudsz beszélni?
- Tudok magyarul (wow) és angolul (életem nyelve ♥) valamint németül köpök 1-2 szót és kifejezést (3 éve tanulom de semmit nem tudok), Japánul szintén tudok pár egyszerűbb szót, kifejezést
10. Hol lennél most legszívesebben?
10. Hol lennél most legszívesebben?
- Londonban, hogy őszinte legyek. Vagy valamelyik batárommal.
Juditnak:
1. Miért szeretsz ebben a műfajban írni?
- Jó kérdést tettél fel xD Talán az előéletem is közre játszhat, egyszerűen pedig nem gondolom, hogy bármiben is különbek lennének a melegek a heterosexuális emberektől. Valamiért jobban tetszik a téma, mint az, hogy egyszerűen egy lányról és egy fiúról írjak. Arra ott van a több 100 olyan blog.
2. Ha befejezed a mostani történetedet, fogsz írni egy másikat? Ha igen, milyet?
2. Ha befejezed a mostani történetedet, fogsz írni egy másikat? Ha igen, milyet?
- Életem 5 blogom van, nem hiszem, hogy ha befejezem ezt, akkor újba fogok kezdeni xD Egyébként terveztem még egy témát, de valószínűleg csak kisregény lesz belőle, ahogyan említettem facebookon
3. Milyen a személyiséged?
3. Milyen a személyiséged?
- Rémes. Ahogyan én ismerem magamat félek emberekre ráírni mert zargatni fogom őket, nem kedvelnek, blabla. Ezen kívül egyébként túl naivnak tartom magam, bár kevés olyan ember van, akiben tényleg nagyon megbízom és a legféltettebb titkaimat is elmondom. Hát fogalmam sincs, nem tudnám jellemezni ezeken kívül a saját személyiségemet, aki ismer, az tudja. Egy hülye vagyok!~
4. Eddig mi volt a legnehezebb dolog, amit tapasztaltál az írás terén?
- Amikor másfél év után újra írtam egy 18+ jelenetet. Na abba visszazökkenni.
5. Kedvenc idézet?
5. Kedvenc idézet?
- Never Let Life Kill Your Spark! (Crown the Empire - The One You Feed)
- When I have nowhere left I could run away, will you lie to me, tell me I'll be okay? Close my eyes and lay me on my tomb, then pull the trigger and send me home! (Crown the Empire - Millennia)
6. Kedvenc könyv?
- One Direction:Who We are >:3
7. Mi leszel, ha "nagy" leszel?
7. Mi leszel, ha "nagy" leszel?
- A fene tudja ;___; Tényleg nem tudom és ez gáz, így 11. osztályban. Ahogyan említettem, rajz pályára szerettem volna menni, de a szüleim szerint nem tudok rajzolni, így az angolnál maradtam, de nem tudom, hogy mit kezdjek a nyelvvel. Valaki jó pálya ötletek egy angol mániásnak, aki külföldre akar menni? :"D
8. Ha kapnál egy szabad napot, kivel töltenéd el a legszívesebben? Mit csinálnátok?(lehet híresség is:3)
8. Ha kapnál egy szabad napot, kivel töltenéd el a legszívesebben? Mit csinálnátok?(lehet híresség is:3)
- Louis Tomlinson természetesen és ehm... Ülnénk otthon videójátékozva, pizzát szabálva és beszélgetnénk, viccelődnénk... Ilyesmik.
9. Volt-e olyan blog, amit ha elkezdtél olvasni, alig bírtad abbahagyni? Ha igen, melyik?
9. Volt-e olyan blog, amit ha elkezdtél olvasni, alig bírtad abbahagyni? Ha igen, melyik?
- LOVE AND PAIN. 10000% LOVE AND PAIN
10. Mit szeretsz szabadidődben csinálni?
10. Mit szeretsz szabadidődben csinálni?
- Olvasni (nemám könyveket, az nem az én stílusom, blogokat olvasok), rajzolni, gamerkedni, beszélgetni a barátaimmal, zenét hallgatni, angolozni, fordítani, teát inni liter számra... Ehm... Ja.
3. Tíz kérdésem:
1. Híve vagy a kávénak, cappuccinonak ébredéskor?2. A saját értékrendedet alapul véve, számodra mi jelent erkölcstelenséget?
3. Ha van szerencse szám, akkor van szerencse betű is?
4. Milyennek látod magad és milyennek szeretnéd? Főleg belsőleg.~
5. "A kivétel erősíti a szabályt." Milyen szituációra lehet ezt mondani és melyre nem?
6. Mi jut eszedbe arról, hogy fenn a pokolban és lent a mennyben?
7. Ha egy barátod elveszítene egy fogadást,hogy szívatnád meg?
8. Kitől/kiktől várod el a legjobban a szeretetet? Hogyan érzed magad ha kiderül, hogy valaki nem szeret te pedig nagyon szereted őt? (Természetesen itt csak a baráti szeretetre gondolok, az odaadó baráti szeretetre)
9. Egy kórházi ágyon ébredsz és fogalmad sincs, mi történt. Le vagy szíjazva és csöpög a karodba az infúzió. Mik az első gondolataid?
10. Miért jó az egyeseknek, ha játszadozhatnak más ember érzéseivel?
4. Akiknek küldöm:
1. Loraa *-* (azt hiszed érdekel, hogy az előző díjadat is tőlem kaptad? >:3 Nem. Érdekelnek a válaszaid.)
2. Lana (Nem is tudom hanyadik díjam ez neked, de noprob.)
Nem érdekel, hogy szabálytalan, de kíváncsi vagyok az ő válaszaikra is, így a két csodás személy, akitől kaptam a díjat
3. Judit
4. Naomi Greg
5. ± ||. Kaede .|| ±
6. CoolGirls
2015. január 13., kedd
12. fejezet
Louis csendben ébredt fel. Boldog, meleg, nyugodt csendben. Rémálmok nélkül. Valaki a haján tartotta a kezét. Puha volt, és tetszett neki. Fura volt, őszintén az volt, nem szabadott volna felismernie az embereket az érintésükről, de tudta, hogy ez nem Harry.
Harryvel még jobb lenne.
De miért is lenne? Miért gondolkozik ilyeneken?
A szemei megrebegtek egy pillanatra, mielőtt felnyitotta őket, hogy szép, barna szemekkel találkozzon, sokkal több hajjal, mint amit most el tudott volna képzelni, még be is kancsalított.
A lány felnevetett, majd hátralökte a haját, hogy ne zavarja a fiút.
"Szia, Danielle." Motyogta Louis, hangja rekedt volt, torka még mindig nem volt olyan jó.
Várjunk... Mennyi az idő?
"Hány óra van?" Kérdezte, egyre jobban magára húzta a takaróját.
Danielle fészkelődött egy keveset, hogy elérje a zsebében a telefonját.
"Délután 2 óra 28"
Louis szemei azonnal kipattantak. Most komolyan?
"Mi---"
"Liam írt egy SMS-t, hogy rémálmod volt. Hajnali 4 körül. Szóval gondoltam, hogy átjövök, és itt vagyok."
A fiú sóhajtott, mielőtt közelebb húzódott a másikhoz.
"Szarul." Motyogta.
"Biztos voltam benne. Akarsz róla beszélni?"
Egy percre csend lett.
"Nem, nem igazán."
Danielle rábámult, összeráncolta a homlokát. "Tényleg nem akarlak kényszeríteni, tényleg, de el kell mondanod a dolgokat másoknak. Csomó dolog történik veled és nem palackozhatsz be mindent az agyadban."
Louis vállat vont. "Jól vagyok."
"A te 'rendben vagyok'-od valahogyan különbözik az összes többi emberétől, drágám."
"Én... Nem tudom mit mondjak neked... Úgy értem... Az egyetlen ok, amiért elmondtam nektek, hogy... Megtámadtak, mert nem akartam, hogy Eleanor azt gondolja, teljesen direkt csaltam meg..."
"Egyáltalán nem csaltad meg Louis."
A fiú egy ideig bámult rá, majd bólintott.
"Oké... Én... Nem akartam, hogy azt gondolja, hogy megcsaltam, és el kellett mondanom, hogy terhes vagyok, mert... Én... Én... Én nem tudom miért mondtam el, de kiborultam és nem tudtam elmondani a fiúknak. Nem tudtam."
Danielle bólintott.
"Rendben. De valaha elfogod nekik mondani? A... Testi sértést... Úgy értem."
Louis levegője a tüdejében rekedt, megszeppent. "Én...Nem tudom..."
"Gondolkoztál már rajta, hogy miért nem tudod? Mi tart vissza?"
Mindketten csak nézték egymást, a fiú egyik kezét a szájához emelte, ajkát harapdálta.
"Próbálok nem gondolni rá."
"És működik?" Kérdezett vissza a lány.
Az ágyon gubbasztó fél nem válaszolt, ehelyett csak felkelt, a fürdőszobába ment, megragadta a fogkeféjét. Danielle az ágy szélére telepedett, figyelte, ahogy mossa a fogát, majd az arcát. Majd persze át is öltözött valami pulóver-melegítőnadrág szerűbe.
"Rendben, megértettem. Majd később megbeszéljük. Eleanor is itt van egyébként."
Louis megdermedt a mondatra.
"Tényleg?" Motyogta befejezve az öltözködést.
Danielle bólintott, a fiú pedig felsóhajtott, mielőtt átkutatta az ágyát és az éjjeliszekrényt.
"Láttad a telefonomat?"
A lány az asztalhoz lépett, majd átnyújtotta neki a készüléket.
"Igen, a földön volt. Majdnem ráléptem."
Louis elmotyogott egy köszönömöt, mielőtt mindketten kiléptek a szobából. Mindenki a konyhapultnál ült, furcsán csendesek voltak. Niall, Liam és Zayn váltogatták pillantásukat Eleanor és Harry közt, mindketten hihetetlen idegesnek néztek ki. Ellenben mindenki azonnal megfordult, ahogy lépéseket hallottak. A göndörke azonnal fel is állt a székből, Louisnak ajánlva azt. Az idősebb rá is mosolygott, majd leült.
Egy ideig bámult mindenkit, mire elmormogott egy "Mizu?"-t.
"Egész nap telefonálunk és figyelmen kívül hagyjuk a hívásokat." Válaszolt Zayn, mielőtt hozzátette. "Perrie is át akar jönni. Átjöhet?"
Louis arca valamiért felragyogott. "Persze, rég láttam. Csak mondd meg neki, hogy rendkívül figyeljen arra, hogy ne vegyék észre. Nem akarok költözködni."
A fekete hajú bólintott, majd a telefonjára figyelt.
"Kérsz egy csésze teát, Lou?" Kérdezte Harry, megemelte a kannát.
"Igen Harry, édes vagy." Válaszolta az említett, mielőtt Eleanorra pillantott.
"Mi van a twittereddel?" Kérdezte.
"Elmondtam mindenkinek, hogy nem fogok megválaszolni egy kérdést sem a közeljövőben a terhességeddel kapcsolatban, de így is megkérdezik. Ne menj fel."
Louis nagyokat pislogott. "Miért ne?"
A lány beharapta az alsó ajkát, gyors pillantást vetett Daniellere, az asztal mellett ülők elcsendesedtek.
"Undorító dolgokat mondanak, Louis. Várnod kellene egy kicsit a twitterrel."
"Meddig? Amíg nagyobb leszek és a dolgok 'megnyugszanak'? Nem, szerintem a dolgok pontosan így fognak maradni. Minden rendben. Látni akarom."
"Lou---"
"Látni akarom, Liam."
Louis megragadta a telefonját, bekapcsolta, a homlokát ráncolta. "Lemerült. Megyek és feltöltöm."
Ugrott le a székéről, hogy a hálóba induljon. Abban a másodpercben, ahogy eltűnt Harry idegesen pördült meg.
"Gondolod, hogy attól, hogy azt mondod neki, hogy ne menjen fel twitterre itt fog ülni és NEM megy fel twitterre?"
"Tessék?" Kérdezett vissza dühösen Eleanor.
"Egyáltalán nem ismered őt." Motyogta, visszafordult a kályhához.
"Oh, mert te igen?" Szorította ökölbe kezeit a lány.
Harry felhorkant, megragadott egy pár bögrét.
"És ti kértek teát?" Kérdezte, mire mindenki csak motyogott, inkább a kibontakozó feszültségre figyeltek.
"Harry, nem tudom, hogy mire készülsz, de---"
.
.
.
Louis telefonja folyamatosan rezgett, miközben az a nem fogadott hívásokat, SMS-eket és hangpostákat töltötte be. Nagyot nyelt, úgy döntött, hogy ezek közül most egy sem érdekli. A szobájába lépett, bedugta a töltőjét, mielőtt az ágy szélére ült, hogy megnézze a twitterét.
Minden rohadt trend téma vele kapcsolatos volt.
Kezdve az #UNDORÍTÓ-val, folytatva a #csalóribanc, #szegényEleanor, #Larry, #MaradjErősLouis, és így tovább.
Lefelé görgetett minden egyes kis témában, az emberek azzal vádolták, hogy milyen undorító is, hogy az ilyen utálatos embereknek meg kellene halni, hogy biztatja a tinik terhességét, de ő nem is tinédzser! Ezen kívül, hogy egy rohadt csaló, szörnyá példakép, tönkretette a One Directiont, ki kellene rúgni, egy értéktelen felcsinált buzi...
Aztán egy új trend keltette fel a figyelmét.
#KiAzApja
Egy pillanatnyi szédülés kapta el, megborzongott, az ölébe helyezte a telefonját, így meg tudott kapaszkodni az ágyneműben.
Nem. Nem nem nem nem.
MMég nem is gondolt erre... Még nem is... Vajon az az állat látta? Mi van, ha... Tudja, hogy az övé? Mi... Nem, az a gyerek... Nem hozzá tartozott... Az a baba az övé. Benne van, benne nő, nem hozzá tarozik...
A telefonja csörögni kezdett, lopva pillantott a képernyőre. Will. Óvatosan vette fel, szólt bele.
"Hallo?"
"Te idióta! Felfogtad, hogy mit tettél?! Tönkretetted a bandádat! Az egész céget! Gondoltál egy pillanatig is erre?! Bármire is?! Eleve rossz, hogy csak úgy eltűntél és idegenekkel feküdtél le, de nincs jogod ezt tenni! Jobb, ha imádkozni kezdesz, ahhoz az istenhez, akiben hiszel, hogy még el tudjuk simítani a hülyeségedet, te kis---"
Aztán Louis a falhoz vágta a telefonját egy hirtelen jött dühtől, figyelte, ahogyan nekicsapódik és eltörik. A telefon szétesett, mikor a földre ért, üres arckifejezéssel bámult rá.
Danielle sietve lépett be, forró teával a kezében.
"Louis?" Suttogta aggódva, a törött telefont nézte, majd újra rá.
A fiú rápillantott, majd felállt, hogy a H <3 L feliratú bögréjét a kezébe kapja, belekortyolt.
Pontosan, ahogyan szerette.
"Louis?" Kezdte újjra Danielle, ám a másik csak megrántotta a vállát, a remegő kezeire összpontosított, hogy ne lötyögtesse ki a teát.
"Louis... Az, hogy nem mondasz nekünk semmit nem fog segíteni. Tudod jól."
Ekkor pillantott a fiatal nőre.
"Akkor csak magamnak tartom addig, amíg tudom."
Danielle döhösen, erősen ragadta meg a bögréjét."
"Csak magadat bántod, Louis."
Újra vállat rántott.
"Nem érdekel?" Kérdezte.
Felnevetett. Furcsa volt. Keserű. Fájdalmas.
"Úgy tűnik, hogy nem. Kérdezd Harryt. Meg a többieket. Ők tudják."
"Lou---"
"Nem akarok beszélni róla, Dani, és akkor nem fogok."
"Nem akarlak kényszeríteni, csak segíteni próbálok."
"Nem tudsz segíteni."
"Igazad van. Nem tudok segíteni valakin, aki nem akarja."
A lány szomorúan rázta meg a fejét, majd elhagyta a szobát, míg a másik csak állt ott és bámulta a hátát, ahogy távolodott.
Nem arról volt szó, hogy nem akart segítséget. Csak arról, hogy nagyon, nagyon szükége volt a segítségre, de nem tudta, hol is kezdje.
Annyira félt.
.
.
.
Harry egy gyors pillantást vetett Danielle arcára, mielőtt ő maga indult volna Louis szobájába.
Épp az ágyon ült, nyugodtan szürcsölgette a teáját, mikor a göndör leült mellé.
"Mindig tudod, hogy hogy szeretem a teámat." Motyogta.
Harry vállat rántott.
"Nos, ismerlek." Válaszolta végül.
"Azt hiszem"
"Azt hiszed?"
"Azt hiszed, hogy ismersz, de nem. Nem igazán."
Harry letette az üres bögréjét a lábai mellé, mielőtt lágyan beletúrt volna a másik hajába.
"Sokkal többet tudok, mint gondolnád."
Louis felnevetett. "Ha te mondod."
"Úgy értem... Senki nem tud mindent a másikról, de... Szeretném azt hinni, hogy jobban ismerlek, mint mások."
Louis egy pillanatig csak bámult rá, mielőtt bólintott.
"Igen... Jobban. Mindig többet látsz..." Halt el a hangja a végére.
"Többet, mint?"
"Többet, mint amennyit akarok, hogy láss." Válaszolta, mielőtt hátradőlt az ágyra, egy kényelmesebb pózba.
A göndör lenézett rá az ülőhelyéről. "Idegesít?" Kérdezte "Hogy többet látok, mint mások?"
Louis beharapta az ajkát, mielőtt válaszolt. "Őszintén... Néha nyugtalanít. Mert néhány dolgot rejtve akarok tartani. Amiről nem akarom, hogy tudj."
Harry mozgolódott, mielőtt lefeüdt volna mellé, megfogta volna az idősebb kezét, magához húzta volna, ujjaival cirógatta lágy bőrét.
"Sose változtatnám meg a véleményemet rólad, ha ez az, amitől félsz." Mondta kis idő után.
"Ez... Igen. Meváltozna. És amúgy is... Nem is tudom, hogy miért nem akarom, hogy tudd. Én... Nem."
A göndör egy pillanatra csendben maradt, mielőtt átgördült volna, hogy Louis felett legyen, közrefogta a kezeivel és a lábaival. A másiknak a lélegzete is elakadt, szemei hatalmasra kerekedtek, ahogy a felette lévő ráhajolt, szemtől szembe voltak.
"Harry..." Suttogta, már alig volt levegő a tüdejében.
Remegni kezdett, mire Harry egyik kezét az arcára simította.
"Nem foglak bántani, Louis."
Harry em bántaná. Harry nem bántaná. Harry nem bántaná.
"Ezek a titkok... Fájnak neked... És... Inkább megosztoznék veled ezen a fájdalmon, mint hogy egyedül szenvedj."
Egy másik alkalommal volt egy másik férfi, aki felé erőltette magát, nem érdekelte, hogy ő mit akar, betartotta, amit ígért, anélkül, hogy törődött volna azzal, hogy Louisnak fáj, vagy nem. Nehéz volt nem párhuzamot vonni a kettő közt, hogy egy másik férfi súlyát érezte maga fölött, olyan intimen, olyan közel, hogy érezte, ahogy a meleg levegő legyezte arcát.
De ez... Nem fájt. Harry nem bántaná.
Louis nem is vette észre, hogy összeszorította a szemeit, míg ki nem nyitotta őket, csak azért, hogy elvesszen az ismerős nyugtató zöld szempárban, végül pedig abbahagyta a remegést, rendesen lélegzett.
Lassan egyik kezét Harry oldalára simította, erősen megszorította pólóját.
"Én..." Suttogta, mielőtt kezét alá csúsztatta volna, érezni akarta bőre melegét.
Hallgatta, ahogy a göndör lélegzete benn akadt, érezte, hogy összerezzen az érintésre.
"Harry, én..."
Elmondhatta Harrynek. Neki mindent elmondhatott. Látta, ahogyan Harry szemei elsötétültek, nedvesek lettek. Könnyesek lettek, szánalommal teliek, vagy talán undorral a gyengeségére nézve, a hibáira...
Csak nézte azokat az apró reakciókat, amiket a fiatalabbtól kapott arra, hogy érzékeny bőrét cirógatta, engedte ujjait táncolni rajta.
Nem tudta, hogy mit akar.
Nem tudta, hogy mit tegyen.
Már éppen kinyitotta a száját, mikor a csengő megszólalt, ők pedig mindketten megugrottak.
"Ez Perrie lesz..." Motyogta még mindig elveszve a másik íriszeiben.
Harry bólintott, mielőtt lemászott volna róla, hogy újra mellé üljön.
Louis annyira furcsa, de fázni kezdett nélküle.
.
.
.
Perrie ajándékokkal jött. Ajándékok, egy hajórakomány étel, utána pedig Lou és Lux is csatlakoztak.
"Van egy pár cuccom Louisnak. Tudnál segíteni behozni?"
Liam és Niall azonnal követték, míg Harry lehajolt, hogy óvatosan felvegye Luxot, megpörgesse a levegőben. A pici lány örömében sikoltozott. Perrie letette a táskáit, majd azon nyomban heves ölelésbe húzta Louist, egy pillanatra még fel is emelte. Louis eleresztett egy férfias sikítást, de tényleg férfiasat, mielőtt visszaölelt volna.
"Te seggfej. Legalább egy SMS-t küldhettél volna." Motyogta ölelés közben, végül elhajolt.
Louis felsóhajtott.
"Ez...Bonyolult. És a telefonom eltört."
Perrie összeráncolta a szemöldökét.
"A falhoz vágtam."
Mindketten csak bámulták egymást egy pillanatig, mielőtt a nő elmosolyodott.
"Tedd, amit tenneed kell. Mondd, amit mondanod kell, mikor úgy érzed, hogy el kell mondanod. Ilyesmi. Most pedig... Hoztam enni. Együnk."
Mindannyian tányérokat és edényeket fogtak meg, míg Niall és Liam is visszaért a táskákkal, amiket Lou hozott. Louis kíváncsian nézett oda, mielőtt Harry a fejét a vállára támasztotta volna.
"Bevetted a gyógyszereidet?" Kérdezte halkan, szeretetteljesen mosolyogva, míg Lux a haját rángatta.
"Igen." Válaszolta, megfordult, hogy megnyomkodja a göndör orrát a kislánnyal együtt, együtt mosolyogtak a gyermeki kacagáson.
Mind leültek, hogy egyenek, ugyan Perrie inkább Zayn ölében találta meg a kényelmét, Liam és Danielle egymást dédelgetve ültek a kanapé szélén. Niall a nappaliból vitt be székeket, szóval ő és Lou le tudtak ülni. Harry, Louis és Eleanor a másik kanapét foglalták el, Lux a göndörke ölében ült, egy tányéron osztozkodtak.
Egy ideig csend volt, mindenki a kajára figyelt, mielőtt Louis megszólalt.
"Mi van a táskákban?" Kérdezte
"Kismama ruhák." Válaszolt Lou.
Azonnal fulldokolni kezdett, ahogy félrenyelt.
"Férfiaknak." Folytatta, ahogy mindenki tágranyílt szemekkel bámult rá.
"A tegnap esti meglepid után, Istenem, egy fickó felvette velem a kapcsolatot, hogy kismama ruhákat készít férfiaknak, egy édes kis boltban. Elég nyilvánvaló, hogy szükséged lesz rájuk, szóval az éjszaka közepén találkoztunk, megmutatott nekem néhány dolgot, párat meg is vettem neked. Úgy értem... Most te vagy reflektorfényben... Miközben terhes vagy, gondoltam, hogy kipróbálom."
Csend volt, még a kis Lux sem szólalt meg.
"Köszönöm." Motyogta végül Louis, meghatódott egy kissé a gondolattól. "És köszönöm, hogy... Tudod... Nem borultál ki, mikor hamarabb megtudtad."
"Tudtad?" Kérdezte Niall, az álla is leesett.
"Igen, az interjú előtt, mikor még nem beszéltetek egymással."
A nő egy ideig bámulta őket, mielőtt újra enni kezdett.
"Nehéz lesz. Simon biztos, hogy vért köpköd, a többieknek meg habzik a szája, de menni fog."
Aztán újra csend lett, mielőtt Harry oldalba bökte volna Louist, aki erre csak mosolygott.
.
.
.
A dolgok kissé elcsendesedtek, Perrie úgy döntött, hogy maradni fog, Zayn és ő majd megosztoznak a vendégszobán. Eleanornak el kellett mennie, Danielle és Liam ölelkeztek a kanapén, míg NIall a fanokkal beszélgetett twitteren. Szokásosan elbűvölően viselkedett, nevettette a fanokat a káosz közepette.
Lou is elment Luxal együtt, nem akart túl sokáig maradni, Louis pedig épp Harry szobájában ücsörgött. A haja még nedves volt a zuhanytól, ahogy a laptop felé hajolt, gondolkozott, hogy mondania kell-e még mást is. Hallgatta, hogy Harry a zuhany alatt énekel, ezért elmosolyodott, majd megragadta a fiú telefonját és az anyját tárcsázta.
Jay boldognak hangzott, hogy hallott a fia felől, de kissé aggasztónak és dühösnek is tűnt.
"Tényleg, Boo.. A dolgok, amiket mondanak..."
"Tudtuk, hogy a dolgok csúnyák lesznek, anya."
"Nem úgy értettem. Mondtam nekik, hogy utálják inkább a templomot, azok, akik a melegeket és a katonákat is utálják, ott majd megtalálják a---"
"Anya!" Nevetett fel Louis, ahogy hallotta, hogy a göndör abbahagyta a zuhanyzást. Egy pillanatra az ajtó felé fordult, mielőtt bejelentkezett twitterre.
"Ne engedd, hogy tönkretegyenek, drágám."
Louis csak mosolygott.
"Megpróbálom, anya."
"Remek. És tudod, az ajtó mindig nyitva áll, ha picit el akarsz jönni."
"Mi van otthon?"
"Van egy csomó ember kint, de a rendőrség segít."
"Ez..." Halt el a hangja végüül.
"Igen. Egy perc... Daisy és Phoebe Tomlinson! Tegyétek le azokat most---! Bocsánat, Boo---"
"Semmi baj anya, csókold meg helyettem is a lányokat. Szeretlek."
Letette a telefont, amint Harry kilépett a fürdőből egy törölközőben, de semmi másban. A reakcióját valahol az agya 'A dolgok amiket Harry tesz értem' szegletébe próbálta eldugni, miközben az ajkai csontszárazak lettek, a hőmérséklet mintha kezdett volna nőni, a szája elakadó lélegzetével nyílt el. Harry egy másik törölközővel göndör fürtjeit törölgette, Louist ezzel teljesen megbabonázva. Harrynek mindig is szép teste volt, de... Ez csak... Próbálta nem bámulni, de az izmai, a tetoválásai, a gyönyörű bőre, a pici vízcseppek, melyek még mindig rajta voltak, aztán lejjebb, lejjebb és lejjebb folytak, a V-vonalánál pedig eltűntek a törölközőben.
Már úgy tért vissza transzából, hogy Harry őt bámulta, mire arca paradicsom vörös lett.
"Rendben vagy?" Kérdezte Harry, próbált nem vigyorogni.
Louis csak bólintani tudott, még sötétebb vörösbe váltott, mikor arcára pillantott, nem tudta volna kezelni a pillanatot szavakkal.
Buta Harry, idióta test.
Amint ez a gondolat átfutott a fején majdnem megfulladt.
Mi baj volt vele? Ez Harry... Miért gondol ilyeneket a legjobb barátjáról?
A legjobb barátjáról, aki... Pár órája még fölötte volt. Az a legjobb barát, aki... Nem olyan régen majdnem megcsókolták egymást a hideg zuhany alatt. Az a legjobb barát, aki egyetlen érintéssel elvette a lélegzési képességét.... nem... Már egy pillantással.
Ő... Szerelembe esett a---
"Ki van még itt?" Kérdezte a göndör félbeszakítva a gondolatmenetet.
"Mi?" Válaszolt Louis kábán.
"A házban?" Folytatta lassan magára húzva pár boxert.
"Oh, izé... Perrie itt maradt, a fiúk és Dani is itt van, de Eleanornak mennie kellett."
"Hát persze, hogy kellett." Motyogta szemét forgatva.
Louis nagyokat pislogott. "Hm?" Kérdezte, de a másik csak megrázta a fejét, az ágyba mászott mellé, a laptop képernyőjét vizslatta.
"Asszem várnod kéne holnapig, a következő ülés utánig."
Oh, igen. Már megint egy rendkívüli tárgyalás.
"Biztos vicces lesz." Nyögte.
"Nem engedjük kicsúszni a kezeink közül."
Louis felhorkant.
"Kérlek, soha."
"Nem tudnak lépést tartani a menő beszédeimmel."
"Harry, olyan hülye vagy."
"De akkor is szeretsz."
"Természetesen. Téged, meg a hülye segged."
Harry csókot dobott felé, Louis pedig úgy tett, mint aki megeszi azt.
"Tényleg, Lou?" Kérdezte játékosan.
Az idősebb nyelvet öltött, mielőtt újra a képernyőt vizslatta. "Mi is volt a neve a fickónak, aki beszélt tegnap Louval? Nem, várj. Emlékszem."
Azonnal rákeresett Tate Corbin nevére twitteren, majd rá is bukkant.
"Van twittere." Motyogta, mielőtt körülnézett.
"Elég sok utálkozást kap, amiért elkészíti ezeket a ruhákat." Suttogta a göndör közelebb bújva Louishoz.
"Igen." Válaszolt, mielőtt a követés gombra kattintott.
Tudta, hogy a rajongók látták, hogy kit követett be, elemezték, nagy dolgot fognak csinálni belőle. Biztos is. Harry lecsapta a monitort, arrébb lökte a gépet, magához ölelte Louist.
"Remegsz."
Az idősebb pislogott, nem is vette észre. Tudta, hogy fél, de nem vette észre, hogy kicsit jobban, mint kéne.
"Minden rendben lesz."
"Nem tudhatod, Harry."
"Nos, itt van melletted Dani, Perrie... Eleanor is melletted küzd. Mindannyiónk anyukája is. A fiúk is. És... Én is. Küzdök érted. Nem vagy egyedül, Lou... És szerintem jó csapatot alkotunk."
Louis az arcát Harry nyakába fúrta, egyik kezével a göndört ölelte, másikkal a hasát. Egy pici élet volt ott. Nem látható, de ott volt. A göndör két nagy kezével átkarolta, lágy dallamot dúdolt.
Louis imádta, ahogyan ő dúdolt. Ahogyan a hangja vibrált a bőrén.
Olyan meleg volt.
Annyira biztonságban érezte magát.
Harryvel még jobb lenne.
De miért is lenne? Miért gondolkozik ilyeneken?
A szemei megrebegtek egy pillanatra, mielőtt felnyitotta őket, hogy szép, barna szemekkel találkozzon, sokkal több hajjal, mint amit most el tudott volna képzelni, még be is kancsalított.
A lány felnevetett, majd hátralökte a haját, hogy ne zavarja a fiút.
"Szia, Danielle." Motyogta Louis, hangja rekedt volt, torka még mindig nem volt olyan jó.
Várjunk... Mennyi az idő?
"Hány óra van?" Kérdezte, egyre jobban magára húzta a takaróját.
Danielle fészkelődött egy keveset, hogy elérje a zsebében a telefonját.
"Délután 2 óra 28"
Louis szemei azonnal kipattantak. Most komolyan?
"Mi---"
"Liam írt egy SMS-t, hogy rémálmod volt. Hajnali 4 körül. Szóval gondoltam, hogy átjövök, és itt vagyok."
A fiú sóhajtott, mielőtt közelebb húzódott a másikhoz.
"Szarul." Motyogta.
"Biztos voltam benne. Akarsz róla beszélni?"
Egy percre csend lett.
"Nem, nem igazán."
Danielle rábámult, összeráncolta a homlokát. "Tényleg nem akarlak kényszeríteni, tényleg, de el kell mondanod a dolgokat másoknak. Csomó dolog történik veled és nem palackozhatsz be mindent az agyadban."
Louis vállat vont. "Jól vagyok."
"A te 'rendben vagyok'-od valahogyan különbözik az összes többi emberétől, drágám."
"Én... Nem tudom mit mondjak neked... Úgy értem... Az egyetlen ok, amiért elmondtam nektek, hogy... Megtámadtak, mert nem akartam, hogy Eleanor azt gondolja, teljesen direkt csaltam meg..."
"Egyáltalán nem csaltad meg Louis."
A fiú egy ideig bámult rá, majd bólintott.
"Oké... Én... Nem akartam, hogy azt gondolja, hogy megcsaltam, és el kellett mondanom, hogy terhes vagyok, mert... Én... Én... Én nem tudom miért mondtam el, de kiborultam és nem tudtam elmondani a fiúknak. Nem tudtam."
Danielle bólintott.
"Rendben. De valaha elfogod nekik mondani? A... Testi sértést... Úgy értem."
Louis levegője a tüdejében rekedt, megszeppent. "Én...Nem tudom..."
"Gondolkoztál már rajta, hogy miért nem tudod? Mi tart vissza?"
Mindketten csak nézték egymást, a fiú egyik kezét a szájához emelte, ajkát harapdálta.
"Próbálok nem gondolni rá."
"És működik?" Kérdezett vissza a lány.
Az ágyon gubbasztó fél nem válaszolt, ehelyett csak felkelt, a fürdőszobába ment, megragadta a fogkeféjét. Danielle az ágy szélére telepedett, figyelte, ahogy mossa a fogát, majd az arcát. Majd persze át is öltözött valami pulóver-melegítőnadrág szerűbe.
"Rendben, megértettem. Majd később megbeszéljük. Eleanor is itt van egyébként."
Louis megdermedt a mondatra.
"Tényleg?" Motyogta befejezve az öltözködést.
Danielle bólintott, a fiú pedig felsóhajtott, mielőtt átkutatta az ágyát és az éjjeliszekrényt.
"Láttad a telefonomat?"
A lány az asztalhoz lépett, majd átnyújtotta neki a készüléket.
"Igen, a földön volt. Majdnem ráléptem."
Louis elmotyogott egy köszönömöt, mielőtt mindketten kiléptek a szobából. Mindenki a konyhapultnál ült, furcsán csendesek voltak. Niall, Liam és Zayn váltogatták pillantásukat Eleanor és Harry közt, mindketten hihetetlen idegesnek néztek ki. Ellenben mindenki azonnal megfordult, ahogy lépéseket hallottak. A göndörke azonnal fel is állt a székből, Louisnak ajánlva azt. Az idősebb rá is mosolygott, majd leült.
Egy ideig bámult mindenkit, mire elmormogott egy "Mizu?"-t.
"Egész nap telefonálunk és figyelmen kívül hagyjuk a hívásokat." Válaszolt Zayn, mielőtt hozzátette. "Perrie is át akar jönni. Átjöhet?"
Louis arca valamiért felragyogott. "Persze, rég láttam. Csak mondd meg neki, hogy rendkívül figyeljen arra, hogy ne vegyék észre. Nem akarok költözködni."
A fekete hajú bólintott, majd a telefonjára figyelt.
"Kérsz egy csésze teát, Lou?" Kérdezte Harry, megemelte a kannát.
"Igen Harry, édes vagy." Válaszolta az említett, mielőtt Eleanorra pillantott.
"Mi van a twittereddel?" Kérdezte.
"Elmondtam mindenkinek, hogy nem fogok megválaszolni egy kérdést sem a közeljövőben a terhességeddel kapcsolatban, de így is megkérdezik. Ne menj fel."
Louis nagyokat pislogott. "Miért ne?"
A lány beharapta az alsó ajkát, gyors pillantást vetett Daniellere, az asztal mellett ülők elcsendesedtek.
"Undorító dolgokat mondanak, Louis. Várnod kellene egy kicsit a twitterrel."
"Meddig? Amíg nagyobb leszek és a dolgok 'megnyugszanak'? Nem, szerintem a dolgok pontosan így fognak maradni. Minden rendben. Látni akarom."
"Lou---"
"Látni akarom, Liam."
Louis megragadta a telefonját, bekapcsolta, a homlokát ráncolta. "Lemerült. Megyek és feltöltöm."
Ugrott le a székéről, hogy a hálóba induljon. Abban a másodpercben, ahogy eltűnt Harry idegesen pördült meg.
"Gondolod, hogy attól, hogy azt mondod neki, hogy ne menjen fel twitterre itt fog ülni és NEM megy fel twitterre?"
"Tessék?" Kérdezett vissza dühösen Eleanor.
"Egyáltalán nem ismered őt." Motyogta, visszafordult a kályhához.
"Oh, mert te igen?" Szorította ökölbe kezeit a lány.
Harry felhorkant, megragadott egy pár bögrét.
"És ti kértek teát?" Kérdezte, mire mindenki csak motyogott, inkább a kibontakozó feszültségre figyeltek.
"Harry, nem tudom, hogy mire készülsz, de---"
.
.
.
Louis telefonja folyamatosan rezgett, miközben az a nem fogadott hívásokat, SMS-eket és hangpostákat töltötte be. Nagyot nyelt, úgy döntött, hogy ezek közül most egy sem érdekli. A szobájába lépett, bedugta a töltőjét, mielőtt az ágy szélére ült, hogy megnézze a twitterét.
Minden rohadt trend téma vele kapcsolatos volt.
Kezdve az #UNDORÍTÓ-val, folytatva a #csalóribanc, #szegényEleanor, #Larry, #MaradjErősLouis, és így tovább.
Lefelé görgetett minden egyes kis témában, az emberek azzal vádolták, hogy milyen undorító is, hogy az ilyen utálatos embereknek meg kellene halni, hogy biztatja a tinik terhességét, de ő nem is tinédzser! Ezen kívül, hogy egy rohadt csaló, szörnyá példakép, tönkretette a One Directiont, ki kellene rúgni, egy értéktelen felcsinált buzi...
Aztán egy új trend keltette fel a figyelmét.
#KiAzApja
Egy pillanatnyi szédülés kapta el, megborzongott, az ölébe helyezte a telefonját, így meg tudott kapaszkodni az ágyneműben.
Nem. Nem nem nem nem.
MMég nem is gondolt erre... Még nem is... Vajon az az állat látta? Mi van, ha... Tudja, hogy az övé? Mi... Nem, az a gyerek... Nem hozzá tartozott... Az a baba az övé. Benne van, benne nő, nem hozzá tarozik...
A telefonja csörögni kezdett, lopva pillantott a képernyőre. Will. Óvatosan vette fel, szólt bele.
"Hallo?"
"Te idióta! Felfogtad, hogy mit tettél?! Tönkretetted a bandádat! Az egész céget! Gondoltál egy pillanatig is erre?! Bármire is?! Eleve rossz, hogy csak úgy eltűntél és idegenekkel feküdtél le, de nincs jogod ezt tenni! Jobb, ha imádkozni kezdesz, ahhoz az istenhez, akiben hiszel, hogy még el tudjuk simítani a hülyeségedet, te kis---"
Aztán Louis a falhoz vágta a telefonját egy hirtelen jött dühtől, figyelte, ahogyan nekicsapódik és eltörik. A telefon szétesett, mikor a földre ért, üres arckifejezéssel bámult rá.
Danielle sietve lépett be, forró teával a kezében.
"Louis?" Suttogta aggódva, a törött telefont nézte, majd újra rá.
A fiú rápillantott, majd felállt, hogy a H <3 L feliratú bögréjét a kezébe kapja, belekortyolt.
Pontosan, ahogyan szerette.
"Louis?" Kezdte újjra Danielle, ám a másik csak megrántotta a vállát, a remegő kezeire összpontosított, hogy ne lötyögtesse ki a teát.
"Louis... Az, hogy nem mondasz nekünk semmit nem fog segíteni. Tudod jól."
Ekkor pillantott a fiatal nőre.
"Akkor csak magamnak tartom addig, amíg tudom."
Danielle döhösen, erősen ragadta meg a bögréjét."
"Csak magadat bántod, Louis."
Újra vállat rántott.
"Nem érdekel?" Kérdezte.
Felnevetett. Furcsa volt. Keserű. Fájdalmas.
"Úgy tűnik, hogy nem. Kérdezd Harryt. Meg a többieket. Ők tudják."
"Lou---"
"Nem akarok beszélni róla, Dani, és akkor nem fogok."
"Nem akarlak kényszeríteni, csak segíteni próbálok."
"Nem tudsz segíteni."
"Igazad van. Nem tudok segíteni valakin, aki nem akarja."
A lány szomorúan rázta meg a fejét, majd elhagyta a szobát, míg a másik csak állt ott és bámulta a hátát, ahogy távolodott.
Nem arról volt szó, hogy nem akart segítséget. Csak arról, hogy nagyon, nagyon szükége volt a segítségre, de nem tudta, hol is kezdje.
Annyira félt.
.
.
.
Harry egy gyors pillantást vetett Danielle arcára, mielőtt ő maga indult volna Louis szobájába.
Épp az ágyon ült, nyugodtan szürcsölgette a teáját, mikor a göndör leült mellé.
"Mindig tudod, hogy hogy szeretem a teámat." Motyogta.
Harry vállat rántott.
"Nos, ismerlek." Válaszolta végül.
"Azt hiszem"
"Azt hiszed?"
"Azt hiszed, hogy ismersz, de nem. Nem igazán."
Harry letette az üres bögréjét a lábai mellé, mielőtt lágyan beletúrt volna a másik hajába.
"Sokkal többet tudok, mint gondolnád."
Louis felnevetett. "Ha te mondod."
"Úgy értem... Senki nem tud mindent a másikról, de... Szeretném azt hinni, hogy jobban ismerlek, mint mások."
Louis egy pillanatig csak bámult rá, mielőtt bólintott.
"Igen... Jobban. Mindig többet látsz..." Halt el a hangja a végére.
"Többet, mint?"
"Többet, mint amennyit akarok, hogy láss." Válaszolta, mielőtt hátradőlt az ágyra, egy kényelmesebb pózba.
A göndör lenézett rá az ülőhelyéről. "Idegesít?" Kérdezte "Hogy többet látok, mint mások?"
Louis beharapta az ajkát, mielőtt válaszolt. "Őszintén... Néha nyugtalanít. Mert néhány dolgot rejtve akarok tartani. Amiről nem akarom, hogy tudj."
Harry mozgolódott, mielőtt lefeüdt volna mellé, megfogta volna az idősebb kezét, magához húzta volna, ujjaival cirógatta lágy bőrét.
"Sose változtatnám meg a véleményemet rólad, ha ez az, amitől félsz." Mondta kis idő után.
"Ez... Igen. Meváltozna. És amúgy is... Nem is tudom, hogy miért nem akarom, hogy tudd. Én... Nem."
A göndör egy pillanatra csendben maradt, mielőtt átgördült volna, hogy Louis felett legyen, közrefogta a kezeivel és a lábaival. A másiknak a lélegzete is elakadt, szemei hatalmasra kerekedtek, ahogy a felette lévő ráhajolt, szemtől szembe voltak.
"Harry..." Suttogta, már alig volt levegő a tüdejében.
Remegni kezdett, mire Harry egyik kezét az arcára simította.
"Nem foglak bántani, Louis."
Harry em bántaná. Harry nem bántaná. Harry nem bántaná.
"Ezek a titkok... Fájnak neked... És... Inkább megosztoznék veled ezen a fájdalmon, mint hogy egyedül szenvedj."
Egy másik alkalommal volt egy másik férfi, aki felé erőltette magát, nem érdekelte, hogy ő mit akar, betartotta, amit ígért, anélkül, hogy törődött volna azzal, hogy Louisnak fáj, vagy nem. Nehéz volt nem párhuzamot vonni a kettő közt, hogy egy másik férfi súlyát érezte maga fölött, olyan intimen, olyan közel, hogy érezte, ahogy a meleg levegő legyezte arcát.
De ez... Nem fájt. Harry nem bántaná.
Louis nem is vette észre, hogy összeszorította a szemeit, míg ki nem nyitotta őket, csak azért, hogy elvesszen az ismerős nyugtató zöld szempárban, végül pedig abbahagyta a remegést, rendesen lélegzett.
Lassan egyik kezét Harry oldalára simította, erősen megszorította pólóját.
"Én..." Suttogta, mielőtt kezét alá csúsztatta volna, érezni akarta bőre melegét.
Hallgatta, ahogy a göndör lélegzete benn akadt, érezte, hogy összerezzen az érintésre.
"Harry, én..."
Elmondhatta Harrynek. Neki mindent elmondhatott. Látta, ahogyan Harry szemei elsötétültek, nedvesek lettek. Könnyesek lettek, szánalommal teliek, vagy talán undorral a gyengeségére nézve, a hibáira...
Csak nézte azokat az apró reakciókat, amiket a fiatalabbtól kapott arra, hogy érzékeny bőrét cirógatta, engedte ujjait táncolni rajta.
Nem tudta, hogy mit akar.
Nem tudta, hogy mit tegyen.
Már éppen kinyitotta a száját, mikor a csengő megszólalt, ők pedig mindketten megugrottak.
"Ez Perrie lesz..." Motyogta még mindig elveszve a másik íriszeiben.
Harry bólintott, mielőtt lemászott volna róla, hogy újra mellé üljön.
Louis annyira furcsa, de fázni kezdett nélküle.
.
.
.
Perrie ajándékokkal jött. Ajándékok, egy hajórakomány étel, utána pedig Lou és Lux is csatlakoztak.
"Van egy pár cuccom Louisnak. Tudnál segíteni behozni?"
Liam és Niall azonnal követték, míg Harry lehajolt, hogy óvatosan felvegye Luxot, megpörgesse a levegőben. A pici lány örömében sikoltozott. Perrie letette a táskáit, majd azon nyomban heves ölelésbe húzta Louist, egy pillanatra még fel is emelte. Louis eleresztett egy férfias sikítást, de tényleg férfiasat, mielőtt visszaölelt volna.
"Te seggfej. Legalább egy SMS-t küldhettél volna." Motyogta ölelés közben, végül elhajolt.
Louis felsóhajtott.
"Ez...Bonyolult. És a telefonom eltört."
Perrie összeráncolta a szemöldökét.
"A falhoz vágtam."
Mindketten csak bámulták egymást egy pillanatig, mielőtt a nő elmosolyodott.
"Tedd, amit tenneed kell. Mondd, amit mondanod kell, mikor úgy érzed, hogy el kell mondanod. Ilyesmi. Most pedig... Hoztam enni. Együnk."
Mindannyian tányérokat és edényeket fogtak meg, míg Niall és Liam is visszaért a táskákkal, amiket Lou hozott. Louis kíváncsian nézett oda, mielőtt Harry a fejét a vállára támasztotta volna.
"Bevetted a gyógyszereidet?" Kérdezte halkan, szeretetteljesen mosolyogva, míg Lux a haját rángatta.
"Igen." Válaszolta, megfordult, hogy megnyomkodja a göndör orrát a kislánnyal együtt, együtt mosolyogtak a gyermeki kacagáson.
Mind leültek, hogy egyenek, ugyan Perrie inkább Zayn ölében találta meg a kényelmét, Liam és Danielle egymást dédelgetve ültek a kanapé szélén. Niall a nappaliból vitt be székeket, szóval ő és Lou le tudtak ülni. Harry, Louis és Eleanor a másik kanapét foglalták el, Lux a göndörke ölében ült, egy tányéron osztozkodtak.
Egy ideig csend volt, mindenki a kajára figyelt, mielőtt Louis megszólalt.
"Mi van a táskákban?" Kérdezte
"Kismama ruhák." Válaszolt Lou.
Azonnal fulldokolni kezdett, ahogy félrenyelt.
"Férfiaknak." Folytatta, ahogy mindenki tágranyílt szemekkel bámult rá.
"A tegnap esti meglepid után, Istenem, egy fickó felvette velem a kapcsolatot, hogy kismama ruhákat készít férfiaknak, egy édes kis boltban. Elég nyilvánvaló, hogy szükséged lesz rájuk, szóval az éjszaka közepén találkoztunk, megmutatott nekem néhány dolgot, párat meg is vettem neked. Úgy értem... Most te vagy reflektorfényben... Miközben terhes vagy, gondoltam, hogy kipróbálom."
Csend volt, még a kis Lux sem szólalt meg.
"Köszönöm." Motyogta végül Louis, meghatódott egy kissé a gondolattól. "És köszönöm, hogy... Tudod... Nem borultál ki, mikor hamarabb megtudtad."
"Tudtad?" Kérdezte Niall, az álla is leesett.
"Igen, az interjú előtt, mikor még nem beszéltetek egymással."
A nő egy ideig bámulta őket, mielőtt újra enni kezdett.
"Nehéz lesz. Simon biztos, hogy vért köpköd, a többieknek meg habzik a szája, de menni fog."
Aztán újra csend lett, mielőtt Harry oldalba bökte volna Louist, aki erre csak mosolygott.
.
.
.
A dolgok kissé elcsendesedtek, Perrie úgy döntött, hogy maradni fog, Zayn és ő majd megosztoznak a vendégszobán. Eleanornak el kellett mennie, Danielle és Liam ölelkeztek a kanapén, míg NIall a fanokkal beszélgetett twitteren. Szokásosan elbűvölően viselkedett, nevettette a fanokat a káosz közepette.
Lou is elment Luxal együtt, nem akart túl sokáig maradni, Louis pedig épp Harry szobájában ücsörgött. A haja még nedves volt a zuhanytól, ahogy a laptop felé hajolt, gondolkozott, hogy mondania kell-e még mást is. Hallgatta, hogy Harry a zuhany alatt énekel, ezért elmosolyodott, majd megragadta a fiú telefonját és az anyját tárcsázta.
Jay boldognak hangzott, hogy hallott a fia felől, de kissé aggasztónak és dühösnek is tűnt.
"Tényleg, Boo.. A dolgok, amiket mondanak..."
"Tudtuk, hogy a dolgok csúnyák lesznek, anya."
"Nem úgy értettem. Mondtam nekik, hogy utálják inkább a templomot, azok, akik a melegeket és a katonákat is utálják, ott majd megtalálják a---"
"Anya!" Nevetett fel Louis, ahogy hallotta, hogy a göndör abbahagyta a zuhanyzást. Egy pillanatra az ajtó felé fordult, mielőtt bejelentkezett twitterre.
"Ne engedd, hogy tönkretegyenek, drágám."
Louis csak mosolygott.
"Megpróbálom, anya."
"Remek. És tudod, az ajtó mindig nyitva áll, ha picit el akarsz jönni."
"Mi van otthon?"
"Van egy csomó ember kint, de a rendőrség segít."
"Ez..." Halt el a hangja végüül.
"Igen. Egy perc... Daisy és Phoebe Tomlinson! Tegyétek le azokat most---! Bocsánat, Boo---"
"Semmi baj anya, csókold meg helyettem is a lányokat. Szeretlek."
Letette a telefont, amint Harry kilépett a fürdőből egy törölközőben, de semmi másban. A reakcióját valahol az agya 'A dolgok amiket Harry tesz értem' szegletébe próbálta eldugni, miközben az ajkai csontszárazak lettek, a hőmérséklet mintha kezdett volna nőni, a szája elakadó lélegzetével nyílt el. Harry egy másik törölközővel göndör fürtjeit törölgette, Louist ezzel teljesen megbabonázva. Harrynek mindig is szép teste volt, de... Ez csak... Próbálta nem bámulni, de az izmai, a tetoválásai, a gyönyörű bőre, a pici vízcseppek, melyek még mindig rajta voltak, aztán lejjebb, lejjebb és lejjebb folytak, a V-vonalánál pedig eltűntek a törölközőben.
Már úgy tért vissza transzából, hogy Harry őt bámulta, mire arca paradicsom vörös lett.
"Rendben vagy?" Kérdezte Harry, próbált nem vigyorogni.
Louis csak bólintani tudott, még sötétebb vörösbe váltott, mikor arcára pillantott, nem tudta volna kezelni a pillanatot szavakkal.
Buta Harry, idióta test.
Amint ez a gondolat átfutott a fején majdnem megfulladt.
Mi baj volt vele? Ez Harry... Miért gondol ilyeneket a legjobb barátjáról?
A legjobb barátjáról, aki... Pár órája még fölötte volt. Az a legjobb barát, aki... Nem olyan régen majdnem megcsókolták egymást a hideg zuhany alatt. Az a legjobb barát, aki egyetlen érintéssel elvette a lélegzési képességét.... nem... Már egy pillantással.
Ő... Szerelembe esett a---
"Ki van még itt?" Kérdezte a göndör félbeszakítva a gondolatmenetet.
"Mi?" Válaszolt Louis kábán.
"A házban?" Folytatta lassan magára húzva pár boxert.
"Oh, izé... Perrie itt maradt, a fiúk és Dani is itt van, de Eleanornak mennie kellett."
"Hát persze, hogy kellett." Motyogta szemét forgatva.
Louis nagyokat pislogott. "Hm?" Kérdezte, de a másik csak megrázta a fejét, az ágyba mászott mellé, a laptop képernyőjét vizslatta.
"Asszem várnod kéne holnapig, a következő ülés utánig."
Oh, igen. Már megint egy rendkívüli tárgyalás.
"Biztos vicces lesz." Nyögte.
"Nem engedjük kicsúszni a kezeink közül."
Louis felhorkant.
"Kérlek, soha."
"Nem tudnak lépést tartani a menő beszédeimmel."
"Harry, olyan hülye vagy."
"De akkor is szeretsz."
"Természetesen. Téged, meg a hülye segged."
Harry csókot dobott felé, Louis pedig úgy tett, mint aki megeszi azt.
"Tényleg, Lou?" Kérdezte játékosan.
Az idősebb nyelvet öltött, mielőtt újra a képernyőt vizslatta. "Mi is volt a neve a fickónak, aki beszélt tegnap Louval? Nem, várj. Emlékszem."
Azonnal rákeresett Tate Corbin nevére twitteren, majd rá is bukkant.
"Van twittere." Motyogta, mielőtt körülnézett.
"Elég sok utálkozást kap, amiért elkészíti ezeket a ruhákat." Suttogta a göndör közelebb bújva Louishoz.
"Igen." Válaszolt, mielőtt a követés gombra kattintott.
Tudta, hogy a rajongók látták, hogy kit követett be, elemezték, nagy dolgot fognak csinálni belőle. Biztos is. Harry lecsapta a monitort, arrébb lökte a gépet, magához ölelte Louist.
"Remegsz."
Az idősebb pislogott, nem is vette észre. Tudta, hogy fél, de nem vette észre, hogy kicsit jobban, mint kéne.
"Minden rendben lesz."
"Nem tudhatod, Harry."
"Nos, itt van melletted Dani, Perrie... Eleanor is melletted küzd. Mindannyiónk anyukája is. A fiúk is. És... Én is. Küzdök érted. Nem vagy egyedül, Lou... És szerintem jó csapatot alkotunk."
Louis az arcát Harry nyakába fúrta, egyik kezével a göndört ölelte, másikkal a hasát. Egy pici élet volt ott. Nem látható, de ott volt. A göndör két nagy kezével átkarolta, lágy dallamot dúdolt.
Louis imádta, ahogyan ő dúdolt. Ahogyan a hangja vibrált a bőrén.
Olyan meleg volt.
Annyira biztonságban érezte magát.
2015. január 12., hétfő
2. DÍJ
Sziasztok! Itt a második díjam is, amit nagyon szépen köszönök Naomi Greg-nek!!! Imádlak! ♥♥
P.S.: Köszönöm szépen a dicséretet, azt hiszem mától van +1 oldal, amit követni fogok :) ♥♥
Na akkor kezdjük is el.
Szabályok:
1. Írj magadról 10 dolgot!
2. Válaszolj 10 kérdésre!
3. Tegyél fel 10 kérdést!
4. Küldd tovább 10 embernek!
P.S.: Köszönöm szépen a dicséretet, azt hiszem mától van +1 oldal, amit követni fogok :) ♥♥
Na akkor kezdjük is el.
Szabályok:
1. Írj magadról 10 dolgot!
2. Válaszolj 10 kérdésre!
3. Tegyél fel 10 kérdést!
4. Küldd tovább 10 embernek!
1. Tíz dolog rólam:
1. A fele tantárgyból sem tudom, hogy hanyas leszek félévkor
2. Viszont nagyon meglepődtem, mikor nem buktam biológiából hála égnek és angolból realizáltam, hogy megkapom az első ötösömet bizonyítványban, ráadásul egy D-vel tarkítva
3. Nem tudom eldönteni, hogy a hideget vagy a meleget utálom jobban, reggel utálok kikelni az ágyamból, mert fázom (télen-nyáron, szóval)
4. Minden nap, kivétel nélkül, mikor hazaérek az iskolából alszom. Változó időpontokban, általában 5-fél 6-ig, de van, hogy azon kapom magam, hogy 9-kor ébredek fel (de volt példa negyed 12-re is)
5. Éppen ezért hajnal 2-3 órákig nyomkodom a laptopot a takaró alatt
6. Öregnek érzem magam, így, Zayn születésnapján, pedig még nem is vagyok annyira vénnek mondható. Talán.
7. Miután letöltöm a kedvenc játékaimat pl. sosem próbálom ki őket napokig vagy hetekig, mert mindig "Ah, de inkább beszélek xy-al Általában Lana, Judit vagy Réka, bár bármelyik olvasómmal szívesen elcsevegnék, vagy esetleg írok"
8. Kövezzenek meg az imádók, de nem szeretek filmet nézni. Az első 10 percben megunom és "Inkább megyek játszani" "Vagy írok" "De meghallgatom ezt a zenét" "Nem is, inkább rajzolok"
9. A One Direction az egyetlen zene, amit hallgatok és "fanolok" a rockon, meg ilyesmiken kívül
10. Ehm most csak elnéztem a szoba oldalába és meg kell, hogy mondjam... Imádom a hosszú kabátokat. Amik combközépig, de minimum fenék alá érnek, pl. a kedvenc kabátom, ami egy szövetkabát Nem tudtam mit írjak ide
2. Tíz válaszom:
1. Bántottak valaha a Directioner rangod miatt? Ha igen, hogyan élted át?
- Őszintén megmonom igen, és visszaszóltam. Elnézést, de nem az a fajta Larry shipper vagyok, aki írogat a fiúknak, hogy "Jaj ne tagadd, akkor is meleg vagy." "Ugyan már, senki nem hiszi el, hogy nem vagy együtt vele." "Larry is real" én megtartom magamnak, a blogjaimnak és a barátaimnak, és főleg a twittertől, meg az ilyenektől tartom távol, ne tévesszenek össze az ilyenekkel
2. Melyik a kedvenc dalod a Four albumról?
- Egyértelműen a Where Do Broken Hearts Go? Az a dal annyi erőt adott nekem a dallamával meg úgy mindenével, mint még semmi >w< De ha éppen olyan hangulatomban vagyok, akkor a Spaces, viszont a No Control is az egyik életem az albumról
3. A melegségen kívül, van/nak olyan sztereotípia/ák, amely/ek ellen küzdesz?
- Attól függ, hogy mi számít olyan sztereotípiának? Régebben, mikor még nem lehetett kitépni sem az animék világából, a cosplayből, mindig csúfoltak miatta, Japán buzi lány, aki a húzott szeműeket szereti és úgy akar kinézni, mint azok. Taláán, ha ezt annak számoljuk. Mindenki, aki szereti az animéket egyből ennek titulálható, vagy gyereknek, amiért "meséket" néz. Ellenben... Tényleg fogalmam sincs, hogy mi számít mostanában sztereotípiának. Sok minden ellen vagyok egyébként, előítéletek (pl. azért mert valaki néger, arab, fenetudja) meg ilyesmik
4. Hogyan érzed magad a JELEN pillanatban?
- Hát nagyon nagyon jóllakottan. A bal csuklóm már kezd fájni a rengeteg gépeléstől, hiszen éppen most fejeztem be az előző részt és írom ezt, ez után pedig kezdem a következő részt, de már fürdeni is nagyon szeretnék és inni egy kicsit. -Részletes leírás khm-
5. Mennyire aggaszt az idő múlása?
- Rémisztően. Rettegek az időtől. Vallásos gimbáziumba járok, az egyik reggeli áhitaton pedig a fejünkbe verték, hogy hiába mondjuk azt, hogy "ráérek még arra" nem biztos, hogy meg fogjuk élni azt a kort, mint a szüleink vagy nagyszüleink, ki tudja, hogy mi fog történni. Azóta rettegek az idő múlásától, bár nem mondom, hogy eddig nem féltem tőle.
6. Milyen vagy stresszhelyzetben?
- Ehm... Remegek, gyakran sírok, nem tudom kontrollálni az agyamat, egyszerre van melgem és fázok, teljesen kiver a víz és legfőképpen nem tudok beszélni a dadogásomtól. Nagyjából ilyen.
7. Van valamilyen szupertitkos tehetséged?
- Ha elmondanám nem lenne szupertitkos ;3
8. Melyik varázsol el jobban a felkelő Nap, vagy a teli Hold?
- Őszintén megmondom a felkelő nap, de nagyon keveset látom, mivel a késői kelés híve vagyok
9. Várod a nyarat? Ha igen, miért?
- Szerintem mindenki várja, mert végre nem lesz ilyen egetrengető hideg, de én sajnálom, hogy le kell majd vennem az én drága pulóvereimet. Ellenben a szünet miatt várom, hahahahaha.
10. Kedvenc könyved, kedvenc idézete?
- One Direction - Who We Are
Ugyan még nem olvastam végig, de a kedvenc idézetem eddig a szívem csücskétől Louis Tomlinsontól származik: "Work, work work. Take nothing for granted. Don't stop. DON'T STOP!"
3. Tíz kérdésem
1. Mennyire veszed természetesnek a rossz és jó dolgok alakulását az életedben? Szerinted egyensúlyban van a kettő és ugyanannyit kapsz mindenből, esetleg elbillen az egyensúly valamerre? Mit gondolsz, miért van úgy, ahogy van?
2. Mi az a dolog, amit mindenképpen el szeretnél érni életedben? (Ha nem számítjuk a legtöbb ember családalapítási vágyát és persze hogy "jó munka" vagy "sok pénz" legyen)
3. A tea vagy inkább más italok felé hajlasz gyakrabban? (Azt a személyes kérdéses mindenemet)
4. Hogyan ítéled meg magadat, mennyire jól beszéled az idegen nyelveket?
5. Vannak furcsa fóbiáid?
6. Hogyan reagálsz a kellemes, vagy éppen kellemetlen meglepetésekre? Mindig meg tudod tartani a hidegvéredet például az utóbbi esetén?
7. Inkább vissza vagy előrefelé mennél az időben? Hova, mikorra és miért?
8. Mi jut eszedbe elsőnek az idézetről: "Mondd, miért nem vagyok több, mint fájdalom a mellkasodban?"
9. Fejhallgató vagy pici bedugós füles? (Azt a személyes kérdés mindenemet már megint)
10. Mi lenne az első dolog, amit megtennél, ha egy napra a másik nem testébe kerülhetnél?
4. Akiknek küldöm:
1. Nem tudom, hogy szabad-e, de én vissza szeretném küldeni a díjat a csodás Naominak, akit már az elején megjelöltem. (Hát lelkem, vicces volt nekem a blogod elsőre, mire 20x rákattigtattam a Zouis címére, aztán rájöttem, hogy hol is keressem, hogy el tudjam olvasni, haha. De meglett ám, megvan a szemüvegem!)
2. A mi drága Dreamy Girl-ünknek
3. Cool Girls-nek (Imádom azt a blogot mióta elkezdtem, na ♥)
4. A drága tehetséges Loraa-nak
5. Természetesen az imádnivaló Lana-nak
6. Jucikámnak >w<
7. A Sinister csodás fordítójának és A Tanítvány írónőjének, Becca-nak
11. rész
Louis figyelte, ahogyan az üzenetek és a tweetek riasztó ütemben rohamozzák meg. Nem is olvasta el őket, csak némán lélegzett, a kamera továbbra is be volt kapcsolva. Semmit sem tett, csak bámult.
A telefonja megszólalt, mikor ránézett egy bejövő hívást látott Willtől, egy férfitől a menedzsmenttől. Figyelmen kívül hagyta, hadd csörögjön. A következő csörgés Simoné volt. Az sem érdekelte. Aztán újra megszólalt. Stan.
Krisztusom, a francba is, Stan.
Louis gyorsan nyelt egyet, azt a hívást is figyelmen kívül hagyta, ellenében egy gyors üzenetet küldött, hogy majd később felhívja, hiszen Stannek feltétlenül tudnia kllett róla. Nagyon ismerős, kavargó érzés ment végig a gyomrán, melytől reszketni kezdett. Egy halk köszönést mormogott a rajongóknak, maj a fürdőszobába viharzott, becsapta maga mögött az ajtót. Abban a pillanatban, ahogy azt megtette térdre zuhant, de elmászott a WC-ig, hogy felcsaja annak fedelét és azt a kevés ételt is kiadja magából, amit azóta vett magához, mióta kijött a kórházból.
Csodálatos.
"Louis, mit csináltál?!"
Louis összerezzent, ahogy meghallotta Liam kiáltását a földszintől.
Jézusom, könyörgöm.
A fiú nyöszörgött, mielőtt újra a WC-be köpött volna. Hallotta a felfordulást lentről, néhányan kiabáltak, mire az anyja ordított egy "Fogjátok be a pofátok"-at.
Kopogás hallatszott.
"Lou, ott vagy?"
Harry.
Felsóhajtott, majd újra a WC felé hajolt, remélve, hogy ez volt az utolsó. A falnak dőlt, szorosan, mégis gyengéden átölelte a hasát.
"A twitcam még mindig megy... Csak elnémítottam. Látnak téged, csak adj egy percet." Krákogta, hangja durva volt a hányástól.
Kinyújtotta a kezét, hogy lehúzza a WC-t, majd óvatosan felállt és a mosdóhoz támolygott. Megnyitotta a csapot, megmosta az arcát, megtörölközött, majd szájvízzel kiöblítette a száját. Rögtön ez után sétált ki a fürdőszobából, ahol Harry állt.
"Lou--"
"Tudom, hogy hülye voltam, és nem tudtam betartani a hülye titoktartási terv---"
"Ez nem az amire---"
"Szóval, ha azért vagy itt, hogy elmondd, hogy----"
Harry hirtelen a kezei közé kapta az arcát.
"Figyelj rám."
"Engedj el, Harry."
A göndör elengedte, ellenben nem húzódott el.
"Csak meg akartam kérdezni, hogy jól vagy-e. Tudom, hogy miért csináltad, nem vagyok mérges. De jól vagy?"
Louis éppen kinyitotta a száját, hogy még veszekedjen egy kicsit, de előtte realizálta, hogy Harry mit is mondott.
"Oh... Igen. Én... Nem tudom. Fáradt vagyok."
Az volt. Tényleg, rohadtul fáradt. A teste nehéz volt, a szíve hevesen dobogott, annyira félt, és...
Louis felsóhajtott.
"Nagyon fáradt vagyok, Harry." Motyogta, a göndörke pedig bólintott.
"Oké."
Harry odasétált az ágyhoz, levette a mikrofonról a némítást.
"Louis fáradt, szóval most elmegyünk aludni. Szeretünk titeket."
Aztán bezárta a twitcam-et, lecsukta Louis laptopjának a tetejét, mielőtt az őt bámulóhoz fordult volna.
"Gyerünk az ágyba."
Louis kinyitotta a száját, hogy ellenkezzen, de Harry már le is rángatta róla a pólóját, pedobta a sarokba és a farmerját kezdte lebontogatni róla.
"H-Harry?!"
"Ágy." Válaszolt mindössze ennyit, mikor végre sikerült lerángatnia róla a nadrágot és beugrott Louis ágyába egy elég kihívó pózban.
Igen, ez most nem éppen volt a viccek ideje, de Louis nem tudta elfojtani a nevetését.
"Rendben, rendben. Hadd beszéljek a fiúkkal és anyával, jó?"
Harry bólintott, kényelembe helyezte magát a takarók alatt. Louis még gyorsan visszakapta magára a pizsamáját, mielőtt kilépett volna, hogy a földszintre menjen, ahol anyja és a fiúk még mindig beszélgettek. A percben, ahogyan odaért mindenki felé fordult.
Azonnal megadóan tartotta fel a kezeit.
"Te rohadt----"
"Liam, állj le!"
"Miért nem vártál meg minket?"
Mi?
"Várj, mivan?" Kérdezte Louis összezavarodottan, Liam felé fordult.
"Ha el akartad mondani nekik, akkor együtt kellett volna tennünk. Nem kellett volna egyedül csinálod."
Louis döbbenten pislogott. Nem erre számított. Egyáltalán nem.
"De...Én---"
Liam hozzá viharzott, megragadta a csuklóit.
"Már megmondtuk, hogy együtt csináljuk végig, te idióta. Szóval ha legközelebb bombát tervezel dobni a fanok közé, az Isten szerelmére... Legalább írj nekünk vagy valami, mert esküszöm én... én... én... elfenekellek."
Halk csend telepedett a szobára, mielőtt Louis a szájára csapta volna a tenyereit, hogy megállítsa a nevetését, Niall és Zayn pedig követték. Liam mély vörösre pirult, zavartan sóhajtott fel.
Ezután Zayn lépett oda, még mindig kuncogott, de szorosan magához ölelte Louist. Az idősebb még mindig erőszakoskodott magával, hogy maradjon nyugodt, ne nevessen, óvatosan nyújtotta ki a kezeit és ölelte magához Zaynt.
"Liamnek igaza van, remélem tudod. El kellett volna mondanod nekünk."
Louis sóhajtott, mielőtt felhorkant.
"Akkor most elfenekeltek?"
"Ha megengeded."
"Zayn!" Nevetett Louis elhajolva tőle.
Következőnek Niall szólalt meg.
"Mivel olyan jó segged van az elfenekeléshe---"
"Niall Horan!" Nyikorogta Liam.
"Te kezded haver, én csak folytatta--"
"Ejthetnénk ezt a témát?"
"A faszt, ezt fel kell jegyezni." Nevetett Zayn.
Liam a kezeibe temette a fejét, ezzel egy újabb nevetőrohamot idézve elő. Egy idő után Niall folytatta.
"Komolyra fordítva a szót, az, amit az előtt csináltunk, hogy megtudtuk volna, hogy elhanyagoltunk meg minden, na ennek nem szabad még egyszer megtörténnie. Bíznod kell bennünk. Komolyan gondoltuk, hogy veled fogunk maradni, nem érdekes, hogy mi történik.
Louis végignézett rajtuk, mielőtt a pizsamája ujját a tenyerébe húzta volna.
"Tudom...Tényleg tudom."
És tényleg tudta, őszintén. De még mindig félt a visszaeső állapottól. Ha bízott volna bennük... Tudta, hogy nem hagyják el megint... Akkor miért nem.... Tudta el... Mondani nekik, hogy.... Megerőszakolták?
Louis csak tovább bámulta őket és az anyját, kit már el is felejtett, hogy ott volt, de végül a fia mögé sétált, óvatosan átkarolta hátulról.
"Szeretlek titeket srácok."
"Mi is szeretünk" Válaszolták egységesen
Zayn vetett egy pillantást Jay-re, mielőtt megragadta Liam és Niall csuklóját.
"Na akkor menjünk twitterre és csináljunk valamit." Motyogta, elhúzta őket egy szobába egyedül hagyva őket.
Amint távoztak Louis megfordult az anyja karjaiban.
"Anya..." Suttogta, a nő pedig olyan szorosan ölelte, amennyire csak tudta, ringatta karjaiban.
"Ssssh, minden rendben. Minden rendben lesz, hallod? Mondhatnak bármit, de én mindig itt leszek. Ha bármi rosszat mondanak rád, akkor megverem őket. Te vagy az én drágám, és te nem érdemled meg---"
"Anya, haza kellene menned..."
Jay szeme elkerekedett, a fejét rázta, de Louis folytatta. "Nem anya, hallgass meg. A lányoknak szüksége van rád. Azzal, hogy elmondtam mindenkinek... Nem tudom elképzelni sem, hogy mi lesz otthon..."
"Anne ott van velü---"
"Anne nem te vagy!"
"Loui--"
"Nem anya! Elmondtam az egész világnak, hogy egy rohadt tagja a One Directionnak, a legnagyobb fiúbandának... Hogy rohadtul felcsináltak! Én... Elrontottam mindent és biztos lesznek ott emberek, akik bántják majd a másikat, talán veszélyben lesznek... És jobban érezném magam, ha az anyjuk lenne a lányokkal..."
"Rendben... Rendben, ma este hazamegyek..."
Louis kieresztette a benn tartott levegőt a tüdejéből, mielőtt Jay folytatta.
"De! Egész este pihenned kell, reggelizned úgy kell majd, mint egy világbajnoknak, és ígérd meg nekem, hogy nem hagyod, hogy azok a rémes emberek úgy bánjanak veled, mint az utóbbi időben. Hívj fel, ha bármi történik, mindig küldj SMS-t Louis. Nagyon komolyan mondom, szeretnék tudni rólad. Vedd be a gyógyszereidet, de kihangsúlyozom, nem túladagolni magadat, és ne stresszelj. Teljesen rendben van, ha néha tartasz szüneteket. Ha fáradt vagy, akkor aludj, ha éhes, akkor egyél. Talán vannak még dolgok, amiket el kéne mondanom, de most más nem jut eszembe, később felhívlak és küldök SMS-t."
Újra átölelték egymást, majd hátrébb léptek.
"Na, hozom a táskáimat."
"Megyek és segí---"
"Kérlek--"
"Terhes vagyok, nem használhatatlan. Ez még csak a harmadik hónap, meg tudok emelni pár táskát."
Jay végre rájött, hogy nincs értelme vitatkozni, így engedett, a vendégszobába ment, fia pedig követte. Összeszedték a bőröndöket, a táskákat, ám felsóhajtott, mikor Louis a kezébe vett egy nehezebbet.
Ő futólag az anyjára pillantott, mielőtt kilépett a szobából, majd a házból is a kocsihoz, az Isten áldja meg, hogy senki nem tudott róla, hogy hol lakott.
Bepakoltak a csomagtartóba, majd újra ölelkezni kezdtek.
"Nagyon szeretlek, kisfiam."
"Én is szeretlek anya."
Egyikőjük sem akarta elengedni a másikat, de végül muszáj volt megtenni. Louis végignézte, ahogyan az anyja beül a kocsiba és elhajt. Egy pár percig még állt ott, gondolkozott.
Hazudott. Azt akarta, hogy maradjon, azt akarta, hogy rá figyeljen é rá gondoljon, és csak rá, és annyira, de annyira önző dolog volt, mégis, az anyja annyival erősebb volt nála. És ez volt az oka, hogy vissza kellett mennie a lányokhoz.
A pizsamája szélét markolászta, mire visszament a házba, mélyeket lélegzett. Halkan mászott fel a lépcsőkön, megállt egy kissé hallgatózni Liam, Niall és Zayn fecsegéséből, majd a szobájába ment. Harry még mindig az ágyon feküdt, de szemeit már lehunyta. Louis némán ment a fürdőszobába, hogy megmossa a fogait, pár perc múlva pedig már be is mászhatott mellé az ágyba. Az oldalára fordult, figyelte, ahogyan Harry lassan ki-be lélegzett. Lassan kinyújtotta a kezét, hogy a göndör tincsekbe túrjon, ám hirtelen a zöld szemek éberen pattantak ki és néztek rá. Az idősebb egy pillanatra megdermedt.
"Ha folytatni akarod, nem baj. Nem bánom." Motyogta a göndör.
Louis lassan folytatta, Harry pedig közelebb mászott hozzá. Louis újra lefagyott.
"Sajnálom..." Motyogta a göndörke, éppen visszább akart mászni, de Louis megrázta a fejét.
"Nem, nem, csak kicsit furcsán éreztem magam. Nyugodtan közelebb jöhetsz."
Túl kellett már lépnie ezen. Harry nem fogja bántani. Egyik fiú sem fogja. Akkor miért borul ki ennyire?
Harry kissé közelebb mászott.
"Közelebb, Hazz."
Még egy aprót tovább mászott.
Louis elfojtott egy mosolyt.
"Komolyan, Harry?" Kérdezte. "Gyere már ide, közvetlen mellém."
A göndör elmosolyodott, mellé csusszant, így közvetlen közel voltak egymáshoz, az oldalukon összegömbölyödve.
"Hozzád érhetek?" Kérdezte Harry, a másik pedig még csak nagyokat pislogott.
"Miért kérdezed meg?"
"Mert úgy nézel ki, mint aki akarja."
"Azt, hogy megkérdezd?"
"Igen."
Louis az ajkába harapott, elemezte a barátja arcát. Nos, Harry ezerszer figyelmesebb volt, mint gondolta.
"Rendben... Igen, hozzám érhetsz..."
Harry óvatosan a takaró alá simította a kezeit, óvatosan Louis csípőjére helyezte kezét. Az idősebb lélegzete is bent akadt, a göndör viszont rajta tartotta a szemeit, lassan húzta közelebb magához. Aztán másik kezét az oldala alá csúsztatta, így át tudta ölelni mindkét kezével. Louis szorosan bújt hozzá, fejét a nyakába fúrta, mielőtt halkan sóhajtott, pihent a karjaiban.
"Aludj, Lou."
"Oké." Motyogta már félálomban, az agya teljesen kikapcsolt a göndörke illatától, melegétől, a karjaitól. Miért volt ilyen megnyugtató...?
Louis telefonja rezegni kezdett mögüle, Harry pedig óvatosan nyúlt el, hogy megfogja azt. Eleanor képe és neve jelent meg, ő viszont figyelmen kívül hagyta a hívást, mikor pedig anna vége lett gyorsan feloldotta a telefont és kitörölte a híváslistát.
"Ki az?" Kérdezte Louis álmosan, szemei szinte kancsalok lettek, ahogy megpróbálta kinyitni őket.
"Ne aggódj, senki érdekes. Aludj Lou, majd én elintézem neked." Válaszolta Harry, kikapcsolta a telefont és a párna alá tette, mielőtt újra a kisebbikhez bújt volna.
Végül azzal a csodálatos érzéssel aludt el, hogy Louis kényelmesen fészkelt a karjaiban. Mindig annyira jó érzés volt.
.
.
.
Arra ébredt, hogy nedvességet érez. Kinyitotta a szemeit, átmenetileg elvakította a teljes fehérség maga körül, és semmi más. De aztán mikor lenézett nagy ütemben szivárgó valami pirosat látott a combjai közt. Aztán fájdalmat érzett. Összegömbölyödött, érezte, hogy több liter vér bugyog ki a testéből, majd sikoltozva ölelgette a gyomrát. Fájt, rohadtul fájt.
Vér, és még több vér, mindenütt, belefullad, nem tud lélegezni, nem kap levegőt, valaki segít---
Aztán egy kéz húzta ki belőle, újra tudott lélegezni. De túl sok vér volt a testén, az arcán, a szemein, nem látott tőle.
"Akárki is vagy... Köszönöm..." Köhögte, kiköpte a vért. Az a borzalmas íz...
"Bármikor, Tommo."
Nem. Nem, ez a hang... Nem...!
Megpróbálta letörölni a vért az arcáról, a szemeiről, hogy lássa, de ehelyett egy ruhát fogdosott.
És akkor érezte, hogy megragadták, valamit rádobáltak, úgy érezte, hogy meg van kötözve, kiabálni kezdett, hangosan, ne, ne újra! Nem történhet meg úújra, könyörgöm ne, aztán újra meztelen volt, nem volt elég erős ahhoz, hogy elmenjen. Az az ember megérintette, érezte, hogy el kell onnan tűnnie, szálljon le róla...! Szállj le rólam szállj le rólam szállj le!
"Szállj le rólam! Menj innen! Ne, hagyd abba, hagyd abba!"
"Louis!"
"Jézusom Liam, próbáld meg lefogni a lábát, már kétszer megrúgo---"
"Louis! Fel kell ébredne---"
"Úgysem úszod meg, Tommo. Honnan jutott eszedbe ez a hülyeség?"
"Kérlek hagyd abba! Fejezd be, kérlek! Szállj le rólam!"
"Fiúk, asszem el kéne engednünk! Nem szabad lefognunk így! Nem tudom, hogy mit álmodik, de valószínűleg ugyanezt csinálják vele, és---"
"Ah a picsába, a hajam!"
"Lou, édesem, kérlek, figyelj rám, fel kell ébredned---"
"Komolyan, ne fogd le, Jay azt mondta, csak figyeljünk rá, hogy nem esik le az ágyról!"
"Már szinte csöpög róla az izzadtsá---"
"Ez nem épp eléggé stresszes helyzet? Fel kell ébreszte---"
"Próbálkozok! Még sosem láttam ilyennek..."
"Igen, emlékezz, mikor eltűnt..."
"Olyan hangosan kiabál, olyan ijesztő---"
"Liam, nyugodj le!"
"Jay, mit csináljunk, hogy felébresszük? A bőre olyan piros és sír... Hallod, hogy sikoltozik...? Nem vagy kihangosítva, biztos vagyok benne, hogy jól hallod és..."
"Lou drágám, Harry vagyok, hallasz? Itt vagyok melletted, biztonságban vagy. Emlékszel, egy kis ideje aludtál el... Itt, a karjaimban? Emlékezz rá, biztonságban vagy, nem ott, ahol gondolod, arra gondolj, ahol tényleg vagy. A szobádban vagyunk, az ágyadban, Liam, Niall és Zayn is itt vannak. És az anyukád a telefonon... Én... Én éppen a hajadat simogatom, és olyan rohadt erősen rúgsz Lou, de... Tudnod kell, hogy itt vagyok. Harry vagyok, itt vagyok melletted, fel kell ébredned drágám, hallgatnod kell rám, nyisd ki a szemed és---"
Louis szemei tágra nyíltak, kikászálódott az ágyból, egyenesen Zayn karjaiba, ki egyetlen feladatának csak azt tartotta, hogy Louis ne üsse meg magát. Az idősebb fiú térdei megroggyantak, így Zayn majnnem hanyatt esett vele, Louis szorosan magához ölelte a két kezével, ennek ellenére mindketten a falnak estek. Zayn morgott, ahogy a háta nekicsapódott, Louis súlya pedig a mellkasának szorult. Az idősebb eltántorodott tőle, a szőnyegre esett, hátrafelé kezdett el mászni, míg a szoba sarkáig nem ért. A szemei hatalmasak voltak, zihált, körbenézett. Fogalma sem volt, hogy hol a pokolban van, vagy mi a fene történik.
"Jézusom." Suttogta Niall, mire Louis azonnal rákapta a tekintetét, üveges és könnyektől nedves volt, a pupillái tágak.
Liam feltartotta a kezeit, egyikben még mindig a telefont szorongatta.
"Hello? Liam?"
Lassan mozdította a telefont a füléhez, figyelte, ahogyan Louis követte a mozdulatait.
"Most ébredt fel." Mondta lassan, nem akarta megijeszteni barátját, aki még mindig őt figyelte, míg Harry meg nem mozdult az ágyon.
Louis és Harry összekapcsolták a tekintetüket, aztán kezdett rá emlékezni, hogy hol is van, miért volt a földön, a szíve miért vert olyan gyorsan. A rémálma, az érzés, hogy tehetetlen, hogy megint megalázták, hogy a fiúk a szemtanúi voltak mindennek... Hirtelen fakadt sírva. Harry éppen ekkor mászott le az ágyról és sietett hozzá.
"Lou..."
Próbálta megközelíteni, de az idősebb csak rázta a fejét, megpróbálta eltolni magától a göndört. Nem akarta, hogy bárki is így lássa. Miért pont rá kellett vigyázni? Ő volt a legidősebb és... Úgy érezte magát, mint egy kisbaba... Mert ez így is volt... Csak neki volt babája. Egy babája volt, és elvesztette a józan eszét. Teljesen elvesztette a józan---
"Louis. Nézz rám, kérlek. Nézz rám."
Louis nagyon lassan pillantott rá, szemei telítődve voltak könnyekkel.
"Tudom, hogy zavarban vagy, de..."
Louis megrázta a fejét, újra elfordult. Igen, annyira rohadtul---
"De nincs szükség rá. Mindannyiónknak vannak rémálmai."
De ez nem az. Nem ilyenek. A légzése még jobban felgyorsult.
"Louis, kérlek drágám, nézz rám. Túl gyorsan lélegzel. Le kell nyugodno---"
"Ne mondd, hogy nyugodjak meg!" Kiabált rá idegesen, eltolta magától, mielőtt megragadta volna a saját haját, tépni kezdte. A göndör visszamászott hozzá, erősen megmarkolta a csuklóit, ügyelve arra, hogy ne szorítsa meg nagyon.
"Saját magadat bántod, Louis..."
"Nem érdekel..." Felelte, a göndör pedig erre megdermedt. Liam abbahagyta a telefonon való beszélgetést, Niall is felkapta a fejét, miközben Zaynnek segített.
Harry mély lélegzetet vett. "De igen. Igenis érdekel."
Louis felnézett rá, a szavai nem jutottak el az agyáig. Vagyis amit jelentett. Jelentenie kellett volna.
"Én..." Kezdte, ujjai közül kiengedte a haját, kezdtek ellazulni karjai, bár Harry még mindig fogta őket.
"Mondd. Igen, érdekel. Mondd ki, Louis." Motyogta Harry, a hangja nyers kétségbeesést tükrözött, ahogy próbálta elérni az idősebb figyelmét.
"Én..."
"Mondd ki. Ki kell mondanod."
Louis nyelt, a torka rémesen kiszáradt.
"Én..."
A göndör hirtelen engedte el a csuklóit, majd viharzott ki a szobából. Minden olyan csendes volt. A fiúk még mindig őt bámulták, mielőtt valaminek hangja, ahogyan szilánkokra tört melepte őket. Liam kirohant a telefont még mindig a fülénél tartva, Jayel beszélt, aztán egy újabb törés, Niall követte Liamet, a másik kettőt egyedül hagyva.
"Zayn... Én..."
A fekete hajú ekkor kelt fel a földről, Louis mellé lépett és leült. Átkarolta a vállát, közelebb húzta magához, az idősebb fiú pedig a vállára hajtotta a fejét.
"Minden rendben van. Sok dolgon mész keresztül, sok dolgot érzel, a tested is sok mindenen dolgozik két ember helyett. Az egész világ rád figyel, szóval van jogod bizonyos dolgokat mondani, még akkor is, ha ez bánt, vagy megijeszt minket." Motyogta Zayn, Louis pedig azon gondolkozott, hogy létezik-e még egyáltalán, hogy egyre jobban szeresse Zaynt.
"Oké..." Nyöszörögte, a torka alig akart hangokat kiadni az előző nyers sikoltozások miatt.
"Kérsz egy kis teát?" Kérdezte halkan.
Louis megrázta a fejét.
"Nem... De attól itt maradhatunk... Egy kicsit?"
"Ameddig csak szeretnéd." Válaszolta Zayn még közelebb húzva magához barátját.
.
.
.
A percben, mikor Harry elhagyta a szobát keresett valamit, amit összetörhet. Valamit. Megfogott egy szükségtelen vázát, majd a folyosó falához vágta. Valami más... Kell még valami más is.
A konyhába vonult, piszkos edényeket fogott meg a mosogatóból és a földhöz vágta őket, figyelte, ahogy apró darabokra hullottak, mielőtt Niall hátulról megragadta volna és szorosan átölelte volna. A szőke elhúzta a széttört üvegektől, nem engedte közel menni hozzá.
A göndör megfordult, ő és Niall pedig csak bámulták egymást egy ideig, mielőtt hátra lépett volna és a szobájába viharzott volna, becsapta maga mögött az ajtót. Felkapta a telefont, azonnal a névjegyzéket kezdte lapozni.
Egy pár pillanatig csörgött, mire valaki felvette.
"Hé, tesó."
"Gemma..." Motyogta Harry, hangja megtört volt.
"Harry? Harry mi a baj? Úgy értem... Tudom, hogy mi lehet a baj, de..."
Harry az ajkára harapott, próbálta visszafogni a sírást, de nem működött, zokogni kezdett, remegni, szinte már szédült. A földre ült, a térdeit a mellkasához húzta.
"Harry... Oké, engedd ki, addig itt vagyok a telefonon, jó?"
"O-O-O-Oké..." Zokogta néhány szipogás közt.
Gemma a vonal másik végén néma maradt, megvárta, míg az öccse kissé összeszedte magát és tudott beszélni.
"Nem tudom, hogy mit csináljak." Nyögte ki végül.
"Rendben. Tudom, anya mondott pár dolgot... És ti vagytok a hírekben is, meg mindenhol. Louisval kapcsolatos?" Kérdezte.
"Igen... Ő... Annyira durva volt és... Uhm... Anya elmondta, hogy mi történt?"
"Igen, elmondta, hogy kórházba került, meg ilyenek. Tudom. De mondd el, miért sírsz, Harry?"
"Louis... Nagyon rossz émálma volt és... Sikítozott és... Nagyon kiboult, nem tudtuk felébreszteni, aztán mikor végre mégis, akkor mégjobban kiborult és... Megpróbáltam lecsillapitani aztán... Ő... Elkezdte tépni a saját haját, rohadt erősen... Tudtam, hogy fáj neki, nem akartam, hogy kárt tegyen magában és... És... Azt mondta, hogy nem érdekli. Azt mondta, hogy nem érdekli Gemma... Nem érdekli, ha bántja saját magát, és azt mondtam neki, hogy de kellene... Azt mondtam neki, hogy mondja, hogy érdekli... Hogy igenis érdekli, és ő... Nem tudta kimondani és én... Nem tudom... Elmentem és összetörtem pár dolgot, és most veled beszélgetek..."
Újra sírni kezdett, de halkan. Hallotta, hogy Gemma halkan sóhajtott.
"Ez... Tudod, hogy Louis most sok dolgon megy keresztül. Nem mondom, hogy így kéne gondolkoznia, de nem lep meg, hogy így teszi. Bzitos vagyok benne, hogy fáradt, Harry."
"De akkor sincs rendben!" Kiabált.
"Tudom, kölyök, tudom. Hadd kérdezzem meg... Mérgesnek hallatszol. Kire vagy mérges? Louisra?"
"Nem... Soha nem lennék mérges Louisra. Én... Én magamra vagyok mérges.
"Miért?"
"Mert csak nézem, ahogy darabokra esik... És annyira próbálom egyben tartani, de nem megy. Elveszítem. Szüksége van rám és én..."
"Most állj le."
"Gem?"
"Harry... Fényévekkel kívül jársz a saját komfort-zónádból. Még soha nem foglalkoztál ilyenekkel. Még csak 20 éves vagy, az univerzum legnagyobb fiúbandájában énekelsz, és a legjobb barátod... Picit más lett. Semmiféle kézikönyv, vagy útmutató nincs ezzel kapcsolatban. Minden amit tehetünk, hogy próbálkozunk. És próbálkozunk. Megpróbálsz mindent, és még akkor is, ha Louis nem úgy tűnik, hogy javulna, nagyra értékeli az erőfeszítéseidet."
Harry egy pillanatig csendben maradt, feldolgozta, amit hallott.
"De mi van, ha nem elég? Mi van, ha nem elég és elveszítem? Nem veszíthetem el, Gem... Nem..."
"Utálom ezt mondni, de mindig van esély rá, hogy... A dolgok nem működnek. És ha nem működik... Isten ments, hogy bármi is történjen... de te megpróbáltad... Fájni fog, kurvára, tényleg, rohadtul fájni fog, de képes leszel vigaszt találni, még akkor is, ha az csak egy kicsi lesz. Legalább a tény, hogy megpróbáltad. A legjobbat nyújtani neki."
Harry csendben maradt.
"És adj Louisnak egy kis hitet. Ő is küzd, talán erősebben, mint te. Még sosem láttam jobb duót, mint Louisé és Harryé. Ha mindketten együtt harcoltok, egy dologért, és Zayn, Niall és Liam is küzd veletek... Megállíthatatlanok lesztek."
"Köszönöm, Gemma." Szipogta Harry a telefonba.
"Bármikor, muffinom. Most pedig tedd le a telefont és húzd el a segged az aranyoskádhoz. Mondd neki, hogy nem haragszol rá, mert talán most azt gondolja."
"Rendben."
"Szeretlek Harry."
"Én is szeretlek, Gemma."
Azzal letették a telefont. A göndör még ült ott egy pár percig, a szemét törölgette, mielőtt felállt. A konyhába ment elsőnek, most Niall telefonált, míg Liam a törött üveget sepregette.
"Sajnálom." Motyogta Harry, mire mindketten felnéztek rá.
Niall felnyújtotta a hüvelykujját, Liam pedig rámosolygott.
"Minden rendben, Harry. Nehéz éjszaka volt. Napok. Hetek."
A göndör bólintott, megfordult és visszaindult Louis szobájába. Mikor odaért Louist látta aludni az ágyon, Zaynt pedig mellette térdelni, ahogyan halkan dúdolt, kezével a haját simogatta.
A fekete hajú felnézett, ahogyan a másik belépett a szobába.
"Hé. Jól vagy?"
Harry bólintott.
"Remek. Akkor átadom neked. Tudom, hogy akarod."
Azzal Zayn fel is állt, nyújtózkodott kissé.
"Jól vagy? Úgy értem... Elég keményen nekiestél a falnak."
Zayn elmosolyodott.
"Jól vagyok."
Zayn közelebb lépett, Harry pedig szoros ölelésbe vonta, amit viszonzott is.
"Semmi baj, Harry. Minden rendben. Túl fogunk lépni ezen és mind jól leszünk." Motyogta, mielőtt elengedte és kiment a szobából, halkan becsukta maga mögött az ajtót.
A göndör csak figyelte, ahogyan aludt, sszerencsére nyugodtan, vagy inkább kimerülten. Közelebb tett hozzá pár lépést, Louis pedig szinte mintha megérezte volna fordult az oldalára, hogy szembe legyenek egymással, halkan sóhajtott álmában. Harry óvatosan megfogta az idősebbi egyik ernyedt kezét karjai közt, lágyan megsimogatta.
"Oh, Louis... Bárcsak... Bárcsak megértenéd, hogy mennyire szeretlek... És hogy mennyi mindent megtennék érted... Hogy mennyire, de mennyire is szeretlek... Én... Mi annyira imádunk téged és... Annyira rémes vagyok ebben, de... Szükségünk van rád. Szükségem van rád... Szóval... Foglalkoznod kell vele, jó? Törődnöd kell azzal, hogy mi történik veled... Azzal is, ha bántod magad... Te... Itt kell maradnod... Én... Én nem tudom, mit csinálnék, ha... Mit csinálnánk, ha... Tudom, ez rohadt önző, de nem veszíthetlek el... Ezért lettem olyan ideges... Én... Annyira nagyon törődöm veled Louis... Annyira próbálkozok, még ha nem is úgy tűnik, akkor sajnálom... Rendben, Louis? Nagyon nagyon sajnálom. Szóval könyörgöm... Emlékezz, hogy nem vagy egyedül, hogy nekünk bármit elmondhatszs, és mindig itt leszünk veled. Szóval kérlek, Louis... Kérlek..."
Azzal Harry abba is hagyta, nem tudta, hogy mit mondhatna még. Nem tudta, hogyan tudta volna szavakba önteni, mit érez. Ezért csak lassan a szájához emelte az alvó szépség kezét, óvatos puszit nyomott rá.
"Én csak... Én nagyon, nagyon szeretlek, Louis."
A telefonja megszólalt, mikor ránézett egy bejövő hívást látott Willtől, egy férfitől a menedzsmenttől. Figyelmen kívül hagyta, hadd csörögjön. A következő csörgés Simoné volt. Az sem érdekelte. Aztán újra megszólalt. Stan.
Krisztusom, a francba is, Stan.
Louis gyorsan nyelt egyet, azt a hívást is figyelmen kívül hagyta, ellenében egy gyors üzenetet küldött, hogy majd később felhívja, hiszen Stannek feltétlenül tudnia kllett róla. Nagyon ismerős, kavargó érzés ment végig a gyomrán, melytől reszketni kezdett. Egy halk köszönést mormogott a rajongóknak, maj a fürdőszobába viharzott, becsapta maga mögött az ajtót. Abban a pillanatban, ahogy azt megtette térdre zuhant, de elmászott a WC-ig, hogy felcsaja annak fedelét és azt a kevés ételt is kiadja magából, amit azóta vett magához, mióta kijött a kórházból.
Csodálatos.
"Louis, mit csináltál?!"
Louis összerezzent, ahogy meghallotta Liam kiáltását a földszintől.
Jézusom, könyörgöm.
A fiú nyöszörgött, mielőtt újra a WC-be köpött volna. Hallotta a felfordulást lentről, néhányan kiabáltak, mire az anyja ordított egy "Fogjátok be a pofátok"-at.
Kopogás hallatszott.
"Lou, ott vagy?"
Harry.
Felsóhajtott, majd újra a WC felé hajolt, remélve, hogy ez volt az utolsó. A falnak dőlt, szorosan, mégis gyengéden átölelte a hasát.
"A twitcam még mindig megy... Csak elnémítottam. Látnak téged, csak adj egy percet." Krákogta, hangja durva volt a hányástól.
Kinyújtotta a kezét, hogy lehúzza a WC-t, majd óvatosan felállt és a mosdóhoz támolygott. Megnyitotta a csapot, megmosta az arcát, megtörölközött, majd szájvízzel kiöblítette a száját. Rögtön ez után sétált ki a fürdőszobából, ahol Harry állt.
"Lou--"
"Tudom, hogy hülye voltam, és nem tudtam betartani a hülye titoktartási terv---"
"Ez nem az amire---"
"Szóval, ha azért vagy itt, hogy elmondd, hogy----"
Harry hirtelen a kezei közé kapta az arcát.
"Figyelj rám."
"Engedj el, Harry."
A göndör elengedte, ellenben nem húzódott el.
"Csak meg akartam kérdezni, hogy jól vagy-e. Tudom, hogy miért csináltad, nem vagyok mérges. De jól vagy?"
Louis éppen kinyitotta a száját, hogy még veszekedjen egy kicsit, de előtte realizálta, hogy Harry mit is mondott.
"Oh... Igen. Én... Nem tudom. Fáradt vagyok."
Az volt. Tényleg, rohadtul fáradt. A teste nehéz volt, a szíve hevesen dobogott, annyira félt, és...
Louis felsóhajtott.
"Nagyon fáradt vagyok, Harry." Motyogta, a göndörke pedig bólintott.
"Oké."
Harry odasétált az ágyhoz, levette a mikrofonról a némítást.
"Louis fáradt, szóval most elmegyünk aludni. Szeretünk titeket."
Aztán bezárta a twitcam-et, lecsukta Louis laptopjának a tetejét, mielőtt az őt bámulóhoz fordult volna.
"Gyerünk az ágyba."
Louis kinyitotta a száját, hogy ellenkezzen, de Harry már le is rángatta róla a pólóját, pedobta a sarokba és a farmerját kezdte lebontogatni róla.
"H-Harry?!"
"Ágy." Válaszolt mindössze ennyit, mikor végre sikerült lerángatnia róla a nadrágot és beugrott Louis ágyába egy elég kihívó pózban.
Igen, ez most nem éppen volt a viccek ideje, de Louis nem tudta elfojtani a nevetését.
"Rendben, rendben. Hadd beszéljek a fiúkkal és anyával, jó?"
Harry bólintott, kényelembe helyezte magát a takarók alatt. Louis még gyorsan visszakapta magára a pizsamáját, mielőtt kilépett volna, hogy a földszintre menjen, ahol anyja és a fiúk még mindig beszélgettek. A percben, ahogyan odaért mindenki felé fordult.
Azonnal megadóan tartotta fel a kezeit.
"Te rohadt----"
"Liam, állj le!"
"Miért nem vártál meg minket?"
Mi?
"Várj, mivan?" Kérdezte Louis összezavarodottan, Liam felé fordult.
"Ha el akartad mondani nekik, akkor együtt kellett volna tennünk. Nem kellett volna egyedül csinálod."
Louis döbbenten pislogott. Nem erre számított. Egyáltalán nem.
"De...Én---"
Liam hozzá viharzott, megragadta a csuklóit.
"Már megmondtuk, hogy együtt csináljuk végig, te idióta. Szóval ha legközelebb bombát tervezel dobni a fanok közé, az Isten szerelmére... Legalább írj nekünk vagy valami, mert esküszöm én... én... én... elfenekellek."
Halk csend telepedett a szobára, mielőtt Louis a szájára csapta volna a tenyereit, hogy megállítsa a nevetését, Niall és Zayn pedig követték. Liam mély vörösre pirult, zavartan sóhajtott fel.
Ezután Zayn lépett oda, még mindig kuncogott, de szorosan magához ölelte Louist. Az idősebb még mindig erőszakoskodott magával, hogy maradjon nyugodt, ne nevessen, óvatosan nyújtotta ki a kezeit és ölelte magához Zaynt.
"Liamnek igaza van, remélem tudod. El kellett volna mondanod nekünk."
Louis sóhajtott, mielőtt felhorkant.
"Akkor most elfenekeltek?"
"Ha megengeded."
"Zayn!" Nevetett Louis elhajolva tőle.
Következőnek Niall szólalt meg.
"Mivel olyan jó segged van az elfenekeléshe---"
"Niall Horan!" Nyikorogta Liam.
"Te kezded haver, én csak folytatta--"
"Ejthetnénk ezt a témát?"
"A faszt, ezt fel kell jegyezni." Nevetett Zayn.
Liam a kezeibe temette a fejét, ezzel egy újabb nevetőrohamot idézve elő. Egy idő után Niall folytatta.
"Komolyra fordítva a szót, az, amit az előtt csináltunk, hogy megtudtuk volna, hogy elhanyagoltunk meg minden, na ennek nem szabad még egyszer megtörténnie. Bíznod kell bennünk. Komolyan gondoltuk, hogy veled fogunk maradni, nem érdekes, hogy mi történik.
Louis végignézett rajtuk, mielőtt a pizsamája ujját a tenyerébe húzta volna.
"Tudom...Tényleg tudom."
És tényleg tudta, őszintén. De még mindig félt a visszaeső állapottól. Ha bízott volna bennük... Tudta, hogy nem hagyják el megint... Akkor miért nem.... Tudta el... Mondani nekik, hogy.... Megerőszakolták?
Louis csak tovább bámulta őket és az anyját, kit már el is felejtett, hogy ott volt, de végül a fia mögé sétált, óvatosan átkarolta hátulról.
"Szeretlek titeket srácok."
"Mi is szeretünk" Válaszolták egységesen
Zayn vetett egy pillantást Jay-re, mielőtt megragadta Liam és Niall csuklóját.
"Na akkor menjünk twitterre és csináljunk valamit." Motyogta, elhúzta őket egy szobába egyedül hagyva őket.
Amint távoztak Louis megfordult az anyja karjaiban.
"Anya..." Suttogta, a nő pedig olyan szorosan ölelte, amennyire csak tudta, ringatta karjaiban.
"Ssssh, minden rendben. Minden rendben lesz, hallod? Mondhatnak bármit, de én mindig itt leszek. Ha bármi rosszat mondanak rád, akkor megverem őket. Te vagy az én drágám, és te nem érdemled meg---"
"Anya, haza kellene menned..."
Jay szeme elkerekedett, a fejét rázta, de Louis folytatta. "Nem anya, hallgass meg. A lányoknak szüksége van rád. Azzal, hogy elmondtam mindenkinek... Nem tudom elképzelni sem, hogy mi lesz otthon..."
"Anne ott van velü---"
"Anne nem te vagy!"
"Loui--"
"Nem anya! Elmondtam az egész világnak, hogy egy rohadt tagja a One Directionnak, a legnagyobb fiúbandának... Hogy rohadtul felcsináltak! Én... Elrontottam mindent és biztos lesznek ott emberek, akik bántják majd a másikat, talán veszélyben lesznek... És jobban érezném magam, ha az anyjuk lenne a lányokkal..."
"Rendben... Rendben, ma este hazamegyek..."
Louis kieresztette a benn tartott levegőt a tüdejéből, mielőtt Jay folytatta.
"De! Egész este pihenned kell, reggelizned úgy kell majd, mint egy világbajnoknak, és ígérd meg nekem, hogy nem hagyod, hogy azok a rémes emberek úgy bánjanak veled, mint az utóbbi időben. Hívj fel, ha bármi történik, mindig küldj SMS-t Louis. Nagyon komolyan mondom, szeretnék tudni rólad. Vedd be a gyógyszereidet, de kihangsúlyozom, nem túladagolni magadat, és ne stresszelj. Teljesen rendben van, ha néha tartasz szüneteket. Ha fáradt vagy, akkor aludj, ha éhes, akkor egyél. Talán vannak még dolgok, amiket el kéne mondanom, de most más nem jut eszembe, később felhívlak és küldök SMS-t."
Újra átölelték egymást, majd hátrébb léptek.
"Na, hozom a táskáimat."
"Megyek és segí---"
"Kérlek--"
"Terhes vagyok, nem használhatatlan. Ez még csak a harmadik hónap, meg tudok emelni pár táskát."
Jay végre rájött, hogy nincs értelme vitatkozni, így engedett, a vendégszobába ment, fia pedig követte. Összeszedték a bőröndöket, a táskákat, ám felsóhajtott, mikor Louis a kezébe vett egy nehezebbet.
Ő futólag az anyjára pillantott, mielőtt kilépett a szobából, majd a házból is a kocsihoz, az Isten áldja meg, hogy senki nem tudott róla, hogy hol lakott.
Bepakoltak a csomagtartóba, majd újra ölelkezni kezdtek.
"Nagyon szeretlek, kisfiam."
"Én is szeretlek anya."
Egyikőjük sem akarta elengedni a másikat, de végül muszáj volt megtenni. Louis végignézte, ahogyan az anyja beül a kocsiba és elhajt. Egy pár percig még állt ott, gondolkozott.
Hazudott. Azt akarta, hogy maradjon, azt akarta, hogy rá figyeljen é rá gondoljon, és csak rá, és annyira, de annyira önző dolog volt, mégis, az anyja annyival erősebb volt nála. És ez volt az oka, hogy vissza kellett mennie a lányokhoz.
A pizsamája szélét markolászta, mire visszament a házba, mélyeket lélegzett. Halkan mászott fel a lépcsőkön, megállt egy kissé hallgatózni Liam, Niall és Zayn fecsegéséből, majd a szobájába ment. Harry még mindig az ágyon feküdt, de szemeit már lehunyta. Louis némán ment a fürdőszobába, hogy megmossa a fogait, pár perc múlva pedig már be is mászhatott mellé az ágyba. Az oldalára fordult, figyelte, ahogyan Harry lassan ki-be lélegzett. Lassan kinyújtotta a kezét, hogy a göndör tincsekbe túrjon, ám hirtelen a zöld szemek éberen pattantak ki és néztek rá. Az idősebb egy pillanatra megdermedt.
"Ha folytatni akarod, nem baj. Nem bánom." Motyogta a göndör.
Louis lassan folytatta, Harry pedig közelebb mászott hozzá. Louis újra lefagyott.
"Sajnálom..." Motyogta a göndörke, éppen visszább akart mászni, de Louis megrázta a fejét.
"Nem, nem, csak kicsit furcsán éreztem magam. Nyugodtan közelebb jöhetsz."
Túl kellett már lépnie ezen. Harry nem fogja bántani. Egyik fiú sem fogja. Akkor miért borul ki ennyire?
Harry kissé közelebb mászott.
"Közelebb, Hazz."
Még egy aprót tovább mászott.
Louis elfojtott egy mosolyt.
"Komolyan, Harry?" Kérdezte. "Gyere már ide, közvetlen mellém."
A göndör elmosolyodott, mellé csusszant, így közvetlen közel voltak egymáshoz, az oldalukon összegömbölyödve.
"Hozzád érhetek?" Kérdezte Harry, a másik pedig még csak nagyokat pislogott.
"Miért kérdezed meg?"
"Mert úgy nézel ki, mint aki akarja."
"Azt, hogy megkérdezd?"
"Igen."
Louis az ajkába harapott, elemezte a barátja arcát. Nos, Harry ezerszer figyelmesebb volt, mint gondolta.
"Rendben... Igen, hozzám érhetsz..."
Harry óvatosan a takaró alá simította a kezeit, óvatosan Louis csípőjére helyezte kezét. Az idősebb lélegzete is bent akadt, a göndör viszont rajta tartotta a szemeit, lassan húzta közelebb magához. Aztán másik kezét az oldala alá csúsztatta, így át tudta ölelni mindkét kezével. Louis szorosan bújt hozzá, fejét a nyakába fúrta, mielőtt halkan sóhajtott, pihent a karjaiban.
"Aludj, Lou."
"Oké." Motyogta már félálomban, az agya teljesen kikapcsolt a göndörke illatától, melegétől, a karjaitól. Miért volt ilyen megnyugtató...?
Louis telefonja rezegni kezdett mögüle, Harry pedig óvatosan nyúlt el, hogy megfogja azt. Eleanor képe és neve jelent meg, ő viszont figyelmen kívül hagyta a hívást, mikor pedig anna vége lett gyorsan feloldotta a telefont és kitörölte a híváslistát.
"Ki az?" Kérdezte Louis álmosan, szemei szinte kancsalok lettek, ahogy megpróbálta kinyitni őket.
"Ne aggódj, senki érdekes. Aludj Lou, majd én elintézem neked." Válaszolta Harry, kikapcsolta a telefont és a párna alá tette, mielőtt újra a kisebbikhez bújt volna.
Végül azzal a csodálatos érzéssel aludt el, hogy Louis kényelmesen fészkelt a karjaiban. Mindig annyira jó érzés volt.
.
.
.
Arra ébredt, hogy nedvességet érez. Kinyitotta a szemeit, átmenetileg elvakította a teljes fehérség maga körül, és semmi más. De aztán mikor lenézett nagy ütemben szivárgó valami pirosat látott a combjai közt. Aztán fájdalmat érzett. Összegömbölyödött, érezte, hogy több liter vér bugyog ki a testéből, majd sikoltozva ölelgette a gyomrát. Fájt, rohadtul fájt.
Vér, és még több vér, mindenütt, belefullad, nem tud lélegezni, nem kap levegőt, valaki segít---
Aztán egy kéz húzta ki belőle, újra tudott lélegezni. De túl sok vér volt a testén, az arcán, a szemein, nem látott tőle.
"Akárki is vagy... Köszönöm..." Köhögte, kiköpte a vért. Az a borzalmas íz...
"Bármikor, Tommo."
Nem. Nem, ez a hang... Nem...!
Megpróbálta letörölni a vért az arcáról, a szemeiről, hogy lássa, de ehelyett egy ruhát fogdosott.
És akkor érezte, hogy megragadták, valamit rádobáltak, úgy érezte, hogy meg van kötözve, kiabálni kezdett, hangosan, ne, ne újra! Nem történhet meg úújra, könyörgöm ne, aztán újra meztelen volt, nem volt elég erős ahhoz, hogy elmenjen. Az az ember megérintette, érezte, hogy el kell onnan tűnnie, szálljon le róla...! Szállj le rólam szállj le rólam szállj le!
"Szállj le rólam! Menj innen! Ne, hagyd abba, hagyd abba!"
"Louis!"
"Jézusom Liam, próbáld meg lefogni a lábát, már kétszer megrúgo---"
"Louis! Fel kell ébredne---"
"Úgysem úszod meg, Tommo. Honnan jutott eszedbe ez a hülyeség?"
"Kérlek hagyd abba! Fejezd be, kérlek! Szállj le rólam!"
"Fiúk, asszem el kéne engednünk! Nem szabad lefognunk így! Nem tudom, hogy mit álmodik, de valószínűleg ugyanezt csinálják vele, és---"
"Ah a picsába, a hajam!"
"Lou, édesem, kérlek, figyelj rám, fel kell ébredned---"
"Komolyan, ne fogd le, Jay azt mondta, csak figyeljünk rá, hogy nem esik le az ágyról!"
"Már szinte csöpög róla az izzadtsá---"
"Ez nem épp eléggé stresszes helyzet? Fel kell ébreszte---"
"Próbálkozok! Még sosem láttam ilyennek..."
"Igen, emlékezz, mikor eltűnt..."
"Olyan hangosan kiabál, olyan ijesztő---"
"Liam, nyugodj le!"
"Jay, mit csináljunk, hogy felébresszük? A bőre olyan piros és sír... Hallod, hogy sikoltozik...? Nem vagy kihangosítva, biztos vagyok benne, hogy jól hallod és..."
"Lou drágám, Harry vagyok, hallasz? Itt vagyok melletted, biztonságban vagy. Emlékszel, egy kis ideje aludtál el... Itt, a karjaimban? Emlékezz rá, biztonságban vagy, nem ott, ahol gondolod, arra gondolj, ahol tényleg vagy. A szobádban vagyunk, az ágyadban, Liam, Niall és Zayn is itt vannak. És az anyukád a telefonon... Én... Én éppen a hajadat simogatom, és olyan rohadt erősen rúgsz Lou, de... Tudnod kell, hogy itt vagyok. Harry vagyok, itt vagyok melletted, fel kell ébredned drágám, hallgatnod kell rám, nyisd ki a szemed és---"
Louis szemei tágra nyíltak, kikászálódott az ágyból, egyenesen Zayn karjaiba, ki egyetlen feladatának csak azt tartotta, hogy Louis ne üsse meg magát. Az idősebb fiú térdei megroggyantak, így Zayn majnnem hanyatt esett vele, Louis szorosan magához ölelte a két kezével, ennek ellenére mindketten a falnak estek. Zayn morgott, ahogy a háta nekicsapódott, Louis súlya pedig a mellkasának szorult. Az idősebb eltántorodott tőle, a szőnyegre esett, hátrafelé kezdett el mászni, míg a szoba sarkáig nem ért. A szemei hatalmasak voltak, zihált, körbenézett. Fogalma sem volt, hogy hol a pokolban van, vagy mi a fene történik.
"Jézusom." Suttogta Niall, mire Louis azonnal rákapta a tekintetét, üveges és könnyektől nedves volt, a pupillái tágak.
Liam feltartotta a kezeit, egyikben még mindig a telefont szorongatta.
"Hello? Liam?"
Lassan mozdította a telefont a füléhez, figyelte, ahogyan Louis követte a mozdulatait.
"Most ébredt fel." Mondta lassan, nem akarta megijeszteni barátját, aki még mindig őt figyelte, míg Harry meg nem mozdult az ágyon.
Louis és Harry összekapcsolták a tekintetüket, aztán kezdett rá emlékezni, hogy hol is van, miért volt a földön, a szíve miért vert olyan gyorsan. A rémálma, az érzés, hogy tehetetlen, hogy megint megalázták, hogy a fiúk a szemtanúi voltak mindennek... Hirtelen fakadt sírva. Harry éppen ekkor mászott le az ágyról és sietett hozzá.
"Lou..."
Próbálta megközelíteni, de az idősebb csak rázta a fejét, megpróbálta eltolni magától a göndört. Nem akarta, hogy bárki is így lássa. Miért pont rá kellett vigyázni? Ő volt a legidősebb és... Úgy érezte magát, mint egy kisbaba... Mert ez így is volt... Csak neki volt babája. Egy babája volt, és elvesztette a józan eszét. Teljesen elvesztette a józan---
"Louis. Nézz rám, kérlek. Nézz rám."
Louis nagyon lassan pillantott rá, szemei telítődve voltak könnyekkel.
"Tudom, hogy zavarban vagy, de..."
Louis megrázta a fejét, újra elfordult. Igen, annyira rohadtul---
"De nincs szükség rá. Mindannyiónknak vannak rémálmai."
De ez nem az. Nem ilyenek. A légzése még jobban felgyorsult.
"Louis, kérlek drágám, nézz rám. Túl gyorsan lélegzel. Le kell nyugodno---"
"Ne mondd, hogy nyugodjak meg!" Kiabált rá idegesen, eltolta magától, mielőtt megragadta volna a saját haját, tépni kezdte. A göndör visszamászott hozzá, erősen megmarkolta a csuklóit, ügyelve arra, hogy ne szorítsa meg nagyon.
"Saját magadat bántod, Louis..."
"Nem érdekel..." Felelte, a göndör pedig erre megdermedt. Liam abbahagyta a telefonon való beszélgetést, Niall is felkapta a fejét, miközben Zaynnek segített.
Harry mély lélegzetet vett. "De igen. Igenis érdekel."
Louis felnézett rá, a szavai nem jutottak el az agyáig. Vagyis amit jelentett. Jelentenie kellett volna.
"Én..." Kezdte, ujjai közül kiengedte a haját, kezdtek ellazulni karjai, bár Harry még mindig fogta őket.
"Mondd. Igen, érdekel. Mondd ki, Louis." Motyogta Harry, a hangja nyers kétségbeesést tükrözött, ahogy próbálta elérni az idősebb figyelmét.
"Én..."
"Mondd ki. Ki kell mondanod."
Louis nyelt, a torka rémesen kiszáradt.
"Én..."
A göndör hirtelen engedte el a csuklóit, majd viharzott ki a szobából. Minden olyan csendes volt. A fiúk még mindig őt bámulták, mielőtt valaminek hangja, ahogyan szilánkokra tört melepte őket. Liam kirohant a telefont még mindig a fülénél tartva, Jayel beszélt, aztán egy újabb törés, Niall követte Liamet, a másik kettőt egyedül hagyva.
"Zayn... Én..."
A fekete hajú ekkor kelt fel a földről, Louis mellé lépett és leült. Átkarolta a vállát, közelebb húzta magához, az idősebb fiú pedig a vállára hajtotta a fejét.
"Minden rendben van. Sok dolgon mész keresztül, sok dolgot érzel, a tested is sok mindenen dolgozik két ember helyett. Az egész világ rád figyel, szóval van jogod bizonyos dolgokat mondani, még akkor is, ha ez bánt, vagy megijeszt minket." Motyogta Zayn, Louis pedig azon gondolkozott, hogy létezik-e még egyáltalán, hogy egyre jobban szeresse Zaynt.
"Oké..." Nyöszörögte, a torka alig akart hangokat kiadni az előző nyers sikoltozások miatt.
"Kérsz egy kis teát?" Kérdezte halkan.
Louis megrázta a fejét.
"Nem... De attól itt maradhatunk... Egy kicsit?"
"Ameddig csak szeretnéd." Válaszolta Zayn még közelebb húzva magához barátját.
.
.
.
A percben, mikor Harry elhagyta a szobát keresett valamit, amit összetörhet. Valamit. Megfogott egy szükségtelen vázát, majd a folyosó falához vágta. Valami más... Kell még valami más is.
A konyhába vonult, piszkos edényeket fogott meg a mosogatóból és a földhöz vágta őket, figyelte, ahogy apró darabokra hullottak, mielőtt Niall hátulról megragadta volna és szorosan átölelte volna. A szőke elhúzta a széttört üvegektől, nem engedte közel menni hozzá.
A göndör megfordult, ő és Niall pedig csak bámulták egymást egy ideig, mielőtt hátra lépett volna és a szobájába viharzott volna, becsapta maga mögött az ajtót. Felkapta a telefont, azonnal a névjegyzéket kezdte lapozni.
Egy pár pillanatig csörgött, mire valaki felvette.
"Hé, tesó."
"Gemma..." Motyogta Harry, hangja megtört volt.
"Harry? Harry mi a baj? Úgy értem... Tudom, hogy mi lehet a baj, de..."
Harry az ajkára harapott, próbálta visszafogni a sírást, de nem működött, zokogni kezdett, remegni, szinte már szédült. A földre ült, a térdeit a mellkasához húzta.
"Harry... Oké, engedd ki, addig itt vagyok a telefonon, jó?"
"O-O-O-Oké..." Zokogta néhány szipogás közt.
Gemma a vonal másik végén néma maradt, megvárta, míg az öccse kissé összeszedte magát és tudott beszélni.
"Nem tudom, hogy mit csináljak." Nyögte ki végül.
"Rendben. Tudom, anya mondott pár dolgot... És ti vagytok a hírekben is, meg mindenhol. Louisval kapcsolatos?" Kérdezte.
"Igen... Ő... Annyira durva volt és... Uhm... Anya elmondta, hogy mi történt?"
"Igen, elmondta, hogy kórházba került, meg ilyenek. Tudom. De mondd el, miért sírsz, Harry?"
"Louis... Nagyon rossz émálma volt és... Sikítozott és... Nagyon kiboult, nem tudtuk felébreszteni, aztán mikor végre mégis, akkor mégjobban kiborult és... Megpróbáltam lecsillapitani aztán... Ő... Elkezdte tépni a saját haját, rohadt erősen... Tudtam, hogy fáj neki, nem akartam, hogy kárt tegyen magában és... És... Azt mondta, hogy nem érdekli. Azt mondta, hogy nem érdekli Gemma... Nem érdekli, ha bántja saját magát, és azt mondtam neki, hogy de kellene... Azt mondtam neki, hogy mondja, hogy érdekli... Hogy igenis érdekli, és ő... Nem tudta kimondani és én... Nem tudom... Elmentem és összetörtem pár dolgot, és most veled beszélgetek..."
Újra sírni kezdett, de halkan. Hallotta, hogy Gemma halkan sóhajtott.
"Ez... Tudod, hogy Louis most sok dolgon megy keresztül. Nem mondom, hogy így kéne gondolkoznia, de nem lep meg, hogy így teszi. Bzitos vagyok benne, hogy fáradt, Harry."
"De akkor sincs rendben!" Kiabált.
"Tudom, kölyök, tudom. Hadd kérdezzem meg... Mérgesnek hallatszol. Kire vagy mérges? Louisra?"
"Nem... Soha nem lennék mérges Louisra. Én... Én magamra vagyok mérges.
"Miért?"
"Mert csak nézem, ahogy darabokra esik... És annyira próbálom egyben tartani, de nem megy. Elveszítem. Szüksége van rám és én..."
"Most állj le."
"Gem?"
"Harry... Fényévekkel kívül jársz a saját komfort-zónádból. Még soha nem foglalkoztál ilyenekkel. Még csak 20 éves vagy, az univerzum legnagyobb fiúbandájában énekelsz, és a legjobb barátod... Picit más lett. Semmiféle kézikönyv, vagy útmutató nincs ezzel kapcsolatban. Minden amit tehetünk, hogy próbálkozunk. És próbálkozunk. Megpróbálsz mindent, és még akkor is, ha Louis nem úgy tűnik, hogy javulna, nagyra értékeli az erőfeszítéseidet."
Harry egy pillanatig csendben maradt, feldolgozta, amit hallott.
"De mi van, ha nem elég? Mi van, ha nem elég és elveszítem? Nem veszíthetem el, Gem... Nem..."
"Utálom ezt mondni, de mindig van esély rá, hogy... A dolgok nem működnek. És ha nem működik... Isten ments, hogy bármi is történjen... de te megpróbáltad... Fájni fog, kurvára, tényleg, rohadtul fájni fog, de képes leszel vigaszt találni, még akkor is, ha az csak egy kicsi lesz. Legalább a tény, hogy megpróbáltad. A legjobbat nyújtani neki."
Harry csendben maradt.
"És adj Louisnak egy kis hitet. Ő is küzd, talán erősebben, mint te. Még sosem láttam jobb duót, mint Louisé és Harryé. Ha mindketten együtt harcoltok, egy dologért, és Zayn, Niall és Liam is küzd veletek... Megállíthatatlanok lesztek."
"Köszönöm, Gemma." Szipogta Harry a telefonba.
"Bármikor, muffinom. Most pedig tedd le a telefont és húzd el a segged az aranyoskádhoz. Mondd neki, hogy nem haragszol rá, mert talán most azt gondolja."
"Rendben."
"Szeretlek Harry."
"Én is szeretlek, Gemma."
Azzal letették a telefont. A göndör még ült ott egy pár percig, a szemét törölgette, mielőtt felállt. A konyhába ment elsőnek, most Niall telefonált, míg Liam a törött üveget sepregette.
"Sajnálom." Motyogta Harry, mire mindketten felnéztek rá.
Niall felnyújtotta a hüvelykujját, Liam pedig rámosolygott.
"Minden rendben, Harry. Nehéz éjszaka volt. Napok. Hetek."
A göndör bólintott, megfordult és visszaindult Louis szobájába. Mikor odaért Louist látta aludni az ágyon, Zaynt pedig mellette térdelni, ahogyan halkan dúdolt, kezével a haját simogatta.
A fekete hajú felnézett, ahogyan a másik belépett a szobába.
"Hé. Jól vagy?"
Harry bólintott.
"Remek. Akkor átadom neked. Tudom, hogy akarod."
Azzal Zayn fel is állt, nyújtózkodott kissé.
"Jól vagy? Úgy értem... Elég keményen nekiestél a falnak."
Zayn elmosolyodott.
"Jól vagyok."
Zayn közelebb lépett, Harry pedig szoros ölelésbe vonta, amit viszonzott is.
"Semmi baj, Harry. Minden rendben. Túl fogunk lépni ezen és mind jól leszünk." Motyogta, mielőtt elengedte és kiment a szobából, halkan becsukta maga mögött az ajtót.
A göndör csak figyelte, ahogyan aludt, sszerencsére nyugodtan, vagy inkább kimerülten. Közelebb tett hozzá pár lépést, Louis pedig szinte mintha megérezte volna fordult az oldalára, hogy szembe legyenek egymással, halkan sóhajtott álmában. Harry óvatosan megfogta az idősebbi egyik ernyedt kezét karjai közt, lágyan megsimogatta.
"Oh, Louis... Bárcsak... Bárcsak megértenéd, hogy mennyire szeretlek... És hogy mennyi mindent megtennék érted... Hogy mennyire, de mennyire is szeretlek... Én... Mi annyira imádunk téged és... Annyira rémes vagyok ebben, de... Szükségünk van rád. Szükségem van rád... Szóval... Foglalkoznod kell vele, jó? Törődnöd kell azzal, hogy mi történik veled... Azzal is, ha bántod magad... Te... Itt kell maradnod... Én... Én nem tudom, mit csinálnék, ha... Mit csinálnánk, ha... Tudom, ez rohadt önző, de nem veszíthetlek el... Ezért lettem olyan ideges... Én... Annyira nagyon törődöm veled Louis... Annyira próbálkozok, még ha nem is úgy tűnik, akkor sajnálom... Rendben, Louis? Nagyon nagyon sajnálom. Szóval könyörgöm... Emlékezz, hogy nem vagy egyedül, hogy nekünk bármit elmondhatszs, és mindig itt leszünk veled. Szóval kérlek, Louis... Kérlek..."
Azzal Harry abba is hagyta, nem tudta, hogy mit mondhatna még. Nem tudta, hogyan tudta volna szavakba önteni, mit érez. Ezért csak lassan a szájához emelte az alvó szépség kezét, óvatos puszit nyomott rá.
"Én csak... Én nagyon, nagyon szeretlek, Louis."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)